Európai Családtudományi Szemle

A történelem során azt láthatjuk, hogy a különböző korok megoldásra váró problémáira a társadalomban mindig születtek olyan emberek, akik szerették volna megreformálni a jelent a jobb jövő érdekében, sajnos számos esetben rossz eszközöket használtak ennek a célnak az eléréséhez. Az érdekessége a világ fejlődésének az, hogy miközben fejlődésről beszélünk, maga az ember érzelmi igényeiben semmit nem változott a teremtés óta. Az ember ősigénye, hogy szeressen, és szeretve legyen, változhatatlan. A ma embere is szomorú és sír, ha veszteség éri, dühös és haragszik, ha bántják, vagy, ha igazságtalanság éri és örül, amikor szeretik és elismerik, ha látja a gyermekeit és az...

Throughout history we can see that, in response to the problems of different eras, there have always been people in society who wanted to reform the present for the sake of a better future; unfortunately, in many cases they used the wrong means to achieve this goal. What is interesting about the world’s development is that, while we speak of progress, human emotional needs have not changed at all since creation. The human primal need to love and be loved is unchangeable. People today are also sad and cry when they suffer a loss, angry and resentful when they are hurt or treated unjustly, and they rejoice when they are loved and recognized, when they see their children and grandchildren in happiness. How is it possible that human beings have not changed in their basic needs, yet the world still develops? The question is also whether what we call development really advances humanity and prepares a better future, or rather represents a step backward, with humanity sawing off the branch it sits on? Why is the world where it is? Why is there a need for a courageous, new generation? What is the tool that can truly help make the future more beautiful and happier?...