ECSSZ Uzsalyné dr. Pécsi • Kötődési űr – érzelmi nevelés - elköteleződés
IV. évf. 2021/3 162 https://www.ecssz.eu
nem is jelentkezett, végül kettes lett. Mivel megy haza? „Hát ebben kihagytam egy példát, ezen
az órán rám szóltak, pedig csak azt akartam megkérdezni, hol tartunk, a dolgozatom majdnem
hármas lett, de az éppen egy olyan témazáró volt, ami három jegyet ért” Kettes, hármas,
közepes. Ebből már jól látható, hogy erőteljesen egyoldalú tükröt fogunk tartani. Lehet, hogy
bizonyos iskolai teljesítmények tekintetében ez reálisnak is mondható, de az a nagy baj, hogy
sajnos könnyen lehet, hogy ez lesz „az” értékelési tükre. Hiszen ezzel szembesül az őt minősítő
felnőttjei részéről szinte kizárólagosan! Pedig a jellem, amit az értékeléssel szeretnénk formálni
– sok kutatásnak összecsengő eredménye ez –, nem mutat összefüggést az intelligenciával.
Elvileg mindenki egyetért abban, hogy egy gyereknek vagy egy embernek nem csak az
intellektuális teljesítménye az érték. Ezt senki nem vonja kétségbe. Mégis az értékelő munkát
az IQ-tükrökkel kezdjük, azután ugyanezzel folytatjuk, és közben várjuk, hogy a jellem is
szépen alakuljon. Ezen az úton pedig biztosan nem fog megfelelően formálódni! EQ- (érzelmi
intelligencia) tükröket is kellene rendszeresen, nem véletlenszerűen adni, hogy a személyiség
kiegyensúlyozott visszajelzést kapjon. Ha csupán az iskolai teljesítmények mentén „állítjuk ki
a bizonyítványát”, nem csodálkozhatunk azon, ha az önértékelésében is ez jelenik meg majd!
Ha közepesnek vagy éppen csak elégségesnek ítéli meg majd magát(!) néhány év elteltével!
Holott jellemében bizonyára jó, jeles, sőt kitűnő vonások is vannak. Amikor tehát értékelésről
beszélünk, ezt mindig szem előtt kell(ene) tartanunk. Miden diák és szülő is jól ismeri a
tantárgyi jegyeket körülvevő kínkeserves magyarázkodást: tudod, Anya, 3,57-re álltam és azt
mondta a Tanár úr, hogy ez tulajdonképpen egy erős hármas, és a Kati néni megdicsért, hogy
én azért nagyon szorgalmas vagyok. Karinthy tolmácsolásában élvezzük is ezt a helyzetet, de
amikor velünk történik meg mindez kéthavonta, de legalább a félévi és év végi
bizonyítványosztáskor, akkor már nem olyan szórakoztató. Ez az „azt mondta a Kati néni:
nagyon szorgalmas vagyok”, ahhoz képest, ami a bizonyítványban megjelent, nagyon gyenge.
Sajnos, valójában a leírt értékelés számít igazán. Mondta Kati néni, de mi van leírva? Közepes.
Ráadásul nem minden gyerek ilyen beszédes, és sajnos nincs is minden felnőttnek ideje
meghallgatni a magyarázkodásnak tűnő „kísérőszöveget”. Valljuk be, nagy a veszélye annak,
hogy egy ilyen bevezetőre azt a választ kapná: látod, többet kellett volna tanulni, már a múltkor
is mondtam, hogy ha egy kicsit többet szánnál rá. Ennek a tükörnek az az üzenete, hogy valóban
közepes vagy, de ha erőfeszítéseket teszel, értékesebb lehetsz. Valami igazság lehet ebben is,
de lehet, hogy hiába fog azokon a területeken erőfeszítéseket tenni, soha nem kap közepesnél
jobb minősítést. Kívánatos lenne e helyett arra figyelni, hogy arányosan értékeljünk, az egész
személyiséget figyelembe véve. Tartsunk tehát EQ-tükröket is! Ha már közmegegyezés, hogy
nem kizárólag az IQ-t tartjuk értéknek egy emberben! Fontos lenne tehát pl. az önállóságot, a
pontosságot, a rendszeretetet, az önfegyelmet, a kitartást, a bírálat elfogadását, és a többi,
mindannyiunk számára fontos értéket ugyanígy, írásban is értékelni. Van olyan gyerek pl., aki
csupa ötöst kap általában, de hisztizik, hogyha egy „ötös alát” kap, mert nem bírja elviselni,
hogy nem ő a legjobb. Nála ezt is értékelni kellene. Kritika elfogadása: legfeljebb közepes! De
ugyanilyen pl. az érzelem megfelelő kifejezése is. Amikor valamivel kapcsolatban ellenérzése
van a gyermeknek, de ezt nem tudja megfelelően közölni. Pofákat vág, megjegyzéseket tesz,
megsértődik, másokat is befeketít stb., vagy lehet, hogy a tantárgyak zömében nem megfelelő
a teljesítménye, ám rendkívül érzékenyen, finoman tudja megfogalmazni érzéseit, ügyesen
képviseli esetleg az osztály érdekeit, szándékait. Ezt a bizonyítványt is lehessen hazavinni,
magyarázkodás nélkül átadni! Ez az egész életét alapjaiban meghatározó kapcsolati és
párkapcsolati létében messze fontosabb szerepet fog kapni, mint a többi készsége!