Európai Családtudományi Szemle

„[A] házasság nem merőben jogi, s nem merőben ethikai intézmény, hanem a legbensőbb emberi együttélésnek, életszövetségnek a társadalomban létrejött, definiálhatatlan elemekből álló létalakja.”1 A teremtett világ bipolaritásának szakrális megalapozottságát és ennek következményeit a konzervativizmussal és a zsidó-keresztény hagyomány iránti részrehajlással aligha vádolható vallástörténeti kutatások az elmúlt két évszázad során mélységében feltárták és bizonyították. „Az archaikus család több volt puszta természeti társulásnál: vallási megalapozottságú intézmény volt. A nagy keleti világnézetek számára ugyanúgy, mint az antikvitás embere idejében a ritualizálás keretei közt a házasság misztérium jellege domborodott ki, melyen keresztül – és itt hangsúlyozottan a férfi és nő egyesülésének tényszerűségéből következően és...

“[A] marriage is not purely a legal, nor purely an ethical institution, but a form of existence of the most intimate human cohabitation, a life-union, made up of indefinable elements that has come into being within society.”1 Research in the history of religions—hardly to be accused of conservatism or bias toward the Judeo-Christian tradition—has, over the past two centuries, explored and demonstrated in depth the sacred grounding of the created world’s bipolarity and its consequences. “The archaic family was more than a mere natural association: it was a religiously grounded institution. For the great Eastern worldviews just as much as for the people of antiquity, within the frameworks of ritualization, the mystery-character of marriage came to the fore, through which—and here emphatically as a consequence of, and through the lived experience of, the factual union of man and woman—and...