Európai Családtudományi Szemle

Kamaszként nagyon érdekeltek a végső kérdések: Miért élek? Miért éljek? Sok bukáson át jutottam el néhány egyszerű gondolathoz, amelyektől boldogságomat remélem. Mostanában útravalót csomagolok otthonunkat elhagyni készülő gyerekeimnek. Feleségem süti nekik a hamuba sült pogácsát, én meg lámpát, bicskát, könyvet adok a kezükbe. Megpróbáltam a számomra fontos értékeket, mint összefüggéseket átadni, hogy az élet nehézségei közepette ellenállóbbá tegyék őket. Igyekeztem belátható képekkel alátámasztani ezeket a logikai rendszereket, hogy az összefüggések ismerete győzze meg őket, ezek ismeretében legyenek képesek az életüket bölcsen vezetni! Ezt kívánom minden önállósodó fiatalnak, ez késztet írásra. A régi értékek az ifjaknak unottak, porosak, megkopottak, vastagon belepi...

As a teenager, I was deeply interested in ultimate questions: Why do I live? Why should I live? Through many failures I arrived at a few simple thoughts from which I hope for my happiness. Lately I have been packing provisions for my children who are preparing to leave our home. My wife bakes them the proverbial ash-baked scone, and I place a lamp, a pocketknife, and a book in their hands. I tried to pass on the values that matter to me as interconnected insights so that, amid life’s difficulties, they would become more resilient. I sought to support these logical frameworks with tangible images so that knowledge of the connections would convince them and, with this understanding, enable them to lead their lives wisely. This is what I wish for every young person becoming independent; it is what moves me to write. The old values seem boring, dusty, worn to the young; they are heavily covered by the fashion of the present age, like a blanket of snow, but...