Időszakosan megjelenő elektronikus folyóirat

IV. évfolyam 2021. 2. szám

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

IV. évf. 2021/2 2 https://www.ecssz.eu

EURÓPAI CSALÁDTUDOMÁNYI SZEMLE

A folyóirat neve angolul: European Family Science Journal

Az Európai Családtudományi Társaság folyóirata

Alapítás éve: 2014.

IV. Évfolyam – 2021. 2. szám

Kiadó: Európai Családtudományi Társaság

Székhelye: 8900 Zalaegerszeg, Gólyahír utca 1.

Kiadásért felelős személy: Czettele Győző

Főszerkesztő: Czettele Győző

E kötet az L'Harmattan Kiadónál 2019-ben megjelent „Boldogabb családokért és ifjúságért

II. Kötet” című, „Javaslatok a családi élet válsága és a demográfai válság megoldásához”

alcímű könyv első felét, első tíz tanulmányát tartalmazza változatlan tartalommal. E

folyóiratban való megjelenést az L'Harmattan Kiadó támogatta.

E folyóirat kötetet szerkesztette: Csabai Tiborné és Balásházy Imre

Az L’Harmattan Kiadónál megjelent könyv szerkesztői: Balásházy Imre, Csabai Tiborné és

Farkas Péter

Szerkesztőbizottság tagjai:

Botos Katalin

Csabai Tiborné

Farkas Péter

Fekete Tamás

Krajsovszky Gábor

Krúdy Tamás

Len Adél

Mihalec Gábor

Nagykáldi Zsolt

Perczel-Forintos Dóra

Tomka Ferenc

Zych Tymoteusz (Lengyelország)

Varga Zs. András

Szerkesztőbizottság elnöke:

Balásházy Imre

Szerkesztőség: Czettele Győző, 1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B, szerkesztoseg@ecssz.eu

A folyóirat honlapja: www.ecssz.eu

Nemzetközi azonosítószáma: HU ISSN 2064-8006

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

IV. évf. 2021/2 3 https://www.ecssz.eu

„A boldog családok jelentik a jövőt”

A folyóiratról

A párkapcsolat, a házasság és a család témakörei az emberi élet legelemibb kérdéseit ölelik

fel. Az ember legmélyebb vágyait nem képes kielégíteni semmi, ami kevesebb, mint a nő és a

férfi egysége, és ez a párkapcsolati, házassági egység a társadalom legfontosabb erőforrása. A

párkapcsolati szokásoknak életbevágó a jelentősége a házasságra és a családra nézve. Amilyen

a házasság és a család, olyan a kultúra. A másik tisztelete és szeretete nélküli szexuális

viselkedéstípusok elterjedése összezavarhatja az emberi létezés fő útjait. Amikor a szexualitás

a szeretetre irányul, akkor olyan boldog házasságokat, családokat és virágzó kultúrákat épít,

amelyek elismerik minden egyes személy végtelen értékét.

Az utóbbi évtizedekben Európában e kérdéskörre meglehetősen eltérő válaszok lelhetők fel.

E folyóirat felületet nyit azon érdeklődők és szakemberek számára, akiknek fontos a család, s

akik szeretnék, hogy majd gyermekeik is boldog családban élhessenek. A folyóiratnak 2014-

ben és 2015-ben megjelent már egy-egy száma magyarul, 2020-tól megújult formában, immár

magyarul és bizonyos mértékben angolul is olvasható.

Szerzőinknek

Az Európai Családtudományi Szemle (ECSSZ), mint elektronikus folyóirat, lehetőséget

biztosít a párkapcsolatok, a házasság és a család témaköreihez tartozó írások, tanulmányok és

szakcikkek megjelentetésére. Az ECSSZ célul tűzte ki a család körüli válság okainak és a

lehetséges kiutaknak a keresését, valamint elemzését. A publikálásra szánt anyagok lehetnek:

(i) a szerzők máshol magyarul még meg nem jelent saját írásai, vagy ha már megjelentek, akkor

e másodkiadáshoz az előző kiadó beleegyezése szükséges, (ii) már publikált anyagok

összefoglalói vagy fordításai, és (iii), beszámolók, ismertetők, vélemények, interjúk.

A kéziratokat e Folyóirat sablonjának megfelelő formátumban e-mail-ben kérjük beküldeni a

szerkesztoseg@ecssz.eu e-mail címre. A cikk sablon a honlapról letölthető:

ECSSZ_Cikk_sablon.

A folyóirat jellegének megfelelő és közlésre alkalmasnak talált kéziratokat lektoráltatjuk. A

kéziratok leadási határideje folyamatos, a megjelenés a sikeres lektorálást követően

megtörténik. A folyóirat egyes számainak megjelenési ideje egyelőre nem becsülhető pontosan.

A kézirat beküldésekor a (levelező) szerzőnek javasolt egy kitöltött "Kézirat benyújtási

nyilatkozatot"-ot is csatolni. A nyilatkozat a honlapról letölthető.

Európai Családtudományi Szemle  Tartalomjegyzék 
IV. évf. 2021/2  4  https://www.ecssz.eu 
 
 
TARTALOM 
 
 
Előszó  5 
Tanulmányok 
Balásházy Imre, Dr.: Megoldáskeresés a családi élet válságára és a demográfiai 
mutatók javítására  8 
Batthyány-Schmidt Margit: Nők a jövőért  49 
Benda József, Dr.: „Atyjafiáért számot ad a testvér”  60 
Botos Katalin, Dr.: A család intézményének erősítése  85 
Botos Máté, Dr.: A család, mint kulturális örökség  95 
Farkas Péter, Dr.: Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre épülhet 
erős nemzet  102 
Jobbágyi Gábor, Dr.: Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról  117 
Krúdy Tamás: A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei  122 
Lázár-Fülep-Tímea, Dr. és Vígné Kulcsár Krisztina: Mivel töltjük meg a frigyládát?  131 
Major Gyöngyi, Dr.: Demográfiai válság mint biztonságpolitikai kihívás  138 
 

Európai Családtudományi Szemle Előszó

IV. évf. 2021/2 5 https://www.ecssz.eu

Előszó

E kötet az L'Harmattan Kiadónál 2019-ban megjelent „Boldogabb családokért és ifjúságért II.

Kötet” című, „Javaslatok a családi élet válsága és a demográfai válság megoldásához” alcímű

könyv első felét, első tíz tanulmányát tartalmazza változatlan tartalommal. E folyóiartban való

megjelenést az L'Harmattan Kiadó engedélyezte.

Az első tanulmánykötetünkhöz hasonlóan nagy örömmel bocsátjuk útjára e második kötetet

is. Szomorúan látjuk, hogy a fiatalok párkapcsolatokra vonatkozó szokásai általánosságban

messzemenően nem tekinthetők egészségesnek, de többnyire még ideáljuk és jövőképük sem

követésre méltó. A párkapcsolatot, a házasságot és a családot irányító értékrend mind

hazánkban, mind egész Európában továbbra is anarchikus állapotban van. Főként ez okozza a

családi élet válságát, és így a kedvezőtlen demográfiai adatokat is.

E válságokat nem a társadalom valamely alsóbb szintű helytelen törvénye vagy törvényei,

illetve szabályai okozták és okozzák. Hanem ellenkezőleg, a felnőtt ember történelmileg

bebizonyított egészséges létformájának, a házasságnak és a családnak immár globálissá vált

leépülése. Tehát az ember és a társadalom alapegységét sikerült globális szinten velejéig

megzavarni. Az ember önmagára ébredt lény, akinek szabadsága van, és aki önmagában

magányos. Az ember legmagasabb rendű képessége, hogy szeretni képes, így alapvető

rendeltetése és életcélja, hogy szeressen. Az ember kétnemű, és elemi komplementaritási

igénnyel rendelkezik, hogy kiegészüljön egésszé. Ha ezt az egésszé válást a szeretet köti össze,

amely a szeretet természetéből adódóan időben nem fejeződhet be, akkor ezzel boldog házasság

és család jön létre, amelynek legszebb gyümölcsei a testben és lélekben egészséges, vidám

gyermekek. Ha a kiegészülés nem a szereteten, hanem önző szempontokon, avagy éretlen

döntésen alapszik, akkor jutunk oda, amitől alapvetően gyötrődik mai világunk, azaz az

elmagányosodást, szenvedést és betegséget okozó ideiglenes párkapcsolatokhoz. Ezekben a

másik sokszor már élvezeti cikké vagy használati tárggyá silányul. Az ilyen kapcsolatok

generálják például az abortuszt, a demográfiai válságot, a nagyságrendileg megnövekedett

gyakoriságú pszichés betegségeket és párkapcsolati erőszakot, a nemek eltávolodását, a kevés

és késői, labilis házasságot, a bűnözést, az alkoholizmust és az elmagányosodást.

Természetesen az ilyen párkapcsolatokhoz gyermekként sem igazán jó tartozni.

Ha gond van a család intézménye körül, akkor azt alapjaiban és keserűen éli át az egész

társadalom, annak minden felépítménye, így az oktatás, az egyházak, a munkahely, az

egészségügy és az állami struktúra valamennyi rendszere. A családok stabilitását a házasságok

harmóniája, azt viszont a párkapcsolatok kultúrája határozza meg elsődlegesen.

Mivel a demográfiai válság a családi élet válságának egyik tünete, így a demográfiai válságot

természetesen csak a családi élet válságának gyógyításával lehet és szabad megoldani, hiszen

ellenkező esetben az általános párkapcsolati válság fokozódása a társadalom szövetét tovább-

betegítené, és így a társadalom létét tovább veszélyeztetné és gyengítené.

Az első tanulmánykötetben a családi élet válsága és a demográfiai válság okainak

elemzésére került sor. Itt, a második könyvben, e válságokra megoldási javaslatokat, vagy a

válságot enyhítő programokat kínálnak a szerzők.

Európai Családtudományi Szemle Előszó

IV. évf. 2021/2 6 https://www.ecssz.eu

E kötet létrejöttét a Családtudományi Szövetséggé alakult Családtudományi Platform

szervezte, és egy sikeres konferencia előzte meg.

A tanulmányok minősége az érdeklődés fokozódására ad reményt. A témák súlya, társadalmi

fontossága és a tanulmányok tudományos alapossága jó eséllyel indíthatnak olyan

folyamatokat, amelyek elérhetik a legmagasabb szintű döntéshozókat. A szerzők és a

Családtudományi Szövetség célja nem is lehet más e kötettel kapcsolatban, minthogy fontosabb

mondanivalója visszatükröződjön a társadalmi mozgásokat meghatározó szabályozásokban.

Megfontolt építkezésre van szükség, amely nem néhány teoretikus gondolat zártkörű

eszmefuttatásában merül ki, hanem szilárd építményt hoz létre a társadalom különböző szintjein

elméleti- és gyakorlati vonatkozásban egyaránt, és végül egészséges családokban, pozitív

jövőképben és lelkes fiatalságban testesül meg. Összefogással és színvonalas érveléssel kell

végeznünk azt a feladatunkat, amelyre felelősségünk kötelez.

E kötet tudományos, esszé és rövid összefoglaló jellegű szakmailag lektorált írásokat foglal

magában. Tartalmukért és stílusukért egyedül a szerzők felelősek.

A szerkesztők reményeket fűznek a kötetben foglaltak jó szándékú, széles körű

átgondolásához, e témakörben a társadalmi együtt gondolkodás növekedéséhez, valamint a

megfogalmazottak megvalósulásához. Célunk most sem kevesebb, mint a jövő biztosítéka,

azaz: boldogabb párkapcsolatok, boldogabb házasságok, boldogabb családok és boldogabb

ifjúság.

Budapest, 2019. augusztus 5.

A szerkesztők

Európai Családtudományi Szemle Tanulmányok

IV. évf. 2021/2 7 https://www.ecssz.eu

Tanulmányok

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 8 https://www.ecssz.eu

Megoldáskeresés a családi élet válságára és a demográfiai mutatók

javítására

Dr. Balásházy Imre

„Nem túlzás azt mondani, hogy a 20. század azt tekintette feladatának, hogy megfossza magát

a keresztény szexuális etikától. Ha „az élet kultúráját” akarjuk építeni, akkor a 21. század

feladata, hogy visszakövetelje azt.”

(II. János Pál pápa)

1. Bevezetés, valamint az előző tanulmány összefoglalása és az alapvető ok további

alátámasztása

Ezen elemzés folytatása A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai című

előző tanulmánynak,

amely e válságok okait kereste. E második tanulmány főként a megoldás

irányát igyekszik kijelölni, és bizonyítani annak helyességét, valamint rámutat az eddigi

megszokott megoldási próbálkozások téves irányaira, bemutatja a fontosabb felmerülő

nehézségeket és feltár néhány kapcsolódó összefüggést.

Az első tanulmányban láttuk, hogy a házasság minőségileg más, mint az összes többi

párkapcsolat, és azt is, hogy a családi élet válsága, valamint annak egyik tünete, a demográfiai

válság a házasságon kívüli párkapcsolatok általánossá válásának egyenes következménye. Ez

egyben meg is adja a válság megoldási irányát, ugyanis az nem lehet más, mint hogy vissza kell

szorítani a házasságon kívüli párkapcsolatok magas arányát, hiszen egyértelműen azok okozták

és okozzák ma is e válságokat. Sőt, az is következik ebből, hogy más irányelviekben sem

lehetséges, mivel a házasságnak nincs alternatívája. Ezért minden más irány káros, és csak

pótcselekvés lehet.

Annak ellenére, hogy ez az út mindenkinek a lehető legjobbat szolgáltatja, azaz valójában

nincs vesztese, csak nyertese, mégis ez az út meglehetősen nehéz, mivel igen erős a

családellenes erő, és mivel az emberek túlnyomó többsége manapság már a párkapcsolatok

hatásait illetően alapvető tévedésekben él, és így olykor ellenfélként, azaz a család ellen lép fel.

Az első tanulmány tanúsága szerint e válságok alapvető oka – mint fent már utaltunk rá – a

házasságon kívüli párkapcsolatok általánossá válása.

E válságok enyhítésének vagy megoldásának keresésénél a válságok okainak ismerete

lényeges, mert az okok ismerete nélkül igen könnyen rossz területen keressük a megoldást.

Éppen ezért foglalkozunk annyit az alapvető okkal.

Már az előző tanulmány rámutatott, hogy a szokott irányban, azaz a fogyasztói

társadalmakra eddig jellemző családpolitikával nem lehet igazi megoldást találni. Ezért is van

válságban egész Európa. A tanulmány hazai- és nemzetközi felmérések eredményei alapján

Dr. Balásházy Imre, az MTA doktora, fizikus, a Családtudományi Szövetség alelnöke, E-mail:

info@csaladtudomany.hu

Balásházy I.: A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai, In: Balásházy I. – Major Gy.–

Farkas P. (szerk.).: Boldogabb családokért és ifjúságért. A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak

elemzése, I. kötet, L’Harmattan Kiadó, 2018, 9–50.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 9 https://www.ecssz.eu

elemezte, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság megoldásához, vagy akár csak

sikeres enyhítéséhez nem lehet elegendő az úgynevezett család- és szociálpolitikai támogatások

növelése, azaz több pénzt és anyagi kedvezményt juttatni a gyermekek szüleinek. Ezenkívül

nem lehet elég a munka és a család összehangolása sem. Ugyanis e válságokat nem e

támogatások hiánya és nem a munka és család össze nem hangoltsága okozta. Ezért e válságok

alapvető okai nem e két területen keresendők, és a megoldás biztosan nem itt várható. Sőt, ha a

megoldást csak itt keressük, akkor az emberek számára az egyik legfontosabbat, a legbensőbb

emberi kapcsolataikat, azaz a házasságot és a családot hagyjuk tönkretenni, ami végül beteg és

dekadens emberek kihaló tömegéhez vezet.

Több OECD-ország vezetése, szerencsére Magyarországé is, helyesen felismerte, hogy

növelni kell a születendő gyermekek számát, és így a családpolitika része lett, hogy a szülők

által kívánt gyermekek minél nagyobb számban meg is szülessenek. Ha azonban e célt is a

családtámogatási rendszer finomításával vagy növelésével próbálja az állam megoldani, akkor

az megint nem lesz megfelelő. Ugyanis ezen országokban elsősorban nem azért nem születnek

meg a fiatalkorban tervezett gyerekek, mert nincs rá pénzük a felnőtteknek, vagy, mert nincs

kellően összehangolva a munka és a család, hanem azért, mert nincs meg az elkötelezett, stabil

és szeretetteli végleges párkapcsolat, ahova gyermekeket is érdemes lenne életre hívni. Erre

kellene ráébredni! Ezt kellene észrevenni! A továbbiakban ezt fogjuk részletezni.

Párkapcsolati anarchia alakult ki, és ezért nincs elég gyermek. Ezért nem vagy csak későn

házasodnak az emberek. Ezért nem elég stabilak és nem elég harmonikusak még a házasságok

sem. Így fordulhat az elő 2017-ben egy 33 fős budapesti osztályban, hogy összesen hárman

vannak olyan diákok, ahol egyik szülő sem elvált, és ahol az anya és az apa is a gyermekkel él

– ráadásul ez egy egyházi iskola! Avagy ezért hagyja magára az anyát a férfiak 75%-a, ha olyan

beteg gyermeke születik, aki várhatóan sosem lesz egészséges.

Vannak, akik azt mondják, hogy a Földön túlnépesedés van, és ezért nem növelni, hanem

csökkenteni kellene a születések számát, és örüljünk, hogy hazánkban csak ennyi gyermek

születik. Erre a szerző válasza: igen, a túlnépesedés nagy gond, mert a Földünk egy adott

kapacitású „űrhajó”. Az ökológiai lábnyomra minden országnak oda kellene figyelnie.

Azonban az, hogy egyes országok túlnépesednek, nem lehet ok arra, hogy mások kihaljanak,

meg arra sem, hogy a túlnépesedett országok lakói kéretlenül beköltözzenek más országokba.

Ezzel végül azt az országot rabolják el maguk számára, ahova beköltöznek. Az végképp

elfogadhatatlan, hogy külső erők saját hatalmi vagy gazdasági érdekükből rávegyenek

országokat arra, hogy más országokból odatelepítsenek embereket. A migráció problémáját

azonban itt nem részletezzük.

Mivel a mai Magyarországon a lakosság zöme valószínűleg nem tudja azonnal elfogadni,

hogy a családi élet válságának és a demográfiai válságnak az alapvető oka a házasságon kívüli

párkapcsolatok általánossá válása, sőt e gondolatot egyesek maradinak, irreálisnak, túlzónak,

leegyszerűsítőnek vagy nevetségesnek gondolják, ezért e második tanulmányban, a

megoldáskeresés előtt, összefoglaljuk az előző tanulmány eredményeit és következtetéseit,

valamint az alapvető ok további alátámasztására újabb referenciákat is bemutatunk:

(i) S. Molnár Edit: „A 20. század második felétől fogva a nemzetközi és hazai demográfiai

szakkutatások egész sora bizonyítja, hogy a párkapcsolatok terén bekövetkezett változások

A Family Magazinnak a Házasság Hetére kiadott különszáma, Family Magazin. Házasság. Az egyetlen

hőstettünk, hogy nem szaladtunk el, 2017, 4–8.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 10 https://www.ecssz.eu

azok, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják a termékenységre, a családok stabilitására, és

amelyek az értékek, normák módosulásait eredményezték.”

(ii) J. D. Unwin Szex és kultúra című 1934-es könyve: „A civilizált társadalmak

felemelkedésének egyik kritériuma az abszolút monogámia, azaz a férj és a feleség egész életük

során kizárólag egymással és csak házasságban élnek szexuális életet, ha betartják a társadalom

szexuális normáit.” „A múltban különböző nagy kultúrák emelkedtek fel a világ különböző

pontjain, virágoztak, majd lehanyatlottak. Minden egyes esetben a társadalom a történelmi

felemelkedés útját az abszolút monogámia állapotában kezdte.” „Ha egy társadalom három

nemzedéken át teljes házasság előtti szexuális szabadságot engedélyez, akkor a legalsó szintre

süllyed.”

(iii) K. Mascher német szociológus szerint Unwin kutatási módszere annyira önkritikus és

megbízható, hogy eredményeit komolyan kell venni.

(iv) A Nobel-díjas kutatók ajánlásával ellátott híres Demográfiai tél – az emberi család

hanyatlása című 2008-as tanulmány: a demográfiai válságra az egyetlen megoldás a jó

házasságok elterjesztése. Az úgynevezett svéd modell, azaz az erős családtámogatási rendszer

nem működik, mert elsősorban nem pénz kell a jó házassághoz, viszont jó házasság kell a

gyermeknek, azaz, hogy olyan családban nőjön fel, ahol az anya és az apa jó házasságban él.

Egyértelmű a következtetésük: e nélkül kihalunk. A XX. században a szexuális forradalom

következtében a nők jó része nem azzal házasodott, akivel először szexuális kapcsolata volt, és

jött a mesterséges születésszabályozás. Megváltozott az emberek viselkedésmódja a

szexualitás, a házasság, a gyermekvállalás és a munka területén. Ezek alapvetően befolyásolták

a családot. A szexuális forradalom közvetlen és közvetett módon hozzájárult a gyermekszám

csökkenéséhez. Elterjedt a házasságon kívüli együttélés, mely kevesebb gyermeket

eredményezett, mint a házasság. A házasságon kívüli együttélés kitolta a házasodás időpontját

is. Az emberi tőke, a morális tőke és a társadalmi tőke létrehozatalához nélkülözhetetlen a

házasságon alapuló család.

(v) Alan Watt, amerikai író Az emberi psziché manipulálása című tanulmányában

a témánkhoz

kapcsolódóan olyan összefüggésekről számol be, amelyek összecsengenek a szexuális

forradalomról írt számos anyaggal. Írása szerint a fogyasztói társadalom vezető gazdasági

„elitje” a húszas években terjesztette el Amerikában először a kábítószert, a szeszt és a szexet.

Ekkor jött divatba a miniszoknya és kezdett elterjedni a szabad szerelem. Azonban hátulütője

is volt a masszív kulturális változásnak, mert a nemi betegségekkel szemben még nem

rendelkeztek megfelelő gyógyszerekkel. Ezenkívül legális abortuszklinikák sem voltak, hogy

gondoskodjanak a nem kívánt terhességekről, amelyeket a számos házasságon kívüli szexuális

kapcsolat eredményezett. Hatalmas árvaházakat nyitottak, de akkora ellenállásba ütközött ez a

folyamat a lakosság részéről, hogy szinte le kellett állítaniuk ezt a projektet. E vezető „elit”

elkezdett tervezni és rájött, hogy ki kell fejleszteni fogamzásgátló szereket. Így aztán óriási

Molnár E., S.: Párkapcsolat létesítését/megszüntetését érintő magatartási normák változásának megfigyelése,

Demográfia, 2010, LIII évf. 2–3 sz., 234–275.

Mascher, K.: Sex and Culture. Eine Untersuchung von Joseph D. Unwin. In: DIJG-Bulletin 1/2005; Mascher,

K.: Is Sex a Private Matter only? Sex, Sublimation and its Effect on Society - an Introduction to the Work of J.

D. Unwin, 2009.

Watt, A.: Az emberi psziché manipulálása, 2011. http://mediavadasz.info/alan-watt-az-emberi-psziche-

manipulalasa/ (Letöltés ideje: 2018. 06. 07.)

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 11 https://www.ecssz.eu

kutatási potenciált hoztak létre, és az ötvenes évek végére létrejött az első hormonális

fogamzásgátló tabletta. Ezzel szinte párhuzamosan megjelent a popzene és megjelentek új

drogok is. Még a BBC is reklámozta a fogamzásgátló tablettákat, a reklámokban popsztárokat

szerepeltetett, hogy a terjesztés minél hatásosabb legyen. Hangsúlyozandó, hogy az egésznek

az elsődleges célja a régi kultúra lebontása volt. Azé, amelyikben a fiú megismerkedik a

lánnyal, egy darabig ismerkednek, aztán eljegyzik egymást, összeházasodnak, és végül

gyermekeik lesznek. Már az ENSZ elődje, a Népszövetség, kimondta, hogy fel kell számolni a

család egységét. Herbert George Wells híres angol író már 1890 előtt írta: „Létfontosságú, hogy

elterjesszük a szabad szerelmet ahhoz, hogy lebonthassuk, és eltüntethessük a család elavult

intézményét.” Ezzel a család védőhálóját elvesszük az egyén feje felől, aki így ki lesz

szolgáltatva a kormánynak. A Rockefeller Alapítvány támogatásával megjelentek a feminista

mozgalmak, hogy zászlajukra tűzzék a nő jogát az abortuszra. Idekapcsolódik egy másik nagy

játékos, az angol Bertrand Russell, aki kísérleti iskolákat működtetett a királyi ház

engedélyével. Russell olyan dolgokat is megtehetett, amiért másokat bebörtönöztek volna. Ő

azt állapította meg, hogy ha elősegítjük a pubertás előtti szexualitást és a partnercseréket még

a pubertás előtt, akkor annak az esélye, hogy később képesek lesznek a fiatalok valakivel tartós

kapcsolatot kiépíteni, az gyakorlatilag nulla lesz. Így aztán elkezdték reklámozni a fiatalkori

párkapcsolatokat. A ’60-as években indult a rövidtávú partnerkapcsolatok kora, egy időben a

drogok elterjedésével. A válások egyre gyakoribbá váltak, s ebben a hollywoodi sztárok elől

jártak. Később megjelentek a női magazinok a női ideálokkal, és az emberek ezeket követték,

azonban a televízió bizonyult a leghatékonyabb tudatbefolyásoló eszköznek e tekintetben is. A

tévébeli propaganda elsőszámú célközönsége a fiatalság volt. Végül jött az internet, tele

pornográfiával.

(vi) G. Kuby: Globális szexuális forradalom. A szabadság elpusztítása a szabadság nevében

című 2013-as könyve részletesen bemutatja a családi élet válságának történeti okait. E könyv

átvételekor mondta XVI. Benedek pápa Gabriele Kubynak: „Köszönöm Istennek, hogy Ön

beszél és ír.” Ha e könyvet a családdal, a párkapcsolatokkal, a demográfiával foglalkozó

szakemberek és politikusok elolvasnák, akkor jó eséllyel szignifikánsan növekedne az ország

testi-lelki egészsége, felgyorsulna mind gazdasági, mind társadalmi fejlődése és növekedne a

születések száma. A szexuális normák lebontásával kapcsolatban mondja Gabriele Kuby, hogy

meglepő folyamat zajlik körülöttünk: az emberi magatartás alapvető, néhány évtizeddel ezelőtt

még érvényes normái egyre inkább hatályon kívülre kerülnek. Ami egykor helyesnek számított,

azt most rossznak nevezik.

Gabriele Kuby szerint a szexualitás csodálatos adományát művelni kell ahhoz, hogy az

emberek képesek legyenek a sikeres kapcsolatra és a boldog életre. Ezzel ellentétes minden

sóvárgás ösztönszerű kiélése, mert az elpusztítja az embert és kultúráját. Ha a gyermekkorától

azt tanulja az ember, hogy gondolkodás nélkül engedhet minden vágyának, akkor érzelmi élete

elsatnyul. Akit az ösztön hajt, elveszíti a szabadságát, nem hallja többé a lelkiismeret hangját,

elveszíti a szeretet és a kötődés képességét, és elveszíti azt a kívánságát, hogy gyermeknek

adjon életet.

Az utóbbi évtizedeket kivéve soha nem létezett olyan ideológia, amely el akarta volna

pusztítani a férfi és a nő nemi identitását és a szexuális viselkedés minden erkölcsi szabályát.

A ma divatos gender-ideológia azonban ilyen. Sok kultúra ment tönkre az erkölcsök elfajzása

Watt: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 12 https://www.ecssz.eu

miatt. Az azonban merőben új jelenség, hogy az erkölcsi degenerációt politikailag és

kulturálisan ösztönzik.

Gabriele Kuby megemlíti, hogy saját tapasztalatai megerősítik Unwin fent említett kutatási

eredményeit. Mi a kultúránk hanyatlási korszakát éljük. Ha az élet kultúráját akarjuk felépíteni,

akkor a szexualitást újra vissza kell helyezni a házasságba, mert kizárólag ott szolgálhatja a

férfi és a nő tartós boldogságát.

Gabriele Kuby részletesen mutatja be, hogy a szexuális forradalmat már a francia

forradalomtól kezdődően készítették elő. Többen rájöttek, hogy az adott rendszert és a

kereszténységet úgy lehet megszüntetni, ha elpusztítják a házasságot és a családot. Ennek

eszköze a tömegek, mindenekelőtt a gyerekek szexre szoktatása. Karl Marx szerint a házasság

az első osztályellentét: a férfi elnyomja a nőt, ezért a monogám házasságot meg kell szüntetni.

Mint vallja, a kommunizmus eltörli az örök igazságokat, eltörli a vallást és az erkölcsöt.

Kijelenti, hogy céljai minden addigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők csak el.

A 20. század valamennyi szexuális forradalma a marxizmusban találja szellemi gyökereit.

Wilhelm Reich német szexuál-forradalmár például felismerte: „Minden tekintélyelven

alapuló társadalmi rend strukturális és ideológiai reprodukciójának helye a hagyományos

család. Nem Isten létét vagy nem létét vitatjuk, egyszerűen megszüntetjük a szexuális elfojtást,

és eloldjuk a szülőkhöz való gyermeki kötődést. A többi bomlasztó célt a mozgásba hozott erők

dinamikája magától elintézi. Mi nyugszik a tekintélyelven? Az Istenhez, az egyházhoz, a

hagyományhoz, az államhoz, a szülőkhöz, különösen az apához, a tanítóhoz fűződő viszony.

Reich napnál világosabban látta: a szexre nevelés az eszköz, amely ezeket a kapcsolatokat és

rajtuk keresztül az egész társadalmi rendet felbomlasztja.” A szexszel a gyerekeket és a

serdülőket ki akarta szabadítani a család kötelékéből. Reich rájött, hogy a kultúra teljes átitatása

szexualitással az egyház és a klasszikus állam megsemmisülését jelentené, és éppen ez volt a

célja. A számos igen fontos szereplő közül megemlítjük Magnus Hirschfeldet, aki a

szexuáltudományok úttörőjeként dolgozta ki azt az elméletet, hogy a nemek kétpólusú rendjét

a radikális individualizálás érdekében meg kell szüntetni. Sigmund Freud mélylélektana

hatalmas lökést adott a társadalom szexualizálásához. Szerinte a vallás, az erkölcs és a szülői

tekintély a „felettes én”-ben horgonyoznak, és elfojtják a személyiséget, különösen annak

szexuális vágyait. Pszichoanalízissel tehát meg kell fosztani hatalmától a „felettes én”-t, és az

„emancipált én” segítségével az „ösztön én” szükségleteit bűntudat nélkül ki kell elégíteni.

(Gyanítható, hogy Freud meghamisította esetleírásait.) Freud elméleteinek nagy része volt

abban, hogy a 20. században a keresztény alapértékek szétestek és a kultúra megtelt

szexualitással. (E cikk szerzőjének megjegyzése: mindettől függetlenül akadnak, akik szerint

Freud valójában a szexuális elfojtás híve volt.)

Amerika hatalmi és gazdasági elitje finanszírozta a fogamzásgátlás és a magzatelhajtás

fejlesztését. Jelentős stratégiai partnerre találtak a feminizmusban. A radikális feminizmus

programja: a szex erkölcsi szabályainak, a házasságnak, az anyaságnak és a családnak az

elutasítása, az abortusz besorolása a nő emberi jogai közé, a dolgozó nő egyetlen példaképpé

emelése, a nő egyéni ambícióinak a férfi elleni hatalmi harcban való megvalósítása. Jeles

képviselője Simone de Beauvoir volt. Már régóta nem az egyenjogúságról van szó, hanem a

heteroszexualitással való szembefordulásról, a család és az egyház lerombolásáról. Azt állítja

Gabriele Kuby, hogy a terepet baloldali ateista értelmiségiek készítették elő ideológiailag, a

média zúdította a tömegekre a szexet, hatalmuktól megrészegült pszichológusok és egyéb

társadalomtudósok tökéletesítették a tömegmanipuláció módszereit, a Rockefellerek és a

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 13 https://www.ecssz.eu

Fordok bocsátották rendelkezésre a szükséges tőkét, és a programot politikai intézmények

hajtották végre.

A szex mindenféle formájának terjesztése megváltoztatta a tömegek vélekedését az emberi

etika lényegéről. A mondás szerint: „Ahogy a szex, úgy működik a család, ahogy a család, úgy

működik a társadalom.” Ebből következik, hogy a nemi erkölcsöket minden nép szigorú

társadalmi és jogi szankciókkal bástyázza körül. A vallásához és családjához kötődő embert

nehéz manipulálni. A szexualizálás módosította a tömegek vélekedését és viselkedését, így a

globális szexuális forradalom nyílt viták és jelentősebb ellenállás nélkül tudott előrehaladni.

A szexoktatással kapcsolatban mondja Gabriele Kuby: ne hagyjuk, hogy az erre vonatkozó

anyagok mérsékelt hangneme becsapjon. Itt profik dolgoznak, több mint négy évtized

gyakorlatra tettek szert abban, hogy a házasságot, családot fenntartó szexuális normákat

hatályon kívül helyezzék. Ennek érdekében a gyerekek szívébe csempészik az élvhajhász,

hedonista szexet.

Néhány adat a depresszió és a szabad szexualitás összefüggéséről: a szexuálisan aktív lányok

25%-a, a nem aktív lányok 7,7%-a állítja, hogy általában vagy gyakran depressziós. A fiúknál

e számok: 8,3% és 3,4%. A nőknél a partnerek számával emelkedik a depresszív tünetek

gyakorisága. Számok az öngyilkossági kísérletek és a szabados szexuális élet kapcsolatáról: a

szexuálisan aktív lányok 14,3%-a, a nem aktív lányok 5,0%-a van túl legalább egy

öngyilkossági kísérleten. A fiúknál e számok: 6% és 0,7%.

Aki visszaél a szexualitással, az visszaél a hatalommal. Fókuszáljunk élesebben a

szexualitásra, hogy ráébredjünk, az igazságtól és felelősségtől elszakított szabadság hogyan

lesz a totális társadalom felé vezető lejtő. Ha a nemi aktust az örömszerzésre redukáljuk, azzal

elszakítjuk a fogantatásnak és az élet továbbadásának dinamikájától. Az ember elveszíti helyét

a múlt és a jövő folyamatosságában, saját egójának lesz a foglya, ő maga pedig zsákutcává

válik. A szexualitás örömszerzésre redukálásakor a szexpartner is tárggyá válik, és az ő

méltósága is sérül. Ha egyikük a másikat pusztán eszközként használja, akkor saját méltóságát

is elveszíti, még ha ezt nem is veszi azonnal észre.

Gabriele Kuby szerint úgy tűnik, a globális szexuális forradalmat nem lehet feltartóztatni. A

politikai hatalom, az ENSZ és az EU óriási pénzügyi forrásai, az Amerikai Egyesült Államok

és számos ország kormánya, milliárdos tőkéjű alapítványok, globális irányultságú civil

szervezetek kerültek a mérleg egyik serpenyőjébe, hogy lebontsák a kétneműséget,

megszüntessék a szexuális normákat és szétzilálják a családot. Létezik azonban ellenállás,

ráadásul sikeres is. Keresztény egyházak, intézmények és magánszemélyek dolgoznak

világszerte azért a kultúráért, mely tiszteli az ember méltóságát és védi a szabadságát.

(vii) Két másik mű, amely szintén tananyag lehetne minden a házassággal, családdal,

nemiséggel és demográfiával foglalkozó szakember és politikus számára: Marguerite A. Peeters

A nyugat kulturális forradalmának globalizációja

és A nemek forradalma

című 2015-ös

könyvei. Ezeknek szelleme és mondanivalója teljesen összecseng Gabriele Kuby könyvével.

Marguerite A. Peetersnél további részleteket ismerhetünk meg a huszadik század feminista,

szexuális és kulturális forradalmairól, amelyek a társadalom minden területére hatnak.

Peeters, M. A.: A nyugat kulturális forradalmának globalizációja, Kulcsfogalmak, működési mechanizmusok,

Jövőegyetem könyvek, John Henry Newman Oktatási Központ Kft., 2015. (Jelölve: 2015a)

Peeters, M. A.: A nemek forradalma, Jövőegyetem könyvek, John Henry Newman Oktatási Központ Kft.,

2015. (Jelölve: 2015/b)

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 14 https://www.ecssz.eu

Nagy szükség lenne arra, hogy az e kézikönyvekben elemzett fejleményeket mindenki

ismerje, kiváltképpen az oktatási, egészségügyi és politikai rendszer vezetői és döntéshozói.

Sajnos e „forradalmak” és a hozzájuk kapcsolódó „új etika” antropológiai kihívásait továbbra

is mély tudatlanság övezi. A tudatlanság általános fásultsághoz, sőt közömbösséghez vezet,

melynek az emberiség jövőjére nézve komoly következményei lehetnek.

Marguerite A. Peeters szerint a „forradalom” nyugaton már elérte célját, sőt az önpusztítás

határáig jutva kezdeti lendületéből veszített is. A csata immár a fejlődő országokban folyik. A

társadalom megtévesztéséért e „forradalmakat” professzionálisan hajtották és hajtják végre. A

humán és társadalomtudományok, különösen a pszichológia és a szociológia fejlődése olyan

eszközöket adott a változás aktivistáinak kezébe, amelyekkel úgy tudják átalakítani a tömegek

gondolkodásmódját, ahogy eddig még soha nem volt lehetséges. A társadalom megtévesztése

valódi tudománnyá vált, mely a propagandát, a manipulációt, sőt az agymosást is a társadalom

átalakításának eszközéül használja. Az egyéneket, csoportokat, sőt egész társadalmakat,

kultúrákat és civilizációt is egy adott szándék megvalósítása felé lehet terelni anélkül, hogy az

emberek valaha is ráébrednének, hogy kívülről rájuk erőltetett célról van szó. A társadalom

manipulálásának „művészete” abban áll, hogy az érintett feleket bevonják a folyamatba, hogy

azt gondolják, a rájuk kényszerített célok valójában a sajátjaik. A manipuláció ördögi kör. A

globális kulturális forradalom sikere, hogy Nyugaton a hitehagyás következtében meggyengült

erkölcsű többség hagyta, hogy manipulálják. A dekonstrukciós (lebontó) spirál remekül

működik. A társadalom átalakítói az ellenállás legtöbb bástyáját általában már bevették, ilyenek

például a kormányzatok, a vállalkozások, az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek, az

oktatási rendszerek, a szociális szolgáltatások, a „civil” társadalom, a tömegtájékoztatási

eszközök. Majd rájöttek, hogy etikai normáik, valamint a kairói és pekingi ENSZ-konferenciák

célkitűzései kulturális és vallási okok miatt nem érvényesíthetők egyetemesen. Megértették,

hogy ha ezen akadályokat nem sikerül legyőzniük, akkor vállalkozásuk kudarcba fulladhat.

Ezért a kultúrákkal és a vallásokkal szemben alkalmazott stratégiájuk gyökeresen megváltozott.

A közvetlen összeütközés, a frontális támadás, az agresszió helyett újfajta támadásba lendültek,

amely „partneri megközelítésnek” mutatkozik és részvételre és befogadásra épít. A globális

kulturális forradalom aktivistái az új etikai paradigmákat a vallások fölé helyezik. A szexuális

és reproduktív jogokat egyetemesnek tartják, a kultúrákat és a vallásokat pedig sokfélének,

vagyis olyanoknak, amelyek híján vannak az egyetemességnek. Az új megközelítés azt kívánja

végül elérni, hogy az emberek annak a kultúrának és vallásnak a nevében érvényesítsék

szexuális és reproduktív jogaikat, amelyhez tartoznak. Azaz a kultúrát és a vallást addig

manipulálják, míg elfogadják az általuk meghatározott szexuális és reproduktív jogokat.

Marguerite A. Peeters leírja, hogy a változás aktivistái sokféle stratégiát alkalmaznak a

vallásokkal szemben, így például:

• a sokszínűségre hivatkoznak,

• hangoztatják, hogy az összes vallás támogatja az új etikát,

• a tanítás és a gyakorlat közti ellentmondásra hivatkoznak,

• káros hatásokról és a fejlődés gátjairól beszélnek,

• arra ösztönzik a vallási közösségeket, hogy lépjenek partnerségre a szexuális és

reproduktív egészségre szakosodott szervezetekkel,

• beszélnek az összebékítésről,

• hangoztatják a vallási diskurzus demokratizálását,

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 15 https://www.ecssz.eu

• buzdítanak, hogy a vallási vezetők legyenek aktívak a szexuális és reproduktív egészség

témakör terjesztésében,

• a vallási közösségeken belül szövetségeseket keresnek,

• mint szakértők ők segítenek tisztázni az értékeket,

• új teológia: buzdítják a vallási vezetőket, hogy dolgozzák ki az „együttérzés teológiáját”

és szakítsanak az „ítélkezés teológiájával”, az új posztmodern etikát a vallási kötelezettség

szintjére kívánják emelni,

• egyenrangú felek közötti párbeszédet hangsúlyoznak, azaz a fiatalok a fiatalokkal

beszéljék meg szexuális és reproduktív jogaikat. Ez a horizontális folyamat valójában csak

mítosz, hiszen a társadalom megváltoztatói vezetői szerepet töltenek be álruhában.

Az új etikát leginkább megvalósító kormányoknak buzdítaniuk kell más országok

kormányait, hogy utánozzák őket. Azoknak a katolikusoknak, akik egyetértenek a kairói és a

pekingi ENSZ konferencia célkitűzéseivel, át kell formálniuk az Egyházhoz hűséges

katolikusok gondolkodásmódját.

Marguerite A. Peeters felsorolja a forradalom főbb aktivistáit, partnereit, személyeket,

technikai eszközöket (mint a mozi, a TV, a fogamzásgátlók és az internet), a forradalom

nagyhatású könyveit, alapítványait, nem-kormányzati (NGO) és „humanitárius” szervezeteit,

néhány elkötelezett politikai pártot és neves politikust, a forradalom „tudományos”

intézményeit, klubjait, párhuzamos hálózatait, az ENSZ szervezeteit, nemzetközi és nemzetek

feletti intézményeit, különösen elkötelezett kormányait, elkötelezett cégeket, és egyházi

intézményeket (!), helyi hatóságokat, szakszervezeteket és fiatalok szervezeteit.

(viii) Itt érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon a Tanácsköztársaság idején (1919-ben)

Kun Béla és társai meg akarták szüntetni a családot és hirdették a promiszkuitást. Filozófusuk,

Lukács György – aki egyébként a Frankfurti Iskolához is kötődött – az egyetemen is tanította a

szabad szerelem „szépségét”. Valamint érdemes még megjegyezni, hogy az Európai Unió

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága részéről az EU-ba benyújtott azon jelentések képviselői,

amelyek be akarják tiltani az anya-apa, a nő-férfi, a család és a házasság fogalmakat és erőltetik

a szexuális és reproduktív jogokat, valamint a „gender-mainstreaminget” (azaz a nemek közötti

egyenlőség érvényesítését), általában európai kommunista pártok tagjai.

(ix) A demográfiai tél hat kulturális gyökeréről beszélt Donald Feder, a Családok

Világkongresszusának egyik igazgatója 2012-ben.

Az általa említett hat tényező a következő:

• az önzés elterjedése,

• a házasságok számának csökkenése és a házasságon kívüli együttélések elszaporodása,

• a gyermekáldás megítélésének megváltozása,

• a feminizmus azon kijelentése, hogy a feleség nem szabad ember a férje mellett,

• a szekularizáció, azaz számos olyan érték háttérbe szorulása, amelyet a vallások

hangsúlyoznak,

• a mesterséges fogamzásgátlás és az abortusz elterjedése.

Feder, D.: The Cultural Roots of Demographic Winter, World Congress of Families 2012, Tematic Plenary

Session 4, The Family in a changing world and demographic perspectives for humanity. Rhodes Forum 2012.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 16 https://www.ecssz.eu

A demográfiai tél kulturális gyökerei című 2014-es cikkében

Donald Feder megállapítja,

hogy a demográfiai válság a szexuális forradalom közvetlen eredménye, és kitér néhány fontos

összefüggésre is. A szexuális forradalom alaptételei Donald Feder szerint a következőképpen

összegezhetők:

• a szexuális kapcsolat a létezés legfontosabb vonása,

• ha a szexuális kapcsolat megegyezésen alapszik, akkor az mindig jó,

• a szexuális kapcsolat elsődleges célja az élvezet, nem a fogamzás és nem a szeretet fizikai

kifejezése,

• az élet elsődleges célja az élvezet,

• a tiltás neurózishoz vezet és le kell győzni,

• a szexuális kapcsolatnak nincs köze az erkölcshöz,

• a szexuális kapcsolat nemcsak bűnmentes, hanem következménymentes is.

Donald Feder néhány további kijelentése e cikkében:

A szexuális forradalomnak a termékenységre kifejtett hatása túlbecsülhetetlenül nagy.

A fogamzásgátló tabletták piaca évi 17,2 milliárd dollár. Ezen összeget túlnyomó részt

kormányok, cégek és nemzetközi segélyszervezetek finanszírozzák. Lehet, hogy az ember lesz

az első faj a Földön, amely saját magát irtja ki. Évente 42 millió abortuszt végeznek, ami több,

mint kétszerese a II. világháború katonai áldozatainak.

A házasságtól való eltávolodás a termékenységet még jobban csökkenti, mint a

fogamzásgátlók.

A szexuális forradalom a „kulturális marxizmus” következménye, ami Antonio Gramscihoz,

a Frankfurti Iskolához és azon belül Herbert Marcuse-hoz köthető leginkább.

A demográfiai télből nem juthatunk ki, amíg a szexuális forradalmat nem sikerül legyőzni!

A szexuális forradalom végül halálos hatású az abortusz, a fogamzásgátlás, a nemi

betegségek, a pornográfia és a promiszkuitás miatt, amelyet a házasság, a hűség, a fogamzás és

a felelősség helyére léptet.

(x) Az üres bölcső című híres nemzetközi tanulmány (The Empty Cradle Report, 2010), amely

része a Társadalmi Trendek Intézet (Social Trends Institute) által 2011-ben kiadott

Fenntartható népesedés: Mi a köze a házasságnak és a termékenységnek a gazdasághoz? (The

Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility Have to Do with the

Economy?) című nemzetközi kiadványnak

is a szexuális forradalomról szól. Így fogalmaz:

„Időrendi sorrendben először a válások száma és a házasságon kívül született gyermekek száma

növekedett, majd a házasságok számának csökkenésével csökkent a születések száma is.

Ezenkívül csökkent a kétszülős (apa, anya) családban felnőtt gyermekeknek a száma is.

Európában, Észak- és Dél-Amerikában a házasságon kívüli születések aránya 40%. Bár ezen

belül nagy az együtt élő, de nem házas pároknak a száma, e családok általánosságban véve

sokkal kevésbé stabilak, mint a házasságon alapulók. A nem házasságon alapuló családokban,

illetve az egyszülős családokban a gyermekek jóval inkább ki vannak téve az intézményes

gyermeknevelésnek, mint a házasságban élő szülők gyermekei. Kiemeli, hogy a házasságból

született és a házasságon alapuló családban felnőtt gyermekeknek nagyobb esélyük van stabil

Feder, D.: The Sexual Revolution and Demographic Winter. The International Forum: Large Family and the

Future of Humanity. Moscow, 2014. September 10–12. http://visionamerica.us/the-sexual-revolution-and-

demographic-winter/ (Letöltés ideje: 2018. 07.05.)

Wilcox, B. W. (ed): The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility Have to Do

with the Economy? New York, 2011, http://sustaindemographicdividend.org/ (Letöltés ideje: 2018. 07. 08.)

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 17 https://www.ecssz.eu

személyiséggé válniuk – ami egyben nagymértékű gazdasági előnnyel is jár a társadalom

számára –, mint a házasságon kívül született gyermekeknek. Az elemzés megoldásokat is

javasol. Ezek egyike a házasságon alapuló család példaképül állítása.

(xi) Paul Amato szociológus tanulmánya szerint,

ha az Egyesült Államokban a családok

stabilitása ma az 1960-as évekbeli szinten lenne, akkor 750 000-rel kevesebb lenne az évismétlő

diákok száma, évente 1,2 millióval kevesebb diákot csapnának ki az iskolából, évente 500 000-

rel lenne kevesebb a fiatalkori bűnesetek száma, évente 600 000-rel lenne kevesebb a terápiára

szoruló gyermek, és évente 70 000-rel lenne kevesebb az öngyilkosságok száma. Aggodalomra

ad okot nemcsak a gyermekek számának folyamatos csökkenése, hanem a születő gyermekek

családi életének minősége is. A „fenntartható fejlődés” nemcsak a lélekszám megmaradását,

hanem a következő generáció felelősségteljes felnevelését is jelenti. Ez akkor a

leghatékonyabb, ha a családok házasságon alapulnak.

(xii) A gazdasági fejlődésnek és a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a

családok stabilitásával című 2009-es Innotárs projekt keretében egy országos reprezentatív

szociológiai felmérés készült többek között a jellemző párkapcsolati formák gyakoriságáról,

tulajdonságairól és néhány hatásáról.

Az eredményekről eddig három publikált tanulmány

jelent meg.

E 2009-es felmérés bizonyítja, hogy a házasság előtti nemi partnerek számának

növekedésével igen erősen csökken a gyermekek száma, csökken a partnerek közti kötődés,

csökken a gyermekek részéről a szülő iránti tisztelet szintje, romlik a kapcsolat minősége, a

konfliktuskezelés erőszakosabb lesz, növekszik az önzés, és a testi-lelki betegségek száma is

emelkedik.

Ezen hivatkozások után elemezzük, hova is jutottunk az előző tanulmány végén.

Egy igen fontos és érdekes megfigyelés körvonalazódott, nevezetesen, hogy a család körüli

nagymértékű változások jelentős részét egy idő után az emberek már nem gondolják negatív,

azaz helytelen iránynak vagy tendenciának. Konkrétan a családdal, a házassággal, a szexualitás

megélésével kapcsolatos – évszázadokon, sőt évezredeken át a fejlett társadalmakban

alapvetően meghatározó – értékeket és viselkedéstípusokat felrúgó számos új elvet és

gyakorlatot az emberek jó része már nem tekinti elítélendőnek, rossznak, helytelennek, önzőnek

vagy deviánsnak. Úgy tűnik, hogy valamiért a szexualitás megélése, a párkapcsolatok, a

házasság és a család körüli meghatározó súlyú értékek és normák egy jelentős hányada 50–100

év alatt az emberek nagy részének képzetében alapvetően megváltozott! Az emberi élet más

területén ilyen mértékű változás nem történt. A fogamzásgátló tabletták megjelenése

önmagában nem adott volna erre alapot, hiszen az emberek elsősorban etikai okok miatt nem

éltek szexuális életet házasságon kívül. Az óvszer háromezer éve ismeretes, forradalma 1843-

ra tehető, amikor Hancock és Goodyear feltalálták a gumi vulkanizálását. Szexuális

forradalommal mégsem járt. Az USA-ban a huszadik század elején a nők 6%-a élt nemi életet

Amato, P. R.: The Impact of Family Formation Change on the Cognitive, Social, and Emotional Well-being

of the Next Generation, Future of Children 15, 2005, 75–96.

Innotárs Projekt (2009) A gazdasági fejlődésnek és a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a

családok stabilitásával című projekt. Projektazonosító: INNOTCSE. Nyilvántartási szám: OMFB-00701/2009.

Kedvezményezett: Tudomány a Családért Egyesület. Képviselő: Balásházy Imre.

Tárkányi Á.: Élettársi kapcsolatban élés, intim párkapcsolat és házasság Magyarországon a 2009-es „Családi

kapcsolatok” országos vizsgálat alapján, Európai Családtudományi Szemle 1, 2014, 54–88; Tárkányi Á.: A

párkapcsolatok sikerességének és sikertelenségének okai a 2009-es „Családi kapcsolatok” országos vizsgálat

alapján, Európai Családtudományi Szemle 1, 2015, 25–77.; Mayer A. – Balásházy I. – Czettele Gy.: Az alapvető

nemi normákról alkotott vélemények eloszlása és e vélemények korrelációja a vallásossággal Magyarországon

2009-ben. Európai Családtudományi Szemle 1, 2014, 89–101.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 18 https://www.ecssz.eu

házasság előtt, 2009-ben ez a szám 75%.

Az erkölcsi normák megváltozását a tabletta

megjelenése önmagában nem, vagy nem igazán befolyásolta volna. A szexuális forradalmat az

abban érdekelt gazdasági elit hozta működésbe a társadalom átalakítása céljából, és nem maga

a tabletta okozta. A tabletta csak egy jó eszköz volt a társadalmat átalakítani vágyók kezében,

mint ahogy arra Alan Watt és Gabriele Kuby is utalnak.

A tabletta megkönnyítette a szabad

szerelem gyors terjesztését, és így a házasság, a család és talán már akkor is a nemzet és a

kereszténység leépítését, és visszafogta a népességszaporulatot. Ilyen szempontból hasonló

eszköz volt a televízió és általában a média is.

Amíg a család- és demográfiai konferenciák, valamint a témakörhöz kapcsolódó

tanulmányok nem szólnak a szabad szerelem általánossá válásának okairól és

következményeiről, a jellemző párkapcsolati viselkedéstípusok széleskörű hatásairól, amíg

nem törekszenek a házasságon kívüli szexuális absztinencia ideáljának helyreállítására, amíg

nem beszélnek a javasolható és elvetendő párkapcsolati és életvitel-modellekről, addig nincs

értelme számottevő javulást várni e területeken. Addig ne reméljük, hogy a családi élet válsága

és a demográfiai válság igazán érezhetően csökkenni fog. Ha a családpolitika nem a házasság

és a család védelmére és harmóniájának, stabilitásának növelésére összpontosít, hanem a szülők

anyagi támogatását helyezi előtérbe, akkor ne várjunk áttörést, ne várjunk nagy javulást a

családok stabilitását vagy a demográfiai folyamatokat illetően. Addig minden bizonnyal nem

lesz szignifikáns csökkenés a lelki betegségek, a káros, az önző és a deviáns magatartások

statisztikájában sem.

A családpolitikai támogatások leginkább arra valók, hogy egy gyermek felnevelése ne

kerüljön túl sok pénzbe. Azonban ennek általában igen kevés köze van a jó családok kialakulása

valószínűségének növekedéséhez, vagy a meglévő családok harmóniájának és stabilitásának

erősödéséhez. Ezért hosszú távon, a gyakorlatban csak kevés köze lehet a családi élet

válságának és a demográfiai válságnak a csökkentéséhez.

Elképzelhető, hogy megfelelő adók, járulékok és törvények bevetésével és közvetlen anyagi

juttatások megtervezett módosításával elérhető lenne a kívánt gyermekszám, azonban csak a

felelős gyermekvállalásnak van értelme. A nem szerető családba született gyermekek számának

növekedése tovább emelné a súlyos lelki sérüléssel és esetleg testi betegséggel élő emberek

számát, a káros individualizáció és deviancia gyakoriságát. Mindez az életminőség, a

megelégedettség, a lelki és a testi egészség csökkenésével járna, és később mégiscsak

csökkentené a lakosság létszámát. A társadalom a „jó családok” magas arányának hiányában

végül egyre betegebb lenne. Példa erre a korai Szovjetunió esete, ahol Lenin gyakorlatilag

betiltotta a házasságot. Az eredmény lelkileg sérült gyermekek és felnőttek sokasága, a bűnözés

égbe szökése, a nők és férfiak kapcsolatának eldurvulása. Végül Sztálinnak vissza kellett

állítania a házasságot.

Észre kell vennünk, hogy nem a lakosság létszámának csökkenése az alapprobléma. Az csak

egy természetes tünete a sok közül a családi élet válságának.

A családpolitikának elsősorban a jó családok létrejöttét és fennmaradását kellene segítenie,

ami automatikusan és optimálisan megoldaná a demográfiai kérdéseket is. Nincs más megoldás,

mint a jó házasságok arányának szignifikáns növelése, amely csak úgy valósítható meg, ha

Greenwood J. – Guner N.: Social change: The sexual revolution. PSC Working Paper Series, 2009. PSC 09-

02, http://repository.upenn.edu/psc_working_papers/12 (Letöltés ideje: 2013. 07. 04.)

Watt: i. m.; Kuby, G.: Globális szexuális forradalom. A szabadság elpusztítása a szabadság nevében,

Budapest, Kairosz Kiadó, 2013.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 19 https://www.ecssz.eu

elérjük a házasságon kívüli párkapcsolatok, azaz a szabad szerelem arányának jelentős

csökkenését. Ez automatikusan az abortuszok számát is szignifikánsan csökkentené.

A „szexuális forradalom” felülről szerveződött, az ember és a társadalom alapsejtje, a család

ellen. Ezért inkább „szexuális terrorizmusnak” kellene nevezni. E tanulmányban az egységes

szóhasználat érdekében a „szexuális forradalom” kifejezésnél maradunk, de innentől idézőjelbe

tesszük.

Fel kellene ismernünk, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság mögött elsősorban

a szabad szerelem professzionális elterjesztése húzódik.

A felmérések azt bizonyítják, hogy szabad szerelem és házasság együtt nem működik, sőt a

kultúra és a szabad szerelem nem egyeztethető össze, mert a szabad szerelem az önzésre, a

kultúra pedig az önzetlenségre, az összetartásra, a szeretetre épít.

A házasságon kívüli párkapcsolatok egyre inkább általánossá válásával a stabil, szeretetteli

családok száma és a népesség is minden bizonnyal tovább csökken. A család és a házasság

leépülésén túl romlik az emberek testi-lelki egészsége, harmóniája, életkedve, ezenkívül

meggyengül a nemzetállam és a kereszténység is. Ezért a családpolitikának elsősorban a

házasságok számának és minőségének erősítésével kellene foglalkoznia, a házasságra

koncentráló, egyetlen nemi partnerre tervezett életpályamodell előnyeinek, értékének és

szépségének népszerűsítésével, valamint az ettől való eltérés kárainak ismertetésével.

A házasságon kívüli szexuális kapcsolatok az utóbbi 30–40 évben általánosan elfogadottá

váltak, felméréseink szerint a fiatalabb generációnak már kevesebb mint 10 %-a ellenzi

azokat.

A jó családpolitikának elsősorban azon kellene munkálkodnia, hogy minél több és minél

jobb család legyen. Ami az előző tanulmányunk elemzései és a fentiek alapján egyértelműen

azt jelenti, hogy minél több minél jobb házasság legyen az országban.

A családellenes erők nem az anyagi jellegű családtámogatások ellen munkálkodnak, hanem

a szexualitásról elterjedt vélekedés befolyásolásán. Felismerték, hogy a szexuális erkölcsöt és

a jó párkapcsolatokat kell leépíteni ahhoz, hogy tönkretegyék a házasságot, a családot, a

nemzetet és a kereszténységet. Ha a családot és a házasságot akarjuk védeni, akkor igen fontos

e családot és házasságot leépíteni szándékozó ideológiákkal megküzdeni. Ha a családpolitika

ezt nem teszi, akkor struccpolitikát folytat, és a hosszú távú sikere esélyét igen erősen csökkenti.

Valószínűleg nem túlzás Pat Fagan A legfontosabb összefüggés valamennyi

társadalomtudományon belül (The most important correlation in all of social science) című

2017-es cikkének címe. Ebben Fagan azt vizsgálta, hogy hogyan növekszik a válás gyakorisága

a házasság előtti más partnerek számától. Azt találta, hogy nőknél már egyetlen másik partner

megtizenkétszerezi (11,7-szerezi), és két ilyen partner megtizenhatszorozza (15,7-szerezi)

annak valószínűségét, hogy a pár elválik a házasságuk első öt évében. Említésre méltó, hogy a

fent már idézett Innotárs 2009-es hazai felmérés hasonló eredményekhez vezetett.

Széleskörű felmérések eredményei alapján Pat Fagan azt is állítja, hogy minden mérhető

pozitív paraméter gyermekre és felnőttre messze a legjobb az „érintetlen” házasságon alapuló

család esetében („intact married families”): például a szülők és gyermekek egészsége,

élethossza, boldogságérzése, a szülők szexuális élvezete, a generációk közötti kapcsolat, a

gyermekek tanulmányi eredménye, a család bevétele, a család vagyona, a gyermekek száma.

Valamint minden negatív paraméter messze a legkisebb abszolút értékű az ilyen házasságon

alapuló család gyerekeinél: például a bűnözés, a függőség, a fizikai és szexuális erőszaktétel, a

Innotárs 2009: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 20 https://www.ecssz.eu

szegénység, a műveletlenség, a kirekesztettség, a betegség, a boldogtalanság, a pszichés

betegség, a szexuális kielégülés hiánya.

A családok stabilitását, a gyermekszámot, valamint a társadalom lelki-testi

megelégedettségét és egészségét elvben a szabad szerelem tilalmával, az abortusz tilalmával,

valamint a fogamzásgátlás szabályozásával lehetne leginkább javítani. A világvallások

általában ezt teszik. Azonban a szekuláris állam és a tudomány nem rendelkezhet be tiltásra.

Optimális eszköze a felvilágosítás. A párkapcsolatok hatásait illetően az emberek zöme súlyos

tévedésekben él, és emiatt rossz életvitelt folytat. E tévedések felfedése megoldást jelenthetne

a válságokra. A párkapcsolatok emberséges mederbe terelésével, azaz szeretet- és

tiszteletalapra helyezésével – vagy másként fogalmazva – egypartnerű életvitel-modellre

törekedve, az emberek jóval hamarabb és nagyobb valószínűséggel házasodnának, kisebb

valószínűséggel válnának, több gyermekük lenne, és egyben az abortuszok száma is

automatikusan és igen jelentősen csökkenne.

A dohányzás kárairól szerencsére már beszélünk, és eredményesen tesz is ellenük az állam.

A szabad szerelem kárairól – amelyek minden bizonnyal jóval nagyobbak, mint a dohányzáséi

– még nem illik, és világi szakembernek tulajdonképpen mondhatjuk nem is szabad beszélnie.

Olyan a helyzet – csak egy sokkal súlyosabb kérdésben –, mintha az emberek zöme azt hinné,

hogy a dohányzás egészséges. Ugyanis az emberek zöme (a fiatalok 95–97%-a) azt gondolja,

hogy a szabad szerelem a modern emberi élet természetes és egészséges velejárója (Innotárs

2009-es hazai felmérés). Érdekes, hogy az ország kb. 75%-a mondja magát kereszténynek, de

csak kb. 10%-uk ért egyet a párkapcsolatokra vonatkozó legalapvetőbb keresztény tanításokkal.

Ez egyértelműen a „szexuális forradalom” eredménye.

2. A családpolitikában dimenzióváltásra van szükség

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2017-ben többször – például május 27-én a

Professzorok Batthyány Köre közgyűlésén, vagy július 22-én a tusnádfürdői beszédében –

nyilatkozott úgy, hogy a demográfia területén dimenzióváltásra van szükség. Ezt úgy lehet

értelmezni, hogy a megszokottól eltérő irányban kell lépni. (Dimenzióváltás: például ki kell

lépni a megszokott egyenesből vagy síkból.) E cikk szerzője az új irány szükségességét régóta

hangsúlyozza, például Az ifjúság és a család boldogságának kulcskérdése a mai

Magyarországon című tanulmányban.

Sem a családtámogatási rendszer fejlesztése, sem a munka és a család összehangolása nem

fogja megoldani e válságokat. Sőt, még az sem, ha csak arra törekszünk, hogy a kívánt

gyermekek megszülessenek. Ugyanis a házasságon kívüli kapcsolatok olyan párkapcsolati

anarchiához vezettek a fogyasztói társadalmakban, és így hazánkban is, hogy a szem előtt lévő

életvitelminták nem kedveznek gyermek fogadására. Ne nagyon bánjuk, hogy ilyen

körülmények között nem születik több gyermek. A gyermeknek biztos fészek, azaz szerető

otthon kell, s ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor nem érdemlünk gyermeket. Ha a szülők

egymást szeretik, akkor a gyermeket is szeretni fogják. Ha viszont a szülők csak a gyermeket

szeretik, de egymást nem, azt a gyermek megszenvedi, és végül jó eséllyel lelki beteg, esetleg

deviáns magatartású lesz. A gyermeknek sokkal több időt, energiát, figyelmet tud szentelni az

olyan anya, aki mellett egy szerető férj áll. Nem az autó, nem a nagyobb ház teszi vidámmá és

boldoggá a gyermeket, hanem a szülei egymás iránti szeretete és szerelme.

Balásházy I.: Az ifjúság és a család boldogságának kulcskérdése a mai Magyarországon, Mester és Tanítvány,

2010/8, Család és ifjúság, 2010/27. sz. 9–26.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 21 https://www.ecssz.eu

A párkapcsolati anarchia terjedésével, természetesen a kívánt gyermekszám is csökken, és

erősen növekszik az abortuszok száma, hiszen akinek időben nincs stabil párja, az kevésbé mer

gyermeket vállalni. Megjegyzem, hogy a párok által kívánt gyermekek száma hazánkban 1974-

ben 2,76 volt, és 2009-ben már csak 1,96.

E csökkenés nagyon jól mutatja a párkapcsolati

anarchia mértékének növekedését. Ezenkívül azt is, hogy most már a kívánt gyermekszám sem

tartaná fenn a népességszámot, hiszen lement 2,1, sőt 2,0 alá is.

A családpolitika fő célja ne a közvetlen családtámogatás növelése, ne a munka és a család

jobb összehangolása, és ne a kívánt gyermekszám elérése legyen. Az eddigiekből már láthattuk,

hogy a demográfiai válságot a jó házasságok számának és minőségének növelésével kell

megoldani!

Ahogy az a Professzorok Batthyány Köre idei közgyűlésén hallható volt, a kormány célja,

hogy a teljes termékenységi arányszám 2030-ra (azaz 13 éven belül) elérje a 2,1-et. Jelenleg

1,49. E cikk szerzője szerint e cél megvalósítható, de humánusan és egyben optimálisan csak

akkor, ha sikerül a jó házasságok számát szignifikánsan növelni! Ez pedig csak úgy lehetséges,

ha sikerül a házasságon kívüli párkapcsolatok számát lényegesen csökkenteni!

A kevés gyermek csak következménye egy sokkal mélyebben lakozó bajnak, a családi élet

válságának. A népességfogyás csak tünet. Minél később ébred erre rá a társadalom, annál

nehezebb lesz kilábalni a demográfiai válságból is!

3. Családpolitika az OECD-országokban

Az OECD-országokban megvalósuló családpolitikai rendszereket taglalja és hasonlítja össze a

Családpolitika az OECD-országokban: összehasonlító elemzés című tanulmány.

A 34

országra kiterjedő vizsgálat szerint e fejlett országokban a családpolitikának lényegében három

pillére van: (i) a gyermekek utáni anyagi juttatások, (ii) a munka és az otthon összehangolása

és (iii) a születési arányok növelése. Ezen utóbbi, azaz a termékenység növelése, mint

családpolitikai cél Európában csak a közelmúltban merült fel. E cél lényegében azt jelenti, hogy

a gyermekvállalás inspirálásával a tervezett és a tényleges gyermekszám közötti különbség

csökkentésére törekszenek.

E cikk szerzője szerint ez a három tevékenységtípus messzemenően nem lehet elegendő

ahhoz, hogy kikerüljünk a demográfiai hanyatlásból, hiszen az alapvető bajjal, a családi élet

válságával, nem foglalkozik egyik sem.

Alaptörvényünk nagyon helyesen fogalmaz: a család alapja a házasság. Már a házaspár is

család, valamint családot alkotnak a szülők és gyermekeik is. Ha a családokat el nem kötelezett

párkapcsolatok nagy számával tönkretesszük, akkor végül az egész társadalom válik beteggé.

Valószínűleg azért ilyen családpolitika terjedt el, mert ez nem ütközik a családellenes

individualizmussal és a mára már „globális szexuális forradalommal”. Természetesen

mindhárom fenti tevékenységtípus hasznos, csak ezek nem segítik a fiatalokat, hogy majd jó

családjuk legyen, és nem védi meg a családokat, hogy harmonikusak és stabilak legyenek, nem

hívják fel a fiatalok figyelmét, hogy hogyan kellene ahhoz élni és gondolkodni, hogy majd jó

házaspárokká és szülőkké válhassanak, és nem adnak útmutatást ahhoz, hogy mitől lesz jó

házastárs és szülő valaki. Ahol a családellenes erők eddig teljes sikert arattak, az a házasságon

Spéder Zs.: Demográfiai helyzetkép – Magyarország 2014, KSH Népességtudományi Intézet, 2014,

https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/701 (Letöltés ideje: 2018. 07. 06.)

Family Policies in OECD Countries: A comparative analysis, Population and Development Review 37, 1,

2017, 57–87.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 22 https://www.ecssz.eu

kívüli párkapcsolatok általánossá válása. Ha ezen nem sikerül módosítania a társadalomnak,

akkor lényegi javulás nem remélhető sem a család, sem a demográfia ügyében. Ezért a

családpolitikának elsősorban ezzel kellene foglalkoznia!

4. E válságok hatásos enyhítésének nehézségei

Mielőtt a családi élet válsága és a demográfiai válság enyhítésének nehezítő körülményeit

elemeznénk, nézzünk néhány ehhez kapcsolódó hírt a nagyvilágból.

Az évtized legnépszerűbb vallásos jellegű könyvének mondják Rod Dreher A benedeki

opció. Javasolt stratégia a keresztények számára egy kereszténység utáni országban (The

Benedict Option) című 2017-ben megjelent könyvét.

A könyv szerint az USA-ban a

kereszténységet porrá zúzzák azzal, ahogyan a szexualitást és a házasságot kezelik. A kulturális

háború, amely az 1960-as években a „szexuális forradalommal” kezdődött, a keresztény értékek

marginalizálásával mára befejeződött. A szerző szerint Donald Trump győzelme arra jó, hogy

a keresztényeknek legyen idejük felkészülni az elkerülhetetlenre. Ha túl akarják élni az

elkövetkező sötét időszakot, akkor vissza kell térniük a hitük gyökeréhez mind a

gondolkozásukban, mind a gyakorlatban. Igazi egyházzá kell válniuk, kompromisszumok

nélkül, bármi áron. A könyv szerint a szabad szerelem abszolút összeférhetetlen a

kereszténységgel.

Az Európára küldött migránsözönnek köszönhetően világosság vetült a balliberális globális

gazdasági hatalom hazai és európai szintű azon hálózataira, amelyek többek között az NGO-

intézményében (Non-Governmental Organisations, azaz Nem Kormányzati Szervezetek)

öltenek testet. Ilyen és valószínűleg ugyanezen NGO-hálózatról beszél Marguerite A. Peeters

is a fent említett két könyvében. E hálózat szakemberei Földünkön mindenhol

„kinyilatkoztatják”, hogy mi a helyes, mi a tudományos. Például a szexuális és reproduktív

egészségről és jogokról szónokolnak a Föld gyakorlatilag minden országában. E hálózat létét

mutatja az is, hogy amikor 2012-ben létre akart jönni hazánkban a Magyar Családtudományi

Társaság, akkor egy gigantikus méretű gyalázkodó, lejárató kampány indult ellene a média

szinte minden eszközén keresztül. Ez azt bizonyítja, hogy itt egy óriási családellenes hálózat él,

amit nem szabad lebecsülni.

Az MTA Székházában 2016 májusában az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya

konferenciát szervezett a Társadalmi nem: elméleti megközelítések, kutatási eredmények

címmel. A konferenciáról megjelent összegzés azt mutatja, hogy a gender ideológia az MTA-t

is igyekszik uralni.

Hazánk és a visegrádi országok vezetése szembe mer nézni az Európát muszlim vallású

külföldiekkel betelepíteni készülő erővel. Az európai muszlimok termékenységi rátája annyival

múlja felül az európai őslakosságét, hogy ha minden így megy tovább, egy-két generáció alatt

többen lesznek, mint az őslakosok, és például a keresztény alapokon nyugvó németországi

kultúra néhány emberöltőn belül feloldódhat az idegen civilizáció tengerében.

Brian S. Brown, aki a Nemzetközi Szervezet a Családért (International Organization for the

Family, IOF) elnöke, a 2017. augusztus 2-ai hírlevelében írja, hogy az IOF felveszi a kesztyűt

Soros György baloldali milliárdos ellen, aki pusztító eszméket terjeszt világszerte, hogy

aláássa, és végül elpusztítsa a természetes családot.

Természetes családnak az egy nő és egy

Dreher, R.: The Benedict Option. A strategy for christians in a post-christian nation, New York, 2017.

Brown, B.: Help with a pizza a month to defeat Soros. Newsletter of the International Organization for the

Family, 2017. August 2.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 23 https://www.ecssz.eu

férfi házasságán alapuló családot nevezi. Itt nyilván nem egy emberről van szó, hanem azon

politikai, gazdasági és hatalmi tömörülésről, amelyet Soros György is képvisel.

Mint láthatjuk, komoly veszélyben van a család és a házasság intézménye Európában is és

hazánkban is.

Ezek után nézzük, melyek a családi élet válsága és a demográfiai válság hatásos

enyhítésének, vagy megszüntetésének főbb látható nehézségei Magyarországon:

(i) A család válságának felszámolásához szükséges egyetlen jó megoldással mára már csak

kevesen értenek egyet.

Hazánkban a migráció kérdésének megoldása sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint a családi

élet válságának vagy a demográfiai válságnak a megoldása, mert az ország lakosságának zöme

(valószínűleg több mint 95%-a) a migránsok befogadása ellen van. Ötven évvel ezelőtt még

hasonló arány volt igaz a házasságon kívüli párkapcsolatok elítélésében is. A migráció jóval

később vált intenzívvé, mint a „szexuális forradalom”.

A „szexuális forradalom” fantasztikus tarolásának, azaz sikerének köszönhetően az elmúlt

ötven év alatt a kérdés megítélésének aránya megfordult, és mára a lakosságnak átlagosan már

csak 10–20%-a – a 15–25 éveseknek pedig körülbelül csak 5%-a – ért azzal egyet, hogy a

szexuális kapcsolatoknak csak a házasságban van igazán helyük.

Mivel az emberek jelentős

többsége ma már egyáltalán nem támogatja a házasságon kívüli párkapcsolatok leépítésének

javaslatát, ezért félő, hogy egyetlen politikai párt sem merne azonnal kiállni érte. Sőt, könnyű

támadni ellene, hiszen kevesen állnak ki érte. Így a megoldás meglehetősen nehézzé vált.

(ii) Az ellenfél nagyon erős.

A gazdag hazai és nemzetközi balliberális hálózatok és média teljes mellszélességgel

kiállnak a szabados szexualitás mellett. Ezért küzdöttek, és fantasztikus sikert értek el néhány

évtized alatt. A családi élet válságát kiváltó és fenntartó nemzetközi erő külföldi és hazai

bástyáin kívül bizonyos tekintetben ellenféllé vált az ország lakosságának túlnyomó többsége

is, hiszen mint már elemeztük, a sikeres „szexuális forradalomnak” köszönhetően a

párkapcsolatok hatásait illetően az emberek igen nagy része alapvető tévedésekben él.

(iii) A családpártiakban félelem alakult ki.

Egy nevesebb egyházi személyiségtől hallotta ezen írás szerzője körülbelül tíz évvel ezelőtt,

hogy hazánkban egyetlen nem egyházi szakember sincs, aki nem egyházi fórumon a szabad

szerelem ellen nyilatkozni merne, mert félti az állását, fél a sajtótól, és fél a közvéleménytől.

Valószínű, hogy ez már akkor sem volt túlzás és hasonló példák manapság is előfordulnak: egy

családkonferenciára, amelynek szervezésében e tanulmány szerzője is részt vett, meghívást

kapott egy magát kereszténynek valló szexológus, aki többszörösen kifejezésre juttatta

félelmét: előre kérte, hogy senki ne rögzítse, amit ő mondani fog, majd a konferencián kétszer

kérdezte meg és a konferencia után is előhozta ugyanezt. Legyen elég ennyi annak

illusztrálására, hogy az emberek félnek e témában őszintén megnyilatkozni, s ez persze

megnehezíti a megoldást.

(iv) A helyzet szinte reménytelen.

Vannak, akik csaknem reménytelennek tartják, hogy a szexuális élet gyakorlatát vissza

lehetne terelni a házasságba, és ezért szerintük már-már nincs is értelme ezzel foglalkozni. Majd

csak lesz valahogy, legfeljebb egyre önzőbb és egyre betegebb lesz a társadalom.

Ma a leggyakoribb álláspont, hogy a házasságon kívüli párkapcsolat jó és természetes. Ezt

korlátozni próbálni őrültség, elavult, kegyetlen, sőt mindenféle emberi jogokba ütközik. Ha a

Innotárs 2009: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 24 https://www.ecssz.eu

fenti feltevésünk igaz, akkor ez oda fog vezetni, hogy a társadalom egyre depressziósabb és

betegebb lesz, végül összeomlik vagy kihal.

Reálisnak tűnik, hogy a migrációt és a család felszámolását ugyanazok a körök támogatják.

A migránsok muszlimok, akik körében igen szigorúan, sokszor halállal büntetik a házasságon

kívüli nemi életet. Ugyanakkor a muszlimok betelepítését szorgalmazó erők nem nézik jó

szemmel, ha a fehér európai ember házasságba tereli a szexuális élet gyakorlatát. Ebből többen

azt a következtetést vonják le, hogy ezen erők célja a fehér európai ember, a nemzetállamok és

a kereszténység elpusztítása vagy végletes meggyengítése.

(v) Az egyetértők javarészt idősebbek.

Nehézség az is, hogy a társadalom azon 10–15%-a, akik szerint a szexuális életnek a

házasságban van csak helye, javarészt az idősebb korosztályt képviselik. Mint említettük, a

fiataloknál ez az arány már csak 5% körül van.

(vi) A hivatalos szakemberek ebben a kérdésben sokszor „anti-szakemberek”, mert

szabadszerelem-hívők, ezzé tette őket az utóbbi ötven évben megrontott média és közvélemény.

Manapság a bajban, érthetően, mindig szakembereket hívnak segítségül. Ha a feladat

bonyolult, akkor a tudomány illetékes képviselőit. A családi élet válsága és a demográfiai

válság esete azonban teljesen egyedi, ugyanis mint itt fent e felsorolás harmadik pontjában

említettük, ebben a témában nem igazán vannak hivatalos szakemberek, hiszen, aki lenne, az

sem mer megszólalni, mert félti az állását. Így fordulhat olyan elő, hogy a Családbarát című

tévéműsorban egy pszichológus azt bizonygatta, hogy az élettársi kapcsolat ugyanolyan jó, mint

a házasság. Szerencsére az utóbbi hét évben sokat javult ezen a területen a helyzet. Most már

nem egyházi szakemberek is meg-megszólalnak a család, vagy akár a szexuális tisztaság értékei

mellett. Sajnos azonban a családellenes erők is tovább erősödtek. Több egyetemen (Közép-

európai Egyetem, Corvinus, ELTE) folyt a gender-oktatás, amely valójában nem csak a nők

egyenjogúságáról szólt – az egyenjogúsággal természetesen minden józan ember egyetért –,

hanem jó eséllyel a gender mainstreamingről is, amely úgy tesz, mintha le lehetne bontani az

ember kétneműségét, a házasságot és a családot. (E cikk szerzője szerint a gender

mainstreaming valójában tárgyiasítja a nőt, hiszen a szabad szerelemben a nő a férfi élvezeti

eszköze lesz. Egy párkapcsolat több szempontból aszimmetrikus. Ezt később részletezzük.

Ezen ideológia a nemek egyenlőségéről beszél, valójában azonban az ellenkezőjét realizálja.)

A gender szakokat 2018 során a magyar kormány felmenő rendszerben – szerencsére –

betiltotta.

(vii) A családellenes erők „puhítják” az egyházakat.

Marguerite A. Peeters könyvei azt is megemlítik, hogy a „globális szexuális forradalom”

erői stratégiát váltottak az utóbbi évtizedben: most már nem támadják az egyházakat, hanem

megpróbálják a maguk álláspontjára hangolni őket. Így az egyházakkal és a hívőkkel –

professzionálisan kidolgozott stratégiák szerint – megpróbálják elfogadtatni a gender

mainstreaminget (a nemek közötti egyenlőség érvényesítését), az egyneműek házasságát, a

szabad szerelmet, a fogamzásgátlás legkülönbözőbb formáit, az abortuszt és a sterilizációt. Így

jelenhetett meg például Nyugat-Európában pár évvel ezelőtt egy olyan püspöki körlevél,

amelyben 33 püspök írta alá, hogy a különböző párkapcsolati formáknak és szexuális

gyakorlatoknak nincs erkölcsi vonzatuk. Egy másik példa, mint ahogy a médiából hallhattuk,

hogy egy-két európai országban neves protestáns egyházak már elfogadják az egyneműek

házasságát. A szabad szerelem lebontja a házasságot, a családot, valamint inkompatibilis a

kereszténységgel és a legtöbb nagy vallással. Régen a családok erősítették az egyházakat és az

egyházak a családokat. A szabad szerelem mindkettőt ellehetetleníti.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 25 https://www.ecssz.eu

(viii) Az ellenfél sokkal szervezettebb, gazdagabb, képzettebb és célratörőbb.

A családbarát mozgalmak anyagi lehetőségei, képzettsége és szervezettsége messze

alulmarad a globális családellenes hálózatokétól. A fiatalokra és az egész társadalomra a

hatvanas évek vége óta különböző intenzitással, de zúdul a házasságot és a családot degradáló

és a nemi erkölcsöt eltörlő ideológia. Az egyházak még próbálnak tenni valamit a családokért,

de egyre kevesebb embert érnek el, és egyre kisebb energiával teszik ezt. Érthető, hiszen

Wilhelm Reichnek teljesen igaza van: mint fent már idéztük, ha elterjesztjük a szabad

szerelmet, akkor leépül a család és az egyház. Reich szerint nem kell az egyházakat, vagy a

vallást, vagy a házasságot üldözni, csak el kell terjeszteni a szabados szexualitást, és a

mozgásba induló folyamatok önmaguk elvégzik a család és az egyházak leépítését. Ne

csodálkozzunk, hogy 2015-ben vagy 2016-ban Németországban 600 templomot zártak be.

(ix) A fogyasztói társadalmakban kialakult családpolitika többnyire csak pótcselekvésekből

áll, a svéd modell csak pótcselekvés.

Mint fent láttuk, az OECD-országokban a családpolitikának nevezett tevékenységek – a

családpolitika 3. fejezetben említett három pillére – csak érintőlegesen segítik a családok

kohézióját, harmóniáját és stabilitását. Természetesen a szülőknek juttatott közvetlen

családtámogatások fejlesztése, a munka és a család összehangolása vagy a kívánt gyermekszám

elérését segítő közvetlen anyagi támogatások mind jók, hiszen a gyermek még így is sokba

kerül a szüleinek. Ezek hasznosak a társadalomnak, ugyanúgy, mint a jó utak, vagy a jó

vasúthálózat is hasznos, de ezek másra valók, nem a családi élet válságának megoldására, és

nem is a demográfiai válság megoldására! Hiszen nem a párkapcsolatok jóságát és harmóniáját

segítik, pedig akörül van a baj! Bezzeg a családellenes erők a családok stabilitását elsősorban

meghatározó tényezőket támadják. Azonban ezt észre kellene vennie a családbarát oldalnak is.

Szerencsére az utóbbi kilenc évben hazánkban a kormány családpolitikájának vannak már

közvetlenül a családok harmóniáját, kohézióját, jóságát segítő projektjei is, például a

„családbarát közgondolkodás elterjesztése” program.

Allan C. Carlson 2017-es tanulmánya szerint

a „svéd modell”, azaz az erős

szociálpolitikai- és családtámogatások bevezetésével egyidejűleg Svédországban

megszüntették azon jogszabályokat, amelyek kiemelték a házasságot az egyéb együttélési

formák közül. Az eredmény az, hogy a demográfiai mutatók elkezdtek csökkenni (2003-ra már

1,54-re csökkent a teljes termékenységi arányszám). Majd bizonyára az egyre növekvő muszlim

lakosságnak köszönhetően lassan elkezdett növekedni. Az a tény, hogy e modell bevezetésével

egyidejűleg eltörölték a házasság kiemelt szerepét, arra utal, hogy e modellt a családot lebontani

igyekvő politikai és gazdasági elit dolgozta ki annak idején.

Az ember legmagasabb rendű képessége, hogy szeretni tud. Így az ember rendeltetése és

célja, hogy szeressen, hogy emberi kapcsolatait a szeretetre építse, ahol a szeretet szenvedély

és döntés, hogy felkutassa és betöltse a másik valódi szükségleteit.

Az ember biológiailag

kétnemű, kiegészülésre vágyik. Ha a kiegészülést egésszé, a szeretetre alapozza, akkor az

várhatóan holtomiglan-holtodiglan tart, hiszen a szeretetnek, definíciónkból is következően,

időben nem lehet vége. A gyermeknek is biztos fészek kell, ahol a biztonságot a szülei egymás

iránti és őrá irányuló szeretete jelenti. Ha a szexuális életet nem egy partnerre tervezzük, akkor

a kiegészülés egésszé csak torz módon teljesülhet. A párkapcsolat egyedisége sérül.

Carlson, A. C.: Failure of the Swedish Model of Family Policy, The Natural Family, 2017. Vol. 31, No 2,

105–117.

Nitsche W.: A szeretetet tanulni kell, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2001.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 26 https://www.ecssz.eu

A természet védekezik: ha nincs biztos fészek, ha nincs szeretetteljes otthon, akkor

valószínűleg nem lesz gyermek. Ha megvan e szeretettér, akkor abba gyermek is fog születni,

mert ez a tér vonzza a gyermeket, elővarázsolja a gyermeket! Ha nincs meg ez a tér, akkor ott

nem jó gyermeknek lenni!

Természetesen sok minden hat a családok stabilitására meg a demográfiai mutatókra, így az

is, hogy milyen anyagi kedvezményeket kapnak a gyermekek szülei, vagy, hogy mennyire

hangolható össze a munka és a család, meg hogy mennyire jók az utak, a vasúthálózat, a házak,

a mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy, az oktatásügy és így tovább. Ha azonban a családi

élet válságát és a demográfiai válságot akarjuk érdemben enyhíteni vagy megszüntetni, akkor

nyilván e válságok alapvető okait kellene orvosolni, akkor nyilván a jó családok kialakulását ás

fenntartását legjobban segítő tényezőket kellene elsősorban erősíteni, és a jó családok

kialakulását és fenntartását leginkább nehezítő tényezőket kellene a lehető legjobban

csökkenteni! Egy pszichológus nyilatkozta kb. két évvel ezelőtt a televízióban, hogy a mai

magyarországi fiatalok és kevésbé fiatalok jó részének nem volna szabad azt javasolni, hogy

házasodjanak meg, és azt sem, hogy gyermekük legyen, mert nagyon önzők. E cikk szerzője

tart attól, hogy e pszichológusnak „igaza van”. Természetesen ez azt jelenti, hogy először rá

kell őket ébreszteni az egészségtelen, néha beteges vagy ijesztő mértékű önzőségükre, majd

megfelelő tartalmú és idejű képzés után javasolni kellene nekik a házasságra való készülést.

Nagyon fontos, hogy több gyermek szülessen, de ez legyen annak automatikus

következménye, hogy egyre több, egyre jobb család van hazánkban. Ez pedig akkor valósulhat

meg, ha a párkapcsolati oktatást sikerül úgy fejleszteni, hogy az emberek rádöbbenhessenek az

egyes életvitelminták következményeire.

(x) Az Európai Uniót családellenes erő vezeti.

Nehézséget okoz, hogy az Európai Unió kulturálisan megroppant, és politikáját uralja a

balliberálisnak nevezett családellenes erő. Az eddigiekből következően e kulturális

megroppanásban kulcsszerepe van a sikeres „szexuális forradalomnak”, amely immár globális

méretekben működik. Érdemes itt Orbán Viktor miniszterelnök 2017. évi tusnádfürdői

beszédéből Európát összegző gondolatait idézni: „Európában a kereszténydemokrata pártok

elkereszténytelenedtek, a liberális média és értelmiség érték- és kultúraelvárásait teljesítik. A

helyzet második fontos eleme, hogy a baloldali politika elvesztette talaját, a szociáldemokrata

pártok sem szociáldemokraták többé. Kiment alóluk a proletariátus, ha szabad így fogalmazni.

A szervezett munkásság létszáma és ereje megcsappant, leginkább azért, mert számos ipari

munkát kitelepítettek az Európai Unión kívülre, ezért a szociáldemokrata pártok sem azok, akik

voltak. Egyetlen politikájuk van: frigyre léptek a neoliberális gazdaságpolitikát képviselő

globális üzleti csoportokkal, és egyetlen terület megőrzésére összpontosítanak, ez pedig a

kultúra feletti befolyásnak a megőrzése. Ez a második fontos eleme a mai Európának. És a

harmadik fontos dolog, ami történik, pedig az, hogy most készítik elő Európát arra, hogy átadja

a területét egy új, kevert, muszlimizált Európának. Ennek a politikának a tudatos, lépésről

lépésre történő végrehajtását látjuk. Ahhoz, hogy mindez bekövetkezzen, a terület átadható

legyen, folytatni kell Európa kereszténytelenítését, ennek a törekvéseit látjuk, a nemzeti

identitások helyett csoportidentitásoknak kell elsőbbséget adni, és a politikai kormányzást le

kell cserélni a bürokrácia uralmára. Erről szól a folyamatos és lopakodó hatáskörelvonás

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 27 https://www.ecssz.eu

Brüsszel részéről a nemzetállamok irányába. Ez a helyzet ma Európában, tisztelt Hölgyeim és

Uraim, ezen a csatatéren küzdenek ma a közép-európai országok.”

E tusnádfürdői előadásból érdemes még megemlíteni azt, amit Donald Trump varsói

beszédéből idéz: „Így hát harcoljunk, mint a lengyelek, családért, szabadságért, országért és

Istenért.”

E cikk szerzőjével összhangban fogalmazott Drábik János, amikor a migránsinvázióhoz

kapcsolódóan úgy nyilatkozott, hogy a pénzhatalmi világelit a kulturális marxizmus

segítségével felbomlasztotta a kereszténység belső összetartozását, Európát hedonistává,

erőtlenné, enerválttá, morbiddá és dekadenssé tette.

Tehát Drábik János is a „szexuális

forradalomra” utal, amikor Európa tönkretételének e módját említi. Joseph Ratzinger, a

pápaságáról 2013-ban lemondott XVI. Benedek pápa az 1960-as években kezdődő „szexuális

forradalmat” hibáztatja azokért a negatív társadalmi folyamatokért, amelyek hatása még ma is

érződik – nyilatkozta Ratzinger 2019 áprilisában.

(xi) Az utóbbi néhány évet kivéve a civil családszervezetek és a családkonferenciák sem

igazán foglalkoztak e témával; a helyzet javul, de csak lassan.

A családszervezetek legtöbbje sem igazán foglalkozik e témakörrel: vagy azért, mert nem

mernek, vagy azért, mert nem látják át a különféle párkapcsolati és életvitel-modellek

következményeit. Világosan mutatják ezt a család- és demográfiai konferenciák, amelyek

számos témát elemeznek, csak épp a párkapcsolati anarchiával nem foglalkoznak. E kérdésre

az első tanulmány

bővebben kitér. A civilek sincsenek beoltva pótcselekvések és demagóg

félreértelmezések ellen. Egy családkonferencián hangzott el: „azért nincs elég gyermek, mert a

gyermek pénzbe kerül”. Már önmagában szomorú, hogy ez elhangzott, de az még szomorúbb,

hogy senki nem mondott neki ellent.

5. A megoldáskeresést nem szabad feladni

Az eddigiekből következik, hogy a családi élet válságára és a demográfiai válságra a jelen

európai helyzetben megoldást nem könnyű találni még hazánkban sem, mert a „globális

szexuális forradalom” szinte teljes sikere révén az emberek körülbelül 90%-a már nem olyan

életvitelt követ, és már nem is olyat tart helyesnek, amely mellett reális eséllyel jó család alakul

ki. A választott életút egyben olyan emberré is teszi, amelyből már nem könnyű jó házastárssá

és jó szülővé válni, valamint amely árt a környezetében élő embereknek is.

A „látogató” és élettársi kapcsolatok általánosan elfogadottá válásának köszönhetően a

férfiak nem akarnak elköteleződni még a harmincas éveik közepén sem. Azt hiszik, hogy ez így

nekik teljesen megfelel. Így társukat bármikor „lecserélhetik”. A harminc- és negyvenéves nők

esélye arra, hogy olyan párt találjanak, akivel jó családot alapíthatnak, és még gyermekeket is

Orbán V.: Orbán Viktor beszéde a XXVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, Erdély,

Tusnádfürdő, 2017. július 22. http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-

viktor-beszede-a-xxviii-balvanyosi-nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban (Letöltés ideje: 2017. 07.30.)

Orbán: U. o.

Drábik J.: Mi a baj a migránsinvázióval? FIX TV, Enigma című műsor, 2017. július 11,

https://www.youtube.com/watch?v=XzDySgUN-0I (Letöltés ideje: 2019. 03. 14.)

Tóth L.: Elveszítette Istennel való kapcsolatát a Nyugat, Magyar Nemzet, 2019. április 14.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/elveszitette-istennel-valo-kapcsolatat-a-nyugat-6705359/ (Letöltés ideje: 2019.

április 16.)

Balásházy I.: A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai, In: Balásházy I. – Major Gy.–

Farkas P. (szerk.).: Boldogabb családokért és ifjúságért. A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak

elemzése, I. kötet, L’Harmattan Kiadó, 2018, 9–50.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 28 https://www.ecssz.eu

felnevelhetnek, jóval kisebb, mint az ilyen korú férfiaké. Ezért önző és kegyetlen az a férfi, aki

nem akar idejében elköteleződni. A jelenlegi párjával együtt él, amíg neki magának jól esik,

aztán később keres egy fiatalabbat. Ilyen magatartással nem lehet családot tervezni és nemzetet

vagy országot építeni.

A megoldást keresni akkor is érdemes, ha nehéznek tűnik azt megtalálni. Már maga a

megoldás keresése is hasznos, mert olyan összefüggések feltárásával jár, amely rámutat a

hibákra és a tévedésekre. Ezek feldolgozása pedig út a megoldás felé. Így nem érdemes és nem

szabad abba belenyugodni, hogy reménytelen a helyzet, majd egyre betegebbek leszünk, és

kihalunk. A jó orvos addig keresi a betegség okát, amíg meg nem találja. Ha megtalálta, küzd

a beteg gyógyulásáért. Szerencsére itt szó sincs gyógyíthatatlan halálos betegségről. Itt

leginkább az emberek magatartásába berögzült tévedéseknek és hazugságoknak a felismerésére

van szükség. Bár rendkívül nehéz, de létezik mind egyéni, mind társadalmi kiút.

Váratlan pozitív fordulatok mindig lehetnek, mint ahogy miniszterelnökünk szerint

elképzelhetetlen lett volna négy évvel ezelőtt a nyugati világban, hogy az USA elnöke a

családért folytatott küzdelemre biztat.

6. A megoldás keresése, kidolgozása és megvalósítása közügy

A házasságon kívüli párkapcsolatok visszaszorítása, azaz a megoldás kulcsa, nemcsak az

egyházakra és civilekre tartozik, hanem a közjóért felelős politikának és a tudománynak is

közvetlen ügye, felelőssége, feladata és kötelessége. Erre a következők mutatnak rá:

Mint az előzőekben, különösképpen az előző tanulmányban láttuk,

a párkapcsolatok

rövidtávú és késői hatásairól az embereknek merőben hamis elképzeléseik vannak. Azt hiszik,

hogy számukra és mindenféle méretű környezetük számára az a jó, ha a házasságot látogató és

élettársi kapcsolatok előzik meg. Minden megbízható felmérés azt bizonyítja, hogy ez tévedés,

és alapvetően ezek miatt jelentkezik a családi élet válságának mindenféle negatív tünete.

A megoldás a politikának is ügye, felelőssége, feladata és kötelessége, ugyanis:

a politika feladata, hogy a közjó ügyét képviselje. Ezért a politika nem hagyhatja, hogy az

emberek testi-lelki egészsége, emberi kapcsolatai, a társadalom alapsejtje, a család, sérüljön és

végül, hogy az egész ország alapvető tévedések miatt szenvedjen, gyengüljön és pusztuljon.

Hazánkban ezenkívül még az Alaptörvényünk és a sarkalatos családvédelmi törvényünk is védi

– kellene, hogy védje – a házasságot és a családot.

Az Alaptörvényünk szerint: „együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet,

összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” Tehát nem szabad hagyni, hogy

hatalmi vagy politikai erők a családot széttépjék. Ha pedig összetartozásunk legfontosabb

értékei a hűség, a hit és a szeretet, akkor a családnak is ezen értékek alapján kell biztonságot

kapnia. Minden emberi kapcsolatot ezen értékek alapján kellene vezetni, különösen a

családokat. A házasság leértékelődésének és a párkapcsolatok ezzel természetszerűleg együtt

járó megváltozásának olyan okai vannak, amelyek egyben az Alaptörvényünk alapértékeit is

erősen sértik.

Különösen az Alaptörvényünk és a sarkalatos családvédelmi törvényünk miatt a politika,

amely a közjóért hivatott küzdeni, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az emberek túlnyomó

többsége az életüket alapvetően befolyásoló e fontos tényezőket egyáltalán ne értse, a

Balásházy I.: A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai, In: Balásházy I. – Major Gy.–

Farkas P. (szerk.).: Boldogabb családokért és ifjúságért. A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak

elemzése, I. kötet, L’Harmattan Kiadó, 2018, 9–50.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 29 https://www.ecssz.eu

különböző típusú párkapcsolatok rövidtávú és főként késői hatásait ne vagy rosszul ismerje, és

így e hatásokat illetően súlyos tévedésekben éljen. Ilyen tévedés például, hogy a

legkülönbözőbb nem házas párkapcsolati típusok (szingli, látogató, összeköltözött vagy

bejelentett élettársi kapcsolatok) ugyanolyan jók, sőt sokak vélekedése szerint jobbak, mint a

házasság, mind a felnőttek, mind az esetlegesen születő gyermekek részére. A politikának ki

kell állnia a házasság és a család mellett, valamint az igazság mellett, és így az emberekben

kialakult, a testi-lelki egészségüket és életüket alapvetően befolyásoló tévedések

megszüntetésén kell fáradoznia.

Azt hangoztatjuk, hogy Európa és hazánk jövője a családokon áll vagy bukik. Ez jó, de akkor

miért nem védjük meg a családot az alattomos támadásoktól? Miért hagyjuk, hogy a

párkapcsolatok hatásait az emberek ne ismerjék? Miért tesszük a családpolitikában a hangsúlyt

másra (gyermekek szüleinek anyagi támogatására, a munka és a család összehangolására, a

kívánt gyermekszám elérésére)? A gyermeknek is joga lenne jó családba születni.

szülőknek is joguk lenne jó család létrehozatalára alkalmas gyermekeket nevelni, de szinte

lehetetlen ilyen tévedésekkel teli környezetben.

Mint ahogy már említettük, itt a hazai politikának nehezebb feladata van, mint a migráció

kérdésében, hiszen a migráció esetében Magyarországon még nem győzték meg a lakosságot,

hogy nekik az a jó, ha itt letelepednek a migránsok. A szabad szerelmet illetően e hazug és

embertelen meggyőzést már elvégezték és szinte teljes sikerre vitték az elmúlt ötven évben.

Szerencsére mérhető, hogy a meggyőzés hamis érveken nyugodott és nyugszik, ezért az okozott

tévedéseket fel lehet és fel kell tárni.

A családellenes erők azt mondják, hogy a politikának semmi köze az emberek

magánéletéhez. Például úgy fogalmaznak, hogy: „Nehogy a politikusok azt is meg akarják

mondani, hogy ki, mikor, kivel és hogyan éljen párkapcsolatot. Ezt az egyház lehet, hogy régen

megtehette, de ma már szerencsére az sem. Ma már modern kor, szabadság és demokrácia van.”

Egyrészt mindenki úgy rontja el az életét, ahogyan akarja, de tudnia kellene, hogy

cselekvésének milyen következményei vannak. Manapság az egyén, a párkapcsolatok terén,

legtöbbször sajnos nem tudja. Másrészt, ha egyesek kockáztatják a saját sorsukat és a nemzet

jövőjét, akkor a politikának éppúgy cselekednie kell, mint amikor az arzéntartalmú víz helyett

az egészséges ivóvízről gondoskodik. Harmadrészt és főként a párkapcsolatok esetében,

nemcsak a saját életét rontja el az illető, hanem sokszor és nagyrészt a másikét vagy másokét.

Például ahogy Pat Fagan eredményeiből kitűnik,

a szabados nemi viselkedés megkezdése

lányoknál nagyobb eséllyel rontja el a jövendő házassága sikerességének esélyét, mint fiúknál.

Ezért a fiú önző és felelőtlen, a lány inkább csak felelőtlen, ha ilyen kapcsolatba belemegy.

Valamint a lányok biológiai órája a párkapcsolatok síkján hamarabb jár le, mint a fiúké, ezért,

mint fent láttuk, önző és kegyetlen az a férfi, aki nem akar idejében elköteleződni. Ráadásul a

fiú jóval kevesebbet kockáztat, mint a lány, aki állapotos is lehet a kapcsolatból. Ezért a fiú

megint nem csak felelőtlen, hanem önző is. Mindez azt mutatja, hogy több síkon is

aszimmetrikus egy párkapcsolat. A gender mainstreaming úgy tesz, mintha ezek nem

léteznének, már csak ezért is embertelen és kegyetlen a genderideológia ilyen irányú alapja.

Wilcox: i. m.

Fagan, P.: The most important correlation in all of social science, 2017.

https://www.mercatornet.com/family_edge/view/the-most-important-correlation-in-all-of-social-

science/19344#sthash.aPOEKn1c.dpuf (Letöltés ideje: 2018. 09.15.)

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 30 https://www.ecssz.eu

Miközben a nemek közti egyenlőségről beszél, eközben tárgyiasítja (azaz eszközzé, szolgává,

rabszolgává teszi) a nőt.

Óvatosan kell kezelni azt a gondolatot, hogy „a politikának és tulajdonképpen a

résztvevőkön kívül senkinek semmi köze a párkapcsolatokhoz, hiszen az az emberek

legszemélyesebb magánügye”. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a „szexuális forradalmárok”

egyik fő gondolata volt, és éppen ők voltak azok, akik gyökeresen megváltoztatták az emberek

magánéletét, családjaik stabilitását és szexuális szokásaikat. Azaz ők szóltak abba bele, jobban,

mint addig bárki.

A Magyar Nemzet 2019. április 30-ai A választók világszerte támogatnák a magyar

családpolitikát című cikkében írja Csekő Imre, hogy: „Magyarországon az anyagi támogatások

mára adottak ahhoz, hogy javuljon a demográfiai helyzet. Ezután talán már érdemes lenne

inkább arról beszélni, vajon mik lehetnek az egyéb társadalmi − és nem anyagi − okai annak,

hogy hazánkban sajnos még mindig kevés gyermek születik. Egy konzervatív gondolkodású

politikusok vezette állam ugyanis nem szólhat bele az emberek magánéletébe, így az anyagi

támogatáson és a megfelelő struktúrák, intézményi háttér kiépítésén kívül a politikának nincs

és nem is lehet szerepe a gyermekvállalás ösztönzésében.”

A cikk írójának teljesen igaza van,

hogy az állam nem szólhat bele abba, hogy például két ember összeházasodik-e vagy sem. Az

államnak viszont kötelessége (lenne) olyan tudást és kultúrát biztosítani a gyermekek és a

fiatalok számára, hogy megismerhessék azokat a vezérelveket, amelyek mentén megvalósul a

másikat tisztelő, szeretetalapú, tiszta párkapcsolatok kialakítása és fenntartása. Hasonlóképpen,

az államnak gondoskodnia kellene arról, hogy a szülők, a nevelők és az oktatók birtokában

legyenek a téma/terület alapvető összefüggéseinek. Az államnak kötelessége lenne őrködni a

fiatalok és nem fiatalok egészsége és biztonsága felett. Ez különösen igaz az élet

párkapcsolatokra vonatkozó dimenziójára, hiszen az egyén számára az élete egyik legfontosabb

szeletéről van szó. Ezért például a médiára nagyon oda kellene figyelni.

Természetesen szó sincs arról, hogy bárki meg akarná mondani, hogy ki, mikor, kivel és

hogyan éljen párkapcsolatot. Hanem arról, hogy az emberek ismerjék, hogy melyik

párkapcsolati modell hova vezet, melyik milyen károkkal és előnyökkel jár rövid és hosszú

távon az egyénre és környezetére. Az embereknek alanyi joguk van ehhez, a kormányoknak

pedig elemi kötelességük erről a lakosságot informálni! Ha valakik sztrichnint vezetnének az

ivóvízbe, akkor a politika nem szólhatna bele? Az embereknek alanyi joguk lenne megtudni,

hogy milyen rövidtávú és késői hatásai vannak a sztrichninnel szennyezett ivóvíznek, és a

kormányoknak elemi kötelességük lenne az embereket figyelmeztetni a veszélyre!

A sarkalatos családvédelmi törvény 5. paragrafusa szerint a média nem lehet családellenes.

A jelen média zömében családellenes, hiszen manapság már az emberek körülbelül 90%-a

természetesnek tartja a házasságon kívüli párkapcsolatokat, és a média nyilván ehhez igazodott,

hiszen viták e témakörben nem igazán akadnak. Sőt, mint a nem vallásos fórumokon,

felületeken látjuk, azok sem mernek a nemi tisztaság értéke mellett kiállni, akik egyébként

egyetértenének vele.

A megoldás a tudomány képviselőinek is ügye, felelőssége, feladata és kötelessége, ugyanis:

a tudományos szféra nem nyugodhat bele, hogy az emberek nagy többsége életét téves

premisszákra alapozza. A témakörben végzett minden valamirevaló felmérés egyértelműen

Csekő I.: A választók világszerte támogatnák a magyar családpolitikát, Magyar Nemzet, 2019. április 30.

https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-valasztok-vilagszerte-tamogatnak-a-magyar-csaladpolitikat-6862883/

(Letöltés ideje: 2019. 05. 07.)

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 31 https://www.ecssz.eu

igazolja, hogy a gyermekeknek is, a szülőknek is és az egész társadalomnak is az a legjobb, ha

a szülők jó házasságban élnek, és jó házasságban várják a gyermekeiket. Tudományos

felmérésekből ismert, hogy az egyén élete sokkal sikeresebb, kiegyensúlyozottabb és

boldogabb, ha házasságon alapuló családban gondolkodik, mint egyéb együttélési formákban.

A gyermeknek is egészségesebb, ha házasságon alapuló stabil, jó családba születik, mint egyéb

környezetbe. Ezenkívül az ember sokkal kevesebbet árthat társainak, ha egy partnerre tervezett

életmodellt követ. Mára az emberek zöme tévesen azt hiszi, hogy senkinek nem árt azzal, ha

kísérletezik szexuális kapcsolatival.

A tudományos szféra egyébként kényesen ügyel arra, hogy az elavult, tudománytalan

nézeteket kigyomlálja a köztudatból. Akkor ezen a területen miért nem teszi ezt?

Azok a szaktudományok, amelyeknek közük van az emberek testi-lelki egészségéhez,

biztonságához, boldogulásához, ajánlásokat szoktak megfogalmazni. Ilyen terület például a

sugárvédelem, a tűzvédelem, a környezetvédelem. A szaktudományoknak a párkapcsolati

típusok várható hatásairól is kötelességük lenne ajánlásokat kidolgozniuk!

A családi életre nevelés ismert moduljai, mint az önismeret, a konfliktuskezelés, a

veszteségek kezelése, a veszélyekre figyelmeztetés, a felvilágosítás a szexuális életre, a

párválasztásra készülés és a családtervezés alapjai

mind nagyon fontosak. A mai helyzetben

hazánkban (és a fogyasztói társadalmakban általában) ki kell emelni a házasság előtti

párkapcsolatok hatásainak ismeretét, a velük járó önzést, veszélyeket, felelősséget és károkat.

Ezért nagyon fontos volna egy, a szaktudományok felmérései és elemzései alapján javasolható

életvitel modell megfogalmazása és terjesztése. Ennek része kell, hogy legyen az e modelltől

való eltérés következményeinek részletes bemutatása. Ebben lényeges a meglévő hazai és

nemzetközi felmérések és kutatások eredményeinek széles körű ismertetése.

Érdemes elemezni, hogy a másik oldal (a nem családbarát oldal) mire fókuszál, és hogyan

próbálja lebontani a családot. Ők például nem a konfliktusok vagy a veszteségek kezelésével

foglakoznak, hanem terjesztik a házasságon kívüli párkapcsolatok hamis természetességét és

kétes előnyeit, valamint próbálják kiterjeszteni a házasság és a család fogalmát. Megvizsgálva,

hogy az utóbbi ötven évben milyen változások történtek e területen, be kell ismernünk, hogy a

másik oldal fantasztikusan sikeres! Ha nem foglalkozunk a másik oldal hamis érveléseivel,

akkor valószínűleg esélyünk sincs a sikerre. Szerencsére a mai tudomány mellettünk áll. Ezért

lenne igen sürgős, hogy a családpolitika – az igazi családpolitika, amely az előzőekben már leírt

indokok miatt a minél jobb, és minél több házasságot tűzi zászlajára – elindítsa és támogassa a

családtudományt.

A családellenes oldal – a „szexuális forradalom” során – úgy tűnik, meggyőzte a társadalom

zömét, hogy a házasság előtt először egyéb párkapcsolati formákat érdemes kipróbálni, és a

házasság csak egy a számtalan párkapcsolati forma közül. „Kutatóik” szerint ma már mindenki

tudja, hogy minden párkapcsolati típus egyformán jó, sőt egyedül ez fogadható el egy modern

demokratikus társadalomban. Ráadásul már tovább is mennek és a házasságban mind a nemek

számát, mind a résztvevők számát szabaddá akarják tenni.

A tudománynak e nézettel szembe kell szállnia, s ebben óriási a felelőssége és a feladata!

A megoldás az egyházak képviselőinek is ügye, felelőssége, feladata és kötelessége, ugyanis:

Komlósi P. (szerk.) Felkészítés a családi életre és a kapcsolati kultúrára. Budapest, Károli Gáspár Református

Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2014.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 32 https://www.ecssz.eu

a hazai keresztény egyházaknak, így például a katolikus, a református, az evangélikus, az

adventista, a baptista, a mormon egyháznak, valamint a zsidó és a Krisna-hívő egyházaknak

egyaránt alaptanítása, hogy a szexuális életet a házasságra kell korlátozni. Ki kellene állniuk az

egy szexuális partnerre tervezett életmodell mellett. A házastársi szeretet a keresztény

tanításban az ember istenképűségének alapja.

Akadnak keresztény és zsidó mozgalmak és egyházak, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek

arra, hogy a szexuális életet a házasságra tartsák fenn. Náluk a családi élet nincs is válságban,

és nincs hiány gyermekekben sem.

Németországban, Skandináviában, Nyugat-Európában, mint ahogy erre már utaltunk, sorra

zárják be a keresztény templomokat, mert nincsenek hívők. Ahogy Wilheim Reichet – a

németországi „szexuális forradalom” egyik vezéralakját – idéztük, a szabados szexualitás

meggyengíti, megszünteti a szülő–gyermek kapcsolatot (elsősorban az apa–gyermek

kapcsolatot, mivel a gyermek általában az anyánál marad) és az Isten–ember kapcsolatot is,

azaz meggyengíti, majd megszünteti az egyházakat is. Az egyházaknak nem attól kellene

félniük, hogy ha komolyan veszik a tanításukat, akkor a mai ember elpártol tőlük. Az egyházak

szerencséjére és tanításuk igazolására a tapasztalat szerint ez éppen fordítva van. Az

egyházaknak ezen összefüggésekre rá kellene döbbenniük!

A megoldás a civil szervezeteknek is ügye, felelőssége, feladata és kötelessége, ugyanis:

a civil szervezetek feladata, hogy ahol társadalmi igazságtalanságot, tévedést, hibát találnak,

ott felhívják a politika, a tudomány és a média figyelmét e hibákra, e tévedésekre. Azt, amit itt

az állam vagy a tudomány nem fed le, de az emberek segítségével, összefogással javítható,

megpróbálják javítani. A házasság és a család védelme a civil családszervezetek alapvető

feladata kellene, hogy legyen. Így a családi élet válságának és a demográfiai válságnak már az

előszele idején meg kellett volna erősödniük a házasságot és a családot védő civil

szervezeteknek. A családellenes erők világméretű civil hálózatokat hoztak létre. Ezek

működésének is szerepe volt abban, hogy közben a házasság és a család intézményét védő

szervezetek leépültek. Amint már említettük, az utóbbi néhány évet kivéve a családvédő

szervezetek gyakorlatilag meg sem mertek szólalni a szexualitás témakörében.

7. A biztonság és a felelősség kérdésköre

Az egyénnek, közösségeinek és az egész társadalomnak fontos a biztonság. A gyermek

akkor tud zavartalanul fejlődni, ha stabil és szerető környezet veszi körül, ha tapasztalja, hogy

szülei szeretik egymást és őt is, és ha vannak testvérek, akkor ők is. Ez adja számára azt az

érzést, hogy biztonságban van mindenféle veszélytől. Sőt, aztán arra is rájön, hogy e szerető

környezet ellátja mindazzal és megtanítja mindarra, amire igazán szüksége van. Mindez

hozzájárul zavartalan testi–lelki fejlődéséhez. Ezt leginkább jó házasságon alapuló családban

kapja meg.

A gyermek kötődik az anyjához és jobb esetben az apjához is. E kötődés akkor

zavartalan, ha az anyja biztonságban érzi magát, ehhez pedig a végleges elköteleződés sokat

segít az anyának. Kopp Mária és Skrabski Árpád írták, hogy a nők hihetetlenül kiszolgáltatottak

a szerződés nélküli, a házasság által nem védett együttélési formákban. Amíg a házasságban a

társadalom védi a nő és a gyermek jogait, a házasság nélküli együttélés során a partner bármikor

Wilcox: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 33 https://www.ecssz.eu

kiléphet, megszegve ígéretét.

Mint ismeretes, a házas férfiak tovább élnek, egészségesebbek

és sikeresebbek, mint a nem házasok.

Ez azt mutatja, hogy a házasság a férfiaknak is

biztonságot ad.

Pat Fagan vagy például az Innotárs felmérések eredményei alapján láthattuk, hogy a

házasság biztonsága erősen lecsökken, ha előtte más nemi kapcsolat is előfordult.

Mint ahogy

más formában a 1. fejezetben már idéztük, nőknél egyetlen ilyen nemi kapcsolat az ötéves

együttmaradás (el nem válás) esélyét 97,0%-ról 65,0%-ra csökkenti.

Így a házasság előtti

szabados szexualitás a jövendő házasság biztonságát – különösen lányoknál – erősen csökkenti.

Sőt az esélyét is csökkenti, megint különösen a lányoknál. Természetesen ez is beleszól a

jövendő életminőség biztonságába. Mint ahogy azt a 6. fejezetben már említettük – a lányok

biológiai órája a párkapcsolatok síkján hamarabb jár le, ezért egy ideiglenes kapcsolat a jövendő

életük biztonságát jóval erősebben csökkenti, mint a fiúkét. Végül a lányoknál még ott a teherbe

esés kockázata is, ami pedig jövendő terveik biztonságát csökkenti.

Mindez – a biztonság kérdésén túl – a felelősség kérdését is felveti, mert a fiatal nem házas

pár nyilván felelős a saját maga és társa jövendő életéért és biztonságáért is. Különösen nagy a

fiúk felelőssége a lányok iránt és a lányok felelőssége saját maguk iránt, mert e biztonság

csökkenése, mint itt láttuk, erősebb a lányoknál (különösen az első és még a második – a

jövendő házastársat megelőző – nemi partner esetében

Az előző tanulmány alapján

azt is láttuk, hogy válságba kerül a társadalom alapsejtje, a

család, ha a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok aránya a társadalomban jelentőssé válik.

Tehát társadalmi szinten is megrendül a család biztonsága a házasságon kívüli párkapcsolatok

elszaporodásával. Valamint az is kiderült, hogy a családi élet válságának egyik tünete,

következménye a demográfiai válság, s az az egész ország biztonságát veszélyezteti. A

migránsválságból látjuk, hogy az ország kultúrája is fokozott veszélybe kerül, ha a lakossága

kórosan csökken. Németországban nehezebb lenne a migránsok behívását megvalósítani, ha

nem lenne vészesen alacsony a teljes termékenységi arányszámuk. Azt is láttuk, hogy a

vallásosság is leépül a szabados párkapcsolati viszonyok között.

Így az egyén, a család, az

egész ország, a kultúra, a pszichés egészség és a testi egészség biztonságát is veszélyezteti a

házasság előtti, a házasságon kívüli párkapcsolatok széles körű elterjedése.

A biztonság csökkenése bármely szinten (egyéni, közösségi és országos) felveti a felelősség

kérdését is. Így a házasságon kívüli párkapcsolatok terjesztői az egyéni, a közösségi, és az

országos biztonság csökkentéséért is felelősek.

8. Kétféle családpolitikai modell: a „svéd modell” és a „jó házasság modell”

A 3. fejezetben az OECD-országok családpolitikájának összefoglalásakor említettük, hogy

ezen országokban alapvetően három pilléren nyugszik a családpolitika: (i) a gyermekek utáni

anyagi juttatások, (ii) a munka és az otthon összehangolása és (iii) a születési arányok növelése.

Kopp M. – Skrabski Á. (szerk.): A támogató család, mint a pozitív életminőség alapja, In: A magyar népesség

életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest 2006. Szerkesztette Kopp Mária és Kovács

Mónika Erika, 5.1.1 alfejezet, 2016, 220–232.

Wilcox: i. m.

Fagan: i. m.; Innotárs 2009: i. m.

Fagan: i. m.

Balásházy 2018

Kuby: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 34 https://www.ecssz.eu

Lényegében mindegyik a gyermekvállalás, a gyermeknevelés anyagi terheit igyekszik

csökkenteni. Nevezhetjük ezeket család- és szociálpolitikai támogatásoknak is. Ha ezek

felépítése jó és mennyiségileg is megfelelőek, azaz erős családtámogatási rendszert alkotnak,

akkor a Demográfiai tél című tanulmány nyomán

hívhatjuk ezt „svéd modellnek”.

Az 1. fejezetben a Demográfiai tél című tanulmányt idéztük, amely szerint a „svéd modell”

nem működik, mert elsősorban nem pénz kell a jó házassághoz, viszont jó házasságban élő anya

és apa kell a gyermeknek. Egyértelmű következtetésük: ha ezt nem oldjuk meg, akkor kihalunk.

E cikk szerzője, mint eddig már láthattuk, e kérdésben egyetért a Demográfiai tél szerzőivel.

Szerintünk olyan családpolitikára van szükség egy mai európai vagy amerikai országban, így

hazánkban is, amely azt tűzi ki célul, hogy minél több, minél jobb házasság legyen. Az eddigiek

alapján ehhez a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok minél intenzívebb csökkentésére lenne

szükség. Miroslaw Rucki A családpárti nevelés hatékonysága című cikkébe

azt írja, hogy

Lengyelországban a „tisztaságra” (azaz lényegében a házasságon kívüli szexuális

absztinenciára) nevelés az uralkodó az iskolákban. Ugyan nem ismerve a lengyelországi

családpolitika részleteit, de Miroslaw Rucki e cikkére hivatkozva nevezzük ezt a családpolitikát

„jó házasság” modellnek. A minél több, minél jobb házasság, mint családpolitikai pillér

célkitűzés és feladat elsődleges eleme azon fáradozni, hogy minél több ember lássa be az

egypartneres életvitel előnyeit és szépségeit.

Ahol a „szexuális forradalom” nem tarolt, és fejlett a kultúra, ott a szexuális élet valóban a

házasságra korlátozódik manapság is. A huszadik század elején ez így volt Európában is, és

Amerikában is. Ugyan a „szexuális forradalmat” 1968-tól szokás eredeztetni, azonban ismert,

hogy annak elő-kísérletei jóval korábbra nyúlnak vissza. Az előző tanulmányban,

vagy itt az

1. fejezetben Gabriele Kubynál és Alan Wattnál erről már volt szó. Ehhez még érdemes

hozzátenni Miroslaw Rucki nyomán, hogy a huszadik század húszas éveiben a Szexuális

Reform Világligája szervezet célja a fogamzásgátlás terjesztése, az abortusz és a prostitúció

legalizálása, valamint a válások és a szabad szex propagálása volt.

Rucki arra is rámutat, hogy több országban is polgárjogot nyert a szexuális tisztaságra

nevelés, például az USA-ban 1988-ban a tanároknak még csak 2%-a, de 2000-ben már a 96%-

a tanította, hogy az aktív szexuális élet kizárólag a házasság számára van fenntartva. Érdemes

megjegyezni, hogy ez az arány a politikai változás következtében aztán újra erősen csökkent,

ám a Donald Trump vezette mostani kormány erőfeszítései révén megint szignifikáns

növekedés remélhető. A tisztaságra nevelés elterjedésének pozitív hatásait különböző

statisztikai adatok is tükrözik: az USA-ban 1991 és 1995 között a férjezetlen tizenévesek

körében végzett abortuszok száma mintegy 66%-kal csökkent, s a nemi úton terjedő betegségek

előfordulása is több tíz százalékkal kevesebb lett, szemben azzal az időszakkal, melyben az

óvszerektől várták ennek bekövetkeztét.

Néhány további adat Ruckitól: Chilében is

kimutatták, hogy azon fiatalok körében, akik iskolájában bevezették a szexuális absztinenciát

támogató programot, a terhességi arány az ötöde volt azon iskolákénak, ahol a tizennégy év

felettieknek óvszereket osztogattak. Kenyában és Zimbabwéban is hasonló eredmények

születtek. Még néhány adat: Lengyelországban a tisztaságra nevelésnek köszönhetően a nemi

Demographic Winter: the decline of the human family (2008) SRB Documentary LLC, USA, 2008.

www.demographicwinter.com (Letöltés ideje: 2019. 01.09.)

Rucki, M.: A családpárti nevelés hatékonysága, Szeressétek egymást magazin, 8. szám, 2013, 37–39.

Balásházy 2018

Rucki: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 35 https://www.ecssz.eu

betegségek aránya egy-két nagyságrenddel kisebb, mint Nagy-Britanniában. A lengyel és brit

gyakoriságok aránya: szifilisz: 0,14; tripper: 0,007; Chlamydia: 0,005.

Arra, hogy mit lehetne tenni a családok kohéziójának növelésére, az amerikai Mervin

Anchell orvos és pszichiáter a következőket mondta a XVI. Nemzetközi Családkongresszuson

Brightonban.

Először is újra tudatosítani kell az emberekben, hogy az olyan szexualitás,

amely az életet is továbbadja, az elsősorban tartós, érzelmekben gazdag, monogám szerelmi

kapcsolatban valósul meg. Az ilyen kapcsolat elengedhetetlenül szükséges azoknak a

civilizációknak a fennmaradásához, amelyek lelkiismeretük szerint élő egyénekből épülnek fel.

Ehhez ki kell küszöbölni a „pszichológiai nemi betegségek” továbbterjedését, mert ez épp olyan

fontos a jövő érdekében, mint a nemi úton terjedő testi betegségek féken tartása. Ennek módja,

hogy újra ki kell alakítani azt a „társadalmi lelkiismeretet”, amely: (i) nem fogadja el a „szabad

szerelmet”, (ii) nem engedi meg a szexuális „szenny” nyilvános terjesztését a pornográf

szórakoztató ipar révén, (iii) nem engedi meg a gyermekek megrontását az iskolákban, amelyen

Anchell a biztonságos szexre nevelést érti.

E cikk szerzője hozzáteszi, hogy nem elég az

iskolára korlátozni a felelős párkapcsolatok oktatását, azaz a tisztaságra nevelést, hanem azt a

médiában és a felnőttoktatásban is el kellene terjeszteni. Hazánkban a (sarkalatos)

családvédelmi törvény 5. paragrafusa kimondja, hogy a média nem lehet családellenes.

Részletesen ki kellene dolgozni, hogy ez pontosan mit is jelent, és abból mi, hogyan és mikor

valósítható meg.

A „jó házasság modell” szerint tehát a családpolitika fókuszában az áll, hogy minél több

minél jobb házasság legyen. Az embereknek egyetlen partnerre tervezett olyan életvitelmintát

kell javasolni, amely a lehető legnagyobb eséllyel és idejében jó házassághoz vezet, és a

szexuális életet a házasságra korlátozza. Természetesen közvetlen családtámogatás ebben a

modellben is van. Így e családpolitika eggyel több pillérre épül, mint a „svéd modellé”, és

erősen ezen új pilléren van a hangsúly.

Mint, ahogy a 4. fejezetben már említettük, az utóbbi hét évben hazánkban a

családpolitikának már van közvetlenül a családok harmóniáját és kohézióját segítő projektje

(pillérkezdeménye) is, nevezetesen „a családbarát közgondolkodás elterjesztése” program. Ez,

ha megfelelő, ha hatékony, és ha elég intenzív lenne, azaz ez lenne a családpolitika fókuszában,

akkor ez a „jó házasság modellt” is jelenthetné. Sajnos ettől még messze vagyunk. Viszont, ha

azt akarjuk, hogy az ország gazdaságilag, társadalmilag, egészségileg és lelkileg megerősödjön,

és enyhüljön, majd megszűnjön a családi élet válsága és a demográfiai válság, akkor más

megoldás e cikk szerzője szerint nincs; ez a módszer viszont biztos és optimális kiutat

eredményez.

A 2. fejezetben említett családpolitikai dimenzióváltásnak e cikk szerzője szerint a „jó

házasság modell” meghonosítását kell jelentenie. Ehhez elemezni kell, hogy a családpolitikára

költött pénz hogyan osztódjon meg a „jó házasság pillér” és a „svéd modell” három pillére

között. Nyilvánvaló, hogy a „svéd modell” elemeire is kell pénz, de a „jó házasság pillér”

támogatását igen erősen (akár nagyságrendekkel) növelni kellene.

Nehezíti a helyzetet, hogy számos jó szándékú szerveződés az utóbbi években a kormánynak

jobbnál jobb ötleteket adott, amelyek bizony javarészt a „svéd modellhez” tartoztak és

tartoznak.

Rucki: i. m.

Anchell. M.: Gyermekek és tinédzserek szexuális élete. A környezet hatásai. XVI. Nemzetközi

Családkongresszus, Brighton, Egyesült Királyság, 1990. július.

Anchell: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 36 https://www.ecssz.eu

A „jó házasság modell” megvalósulásának esélye kormányoktól is erősen függ. Jó példa

erre, hogy a Gyurcsány-kormány idején (kb. 2007-ben) a kormány honlapján számos fogalmat

definiáltak, így a házasságot is,

ahol az állt, hogy: a házasság egy elavult intézmény, azonban

megszüntetni nem lehet, mert még mindig évente több tízezren kötnek házasságot. A „minél

több minél jobb házasság” elv egy ilyen kormány esetén nyilván nem lesz a családpolitika része,

pláne fókusza.

E cikk szerzője számára szinte rejtély az, hogy az utóbbi éveket kivéve, gyakorlatilag minden

családkonferencián, így a családvédő civil szervezetek konferenciáinak zömében is, szinte csak

olyan javaslatok hangzottak el, amelyek a „svéd modellhez” tartoztak. Ebben talán a

megszokás, az anyagiasság, az új ötletektől való félelem, az információhiány és a hozzá nem

értés játszott szerepet. Ezen feltétlenül változtatni kell!

Most bízzunk a „dimenzióváltás” szükségességének belátásában.

9. Háromdimenziós családpolitika szükségessége

Ahhoz, hogy a mai körülmények között a „jó házasság modell” hatásosan

megvalósulhasson, és így a családi élet válsága és ezzel a demográfiai válság észrevehetően és

hatásosan enyhülhessen, sőt, majd egyszer meg is szűnhessen, háromdimenziós

családpolitikára van szükség.

I.) Az egyik dimenzió a családtámogatási rendszerek biztosítását jelenti, azaz anyagi

támogatást és a legkülönbözőbb kedvezményeket nyújtani a gyermekek szüleinek. Ezt a

jelenlegi magyar kormány igen jól valósítja meg. Egy-két kivételtől eltekintve az OECD-

országok családpolitikája e dimenzióban kimerül. A nyugat- és észak-európai országok

családpolitikája bizonyosan e dimenzión belül marad. A „svéd modell” lényegében lefedi e

dimenziót.

II.) A második dimenzió a családot lebontani igyekvő, immár globálisnak nevezhető

politikai-, gazdasági- és hatalmi törekvések elleni fellépést jelenti. Ezen erő eddig három fő

fronton támadott és támad: (i) a „szexuális forradalom”, (ii) az egyneműek házassága, és (iii) a

gender ideológia frontjain. Valószínűleg jobb úgy csoportosítanunk, hogy a „szexuális

forradalom” (illetve kifejezőbben fogalmazva: a szexuális diktatúra, vagy a szexuális háború,

vagy a szexuális terrorizmus) eddigi három fő frontjáról vagy fázisáról beszélhetünk: (i) a

szabad szerelem-, (ii) a homoszexualitás- és (iii) a transzneműség legalizálásáról és

terjesztéséről. Itt érdemes megjegyezni, hogy már jön a negyedik front, illetve fázis, mégpedig

a megegyezésen alapuló nem monogám kapcsolatok legalizálása és terjesztése.

Ami e téren

történt és történik, az egy kulturális háború az egyén, a közjó és az egészséges társadalom ellen.

Proletárdiktatúra helyett szexuális diktatúráról van szó. A jelenlegi magyar kormány a második

és a harmadik front vagy fázis ellen fellépett és fellép. Azonban az első ellen – amely pedig

szétzúzta és szétzúzza a párkapcsolatok nagy részét, ami miatt nem jönnek időben létre a

családok, kevés a házasság és a gyermek, drasztikusan megnövekedett a depresszió,

megromlott a generációk és a nemek közötti viszony, erősödött a párkapcsolati erőszak,

tárgyiasult a férfiak szemében a nő, önzővé és individualistává vált a társadalom,

www.magyarorszag.hu/hazassag

Horváth J.: This Is What Comes After the Transgender Revolution, 2019. https://www.tfp.org/this-is-what-

comes-after-the-transgender-revolution/ (Letöltés ideje: 2019. 08.05.) Magyarul: Ez jön a transznemű forradalom

után. https://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/7555-ez-joen-a-

transznemu-forradalom-utan.html (Letöltés ideje: 2019. 08.12.)

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 37 https://www.ecssz.eu

meggyengültek az egyházak és relativizálódott az erkölcs –, gyakorlatilag senki nem tesz

semmit. Pedig nagy szükség lenne rá. A „szexuális forradalom” első frontjától, azaz a szabad

szerelem elterjesztésétől haldoklik a házasság és így a család intézménye, sőt, a szereteten alapú

párkapcsolat léte is. Mint az előző tanulmányban

és ezen írásban is már elemeztük, a szabad

szerelem elterjesztésének, illetve elterjedésének egyik tünete a sok negatív közül a demográfiai

válság. Ha nem nézünk szembe a „szexuális forradalom” okozta keserű tényekkel, és helyette

megelégszünk pótcselekvésekkel, akkor esélyünk sincs a demográfiai és egyéb válságokból

eredményesen kilábalnunk.

Ha szemügyre vesszük, mind a három fő front, ahol a családot lebontani igyekvő erő

évtizedek óta támad, a szexualitás témaköréhez tartozik. A fogyasztói társadalmak

családpolitikái a legkülönbözőbb megoldási javaslatokkal állnak elő, ahol „mindennel”

foglalkoznak, csak a szexualitással nem. Elfogadva azt, hogy az az emberek magánügye.

Ezenkívül gyakorlatilag csak a demográfiai válság kezelésére szorítkoznak. A családbarát

oldalnak – ha ezzel megelégszik –, elvi esélye sincs, hogy nyerjen. A szexualitás megélésének

és kezelésének viszonyai sokkal alapvetőbb emberi és társadalmi viszonyok, mint hogy kinek

milyen anyagi támogatásokat juttat az állam. Így, ha összekeverik e viszonyokat, azt soha nem

lehet kompenzálni anyagi támogatásokkal, elvben sem! A legalapvetőbb törvények szétzilálását

nem lehet néhány n-ed rendű törvényjavaslattal vagy szabályozással helyrehozni, elvben sem

lehet! Ezért a „svéd modell”, vagy az egydimenziós családpolitika a mai helyzetben soha nem

adhat egészséges megoldást például a demográfiai helyzetre. Elvben sem adhat megoldást!

Ezért ilyen megoldást várni balgaság és óriási szakmai hiba.

A demográfiai válságot a szülőknek juttatott anyagi eszközökkel próbálják a legtöbb OECD-

országban orvosolni, illetve Európában, Közép-Kelet-Európát kivéve, újabban még migránsok

behívásával vagy befogadásával is igyekeznek enyhíteni. Itt valami furcsa dolog történik. Az

embernek szinte már úgy tűnik, hogy a cél a házasság, a hagyományos család, a nemzetállam,

a keresztény kultúra és a fehér Európa gyengítése, felszámolása. Mindez azért tartozik ide, mert

vegyük észre, hogy a családot lebontani igyekvő erőnek nincs semmi alapvető gondja a „svéd

modell”-el, azaz nem jelent akadályt számára a „svéd modell”. Ha akadályt jelentene, akkor

nyilván az ellen is tiltakozna a migránsokat Európára zúdító politika és hatalom. Ha viszont

nem jelent akadályt a „svéd modell” a családot lebontani igyekvő politikának, akkor minden

bizonnyal a „svéd modell” nem is adhat eredményes megoldást a demográfiai válságra. Ezt a

másik oldal nagyon jól látja, a családpárti oldalnak meg észre kellene vennie.

III.) A harmadik dimenzió a családi értékek menti építkezést jelenti. Itt tudományos és

kulturális alapokon meg kell fogalmazni a tématerülethez tartozó legfőbb értékeket és

összefüggéseket, majd azokat terjeszteni és védeni kell. Történelmi és antropológiai

elemzésekre is szükség van, de azoktól függetlenül is, csak a jelenlegi helyzetet szociológiai

vagy etikai oldalról elemezve is kiderül, hogy a jó házasságok kialakulását és fennmaradását

kell elősegíteni, és csak ez vezethet eredményre, és e nélkül még remélni sem illene hosszú távú

megoldást a fenti válságokra. Azaz a családokat kell jobbá tenni, ami csak a jó házasságok

kialakulásának és fenntartásának segítésével lehetséges.

A fentiek alapján már látszik, hogy ez csak akkor működhet, ha sikerül jelentősen

csökkenteni a szabad szerelem társadalmi elfogadottságát. Az egypartneres, házasságban

kibontakozó életvitelmodell elterjesztésével, a párkapcsolati kultúra helyreállításával lehet csak

hosszú távú eredményt elérni. Az önzés helyett a szeretetet és a másik méltóságát kell a

Balásházy: 2018.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 38 https://www.ecssz.eu

párkapcsolatok alapjává tenni, ahol a legalapvetőbb elemi egység a „mi” és nem az „én”, hiszen

egy valódi párkapcsolatban végül az egyén kiegészül egésszé, házaspárrá.

Olyan mértékben lesz elhárítva a demográfiai válság, amilyen mértékben sikerül a családi

élet válságát megoldani. Annyira lesz megoldva a családi élet válsága, amennyire sikerül a

szabad szerelem társadalmi elfogadottságát csökkenteni, és a tisztaság erényét elterjeszteni.

Hazánk kormánya a keresztény kultúra erősödését támogatja. Keresztény társadalom és

általánossá vált szabad szerelem teljesen összeférhetetlen egymással,

mert a szabad szerelem

lebontja a házasságot és a családot, hiszen a párkapcsolatot az alkalmi szenvedély kiélésére,

önzésre, nem pedig a tiszteletre és a szeretetre építi.

Itt, a családi értékek építkezésénél néhány jelentősebb mérföldkő: (i) a különböző

párkapcsolati típusok hatásait illetően a jelentősebb tévedések felszámolása; (ii) a javasolható

antropológiai modell, párkapcsolati értékrend és életvitelmodell megfogalmazása és legitimmé

tétele a tudományos eredmények alapján, valamint a keresztény kultúra vívmányait is elemezni

kell; (iii) a megfogalmazott értékek tanítása az oktatási rendszerekben (óvodától PhD képzésig);

(iv) a megfogalmazott értékek elfogadtatása és népszerűsítése a médiában és a művészetekben.

Adódó fontosabb feladatok: szakértők, munkatársak toborzása és képzése; a párkapcsolati

értékek kutatása; a családtudomány hazai és Kárpát-medencei megalapozása; a párkapcsolati

kultúrára felkészítés alapvető értékrendjének legitimmé tétele; a párkapcsolati kultúrára és

családi életre felkészítés lehetőségeinek elemzése, valamint hazai és Kárpát-medencei integrált

megvalósítása; párkeresést segítő országos, integrált rendszer kidolgozása és megvalósítása; a

házassággondozás országos, esetleg Kárpát-medence szintű, integrált rendszerének

kidolgozása és megvalósítása; a családsegítés országos, esetleg Kárpát-medence szintű,

integrált rendszerének kidolgozása és megvalósítása; dialógus a más véleményen levőkkel; a

művészetek bevonása; a tématerületen a törvények betartásának ellenőrzése, a tématerület

külföldi és nemzetközi jogi folyamatainak nyomon követése, ezekről véleményalkotás,

valamint ahol szükséges, hazai és nemzetközi jogi módosításokra javaslatok megfogalmazása;

a média házasságbaráttá formálása; a családpolitika pillérei eredményességének mérésére

numerikus modell kidolgozása és a demográfiai válság enyhítése; a családi értékek védelmét

szolgáló iparágak létrehozatala és támogatása; együttműködés az egyházakkal; az életvédelem

erősítése; a különböző fogamzásgátló módszerek elemzése és a természetes fogamzásgátlás

népszerűsítése; a nemi betegségekkel kapcsolatos hazai adatok elemzése, a hasznos

következtetések levonása, a szükségesnek adódó információk publikálása és terjesztése.

10. További fontos összefüggések

Az előző tanulmány,

vagy Pat Fagan,

vagy például az Innotárs (2009) felmérés

eredményei szerint a párkapcsolatok szeretettelibbek, tartósabbak, önzetlenebbek,

egészségesebbek és boldogabbak házasságban, mint élettársi kapcsolatban.

Harmonikus, hosszútávú, szeretetteli szülői egység kell ahhoz, hogy a gyermekek

biztonságban érezzék magukat. Mint láttuk, a felmérések szerint erre házasságban sokkal

nagyobb az esély. Mondhatjuk: a gyermeknek természet adta joga jó házasságba születni!

Dreher: i. m.

Balásházy: 2018: i.m.

Fagan: i. m.

Innotárs 2009: i. m.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 39 https://www.ecssz.eu

Sokkal fontosabb számára e szeretet, mint a nagyobb lakás vagy az, hogy szüleinek legyen

autója. Sajnos e jogukat a mai fogyasztói társadalom nem képes méltányolni.

A 2. fejezetben már említettük, hogy a népességfogyás a családi élet társadalmi szintű

válságának egyik tünete. Ha nem a probléma gyökerét orvosoljuk, rontunk a helyzeten. Hiszen

ha például tovább növeljük a szülőknek juttatott támogatásokat azért, hogy több gyermek

szülessen, ettől még a házasságok és a családok kohéziója nem fog növekedni, ugyanakkor

eltereljük a figyelmet a valódi bajról, amely így tovább növekedhet.

A családtámogatások és a demográfiai csomagok a családi élet válságán és a demográfiai

válságon lényegében annyit enyhítenek, amennyire elősegítik a jó házasságok létrejöttét és

fennmaradását. A család szétbomlását növelő folyamatok meg nem állítása a

családtámogatások enyhén pozitív hatását hamar és erősen felülírhatja.

A családpolitika „jó házasság modellje” igyekszik leépíteni a családellenes erők

tevékenységeit. Itt párbeszédre és komoly tudományos kutatásokra van szükség. A

társadalomtudományt rá kellene erre hangolni. Az országnak rá kellene ébrednie, hogy a

„globális szexuális forradalom” mit tett vele. Ehhez lehetőleg minden vonatkozó fontosabb

tényezőt ki kellene elemezni, és az eredményt nyilvánosságra kellene hozni. Be kellene mutatni,

hogy hol tartana az ország, ha nem tarolt volna le minket is a „szexuális forradalom”. Egyedi

példák sokaságát kellene bemutatni és elemezni, hogy lássák az emberek, melyik párkapcsolati

forma hova vezet.

A politikai, a gazdasági, a tudományos és az egyéb felsőszintű döntéseket annak

függvényében is meg kellene vizsgálni, hogy azok mennyire segítik a jó házasságok

gyarapodását és minőségi fejlődését.

Át kellene vizsgálni, hogy hogyan lehetne növelni a családpolitika „jó házasság pillérét”,

akár még a többi pillér rovására is, ha az célszerűnek tűnik. Van, ahol ez mindössze bizonyos

szakmai módosításokkal megvalósítható.

Az EU-ban nincs előrehaladás családügyben és zárják be a templomokat. Miért? Mert a

családpolitika nem megy túl a „svéd modell”-en. Franciaországban és Svédországban nem

olyan rosszak a demográfiai mutatók? Ez valószínűleg jórészt nem a családpolitikájuknak,

hanem az ott élő muszlimoknak köszönhető.

A külföldi és hazai felmérések összegzéseként állíthatjuk, hogy a szabad szerelem és a

családok stabilitása erősen egymás ellen hat. A demográfiai válságból és a családi élet

válságából kikerülni egészségesen bizonyosan nem lehet, amíg a szabad szerelem általánosan

elterjedt!

Ha a demográfiai válságot elsősorban családtámogatási intézkedésekkel vagy a munka és a

család összehangolásával akarjuk megoldani, akkor aligha fogunk érdemi hosszú távú

eredményt elérni. Ezt csinálták eddig az európai kormányok, ezért nincs lényegi előrehaladás.

Sőt, ha nem szorítjuk vissza a házasságon kívüli párkapcsolatokat, akkor egy idő után tovább

fog romlani az ország egészsége, főként lelki egészsége és a demográfiai helyzete is.

A válság megoldásához önmagában a házasság támogatása nem elegendő. Az, amire szükség

van, az a házasságban realizálódó, egyetlen szexuális kapcsolatra tervezett életvitelmodell

széleskörű elfogadása és elterjedése.

A felmérések eredményei szerint a szabad szerelem szignifikánsan csökkenti: (i) annak

lehetőségét, hogy a lányok idejében férjhez menjenek; (ii) az esélyét annak, hogy a fiúk

megnősüljenek; (iii) tehát a házasság esélyét; (iv) a házasság és a család stabilitását, jóságát,

harmóniáját és békéjét; (v) a nők lelki egészségét és boldogságát; (vi) a két nem kapcsolatának

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 40 https://www.ecssz.eu

minőségét; (vii) a gyermekek születésének esélyét; (viii) a gyermekek egészséges

növekedésének lehetőségét.

A felmérések eredményei szerint a szabad szerelem szignifikánsan növeli: (i) annak az

esélyét, hogy a házasságok és a családok szétbomoljanak; (ii) annak az esélyét, hogy a férfi

élvezeti tárgyként kezelje a nőt; (iii) a párkapcsolati kötődések sérülését; (iv) az anya–gyermek

kötődés sérülését; (v) az önzés elterjedését; (vi) mindenféle deviancia terjedését; (vii) a

gyermektelenséget.

Kapitány Balázs és Spéder Zsolt Hitek, tévhitek és tények a népességcsökkenés

megállításáról. Demográfiai kihívások és kezelési lehetőségeik című tanulmánya 2017-ben

jelent meg a Hegymenet. Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon című könyvben.

A két szerző a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének

igazgatóhelyettese és igazgatója. E tanulmányban sok érdekes és hasznos információt kap az

olvasó. Ezen írás szerzője szerint következtetésük azonban vitatható! Szerintük ugyanis

hazánknak mindenképp külföldi bevándorlókra van szüksége ahhoz, hogy hosszútávon

fennmaradjon. Például azt írják: „A fenntartható demográfiai helyzethez, stagnáló

népességszámhoz tehát reálisan akkor közelíthet az ország, ha a népességszám változását

befolyásoló mind a négy területen hatékony szakpolitikai szabályozást alakít ki: ha a sikeres

családpolitika mellett stabilan javuló várható élettartamot elősegítő egészségügyi

ellátórendszer működik, ha a kivándorlás mértéke alacsony szinten stabilizálódik, valamint ha

mérsékelt számban fiatalos korstruktúrájú bevándorló népesség is folyamatosan érkezik

hazánkba. Ez utóbbi nélkül a népesség reprodukciójának hosszú távú biztosítása lehetetlennek

látszik.”

Abban az esetben, ha családpolitika náluk a „svéd modellt” jelenti, akkor teljesen

igazat adok nekik, akkor valóban hosszútávon nem tartható fent az ország népessége. A

külföldiek betelepítése azonban valószínűleg értelmetlen és káros, mindenesetre semmiképp

sem a legjobb megoldás. Betelepítés esetén itt most négy esetet érdemes megkülönböztetni: (i)

más nemzetiségű embereket telepítünk be, akik elfogadják a szabad szerelmet. Nem érünk

velük semmit, mert az ország agonizálása tovább folytatódna, sőt a más nyelv és egyéb

különbségek miatt a problémák csak fokozódnának és a magyarság tovább csökkenne. (ii) Más

kultúrájú és más nemzetiségű embereket telepítünk be, akik nem fogadják el a szabad szerelmet,

ilyenek például a muszlim migránsok. Ez majdnem azonos a hosszútávú öngyilkossággal. Száz

éven belül itt gyakorlatilag mások élnének, nem magyarok, nem fehér emberek és nem

keresztény kultúrájúak. (iii) Magyarokat telepítünk be a mai szomszédos országokból. Ez sem

igazán jó, mert jobb lenne, ha ők ott erősödnének meg. Ezenkívül ezen utánpótlás sajnos

kimerülőben van, mert e területeken még erősebben csökken a magyar lakosság, mint a mai

Magyarországon. (iv) Hasonló kultúrájú, más nemzetiségű embereket telepítünk be, akik nem

fogadják el a szabad szerelmet. Veszélyes vállalkozás, mert termékenységű rátájuk jóval

nagyobb lesz, mint a mai magyaroké. Ugyan idővel megtanulná tőlük a magyarság, hogy

hogyan működik a jó család, de előbb-utóbb valószínűleg „túlnépesednének” minket.

Természetesen legyen cél a távolra (a régi Magyarországon kívülre) szakadt magyarok

hazahívása, de őket nem nevezném bevándorló népességnek. Messze a legjobb megoldásnak

az tűnik, ha összeszedik magukat a magyarok, levetkőzik a hazug, családellenes ideológia

hatásait, és újra megtanulnak házasság- és családcentrikusan élni: megismerik a különböző

Kapitány B. – Spéder Zs. Hitek, tévhitek és tények a népességcsökkenés megállításáról. Demográfiai

kihívások és kezelési lehetőségeik, In: Hegymenet. Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon. Osiris

Kiadó, Budapest, 2017, 177–191.

Kapitány – Spéder: i. m., 188.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 41 https://www.ecssz.eu

párkapcsolati formák főbb hatásait, és így meglátják a szépségét és az értékét az egyetlen

párkapcsolati partnerre tervezett életvitel-modellnek.

Ha vérnyomásemelőt adunk annak, akinek alacsony a vérnyomása, akkor rövidtávon lehet,

hogy valamit emelkedik a vérnyomása, de ettől még meg is halhat. A vérnyomáscsökkenést

ugyanis például vérzés is okozhatja. Ha bekötözték volna a beteg sebeit, akkor a beteg

meggyógyult volna. Több évtizede ejtenek komoly sebeket a házasság és a család

intézményein, és ezt hagyjuk. Ezért van párkapcsolati anarchia és ezért nincs elég gyermek.

Fejlett társadalomhoz két dologra van szükség: stabil családra és tudásra. Remekül

fogalmazza ezt meg Banai Miklós Nemzeti gazdaságstratégia, hosszú távra című írásában.

Szerintem igaza van. Ezekre kellene koncentrálnunk, és akkor lesz egészség, megelégedettség

és elég gyermek, még oly nehéz körülmények között is, mint amiben most vagyunk.

Ha tehát közvetlenül nem a demográfiára, hanem a jó házasságra koncentrálunk, akkor

automatikusan meg fog oldódni nagyon sok gondja a társadalomnak, többek között a

demográfiai válság is, amely egyszer akár túlnépesedési gondokig is eljuthat. A cél a minél

több, minél jobb házasság. Ehhez a párkapcsolatokat a tiszteletre és a szeretetre kell alapozni,

amihez megfelelő antropológiai modell és életvitelmodell szükséges, amely tartalmazza, hogy

a szexuális életet a házasságra kell korlátozni. Alapjában véve három dolog kell a jó

házassághoz, ezenkívül a szexuálisan tiszta előélet megkönnyíti, hogy a jó házasság létre

jöhessen és fennmaradhasson. E három dolog: (i) mindkét fél vonzó személyiségnek tartsa a

másikat; (ii) éthoszos beállítottság mindkét fél részéről (azaz feltétlen készség a jóra, ami nem

azonos az erkölcsössel, az éthosz az erkölcsiségre az ethosz az erkölcsre fókuszál); (iii) mindkét

fél részéről elegendő műveltség „házasságtanból” (családtanból). Ha az előélet nem tiszta,

akkor az megnehezítheti a házasság létrejöttének esélyét és a házasság stabilitását, felhőtlen

harmóniáját és boldogságát.

Az életvédelemhez egy gondolat: az árvízvédelem nemcsak abból áll, hogy árvíz idején

kimentjük a fuldoklókat. Ha a fiatalok a jó házasságra készülnek, majd esküvő után arra

fókuszálnak, hogy a házasságuk minél szebb és jobb legyen, akkor a nemiség, a fogantatás és

az élet tisztelete automatikusan adódik, és az abortuszok száma nagyságrendekkel csökken. Az

életvédelmet nem az abortusz tiltására kellene fókuszálni, hanem a nem kívánt fogantatás

megelőzésére. A nem kívánt fogantatást pedig oktatással, a szexuális kapcsolatok házasságra

korlátozásával és a házasságon belüli, nem egészségtelen fogamzásgátlással kellene

csökkenteni. Micsoda fonák megközelítés az, hogy „mindenkinek joga van a szexhez” és

„mindenkinek joga van az abortuszhoz”! E két jog egymás melletti hangoztatása képmutató

férfisovinizmus. Akik azt állítják, hogy a nőnek joga van az abortuszhoz, azt mondják, hogy

ezzel a nőt védik. Szerintem nem, mert ezzel a férfinak adnak lehetőséget, hogy ne féljen a

szabad szextől. Ha baj lesz, „akkor azt neked megoldjuk, hogy ne legyen vele gondod. Majd a

nő eltünteti azt, ami neked gondot okozna. Azzal, hogy az neki fáj testileg is, lelkileg meg

belerokkan, te ne foglalkozzál, az az ő baja.” És akik ezeket hangoztatják, úgy tesznek, mintha

a nők és férfiak egyenlőségét hangoztatnák! Ideje volna már az ilyen típusú hazugságokból

végleg kigyógyulni.

Banai M.: Nemzeti gazdaságstratégia, hosszú távra, Magyar Nemzet, 2013. december 17, 6.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 42 https://www.ecssz.eu

11. További konkrét javaslatok

Általános cél a házasság értékeinek, a szabad szerelem kárainak és a javasolható életvitel-

mintáknak tudományos alapokon nyugvó, széleskörű bemutatása, védelme és terjesztése az

egész országban, és ha úgy adódik, nemzetközi fórumokon.

Ehhez konkrét intézkedések:

1) A családi élet társadalmi szintű válságának enyhítése érdekében a tudományos szféra, a

civil szféra és az egyházak családbarát szervezeteinek minél szélesebb körű összefogása,

és ha lehet, akkor a családbarát politikai szervezetekkel való együttgondolkodása.

2) A különböző párkapcsolati és családformák által az egyénre, a közösségekre és az egész

társadalomra gyakorolt hatások széleskörű felmérése és bemutatása.

3) A hasonló külföldi felmérések eredményeinek begyűjtése, rendszerezése és adaptálása.

4) A házasságra, a családra és a nemek kapcsolatára vonatkozó átfogó, tudományos

eredményeken nyugvó értékrend és életvitelminta megfogalmazása és széleskörű

terjesztése.

5) A családi élet társadalmi szintű válságát okozó tényezők feltárása és köztudatba emelése.

6) A családtudomány hazai megalapozása, kutatócsoportok és tanszékek alapításával.

7) Olyan társadalomtudományi pályázatok kiírása, amelyek ráirányítják a társadalomtudósok

figyelmét a párkapcsolati anarchiára és a család problémáira.

8) Tiszteleten alapuló dialógus a másképp gondolkodókkal.

9) Házasság előtti szexuális absztinenciát javasló családi életre nevelés széleskörű

elterjesztése az oktatásban és a médiában.

10) Hazai és külföldi együttműködések és hálózatok kiépítése.

11) A házasságra és a szabad szerelemre vonatkozó kutatási eredmények bemutatása a

médiában.

12) Az egyházak intenzív kiállása a szabad szerelem ellen és a párkapcsolatokra, a házasságra

és a családra vonatkozó értékrendjük és antropológiai modelljük mellett.

A párkapcsolatokban az élet egyik alapjelensége, a szexualitás bontakozik ki. Hozzá

közvetlenül kapcsolódik a házasság, a család, a gyermek és a demográfia témaköre. Ezért, ha

válság vagy csőd van a házasság, a család és a demográfiai mutatók körül, akkor ez azt mutatja,

hogy baj van a párkapcsolatok körül! Azaz, az alapvető baj a párkapcsolatok körül van, és nem

a családpolitikai támogatások körül, nem a nyugdíjrendszerben meg nem a munka és a család

összeegyeztetésében. Természetesen ezek mind fontosak, de sokkal kevésbé, mint a jó

párkapcsolat, mint a jó gyermek–szülő kapcsolat, mint a jó családi kapcsolatok, s nem ezektől

lesznek stabilabbak, harmonikusabbak a családok. Szétzúztuk e kapcsolatokat a szabad

szerelemmel, majd a széttört kapcsolatokat és a széttört családokat támogatjuk anyagilag.

Akkor miért csodálkozunk a válságon? Sokan azt is mondják, hogy a kapcsolatokat az egyén

érdekében, a szabadság nevében törtük szét. Holott a valóság ennek épp az ellenkezője: mindez

az egyén szabadsága ellen és az egyéni kiteljesedés ellen van. Modern nyomorúság hazug

ideológia alapján.

Összefoglalás

A fogyasztói társadalmakban felbukkanó családellenes politika évtizedek óta, immár

globálisan támadja a házasság és a család intézményét. E támadás eddigi három fő frontja a

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 43 https://www.ecssz.eu

szabad szerelem, a homoszexualitás, és a transzneműség legalizálása és terjesztése volt. És már

formálódik a negyedik front: a konszenzusos nem monogám kapcsolatok legalizálása, majd

terjesztése. Mindegyik a szexualitást célozta és célozza meg. A másodikkal és a harmadikkal

kormányunk szerencsére szembenéz, de az elsővel, amely alapjaiban rengette és rengeti meg a

jó házasságok és családok kialakulásának, valamint fennmaradásának esélyét és sikerét,

gyakorlatilag nem foglalkozik senki sem. A családot lebontani igyekvő erő és politikai,

valamint gazdasági hatalom helyesen ismerte fel, hogy a családot az emberek szexuális

viselkedésének befolyásolásával lehet leépíteni és szétzúzni. A „szexuális forradalom”

eredményeitől durvultak és embertelenedtek el a párkapcsolatok, és haldoklik a házasság és a

család intézménye. Az azonos neműek házassága és a gender ideológia már csak arra kell, hogy

a házasság és a család haldokló intézményét be lehessen lökni a sírba. A „szexuális forradalom”

szinte már el is érte a célját. Látjuk is az eredményt. Az okozott károkat, amelyek az egyénre,

személyes környezetére és az egész társadalomra elementárisan hatnak, természetesen nem

család- és szociálpolitikai támogatások növelésével lehet megoldani. Ugyanis a családi élet

válságát és a demográfiai válságot nem a család- és szociálpolitikai támogatások csekély volta,

és nem is a munka és a család össze nem hangoltsága okozta és okozza, hanem a jó házassághoz

és a jó családhoz vezető, és az azt fenntartó szexuális normák teljes leépülése, leépítése. Ami

tönkrement (vagy amit tönkre tettek), azt kell helyreállítani, azt kell meggyógyítani és nem

annak egyik vagy másik negatív tünetét más irányból kezelni. A szabad szerelem elterjesztése

zsákutcába vitte a modern embert. A „szexuális forradalom” globalizációjának kísérlete zajlik

manapság. Amivel szembe kell nézni, ha túl akarjuk élni.

Fontossága miatt a 9. fejezetből megismételjük: a családi élet válságát éljük és a demográfiai

mutatók válságát is tapasztaljuk. Észre kell vennünk, hogy a családot lebontani igyekvő

gazdasági és politikai hatalom és erő évtizedek óta és mindig a szexualitás oldaláról támad. A

fogyasztói társadalmak családpolitikái a legkülönbözőbb megoldási javaslatokkal állnak elő,

ahol „mindennel” foglalkoznak, csak a szexualitással nem, elfogadva azt, hogy az az emberek

magánügye. (Érdekes, a másik oldalnak szabad a szexualitással foglalkoznia?) Ezenkívül

gyakorlatilag csak a demográfiai válság kezelésére szorítkoznak. A családbarát oldalnak – ha

ezzel megelégszik – elvi esélye sincs, hogy nyerjen, ugyanis a szexualitás megélésének és

kezelésének viszonyai sokkal alapvetőbb emberi és társadalmi viszonyok, mint, hogy kinek

milyen anyagi támogatásokat juttat az állam. Így, ha összekeverik e viszonyokat, azt soha nem

lehet kompenzálni közvetlenül a szülőknek juttatott anyagi támogatásokkal, elvben sem. Ezért

a „svéd modell”, vagy egyedül a szülők anyagi támogatása (az egydimenziós családpolitika) a

mai helyzetben nem adhat egészséges megoldást például a demográfiai helyzetre (ami csak az

egyik velejárója vagy tünete a „szexuális forradalomnak”). Ezért ilyen megoldást várni

balgaság és óriási szakmai hiba. A jelen hazai családpolitika szerencsére többdimenziós.

Háromdimenziós családpolitikára van szükség: (i) pénzt, anyagi támogatást és anyagi jellegű

kedvezményeket szükséges adni a gyermekek szüleinek. (Lényegében az OECD-országok

családpolitikájának a már említett három pillére tartozik ide.) Ezt a magyar kormány

világviszonylatban is igen jól műveli. (ii) Szembe kell nézni, sőt szembe kell szállni a jó

családok kialakulását és fennmaradását nehezítő vagy akadályozó tényezőkkel és erőkkel. Ezt

intenzíven – mondhatjuk drasztikusan – erősíteni kellene. (iii) Tudományos és kulturális

alapokon meg kell fogalmazni a tématerülethez tartozó legfőbb értékeket és összefüggéseket,

majd azokat terjeszteni kell. E második és harmadik a házasság és a család intézményét erősíti

és teheti helyre, ha elég intenzíven és jól kerül megvalósításra.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 44 https://www.ecssz.eu

Ha küzdünk a nők egyenjogúságáért és emancipációjáért, akkor nincs más út, mint az

egypartneres életmodell ajánlása. Minden egyéb esetben a nő tárgyiasul a férfi számára, mert a

szeretet alanya helyett a testi élvezet eszközévé válik. A nő természet adta fontos szerepe az

anyaság, ehhez neki biztos fészek kell, és az kell születő gyermekének is. A szabad szerelem

összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, mert tárgyiasítja, a férfi testi vágyának eszközévé

teszi a nőt. Ellentétben a „szexuális forradalom” és a radikális feminista mozgalmak híveinek

elképzeléseivel, nem a házasság teszi rabszolgává a nőt, hanem a szabad szerelem! A szabad

szerelem végeredménye sokszor a depresszió, a magány, az önzés, az abortusz, a betegség, a

gyermektelenség. A házasság viszont egészséges esetben örömöt ad, kibontakoztat, biztat, célt

és értelmet ad, mert a jó házasságot a szeretet örök légköre élteti. A szeretet a legmagasabb

rendű képességünk, amely élettartamának csak az emberi élet hossza szabhat korlátot.

Az eddigi felmérések eredményeiből egyértelműen következik, hogy a családi élet válsága

és a demográfiai válság mögött a házasságon kívüli párkapcsolatok, azaz a szabad szerelem

általánossá válása húzódik meg. Ezt a családellenes erők hosszú évtizedek alatt érték el, immár

globális szinten. Általánossá vált szabad szerelem és stabil családok nagy aránya egyszerre

elképzelhetetlen. Ebből már következik, hogy a demográfiai válság nem oldható meg, amíg a

házasságon kívüli párkapcsolatok aránya erősen le nem csökken.

Amíg a család- és demográfiai konferenciák nem szólnak a párkapcsolati modellek

hatásairól, a szabad szerelem általánossá válásának okairól és következményeiről, és amíg nem

törekszenek a házasságon kívüli szexuális absztinencia ideáljának helyreállítására, addig nem

lehet számottevő javulást várni e területen, s ne is reméljük, hogy a családi élet válsága és a

demográfiai válság érezhetően hosszú távon csökkenjen.

Amíg a családpolitika nem a „minél több, minél jobb házasság” elérésére összpontosítja

figyelmét, azaz nem a párkapcsolati anarchia felszámolására és a család védelmére

összpontosít, hanem a szülők anyagi támogatását helyezi előtérbe, addig ne várjunk nagy

javulást a demográfiai folyamatokban, a lelki betegségek számának csökkenésében, a káros, az

önző vagy a deviáns magatartások gyakoriságának apadásában.

A túl erős család- és szociálpolitikai támogatási rendszer eltakarhatja a házasság és a család

további gyengülésének néhány tünetét. Például a demográfiai mutatók gyengülését rövidtávon

lefékezheti anélkül, hogy a visszaesés lehetőségét megakadályozná. Ha az adórendszerrel és

minden eddiginél hatékonyabb szociálpolitikai támogatások rendszerével sikerülne is ideig-

óráig elérni a kívánt gyermekszámot, az évtizedek óta tartó, egymást erősítő negatív

párkapcsolati folyamatok tovább erősödnének. Így a családok belső békéje tovább romlana, ez

pedig végső soron a gyermekszámot újra csökkentené. Egy ilyen támogatási rendszer nehezen

volna fenntartható, sőt a családi élet válságát csak fokozná, és társadalmi feszültséget szítana.

Azért nincs elég gyermek, mert nincs elegendő jó házasság.

A családpolitikában dimenzióváltásra van szükség. Az igazi családpolitika a családok

stabilitásának erősítését helyezi a fókuszba, és nem a családok anyagi támogatását. A szükséges

dimenzióváltás lényege, azaz az új irány és az új fókusz a jó házasságok gyarapítása és minőségi

javítása kell, hogy legyen. Ez csak úgy érhető el, ha elterjed az egypartneres életvitelmodell,

aminek része, hogy a párkapcsolatot a szeretetre kell alapozni, és szexuális életet a párok tagjai

csak a házastársukkal folytatnak.

A válság megoldásához fel kellene térképezni a „szexuális forradalmak” történelmét,

mozgatórugóit, kik és miért indították el vagy támogatták, valamint mi a pontos mai helyzet a

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 45 https://www.ecssz.eu

„globális szexuális forradalom” körül. Szaktudományos szinten meg kellene érteni a „szexuális

forradalom” indítékait, a „gender mainstreaming” igazi hátterét, nehogy a párkapcsolati

anarchia még tovább növekedjék.

A „szexuális forradalom” tanulmányozása azért is fontos, mert mindazt, amit tönkretettek és

jó volt, újjá kellene építeni.

Tudományosan fel kellene mérni a különféle párkapcsolati típusok hatásait az egyénre és

közösségeire vonatkozóan, és az eredményeket – az irodalmi felmérések eredményeivel együtt

– be kell vinni a köztudatba, valamint az iskolai oktatásba és nevelésbe.

Az emberek zöme ugyanis nincs tisztában a párkapcsolati típusok hatásaival, és nagyrészt

emiatt van párkapcsolati anarchia. Például azt hiszik, hogy a házasság előtti nemi kapcsolatok

és együttélések növelik a jövendő házasságuk stabilitását, pedig minden felmérés ennek az

ellenkezőjét erősíti meg. A tévedések tisztázása mind a politika, mind a tudomány, mind az

egyházak, mind az érdekelt civil szervezetek feladata és kötelessége.

Össze kellene fogniuk a hazai családtámogató szervezeteknek. A kérdéskör a politika, a

tudomány, az egyházak és a civil szervezetek közös ügye, alapvető nemzeti ügy.

A „svéd modellhez” sorolható családtámogatási rendszerünket úgy kellene módosítani, hogy

a lehető legjobban megközelítse a „jó házasság modellt”.

A politikai, gazdasági, tudományos és egyéb felsőszintű döntéseket annak függvényében is

meg kellene vizsgálni, hogy azok mennyire segítik a jó házasságok gyarapodását és minőségi

fejlődését.

A családokat és családsegítőket megcélzó pályázati rendszereket a családpolitika új pillére,

azaz a minél több, minél jobb házasság célja felé kellene irányítani.

A külföldi családbarát szervezetekkel is fejleszteni kellene az együttműködéseket.

Vissza kellene szorítani a közélet családellenes megnyilvánulásait, különösen a médiában.

A családi élet társadalmi szintű válságát okozó fontosabb tényezőket fel kellene tárni, és a

köztudatba kellene emelni. A megfelelő párkapcsolati kultúrára és a családi életre való nevelést

be kellene vezetni minden iskolába, a médiába és a felnőttoktatásba, és e kérdéskör

körüljárására kellene serkenteni a médiát. Ennek fő célja, hogy a fiatalok jól készüljenek a

jövendő házasságukra, valamint, hogy a meglévő házasságok minél stabilabbak és

harmonikusabbak legyenek. Ezen oktatás egyik fő eleme az egypartneres életviteli modell

megindokolt ajánlása, amelynek része a házasságon kívüli szexuális absztinenciára való

törekvés indoklása és ajánlása.

A párkapcsolati kultúrára és a családi életre nevelést be kellene illeszteni a

pedagógusképzésbe, és a tárgy eredményes kutatása érdekében a PhD-képzésbe.

A családtudomány hazai megalapozásához országszerte kutatócsoportokat és egy

kutatóintézetet kellene felállítani.

A házasságra, a családra és a nemek kapcsolatára vonatkozó átfogó, tudományos

eredményeken nyugvó értékrendet és életvitelmodellt kellene megfogalmazni és széleskörűen

terjeszteni.

A családbarát tudományos, egyházi és civil erőknek széleskörű együttműködést és

együttgondolkodást kellene kialakítaniuk egymással és a családpolitika állami résztvevőivel.

Közösen hazai és nemzetközi családbarát hálózatokat kellene kiépíteniük a minél több, és minél

jobb házasság, mint cél megvalósításához.

A családpolitika új fókusza, a „jó házasság pillére” a válságok enyhítésén, majd megoldásán

túl hozzájárulna az abortuszok, a párkapcsolati erőszak, a depresszió, számos deviancia és

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 46 https://www.ecssz.eu

betegség gyakoriságának szignifikáns csökkentéséhez, valamint az ország általános

fellendüléséhez is.

A szerző reményei szerint egy harmadik tanulmány majd nem a megoldás irányára, hanem

egy stratégiai tervként, konkrét megoldási javaslatok rendszerére fog fókuszálni.

Irodalomjegyzék

Amato, P. R.: The Impact of Family Formation Change on the Cognitive, Social, and Emotional

Well-being of the Next Generation, Future of Children 15, 2005, 75–96.

Anchell, M.: Gyermekek és tinédzserek szexuális élete. A környezet hatásai. XVI. Nemzetközi

Családkongresszus, Brighton, Egyesült Királyság, 1990. július.

Balásházy I.: Az ifjúság és a család boldogságának kulcskérdése a mai Magyarországon, Mester

és Tanítvány, Család és ifjúság, 2010. augusztus, 27. szám, 9–26.

Balásházy I.: A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai, In: Balásházy I. –

Major Gy. – Farkas P. (szerk.).: Boldogabb családokért és ifjúságért. A családi élet válsága

és a demográfiai válság okainak elemzése, I. kötet, L’Harmattan Kiadó, 2018, 9–50.

Banai M.: Nemzeti gazdaságstratégia, hosszú távra, Magyar Nemzet, 2013. december 17, 6.

Brown, B.: Help with a pizza a month to defeat Soros. Newsletter of the International

Organization for the Family, 2017. August 2.

Carlson, A. C.: Failure of the Swedish Model of Family Policy, The Natural Family, 2017. Vol.

31, No 2, 105–117.

Csekő I.: A választók világszerte támogatnák a magyar családpolitikát, Magyar Nemzet, 2019.

április 30. https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-valasztok-vilagszerte-tamogatnak-a-

magyar-csaladpolitikat-6862883/ (Letöltés ideje: 2019. 05.07.)

Demographic Winter: the decline of the human family (2008) SRB Documentary LLC, USA,

2008. www.demographicwinter.com (Letöltés ideje: 2019. 01.09.)

Drábik J.: Mi a baj a migránsinvázióval? FIX TV, Enigma című műsor, 2017. július 11,

https://www.youtube.com/watch?v=XzDySgUN-0I (Letöltés ideje: 2019. 03. 14.)

Dreher, R.: The Benedict Option. A strategy for christians in a post-christian nation, New York,

2017.

Fagan, P.: The most important correlation in all of social science, 2017.

https://www.mercatornet.com/family_edge/view/the-most-important-correlation-in-all-of-

social-science/19344#sthash.aPOEKn1c.dpuf (Letöltés ideje: 2018. 09. 15.)

Family Magazin. Házasság. Az egyetlen hőstettünk, hogy nem szaladtunk el, 2017, 4–8.

Family Policies in OECD Countries: A comparative analysis, Population and Development

Review 37, 1, 2017, 57–87.

Feder, D.: The Cultural Roots of Demographic Winter, World Congress of Families 2012,

Tematic Plenary Session 4, The Family in a changing world and demographic perspectives

for humanity. https://www.youtube.com/watch?v=pzgeTRg0iGc (Letöltés ideje: 2019. 03.

15.)

https://gloria.tv/video/bcutxK9KBJ3nHDsdcUCaGU89b (Letöltés ideje: 2019. 08. 03.

Európai Családtudományi Szemle  Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára... 
IV. évf. 2021/2  47  https://www.ecssz.eu 
Feder, D.: The Sexual Revolution and Demographic Winter. The International Forum: Large 
Family  and  the  Future  of  Humanity.  Moscow,  2014.  September  10–12. 
http://visionamerica.us/the-sexual-revolution-and-demographic-winter/  (Letöltés  ideje: 
2018. 07.05.) 
Greenwood, J. – Guner, N.: Social change: The sexual revolution. PSC Working Paper Series, 
2009. PSC 09-02, http://repository.upenn.edu/psc_working_papers/12 (Letöltés ideje: 2013. 
07. 04.) 
Horváth  J.:  This  Is  What  Comes  After  the  Transgender  Revolution,  2019. 
https://www.tfp.org/this-is-what-comes-after-the-transgender-revolution/  (Letöltés  ideje: 
2019.  08.  05.)  Magyarul:  Ez  jön  a  transznemű  forradalom  után. 
https://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/7555-ez-
joen-a-transznemu-forradalom-utan.html (Letöltés ideje: 2019. 08. 12.) 
Innotárs Projekt (2009): A gazdasági fejlődésnek és a magyar társadalom egészségi állapotának 
kapcsolata  a  családok  stabilitásával  című  projekt.  Projektazonosító:  INNOTCSE. 
Nyilvántartási  szám:  OMFB-00701/2009.  Kedvezményezett:  Tudomány  a  Családért 
Egyesület. Képviselő: Balásházy Imre. 
Kapitány  B.  –  Spéder  Zs.:  Hitek,  tévhitek  és  tények  a  népességcsökkenés  megállításáról. 
Demográfiai  kihívások  és  kezelési  lehetőségeik,  In:  Hegymenet.  Társadalmi  és  politikai 
kihívások Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2017, 177–191. 
Komlósi  P.  (szerk.)  Felkészítés  a  családi  életre  és  a  kapcsolati  kultúrára.  Budapest,  Károli 
Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2014. 
Kopp M. – Skrabski Á.: A támogató család, mint a pozitív életminőség alapja, In: A magyar 
népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest 2006. Szerkesztette 
Kopp Mária és Kovács Mónika Erika, 5.1.1 alfejezet, 2016, 220–232. 
Kuby,  G.:  Globális  szexuális  forradalom.  A  szabadság  elpusztítása  a  szabadság  nevében, 
Budapest, Kairosz Kiadó, 2013. 
Mascher, K.: Sex and Culture. Eine Untersuchung von Joseph D. Unwin. In: DIJG-Bulletin 
1/2005. 
Mascher, K.: Is Sex a Private Matter only? Sex, Sublimation and its Effect on Society  - an 
Introduction to the Work of J. D. Unwin, 2009. 
Mayer A. – Balásházy I. – Czettele Gy.: Az alapvető nemi normákról alkotott vélemények 
eloszlása és e vélemények korrelációja a vallásossággal Magyarországon 2009-ben. Európai 
Családtudományi Szemle 1, 2014, 89–101.  
Molnár E., S: Párkapcsolat létesítését/megszüntetését érintő magatartási normák változásának 
megfigyelése, Demográfia, 2010, LIII évf. 2–3 sz., 234–275. 
Nitsche W.: A szeretetet tanulni kell, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2001. 
Orbán V.: Orbán Viktor beszéde a XXVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, 
Erdély,  Tusnádfürdő,  2017.  július  22.  http://www.kormany.hu/hu/a-
miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-beszede-a-xxviii-balvanyosi-
nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban (Letöltés ideje: 2017. július 30.) 

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • Megoldáskeresés a családi élet válságára...

IV. évf. 2021/2 48 https://www.ecssz.eu

Peeters, M. A.: A nyugat kulturális forradalmának globalizációja, Kulcsfogalmak, működési

mechanizmusok, Jövőegyetem könyvek, John Henry Newman Oktatási Központ Kft., 2015.

(Jelölve: 2015a)

Peeters, M. A.: A nemek forradalma, Jövőegyetem könyvek, John Henry Newman Oktatási

Központ Kft., 2015. (Jelölve: 2015/b)

Rucki, M.: A családpárti nevelés hatékonysága, Szeressétek egymást magazin, 8. szám, 2013,

37–39.

Spéder Zs.: Demográfiai helyzetkép – Magyarország 2014, KSH Népességtudományi Intézet,

2014, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/701 (Letöltés ideje: 2018. 07. 06.)

Tárkányi Á.: Élettársi kapcsolatban élés, intim párkapcsolat és házasság Magyarországon a

2009-es „Családi kapcsolatok” országos vizsgálat alapján, Európai Családtudományi

Szemle 1, 2014, 54–88.

Tárkányi Á.: A párkapcsolatok sikerességének és sikertelenségének okai a 2009-es „Családi

kapcsolatok” országos vizsgálat alapján, Európai Családtudományi Szemle 1, 2015, 25–77.

Tóth L.: Elveszítette Istennel való kapcsolatát a Nyugat, Magyar Nemzet, 2019. április 14.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/elveszitette-istennel-valo-kapcsolatat-a-nyugat-6705359/

(Letöltés ideje: 2019. április 16.)

Unwin, J. D.: Sex and Culture, Oxford University Press, 1934.

Watt, A.: Az emberi psziché manipulálása, 2011. http://mediavadasz.info/alan-watt-az-emberi-

psziche-manipulalasa/ (Letöltés ideje: 2018. 06. 07.)

Wilcox, B. W. (ed): The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility

Have to Do with the Economy? New York, 2011, http://sustaindemographicdividend.org/

(Letöltés ideje: 2018. 07. 08.)

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 49 https://www.ecssz.eu

Nők a jövőért

Batthyány-Schmidt Margit

Kivonat

A nők jövőbeni szerepvállalásáról fejti ki elgondolásait a szerző az Európa 2020 stratégia

nemzeti irányelveinek figyelembevételével, megélt ismeretei, tapasztalatai alapján.

Családanyaként, nőszervezet vezetőjeként, szakemberként mutatja be azokat a helyzeteket,

amelyekben a nők munkájának eredményei és sajátos személyiségük hatással van a társadalom

alakulására, lelki és valóságbeli életére, a gazdasági, kulturális haladásra.

A történelmi Batthyány család tagjaként bemutatja a család neves nőalakjait és

társadalomformáló tevékenységüket.

A Magyar Női Unió vezetőjeként ismerteti az egyesület céljait, küldetését és programját.

Kifejti álláspontját a nőkkel kapcsolatos társadalmi értékelésekről, a nőnek mind családban,

mind a társadalom más helyszínein, úgymint munkahely, szociális szféra, tudomány, közélet,

meglévő feladatairól és feladataik megvalósításulásairól.

Ismerteti a Magyar Női Unió eddigi programjait, a hazai és nemzetközi szinten elért

eredményeket. Bemutatja a további terveiket és elképzeléseiket, mind az egyesület közvetlen

hatáskörében, mind a hazai és európai nőszervezetekkel együttműködő kapcsolatokban.

Természetesen nem elfelejtve a férfiak kimagasló szerepét sem.

Bevezető

Társadalmi haladás, irányok és követelmények Európában és hazai szinten

Az Európa 2020 elnevezésű, az Európai Unió 10 évére szóló növekedési stratégiája magában

foglalja az intelligens, fenntartható növekedés valamennyi feltételének megteremtését.

Célkitűzései:

• a foglalkoztatás, az oktatás, a kutatás és innováció fejlesztése,

• a társadalmi befogadás szélesítése és a szegénység enyhítése,

• az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energiaügy megoldása.

A világ a harmadik évezredben az információs társadalom kiépítésén munkálkodik. Jelen

korunkban már olyan információs és kommunikációs technológiák és eszközök használatosak,

amelyeket még 30 évvel ezelőtt elképzelni sem lehetett. Kibővült azoknak a képességeknek a

sora, amelyeket teljes szélességben fel kell használni a világhálón hiper módon

összekapcsolódó társadalmak folyamataiban és a fokozatosan tudásra épülő gazdaságokban. A

gazdaság növekedéséhez és a társadalmi haladáshoz nélkülözhetetlen ezeknek a készségeknek

a fejlesztése és megtartása.

Hazánk nemzetstratégiája az Európa 2020 irányelveit, valamint nemzetközi intézmények

által tudományosan kidolgozott ajánlásokat figyelembe véve készült. A stratégia meglévő

Batthyány-Schmidt Margit a Magyar Női Unió Egyesület elnöke

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 50 https://www.ecssz.eu

erőforrásainkra és a nemzet szellemi és anyagi erejére alapozva határozza meg a társadalom és

a gazdaság folyamatainak irányát. A követendő irány meghatározása mellett térségünk jövője

szempontjából kiemelt figyelemben részesíti az információ-technológia minél szélesebb körű

elterjesztését, társadalmasítását.

A nemzetstratégia célja egy mondatban: Magyarországnak, azon belül a társadalom minden

szegmensének tartós gyarapodása. A cél eléréséhez összehangolt intézkedések szükségesek. Az

első nagy csoportot azok az intézkedések képezik, amelyek egyrészt a termelő gazdaság

fejlesztését, élénkítését, másrészt a versenyképesség növelését célozzák.

A második csoport tagjai a gyarapodás társadalmi tényezőinek működését biztosítják. Ide

tartozik a tudomány valamennyi területe, a kutatás-fejlesztés, innováció, amelyek jelentős

anyagi támogatást igényelnek, hogy a szellemi kapacitás növelését táplálják. Ugyancsak a

humán erőforrás kapacitását és teljesítőképességét kell növelnie az oktatás, szakképzés,

munkakultúra területén végrehajtandó beruházásoknak.

Különösen nagy hangsúlyt kap a lakosság egészségi állapotának javítása, amely

elengedhetetlen tényezője a társadalmi haladásnak. Fontos a helyi közösségek aktivitásának

elősegítése, hogy a helyi, térségi fejlesztési programok megvalósításában hatékonyan

közreműködhessenek.

Az intézkedések harmadik csoportját a természeti erőforrásokkal való fenntartható

gazdálkodás, az élővilág és tájaink sokszínűségének megőrzése, környezetünk védelme képezi.

A társadalom jövőjében játszott női szerepvállalásról a fent ismertetett stratégiai irányelvek

tükrében fogalmazom meg mondanivalómat azzal a megjegyzéssel, hogy nem

társadalomkutatóként, bár végzettségem szerint pedagógus, szociológus vagyok, hanem megélt

ismereteim, tapasztalataim alapján cselekszem. Úgy vélem, arról kell szólnom, amiben hiteles

lehetek, és ez az a kör, amiben élek és tevékenykedem. Szűkebb és tágabb családom ügyeinek

intézése, három gyermekem nevelése, egy nőszervezet vezetése, hivatásom végzése teszi ki

mindennapjaim tennivalóit. Én ebből a pozícióból nézem és ítélem meg a nők szerepeit,

viszonyukat a társadalomhoz és a jövőhöz.

Nemzetközi szinten is foglalkozom a nők helyzetével, ezért minél több eszmecserét

szeretnék indítani erről a témáról hazai szinten és országhatáron kívül is. Azon munkálkodom,

hogy a jó példákat megmutathassam, különféle eszközök, a média, konferenciák stb.

segítségével. Meggyőződésem, hogy a magyar nők tevékenységének, eredményeinek

bemutatásával Magyarország objektív megítélését is elő tudjuk segíteni.

1. A Nő feladatai

1.1. Nő és család

Tanulmányom címét, Nők a jövőért, úgy is fogalmazhattam volna, hogy mit tesznek a nők a

jövő érdekében. Erre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy „megteremtik” a jövőt, mégpedig

azáltal, hogy utódokat hoznak a világra. Ez az a feladat, amelynek teljesítése nélkülözhetetlen

mind a társadalom, mind az egyén számára. Mégis emellett a kézenfekvő és világos, a jövőt

létrehozó szerep, az anya-szerep mellett a nőknek a társadalom számtalan más, kulcsfontosságú

területén is megvalósítandó feladat jut. Munkájuk, részvételük a termelésben, oktatási,

kulturális területen pótolhatatlan. Értékeket hoznak létre, és értéket adnak át.

Véleményem szerint a társadalom közösségei között megkérdőjelezhetetlenül első hely jut

a családnak. Általánosságban és elsődlegesen a családban teremtődik meg az ideális körülmény

az utódok létrehozására. Jelenleg azonban nagyon sokféle szituációban nevelkednek

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 51 https://www.ecssz.eu

gyermekek, amit nagyon fontos figyelembe venni akkor is, amikor a jövőről, a nő jövőt alakító

szerepéről beszélünk.

A társadalmi folyamatokat elemző tanulmányok szerint az utóbbi évtizedekben

Magyarországon a családi formák és együttélési minták fokozatosan átalakulóban vannak.

Társadalmi megítélésük és elfogadottságuk is sok esetben teljesen más, mint akár harminc évvel

ezelőtt. A házasság, mint tradicionálisan a család alapját képező intézmény, érezhetően

elvesztette vezető szerepét. A fiatalok az élettársi viszonyt választják, vagy egyszerűen

házasságkötés nélkül élnek együtt. Megszaporodott a válások száma, egyes adatok szerint a

házasságok 40%-a felbomlik, viszont elég sok az újra házasodó.

Mindezek a jelenségek nagy befolyással vannak a nők társadalomban betöltött feladatainak

megvalósítására, ill. az életminőség színvonalára, jövőbeni alakulására.

Kopp Mária, a neves orvos-pszichiáter tudós így fogalmaz: ”A nők senki másnak át nem

adható hivatása a gyermekek világra hozatala, és – legalábbis az első időszakban – a biztonságos

anya–gyermek kapcsolat megteremtése. A nők ezzel átruházhatatlan társadalmi szerepet töltenek

be. Ezzel párhuzamosan viszont a társadalom érdeke az is, hogy a szakmai jövőjükbe, más szociális

feladataik elvégzésébe fektetett energiáik, erőfeszítéseik ne vesszenek kárba”.

Néhány beszédes szám a KSH adataiból:

2016-ban a 15–64 éves korosztály 66,5%-a dolgozott, a munkanélküliek aránya pedig 5,1%

volt. A nők foglalkoztatottsági adatai a férfiakénál kedvezőtlenebbek: míg a férfiak 73,0%-

a dolgozik, addig a nőknek csupán 60,2%-a. A férfiak 5,2%-os munkanélküliségi rátájával

szemben a nők esetében ugyanez az arány 5,1%-os.

2016-ban a 15–74 éves foglalkoztatottak mindössze 5,2%-a dolgozott részmunkaidőben, és

arányuk az elmúlt években csökkenő tendenciájú. A nők 7,3%-a, a férfiaknak pedig csupán

3,5%-a dolgozott részmunkaidőben. Keresetek szempontjából a nők még mindig jelentősen

elmaradnak a férfiak mögött. A nők bruttó átlagkeresete 2015-ben a férfiakénak 84,5%-a

volt – a fizikai munkát végző nők a férfiak bruttó átlagkeresetének 75%-át, a szellemi

foglalkozásúak pedig ennek csupán 68%-át vihették haza.

Rendkívül magas azonban az ún. láthatatlan munka aránya. Minden olyan munkát így

neveznek, amelyért nem kap fizetést az azt végző személy. Jellemzően ezek házi- illetve ház

körüli munkák, csecsemőgondozás, gyermeknevelés, beteg, idős vagy fogyatékos személyekről

való gondoskodás, illetve a közösség érdekében végzett önkéntes munka. Ez a munka rögtön

látható és elismert munkának számít, ha nem a család egy tagja végzi, hanem felvesznek valakit

az adott házimunkák elvégzésére, vagy ha egy állami (önkormányzati) intézmény látja el ezeket

a feladatokat. A láthatatlan munka hozzájárul a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a

generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami

intézményrendszert.

A láthatatlan munka nagy részét nők végzik. Ezt láthatjuk a civil szervezetek

tevékenységében is, az egyesületek, jótékonysági szervezetek tagsági összetételében. A

láthatatlan munka becsült értéke eléri a GDP legalább egyharmadát. Több mint 6800 milliárd

forinttal, vagyis 25 százalékkal növekedne a GDP akkor, ha a láthatatlan munka is

Kopp Mária – Skrabski Árpád: A házasság és a család válságának újraértelmezése a mai magyar

társadalomban, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 12 (2001) 1–2, 5–18.

KSH: Demográfiai évkönyv, 2005.

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 52 https://www.ecssz.eu

beleszámítana. A nőszervezetek tevékenységét tehát ebből a szempontból is érdemes mérlegre

tennünk.

1.2. Női munkavállalás és az anyaság

A női munkavállalás és az anyaság összeegyeztetése mind az egyén, mind a társadalom

szempontjából alapvető fontosságú. Ha sikerül a feladatok ellátását harmóniába hozni, az egyén

számára testi és lelki egyensúlyt teremteni, az kedvező kihatással van a nőre, a gyermekre, a

családra és az egész társadalomra. Nem mindegy tehát, hogy milyen ösztönzői vannak a

gyermekvállalásnak, milyen megoldásokat kínálnak a családvédő szervezetek, nőszervezetek,

mit sugall a közvéleményt befolyásoló média.

A témával foglalkozó kutatások különböző modelleket vázolnak fel az anyaság és a munka

egyensúlyba hozására. Általánosságban kétféle megoldás ismeretes – bár vannak variációi is.

Az egyik az ún. egyidejű, a másik pedig az egymást követő módszer. Az egyidejű modell

szerint az anyák a gyermek születése után viszonylag hamar munkába állnak, mert a család

fenntartásához kell a jövedelem. Különösen jellemző ez az egyedülálló anyákra. A másik

lehetőség, amikor a gyermekszülés után hosszabb ideig, akár évekig is a gyermeknevelés lesz

az anya főfoglalkozása.

1.3. Nők és karrier

Magyarországon jelenleg jellemzően a tradicionális módszer uralkodik. Ez lehet az egyik

befolyásoló tényező abban a tekintetben, hogy a nők szakmai előmenetele egy bizonyos szinten

jóval a férfiaké mögött marad. Jól példázzák ezt társadalmi tanulmányok megállapításai. A nők

elsősorban ún. nőies szakmákban dolgoznak, pedagógusok, egészségügyi dolgozók, azonos

munkahelyen ritkán dolgoznak azonos pozíciókban. Figyelemre méltó tény az is a statisztikai

adatok alapján, hogy a családi állapot tekintetében milyen nagy eltérések adódnak a férfi és a

női vezetők helyzete között. A családi élet és a karrier összehangolása lényegesen nagyobb

nehézséget okoz a nők, mint a férfiak számára. A férfi vezetők körében kiugróan magas a

házasok, míg a női vezetők esetében feltűnően magas az elváltak aránya. Ez a gyermekvállalás,

gyermeknevelés tekintetében is nagyon fontos befolyásoló tényező. Különösen figyelemre

méltó tendencia, hogy a fiatalabb korcsoportok általában nem vállalnak egynél több gyermeket,

és szülés után rövid idő múlva újra munkába állnak.

Vizsgálatok adatai alapján látható, hogy a magasabb egyetemi és kutatóintézeti

munkakörökben, az akadémikusok körében, a kutatásokkal kapcsolatosan döntéseket hozó

testületekben továbbra is igen alacsony a nők aránya. Amíg az egyetemi szintű végzettségig a

nők jelentős arányban eljutnak, a tudományos munkában, vagy a gazdaság vezető pozícióiban

csökken az arányuk.

1.4. Támogató mechanizmusok

Több mint kívánatos, hogy a társadalomirányító rendszer a nők soktényezős

szerepvállalásának megvalósításához tevékenyen hozzájáruljon, támogassa a különböző

szerepek összehangolását.

A központi, kormányzati szervek, a helyi önkormányzatok összehangolt zenekarában benne

kell lennie a társadalmi önkéntes csoportosulásoknak, civil szervezeteknek is. A törvények,

rendeletek, intézkedések, programok az állampolgárok munkájában testesülnek meg, az

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 53 https://www.ecssz.eu

eredményeket a közösségek egymást kiegészítő, erősítő tevékenysége hasznosítja a társadalom

javára.

Az utóbbi években hozott pozitív intézkedések, folyamatok hatása már bizonyos szinten

megjelenik, utalok néhány közreadott statisztikai adatra. A „házasság hete” alkalmából a KSH

közleménye szerint Magyarországon 2010-től kezdődően évről évre nő a házasságkötések

száma. 2016. január és november között 48 920 pár járult az anyakönyvvezető elé. Ez a szám

az elmúlt 20 évben a legmagasabb. Több gyermek is született, lelassult a népesség fogyása is.

Ezeket a jeleket nem eltúlozva biztatónak ítélhetjük meg a tendenciát.

Nagyon fontosak azok a nemzetstratégiában is kiemelt feladatok, amelyek a társadalom

egészségi állapotának hathatós javítását célozzák. A nők egészséggondozásában

kulcsfontosságú szerepet kap az anyaság lehetőségét támogató biológiai, fiziológiai együttes

védelem. Az egészséges család alapja ugyanis a testi, szellemi és lelki egészségnek örvendő nő,

természetesen az egészséges férfival együtt. Az illetékes intézmények ennek érdekében

sorozatos és összehangolt támogatási rendszert működtetnek.

Hangsúlyozom, a megvalósításban, az eredményességben a civil szervezeteknek, különösen

a nőegyesületeknek ebben maximálisan ki kell venniük a részüket.

1.5. Nők hátrányos helyzetben

Külön szót érdemel az egyetemes nőkérdésen belül a vidéken élő nők élet- és

munkakörülményeinek elemzése és a támogatások szükségességének megvizsgálása, feltárása.

Világviszonylatban nagy erők mozognak a vidéki nők megsegítése, bátorságuk erősítése, az

elnyomásból való kiemelésük, a társadalmi körforgásba való hathatós bekapcsolásuk

érdekében. Bár a nemzetközi szervezetek programjai, akciói elsősorban az elmaradott

térségekre irányulnak, hazai szinten is foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel. Egyrészt

itthon is vannak még tennivalóink a társadalmi bevonást illetően, másrészt támogatnunk kell

azokat a mozgalmakat, amelyek az elmaradott térségekben működnek.

A nők hazánkban is aktívan vesznek részt a mezőgazdasági tevékenységekben, a

vállalkozásokban és a turizmusban, és fontos szerepet játszanak a vidéki térségek kulturális

hagyományainak megőrzésében. A láthatatlan női munka a vidéken élő nők körében a

legszámottevőbb.

1.6. Saját családi példám

A női szerepvállalás összetettségét személyes példámmal is szeretném alátámasztani. A

Batthyány családba gróf Batthyány Ádámmal kötött házasságom révén kerültem be. Életemet,

energiámat, tudásomat a családomnak, férjemnek, három gyermekemnek javára kívántam és

kívánom fordítani. A családba kerülvén kötelességemnek és elkötelezettségem kimutatásának

éreztem a történelmi család hagyományainak ápolását is, különösen a kulturális és szociális

témához kapcsolódó tevékenységeket.

Átéltem azonban házasságunk elején egy olyan, elég hosszú időszakot, amikor a

körülmények úgy alakultak, hogy az egyéb tevékenységeket el kellett felejtenem. Férjem

hosszan tartó, súlyos betegségben szenvedett és a gyermekek is kicsik voltak. Férjem ápolása,

a gyermekek gondozása szinte a teljes lelki, fizikai erőmet kimerítette. Hála a szülői segítségnek

át tudtam jutni a nehézségeken, és így ez az időszak a gyermekek testi-lelki gyarapodásában

nem jelentett törést.

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 54 https://www.ecssz.eu

Ebben az időszakban megtapasztaltam, hogy egyedülálló nőként, családfenntartó szerepben,

ha nincs társ, betegség vagy más ok miatt egy emberre hárul az összes feladat a családban,

nagyon nehéz talpon maradni. Ezért külön értékelendők azok a kormányzati intézkedések,

intézményi tevékenységek, amelyek a gyermeket egyedül nevelő szülőt – legyen az nő vagy

férfi –, különféle módon segítik. Ugyancsak magasra kell értékelnünk a társadalom egyéb

köreinek, a civil szférának a családtámogató tevékenységét is.

Én a személyes problémákon sikeresen át tudtam küzdeni magamat, hála a Gondviselésnek.

Gyermekeim ma már felnőttek, a maguk életét élik, így a szellemi és fizikai energiámat

nagyobb mértékben tudom egyéb kötelezettségeim és a munkám érdekében felhasználni. Az

egyik kedves és fontos tevékenységem a Batthyány család kulturális, szellemi örökségének

ápolása.

2. A történelmi Batthyány család

A család eredetét az Örs nemzetségre vezetik vissza. Első említésük 970-re tehető, s a

Balaton északi partján telepednek le. Belus 1150-ből említ egy Örs utódot, akit a Batthyányiak

ősének tartanak. Horvát bán, majd magyar nádor volt. Fia, Miska (+1214) a későbbi II. Béla

király nevelője volt. Miska fiának, Reinoldnak a képe ma is része a Németújváron található

Batthyány-ősök galériájának.

A család első tagja Miklós de Kővágóörs (1341–1376), aki egy bizonyos Katharina

Batthyányt vett feleségül. Fia, Georg de Kővágóörs 1370-től Esztergom várának kapitánya, s

1398-ban Zsigmond királytól a török elleni harcban szerzett érdemeiért megkapja a Batthyány

birtokot Polgárdi (Fejér megye) mezővárossal egyetemben. E birtok után leszármazottai, Albert

(†1435) és László a Batthyány nevet viselik.

A családtörténetben a kiváló tudós férfiak, politikusok, országirányítók mellett több kiváló

nővel is találkozunk. Megemlítem többek között Zrínyi Doricát, Batthyány Boldizsárnak, a

könyvtárépítésről híres főúrnak a feleségét, aki követte férjét a református hitben.

Németújváron oltalmat nyújtottak a nyugat-európai menekülteknek,

hugenottáknak, zsidóknak. Batthyány II. Ferenc feleségéről, Lobkovicz

Popell Éváról is szólni kell, aki a Batthyányi birtokon lévő evangélikus

gyülekezetek patrónusa volt. Batthyány I. Ferenc felesége Bánffy Katalin

(korán elhalt) és Svetkovics Katalin, a magyar nagyasszonyok

példaképei.

Egy alkalommal családi iratokat rendezgetve kezembe került egy

névjegy, gróf Batthyány Lajosné gróf Zichy Antónia névjegye, rajta a

titulusa: MGOE alelnöke. Jelnek éreztem és megkerestem az egyesületről szóló információkat.

A Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületét 1851-ben alapították Gróf Batthyány

Lajosné Zichy Antónia, gróf Zichy Pál Ferencné és özv. Damjanich Jánosné.

A XIX. században a nők már Magyarországon is fokozatosan belekapcsolódtak a közéletbe,

jótékony célú intézményeket, egyesületeket hoztak létre. Nyugodtan megállapítható, hogy a

MGOE a modern szociális szellemnek első hajtása volt Magyarországon. A Nemzet

Gazdasszonyai cím alatt egyesületet alapítottak, melynek céljai:

a) az anya magasztos hivatásáról szóló fogalmat a nemzet minden osztályánál terjeszteni,

b) a feleség hivatásának fogalmát kifejteni, megkedveltetni, a háziipar számos ágának

művelését s terjesztését eszközölni,

c) a honleányi kötelességek kifejtése, megismertetése s azok betöltésére való serkentés.

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 55 https://www.ecssz.eu

A kitűzött cél elérésének eszközeit a következőkben határozták meg: „Kiállítások és

versenyek rendeztetnek, jutalmak tűzetnek, az egyesület pénzerejéhez mérten nőnöveldék,

cseléd- és gazdasszonyi képezdék, óvodák és bölcsődék alapíttatnak s gyámolíttatnak. A

háziipar emelésére részvényes vállalatok, tenyészdék s ezekkel kapcsolatban

gazdasszonykodási iparcsarnokok állíttatnak. Kiképzést nyerni óhajtó szegénysorsú,

jótehetségű honleányok segélyeztetnek.”

Általában a gyorsaság jellemezte a lelkes alapítók minden ténykedését. Az egyesület eleinte

minden erejét a köznyomor enyhítésére áldozta, s ahol arra szükség volt, rögtön segítséget

nyújtott.

Az egyesület alapítói az irodalom művelését is felkarolták. Gróf Zichy Pál Ferencné

áldozatkészségéből megalapították és kiadták 1863. évi október havában saját lapjukat, mely

Magyar Gazdasszonyok Hetilapja címen indult meg. Szerkesztője Vachott Sándor író özvegye,

Csapó Mária lett.

Az évek során az egyesület kitartóan végezte munkáját a változó, sokszor nagyon nehéz

körülmények között. Többször került sor alapszabályok módosítására, melyet a megváltozott

viszonyok tettek szükségessé. A célok nem, csak a cél elérésének eszközei változtak a

mindenkori életkörülményeknek és követelményeknek megfelelően. Ezért sikerült sok

elképzelésüket megvalósítani és szép eredményeket felmutatni, mint pl. a lánynevelő intézet

létrehozását és működtetését Cinkotán. Tanulságként mi is magunkévá tehetjük határozott

cselekvéseiket. Egyesületünknek is a változó körülményekhez kell igazodnia programjainak

megfogalmazásakor, hogy képes legyen céljainak megvalósítására.

Ötven éven át tartó sokszínű tevékenységével a MGOE mind a szociális területen, mind az

oktatás és kultúra területén példát mutatott az utódoknak, mind a mai napig. Igaz és önzetlen

tevékenysége, nagyszerű eredményei ösztönöztek arra, hogy eszmeiségét egyesületem, a MNU

céljainak megfogalmazásánál alapul vegyük. A Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesülete

filozófiája, céljai ma is megállják a helyüket.

3. A civil szervezetek jelentősége a nők támogatásában

Napjainkban megfigyelhető, hogy egyre több civil szervezet, egyesület, klub stb. komoly

szervezettséggel végez figyelemre méltó tevékenységet, amely országos érdeklődésre is számot

tarthat. Átlépnek a saját szűkebb környezetük határain. Ezzel együtt elismertségük és

támogatottságuk is növekszik, számtalan pályázati lehetőség nyílik számukra, amellyel

növelhetik szerepvállalásukat a helyi közösségekben és a társadalom egészében is. A

nőszervezetek nemcsak bizonyos területeken munkálkodnak, tevékenységük a

legváltozatosabb témákra is kiterjed.

A tematikától függetlenül vagy éppen annak függvényében a nőszervezetek alapvető

feladatát képezi egyrészt a tradíció ápolása, másrészt az újabb generációk számára gondoskodás

a társadalomban mélyen gyökerező ismeretek, szellemi örökség átadásáról. A hagyományos

ismeretek, megújított formában növelik a társadalom becses értékeit, amelyet én

Tradinnovációnak hívok (Tradíció + Innováció = Tradinnováció.)

Ügyelni kell a nőszervezetek programjainak kialakításánál, hogy azok a tagság meglévő

ismereteire, kompetenciájára alapozva készüljenek. Kívánatos, hogy minden tennivaló a

szervezetben önkéntesként munkálkodók érdeklődésének megfeleljen, vonzó legyen számukra

és örömet okozzon. Egyidejűleg pedig hasznos legyen a szűkebb-tágabb közösség számára is.

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 56 https://www.ecssz.eu

Nagyon fontos a nőszervezetek részére egyrészt a kapcsolatok kiépítése és ápolása az

irányító intézményekkel, lásd települési önkormányzatok, másrészt kétoldalú vagy sokoldalú

együttműködések kialakítása és működtetése más szervezetekkel. Nagyon jó példa erre 11

egyesület nyilatkozata a nők családban, munkában és közéletben való elismeréséért és

érvényesüléséért, amelyet idén március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon írtak alá vállalva, hogy

egymást támogatva, teljes együttműködésben lépnek fel azért, hogy nőtársainkat testileg,

szellemileg és lelkileg megerősítsék a családban, munkában és közéletben egyaránt.

A civil szervezetek alakulását, működését, eredményességét nagymértékben meghatározza,

hogy van-e olyan vezető egyéniség, aki képes összefogni a csatlakozó egyének sokféle és

sokirányú érdeklődését, tudja-e a programokat irányítani, ill. erre önkénteseket toborozni, a

munkának értelmet adni.

Nem lehet elfeledkezni arról, hogy a civil szervezeteknek, bármily közös cél megvalósítására

alapítottak is közösséget, embertársaik megsegítésére, közösségi ügyek megoldására saját

szervezetük érdekeit is érvényesíteni kell. Saját ügyeik gondozása is nagyon fontos az

eredményes tevékenységhez. Hozzátartozik ezért a nőegyesületek tevékenységének

megtervezéséhez a képzési, önképzési tervek megfogalmazása is. Különös hangsúlyt kap a

képzés az elektronikus rendszerek világában, sem az egyén, sem a szervezetek nem

nélkülözhetik a naprakész ismereteket a digitális világban.

4. A Magyar Női Unió

4.1 Egyesületünk céljai, filozófiája

A 2013-ben alapított egyesületünknek a Magyar Női Uniónak (MNU), mint civil

szervezetnek fő célja a párbeszéd elősegítése a jogalkotás, a kormányzati, a civil, az üzleti és

tudományos szféra között annak érdekében, hogy a gazdasági, szociális, foglalkoztatás-

politikai, oktatási, környezetvédelmi, egészség-megőrzési és fogyasztóvédelmi döntések a nők

és családok érdekeit szolgálják, illetve, hogy támogassák az európai integráció elmélyítését.

A nők bevonása és aktív támogatása nélkül elképzelhetetlennek tartjuk az olyan célok

elérését, mint a közösségformálás, valamint tehetséggondozás a nők vállalkozóvá válásának

támogatásával összhangban. Urbanizálódó világunkban egyre több nő magányosodik el, így az

ő támogatásukat az egyesület is kiemelten kezeli.

A női esélyegyenlőség javítását információval, tanácsadással, képzéssel és egyéb

eszközökkel segítjük a munkába állás, valamint az egyéni tudás és értékek kibontakoztatása

terén.

Nemcsak hazai, de nemzetközi fórumokon (Kárpát-medencei magyarság szervezetei, ENSZ,

EU Bizottságok, WUSME/World Union of Small and Medium Enterprises/, Copa-Cogeca) is

aktívan tevékenységet folytatunk a nők és a családok életét nehezítő körülmények leküzdésének

érdekében.

Természetesen, az önkéntesek bevonása is egy fontos célja az egyesületnek, a tagok

mindegyike önkéntesként aktívan bekapcsolódik a munkába, a programok szervezésébe, új

ötletek becsatornázásába.

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 57 https://www.ecssz.eu

4.2 Egyesületünk tevékenysége

Az MNU aktívan részt vesz a tudásmegosztásban és a hálózatosodás kialakításában,

projektjeiben és rendezvényein pályázati tanácsadással, nemzetközi jó gyakorlatokkal

támogatja és segíti a vidék fenntartható fejlődésében, a helyi kultúra ápolásában, és a

biztonságos élelmiszerelőállításban is kiemelten szerepet vállaló nőket.

Az MNU az elmúlt három évben mintegy 20 hazai és nemzetközi rendezvényen vállalt aktív

szerepet. Egyesületünk az elmúlt években egy újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett, hiszen a

2015-ös nagy sikerű kecskeméti konferencia után immáron másodszor rendezte meg a Vidéki

Nők Nemzetközi Napja hazai eseményt. A mintegy 15 országból, több mint 100 résztvevővel

zajló esemény fókuszában az egészséges vidék és az ehhez hozzáadott női értékek, szerepek

álltak. A kétnapos, ingyenes, bárki számára elérhető konferencián a vidékfejlesztés nemzetközi

szakértői mellett tanácsadói workshopokkal és kiállítással vártuk az érdeklődőket.

Az évek alatt kiterjedt nemzetközi hálózatrendszert sikerült kiépítenünk, valamint több ezer,

az agráriumban, agrár-innovációban és ezekkel kapcsolatos témákban érdekelt nőt értünk el.

Több száz főt vontunk be eddig aktívan tevékenységi körünkbe, amely olyan mozgalmakat

fog össze, mint például a Fehér csillag, ami a tisztesség hirdetését tűzte ki célul.

A Vidéki Nők Nemzetközi Napja eseményünk mellett társszervezetekkel számos egyéb

konferenciát, fórumot, közös programot valósítottunk meg. A Publika Magyar Könyvtári

Körrel együttműködve szerveztük meg az Élet-Képes Példatár című, két éven át tartó

programot, amelynek célja az volt, hogy összegyűjtsünk és közreadjunk történeteket,

elbeszéléseket figyelemreméltó női életutakról, nehéz helyzetekben levő asszonyokról,

emlékezetes tanítókról, sikeres megoldásokról, családi legendákról. Rendkívül érdekes,

megkapó őszinteséggel megírt, hiteles pályaműveket kaptunk, amelyekből válogatva többet

különböző díjakkal is jutalmaztunk. A pályaműveket mindkét honlapon közreadtuk,

tagjainknak és más érdeklődőknek is figyelmébe ajánlottuk.

4.3. Nemzetközi kapcsolatok és együttműködés

A Magyar Női Unió nemcsak hazai, de nemzetközi fórumokon (WUSME/World Union of

Small and Medium Enterprises/COPA-COGECA) is tevékenykedik a nők és a családok életét

nehezítő körülmények leküzdése érdekében, az elnök a WUSME igazgatóságának tagja és a

COPA-COGECA női bizottságának újraválasztott alelnöke.

A 2014. március 4–6. között Budapesten megrendezett ENSZ világfórumon és kiállításon

javaslatomra külön szekció foglalkozott a nők hitelezési és pénzügyi lehetőségeivel, a

képzésükkel, valamint társadalmi biztonságuk megteremtésével. Ezt a szekciót egyesületünk

szervezte meg.

Mint a Magyar Női Unió Egyesület elnöke 2013. novembertől töltöm be a legnagyobb

európai termelői érdekképviseleti szervezet, a COPA-COGECA Női Bizottságának első

alelnöki posztját. Ennek keretében 2016-ban részt vettem a Bizottság által négy alkalommal

megszervezett Európai Innovációs Díj meghirdetésében és zsűrizésében, amelyet a női

gazdálkodóknak Női gazdálkodók – az innováció és zöld növekedés motorja az EU-ban címmel

hirdettek meg. Célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a női gazdálkodók innovációs

tevékenységére és projektjeire EU szerte. Ezen projektek demonstrálják a női gazdálkodók

kapacitását és hozzájárulását új megoldások megtalálásához mindazon kihívásokkal szemben,

amelyekkel a vidéki világ szembesül, és ráirányítják a figyelmet a vidéki területek jövőbeli

kulcsszerepére.

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 58 https://www.ecssz.eu

Eddigi eredményeink abban erősítenek meg minket, hogy jó úton járunk és érdemes

folytatnunk a megkezdett munkát.

Hitem szerint női szerepeink megélése során, természetünkből adódóan folyton-folyvást

ismeretségeket kötünk, kapcsolatokat építünk. Életünk folyamán sorra találkozunk a különböző

pozitív értékekkel rendelkező nőkből kiáramló teremtő erő számos megnyilatkozásával, mind

munkánk során, mind a hétköznapokban, a piacokon, vagy a szépségszalonokban és kulturális

eseményeken.

Nagyon fontos, hogy ezeket a találkozásokat tudatosan éljük meg, töltekezzünk belőlük és

másokat is tápláljunk. Erre azonban csak akkor vagyunk képesek, ha megfelelő önértékeléssel,

önreflexióval bírunk, ha tisztában vagyunk saját magunk erősségeivel és gyengeségeivel.

Sajnos, ha testi, lelki, szellemi egészségünk és harmóniánk megbomlik, nem lesz erőnk, ami a

közös platform felé irányít, nem lesz erőnk nyitottnak lenni, szívből adni és kapni. Ahhoz, hogy

teremtő erőnk kibontakozzék, először meg kell erősítenünk magunkat, kezünkbe kell vennünk

saját sorsunk alakítását.

Erről szól a Magyar Női Unió küldetése, ebben szeretnénk támogatást nyújtani

nőtársainknak. Jómagam és a Magyar Női Unió is azért küzd, hogy egymást támogatva, teljes

együttműködésben lépjünk fel azért, hogy nőtársainkat testileg, szellemileg és lelkileg is

megerősítsük a családban, a munkában és a közéletben egyaránt.

Befejezéshez Madách Imrét idézem.

„család s tulajdon

Lesz a világnak kettes mozgatója,

Melytől minden kéj s kín születni fog.

És e két eszme nő majd szüntelen,

Amíg belőle hon lesz és ipar,

Szülője minden nagynak és nemesnek,

És felfalója önnön gyermekének.”

Az Ember Tragédiája tizenöt színén át a nő számtalan szerepben jelenik meg, sokféle alakot

formáz, taszít és vonz, formálja a körülötte lévő világot. Csodálatos a mű, mégsem tudta

megmutatni a nő valamennyi megnyilvánulását, minden alakját, minden életet, világot

megforgató, megváltoztató szerepét. Én a női szerepeknek, jövőt formáló női hatásoknak csak

a töredékét tudtam megfogalmazni, ebben a rövid eszmefuttatásban közreadni, és nem irodalmi

színvonalon. Bízom benne, hogy lesznek társaim, akik kiegészítik mondandómat, más oldalról

is megmutatják a női szerepeket azokban a helyzetekben, közösségekben, amelyekben a nők

élnek, és amelyeket formálnak.

Irodalomjegyzék

Kopp Mária – Skrabski Árpád, A házasság és a család válságának újraértelmezése a mai magyar

társadalomban, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 12 (2001) 1–2, 5–18.

KSH: Demográfiai évkönyv, 2005.

A Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének rövid története (1861–1932) és Alapszabályai

– 1932. (A könyv elektronikus változata.)

Európai Családtudományi Szemle Batthyány-Schmidt • Nők a jövőért

IV. évf. 2021/2 59 https://www.ecssz.eu

Nagy Beáta – Fodor Éva: A gazdasági válság hatásai a férfiak és a nők munkaerő-piaci

helyzetére Kelet-Közép-Európában. Szociológiai Szemle 25 (3), 2–22.

Nagy Beáta: Nők a vezetésben, In: NAGY Ildikó – PONGRÁCZ Tiborné – TÓTH István György

(szerk.): Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, Budapest: TÁRKI, Ifjúsági,

Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 2005.

OECD Skills Outlook 2017: Skills and Global Value Chains, OECD Publishing, Paris.

Hatalmasat nőne a magyar gazdaság a láthatatlan munkával, Világgazdaság online, 2017.04.04.

https://www.vg.hu/gazdasag/hatalmasat-none-a-magyar-gazdasag-a-lathatatlan-munkaval-

486332/ (Letöltés ideje: 2019. 08. 03.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 60 https://www.ecssz.eu

„Atyjafiáért számot ad a testvér”

Adalékok a demográfiai válság értelmezéséhez

Dr. Benda József

„Amikor erről beszéltem az embereknek, azt tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értik, hogy mi

fog történni.”

A népességszám társadalmi szerepe

Tanulmányunk a teljesség igénye nélkül szeretne rávilágítani a magyarországi

népességfogyás komplex jelenségkörének kevéssé feltárt összetevőire, hozzájárulva a

megoldási alternatívák megtalálásához és egy komplex stratégia kialakításához.

Ha az európai népek körében, évszázados perspektívában nemzetünk gazdasági potenciálját,

nemzetközi súlyát, vonzerejét, érdekérvényesítési képességét tekintjük, alig fér kétség ahhoz,

hogy ebben a népességszám is meghatározó tényező. Nemzetközi mozgásterünk mellett

intézményeink, kultúránk fejlődését, a belső jövedelemelosztást, a családok anyagi helyzetét

döntő mértékben befolyásolják a demográfiai folyamatok.

A csökkenő gyermeklétszám és az

öregedő népesség már ma is akadályozza az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás

fenntarthatóságát.

A fiatal és a középkorú munkaképes generációk létszámának észlelhető csökkenése több

irányú negatív következménnyel fenyegeti a társadalmunk versenyképességét. Egyik

következménye, hogy a munkaerő hiánya azonnali termeléskieséssel, illetve minőségromlással

jár a gazdaság bizonyos szektoraiban (szolgáltatások, egészségügy stb.).

Másik következménye, hogy a vállalatoknál alkalmazott dolgozók korösszetételének

változása (elöregedése) csökkenti a kutatás-fejlesztés innovációs potenciálját. Harmadik

következmény, hogy a csökkenő adófizetői réteg relatíve egyre magasabb adót fizet a

társadalombiztosítás egyensúlyának fenntartásához,

ami rontja a jövedelmek

A tanulmány dr. Benda József: A szakadék szélén (Budapest, Gondolat, 2005) c. könyv felhasználásával készült.

Hymowitz, Kay, In: McLerran, Barry – Stout, Rick Demographic winter: the decline of the human family,

(riportfilm), 2009.

https://gloria.tv/language/ZmNNh65FmkCFHHLH9JjXMSPKn/ video/ uihxbao4Pjk1LXtu8iHcQKXKf (Letöltés

ideje: 2016. 08. 27.)

A születésszám csökkenése egyrészt a belső piac beszűkülését jelenti (például iskolabezárásokkal és pedagógus

elbocsátásokkal), másrészt egy idő után együtt jár „a munkaképes korú népesség lélekszámának a csökkenésével

is, ami még a technikai, technológiai fejlődést feltételezve is csökkenti a gazdaság teljesítőképességét”. Vukovich

Gabriella: A népesség reprodukciójának, a népességszám alakulásának és befolyásolásának kérdései, In: Cseh-

Szombathy László: Népesedés és népességpolitika. Kézirat, 2000, KSH, 467.

„A nyugdíjasok aránya a munkaképes lakossághoz képest így a jelenlegi 33%-ról 2039-re eléri a 40%-ot, 2052-

re pedig már az 50%-ot.” Éber Sándor: Elöregszik a társadalom, Világgazdaság online, 2014. november

15. http://www.vg.hu/ kozelet/ tarsadalom/eloregszik-a-tarsadalom-439036

(Letöltés: 2014. 11. 17.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 61 https://www.ecssz.eu

versenyképességét és egy fokozódó kivándorlást generál,

amely az egész régió leértékelődését

vonja maga után.

Mindezek mellett – ahogy a nemzetközi kutatások rávilágítanak – a népességnövekedés a

gazdaság fejlődésének legfontosabb motorja. „A történelem során a gazdaság virágzása soha

nem járt együtt az elnéptelenedéssel.”

Adam Smith, az egyik legnagyobb közgazdász mondta,

hogy a társadalmi jólét növekvő népességgel, míg a gazdasági depresszió hanyatló népességgel

társul.

Vannak ezzel az állítással ellentétes vélemények is. Egyesek a multinacionális vállalkozások

érdekében állónak látják a családok szétesését, az egyszemélyes háztartások gyarapodását,

hiszen az önálló lakások kialakítása, lakásonként a víz, áram, gázszolgáltatások növekedést,

több hűtőgépet, bútort, csillárt stb. jelenthet.

Ez azonban csak átmenetileg javíthatja, és csak

bizonyos gazdasági csoportok versenyhelyzetét, de a fiatalok számára csapdahelyzetet

eredményez. Látszólag nyereség ugyan egyes fiataloknak, mert ha kevesebben vannak, elvileg

javulhatnak a munkapiaci, elhelyezkedési lehetőségek, de az átmeneti gyors karrier magával

hozza az öregedési csapdát, mert a nagyobb létszámú, idős generációkat nem tudják eltartani a

kisebb létszámú fiatalok. Mivel csökken a fogyasztás és nőnek a szociális kiadások, a gazdaság

egyre kevésbé hoz létre új álláshelyeket és a fiatalok munkanélküliekké válnak, miközben

magasabb adót kell, hogy fizessenek (mint pl. Olaszország és Spanyolország példája mutatja).

Az IZA (Forschungsinstitut zur Zukunft der Arbeit) adatai szerint a nyugati társállamokba kivándorolt

munkavállalók 83%-a közép- vagy felsőfokú végzettségű. Az uniós munkavállalás egyik hosszútávú

következménye a kibocsátó ország GDP-csökkenése. A nyugatra vándoroltak többsége a képzettségi szintje alatti

munkát végez, ezért az uniós munkavállalás „korlátozott mértékben járul hozzá a képességek

fejlődéséhez”. Ugyanakkor a visszatérők ötször nagyobb valószínűséggel válnak állástalanná, bár képzettebbek,

de tudásukat a kapcsolatrendszer leépülése miatt nem tudják kamatoztatni. A Labor Migration, EU Enlargement

and the Great Recession The Other Canon Foundation nevű közgazdasági kutatói hálózat új elemzése szerint a

képzett munkaerő elvándorlása az egykori szocialista EU-tagállamokból hozzájárul az ipari termelőbázis

leépüléséhez. http://www.napi.hu/nemzetkozi _gazdasag/ide_vezet_ vezet_a_

kivandolasi_hullam_magyarorszag_is _veszelyben .590025. html (Letöltés ideje: 2014.12.01.)

Fölmerülhet a kérdés, hogy más módon, például a bevándorlási lehetőségek megnyitásával, kezelhető-e a helyzet?

A Kárpát-medence régen „a népek olvasztótégelye volt”. A „legnagyobb magyarok” szülei sem mindig magyarok

voltak (Petőfi, Kossuth stb.). A nagyobb összeomlások után (tatár, török) leginkább betelepítések (bevándorlás)

kunok, németek, szlovákok, zsidók oldották meg a népesedési problémákat, illetve már a honfoglalásnál is az itt

élők magyarosítása játszotta a fő szerepet a népesség növekedésében. Eredetmondáink is arról szólnak, hogy

férfiaink hogyan szereztek más népből asszonyokat. Egy bevándorló unokája már nem fogja ismerni a „küldő”

ország nyelvét sem, ahogy egy kivándorló magyar unokája már nem beszél magyarul. Miért ne lehetne a XXII.

század Petőfijének szomáliai a nagymamája? Miért csak XXII. századi angol és amerikai Nobel-díjasok, német

sztárépítészek nagyszülei lehetnének magyarok?

Egy ilyen megoldás kétségkívül alkalmas lehet egy krízis átmeneti kezelésére, de nemzetstratégiai szempontból –

álláspontunk szerint – nem szerencsés. Egyrészt azért nem, mert rendkívül gazdaságtalan a „képzett”, szocializált

munkaerő képzetlenre cserélése, másrészt azért, mert ha nem tárjuk föl és nem oldjuk meg a jelenség mögött

meghúzódó alapvető okokat, a krízis folyamatossá és hosszútávon alig kezelhetővé válik.

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011. Budapest, 2012., http://www.piackutatasok.hu/2013/07/ksh-

nepesseg-szama-europaban-2.html, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2011.pdf, 20.

Longman, Phil, In: McLerran – Stout: 2009.

Becker, Gary In: McLerran – Stout: 2009.

„A kapitalizmus és a technológiai haladás furcsa helyzetet teremtett: minél kisebb a társadalom alapegysége,

mondjuk csupán egy egyénre csökken le, annál több keresletet generál, annál jobban elmélyíti a piacot. Annál több

lakás, hűtőgép, bútor, tévé szükséges, minél kisebb egységekre bomlik szét a társadalom. A tőkének nyilván az a

legkedvezőbb, ha minden egyes személy kompletten felszerelt, külön otthonban lakik.” Botos Katalin: A család

válságának okai – közgazdász szemmel, 2016. augusztus 9. http://magyaridok.hu/velemeny/csalad-valsaganak-

okai-kozgazdaszszemmel-901804/ (Letöltés ideje: 2016. 09. 03.); Dr. JianguoLiu, In: McLerran – Stout: 2009.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 62 https://www.ecssz.eu

További világgazdasági problémát generál a fejlett országok gazdaságának demográfiai okokra

visszavezethető stagnálása és lassulása, mert az itt csökkenő fogyasztás a fejlődő országok

helyzetét is súlyosan érinti, hiszen azok termelési kapacitását elsősorban a fejlett országok

fogyasztása köti le.

Ha tehát nem születnek gyermekek, már középtávon is kevesebb vízre, bútorra,

lakásterületre, papírra, kommunikációs eszközre, orvosra, szolgáltatásra, autóra, utazásra,

utakra stb. van szükség, hiszen lelassul, megáll a gazdaság növekedése is.

A Harry S. Dent Fundation elemzése szerint a gazdaság növekedése és a vásárlóerő

összértéke hosszú távon közvetlen összefüggést mutat a megszületett gyermekek számával.

1988-ban megfigyelték, hogy a gazdasági prosperitás egyik legfontosabb mutatójának

grafikonja,

amely folyamatosan rögzíti az amerikai gazdaság kötvény- és részvénypiaci

értékét, közel azonos képet mutat a baby boom nemzedék létszámának görbéjével. A két mutató

közötti eltérés 48 év.

1. ábra Az évjáratok lélekszáma és az S&P index szembetűnő egyezést mutat

Megállapításuk szerint a baby boom nemzedékben születettek többet keresnek és többet is

költenek 2009 végéig, majd egyre kevesebbet keresnek és költenek, és ezt követi a tőzsde által

rögzített vállalati értékmérő is. Az egyes generációk költekezési szokásai az életkorok szerint

változnak. Egy ember életének korai és késői szakaszában kevesebbet fogyaszt, míg életének a

40–50 év közötti szakaszában (keresi és) költi el a legtöbb jövedelmet.

Standard & Poor’s (S&P) nemzetközi hitelminősítő intézet vezeti.

McLerran – Stout: 2009.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 63 https://www.ecssz.eu

2. ábra Az emberek életkorhoz igazodó költekezése

Az elemzés megállapítása szerint nem az egyes generációk megtakarításai, illetve befektetési

szokásai irányítják a tőzsdepiacot, mint egyes közgazdászok gondolják. A tőkepiacok, a

gazdaság legfontosabb mozgatórugója az egyes korosztályokba tartozó népesség létszáma

szorozva az életkorhoz, illeszkedő költekezési szokások szerinti mutatóval az, ami irányítja a

cégek bevételeit, ilyen módon a gazdaság egészét. Ha tehát egy korcsoport létszáma nő, ez

magához vonzza és kumulálja a kutatás-fejlesztési, beruházási, fogyasztási javakat előállító

erőforrásokat.

Az elemzés alátámasztására megvizsgálták a japán lakosság lélekszámának változását és a

gazdaság teljesítményét is. Itt 2003-ban érte el a gazdaság – demográfiai okokból – a

mélypontot, amikor 80%-ot esett a részvények ára. A gazdasági szakemberek ekkor a kormány

intézkedéseire figyeltek, a cégek termelékenységét elemezték, a vezetési módszerekre, a

keményebb munkafeltételekre, a takarékoskodásra stb. gyanakodtak. Ezek azonban tüneteknek

bizonyultak. Csak néhány demográfus látta, hogy a végső okok a népességszámban

rejlenek.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a népesség száma nagyon sok értelemben és

szempontból meghatározza egy társadalom teljesítőképességét, sikerességét, jövőjét.

McLerran – Stout: 2009.

Popenoe, David; Nock, Steve; Medkov, Viktor; Wilcox, Bradford; Hymowitz, Kay In: McLerran – Stout:

2009.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 64 https://www.ecssz.eu

3. ábra A japán gazdaság fogyasztási indexe

Magyarország helyzete nemzetközi összehasonlításban

A népszaporulat tekintetében 224 ország közül világviszonylatban az utolsó 10%-ban,

Európában az elmúlt 3 évben az utolsó helyen álltunk. 2012-ben látunk némi emelkedést, amit

– feltételezésünk szerint – a (később bemutatásra kerülő) Ratkó-unokák gyermekszám-

emelkedése okozott.

Ha a posztszocialista visegrádi országokhoz hasonlítjuk magunkat,

azt látjuk, hogy az

1990-es évektől az ezredfordulóig jelentős termékenységcsökkenést éltek át, de ezt később

emelkedés követte. Magyarországon ellenben tovább csökkent a népesség. A 4. ábráról azt is

leolvashatjuk, hogy vannak olyan uniós országok, ahol válsághelyzetről nem is beszélhetünk

(Belgium, Írország, Norvégia, Franciaország stb.).

A népességfogyás hazai okainak felderítése és a tendencia visszafordítása népünk jövőjének

egyik meghatározó kérdése. 1980 óta évente többen halnak meg, mint ahányan születnek. Ha a

jelenlegi tendenciák folytatódnak, 10–15 év múlva évente kétszer annyian fognak meghalni,

McLerran – Stout: 2009.

KSH, i. m.

Az 1950-es években és az 1960-as évek első felében Magyarországon és több más, egykori szocialista

országban a családok működési zavarai és instabilitása volt tapasztalható, ezzel szemben a nyugat-európai

országokban a családok népszerűségének növekedése, eredményes funkcionálása volt megfigyelhető. Hablicsek

László: A család kialakulása, a családformák történelmi változásai, 12. http://koncertpedagogia.hu/

Hablicsek%20Laszlo%20A%20csalad.pdf, (Letöltés ideje: 2015. 06. 01.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 65 https://www.ecssz.eu

mint amennyien születnek. Vagyis a magyar társadalom gyorsuló ütemben fogyatkozik, és egy

emberélet hossza alatt (1950–2040) megindul az önfelszámolás felé.

4. ábra Teljes termékenységi arányszám (1990–2017), néhány uniós országban

Forrás: KSH

Eljött tehát az ideje annak, hogy állami és politikai szervezeteink, vállalkozásaink,

településeink, kisebb és nagyobb közösségeink, családjaink és személyesen is mindenki

szembesüljön az élet egyik alaptörvényével. Ha nem leszünk képesek összefogni, világra hozni

és testi-lelki egészségben felnevelni a következő nemzedékeket, akkor mindazok a szellemi és

fizikai javak, értékek, amelyeket társadalmunk az elmúlt évezredekben – folyamatos

küzdelmek árán – felhalmozott, pár évtized alatt az enyészeté lesznek (lásd kiürülő falvak és

városok), és pénzügyi befektetők kebelezik be, megsarcolva a fogyatkozó „bennszülötteket”.

A ma még néha oly heves hatalmi harcok, egyéni ambíciók, kakaskodás mind értelmetlenné,

hiteltelenné, okafogyottá válik. Nemzetünket kivezetjük a történelemből,

és Magyarország

Attilával, Szent Istvánnal, Mátyás királlyal, Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Deák

Ferenccel, Horthy Miklóssal, Kádár Jánossal és utódaival együtt visszafordíthatatlanul a

legendák és mesék világába kerül. Nálunk életképesebb népek veszik át a kormányzást a

Kárpát-medencében.

Az ötvenes években még kétszer annyian születtek, mint amennyien meghaltak. Bogár László: Történelmi

lejtőn, Magyar Hírlap Online, 2014. április 2. http://www.magyarhirlap.hu/tortenelmi-lejton (Letöltés ideje:

2014. 04. 06.)

https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdde220.html

Uo.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 66 https://www.ecssz.eu

Demográfusaink jelentős része a pronatalista álláspont híveként évtizedek óta elemzi

népesedési helyzetünket, kiutat keresve a válságból.

A szaktudomány a fennálló okok több

összetevőjét felismerte már, és egyesek úgy vélik, hogy „a demográfia meglehetősen fejlett

módszertani apparátussal rendelkezik ahhoz, hogy prognosztizálja a népesedési folyamatokat,

mert elég kevés és szabályszerű tényező befolyásolja.”

Úgy tűnik azonban, a prognózisok,

elemzések vagy nem tárták fel elég mélyen a népességfogyást befolyásoló tényezőket, vagy

nem tudtak megfelelő stratégiákat felkínálni egy komolyabb trendváltozás megalapozására.

Álláspontunk szerint, egyfelől az okok föltárása nem volt eléggé részletekbe menő, megálltunk

egy-egy könnyen megmagyarázhatónak tűnő jelenségcsoport határán (pl.: mi az oka annak,

hogy a felsőoktatásban részt vevők kevesebb gyermeket hoznak világra?), másfelől, a

tudományterületek egymástól való elszigeteltsége és az interdiszciplináris csoportmunka

hiánya miatt elmaradt az alapvető összefüggések felismerése,

harmadrészt a termékenység

csökkenésének okait az éppen aktuális gazdasági és munkaerő-piaci kontextusban kerestük, és

nem vizsgáltuk meg a jelenség generációtörténeti hátterét.

2010-től kormányzati szinten elsősorban gazdasági jellegű építkezés kezdődött a negatív

trend visszafordítására. A folyamat azonban ezután sem fordult meg, ami azt mutatja, hogy a

mélystruktúrák és az okok egy részének feltárásával még mindig adósak vagyunk. A feltárt

tényezők számbavétele mellett érdemesnek tűnik a vizsgálatokat olyan tényezőkre is

kiterjeszteni, amelyekre eddig kevésbé figyeltünk, és amelyek felszínre hozhatják a fogyatkozó

népesség gondolkozásának, magatartás-választásának mélyebb motívumait, és egyúttal

lehetőséget kínálhatnak a megoldási alternatívák kidolgozására is.

A jelenlegi 90 ezer alatti éves születésszám – hetvenéves átlagéletkort figyelembe véve –

már csak egy 6 milliós lakosságot fedez. Az elmúlt év adatai azt mutatják, hogy a születések

számának csökkenése folytatódik. A kormány óriási lépéseket tett az alkotmányban rögzített

magzati életvédelemtől a családbarátország-szemlélet megalapozásáig. Ma már nem kell

senkinek szégyenkeznie, ha több gyermeket vállal, de az eddigi intézkedések születésszám-

ösztönző hatását nem tapasztaljuk. A januári KSH adatok további 5,5%-os születésszám-

csökkenésről szólnak, ami várhatólag folytatódik, hiszen a szülőképes korban lévő nők száma

2016 óta, évről évre gyorsuló ütemben csökken.

A népesedéspolitikai pronatalista álláspontja uralkodónak tűnik mind Magyaroszágon, mind Nyugat-Európában.

Ezzel ellentétes álláspontot leginkább amerikai gondolkodók képviselnek, akik a XX. század első harmadától

észlelt családállapot-változást, a termékenység csökkenését, mint modernizációs üdvtörténetet könyvelik el,

amelyben az egyén szabadsága arat diadalt. (Melegh Attila: A globális népesedéspolitikai diskurzusok alakulása

a 20. században, In: Cseh-Szombathy László: Népesedés és népességpolitika. Kézirat, 2000, KSH, 377.) Néhányan

nálunk is vitatják, hogy válságról vagy természetes folyamatról van-e szó. Vannak olyan vélemények, amelyek

egyenesen „népesedéspolitikai luxusnak”, fölösleges szociálpolitikai juttatásnak tekintik a gyermek- és

családtámogatási rendszereket. (Tárkányi Ákos: A családdal kapcsolatos jogszabályok Magyarországon 1980–

98-ig. Budapest, 2001, KSH, Népességtudományi Kutatóintézet, 34., http://www.demografia.hu

/letoltes/kiadvanyok/ Kutjelek/KJ67Csaljogsz.pdf (Letöltés ideje: 2018. 08. 04.)

Kapitány Balázs: A „GYED-hatás”, Az 1985 és 1996 közötti családtámogatási rendszer termékenységre

gyakorolt hatása, Demográfia, 2008. 51. évf. 1. szám, 57.

Egyszerre sajnálkoznak a kutatók azon, hogy a nők egy része otthon akar maradni 3 évre gyermekével – amivel

éppen az egészséges gyermek fejlődését segítik –, és azon, hogy egyre inkább csökken a gyermekvállalási

hajlandóság. (Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai, KSH

Népességtudományi Kutató Intézet, 2011, 15.

„Az alacsony termékenységi mutatók részben a munkaerő-piaci problémákkal, a család és a keresőtevékenység

összeegyeztetésének nehézségeivel magyarázhatók” – Pongrácz Tiborné: A demográfiai értékrend változásában

szerepet játszó főbb népesedési folyamatok, In: Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai

magatartás változásai, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 2011, 35.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 67 https://www.ecssz.eu

Többször megírtuk, most is megerősítjük, hogy van még fél évünk arra – az eddigieken is

túlmutató, erőteljes és célzott beavatkozásokkal –, hogy a folyamatot lefékezhessük. Erre – a

nagy létszámú korosztályok „kilépése” miatt – később már nem látunk lehetőséget.

Fókuszban az újszülöttek

Mielőtt a szocializációs folyamatokat elemeznénk, nézzük meg a statisztikai adatokat: hol

tartunk most, majd azt is, hogy milyen tényezőket tártak föl eddig a demográfiai, szociológiai

elemzések.

A KSH-adatok elemzései elsősorban az ország teljes lélekszámának változásaira

fókuszálnak. Az éves és a mikrocenzus-jelentések azt vizsgálták, hogyan alakult a népesség

összlétszáma.

Ez látószög véleményünk szerint torzítást okozhat a helyzet értékelésében, ami

az elmúlt évtizedekben különösképpen abban mutatkozott meg, hogy az együtt kezelt születés,

halálozás és migrációs adatok miatt kevésbé vált észlelhetővé a trendforduló, az ebből

levonható következtetések rendre elmaradtak.

Ahogy az 5. ábrán látjuk, az élve születések

száma 1975-től(!) folyamatosan csökkent. A migráció növekedése és a halálozási szám

csökkenése sajnos azok számára, akik a mélyebb elemzéseket nem kísérték figyelemmel,

kevésbé volt felismerhető.

Bár a népesség egészének számában a várható élettartam és a migrációs adatok is figyelembe

veendők, úgy véljük, hogy a népesség egészséges növekedésében a születések alakulása a

meghatározó tényező, ezért írásunkban a továbbiakban kizárólag ezzel foglalkozunk.

A születések számának alakulása

5. ábra A születések száma (1876 óta) tendenciájában folyamatosan csökken

Forrás: KSH

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011. Budapest, 2012. A teljes népesség számát három tényező

összevont adataiból számítjuk ki: az élve születések, a halálozások és a migráció (ki- és bevándorlás) adataiból.

„Az 1990-es évektől a természetes fogyás fokozatosan gyorsult Magyarországon, aminek elsősorban a magas

halálozás miatti veszteség a magyarázata, de hozzájárult a folyamat kialakulásához az élve születési

arányszámban bekövetkezett jelentős csökkenés is.” – Ádány Róza: Megelőző orvostan és népegészségtan, 2011,

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/ tamop425/0019_1A_Megelozo_orvostan_es_ nepegeszsegtan/ ch07.

html #id487289 (Letöltés ideje: 2015. 01. 04.)

Fekete Gyula irodalomtörténész írásaiban (Pl.: Véreim, magyar kannibálok stb.), előadásaiban, illetve

publicisztikájában – bölcs előrelátással – már az 1970-es évektől kongatta a vészharangot. Sajnos megállapításai,

munkássága kevesebb figyelmet kapott a kelleténél.

Forrás: KSH.

100000

200000

300000

1876

1880

1884

1888

1892

1896

1900

1904

1908

1912

1916

1920

1924

1928

1932

1936

1940

1944

1948

1952

1956

1960

1964

1968

1972

1976

1980

1984

1988

1992

1996

2000

2004

2008

2012

Élveszületés 1987-2012

Élve születés

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 68 https://www.ecssz.eu

A születésszám csökkenése nem magyar sajátosság. A XX. század fordulójának

Európájában a még magas termékenységi arány

az 1930-as évekre számos országban felére-

harmadára süllyedt (1,6–2,1).

Az élve születések számának csökkenése együtt járt a népegészségügyi helyzet javulásával,

vagyis a születésszám bizonyos mértékű csökkenése sokáig nem okozott demográfiai krízist: a

kevesebb megszületett gyermek közül többen jutottak magasabb életkorba.

A II. világháborút követően a nyugaton „baby boom”-nak, nálunk „Ratkó-korszaknak”

nevezett időszakban

bizonyos mértékű hullámzó stagnálást, majd hirtelen emelkedést

figyelhetünk meg, amit 1954-től zuhanásszerű csökkenés követ:

1954-hez viszonyítva 1965-

ben már mintegy 100 000-rel kevesebb az élve születések száma.

A 2013-as felmérésekben a 15–29 éves fiatalok 60%-a úgy nyilatkozott, hogy a következő

három évben nem akar (további) gyermeket vállalni (négy évvel korábban még csak 19%-uk

volt ezen az állásponton). A gyermektelenek 64%-a (belátható időn belül) határozottan

elzárkózik a gyermekvállalástól. Az összes megkérdezett 11%-a úgy nyilatkozott, hogy soha

nem szeretne gyermeket vállalni. Ez a szándék az évek múlásával egyre határozottabbá válik.

A párkapcsolatok és házasságok válsága, az eltűnt nemzedék

„A család, és ami vele történelmileg összefonódott, a házasság és a gyermekvállalás a

modernitás beköszöntével jelentősen átalakult és jelenleg is változik. A családformák változása,

a gyermekek számának csökkenése nemcsak a fejlett országokban vagy Európában

(TTA) azt fejezi ki, hogy az adott év életkor szerinti termékenysége mellett egy nő élete folyamán hány

gyermeknek adna életet.

„Igen nagy visszaesés van kb. 70 országban, ahol a szaporodás nem megfelelő” Gary Becker PhD, Nobel díjas

közgazda (2009), In: McLerran – Stout: 2009.

A népességrobbanás oka nem a születések számának növekedése, hanem az élet meghosszabbodása volt,

Longman, Phil, In: McLerran – Stout: 2009.

„A terhességet csak a terhesség első 28 hetének tartama alatt és csak abban az esetben szabad megszakítani”,

ha a nő életét veszélyezteti, vagy súlyos károsodással születhet a magzat. In Az egészségügyi miniszter (Ratkó

Anna) 81/34/1952. EÜ.M. számú utasítás a terhesség megszakításának szabályozása tárgyában, Politikatörténeti

Intézet Archívuma 276. fond 96/91., Közli: Monigl István (szerk.): Az 1952–53 évi népesedéspolitikai program

Magyarországon, Budapest, 1992, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 17–23., Politikatörténeti Intézet

Archívuma 276. fond 96/91.

KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 2011/1., 17.

A kommunista diktatúra időszakában 1956-tól az abortuszt egyszerű kérésre is engedélyezték. Az abortusz

nem egyszer nőgyógyászati problémákat, meddőséget, spontán vetélést, koraszülést és a későbbiekben születő

csecsemők fejlődési rendellenességét okozza, az ezek miatt fellépő lelki zavarok, családi feszültségek mértékét

nem ismerjük. Olyan tömegű abortuszt hajtottak végre Magyarországon az elmúlt évtizedekben, hogy az ezek

következtében előálló szomatikus, pszichés és szociálpszichológiai következmények komoly méretű – bár teljes

mértékben fel nem tárt – társadalmi problémává állhattak össze. Az 1950-es évek óta végrehajtott több mint 5

millió abortusznak az ország lélekszámához viszonyított aránya ebben a vonatkozásban a világ „élvonalába”

emeli Magyarországot. – Tárkányi Ákos: A családdal kapcsolatos jogszabályok Magyarországon 1980–98-ig,

Budapest, 2001, KSH, Népességtudományi Kutatóintézet, 135. http://www.demografia.hu/ letoltes/

kiadvanyok/Kutjelek/KJ67Csaljogsz.pdf (Letöltés ideje: 2018. 03. 04.)

„Míg a 15–19 éves serdülőknek csak 6%-a mondja, hogy nem kíván gyermeket vállalni, addig a 20–24

éveseknek már 8, a 25–29 éveseknek pedig 18%-a van ezen a véleményen. A serdülők 1,9, a 25–29 évesek már

csak 1,5 gyermeket szeretnének nevelni átlagosan.” – Domokos Tamás: Magyar fiatalok és a demográfiai

átmenet, In Székely Levente: Magyar Ifjúság 2012, Budapest, Kutatópont, 2013, 23.

http://kutatopont.hu/files/2013/09/ Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet.pdf (Letöltés idje: 2014. 09. 17.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 69 https://www.ecssz.eu

megfigyelhető, hanem világjelenség.”

A házasságok változása vagy válsága két

megközelítésben is vizsgálható. Értelmezhető egy hosszabb történelmi folyamatban is, minket

azonban csak az aktuális válságtünetek okainak megértése foglalkoztat, hiszen a kapcsolatok

alakulása kihat a gyermekvállalásra. Egyes kutatók szerint „a termékenységi mutatók romlása

mögött Magyarországon egyértelműen kimutatható a családi állapot”

változása. Vizsgáljuk

meg tehát, hogyan hatnak a gyermekek születésére a felnőttek együttélési formái és szokásai.

Ezek közül elsősorban az adatokkal viszonylag jól alátámasztható családi kapcsolatokat és a

válást vizsgáljuk, majd ezek hatását a gyermekek születésére. Tekintsük meg a 7. ábrát, hogy

az összefüggések könnyebben föltáruljanak!

A 6. ábra grafikonjáról azt látjuk, hogy a házasságok száma 1962-ig csökkent,

majd

növekedésbe fordult, végül 1975-től – a korosztályok létszámától függetlenül – napjainkig

folyamatosan lefelé tart. Az átmeneti növekedést (1963–72) a háború után született, majd a

6. ábra Az élve születés reális időben, a házasságok és válások száma a születési évre vetítve

(–22 év). Forrás: KSH

Szilas István: Sikeres-e a magyar családpolitika? http://www.penzugyiszemle.hu/vitaforum/sikeres-e-a-

magyar-csaladpolitika-1 (Letöltés ideje: 2015. 09. 26.)

Ahogy láttuk, a házasságkötések száma hosszú idő óta csökken, az elmúlt évtizedek mélypontját a 2010. év

jelentette, amikor 35 500 házasságkötés történt. „Ma annyi szülőképes korú nő él házasságon kívül (62%), mint

amennyi 1990-ben házasságban élt. A párkapcsolatok közel 30%-át jóval bomlékonyabb élettársi kapcsolatok

alkotják, a babák 45%-a házasságon kívül születik.” Pongrácz Tiborné: A mai huszonévesek fele egyedül

maradhat, http://www.atv.hu/belfold/ 20140102-a-mai-huszonevesek-fele-egyedul-maradhat (Letöltés ideje:

2015. 09. 28.)

Az 1934–44 között született nemzedéken belül a házasságban élők létszámának becslése igen nehéz. A

háborús és a háborút követő lélekveszteség és a kivándorlás adatai, amelyek együtt érvényesültek az osztályharc

éleződésével (hadifogság, kitelepítések, kivégzések stb.) ezért nehezen összesíthetők.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 70 https://www.ecssz.eu

„Ratkó-nemzedék”

(1974–78) szülőkorba lépésével magyarázzuk.

Ha a teljes populáció családi állapotát vizsgáljuk (7. ábra), hasonló kép tárul szemünk elé:

kis késéssel 1980-tól indul meg a házasságban élők számának csökkenése és az egyedül élők

számának a növekedése.

A születésszám csúcspontján (1954) kb. 214 ezer gyermek született, amiből optimális

esetben mintegy 107 ezer házasságra számíthatnánk. Ebből több mint 104 ezer realizálódik is

(kb. 22 évesen kötik a zömét). E nemzedék házasodási szándéka tehát egyértelmű (97%).

Gondolkodása, értékrendje: házasság- és családorientált. Ne kerülje el azonban a figyelmünket,

hogy a gyermekeik száma már nem követi a generáció létszámát újratermelő reprodukciós

szintet! Ehhez a csúcsévben (1976-ban, vagy akár több évre elosztva) a 104 ezer házasságból

legalább 208 ezer gyermeknek kellett volna születnie. Ehelyett mindössze 188 ezer

gyermek

született, vagyis már ennek a kohorsznak a reprodukciós szintjében megjelenik egy – eddig

nem vizsgált – bizonytalansági tényező, amire később visszatérünk.

7. ábra A 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerint. Forrás KSH.

Ennek a „tényezőnek” a meghatározó ereje a következő generáció életében még erősebben

megmutatkozik. Ők már sem megházasodni nem akartak, sem gyermeket nevelni. Az adatok

szerint ez a kohorsz, a „Ratkó-unokák” nagy létszámú nemzedéke (a csúcs 1976-ban: 188 ezer

gyermek) – optimális esetben – kb. 94 ezer házasságot köthetett volna. Ebből 48 ezer jött létre,

ami azt jelenti, hogy mindössze a generáció fele,

51% házasodott meg!

A reprodukciós szint

fenntartásához szükséges 190 ezer gyermeknek mindössze fele, 94 ezer született meg.

2016-ben: 61–66 évesek.

A KSH adataival dolgozva azt tapasztaltam, hogy eltérések vannak a különböző kiadványokban megjelent

adatok között. A trendeket azonban az elírások vagy tévedések nem befolyásolják.

Magyar Statisztikai Évkönyv, Budapest, 2013, 28.

Az 1976-ban született 188 ezres korosztály 2000-ben 24 éves. A házasságkötésben 2000 a csúcs, előtte 45

ezer, utána 43 ezer házasság köttetik.

Ez csak az 1976-ban születettek közül több mint 80 ezer nő és férfi!

2016-ben 36–51 évesek.

1 000 000

2 000 000

3 000 000

4 000 000

5 000 000

6 000 000

1949 1960 1970 1980 1990 2000 2005 2010 2011 2012 2013 2014

Családi állapot

Nőtlen/hajadon Házas

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 71 https://www.ecssz.eu

Ebből azt látjuk, hogy 1948 körül egy olyan folyamat indult el a magyar társadalomban,

amelynek mind a házasságok, mind a születések számának szempontjából a mai napig egyre

erőteljesebb, tovagyűrűző hatása van. Vagyis két generáció alatt a népesség mentalitása

erőteljesen átalakult.

Hogy vizuálisan is jól láthatóvá tegyük a folyamatokat, készítettünk egy olyan grafikont (6.

ábra), amelyben a születési évekhez igazítottuk a házasságkötések számát.

(Az alapgrafiko-

non látható két születési csúcs (1956–1976) között 22 év telt el. A házasságkötések számát ezért

22 évvel korábban tüntettük fel.

A születési évhez igazítva a kohorsz házassági adatait könnyen átlátható, hogy az 1954-ben

született ’A’ nemzedék még 97%-ban házasodott. A ’B’ nemzedék már csak 51%-ban

házasodott. Az I. zóna mutatja a meg nem kötött házasságok tömegét.

A ’C’ nemzedék fele már meg sem született (II. zóna), vagyis a természetes reprodukciós

folyamat jelentős része megszakadt. (A népesség újratermelődéséhez a IV. vonal által jelzett

születésszámra volna szükség.)

A grafikonról egyértelműen leolvasható, hogy az ötvenes években erőteljes

mentalitásváltozás történt, aminek okait vizsgálnunk kell. Ugyanebben az időszakban, bár nem

ennyire évszámhoz köthetően, látjuk a válások számának folyamatos emelkedését is.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint történelmi mélypontra (35 ezer) esett a

házasságkötések száma, már csupán a korosztály 30%-a házasodott meg.

Továbbra is ez a

legnépszerűbb életforma,

de a felmérések szerint folyamatosan nő az élettársi kapcsolatok

népszerűsége. A különböző arányokat kimutató felmérések némelyikében már meg is előzi a

házasságot.

Az 1990-es évekig a 25–29 éves korosztály 60–70%-a lépett házasságra. 2000-ben azonban

a korosztály 22%-ának,

2012-ben a 40%-ának még élettársi kapcsolata sem volt.

A férfiak

95%-a nőtlen, a nők 88%-a hajadon, egyre több az egyszemélyes háztartás.

A nők átlagos életkora az első házasság megkötésekor 1960 és 2008 között a kelet-európai országok között

nálunk nőtt a legnagyobb mértékben. (Makay Zsuzsanna: Párkapcsolati magatartás és családalapítás, In: Székely

Levente (szerk.): Magyar ifjúság, 2012, Budapest, Kutatópont, 2013, 54.

Ez persze csak egy közelítés, hiszen nem állítjuk, hogy mindenki 22 évesen házasodik, sőt, az utóbbi

évtizedekben már egyre későbbre tolódik ennek dátuma. Az arányok ezért becslések, de a trend állandónak

tűnik.

Új jelenség, hogy a jogilag házas státusz nem feltétlenül jelent együttélést, ugyanis az is kimutathatóvá vált,

hogy a házas fiatalok közel 3%-a nem él együtt a házastársával.

Más felmérésekben az élettársi kapcsolatok népszerűsége 8%-kal megelőzi a házasságot. (Bauer Béla – Laki

László – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2000, Gyorsjelentés, Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet,

2001; Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2008, Gyorsjelentés, Budapest, Szociálpolitikai és

Munkaügyi Intézet, 2009.

2000 és 2008 között 9%-kal csökkent a házasságban élők és 6%-kal nőtt az élettársi kapcsolatban élők aránya,

Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2008, Gyorsjelentés, Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi

Intézet, 2009.

Az első nagymintás ifjúságkutatás eredményei szerint (Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László (szerk.):

Ifjúság 2004, Gyorsjelentés, Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2004.

Az 1990-es évekig a korosztály 60–70%-a házasságra lépett (Székely Levente (szerk.): Magyar Ifjúság, 2013.

Budapest, Kutatópont, 2012, 62.

Budapesten a háztartások 41%-a egyszemélyes, országszerte 4,1 millió; minden harmadik háztartásban csak

egy személy él. (Kovács András: Öregedő, elmagányosodó magyar népesség, interjú Vukovich Gabriella KSH

elnökkel, Délmagyar, 2013. december 29. http://www.delmagyar.hu/gazdasag/ oregedo_elmaganyosodo_

magyar_nepesseg_frissulo_gdp/2363435/ (Letöltés ideje: 2014. 12. 30.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 72 https://www.ecssz.eu

A nem házas férfiak 59%-a, a nők 68%-a ugyanakkor szeretne a jövőben házasságban élni,

vagyis nemcsak a párkapcsolatot, de a házasságot is fontosnak tartja!

Az adat egyértelműen

arra utal, hogy nem akaratlagos „szingli” életmódról van szó, inkább arról, hogy a fiatalok igen

jelentős része nem tud megfelelő párt találni, kényszeredetten marad egyedül.

Különböző felmérésekben a fiatalok szerint a házassághoz tartozó legfontosabb tényezők az

elmúlt évtizedekben némiképpen változtak, de egy 1993-as és egy 2013-as felmérésben is a

kölcsönös megbecsülés, tisztelet és az egymás iránti szeretet, szerelem áll az első helyeken.

Más vizsgálatok a közös kulturális hátteret tartják fontosnak.

A hagyományos családforma, a

házasságok számának, arányának folyamatos és erőteljes csökkenése tehát a (pár)kapcsolatra

való képesség, a kölcsönös megbecsülés, tisztelet és az egymás iránti szeretet, szerelem hiányát

mutatja!

Az együttélési formák és a gyermekvállalás

A fiatalok együttélési hajlandósága általában véve csökken. „Egyre több pár választja az

együttélés kötetlenebb, lazább, tartós kötelezettségvállalást elkerülő formáját, az élettársi

kapcsolatot.”

Mint láttuk, a „Ratkó-unokák”-nak már csak az 51%-a házasodott meg, és a várt

gyermeklétszám-növekedés elmaradt.

Ugyanakkor igen magas, mintegy 18% a nem válaszolók aránya, vagyis a fiatalok egy nem elhanyagolható

hányadának nincsen határozott elképzelése, illetve preferenciája a párkapcsolati formát illetően, melyet a saját

életében ki szeretne alakítani. (Székely Levente (szerk.): Magyar Ifjúság, 2013. Budapest, Kutatópont, 2012, 62.

A Hungarostudy 2013-as vizsgálat megerősítette, hogy a 18–35 év közötti korosztály számára is fontos a

házasság intézménye, bár a nemek között eltérően. A legfontosabb érvek a szoros kötelék, biztonság, teljes

elköteleződés. Győrffy Zsuzsa – Susánszky Anna – Ádám Szilvia – Dukay-Zsabó Szilvia: A 35 év alatti felnőtt

fiatalok párkapcsolati szokásai, In: Szántó Zsuzsa – Susánszky Éva: Magyar lelkiállapot, Budapest,

Semmelweis, 2013, 199.

Székely Levente (szerk.): Magyar Ifjúság, 2013, Budapest, Kutatópont, 2012, 87., In: Pongrácz Tiborné

(szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai, KSH Népességtudományi Kutató Intézet,

2011/1., 23.; Spéder Zsolt: „Magyarországon kényszerszinglik élnek”, 2013. augusztus 7. http://mandiner.hu/

cikk/20130807_speder_zsolt_magyarorszagon_kenyszerszinglik (Letöltés ideje: 2013. 08. 14.)

Makay Zsuzsanna: Párkapcsolati magatartás és családalapítás, In: Székely levente (szerk.): Magyar ifjúság,

2012. Budapest, Kutatópont, 2013, 71; KSH NKI: Családi értékek, 1993-as felmérés, In: Gödri Irén: Elvárások

és a kapcsolat minőségének néhány mutatója házasoknál és élettársaknál, In: Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai

folyamatok és társadalmi környezet. 2002.

A párválasztás legfontosabb meghatározói a közös értékek, élmények, ízlésbeli hasonlóság, azonos kulturális

háttér. A szülői kontroll is érvényesülhet különböző formákban: ismerkedési összejövetelek, anyagi

támogatások, tanácsadás, iskoláztatás. A származási háttér meghatározza a képzési utat, így befolyásolja a

munkaerő-piaci esélyeket, végzettséget, kulturális aktivitást, amelyek mentén alakulnak a házassági

preferenciák. (Bukodi Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? 2004, Századvég, 65.)

Ennek a jelenségnek a természetét érdemes volna nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni, ez érdekes

adalékokat adna az elemzéshez, minden bizonnyal tovább növelné hitelességét. Azonban szétfeszítené

dolgozatunk kereteit, hiszen nekünk elsődleges célunk a hazai helyzet mozgatórugóinak a feltárása és orvoslása.

A halasztott gyermekvállalás alacsonyabb gyermekszámmal jár együtt. (Spéder Zsolt – Kapitány Balázs:

Gyermekek: vágyak és tények, Budapest, KSH, 2007, 152.) A családszerkezet szocializációs és a tanulási

teljesítményre gyakorolt hatásával később foglalkozunk.

Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai, KSH

Népességtudományi Kutató Intézet, 2011, 20.

Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Az újjáépítés gyermekei – a konszolidáció gyermekei, Budapest,

Magvető (Gyorsuló idő) 1989.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 73 https://www.ecssz.eu

A születések számán belül intenzíven nő az élettársi kapcsolatban született gyermekek

száma

és házasságon kívüli születések száma is,

ám ahogy a 8. ábra mutatja, a házasságban

élő nők termékenysége

ma is kétszerese a nem házasokénak,

ami további születésszám-

csökkenést vetít előre.

Az anyák első szüléskori átlagéletkora emelkedik.

Gyarapodik a

gyermektelen nők száma; „elöregedik a népesség, dinamikáját veszíti a társadalom”.

8. ábra Az élve születések és a családi állapot összefüggései. Forrás: Szukicsné

„Az élettársi kapcsolatok azonban sokkal bomlékonyabbak, mint a házasságok, és kisebb eséllyel vállalnak

szülőszerepet.” (Spéder Zsolt –Kapitány Balázs: Gyermekek: vágyak és tények, Budapest, 2007, KSH, 46.)

KSH: Gyermekvállalás és gyermeknevelés, 2011, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/

gyemekvallalasneveles. pdf%202013-08-17 (Letöltés ideje: 2013. 08. 19.)

A 15–29 év közötti roma fiatalok jóval magasabb arányban élnek párkapcsolatban vagy házasságban, mint a

nem roma fiatalok, és 43%-uknak már van legalább egy gyermeke. (Lukács-Németh Alexandra: Fogom a kezét,

és együtt emelkedünk. Tanulmányok a roma integrációról, In: Gereben F. –Lukács Á. (szerk.) Budapest, Faludi

F. Akadémia, 2013, In: UPSZ 2014/7–8.

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012, 18. http://www.ksh.hu/ docs/ hun/

xftp/idoszaki/ mo/mo2011.pdf (Letöltés ideje: 2012. 06. 16.)

2012-ben az élettársi kapcsolatban élők 34%-ának, a házasságban élők 71%-ának van gyermeke. A nem házas

fiatalok kétharmadának gyermek nélküli élettársi kapcsolata van, a fiatalok egyharmada egyedül neveli

gyermekét. (Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Az újjáépítés gyermekei – a konszolidáció gyermekei.

Budapest, Magvető, (Gyorsuló idő), 1989, 23.

A házasságok számának a csökkenése nem minden országban jár együtt a gyermekek számának csökkenésével.

Az északi országok egy részében (pl. Svédországban, Észtországban) házasságon kívül több gyermek születik.

(Kamarás Ferenc: Családalapítás és gyermekvállalás Európában, In: Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné – Tóth

István György (szerk.): Szerepváltozások, Tárki, 2005, 97.

Spéder, Zsolt: Turning Points of the Life-course. Research plan and questionnaire of the Hungarian Social and

Demographic Panel Survey, Budapest, CSO DSI, 2001, 12.

„A társadalom atomjaira hullik, szélsőséges individualizmus figyelhető meg. Mindezek rendszerré álltak

össze, amelyen nehéz változtatni.” Németh Zsolt: Búcsúkeringő? Konferencia-előadás,

http://ujvaros.eu/post/12382

Szukicsné Serfőző Klára: A termékenység változásának néhány jellemzője a legutóbbi 8 évtizedben, Készült a

„Kárpát-medence népe a Millenniumon” c. 2000. november 9–10-ei konferencián elhangzott előadás alapján,

Demográfia, 0011 8249. 43/4. (2000), 456. http://www.demografia.hu/ letoltes/kiadvanyok/ Demografia/

2000_4/Szukicsn.pdf (Letöltés ideje: 2015. 01. 05.)

109,2

16,5

69,3

28,3

53,5

36,9

50,9

37,2

100

110

Házas Nem házas

Élveszületések az anya családi állapota szerint (ezer fő)

1990 2000 2011 2021

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 74 https://www.ecssz.eu

Az anyák termékenysége, a válás

Az anyák termékenysége az egymást követő születési kohorszokban folyamatosan, 1975-től

radikálisan csökken, 20 év alatt lényegében megfeleződik. A válások számának emelkedése

1950 körül indult meg

(6. ábra). Ez a rendszerváltásig folyamatos,

majd a születések és a

házasságok számának csökkenése mellett magas szinten stabilizálódott, vagyis arányaiban

folyamatosan növekszik. 1970-ben a megkötött házasságokhoz képest 24% volt a válások

aránya, 2010-ben pedig már 67%.

Az egyre későbbi korba tolódó házasságkötés sem jár

együtt a megkötött házasságok stabilabbá válásával.

Úgy véljük, hogy nem annyira a

fontolgatás okozza a házasságok (→ a gyermekvállalás) későbbre halasztását, sokkal inkább a

kapcsolódási képességek hiánya.

Az adatok mellbevágóak, akár a kapcsolatok kialakításának hiányzó képességrendszerére,

akár arra gondolunk, hogy mennyire válhatott alkalmassá a fiatal (ilyen kompetenciák

hiányával) egészséges gyermek fölnevelésére. Érthető, hogy amíg egy ifjú a saját életét nem

tudja rendbe tenni, nem képes felelősséggel gyermeket sem vállalni. Ha valaki nem képes

kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani életének ebben a legnyitottabb és legrugalmasabb

szakaszában, hogyan alkalmas a modern, csapatmunkára épülő, magas hozzáadott értéket

jelentő technológiák alkalmazására és egy korszerű, versenyképes munkahelyen való

helytállásra? Vajon hol vesztegették el fiataljaink (?) életük első 20–25 évét, és melyik

intézmény felelősségét terheli ez a „kimeneti teljesítmény”?

A születések számának várható alakulása 2016–2025

A születések várható száma néhány évre előre viszonylag könnyen kiszámítható. A

mindenkori 15–45 év közötti női populációt tekinthetjük potenciálisan „termékeny”

korcsoportnak. Ha a KSH által nyilvánosságra hozott adatokat figyelembe vesszük, évről évre

visszamenőleg kiszámítható a korcsoport teljes létszáma, amellyel elosztva az évente

megszületett lélekszámot, megkapjuk a kohorsz termékenységét. Ennek átlagával számolva

előre vetíthető a várható lélekszám.

A férfiaknak és a nőknek 1949-ben körülbelül az 1%-a volt elvált, 1990-ben 6, illetve 8%-a, míg 1999-ben

már 8, illetve 10%-a. (Tóth O.: Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban, In: Pongrácz

T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, Tárki, 1999, 53–58.

1953-ban a házasságok 10% végződik válással, 1987-ben 45%-a, 2013-ban 55%-a. (Tóth O.: Családformák és

együttélési minták a mai magyar társadalomban, In: Pongrácz T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Szerepváltozások,

Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 1999, Tárki, 53–58.

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011. Budapest, 2012.

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo /mo2011.pdf (Letöltés ideje: 2015. 01. 05.)

A házasságon kívüli együttélések, párkapcsolatok stabilitásáról nincsenek egzakt adataink.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 75 https://www.ecssz.eu

9. ábra Forrás: A KSH adatközlése alapján készítette: dr. Benda József

A bemutatott számítás szerint kalkulálva megkapjuk a szaggatott piros görbét.

A szürke

vonal a KSH által készített adatsor, aminek előrejelzését nem tudjuk értelmezni, hiszen a

szülőképes korosztály létszáma a következő években jelentősen csökkenni fog.

A kék

szaggatott vonallal az emigráció várható születésszám csökkentő hatását jelöltük.

A piros szaggatott vonal az átlagos termékenységi arányból kalkulált adatsor. Kiszámítása:

o A 20002015 közötti időszakra vonatkozóan a KSH adataiból tudjuk, hány gyermek született évről évre.

o A 2000-2015 közötti időszakban évről évre összeadtam a 15-45 éves nők (a teljes szülőképes kohorsz)

létszámát.

o A 2000-2015 közötti időszakra vonatkozó születésszámot évről évre elosztottam az adott évben szülőképes

kohorsz létszámával, amiből megkaptam az évjáratok átlagos termékenységét, ami 0,0423-0,048 között

szóródik.

o Az adatokat átlagoltam, amiből megkaptam, hogy a termékeny korban lévő női generáció évente létszámának

0,0455-ét hozza világra.

o Megállapítható, hogy a következő 10 évben a termékeny kohorsz létszáma folyamatosan csökken. Az eddigi

átlagos termékenység alapján így kiszámítható várható születésszám jelentősen eltér a KSH által kiadott

adatoktól. (https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html, (Letöltés ideje: 2016. 07. 20.)

o A szürke vonal eltérése az átlagtól jelzi, hogy a gazdasági válság is befolyásolhatta az átlagos

termékenységet. A két görbe közötti viszony hitelesíti az átlagos születésszám görbéjének valószínű

igazságtartalmát.

A KSH népesség-előreszámítás módszertana, ezen belül a születésszámok a teljes termékenységi mutatóval

kerül becslésre. A legutóbbi (2015) számítás az éves adatok helyett a 0-4 éves korosztály egészét tartalmazza. Ha

ezt elosztjuk 5 évvel, akkor 2016-2025 között a következő számokat kapjuk: 89 736, 90 473, 90 627, 90 977,

90 688, 90 152, 89 745, 89 161, 88 366, 87 325. Ezek közel azonosak a korfa alapján számított értékekkel, amely

a grafikonon is látható. http://demografia.hu/hu/letoltes/ tudastar/nepesseg-eloreszamitasok/nepesseg-

eloreszamitas-2015.pdf (Letöltés ideje: 2016. 07. 20.)

A kék szaggatott adatsor az emigráció által okozott termékenységkiesés becsült számsora. (Blaskó Zsuzsa –

Ligeti Anna Sára – Sik Endre: Magyarok külföldön – Mennyien? Kik? Hol? http://www.tarki.hu/adatbank-

h/kutjel/pdf/b337.pdf, (Letöltés ideje: 2016. 07. 20.) A kutatások szerint a 18–35 éves korosztály 3,1%-a távozik

külföldre, amely kumulált módon csökkenti a hazai termékenységet. Ennek a hatását még becsléssel is nehéz

előre jelezni, itt 3%-os gyermekszám csökkenést ábrázoltam. Ez azonban minden bizonnyal messze a

legoptimistább megközelítés. A legutóbbi GVI felmérés szerint a középiskolás diákok 7%-a tervezi, hogy

külföldön tanul tovább. Ezek egy része (a mintában szereplő csoport fele) kinn is fog maradni. (31. o.) A

97 597

99 871

88 049

93063

91 600

90 756

92 385

84 302

77 281

86 362

81 773

74 962

74 000

79 000

84 000

89 000

94 000

99 000

104 000

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

2018

2019

2020

2021

2022

2023

2024

A valós és várható születésszám 2018.

KSH előrejelzés Előre jelzés BJ. Előre jelzés (-emigr.)

KSH

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 76 https://www.ecssz.eu

Az adatokból látható, hogy erőteljes, hatékony és gyors beavatkozás nélkül a magyar

népesség pusztulása elkerülhetetlen.

Az eddigi népesedéspolitikai beavatkozások eredményessége

A termékenység látványos csökkenését már az 1960-as évek elején észlelték. Lefékezésére

vezették be 1967-ben a gyest,

amely lehetővé tette, hogy az anyák három évig otthon

maradhassanak gyermekükkel. Részben a gyes, részben az 1969-től szülőkorba lépő, nagy

létszámú (az 1948–1956 között született) gyermekek miatt átmenetileg emelkedésnek indult a

születések száma.

A „Ratkó-nemzedék” gyermekeinek születését követően azonban (bár a

gyes és átalakított formái

később is megmaradtak), a születésszám ismét erőteljesen csökkent

(1975–1980), majd, kicsit lassult ütemben, de máig tart (10. ábra).

Figyeljük meg a grafikonon (10. ábra) a csökkenés megakadályozására hivatott legfontosabb

népesedéspolitikai intézkedések hatását!

(1967: gyes, 1984: gyed, 1993: gyet, 2011: csad) A

grafikonon látható, hogy az egyes beavatkozások eredménye mindössze az volt, hogy a

hatálybalépést követő 1–2 évben kissé stabilizálták a születések számát.

A gyes

10–16 ezerrel növelte a születésszámot. Amikor újra csökkenni kezdett a születések

száma, sor került az abortusz korlátozására is (1973), mindez a népesebb „Ratkó-generáció”

belépésével egyszerre hatva, mintegy 40 ezerrel növelte meg a születésszámot, de mint láttuk,

felmérés 2016-ban történt. (Nyírő Zsanna: Hol szeretnék tovább tanulni? A legjobb hazai gimnáziumok

diákjainak továbbtanulási terve, Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet, http://gvi.hu/kutatas/474/hol_

szeretnek_ tovabbtanulni_a_legjobb_hazai_gimnaziumok_diakjainak_tovabbtanulasi_terve, (Letöltés ideje:

2016. 07. 26.)

A hazai és nemzetközi demográfiatudomány egyik gyakran vitatott kérdése, hogy a pénzbeli családtámogatási

rendszer segítségével valóban növelhető-e a gyermekvállalási kedv. Ennek szofisztikált elemzésével foglalkozik

Kapitány Balázs: A „GYED-hatás”, Az 1985 és 1996 közötti családtámogatási rendszer termékenységre

gyakorolt hatása c. tanulmányában. (Demográfia, 2008. 51. évf. 1. szám, 55.

http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2008_1/Kapitany.pdf

(Letöltés ideje: 2014. 12. 10.)

Az európai országok is számos kísérletet tettek a népességfogyás megállítására: előbb fizetetlen, majd fizetett

szülési szabadságot vezettek be, ami eltérő időtartammal és feltételekkel a kontinens valamennyi országában

létezik. A családok anyagi helyzetét segítő juttatásokat, segélyeket és a családi pótlékot később vezették be.

(Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012, 18.)

Kezdetben a gyes megoldásnak tűnt az egyre feszítőbb bölcsődei gondok megoldására, de később kiderült,

hogy „nem csökkentette a kívánt mértékben a korai szocializáció problémáit”. (A családok lakótelepekre

zsúfolása és szétszakítása, a férfiak utaztatása a munkahelyekre megterhelte a fiatal generációkat.) –Ranschburg

Jenő: Az emberi szeretet genezise, Valóság, 1973/10., 27.

A gyermekgondozást támogató különböző juttatások összetétele, időtartama és célcsoportja nagyon sokat

változott (szűkült és bővült) az elmúlt évtizedekben, igen nehezen és pontatlanul állapítható csak meg az egyes

szakaszok hatása az érintettekre.

A gazdasági ösztönzők termékenységre gyakorolt hatását sokoldalúan vizsgálták a hazai és a nemzetközi

szakirodalomban. (Spéder Zsoltz – Kapitány Balázs: Gyermekek: vágyak és tények, Budapest, KSH, 2007, 137.)

Vannak kutatók, akik eredményesebbnek látják e beavatkozásokat. (Vukovich Gabriella: A népesség

reprodukciójának, a népességszám alakulásának és befolyásolásának kérdései, In: Cseh-Szombathy László:

Népesedés és népességpolitika, Kézirat, KSH, 2000.

A 3/1967. számú kormányrendelet szerint a dolgozó anyát gyermekgondozási segély illeti meg a gyermek két

és fél éves koráig. Feltétele 12 hónapos munkaviszony, összege 600 Ft (tsz-tagoknál 500 Ft). 1969. április 1-jén

az 5/1969. sz. kormányrendelettel kibővítik a gyes-jogosultak körét, illetve időtartamát, a gyermek 3 éves

korának betöltéséig. Az első esztendőben, 1967-ben a kereső szülő nők 75%-a, 1968-ban 70%-a veszi igénybe a

gyermekgondozási segélyt. http://mult-kor.hu/cikk.php?id=8182 (Letöltés ideje: 2014. 05. 07.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 77 https://www.ecssz.eu

együtt sem érte el a szülők reprodukcióhoz szükséges szintjét. Ahogy kivonult a szülőkorból ez

a népes kohorsz, ismét zuhanni kezdett az újszülöttek száma.

10. ábra A születések számának alakulása és a társadalompolitikai beavatkozások

A gyed, amely gazdasági hatását tekintve erőteljesebb családtámogatást jelentett, mindössze

5–6 ezer fővel emelte ki a csökkenő trendből a születésszámot,

ami a következő években

ismét lejtmenetbe fordult (1992), majd a Bokros-csomag (1995) hatására zuhanni kezdett.

A gyet,

a gyermekgondozási támogatás bevezetésének (1993), majd a gyes és a gyed

visszaállításának (1999) hatását annyiban látjuk, hogy pár évre megállította az erőteljes

Ezekre az évekre tehető a korszerű fogamzásgátló eszközök elterjedése is.

„A GYED bevezetése nélkül folyamatosan és egyenletesen csökkent volna a gyermekvállalási kedv. Így

viszont 1985 és 1995 között a második és harmadik gyermek vállalása növekedett. A gyermekszámtöbblet 11 év

alatt 123 297 fő. A hatás egyértelmű és kimutatható, azonban nem volt átütő erejű, és egy költséges juttatással

sikerült csak elérni.” (Kapitány Balázs: A „GYED-hatás”, Az 1985 és 1996 közötti családtámogatási rendszer

termékenységre gyakorolt hatása, Demográfia, 2008. 51. évf. 1. szám, 69–74.,

http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2008_1/Kapitany.pdf (Letöltés ideje: 2014. 12. 10.)

„A GYET a három- és többgyermekes, gyermeküket otthon nevelni kívánó anyák által igényelhető (1998-tól

jövedelemvizsgálathoz kötött, 1999-től alanyi jogon járó) támogatás. Az ellátás a legkisebb gyermek nyolcéves

koráig jelent a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegével megegyező összeget.” (Gábos András:

Családok helyzete és családtámogatások a kilencvenes években, In: Kolosi Tamás – Tóth István György –

Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2000, Budapest, TÁRKI, 99–122: 105.

http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a845.pdf, (Letöltés ideje: 2014. 12. 10.); Tárkányi Ákos: A családdal

kapcsolatos jogszabályok Magyarországon 1980–98-ig, Budapest, KSH, Népességtudományi Kutatóintézet,

2001, 67. http://www.demografia.hu/letoltes/ kiadvanyok/ Kutjelek/ KJ67 Csaljogsz.pdf,

(Letöltés ideje: 2014. 12. 13.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 78 https://www.ecssz.eu

születésszám-csökkenést. Ám a gazdasági válság következtében,

valamint a gyes és a gyed

ismételt korlátozása miatt újra erőteljesen csökkeni kezdett.

Ennek az időszaknak az eredménytelensége különösen feltűnő. 1990-ben lépnek ugyanis

szülőképes életkorba a háború után született (1947–1952) népesebb korosztály unokái, majd

1995-től a „Ratkó-unokák”. Ezeknek a nagyszülő- (214 ezer), szülő- (188 ezer) generációknak

a lélekszáma az unokákban már nem ismétlődik (1998: 99 ezer). Ebben az időszakban (1990–

2010) tűnt el több százezer gyermek a népességből, amelynek értelmezésére később

visszatérünk.

Az előző intézkedésekhez mérten a csad, a családi adókedvezmény

bevezetésének (2011)

hatását ismét úgy értékeljük, hogy mindössze arra volt alkalmas, hogy lefékezze a csökkenés

ütemét.

Összegezve az egyes család- és gazdaságpolitikai intézkedések hatását, bármennyire

jelentősnek is tűntek egy adott időszakban, még arra sem voltak elégségesek, hogy rövid távon

kiegyensúlyozzák a kedvezőtlen hatású társadalmi-gazdasági folyamatokat,

és lefékezzék a

születésszám csökkenésének mértékét. Egyik sem tudta, még rövid távon sem megváltoztatni a

trend irányát.

Érzékelhető demográfiai hatást az abortusz tiltása, illetve korlátozása jelentett (1953, 1973),

ami más tényezőkkel együtt,

valóban fordulatot mutatott – ha csak pár évre is – pozitív

irányban.

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011. Budapest, 2012, 15; „A termékenységemelkedést vagy

legalábbis nagy részét a modernizációval járó strukturális változások semlegesítették.” (Szukicsné Serfőző

Klára: A termékenység változásának néhány jellemzője a legutóbbi 8 évtizedben, Készült a „Kárpát-medence

népe a Millenniumon” c. 2000. november 9–10-ei konferencián elhangzott előadás alapján, Demográfia, 0011

8249. 43/4. 2000, 463. http://www.demografia.hu/letoltes/ kiadvanyok/Demografia/2000_4/Szukicsn.pdf,

(Letöltés ideje: 2015. 01. 05.)

A gyermekvállalás ösztönzésére 2011. január 1-jétől életbe lépett a családi adókedvezmény, ami az

adókedvezmény mértékét a nevelt gyermekek számától teszi függővé. Az összevont adóalapot egy és két eltartott

esetén 62 500 forinttal, 3 vagy több eltartottnál 206 250 forinttal lehet csökkenteni. (Központi Statisztikai

Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012, 46.)

A családi adókedvezmény mindössze egy évre és kétezer fővel növelte a világra jött gyermekek számát. „Itt

nem néhány száz gyermek nem született meg a halasztás következtében, hanem legalább 400 ezer” – kesereg

Spéder Zsolt. (Élő Anita: Párok időcsapdában, interjú Spéder Zsolttal, a KSH Népességtudomány

kutatóintézetének vezetőjével, Heti Válasz, 2014. május 22., 27..http://valasz.hu/itthon/panikriado-a-35-ev-

felettieknel-100218, (Letöltés ideje: 2014. 08. 21.) Nemzetközi példák (Spanyolország, Izrael) alapján a családi

adókedvezmények meglehetősen alacsony hatékonyságú intézkedések. Még ha a célzott csoportban jelentősen

növekedett is a gyermekvállalási kedv, egy ilyen kis csoport országos szinten nem hozhat fordulatot. (Kapitány

Balázs: Kihívások és megoldások, a rugalmas népesedéspolitika lehetőségei Magyarországon. A 2014.

november 11-én a Népesedési Kerekasztal alapításának 5. évfordulója alkalmából tartott konferencián elmondott

beszéd. http://www.nepesed esikerekasztal.hu/files/2014nov/Kapitany%20Balazs.pdf, 4. (Letöltés ideje: 2015.

06. 28.)

A magyar anyasági és gyermekgondozási segélyek történetét figyelve megállapítható, hogy ezek fejlesztését

népesedéspolitikai szempontok, illetve a női munkavállalás és a gyermekvállalás harmonizálásának az igénye

egyaránt motiválta, a kétféle szempont egybe fonódott. Véleményünk szerint a törvényhozók szemlélete reális

volt, e két szempont a gyakorlatban tényleg összefügg. (Tárkányi Ákos: A családdal kapcsolatos jogszabályok

Magyarországon 1980–98-ig, Budapest, KSH, Népességtudományi Kutatóintézet, 2001, 35.,

http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/KJ67Csaljogsz.pdf, (Letöltés ideje: 2003. 06. 21.)

1973-tól lépett szülő korba a „Ratkó-nemzedék”.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 79 https://www.ecssz.eu

Szűkebb méretben – a vallásos családoknál – találunk szignifikánsan magasabb születési

arányokat,

ami azt a feltételezésünket erősíti, hogy nem csak pénzügyi kérdés a gyermekek

számának alakulása.

Ezzel szemben az ellenkező irányban hatott egy jelentős, és több kisebb volumenű

társadalmi változás. Az az első negatív hullám az ötvenes években látható, amit a

rendszerváltást követően (1990–2005) megfigyelhető gazdasági átrendeződés

és a

munkanélküliség növekedése,

a felsőoktatási expanzió,

a Bokros-csomag

vagy a 2007-től

érvényesülő gazdasági válság

hatása is követ (10. ábra).

Úgy látjuk tehát, hogy a születések számának befolyásolási kísérletei korlátozottan voltak

eredményesek.

A gyermekek születését pusztán gazdasági kérdésnek tekintettük, és

figyelmen kívül hagytuk az emberek gondolkodásával, értékrendjével, hitrendszerével,

mentalitásával, mentálhigiénés állapotával – vagyis neveltetésével – való összefüggéseit.

Csak a „befejezett” tényekre, adatokra fókuszáltunk

(vagyis arra, hogy megszülettek-e a

gyermekek vagy sem), és azt feltételeztük, hogy a gyermekek megszületése leginkább a család

eltartásával függ össze. Ezért gazdasági jellegű intézkedésekkel (mint a gyes, gyed, családi

Németh Zsolt: Búcsúkeringő? Konferencia-előadás. Új Város Online, 2013. szeptember 6.,

http://ujvaros.eu/post/12382, (Letöltés ideje: 2016. 08. 23).

A rendszerváltást követő néhány év alatt ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliség, és 1993-ra több mint 13%-

os szinten érte el a csúcspontját.

Harcsa István – Monostori Judit: Családi struktúrák az életciklusban, In: Kolosi Tamás – Tóth István György

(szerk.): Társadalmi riport, 2012, TÁRKI, 87.

Dokumentálható a meghosszabbodó posztadoleszcens életszakasz, a fiatalok egyre több időt töltenek

tanulással, kitolódik az első munkába állás időpontja, egyre későbbre tevődik a családalapítás. (Bauer Béla –

Laki László – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2008, Gyorsjelentés, Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi

Intézet, 2009.) A felsőoktatásban a hallgatók számának növekedése 2005 és 2008 között visszaesett, azóta

lényegében stagnál. Ennek hatása a születésszámban nem mutatkozik meg. (Freid Mónika: Központi Statisztikai

Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012, 15.

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2011.pdf, (Letöltés ideje: 2013. 04. 06.)

A Bokros-csomag legfontosabb és legnegatívabb családpolitikai tartalmú rendelkezése a gyed megszüntetése,

a családi pótlék és a várandóssági támogatás korlátozása volt 1995–1996-ban. „Nagy valószínűséggel állíthatjuk,

hogy a családtámogatási rendszer leépítése kedvezőtlen hatással volt a teljes termékenységi arányszám

alakulására, egyrészt az anyagi ösztönzők elvonása, másrészt a támogatási rendszer átalakítása nyomán előálló

bizonytalanság révén. (Gábos András: Családok helyzete és családtámogatások a kilencvenes években, In:

Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2000, Budapest, TÁRKI,

99–122, 111. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a845.pdf (Letöltés ideje: 2017. 04. 06.)

A 2000-es években az uniós átlaghoz képest kedvezőbbek voltak a hazai munkanélküliségi mutatók, amelyek

azonban a válság hatására lényegesen romlottak. A születésszám 2009 óta a gyes és a gyed korlátozásáról szóló

rendelkezések következtében újra csökken. (Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012,

10.)

„A gyermekvállalást minden valószínűség szerint egyre több olyan tényező befolyásolja, mely direkt módon

nem függ össze az anyagi javakkal (a női életpályák átalakulása, az életmód, az értékrendszer változásai stb).”

(Faragó Tamás: Bevezetés a történeti demográfiába, Budapest, 2011, 276. http://www.tankonyvtar.hu/,

hu/tartalom/tamop425/0010_2A_09_Farago_Tamas _Bevezetes_a_torteneti_demografiaba/ch09s02.html,

(Letöltés ideje: 2012. 08. 21.)

„A kérdés érzékeny természetét jelzi, hogy míg a negatív változtatások hatására rendkívül gyorsan csökken a

születések száma, a családpolitika pozitív irányú elmozdulása csak lassan fejt ki kedvező hatást a

gyermekvállalásra.” (Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012, 10.) Nem értünk egyet

ezzel a megközelítéssel. Mint azt később majd kifejtjük, véleményünk szerint nem „érzékenységről” van szó,

hanem arról, hogy nem (kizárólag) pénzügyi okai vannak a gyermeklétszám csökkenésének. A pénzügyi

megoldások ezért nem lehetnek elég mélyek és hatékonyak a változás előidézéséhez.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 80 https://www.ecssz.eu

adókedvezmény) próbáltuk befolyásolni,

figyelmen kívül hagyva azt a – csecsemőkorban

elkezdődő – személyiségfejlődési folyamatot, amely a fiatal párokat elvezeti a személyes

döntéshez, az elköteleződéshez és a felelősségvállaláshoz.

A népesedési krízis narratívái

Ahogy a fenti elemzésekben bemutattuk, a népességfogyás nemzetközi jelenség, de a

magyar népesség évtizedek óta, világviszonylatban a leggyorsabban fogyatkozó lélekszámú

országok között áll.

100

A közép-európai országok is alacsony termékenységi mutatókkal

rendelkeznek, de a nyugat-európai régió számos országában a termékenység stabilizálódott és

növekedésnek indult.

101

(4. ábra).

A termékenységcsökkenés magyarázatai a XX. század során többször is változtak a

szakirodalomban. Az alacsony gyermekszámot sokáig a „gazdasági és társadalmi fejlődés

velejárójának tekintették”,

102

amit alátámasztott a mezőgazdaságban dolgozók számának

csökkenése, a városiasodás,

103

az iskolai végezettség emelkedése.

104

A II. világháború után

azonban a folyamatok rácáfoltak az előrejelzésekre. A baby boom-folyamat hatása a legtöbb

európai országban és az USA-ban is megmutatkozott, és több országban – így nálunk is –

tovább tartott, mint azt az elhalasztott gyermekvállalás indokolta volna.

105

A hatvanas évektől

felerősödött csökkenés magyarázatát a hatékonyabb születésszabályozási módszerek

elterjedésében látják (kevesebb nem kívánt gyermek jött világra, csökkent a kívánt gyermekek

száma is).

A magyarázatok közül az elmúlt évtizedekben a közgazdasági-pénzügyi megközelítések

váltak uralkodóvá. Ennek két elemét hangsúlyozzák legtöbben: az egzisztenciális, gazdasági

meghatározókat, a család anyagi helyzetét,

106

és a nők munkaerő-piaci körülményeinek

megváltozását,

107

„munkaerő értékének” növekedését. Ha el tudja magát tartani a nő, nincs

Feltételezésünk szerint, bár adatokkal nem tudjuk alátámasztani, a különböző társadalmi rétegekre eltérő

módon hatnak az egyes intézkedések.

100

Magyarországon 1,25 a termékenységi arányszám, Európában az utolsó előtti helyen vagyunk. (Központi

Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012.)

101

S. Molnár Edit: A közvélemény gyermekszám-preferenciáinak alakulása Magyarországon az elmúlt

évtizedekben, In: Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai. 2011,

KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 69.

102

„Klasszikus megközelítés szerint közvetlen és közvetett jövedelmi hatások befolyásolják, hogy valakinek élete

során hány gyermeke születik”, míg a dinamikus megközelítésekben a döntés életszakaszokra korlátozódik.

(Spéder Zsolt – Kapitány Balázs: Gyermekek: vágyak és tények, Budapest, KSH, 2007, 111.

103

A lakótelepi lakások számának nagy mértékű növekedése sem kedvezett a gyermekek felnevelésének. „Az 50

-es két szoba összkomfort a sokadik emeleten inkább az emberek elraktározására alkalmas”, mint kulturált

életmódra. Legnagyobb részükből olyan alapfunkciók hiányoznak, mint a konyha, a spájz, a háztartási helyiség,

hobbi szoba. (Molnárné Venyige Júlia: Gondolatok a lakáskérdés társadalmi-gazdasági összefüggéseiről,

Valóság, 1980/10., 191.)

104

Andorka Rudolf: Gyermek, család, történelem., Budapest, Századvég, 2001, 135.

105

Uo. 137. o.

106

A férfiak házasságkötési hajlandósága a nyolcvanas évek elején jobban visszaesett, mint a nőknél..

„Elképzelhető, hogy mindez azzal függ össze, hogy a nyolcvanas években kezdődő gazdasági nehézségek, majd

a kilencvenes évek elején tetőző foglalkoztatási gondok, karrierkezdési problémák elsősorban a férfiak

házasodási esélyeit nehezítették. (Spéder Zsolt – Kapitány Balázs: Gyermekek: vágyak és tények, Budapest,

KSH, 2007, 102.

107

„A közgazdasági megközelítés egyik legfontosabb hipotézise szerint a nők munkaerő-piaci szerepvállalásának

kiterjedése, képzettségük emelkedése, foglalkoztatottsági struktúrájuk megváltozása előbb-utóbb a család

hanyatlásához vezet.” (Bukodi Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Századvég, 2004, 257.)

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 81 https://www.ecssz.eu

szüksége párkapcsolatra, ha a gyermeke születése előtt már sikereket ért el a munkahelyén,

nehezen hagyja ott, nem akarja a gyermekével tölteni az idejét.

108

Ennek a gondolatkörnek a

jegyében születtek intézkedések a gyermekek születésének támogatására.

109

Az elmúlt

évtizedekben azonban bebizonyosodott, hogy az intézkedések nem érték el a kívánt hatást,

110

ezért mégsem tűnnek sem termékenységet magyarázó oknak,

111

sem pedig beavatkozási

irányjelzőnek – bár befolyásoló erejük kétségbevonhatatlan.

Más elemzések a tanulmányi idő meghosszabbodását tekintik a gyermekvállalás

elmaradásának vagy későbbi életkorba tolódása fő okának,

112

és csak másodsorban említik a

megfelelő anyagi hátteret, a biztos munkahelyi pozíciót és lakáshelyzetet.

113

Az iskolarendszer

hatásáról másfelől ellentmondásos interpretációkat olvashatunk. A kutatók az iskoláztatás

hatását egy sajátos gazdasági-munkapiaci tükörben értelmezik. Egyfelől úgy tekintik, hogy a

rendszerben eltöltött idő tolja későbbre a házasodást – az önálló egzisztencia megteremtése

miatt –, ugyanakkor a főiskolák és egyetemek „házassági piacokként” is működhetnek, ami

támogathatja a házassági döntéseket.

114

A házasságkötést az érettségi tűnik legerőteljesebben

visszafogni, az egyetem viszont a férfiak esetében növeli, a nők esetében csökkenti a

hajlandóságot.

115

Az iskolával kapcsolatos elemzések azonban megmaradnak az időbeliség és

az iskolafokozat vizsgálatánál, és nem nézik meg közelebbről, hogy az iskolarendszer

működésének pontosan mely elemei válthatják ki a hatást.

116

A rendszerváltozás utáni helyzetelemzések egy része a társadalmi átalakulást, majd a

világgazdasági válságot teszik felelőssé a folyamatért.

117

Ezek a környező világban

tapasztalható folyamatos változást, a gazdasági helyzet bizonytalanságát, magasabb fokú

kiszolgáltatottságot hoztak a fiatalok számára.

118

Sokan e változásokat vélik megtalálni az

együttélési szokások megváltozásának, a házasságkötések csökkenő számának, a szingli

életmód térhódításának hátterében, és ezeket azután a lélekszámcsökkenés végső okaként

108

Hymowitz, Kay: In: McLerran – Stout: 2016.

109

Gyes, gyed, gyet, csad, családi pótlék, szociálpolitikai lakástámogatás, és más számos, kisebb volumenű

népesedéspolitikai intézkedés.

110

Spéder Zsolt – Kapitány Balázs: Gyermekek: vágyak és tények, Budapest, KSH, 2007, 162.

111

„Egy francia demográfus mondta, hogy ha mindenki számításokat végezne, mielőtt gyereket vállalna, akkor

nem születnének gyerekek.” (Haiman Éva: Emelni kell a nyugdíjkorhatárt, Interjú Spéder Zsolttal, 2015. július

11., http://www.napigazdasag.hu/cikk/49457/, (Letöltés ideje: 2015. 07. 11.)

112

Spéder Zsolt –Kapitány Balázs: Gyermekek: vágyak és tények, Budapest, KSH, 2007, 112.

113

Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011, Budapest, 2012.

114

Bukodi Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Századvég, 2004, 85.

115

A kvalifikáció olyan erőforrásokhoz juttatja őket, amelyek könnyebbé teszik önálló boldogulásukat. (Bukodi

Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Századvég, 2004, 85.)

116

Részletesen kifejtve: dr. Benda József: A szakadék szélén, Budapest, Gondolat, 2005.

117

„Az új nemzedék legfontosabb életszakaszát egy olyan világban éli, ahol a társadalom alrendszereiben

strukturálisan kódolt a bizonytalanság, ahol az elhomályosult tradíciók helyett csupán ködös és távoli igazodási

pontok léteznek.” Ebben a változékony világban a fiatalok nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek

házasságot, kevésbé vállalnak gyermekeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a „menni vagy

maradni” kérdésével kapcsolatban, bizonytalanok értékválasztásukban és kevésbé biztosak a jövőjükben.

Mindezek mellett a magyar fiatalok vágynak a rendezettségre, nem keresik a változást, de a folyamatos változás

megtalálja őket – ahogy azt a Tankcsapda is mondja: „Az egyetlen változatlan az örökös változás”. (Székely

Levente: Magyar Ifjúság 2012, Budapest, Kutatópont, 2013, 7., http://kutatopont.hu/files/2013/09/

Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet.pdf, (Letöltés ideje: 2014. 09. 17.)

118

Dukay-Szabó Szilvia – Ádám Szilvia – Susánszky Anna – Győtffy Zsuzsa: Gyermekvállalás fiatal felnőttek

körében: vágyak kontra tények, In: Szántó Zsuzsa – Susánszky Éva: Magyar lelkiállapot, Budapest,

Semmelweis, 2013, 227.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 82 https://www.ecssz.eu

rögzítik.

119

Végül, vannak, akik a nők kiszolgáltatott helyzetét és reménytelen

lelkiállapotát

120

tartják a meghatározó tényezőcsoportnak.

Több kutatás foglalkozott az utóbbi években a fiatalok mentalitásának a változásával. A

posztmodern ember igazi céljának a korlátlan önérvényesítést, saját hajlamainak,

érdeklődésének, tehetségének kibontakoztatását tartja.

121

Ez a nők fokozódó függetlenségével,

a szexuális tabuk lebontásával,

122

a fogamzásgátlási eszközök könnyű hozzáférhetőségével,

123

a fogyasztási ideológia térnyerésével jár, amely a spontaneitást támogatja a gyermekhez való

kötődés helyett.

124

A gyermeknevelés ezzel szemben lemondást, áldozatot kíván, amely – a

fiatalok korábbi élettapasztalatai alapján – kényszerként jelenik meg.

125

Sajátos nézőpont, amikor a vágyott és született gyermekszámot hasonlítják össze a kutatók,

azonban módszertanilag ez azért okoz nehézséget, mert a vizsgált csoportok mentalitását

szinkronicitásban mérik fel, vagyis egy konkrét időpontban keresik a viselkedés és a mentalitás

vélt összefüggéseit, figyelmen kívül hagyva a generációk élettörténetét, vagyis azt a

szociálpszichológiai–fejlődés-lélektani–neurológiai megközelítést, miszerint a jelenkori

döntések a csecsemőkorban kialakult, majd egy későbbi életszakaszban rögzült kapcsolódási,

kötődési mintázathoz is igazodnak.

126

Ezért nem érthetünk egyet azzal az állítással, hogy az

„ideák és a megvalósítás közötti távolságot alapvetően az aktuális társadalmi, gazdasági

helyzet” befolyásolja.

127

Külön említhetők azok a vizsgálatok, amelyek a férfi-nő együttélési szokásait, szerep- és

munkamegosztásának egyensúlyhiányát teszik felelőssé a gyermekvállalás elmaradásáért.

128

119

Pongrácz Tiborné szerint a halogatás, a tervezett és a vállalt gyerekek számának különbsége legalább annyira

egzisztenciális okokra, mint a megfelelő párkapcsolat hiányára, azaz az elmagányosodásra vezethető vissza.

Csökken a házasok száma és nő az élettársaké, ám összességében kevesebb a párkapcsolat, azaz megnőtt az

egyedül vagy tartós párkapcsolat nélkül élők aránya. A folyamat kevesebb gyermek születésével is jár, már csak

azért is, mivel a házasságok termékenyebbek az élettársi kapcsolatoknál.

120

Tóth O.: Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban, In: Pongrácz T. – Tóth I. Gy.

(szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, Tárki, 1999, 53–58.;

Warte, Linda, In: McLerran – Stout: 2009.

121

Az életünket individuumként akarjuk megélni, Hymowitz, Kay: In: McLerran – Stout: 2009.

122

A szexuális forradalom, a 60-as évek óta nagyobb arányban élnek a nők a házasság előtt szexuális életet.

Több partnerük van, nagyobb eséllyel válnak el és többet dolgoznak, Nock, Steve: In: McLerran –Stout: 2009.

123

Szilas István: Sikeres-e a magyar családpolitika? http://www.penzugyiszemle.hu/vitaforum/sikeres-e-a-

magyar-csaladpolitika-1 (Letöltés ideje: 2015. 07. 26.)

124

Andorka Rudolf: Gyermek, család, történelem. Budapest, Századvég, 2001, 141.; S. Molnár Edit: A

közvélemény gyermekszám-preferenciáinak alakulása Magyarországon az elmúlt évtizedekben, In: Pongrácz

Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai, KSH Népességtudományi Kutató

Intézet, 2001, 85.

125

Cseh-Szombathy László: A reprodukció változó keretei, Századvég, 1999, 28.

126

S. Molnár Edit azt írja: „A közgondolkodás számottevően módosult az elmúlt 1–2 évtizedben”, In: Pongrácz

Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai, KSH Népességtudományi Kutató

Intézet, 2011, 71. Ezt a gondolatot úgy pontosítanám, hogy ’X’ generáció véleményéről van szó. Azért érdemes

erre külön kitérni, mert a KSH adatok azt bizonyítják, hogy a különböző generációk egymástól eltérő módon

választanak együttélési formákat. Ehhez adalék például: Pongrácz Tiborné: A demográfiai értékrend

változásában szerepet játszó főbb népesedési folyamatok, In: Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a

demográfiai magatartás változásai, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 2011, 22.

127

Uo. 71. o.

128

Például: a háztartásban, gyermekgondozásban végzett munka mennyisége, az apasági szabadság

igénybevétele stb. Ezek a kérdések, bár bizonyos helyzetekben fontosak lehetnek, véleményünk szerint nem

vizsgálják a probléma gyökereit. (Szelewa, Dorota: Mi befolyásolja a gyermekvállalással kapcsolatos

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 83 https://www.ecssz.eu

Végül több vizsgálat is kiemeli a fiatalok párválasztási nehézségeit, mint a házasság és a

gyermekvállalás egyik fontos akadályát. Ilyen és hasonló magyarázatokkal sok helyen

találkozhatunk a szakirodalomban.

129

Miközben ezek a megközelítések nyilvánvalóan tartalmaznak részigazságokat, túlnyomó

többségük úgy tekint egy adott év vagy szakasz termékenységi mintázataira, mintha azok

meghatározó tényezői kizárólag az adott pillanatban keletkező és ható összefüggés-

rendszerekből táplálkoznának.

Az elemzések arra a paradigmára épülnek, hogy megjelenik egy törvény, pl. egy pozitív vagy

negatív családtámogatási döntés, aminek nyomán az adott korosztály vagy megcélzott réteg a

következő évben megváltoztatja addigi gondolkodását, döntését, magatartását.

Vagyis rendre figyelmen kívül hagyják, hogy egy adott korosztály mentális struktúrái,

döntései nem csak az aktuálisan mérhető értékrend, gazdasági-politikai helyzet, a hozzáférhető

fogamzásgátló eszközök stb. által meghatározottak, hanem egy sokkal komplexebb, és

hosszabb idő alatt kialakuló személyiségfejlődési folyamatba ágyazódva születnek meg.

Bátorkodunk azonban ismételten fölhívni a figyelmet arra, hogy az ilyen tényezők túlnyomó

részét inkább tünetnek, mint oknak, kiváltó tényezőnek, független változónak tartjuk.

Bár további kutatásokat igényelne a tyúk-tojás dilemma alapos föltárása, úgy véljük, hogy

nem tévedhetünk túlságosan, ha a pszichológia, a fejlődéslélektan és a szociálpszichológia több

évtizedes kutatási eredményeire jobban odafigyelünk.

Ezekmegállapítják, hogy amit a gyermek csecsemő korában nem sajátít el (kötődés, szeretet,

utódgondozási képesség), az a képesség később nem, vagy alig pótolható. Ha ez tömeges

előfordulású, a hatás is az lesz. Erre a csecsemőkorban „megalapozott, kialakított” kapcsolódási

deficitre épülnek azután rá az ifjú vagy felnőtt korban megélt tapasztalatok, gazdasági,

értékrendbeli és más aktuális társadalmi folyamatok.

„A modern történelem egy teljesen új fázisához érkeztünk, amit rettenetesen meg kell

értenünk”

130

Ez persze nem jó hír a gyors eredményekre törekvő közpolitika számára, de a

hosszú távú trendeket figyelve talán éppen ezért volt valójában eredménytelennek mondható

minden beavatkozási kísérlet, amennyiben az a trendforduló elérésére irányult. A folyamatok

megértéséhez tehát sokkal komplexebb, transzdicplináris elemzési apparátusra van szükség,

meg kell ismerni és érteni a párválasztási képesség, a bizalom, a mentalitás kialakulásának

neurológiai, csecsemőkori, majd iskolai meghatározottságát, amelynek további elemzésére

később kitérünk.

131

Csak ennek tudatában születhetnek olyan (gyökeresen más lefutású,

ágazatokon átívelő) társadalomtervezési folyamatok, amelyek – figyelembe véve a

személyiségfejlődéshez szükséges eszközöket és körülményeket is – eredménnyel

kecsegtetnek.

Különösen fontos lehet annak a – ma még alig kutatott – összefüggésnek a tanulmányozása,

amely a felnőttkor gondolkozási és magatartási jellemzőit (pl.: önbizalom, együttműködés,

magabiztosság, nyitottság, tolerancia stb.) a kora gyermekkori tapasztalatok tükrében vizsgálja,

döntéseket? Régi és új válaszok, Budapest, 2015. április 23-án elhangzott előadás, Friedrich Ebert Stiftung,

kézirat.

129

Hymowitz, Kay; Warte, Linda; Glenn, Norval, In: McLerran – Stout: 2009.

130

Hymowitz, Kay, In: McLerran – Stout: 2009.

131

Dukay-Szabó Szilvia – Ádám Szilvia – Susánszky Anna – Győtffy Zsuzsa: Gyermekvállalás fiatal felnőttek

körében: vágyak kontra tények, In: Szántó Zsuzsa – Susánszky Éva: Magyar lelkiállapot, Budapest,

Semmelweis, 2013, 241.; Szalma I. – Takács J: A gyermektelenséget meghatározó tényezők Magyarországon,

Demográfia, 2012; 1. 44–68.

Európai Családtudományi Szemle Benda • Atyafiáért számot ad a testvér

IV. évf. 2021/2 84 https://www.ecssz.eu

illetve megfordítva: hogy a felnőttkori párválasztási hajlandóság, az önérvényesítési késztetés,

a fogyasztói szemlélet térnyerése, a spontaneitás iránti igény milyen korai szocializációs

élménybázison fejlődik erőteljesen.

Amikor tehát az értékrend változását, a „modernizációt” – mint kiváltó tényezőt – tesszük

felelőssé az együttélési, gyermekvállalási döntések meghozataláért,

132

megfeledkezünk arról,

hogy a tömeges értékrend-változás egy szocializációs folyamat következményeként is

definiálható. Ez a megközelítés viszont éppen azért tűnik jóval termékenyebbnek elődjénél,

mert míg az értékrend változtatása nem tartozik a közpolitika mozgásterébe, a korai és az iskolai

szocializáció annál inkább.

132

Szilas István: Sikeres-e a magyar családpolitika? http://www.penzugyiszemle.hu/vitaforum/sikeres-e-a-

magyar-csaladpolitika-1 (Letöltés ideje: 2015. 06. 26.)

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 85 https://www.ecssz.eu

A család intézményének erősítése

Dr. Botos Katalin

Válság-okok

A család válságának okait elemző tanulmányok rámutattak számos okra. Nyilvánvaló, hogy

ezen okok megszüntetése a válság megoldásának a kulcsa. Az is nyilvánvaló, hogy szinte

koncentrikus körökkel, de messziről kell a kérdésnek nekifutni. Az első, hogy a családi együttlét

társadalmi presztízse növekedjék. Ehhez az kell, hogy a család, mint a társadalom alapegysége,

az állami intézményrendszerekben is mindenütt megjelenjen. Szórványosan már vannak

bizonyos elemei. Például a családi adókedvezmény, az első házasok támogatása, a

sokgyerekesek utazási kedvezménye stb.

Érdekes módon azonban, a család fontossága egy igen fontos intézményben, a

nyugdíjrendszerben nem jelenik meg. A szocializmusban kialakult nyugdíjrendszert, amely

egyébként az állami gondoskodáson alapult, a szocialista kollektivizmust követő

individualizmus – ahogyan már korábban bemutattuk – elsöpörte.

A piaci viszonyok viszont erősen a család ellen hatnak. A munkáltatók, főleg, ha az illető

nő, szívesebben alkalmaznak függetlent, mert nála nem kell számítani munkakiesésre. De a

jelen jogrendszer se fejezi ki kellően a családi viszonyok fontosságát. A válások utáni

gyerektartás fizetése pl. a bírósági kikényszerítés alapján a családból kilépő intézkedésétől,

vagy a letiltást kezdeményező másik féltől függ, holott ez lehetne akár törvényileg

meghatározva, automatikus is. Mondjuk, nem az elvált házastárs fizetne, hanem a munkáltatója

nyomban utalná a törvényileg járó hányadot a jogosultnak. Nem várva bírósági letiltást.

Természetesen a legjobb az lenne, ha a társadalom eleve nem a jelenlegi közömbösséggel

nézné a válásokat. Megdöbbentő, hogy manapság az embereknek szeme se rebben, ha mondjuk,

egy négygyerekes apa „lelép”. Ez nem egy a társadalom által elítélt cselekmény, hanem az

individuum szabad döntése, amit a társadalom tiszteletben tart. Vajon miért élvez az egyén

olyan joga előnyt az érték-hierarchiában, amely a társadalom számára halálos méreg? Csak az

egy, adott esetben éppen kiválni akaró ember sorsa fontos? A másik öté, mondjuk, akiket

kedvezőtlenül érint a távozás, nem? Természetesen, nem arról van szó, hogy vég nélküli

lélektelen kapcsolatokba kellene a házastársakat kényszeríteni. Ez embertelen lenne. De

megfontoltabb döntésekre ösztönözni azért jó volna, azáltal elsősorban, hogy kifejezésre

juttatnánk: nem mindegy a társadalom számára, együtt marad-e a házaspár vagy sem. S az sem,

hogy csak laza együttélésben élnek-e, vagy szorosabb intézményi formában. Miért? Nyilván

sokszor hallottuk már a kérdést: „A papír fontos?” De ha tényleg mindegy: akkor miért nem

teszik meg ezt a gesztust az együttélést komolyan tervező felek? A gyermekek vállalása,

nevelése szempontjából a biztonság előnyösebb. Igaz, nem lehet a törvényi kényszerekkel

pótolni a belső indíttatást, de a társadalmi közvéleménynek mégis lehet szerepe.

Dr. Botos Katalin közgazdász, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Szegedi

Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, Professor emeritus; E-mail: evmkabor@gmail.com

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 86 https://www.ecssz.eu

Mondhatjuk persze azt is, hogy a megfontoltság adott esetben akár a házasság ellen is hathat

– például, hogy eleve nem vállalják, éppen mivel sokkal szigorúbb kötöttségek járnak vele.

Ezért egyértelműen a legkülső koncentrikus kör nem is az intézményi környezet, hanem az

egyének lelki beállítottsága. Ha kiveszett az emberekből az áldozatkészség, a felelősségérzet,

akkor a kényszer soha nem eléggé hatásos. A társadalmi intézmény csak visszahathat az egyéni

magatartásra. A lelki tényezők viszont valóban individuálisak.

A tapasztalatok szerint a transzcendens kapcsolatokban hívő, vallásos egyének felelősebben

viszonyulnak a társas kapcsolatokhoz is. Nem állítjuk kizárólagosan, hogy jobbak a vallásos

egyének, hiszen van mindenre példa. Vallásos családok is szétesnek. Mégis, statisztikailag

ezeknél kevesebb a válás. (Ezt támasztotta alá Patrick Fagan, a Catholic University of Amerika

professzorának előadása is a 2017 május 25.-i Családkonferencián). A felelős magatartás

ugyanakkor a mai viszonyok közepette nehezebbé teszi magát a társas kapcsolat kialakítását.

Éppen a legkomolyabb, erkölcsös leányok és ifjak találnak nehezebben párra, mert viszonylag

kevés a hasonló módon gondolkodó fiatal. A társadalmi közeg, sajnos, ellene hat ennek a

mentalitásnak. A TV, a rádió, az internet, a mindennapok tapasztalata… Hacsak nem segíti őket

egy hasonló értékrendű közösség… Ebből következik, hogy a család erősítéséhez nagyon

fontos társadalmi feladat az ilyen közösségek támogatása, minden eszközzel. Hiszen nem

csupán a meglévő családok segítése fontos, hanem a majdaniak létrejöttének segítése is!

Mondhatni, ez a legfontosabb… Ha nem lesznek családok, nem lesz mit támogatni…

Márpedig, a statisztika tanúsága szerint az elmúlt évtizedekben – az utóbbi év kivételével -

folyamatosan csökkentek a házasságkötések… A nagy kérdés azonban a „hogyan”. A „Három

királyfi” mozgalom példának okáért ilyen célt szolgál, de a tapasztalatok szerint széles rétegek

mégsem találkoznak a megfelelő intézményekkel, s így egymással. A mai internetes, virtuális

kapcsolatokban élő fiataloknál kevés a mélyebb barátságok kialakítására alkalmas személyes

összejövetel. Azok is gyakran esnek áldozatául a korai italozásnak, drogozásnak. Valójában a

fiatalság – meggyőző példák hiányában – ezekbe menekül – a szülei generációjánál

megtapasztaltak, s talán önmaga elől is…

Ahogyan a diagnózis felállításakor utaltunk rá, a család azért volt évezredeken keresztül a

társadalom alapsejtje, mert szükség volt rá. A modern világban a munkalehetőségek

szaporodásával, a női emancipációval, az időskori nyugdíjbiztosítással, a társadalombiztosítás

és a közösségi szolgáltatások kiépülésével – iskolai napközi, óvoda, bölcsőde, közétkeztetés,

mosodák léte miatt – a családban korábban ellátott funkciók társadalmasításra kerültek. Nem

nélkülözhetetlen tehát ma már a család a mindennapi élethez. Az archaikus, önfenntartó családi

munka-közösség megszűnt. A bolthálózat kiépült, a szolgáltató-ipar fejlődött, minden

szükséges megvásárolható. Az állam valamilyen szinten szociálisan gondoskodik a polgárairól.

A nyugdíjas tehát meg tud élni egyedül (ha szert tett nyugdíjjogosultságra.) Nincs feltétlen

szüksége a nagycsaládra, a több generáció együttélésére. A tolerancia az emberek között amúgy

is csökkent, nehezen alkalmazkodnak egymáshoz a családtagok. Az idősebbek iránti tisztelet –

valami ostoba egyenlőségszemlélet miatt – eltűnt. („Hát egyenlők vagyunk, nem?”) A

munkakörülmények általában elválasztják az idősebb és fiatalabb családtagokat, többnyire

térben is. Vagyis, nemcsak a házasságok szétesése, de a nagycsaládos modell megszűnése is

hozzájárul a család mai válságához. Ez utóbbi, vagyis a nagycsaládos lét alapvetően és

sorrendben elsősorban a tolerancia hiányán, továbbá a munkahely és lakóhely elválásán, és azon

múlik, hogy a nyugdíjból az idős egyének meg tudnak élni. Erre rendezkedett be a társadalom.

Nincs szükség az idősek eltartására – pl. azért, hogy vigyázzon a gyerekekre –, de nincs is rá

lehetőség (alapvetően a munka- és lakáskörülmények miatt). Hiába, hogy ma már törvény

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 87 https://www.ecssz.eu

kötelez szülőtartásra, de ez csak a pénzügyi fedezetre vonatkozik. Nem jelent tényleges családi

együttélést, családi munkamegosztást.

Mivel a család rehabilitálása komplex, bonyolult feladat, minden összetevőjére e

tanulmányban nem térhetünk ki. A megoldások közül csak egy olyan intézményi elemet

emelünk ki, amely – meggyőződésünk szerint – hosszabb távon a család megerősítéséhez, a

többgyermekes családok létrejöttéhez hozzájárulhat. Ez a nyugdíjrendszer reformja. Márpedig

a nyugdíj-reform – a család kérdésétől függetlenül is – mindenképpen elkerülhetetlen.

A reform alapja

A nyugdíjreformnak elsődleges célja a rendszer fenntarthatóvá tétele. Valóban csak az egyik

szempontja, hogy a gyermekvállalásra, ezen keresztül a generációs szolidaritásra is kihathat.

Nem rövid távon ugyan, de egyértelműen. Mégis, ez a fenntarthatóság szempontjából is fontos.

Emellett témánk, a család kohézióját is szolgálja.

Vizsgáljuk meg, miért elengedhetetlen a nyugdíjreform?

Egy ember, ha aktív életét végigdolgozza is, bérarányos járulékok formájában gyakorlatilag

csak néhány évi többletet fizet be a költségvetésbe, a szülei nyugdíjának fedezésén túl. Maga

azonban e néhány évnél tovább él nyugdíjasként! Szerencsére, munkaképes korú gyermekei,

akikre viszont költött 15–25 éven át, az alapul vett 40 év alatt már maguk is dolgozni kezdenek,

így ők is fizetnek majd járulékokat. Ezért tartható -–egyelőre – a mai nyugdíjrendszerben

szereplő, csaknem 80%-os helyettesítési ráta. Ez azonban csak akkor igaz, ha a húszas éveiben

a polgár valóban családot alapít. Máskülönben – ha a gyermekvállalás, a házasodás időpontja

nagyon kitolódik–, semmiképpen nem termelődik elegendő elvonható jövedelem, ami az egyre

tovább élő idősek nyugdíjban töltött évei alatti járadékát fedezné. Különösen nem termelődik

meg az idősek számára szükséges jövedelemhányad, ha a szülőpárok átlagosan kettőnél

kevesebb gyermeket vállalnak.

Márpedig a jelenlegi statisztikai adatok alapján ez a helyzet! Az elmúlt években ugyan egy

kicsit javult a termékenységi ráta, de még mindig 1,5 alatt van, és a gyermekvállalás időpontja

a 30-as évek elejére tolódott. Ily módon azt a rendszert, hogy a nyugdíjunkból meg lehet élni,

el lehet felejteni!!! E két tényező együttes hatására ugyanis a helyettesítési ráta (nyugdíj/bér

aránya) jól előre láthatóan, mindenképpen csökkenni fog! Ha a gyermekvállalás időpontja a 30-

as korosztályra tolódik el, akkor a várható nyugdíjjáradék a bérek 30–40%-át se fogja elérni!

Más állami jövedelmekből kellene tehát kipótolni a járadékalapot, ami az örökösen deficittel

küzdő államnál nem lesz könnyű feladat.

És ekkor még nem beszéltünk arról, hogy a jövedelemszerzés módjainak változásai, a sok

ekhos, számlás jövedelem következtében a nyugdíjváromány összege eleve igen alacsony lesz!

Az emberek többsége most viszont azért választja ezeket a jövedelemszerzési formákat, mert

így is alig tud megélni. Viszont ez a nyugdíjas korban vissza fog ütni. Időskori szegénység

köszönt az országra, vagy az államnak valahonnan forrást kell kerítenie az alacsony jövedelmű

idősek szociális támogatására. Szinte érthetetlen napjainkban az emberek közömbössége,

amivel a jövőbe tekintenek. „Majdcsak lesz valahogy”… Az egyetlen pozitív megoldás, ha újra

kialakul a családi szolidaritás. Egyszerűen nem értik sajnos a polgárok, hogy csak két módon

biztosíthatják jövőjüket: takarékossággal, – mindenekelőtt járulékfizetéssel, és így

nyugdíjjogosultság szerzésével–, és gyermekneveléssel, ami hosszú éveken át a gyermekekre

fordított kiadásokat igényel.

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 88 https://www.ecssz.eu

Amilyen rendszer eddig érvényben volt, az csak szerény nyugdíjat fog biztosítani. Ezt kell

felismernie a nyugdíjrendszer menedzselőinek. A kormányzati intézkedéseknek olyan irányba

kell tehát hatniuk, hogy a családi szolidaritás szükségszerű, de egyben megvalósítható is

legyen. Ez mindenképpen a gyermeknevelés költségeinek a figyelembevételét tenné

kívánatossá a nyugdíjrendszerben.

Nem lehet egyetérteni ugyanakkor az olyan kezdeményezésekkel, hogy térjünk vissza a

kizárólag a családi szolidaritásra alapuló rendszerhez. Ilyen volt a TB rendszer kiépülése előtti

gyakorlat – vagyis, hogy az embereket a gyermekeik tartották el. A társadalmi viszonyok azóta

erősen megváltoztak. A meddőség népbetegséggé vált, és amint említettük, az atomizálódott

társadalmakban a pártalálás is nehéz. A laza abortusz-törvények, a születésszabályozás egyéb

eszközei miatt kevés a gyerek. A TB-n alapuló nyugdíjrendszernek ezért mindenképpen a

munka-nyugdíjat kell alapnak tekintenie. Más szóval azt, hogy az emberek időskori

nyugdíjjogosultságukat alapvetően aktív éveikben teljesített befizetéseikkel szerezzék meg,

egyénileg. A rendszernek azonban tudomásul kell vennie, hogy egy intézményes (állami)

nyugdíjbiztosítási rendszer csak akkor működőképes, ha kellő időben vállalt, kellő számú

gyermek van családonként. A társadalomnak el kell végre fogadnia, hogy a gyermek nem

pusztán magánügy. A gyermek – közjószág. (Andorka Rudolf szociológus évtizedekkel ezelőtt

megfogalmazta ezt. Messze nem vált azonban a közvélekedés részévé, éppen ellenkezőleg!)

Pedig a gyermekvállalás nem egyéni hobbi, hanem közérdek. Korántsem áll ezzel arányban a

társadalom támogatása, hiszen a nagyobb részét a családok saját jövedelmükből állják. (És

ebből a szempontból kevéssé vigasztal, hogy más országban a helyzet még rosszabb. Lehet

ugyanis, hogy ott a bér színvonala lehetővé tesz egyéni nyugdíjmegtakarítást.)

A gyermekekre fordított családi költségeket az állami nyugdíjrendszereket működtető

országokban, így hazánkban is, úgy kell felfogni, mint egy második járulékfizetési formát,

hiszen a nyugdíjrendszer egészének működéséhez ez éppoly szükséges, mint a bérarányos

járulékfizetés. Vagyis a megoldás egy kétcsatornás nyugdíjrendszer bevezetése.

A családok költségvetésüknek komoly hányadát fordítják a gyermekek felnevelésére.

Részben ez is magyarázat arra, hogy miért nem vállalnak sokan gyereket. (Hiszen egy

kétgyerekes, átlagfizetéssel élő család egy-kettőre a szegénységi küszöb alatt találja magát, ha

a társadalmi reprodukcióhoz minimálisan szükséges két gyermeket felvállalja!)

Reizer Balázs A gyermekvállalás hatása a család jövedelmére Magyarországon c.

tanulmányában bemutatja, hogy eredményei szerint „a gyermekvállaló családokban ceteris

paribus mintegy 20 százalékkal csökkent az egy főre jutó jövedelem a gyermekvállalás

hatására, ami a 100 fokú jövedelmi skálán körülbelül 12 egységnyi visszaesést jelent az első

gyermeküket vállaló háztartások körében és 8 egységnyi visszaesést azokban a háztartásokban,

ahol már korábban is született gyermek”.

Az emberek ösztönösen jó közgazdászok:

befolyásolja döntésüket az érzékelhető hátrány. A nők esetében a megoldandó feladatok közé

tartozik a nyugdíjkérdésnél az is, ami a család témában pozitívum: a gyes-en, gyed-en töltött

hosszabb időszakok. Ebben hazánk élenjáró. Van azonban ennek egy hátránya is. Mint Köllő

János kimutatta, valójában a magyar gyermektámogatási rendszer arra ösztönzött, hogy a

kisgyermekes nők hosszú távra kilépjenek a munkaerőpiacról. Ennek eredményeként 1997–

2005 között a munkahelyről való kilépéstől a gyermektámogatási rendszer elhagyásáig eltelt

Reizer Balázs: A gyermekvállalás hatása a család jövedelmére Magyarországon. Demográfia, 2011. 54. évf. 2–

3. szám 160–175.

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 89 https://www.ecssz.eu

idő átlagosan 4,7 év volt Magyarországon, a több gyermeket vállalók körében pedig már 5,5

év. Ez nemzetközi összehasonlításban példátlanul magas. A magyar nők jelentős időt estek ki

a munkapiacról, holott a nyugdíjrendszer a biztosítási szemlélet visszaállításával ezt már

kimondottan kedvezőtlenül honorálja.

A nyugdíjuk mindenképpen alacsonyabb lesz, mint

gyermektelen társaiké. Hiszen, az adott kiesett idő alatt másoknak esetleg mégis csak

emelkedett a bére, előbbre léphetett, képezte magát. Azt mondhatjuk tehát, hogy a magyar

rendszernek ez az ellentmondása megoldást követel. Az nem lehet, hogy egyrészről arra

késztetjük az édesanyákat, hogy gyermekük érdekében, no meg munkaerőpiaci feszültségek

miatt is, válasszák az otthonmaradást. Aztán nyugdíjas korukban szépen „megbüntetjük” ezért.

A gazdaság- és társadalompolitikának világos prioritásokkal kell rendelkeznie.

Az első számú érdek a távlatos szemléletben a gyermek érdeke. Ebből a szempontból

valóban kívánatos, hogy az anyák minél több időt tölthessenek gyerekeikkel. (Európai

értékrend szerint ugyanez a jog megilletné az apákat is, és a mi magyar rendszerünkben is van

módjuk a gyest választani, de azért ez csak egy kivételnek számító jelenség. Nem is tartom

célszerűnek a PC (politikai korrektség) erőltetése jegyében ezt szorgalmazni.) Ha viszont az

édesanyák a gyermeknevelést választják, akkor nem szabad a nyugdíjnál ennek hátránnyal járni

a számukra!

Ennek megoldását jelentené az idézett két csatornás nyugdíjrendszer bevezetése. A

Botos & Botos javaslat lényege

éppen ez. Az általunk szorgalmazott megoldás – amely

egybeesik Demény Pálnak a családok világtalálkozóján kifejtett, s már évtizedek óta képviselt

gondolataival,

és egybevág a jegybank által a versenyképesség elemzését szolgáló vaskos

tanulmánykötet megállapításaival is.

Ez azt jelentené, hogy a nyugdíjak megállapításánál a

vállalt, felnevelt (és taníttatott) gyermekek számát is figyelembe kellene venni. A javaslatot a

Népesedési Kerekasztal már 2014-ben magáévá tette.

Sajnos, a kormányzat azonban eddig nem vállalta fel. Pedig a demográfiai fogyás

mindenképpen a kormánypolitika középpontjában áll. A nemzetközi családkonferencián 2017

májusában a magyar miniszterelnök azt az ambiciózus célt vázolta fel, hogy a magyar

termékenységi ráta növekedésével 2030-ra szeretnénk elérni a népesség /további/ fogyásának

megakadályozására alkalmas értéket. Látni kell azonban, hogy tévedés arra alapozni, mi szerint

csupán egyetlen tényező, a hatékony születésösztönző családpolitika önmagában képes lenne

Magyarországot a célként kitűzhető fenntartható népesedési pályára állítani.

Önmagukban a termékenység növelését célzó politikák nem képesek reális időtávon belül

stabilizálni az ország népességét. A nyugdíjkérdést eddig nem állították a fenti komplex módon

ennek szolgálatába. Inkább abban gondolkodik a kormány, hogy járulékkedvezményt kellene

adni az anyáknak – akár aktív koruk végéig is – a vállalt gyermekek után. (E javaslatban benne

rejlik az is, hogy „csak az anya biztos”. Ami azért nem táplál illúziókat bennünk a családok

megerősödésének tendenciái felől.)

A Botos-javaslat mindkét szülőt honorálná. Hiszen a 2,1-es fertilitási ráta éppen azt

jelentené, hogy a szülőpár mindegyike mögé áll majd egy járulékfizetésre kellő időben képes

Bálint Mónika – Köllő János: A gyermeknevelési támogatások munkaerő-piaci hatásai. Esély 2008/1. 5.

Botos József – Botos Katalin: Gyermekvállalás és nyugdíjrendszer Pénzügyi Szemle online, 2012. okt. 12.

https://mandiner.hu/cikk/20121008_botos_katalin_botos_jozsef_gyermekvallalas_es_nyugdijrendszer

(Letöltés ideje: 2013. 11. 04.)

Demény Pál: Népességpolitika a közjó szolgálatában. KSH Népességtudományi Kutatóintézet kiadványa,

2016.

Palotai Dániel – Virág Barnabás: Versenyképesség és növekedés, Budapest, Válasz Kiadó, 2016.

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 90 https://www.ecssz.eu

gyermek. Miért terheljük a felelősséget a népesedéspolitikáért kizárólag az anyákra? Hiszen az

apák is nagyon fontosak, akkor is, ha maga a szülés a nők egyedülálló, olimpiai teljesítmény

erőpróbájával felérő cselekedete. De miért csak az anyákat jutalmaznánk, alábecsülve az apák

fontosságát? Sajnálatos tény, hogy modern világunkban egyre több a gyermekét/gyermekeit

egyedül nevelő anya. Ez a következménye a válásoknak, és a szabadosabb életvitelnek. (Sok

apa kifogásolja a magyar bírói gyakorlatot, amely többnyire az anyának ítéli a gyerekeket –

holott ennek éppen az az alapja, hogy a gyermeknevelésben még mindig az anyáké az oroszlán

szerep, s mennél kisebb a gyerek, annál inkább szüksége van az édesanyjára. De az apa is

nagyon fontos – mindkét nembeli gyermek számára.) Természetesen, a legjobb az lenne, ha a

válások száma minimalizálódna. De ha a szülőpárok mindegyike tisztességesen teljesíti a

nevelés költségeiből való részvállalását, akkor megítélésünk szerint jogosultak lehetnek a

felnevelt gyermekek járulékaiból kapható nyugdíjra is. Igaz, az anyák „kivételezése” mellett

szólhatna az előbbiekben idézett igazságtalanság, hogy ők a béreikben mindenképpen hátrányt

szenvednek gyermektelen nő-társaikhoz képest, s ezt korrigálhatná a nyugdíjban a gyermekek

figyelembevétele. Csakhogy, ha családban (és nem csak szülőpárban) gondolkodunk, akkor

jogos az a megjegyzés, hogy a nők alacsonyabb nyugdíját a gyermekvállalás miatt az aktív

években a férjek nagyobb szerepvállalása kompenzálja a családi kiadások finanszírozásában.

Mindkettőjüknek megemelt járadéka ezt oly módon honorálná, hogy a gyerekek felnevelését a

férfiaknál, apáknál ugyancsak figyelembe venné. Hiszen normális családban nincs

megpántlikázva az enyém-tied, hanem a közös feladatok megvalósítása és közös finanszírozása

történik. Ha az anya otthon van, és úgymond „nem dolgozik”, azaz nem keres pénzt, egyben

meg is takarít számtalan kiadást, amit más, kereső házaspárok megfizetni kénytelenek. A

családban otthon dolgozó, háztartásban munkát végző asszonyok igenis, virtuálisan „keresnek”.

Hogy a mai világban a házimunka értékét alábecsülik, ez valójában egy rossz társadalmi

beidegződés. Semmivel nem különb az a nő, aki egy hivatalban intézi az akták sorsát, s

gyermekét a pénzért gondozó személyzetre bízza, mint az, aki maga gondozza gyermekét, és

ezáltal a gyermekneveléssel kapcsolatos piaci, igen jelentős kiadásokat a családi

költségvetésben megspórolja. Éppen ennek a nyugdíjban is megjelenő elismerése hathatna

ösztönzőleg a családok összekovácsolására. (S minimál-programként legalább arra, hogy a

szülőpár elvált és a családból kilépő tagjai a kötelezettségeiket megfelelően teljesítsék. Ha azt

nézzük, hogy milyen gondot jelent ma az anyáknak a gyermekeik egyedül nevelése, ez a cél se

lebecsülendő).

Félreértés ne essék: szó sincs arról, hogy ne kellenének a gyermekintézmények, ahol

gondoskodhatnának azokról a gyerekekről, akikkel a szülője nem tud munkavállalás miatt

személyesen foglalkozni. A munkavállalás oka mindenképpen kettős lehet: hivatás vagy

megélhetés. Az utóbbi esetben mindenképpen meg kellene oldani, hogy a társadalmilag hasznos

munkavégzést, a gyermeknevelést választhassa a szülő. (Ez most is megtörténik, de nyilván

nem azonos jövedelmet jelent a család számára, mint egy kereset.) Ennek azt a megoldását,

hogy folyamatosan nagyobb társadalmi juttatásban részesüljön, nehéz a költségvetési források

szűkössége miatt megteremteni (természetesen, minden relatív). Az a javaslat, amelyen a

kormány az információk szerint jelenleg gondolkodik – tehát a dolgozó anyáknak a

járulékkedvezmény adása a gyerekek után aktív korukban – valójában egyfajta juttatásnak

lenne tekinthető, s kétségtelenül pozitív hatású. Ugyanakkor nem változtat azon a tényen, hogy

a munka-nyugdíja idős korában mégis csak alacsonyabb lesz.

„A családpolitikai intézkedéseknek hangsúlyosan azt a célt kellene szolgálniuk, hogy a

családtámogatási rendszer a jelenleginél hatékonyabban járuljon hozzá a demográfiai helyzet

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 91 https://www.ecssz.eu

javításához”. Szó szerint így fogalmaz Kapitány Balázs és Spéder Zsolt írása.

Ennek egyik

formája lenne a nyugdíjrendszerben való érvényesítése.

Az FNA és a Botos-javaslat

A feltétel nélküli alapjövedelemnek meglehetősen nagy szakirodalma van már. Egyes

országokban a politika népszavazás formájában napirendre is tűzte (Svájc). Igaz, az általános

elfogadottságáról nem beszélhetünk. Ámbár, kétségtelenül van annak alapja, hogy azt a termelő

tőkét, ami egy ország rendelkezésére áll, azt az ország népessége hozta létre, az előző

generációk hagyták ránk, s így valóban járhatna egyfajta „osztalék” mindenkinek. Mégse lenne

célszerű a munkanélküli megélhetés lehetőségét kiterjeszteni. Különösen nem hazánkban, ahol

a népesség egy hányadában már több generáció nőtt fel úgy, hogy segélyekből tengette életét.

Minden rasszista felhang nélkül szeretnénk arra utalni, hogy a munka kivétel nélkül minden

állampolgár joga és kötelessége. Ha a munkaerőpiacról hatalmas rétegek szorulnak ki – és

nemcsak hazánkban! –, annak a piac működési hibái jelentik az okát. Ezt pedig állami

beavatkozással helyes korrigálni. De nem azzal, hogy egyszerűen eltartjuk a dolgozni

képteleneket (vagy nem is szándékozókat), hanem azzal, hogy segítjük munkaképessé

válásukat, és lehetőségeket teremtünk erre. Egyszerűen felfoghatatlan a mainstream

közgazdaságtannak a közömbössége, sőt ellenséges hozzáállása az ilyen szerepvállaláshoz,

azzal a felkiáltással, hogy a közmunkák „kiszorítják” a piacról a munkavállalókat. A mai piaci

viszonyokat már az állami szabályok, ha tetszik, a politika, pontosabban, az általa képviselt

érdekektől irányított intézmények szervezik.

A modern piac a tulajdon, a monopóliumok, a

szerződések, a csődszabályok és a szabályokat kikényszerítő intézmények öt pillére alapján

működik. Ezeket nem kőtáblán kapta az emberiség – ezeket a törvényhozás alakította ki, és

alakítja folyamatosan. Ha arra gondolunk, hogy a mai munkanélküliség csak a globalizáció

versenyének és a technológiai haladásnak köszönhető, akkor látnunk kell ezek mellett a politika

felelősségét is. A politika, és a mindenek alapját jelentő társadalmi morál felelősségét! Ezért

nem az a megoldás, hogy a munkához nem jutókat eltartjuk, hanem az, hogy munkához

juttatjuk. A munka ugyanis az emberlét attribútuma. Eltorzul a homo sapiens, ha lemond

Istentől kapott gyönyörű képességéről, az alkotó munkáról. S lehet-e nemesebb alkotás, mint

magának az embernek az „újratermelése?” Természetesen, nem a puszta vegetatív létre szülni,

hanem a kor és haladás által lehetővé tett, és egyben meg is követelt szintre juttatni az utódokat!

Nem kárba veszett befektetés az anyának magas műveltséget szereznie, még ha azt nem is

intézményes keretek között kamatoztatja, hanem „csak” a családi körben. Hiszen hogyan

nevelhetne valaki széles látókörű utódokat, ha maga törzsi bunkó? (Bocsánat az erős és

közönséges kifejezésért). Nem kell tehát azon sopánkodnunk, hogy a társadalom – úgymond –

fölöslegesen áldoz azon nők taníttatására, akik később nem a munkapiacon fognak dolgozni.

Nem az egyetlen és kizárólagos célja a köz- és felsőoktatásnak, hogy munkaerőpiaci egyedeket

„állítson elő”. Ez teljesen téves, vulgármaterialista szemlélet. Az ember életének csak egy

szakaszában aktív munkaerő, de a többit is tudnia kell értelmes léttel kitölteni! Hogyan lenne

erre képes, ha fiatalon nem tanulja meg?

Spéder Zsolt – Kapitány Balázs: Hitek és tévhitek a népességcsökkenés megállításáról, 2017,

http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2017/05/29 (Letöltés ideje: 2018. 01. 02.)

Reich, Robert: Saving Capitalism Fort the Many, not the Few, Vintage Books New York, 2016.

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 92 https://www.ecssz.eu

Tehát a LÉT vagy FNA helyett, amely a feltétel nélküli alapjövedelmet tűzi ki célul, sokkal

helyesebb arra áldoznia a társadalomnak, hogy a minőségi gyermeknevelés és -vállalás

megvalósulhasson. Az ennek honorálására adott nyugdíjkiegészítő juttatás társadalmi költséget

jelentene, de fedezete – hosszabb távon – mindenképpen megteremtődne. Hiszen maguk az így

nevelt gyermekek munkája és jövedelme, járulékfizetése lenne a forrás. Ezért a

gyermekvállalást és nevelés költségeit számításba vevő nyugdíjrendszer bevezetését feltétlenül

indokoltnak tartjuk. El kellene kezdeni ezen olyan szakmai-társadalmi párbeszédet folytatni,

ami elhárítja a félelmeket és aggodalmakat, és egyben érthetővé teszi a rendszer pozitívumait.

Ha a gondolatok nem vernek gyökeret azokban a szakmai körökben, ahol a kormányjavaslatok

megfogalmazódnak, hiába mondjuk és írjuk le őket.

A félelem nyilván abból ered, hogy a nyugdíjasok, akik választók, félreértik és „büntetik” a

választásokkor az ezt képviselő kormányokat. Nemzeti konszenzus híján pedig a rivális

politikai erők „rájátszanak” ezekre a félelmekre. A társadalomban nagyon erősen gyökeret vert

az individualista szemlélet, párhuzamosan azzal, hogy ugyanakkor rengeteg mindent várnak el

a polgárok az államtól. Okkal mondják ezért a szakértők, hogy „A támogatási rendszerben

bármilyen változás vagy csak felmenő rendszerben, vagy oly módon vezethető be, hogy a

módosítás a „szerzett jogokat” (ellátásokat) soha egyetlen támogatott csoportban ne

veszélyeztessen. (Nem elég az, hogy egy esetleges módosítással az érintettek 80%-a jobban jár;

az is fontos, hogy 20% se járjon rosszabbul.) E nélkül nincs esélye annak, hogy az érintettek

valóban kiszámíthatónak, megbízhatónak érezzék a magyar családtámogatási rendszert. Amíg

ez a meggyőződés nem alakul ki, minden intézkedés hatékonysága csak töredékes lehet”.

Ez messzemenően igaz a nyugdíjrendszer reformjára is. Alapos, és hosszas előkészítéssel

kell az emberekhez eljuttatni az üzenetet, hogy

- a változtatás a jelenlegi nyugdíjasokat nem érint, hiszen az ő elődeik felvállalták a két

gyermeket,

- felmenő rendszerben lesz bevezetve, csak azokra vonatkozik, akik még tudnak

alkalmazkodni a feltételekhez, vagyis szülőképes korban vannak,

- hogy a jelenlegi rendszer mindenképpen nagyon alacsony nyugdíjakat fog majd

eredményezni, tehát mindenképpen kell rajta változtatni,

- hogy az egyedülállók számára van lehetőség megtakarítással felkészülni idős korukra,

akkor is, ha nincs, vagy nem lehet gyerekük.

Ez utóbbihoz tudatosítani kell a „life long planning”, az élethosszra való tervezés

fontosságát. Ennek bizonnyal feltétele a reálisabb bérviszonyok kialakulása, hogy ne

kényszerüljenek a mai emberek olyan bérszerződésekre, amelyek „kispórolják” a járulékok

fizetését azért, hogy képesek legyenek a jelenben megélni. Azt viszont mindenképpen meg kell

az embereknek tanulniuk, hogy nem lehet a jelenben minden jövedelmet felélni, hiszen idős

korukra is gondolniuk kell.

Joggal vethetné fel valaki, hogy eddigi eszmefuttatásaink éppen azon alapultak, hogy nem

magunknak teszünk félre, amikor járulékot fizetünk, hanem a minket felnevelők humántőke

befektetéseit törlesztjük. Ez igaz. Csakhogy, aki járulékot fizet, azt a rendszer valóban oda

csoportosítja az idősek járadéka fedezetére, de nehogy azt higgyük, hogy ez a

magánmegtakarítások esetén nem történhet így!

Spéder–Kapitány: 2017.

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 93 https://www.ecssz.eu

Ha a nyugdíjcélú megtakarítás eléggé vonzó, és a pénztárak vagy megfelelő intézmények

azt hosszú időre értékállóan biztosítani akarják, többnyire állampapírokba fektetik. Tehát az

államnak tartósan lesz forrása a szülők nyugdíjára is. Ezt szabályozás is biztosíthatja, ahogy

teszi is, a pénztárak működési feltételeit meghatározva. (A más papírokba befektetők, pl.

Amerikában, alaposan ráfizettek a piac válságjelenségei kapcsán. Az USA-ban sok ezer

milliárd vállalati nyugdíjpénztári vagyon veszett el a jelzálogpiaci válság kapcsán. De látható

volt hazánkban is az ún. II pillérből „rossz időszakban” történő kifizetéseknél, hogy nemcsak,

hogy hozamot nem hozott a megtakarítás, de még az eredeti befizetést se adta vissza).

Rendkívül fontos a nagy körültekintés az intézkedések meghozatalánál! Ismét csak utalok a

szakértői véleményekre:

„A családpolitikai intézkedéseknek hangsúlyosan azt a célt kellene szolgálniuk, hogy a

családtámogatási rendszer a jelenleginél hatékonyabban járuljon hozzá a demográfiai helyzet

javításához. Tehát a cél nem csupán és nem elsősorban a családpolitikára fordított – nemzetközi

összehasonlításban is magasnak számító – összeg növelése, hanem annak hatékonyabb

felhasználása kellene, hogy legyen. Egyes új támogatási formák bevezetésének, juttatások

bővítésének tervezésekor ezért vizsgálni kell az adott intézkedés tartós fenntarthatóságát anyagi

szempontból, mert az empirikus tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy bevezetett, majd

visszavont intézkedés több kárt okoz, mint hasznot, hiszen ez is nagyban rombolja a

támogatások kiszámíthatóságába vetett hitet.”

Nyugdíjrendszer és családpolitika összekapcsolásánál nem lehet választási időhorizontban

gondolkodni. Sőt, nem is lehet leszűkíteni a feladatot csak a nyugdíjrendszerre, és a szorosan

vett állami családpolitikára. Nem tudok okosabbat mondani, mint amit a már idézett

demográfiai szakértők megfogalmaztak, s ami teljesen egybeesik a Népesdési kerekasztal által

képviselt véleménnyel:

„A családpolitikának azt a célt kellene támogatnia, hogy minél több kívánt gyermek

megszülethessen, vagyis a célnak nem általában a gyermekszám növelésének kell lennie, hanem

azt szükséges támogatni, hogy a párok vállalhassák a tervezett gyermekeiket.

Célul kellene kitűzni, hogy az iskolázottabb nők első gyermekei korábban, lehetőleg még az

édesanya harmincéves kora előtt megszülessenek. A gyermekvállalási életkor egyre jobban

kitolódik, így mind többen biológiai és/vagy társadalmi okokból kénytelenek lemondani

tervezett gyermekükről. Az esetleges időzítési politikák erre a folyamatra próbálnak reagálni.

Már hangsúlyoztuk, hogy az egyes családpolitikai intézkedések nem veszíthetik szem elől

más fontos, kapcsolódó vagy érintkező szakpolitikák céljait. E célok közül külön is érdemes

kiemelni a gyermekszegénységi kockázat csökkentését. Az esetleges családpolitikai

átalakításoknak szem előtt kell tartaniuk a gyermekszegénységi kockázat csökkentését is. A

kétkeresős családmodell általános elfogadottságából az is következik, hogy súlyt fektessünk

arra, hogy a családpolitikai intézkedések ne rontsák az érintettek, legfőképpen a

nők foglalkoztatási perspektíváját. Fontos, hogy a családtámogatási rendszerre vonatkozó fenti

megállapítások nemcsak a pénzbeli családtámogatásokra, hanem a családtámogatások más

formáira (intézményi támogatások, például a bölcsődei férőhelyek száma, minősége és

költsége, ellátások stb.) is érvényesek legyenek. Általában is nagyobb hangsúlyt szükséges

fektetni a nem pénzbeli támogatási formákra.”

Spéder–Kapitány: 2017.

Európai Családtudományi Szemle Botos Katalin • A család intézményének erősítése

IV. évf. 2021/2 94 https://www.ecssz.eu

Irodalomjegyzék

Bálint Mónika – Köllő János: A gyermeknevelési támogatások munkaerő-piaci hatásai. Esély

2008/1. 5.

Botos József – Botos Katalin: Gyermekvállalás és nyugdíjrendszer Pénzügyi Szemle online,

2012. okt. 12.

https://mandiner.hu/cikk/20121008_botos_katalin_botos_jozsef_gyermekvallalas_es_nyugdij

rendszer (Letöltés ideje: 2013. 11. 04.)

Demény Pál: Népességpolitika a közjó szolgálatában. KSH Népességtudományi Kutatóintézet

kiadványa, 2016.

Palotai Dániel – Virág Barnabás: Versenyképesség és növekedés, Budapest, Válasz Kiadó,

2016.

Reich, Robert: Saving Capitalism Fort the Many, not the Few, Vintage Books New York, 2016.

Reizer Balázs: A gyermekvállalás hatása a család jövedelmére Magyarországon. Demográfia,

2011. 54. évf. 2–3. szám 160–175.

Spéder Zsolt – Kapitány Balázs: Hitek és tévhitek a népességcsökkenés megállításáról, 2017,

http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2017/05/29 (Letöltés ideje: 2018. 01. 02.)

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 95 https://www.ecssz.eu

A család, mint kulturális örökség

Dr. Botos Máté

Számos kulturális vívmányt tartunk számon, főként (bár nem kizárólagosan) materiális

értékeket, melyeket lokális, nemzeti vagy globális örökségnek tekintünk. Értelemszerűen a

látható, az épített örökség vagy a természeti örökségek ebben kiemelkedő szerepet játszanak.

A jelenkor egyik fontos vívmánya, hogy az ember alkotta, illetve természetes képződmények

egy része védendő értéknek minősül. Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy miközben

sajnálatos tényként kezeljük a hagyományos közösségek felbomlását, védelmük vagy

megőrzésük kapcsán nem úgy tekintünk rájuk, mint kulturális örökségünkre. Holott a

közösségek cselekvő jelenléte hiányában a kulturális értékek sem őrződnek meg. Korunk egyik

leglátványosabb példája erre az erdélyi szászok kiürült városai, ahol a lakóépületeket még

esetleg hasznosítja a beköltöző új népesség, de a templomokat már nem tudja magáénak

tekinteni, nem törődik vele, így azoknak nem csak állaga romlik, de funkcióját is veszíti. A

2016-ban Szászveresmarton leomlott, 13. századi templomtorony összedőléséért nem csak az

idő, vagy a természet törvényei a felelősek, hanem a gondoskodó emberi törődés hiánya is.

Evangélikus szászok nélkül nem pusztán az egyik történelmi nemzet jelenléte szűnik meg

Erdélyben, hanem a cselekvő, élő közösség is, amely nem pótolható, mesterségesen meg nem

teremthető.

A közösségek legalapvetőbb, legkisebb egységei a családok, melyek ma a többi, nagyobb

közösséghez hasonló válságot élnek át. Ezek a családok, melyek sokfélék és kizárólagos

definíciókkal nehezen leírhatók, a kulturális örökség hordozói. Nélkülük más értelmet nyer a

kulturális örökség, mert az épített örökség funkcióját veszítve már csak dísztárgy.

Tanulmányunkban arra próbálunk rámutatni, hogy a hagyományos értelemben vett, két

különböző nemű szülőjű, legalább kétgyermekes család éppúgy védendő és védhető érték, mint

a kulturális örökség fizikailag érzékelhető részei.

A család nem csak típusai, hanem funkciói – reprodukciós, szocializációs, közösségképző

stb. – alapján is hatással van arra, hogy az adott társadalom a családra, a benne élő személyekre

és a kulturális vagy vérségi közösségekre hogyan tekint. Azaz, ahogyan az egymást váltó

generációk tekintenek a családra, az meghatározza a múlthoz és a jövőhöz való viszonyukat.

Ez pedig kihat nem csak az egyén érzelmi, intellektuális vagy pszichés fejlődésére, hanem a

közösségek fennmaradására is. Azonban a családon belüli generációs szolidaritás nem csak a

szűkebb értelemben vett önazonosság, hanem a vérségi és/vagy kulturális meghatározottságú

nemzeti összetartozás kollektív tudatának fennmaradását is szolgálja. Ahogyan a családi

közösségben sikerül – vagy nem sikerül – kialakítani a generációk közti szolidaritást, a többségi

normáktól való eltérés tolerálását, a generációkon belüli vagy azok közötti munkamegosztást,

az kihat a nagyobb közösségek fennmaradására is. A család tehát a nyelv, a nemzeti és vallási

Dr. Botos Máté tanszékvezető egyetemi docens Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és

Társadalomtudományi Kar, Politológia Tanszék

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 96 https://www.ecssz.eu

identitás megőrzésének elsődleges eszköze és kerete, azaz a kollektív kulturális önazonosság

garanciája. Az, hogy milyen családmodellek válnak dominánssá egy közösségben, illetve, hogy

azon belül milyen értékeket örökítenek tovább, meghatározza a családokon túli nagyobb

közösségek jövőbeni fennmaradását. A családon belüli kohézió hiánya a nemzeti

közösségekhez való kötődés megszűnéséhez vezet. A „begyökerezettség”

ad választ nem csak

az egyén identitásának kialakulására és megőrződésére, hanem a közösségek megmaradására

is.

A közösségekhez való kapcsolódás intenzitása a közösségek méretével fordítottan arányos.

A család, mint a legszűkebb közösség biztosítja a legerősebb csoportszolidaritást, a törzs, a

nemzet, a régió, az ország, a civilizáció, a kontinens, az emberiség stb. csak másodlagos

jelentőséggel bírhat. Következésképp, a begyökerezettség is hasonlóan koncentrikus körök

logikája szerint épül. A szülői ház, a falu, vagy a városrész, vagy a tájegység, régió vagy más

egységek megelőzik a tágabb kulturális tereket, amelyek a nagyobb egységeket képviselik.

Ennélfogva leszögezhetjük, hogy a patrimoniumhoz, az épített értékekkel könnyen leírható

örökséghez való viszony éppúgy affektív, mint a közösséghez fűződő viszony.

Ugyanakkor ez az örökség nem csak materiális, ahogy arra fentebb utaltunk. A

begyökerezettség valójában nem más, mint erőteljes ragaszkodás a közösségek által őrzött

hagyományokhoz. Ez a hagyomány elsősorban magatartásminták, gondolkodásmódok,

értékrendek összességét jelenti, amelyek nagyobb részt anyagi feltételek nélkül is átadhatók.

Ezeket az értékeket a különböző közösségek különböző intenzitással képesek biztosítani. Ezen

a ponton ismét ki kell jelentenünk, hogy ezt a kulturális örökséget legerőteljesebben a család

képes biztosítani. S a számos, egymáshoz rokoni kapcsolatokkal kötődő család a legnagyobb

közös többszörös szintjén valósít meg szubtilisabb és absztraktabb közösségeket. Így a család,

mint alapegység, a legfontosabb biztosítéka a magasabb rendű közösségi identitásnak, amelyet

nemzetként, vallási vagy tájegységi közösségként definiálunk.

A kulturális örökséget sokszor relativizáljuk. Ez jelenthet negatív értelmezést is:

hiányosságokat, kezdetlegességeket, szegényességet állapítunk meg spirituális, szellemi és

anyagi értelemben. Ezek természetesen az emberi lehetőségek szűkösségét is jelentik: a munka

világában való korlátozottságot, a mobilitási hajlandóság alacsony szintjét, a tájékozódási-

művelődési lehetőségekben szűk mozgásteret. Természetesen a hasznosság oldaláról nézve

nehezen várható, hogy a dinamikusan globalizálódó világban a csekély örökségért a

kiemelkedett családtagok hálát érezzenek. Hiszen a különféle tőkefajtákban hiányt szenvedő

örökösök magukat hátrányos helyzetűnek tekintik akkor, amikor a megélhetésük,

versenyképességük az örökségük függvénye. Ezt az érzést csak a családhoz kötődő pozitív

érzések képesek ellensúlyozni.

A relativizálásból azonban – épp ezért – következhet egy másik, pozitív olvasat is: a

felemelkedési igény a kevésbé tehetősek esetében sokkal erőteljesebb, legyen szó bármilyen

értelmű tehetősségről. A munkaerkölcs, a magánerkölcs önmagukkal és másokkal szembeni

elvárásai nem csak magasabb teljesítményre sarkallnak, de jelentős társadalmi megbecsülést is

eredményeznek. Ebben az esetben az anyagi hiányosságokat a családból („otthonról”) hozott

spirituális, emocionális örökség ellensúlyozni tudja.

Az elmúlt fél évszázad alatt a párkapcsolatok rendszere jelentősen megváltozott. A

kapcsolatok részben kevésbé formálisak, részben törékenyebbek, mint korábban voltak. Az

atipikus együttélési formák változatainak száma és aránya jelentősen megváltozott. Az azonos

Weil, Simone: Begyökerezettség, Budapest, Gondolat, 2012.

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 97 https://www.ecssz.eu

nemű párkapcsolatok legalizálása, majd számukra a polgári házasságkötés intézménye számos

helyen lehetővé vált, ami a hagyományos családtípusok korábbi egyértelmű definíciójának

maradék alapjait is vitathatóvá tette. Ugyanakkor úgy tűnik, még mindig csak a hagyományos

társadalmi értékeket közvetítő családmodellek azok, amelyek képesek gondoskodni a

következő generáció reprodukciójáról és felneveléséről. Azaz, a fejlett világban egyre inkább

háttérbe szoruló, helyenként akár kisebbséggé váló hagyományos családok társadalmilag

hasznos szerepet töltenek be. A nagycsaládosok ezen belül különösen fontos szerepet játszanak

abban, hogy a hagyományos családmodellek, nemi szerepek és szintén tradicionális értékeken

alapuló szocializáció megőrződjék. Ennek megfelelően a hagyományos család nem pusztán egy

természetes társadalmi képződmény, hanem olyan intézmény is, amelyet kiemelten védeni a

közösség szempontjából kifejezetten szükséges.

Mit értünk hagyományos család alatt? Alapjában véve azt a modellt, amelyben két

különböző nemű szülő, legalább két gyermekkel, a polgári házasság jogilag szabályozott keretei

között, permanens életközösségben él. Ez azonban nem kizárólagos. Egyfelől az ilyen család

lehet többgyermekes,

másrészt lehetséges több generáció együttélése is. A kisebb, nukleáris

családban a szocializáció, az affektív-emocionális, kognitív és egészséges fizikai fejlődés

természetesen biztosítható, a patriarchális modell azonban jóval tágabbra nyitja ezeket a

határokat. Az idősek tisztelete, az elesettekről való gondoskodás, a toleráns, szolidáris,

tradicionális szerepeket védő gondolkodásmód ebben a közegben sokkal könnyebben

átörökíthető.

A nukleáris család tehát, amely két generáció életközösségét jelenti, éppúgy modellje a

hagyományos családnak, mint a patriarchális, azaz legalább három generációs család. Mindkét

változat egyre ritkább Európában, ennélfogva védelemre szorul.

Külön említést érdemelnek a vallásos, ezen belül kiemelten a szentségi házasságban élő

családok. A zsidó, illetve keresztény európai családok vallásos jellegükön túl egy sajátos

identitás hordozói. A korábban általánosnak nevezhető felekezeti házasságkötések és ennek

szempontjait érvényesítő családi nevelés sajátos változásokon ment keresztül az elmúlt

évtizedekben. Különösen az elmúlt húsz évben drasztikusan csökkent az egyházi

házasságkötések száma még a pár évtizeddel ezelőtt kiemelkedően vallásos Olaszországban is.

Márpedig a felekezeti közösséghez tartozás tudata eredményezheti kizárólagosan a

közösségi épületek fenntartására irányuló áldozat vállalását. Fordítva is igaz azonban, hogy az

örökség fenntartása nem csak teher, hanem közösségformáló erő is. Ellenkező esetben nem csak

a templom tornya dől le, hanem a közösség is feloldódik.

Természetesen felvethető a kérdés: ha a közösség tagjai nem képesek az épület fenntartására,

akkor vajon kötelezettsége-e ez a többségi társadalomnak? Plebiszcitárius-demokratikus

politikai kultúrákban erre a válasz az, hogy amennyiben a többség ebbe beleegyezik, ez így

biztosítható. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a funkciójukat veszített épületeket a társadalom

Itt nem feltétlenül a gyerekek kiugróan magas száma a meghatározó. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete

pl. már nagycsaládosnak ismeri el a három gyermeket nevelő családokat is.

https://cruxnow.com/global-church/2016/07/09/study-suggests-catholic-marriage-will-dead-italy-2031/

(Letöltés ideje: 2017. 06. 30.)

Eginald Schlattner, erdélyi szász lelkész és író 2016-ban rendszeresen az üres veresmarti (nem azonos a fentebb

említett szászveresmarti településsel!) templomnak hirdette az igét.

(http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/65787-az-utolso-szasz-eginald-schlattner-az-ures-templomban-

predikal, (Letöltés ideje: 2017. 06. 30.)

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 98 https://www.ecssz.eu

nem feltétlenül akarja fenntartani.

Mindez természetesen nem csak a vallási közösségek

szakrális épületeire igaz, hanem a nemzeti-kulturális közösségek profán épületeire is (pl.

Bánffy-kastély Bonchidán, Mátyás király szülőháza Kolozsvárott, a nagyenyedi református

kollégium stb.).

Az épített örökség csak az azt megbecsülő, magáénak valló közösséggel együtt hozza létre

az „emlékezés helyeit”,

azaz a történelmi narratívák fennmaradása alapvetően annak

függvénye, hogy a közösség azonosul-e az adott kulturális emlékkel. Az azonos értékek és

normák (gondolkodásmódok, hiedelmek, ízlések, rítusok, magatartásminták stb.) fenntartása

tehát hosszú távon közösségi létérdek. Az azonos normákat valló családi közösség kollektív

összetartozás-tudatot is eredményez, mégpedig elsősorban a múlthoz való viszonya révén. S

mint fentebb említettük, a kulturális vagy etnikai közösségek kollektív identitását ezek az

egymásra rétegződő családi narratívák építik fel és tartják fent.

Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a következő generáció ragaszkodik-e a kulturális

örökségéhez. Ez eseti jelleggel nem feltétlenül baj, azonban társadalmi méretekben az a

kívánatos, hogy ez legyen a kirívó eset, és az ellenkezője az általános. A mezőgazdaság jól

példázza ezt: paraszti életmódot folytatni, gazdálkodni jelentős megkötöttséget jelent. Ez az

életforma örökségként sokak számára nehezen elviselhető attól függetlenül is, hogy milyen

megélhetési lehetőségeket biztosít. Mivel kevesen vállalják ezt, ezért közösségi érdek, hogy aki

vállalja, az meg is éljen belőle.

Következésképp a családok anyagi, spirituális és kulturális biztonságának megőrzése

kollektív kötelesség. Nem a jelen állapot konzerválása a cél, mert a kortárs párkapcsolatokról

alkotott kép nyilvánvalóan nem erre ösztönöz, hanem valamiféle korábbi állapot restitúciójára.

Felvetésünk lényege tehát, hogy a fentebbi definíciók szerinti hagyományos család, szemben

bármilyen más család-definíciókkal, kulturális örökségként elismertethető lehetne.

A család, mint kulturális örökség, definíciójában azokra az immateriális és nem-

kvantifikálható javakhoz hasonlíthatna, amelyeket az UNESCO már számos esetben elismert

és elfogadott.

Az UNESCO kulturális és természeti indokokkal vesz fel listájára értékeket. Ha tehát a

családot kulturális indokok alapján tekintjük védendő értéknek, akkor a következő szempontok

valamelyikének kell megfelelnie:

I. Az ember alkotó géniuszának kimagasló megnyilvánulása;

II. Az emberiség kultúrájának fontos állomása – valamely történeti korszak, vagy a

világ valamely kulturális régiója tekintetében – az építészet, a technika, a

művészetek, vagy a város- és látképtervezés-fejlődés szempontjából;

III. Valamely kulturális hagyomány, illetve eltűnt vagy máig létező civilizáció

egyedülálló, vagy legalábbis kimagasló tanúsága;

A franciaországi templomok egyre nagyobb számban kerülnek önkormányzati kézbe, amely azt vagy

hasznosítja, vagy lerombolja (mint ez történt a párizsi Szent Rita-templom esetében). Máshol ezeknek az

épületeknek a lerombolása az etnokulturális tisztogatás részét képezte

(http://utikalandok.blogspot.hu/2014/11/lerombolt-templomaink.html, (Letöltés ideje: 2017. 06. 30.)

A francia történész, Pierre Nora nevéhez fűződik a „Lieu de mémoire” kifejezés megalkotása, majd a történeti

identitás történeti tárgyként való vizsgálata. (Pierre Nora: Emlékezet és történelem között, Napvilág Kiadó,

Budapest, 2010.)

Sajnálatos módon ez is ugyanolyan problémát jelent, mint a család megőrzésének feladata. A magyar paraszti

társadalom fennmaradása közösségi szempontból létfontosságú, hiszen a funkció, amit betölt, elementáris. Ennek

ellenére a kisgazdaságok száma sajnos egyre csökken.

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 99 https://www.ecssz.eu

IV. Valamely épülettípus, építészeti vagy technikai megoldás, vagy tájtípus olyan

kimagasló példája, amely az emberiség történelmének jelentős állomásait

reprezentálja;

V. Valamely tradicionális településtípus vagy földhasználati forma olyan kimagasló

példája, amely egy bizonyos kultúrára (vagy bizonyos kultúrákra) jellemző,

különösen, ha az a környezet visszafordíthatatlan megváltozása következtében

veszélyeztetetté válik;

VI. Közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatos olyan eseményekkel vagy élő

hagyományokkal, elképzelésekkel, illetve hiedelmekkel, művészeti és irodalmi

alkotásokkal, amelyek egyetemes értéket képviselnek.

Ez utóbbi szempontot az UNESCO csak kivételes esetekben fogadja el.

Láthatjuk tehát, hogy valójában a hagyományos család megfelel az I., III. és VI. pontok

kritériumainak. Az UNESCO másik szempontja a természeti egyedülállóság alapján történő

elismerés. Ezek azonban olyan mértékben földrajzi-biológiai meghatározottságúak, amelyben

a család fogalma nem helyezhető el (noha természetes életközösség-jellegét elvitatni nem

lehet).

Látható, hogy a hagyományos család fogalma ebbe a kategorizációba egyetemlegesen nem

illeszthető be, mivel az szinte minden esetben a fizikai előfordulás konkretizálásához kötött,

azonban kulturális konstrukcióként igen.

Ezt alapul véve, a hazai (és európai) törvényhozás alkothatna olyan jogszabályokat, amelyek

a kulturális örökség ilyen irányú kiterjesztését célozzák. Ez a fajta pozitív diszkrimináció

egyfelől morális védelmet jelenthetne a házasság intézményét hagyományos értelemben felfogó

társadalmi rétegek számára a házasság intézményének relativizált, a hagyományostól eltérő

definícióinak plurális rendszerében. Egy ilyen értelmezés egyébként is megfelel azoknak a

kulturális tradícióknak, amelyeket az európai társadalom fenntartott évezredeken keresztül.

Másfelől nyilvánvalóvá teszi, hogy a kulturális örökség nem pusztán dologi kategória, s

ezáltal összeköti egymással a közösséget, amely – amennyiben még létezik – létrehozója,

alakítója, fenntartója, használója az adott kulturális emléknek.

Nem dologi jellegű örökség formájában létezik már Európa-szerte például a regionális vagy

nemzeti kulturális sajátosságok védelme (élelmiszeripari eljárások, kulturális események stb.),

ehhez képest indokolható lenne a hagyományos életközösségek kulturális örökségként való

meghatározása.

Hogy a kulturális örökség materiális, kulturális és biológiai elemei mennyire nem

választhatók el egymástól, azt talán a leghíresebb európai zarándokút, az El Camino példázza.

A rendelkezésre álló infrastruktúra (zarándokút, zarándokszállások, zarándokhely) védelme

értelmezhetetlen a használat tradíciója nélkül (zarándoklat), amit csak a felhasználók

Ezek a kategóriák az alábbiak:

VII. Egyedülálló természeti jelenségek és képződmények előfordulási helye, illetve páratlan természeti szépséggel

és kimagasló esztétikai értékkel bíró terület;

VIII. Kimagasló példája bolygónk története meghatározó szakaszainak, ideértve az élet kialakulásának és

fejlődésének emlékeit, a föld felszínét alakító jelentős geológiai folyamatok nyomait és a meghatározó

geomorfológiai és fiziográfiai formációkat;

IX. Kimagasló példája a szárazföldi, édesvízi, parti, illetve tengeri ökoszisztémák, valamint növény- és

állattársulások kialakulását és fejlődését meghatározó ökológiai és biológiai folyamatoknak;

X. A biológiai diverzitás természetes előfordulási helyén és környezetében történő, megőrzése szempontjából

döntő fontosságú élőhely, ideértve a veszélyeztetett, illetve a tudomány vagy a biológiai örökség megőrzése

szempontjából kimagasló és egyetemes értékű fajok élőhelyeit.

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 100 https://www.ecssz.eu

(zarándokok) biztosíthatnak. Amennyiben az utóbbiak hiányoznak, a zarándokút értelmét (és a

fenntartó részéről adott esetben a megőrzés legitimitását) veszíti. Másik példával élve, a mai

Hollókő az UNESCO világörökségének része, de amennyiben az ott élők elvándorolnak, a falu

csak skanzen lesz.

Kiemelten fontos azonban annak leszögezése, hogy az intézményesítés nem megoldás

önmagában. Az csak egy szükséges, de nem elégséges feltétel. A családi kört, a családi

kötelékeket, a családban betöltött szerepet helyettünk senki más nem valósítja meg, és

semmilyen más téren elért siker nem ellensúlyozza az otthoni sikertelenséget.

Következésképp nem az intézményektől, hanem a szülőktől, nagyszülőktől, oldalági

rokonoktól, gyermekektől és unokáktól kell elvárni a többet adó nevelést, a mintaadást, a

kívánatos szocializációt. Jelen intézményeink állapotát látva reménykedhetünk, mert az

elégtelen színvonalú intézményesítés a társadalmi gondoskodásban (egészségügyi, oktatási és

szociális szektorok) egyelőre szükségessé is teszik a családon belüli munkamegosztást és a

közös gondoskodást. Az oktatás és nevelés részben közösségi feladat ugyan, de a spirituális és

főleg emocionális nevelés már sokkal erősebben a felekezetek és a család dolga. Ennek a

hármasságnak – család, felekezet, állam – az együttműködésére kell fektetni a hangsúlyt a

jövőben.

A családok anyagi biztonságának megteremtése az egyik kiemelten fontos feltétel, ebben az

államnak kiemelt szerepe van. Számos tagadhatatlan és látványos eredményt ért el a magyar

családpolitika az elmúlt néhány évben. Az otthonteremtés ennek egyik alapvető fontosságú

eszköze. A magyar társadalomra jellemző az ingatlannak saját tulajdonként való birtoklása,

szemben más, főleg nyugati társadalmakkal, ahol a bérlemények dominálnak. A tulajdonhoz

ragaszkodás pedig erősíti az identitást és a generációkon átívelő családi és ezáltal nemzeti,

regionális, patrimoniális tudatot.

A hagyományos család modellje nem választható el a kulturális meghatározottságtól (a

zsidó-keresztény és görög-római civilizációkról van szó), ám egyben ez ettől független realitás

is.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a házasság és az abból következő család szakralitása vallási

rendszerektől függetlenül folyamatosan jelen van az európai civilizációkban. Az antik világ

házasság- és családfogalma nem különbözik jelentősen a későbbi – a mózesi parancsokra épülő

– ókeresztény felfogástól. S noha teológiai szempontból hihetetlenül nagy távolságok vannak a

félezer éve kialakult protestáns és katolikus házasság-felfogás között, mégis számos ponton

hasonlítanak.

Formai értelemben a két fél (ebben a kérdésben az egységesnek tekinthető protestáns és

neoprotestáns denominációkat összefoglaló néven nevezve és egy egységként kezelve) abban

mindenképp egyetért, hogy a házasság két különböző nemű fél utódok vállalása céljából is

létrehozott, Isten színe előtt elismert életközössége. A katolikus fél ezt ennél jóval többnek

tartja, szentségnek kezelve a két fél közösségét, Jézus Krisztus által alapított intézménynek. A

szentségi házasság természetesen az orthodoxiában és a keleti kereszténység bizonyos

reprezentánsai között is isteni alapításúnak tekintett, szemben a protestantizmussal. Mindkét fél

egyetért ugyanakkor abban, hogy ez a forma megszentelt, azaz kiemelten (nem ember-alkotta

A falvak kiürülése az 1945 utáni társadalmi átalakulás egyik legnagyobb volumenű jelensége. Sajátos épített

örökségek természetesen fennmaradhatnak (pl. Szenna vagy Szentendre), a többségre azonban a falu-

összevonások, majd megszüntetések (Korpád) vagy spontán kiürülés várhat (mint történt ez Gyűrűfű esetében).

Európai Családtudományi Szemle Botos Máté • A család, mint kulturális örökség

IV. évf. 2021/2 101 https://www.ecssz.eu

normákhoz és dimenziókhoz kötötten) védett. A kiemelt védelem tehát évezredek óta

biztosított.

Amennyiben tehát megállapíthatjuk, hogy a hagyományos család természetes, biológiai

alapon is keletkező képződmény, amelynek a fenntartása nem pusztán a benne élők számára

szükségszerű, úgy kimondhatjuk, hogy a család: védelemre szoruló természetes együttélési

forma, amelynek sajátosságai kulturálisan védendő értéknek számítanak. A jelenkorban

védendő értéknek számító család hosszú távú megőrzése azonban csak akkor lehetséges, ha ezt

nem csak a kortárs generációk, hanem a majdaniak is elismerik, következésképp a

hagyományos család kulturális örökséggé kell, hogy váljon ahhoz, hogy a jövőben is

ugyanolyan védelmet élvezzen, mint amilyet jelenleg. Ez a pozitív diszkrimináció egyfelől a

természetes biológiai együttélés tartós fennmaradását eredményezi és a reprodukciós

folyamatokban a modell megőrzését lehetővé teszi; másfelől megkülönbözteti a családi

életközösségek alternatív definícióitól, ezáltal előnyös helyzetbe hozza annak tagjait.

Mivel napjainkban az európai társadalmakban – így a magyarban is – a hagyományos

házasság, illetve család modellje visszaszorulóban van, a meglévők kiemelt védelme

indokolható. A hagyományos életformák kulturális örökségként való elismerésén túl azok

megjelenítői is védelmet érdemelnek, már csak azért is, mert ők ennek az örökségnek autentikus

hordozói, továbbvivői.

A család: önmagában is kulturális örökség. Mivel a szocializáció, érzelmi nevelés,

kommunikációs készségek fejlesztése stb. abban a formában csak és kizárólag a hagyományos

családmodellben valósulnak meg, ezért ez a komplex kulturális keverék nem csak sajátosság,

hanem egyben kulturális örökség is.

A 21. század eleji magyar társadalom feladata a Kárpát-medencében és Európában általában

az, hogy megőrizze önmagát. Megőrizze azt a népességet, amely sajátjaként tölti meg a teret,

és önmagára is egy kulturális örökség hordozójaként tekint. Mert a közösség fontosabb, mint

az épített örökség, az emberi mindig fontosabb, mint a dologi. Amennyiben ennek a

közösségnek a fennmaradása a hagyományos család keretein belül biztosítható, úgy azt az

államnak minden módon védelmeznie és támogatnia kell, saját, jól felfogott, hosszú távú

érdekei védelmében. S ha ehhez pozitíve diszkriminálnia kell a hagyományos polgári,

arisztokratikus-meritokrata, keresztény-keresztyén értékeket valló közepes és nagy családokat,

akkor ezt anyagi erőkkel éppúgy erkölcsi kötelessége biztosítania, mintha ezt csak

szimbolikusan tudná kifejezésre juttatni egy elismeréssel.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 102 https://www.ecssz.eu

Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre épülhet erős nemzet

Dr. Farkas Péter

I. Az ember közösségi természete

Az a környezet, ahol az embertárs szeretete és önmagunk helyes szeretete egyszerre

megszületik, kibontakozik, az az emberi közösség. Közösségi lénynek lenni, közösségben élni

annyit jelent, mint képesnek lenni, mint elkötelezve lenni a szeretetre. A személy belső lényegét

tekintve társas lény. Az ember egyedi létében másokhoz kapcsolódva talál választ

szükségleteire, azaz szabad és felelősségteljes lényként, aki felismeri az embertársaival való

integráció és együttműködés szükségszerűségét, s képes arra, hogy a megismerés és a szeretet

rendjének megfelelően lépjen velük közösségre.

„A társadalom azon személyek együttese, akiket szervesen összeköt az egység olyan

alapelve, amely az egyének felett áll. Az ilyen egyszerre látható és szellemi közösség léte

időben maradandó: örököse a múltnak és előkészítője a jövőnek.”

Az ember én-tudatra és

emberségre csakis a másik személy által tud eljutni. Az ember legbensőbb lényét tekintve

közösségi létező. Rá van utalva a másikra, illetve másokra, hogy a velük való kapcsolat nélkül

sem személyileg nem tud élni, sem képességeit nem tudja kifejleszteni. Az én-te között a kapocs

a szeretet, mely nem más, mint igény és megszólítás, hogy az ember kinyíljék a másik felé

önközlésben, s elfogadja a másik önközlését.

Az ember társas lény mivolta nem vezet automatikusan a személyek közösségéhez, az

önátadáshoz. Az ember gőgje és egoizmusa elvezethet a közösségellenes, individualista

bezárkózáshoz, a másik elnyomásához. „Bármely közösség, amely méltó e névre, akkor tud

csak megmaradni az igazságban, ha valamennyi tagja önmaga és a többiek javát keresi. Az ok,

amely embereket tartós, a közjó megteremtését célul kitűző csoportokká egyesít: önmagunk

javának és a másik javának szeretete. Maguknak a csoportoknak szintén szolidaritáson,

közösségiségen és együttműködésen alapuló kapcsolatokra kell lépniük egymással az ember és

a közjó szolgálatában.”

Az ember társas lény mivolta nem egyformaságot jelent, hanem sokféleképpen fejeződik ki.

A közjó ugyanis a társas lét egészséges pluralizmusának függvénye. Az ember egyetemes

méltósága alapján azonban bőrszíntől, rassztól, nyelvtől, vallástól, társadalmi helyzettől,

nemtől függetlenül mindenki felé kötelesek vagyunk megélni a jóakaratú szeretetet.

Egyenrangúak vagyunk, de nem egyformák és nem egyenlőek: az erő tekintetében, a szellemi,

az érzelmi és erkölcsi képességekben különbözőek vagyunk, de épp ezért vagyunk képesek

közösségre lépni egymással. Amúgy pedig a személyes talentumok többre köteleznek.

Az ember nem önmagáért van, és önmagában nem tud teljessé válni. A személyt, akit a

kereszténység szabadnak és autonómnak hirdet, egyúttal társas lénynek is tartja, olyannak, aki

nemcsak másoktól születik és mások segítségével tanul bele a világba, hanem aki saját

Dr. Farkas Péter szociológus, a KINCS volt kutatásvezetője

ETTK 149., SZIT 12, SZIT, Bp., 2007.

KEK 1879, SZIT, Bp., 1994.

Szent II. János Pál: Sollicitudo rei socialis kezdetű körlevele 26, SZIT, Bp., 1987.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 103 https://www.ecssz.eu

teljességét és boldogságát is csak mások teljesebbé és boldogabbá tétele útján képes elnyerni.

Az emberi méltóságot csak közösségben lehet megvalósítani és megőrizni, szemben egyfelől

az individualizmussal, az önzéssel és az emberek elszigetelődésével, elmagányosodásával,

másrészt a kollektivizmussal, az egyéni és kisebbségi jogok feláldozásával, a többség vagy a

hatalom érdekében.

II. A szeretet közössége

A család az új emberi élet bölcsője, amelyben testileg és szellemileg ki tud bontakozni az

emberi személy, ahol a gyermek képességei kifejlődhetnek a szeretetben való életre. A család

adja át az értékeket és a hagyományokat. A családból kiindulva épül fel újra és újra az egész

emberi közösség. A legerősebb védő és torlasztó gát is a tömeggé válás pusztító áradata ellen.

A leghatékonyabb ellenméreg az elmagányosodás és az individualizmus önzésével szemben.

Nemhiába tekintenek ellenségesen a család természetes közösségére az individualizmus és a

marxizmus képviselői.

A családi közösség a legjobb garancia minden individualista vagy kollektivista befolyás

ellen, mert benne a személy mindig úgy áll a figyelem középpontjában, mint cél, és sohasem

úgy, mint eszköz. A közösségen belül erős és szilárdan elkötelezett családok nélkül a népek

erejüket vesztik. A család a társadalmi felelősség és szolidaritás iskolája.

A család elsőbbséget

kell, hogy élvezzen a társadalomhoz és az államhoz képest. A társadalom és az állam van a

családért. Kötelességük a családhoz való viszonyukban a szubszidiaritás elvéhez tartani

magukat. A családban a különböző generációk egymást segítve növekednek emberi

bölcsességben és abban, hogy az egyének jogait összhangba hozzák a társadalmi élet egyéb

elvárásaival. A családnak és a társadalomnak egymást kiegészítő funkciójuk van minden

személy és az emberiség javának védelmében és fejlődésében.

A család szeretetközösségét jellemzi az egymás elviselni tudása. Meg kell tanulnunk

becsülni a másik másmilyen voltát. Az elfogadás így együtt jár a jó kompromisszumok

megkötésével. A család fészek-meleget kell, hogy sugározzon. Az anya az ősbiztonság, aki

férjéért és gyermekeiért tud élni, testi-lelki kapcsolatban egyaránt. Az apa a jó feltételeket adó

és megszabó szeretet: (Gyökössy kifejezésével) olyan korlát, amely nemcsak korlátoz, hanem

kapaszkodót lehet benne találni, illetve támaszkodni lehet rá.

Az ember teljes viszonyrendszerét a családban sajátítja el. Itt tanuljuk meg az én-te viszonyt,

azt, hogy a másik nemmel, illetve a választott társsal hogyan lehet békében együttműködni,

hogyan lehet egymással kiengesztelődni stb., mindezt a szülők egymás iránti kapcsolatának a

mintája közvetíti számunkra. A családban sajátítjuk el az én-ők viszonyt: az emberekkel való

kapcsolattartás alapvető formáit, melyek végső soron a világban levő magatartásunknak a

biztonságát és alapját adják. S ez egyszerűen annyiból áll, hogy lassan belenövünk szüleinknek

és a világnak a viszonyrendszerébe.

A családdal jön, hogy megismerjük az én-világ viszonyt: a tárgyak és az értékek felismerését

és használatát, a szabadidőtöltés magatartásmintáit. Családban kapjuk az én-ő viszonyt.

Keresztény családban, ahogy szüleink életében látjuk és felfedezzük az imádságot, a Biblia

fontosságát, a vallásos életforma elemeit, úgy növekedünk a természetes hitérzékben, amely a

Häring, Berhard CSR: Krisztus törvénye, Erkölcsteológia III, Róma–Budapest, Pannonhalma, Bp., SZIT, 2015,

102.

KEK 2224, SZIT, Bp., 1994

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 104 https://www.ecssz.eu

személyes hit kialakításának fundamentumává válik.

A keresztény családnak négy feladat

betöltésére irányul a hivatása: 1. személyek közössége, 2. az élet szolgálata, 3. részesedés a

társadalom fejlődésében, 4. részt vállalás az Egyház küldetéséből.

1. Személyek közössége: A szülők, gyermekek, rokonok olyan életközösséget alkotnak, amely

otthonukat megalapozza, s melyben az örömök, a javak és a gondok teljesen megoszlanak.

E keretben az a keresztény család hivatása, hogy a természetfeletti közösséget is alakítsák

ki, és őrizzék meg, a természetes közösség mellett.

2. Az élet szolgálata: A szülők ezáltal vesznek részt a teremtői hatalomban. A családtervezés

a szülők joga és kötelessége, de benne kell lennie a keresztény gondviselésre hagyatkozásnak

és áldozatvállalásnak is. Természetesen a gyermekeket a szülőknek fel is kell nevelniük.

3. Részesedés a társadalom fejlődésében: A család a szeretet, a szociális igazságosság s a

különféle közösségi erényeknek az első iskolája, mely ilyetén nevelésével kifejezetten

hasznára van a társadalomnak. Ebből fakadóan a családnak vannak alapvető jogai is,

melyeket a társadalomnak, az államnak feltétlenül tiszteletben kell tartania.

4. A család részt kap az Egyház küldetéséből: Épp azáltal, hogy a család az Egyház kegyelmi

eszközeivel beleszövődik a Krisztusról tanúskodó életbe, ezzel prófétai feladatot lát el (mert

evangelizált és evangelizáló közösségként) a világban megéli és megvalósítja az

Evangéliumot, s egyben a család gyermekeinek így teremt alapot a hívő gondolkodásban és

életmódban. A család papi feladatot is ellát: megszentelődik és megszentel, hiszen az

imádsággal és az áldozathozatallal önmagát folytonosan felajánlja és Isten akarata alázatos

megvalósítójává teszi. S végül a család királyi funkciót is betölt: irányít és vezet, s ezt a

családon belül és kívül egyaránt megéli. Mindezek alapján mondhatjuk, hogy a család

valóban olyan feladatokat lát el, mint az Egyház, következtetésképpen a család nem más,

mint „kis egyház”, „ecclesiola”.

III. Egyén, család és közösség

Manuel Castells szerint kettős világ feszültségében élünk, s ez a kettősség csak erősödött a

XX. században.

Egyrészt mindnyájan individualistákká válunk, ugyanakkor növekszik

igényünk a szövetségek (csoportok és hálózatok) iránt. Valaha zártabb közösségekben éltek az

emberek. Nagyjából azonos szálak szőtték össze a családi közösségeket, azonosak voltak a

gyökereik is. A nép, a törzs ugyanazt a nyelvet beszélte, közös szertartásaik és hagyományaik

voltak. Azonos életmódot folytattak és valamennyien ugyanazt a tekintélyt ismerték el.

Összetartoztak. Az összetartozás egyrészt a test és vér közösségéből eredt, másrészt azért is

össze kellett tartozniuk, hogy életszükségletüket kielégítsék, és védekezni tudjanak az

ellenséges szomszédok támadásai, valamint a természeti csapások ellen. A közösséghez tartozó

emberek egysége tudatalatti mélységekben gyökerezett.

Megváltoztak az idők. A modern társadalom a természetes, nagy családi közösségek

szétesésével jött létre. Akik ma helyileg közel laknak egymáshoz, már nem tartoznak zárt

jellegű csoportba. A család leszűkül a szülőkre és a gyermekekre. Ez a helyzet gyakran az

ember elmagányosodását eredményezi. Az ember nem képes önmagában, egyedül valami

puszta szigeten élni. Szüksége van társakra, akikkel megosztja életét, világszemléletét,

Tarjányi Zoltán: Pedagógia III, Bp., SZIT, 1999, 90–91.

Szent II. János Pál: Familiaris Consortio kezdetű körlevél, SZIT, Bp., 1987, 50–52

Castells, Manuel: Cities and Social Theory, Blackwell Publ, Oxford, 2002.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 105 https://www.ecssz.eu

eseményeit. Újra megnőtt az igény a természetes kisközösségek iránt. A szociológiai

vizsgálatok szerint ebben három tényező játszott fontos szerepet.

A társadalmi struktúrák fokozódó nyomása, mely az egyén szabadságát és személyes

kapcsolatait erősen korlátozta. A városi életforma nyomán fellépő elszemélytelenedés, a

fogyasztás és termelés állandó versenyfutása, mely társadalmi elidegenedést okoz. A gyors

iparosodás és városiasodás csak fokozták azt, és az emberekben felkeltették a vágyat

áttekinthetőbb, kisebb közösség iránt, melyben nagyobb szerepe lehet a személyes tettnek és

felelősségtudatnak. Másik ok az ún. „közbülső csoportok” gyengülése. A hivatásbeli és

politikai organizációk a közösségi kísérletezésnek kevés helyet adtak. Az egyedek közötti

kapcsolatok viszont az új társas formák kikísérletezéséhez túlságosan alkalmiak, túlságosan

funkcionálisak. A modern ember olyan új társadalmi formát keres, mely garantálja az egyén

harmóniáját, társakat keres, kik a szellemileg szétesett világban ugyanazt a felfogást vallják,

mint ő.

A makro- és mikrotársadalom alappillérei a közösségek. Ezek sokszínű és sokszintű hálózata

nélkül részekre hullhat, képtelen az egyéni érdekek, értékek és törekvések sokféleségét

társadalmilag hatékony csoportérdekké felerősíteni, egymással szembesíteni, s ezzel szerves

fejlődéssé formálni.

Demokratikus társadalmak közösségi formációk bonyolult hálózata

nélkül, közösségek, egyéniségek hiányában, individuumok közössége nélkül aligha

alakulhatnak ki. A közösség fogalmát sokan, számosféle módon határozták meg. Eltérően látta

H. Spencer, A. Comte és M. Weber, illetőleg E. Durkheim és F. Tönnies vagy R. Dahrendorf.

Izgalmas meglátásaikat hely hiányában nem ismertetjük. Kiemelve a sokféle megközelítésből

csak párat ismertetünk.

A Chicagói iskola a közösséget nem állította szembe a társadalommal (mint például

Tönnies). A közösség felfogásuk szerint egymás megértésén és kölcsönös figyelembevételén

alapuló személyes kapcsolatok hálózata, mely képes kommunikációs mintázatot új egyedekre

és csoportokra áthagyományozni.

A szocializmus évtizedei alatt csak Makarenko

kollektivista, „eszményi” közösségéről esett szó. Eközben a demokrácia nélküli ál-

közösségiség során meglazultak az azonos világértelmezést, értékeket és normákat közvetítő

hagyományos közösségek. S bár a modern társadalmak sokszor közösséghiányosak, a miénk

még a többinél is inkább az, mert nálunk a szovjet érában kialakult egy sajátos

„individualizmus”, amely a közösségiség gátjává vált. Ezt regisztrálja Hankiss Elemér 1979-

ben megjelent cikke a közösségek válságáról és hiányáról, melyet a Diagnózisok című művében

rögzített és pár évvel később kibontott:

„közösségnek az emberek olyan együttesét nevezem,

amelyet a következő négy tényező köt össze: közös érdek, közös cél, közös értékrend és a fenti

három tényező meglétének tudata, vagy más szóval a „mi tudat”. Álljon itt végül a fogalom

meghatározás zárásaként az Encyclopedia Britannica magyar kiadásának (1998) definíciója a

szociális értelemben vett közösségről: az emberek azon csoportja, amelyet azonos célok,

ugyanazon hit és szokásrendszer köt össze, valamint ugyanazon területen él.

A XX. században növekvő társadalmi mobilitás együtt járt az emberek izolációjával. A

kapcsolatok élesen elválnak személyes, családi és formális relációkra, megszűnőben vannak a

szomszédsági és ismerősi viszonyok, mintegy elveszőben van a közösség. A közösségi formák

felbomlása, illetve átalakulása leginkább a közösségek kompenzáló funkciójának elhalásában

Tibor Tímea – T. Kiss Tamás: Közösségi formációk, Bp., ÚMK, 2000.

Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, Bp., MMI, 1997.

Hankiss Elemér: Diagnózisok I–II, Bp., Gondolat Kiadó, 1981–83.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 106 https://www.ecssz.eu

mutatkozik meg. A magára maradt, bajban lévő, egészségügyi vagy szellemi hátránnyal induló

emberek mindinkább csak rokonaik segítségére számíthatnak, ha elvesztik intim kapcsolatukat,

magukra maradnak és bajuk csak súlyosbodik, nem ritkán veszélybe kerülnek. Ilyenkor a

társadalom külön intézményeinek kell beavatkozniuk.

III. A.) A közösségek funkciói

– Hagyományos lakóhelyi közösségekben felnőtt ember számára az identitás, a társadalmi

önbesorolás alapja.

– Sajátos a közösség a gyermek számára. A család után a szocializációban a kortárscsoportok,

az intézmények, a lakóhelyi közösség szerepe is meghatározó.

– A közösség a társadalmi kontroll szerepét is betölti. A hagyományos közösségekben az

ismerősi viszonyok miatt a társadalmi kontroll természetesen erősebb. Másrészt a

tradicionálisabb közösségekben a személyiség közvetlenül kapta önmagáról a visszajelzést

helyeslés vagy „megszólás” alakjában.

– Az információs igényt és a felszínes kapcsolatok igényét is a közösség elégíti ki.

– Még a legridegebb, legszemélytelenebb kultúrákban is egy idő után sokat megtudnak

egymásról az emberek, és ez számukra fontos. Emellett az egyén a formális

szereppartnerekkel való viszonyban is ambicionálja, hogy őt egyedileg kezeljék, igényeit

respektálják, sajátosságait figyelembe vegyék.

– A közösség adja a személyek számára általában a referenciapontot. Ami a személyiség

számára hasonlónak tűnő csoport egészével történik, az számára természetesnek,

elfogadhatónak látszik akkor is, ha rossz élmény. A közösség ismerős alakjai jelentik azt a

mércét, amelyhez az emberek számos vetületben önmagukat mérik.

– A közösség baráti kapcsolatokat is segít alakítani. A létrejövő kiscsoportok

személyiségformáló referenciapontként működhetnek, melyek a szomszédsági és ismerősi

viszonyokból kialakulhatnak. Különösen a serdülők referenciacsoportjai szerveződnek ilyen

módon. Gyakran deviáns kiscsoportok töltik be ezt a funkciót. Új lakótelepeken gyakran

megfigyelhetők a serdülők és fiatal felnőttek galeriszerű, szoros és személyiségre nagy

hatást gyakorló csoportkötelékei.

– A közösség kölcsönös és segítő interakciós sémákat is kialakít. Nagy jelentősége van, egy-

egy segítőakció tényleges értékén messze túlmegy a szimbolikus jelentés; az a tény, hogy

valaki volt, aki utánanézett, hogy egy rég nem látott magányos vagy idős ember beteg-e,

vagy volt, aki gondjaiban, bajában segédkezet nyújtott. Harmonikusan fejlődő közösségek

szervezett segítőakciókra is képesek. Ilyen módon a közösség bizonyos mértékig pótolni,

kompenzálni képes az intim szféra zavarát, hiányát.

IV. A helyi társadalom esélyei

A globalizáció a posztindusztriális társadalmat jellemző általános társadalmi jelenség,

amelynek során a világ gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai egységesedési folyamata

zajlik. E folyamat alternatívájaként felerősödnek a helyi törekvések, a lokalizáció, amelyek meg

akarják állítani a globalizációt. Globalizáció tehát nem létezik lokalizáció nélkül. Felerősödtek

a társadalom közösségek iránti igényei, valamint értékeinek és kapcsolatainak megőrzésére és

Buda Béla: A közösség szerepe, in: Mentálhigiéné gyakorlati alkalmazása, Bp.Animula Kiadó, 1998.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 107 https://www.ecssz.eu

védelmére tett erőfeszítései. Az elmúlt 10– 20 évben egyértelművé vált, hogy a helyi társadalom

nemcsak védelmet nyújthat egy-egy település polgárainak ahhoz, hogy megőrizhessék

értékeiket és közösségeiket, hanem szerves része a polgárosodás és demokratizálódás

folyamatának, ugyanis az állampolgár elsősorban lakóhelyének társadalmában sajátíthatja el a

polgári értékeket, szocializálhatja a demokrácia játékszabályait.

A szükséges polgári értékek:

– identitás a lojalitással és a helyi társadalommal való azonosulás,

– empátia a lakótársak iránt,

– szolidaritás, a tradicionálisabb mechanikus és a modernebb organikus szolidaritás a

lakótársakkal és a település egészével,

– adaptációs képesség, azaz a változtatásokhoz való megfelelő alkalmazkodás,

– innovációs hajlam, az újra való fogékonyság.

IV. A.) A helyi társadalom és az integráció:

Bőhm Antal alapos meghatározása szerint

a helyi társadalomban az individuum elsősorban

nem munkásként vagy értelmiségiként van jelen, hanem családok, érdekcsoportok, szövetségek

tagjaként vagy esetenként marginálisan. Csak a helyi társadalomból kilépve válik rá jellemzővé

foglalkozása, munkacsoportja, azaz osztály- és réteghelyzete. A helyi társdalom védelmet

nyújthat a külső hatásokkal szemben, az esetleges külső veszélyeket kompenzálhatja, de fel is

erősítheti a „nagytársadalom” hatásait. Mindez a helyi társadalom strukturáltságától, fejlettségi

fokától, integráltságától és nem utolsósorban integritásától függ. Ezért helyi társadalomnak

nevezzük azt az egy-egy településen kialakult mezo-csoportot, amely az individuum és a

társadalmi egész között a primer csoportokon keresztül érdekeket, értékeket, ideológiákat

közvetít, tradíciókat őriz és autochton strukturálódás lehetőségét nyújtja.

A fel- és leépülés által szüntelenül mozgásban levő társadalmi egység hierarchikusan tagolt

csoportjai a strukturálódás különböző fázisait reprezentálják, az integrálódás, a kohézió és az

identitás fokozatai alapján.

Vagyis akkor képez védelmező és/vagy mentálhigiéné

szempontjából biztonságos közeget a helyi társadalom, ha integráltságának, strukturáltságának

foka nagy!

Az 1. ábra azt szemlélteti, hogy az egyén milyen fokozatokon keresztül válik a helyi

társadalom alkotótagjává: ha elégedett a településen zajló folyamatokkal, akkor kötődni fog

lakóhelyéhez, és a jövőjét befolyásolni szeretné. Ekkor lép be a helyi társadalomba, részt vesz

a közös döntésekben, és a többi hasonló személlyel együttműködve létrehozzák a helyi

érdekeket artikuláló integrációt, a település belső humán magját. E köré újabb alanyok

szerveződhetnek, bővülhet, erősödhet az összefogás, de csak akkor, ha a megfelelő

kommunikációs csatornák rendelkezésre állnak és tiszták. Tiszták, vagyis személyes vagy

pártos ellentétek nem akadályozzák a közös célok megvalósítását.

Lányi András: A hely helyreállítása, in: Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói, Bp., Liberarius

KKT, 2003.

Bőhm Antal: Helyi társadalom, civil társadalom, településfejlesztés, Bp., Agroinform Kiadó, 2002.

Bőhm: i. m.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 108 https://www.ecssz.eu

Az egyén és a helyi társadalom kapcsolata

Az egyén A helyi társadalom

1. ábra (Forrás: Bőhm Antal: A helyi társadalom)

Merton

a társadalmi kohézió alábbi fokozatait különbözteti meg:

1) közös normákból és értékekből származó kulturálisan ösztönzött kohézió;

2) szervezetileg ösztönzött kohézió, amikor a csoporttagok tevékenységei egymástól

kölcsönösen függnek, és ennek révén valósíthatók meg a célok;

3) strukturális összefüggések által ösztönzött kohézió: a csoportok közötti szembenállás,

verseny alakítja ki.

Merton fokozatai fejlődési szintek szerint különböznek egymástól, egyszersmind

funkcionális különbségeket is érzékeltetnek. Bőhm Antal

munkájában megjegyzi azt is, hogy

mai viszonyaink között a lakóhelyhez ragaszkodás, a lokálpatriotizmus igen fontos. Egyre

erőteljesebben lehet alapozni a polgárok városszeretetére annak fejlesztése érdekében, mely a

civil szerveződések erősödésével továbbfejlődik.

Magyarország 3200 településére sokkal inkább a közösségképződés természet adta formái,

esetenként a véd- és dacszövetség jellegű társulások jellemzőek, s nem a tudatosan kiépített,

belülről vezérelt települési közösségek. A magyar társadalom jelentős mértékben

közösséghiányos társadalom. Ennek okai viszont nem csupán a mában keresendők, ez az egyik

történelmi örökségünk. Röviden felelevenítve az eseményeket, könnyen kimutatható, hogy a

magyar társadalom polgári középosztálya alig indult fejlődésnek a kiegyezést követő rövid

periódusban, máris katasztrófák söpörtek végig a nemzeten. Két ízben emésztette fel hazánk

energiáit világháború, a nemzettest is szétszakadt, majd pedig egy sokkal veszedelmesebb

tendencia gyakorolt hatást: a kommunizmusban erőszakkal termelték újjá az alattvalói tudatot.

Vagyis az organikusan kifejlődő polgári identitás mértéke elégtelen. Ennek baljós

következménye pedig, hogy a megfelelő életstratégiák és értékrendszer nélküli társadalomra

nagyon rövid idő leforgása alatt zúdult rá a szelektálatlan nyugati „kultúrelegy”.

IV. B.) A fenntartható helyi társadalom igénye

A fenntartható fejlődés gondolata az ökológiai- és ökonómiai mellett megköveteli a szociális

fenntarthatóság szempontjait is. Az alapvető emberi szükségletek biztosításán túl az emberi élet

Merton, Robert: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Bp., Gondolat Kiadó, 1980.

Bőhm: i. m.

perspektíva

↓

kötődés

↓

elégedettség

integráció

↓

kooperáció

↓

részvétel

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 109 https://www.ecssz.eu

minősége, a társas kapcsolatok, a szellemiség fejlődésének szükségessége is megfogalmazódik.

Szintén lényeges kritérium az erőforrások felhasználásában minden ember igazságos

részvétele, szociális normáinak érvényesítése. A társadalmi fenntarthatóság fontos kritériuma a

civil kezdeményezések erősödése. A fenntarthatóság társadalmi feltételei: szabadságvágy,

autonómiaigény, öntevékenység.

Ezen feltételek sokszínű közösségekben valósulhatnak meg.

A fenntartható közösségben a szolidaritás és esélyegyenlőség intézményei is léteznek. Az

autonómia, a saját forrásokból való optimális gazdálkodás megadja a részleges szuverenitás, az

önrendelkezés lehetőségét is, csökkentve a kiszolgáltatottságot és növelve a szabadság fokát.

Ennek feltétele s egyszersmind megerősített eredménye a közösségi identitás léte vagy

kialakulása.

A közösségfejlesztés koncepciója érintkezik a fenntartható fejlődés fogalmával. A kicsi, a

hagyományokhoz, a tapasztalatokhoz kapcsolódó helyi és lehetőleg közösségi megoldásokban

hiszünk, s amelyekben szükséges a korábbi tudások továbbfejlesztése, a művelődés, a nyitott

gondolkodás és a cselekvő életforma.

A közösségfejlesztés számára a legfőbb érték a

közösségiség, amelyben a szükségletek feltárása és kielégítése, az ehhez szükséges

készségfejlesztés, az együttműködés, az egymásért érzett felelősség és szolidaritás valósul meg

a helyi cselekvésen keresztül. Leegyszerűsítve úgy is mondhatjuk: cselekvésközösségben.

A fogyasztói társadalom hívei szerint a demokrácia és a szabadság nem más, mint hogy

bármit megvásárolhatunk, amit csak akarunk. A fogyasztás állandó növelésére irányuló

törekvés egy bizonyos szint fölött már nemcsak az emberi jólétet nem szolgálja, hanem – a

bioszféra véges eltartó képessége miatt – hosszú távon fenntarthatatlan társadalmi-gazdasági

berendezkedéshez vezet. Ma számosan választják az önkéntes egyszerűséget, de az ember

teljességéhez szükség van spirituális gyökereire is. E gyökerek az ember társas, kulturális,

természeti és vallási szükségleteit jelentik. Egy ember – vagy közösség – teljességéhez

szükséges gyökereinek épsége és a fogyasztói társadalomba ágyazottsága között fordított

irányú a kapcsolat.

Az önkéntes egyszerűsítők a materialista alapú fogyasztói társadalmat

erőteljes kritikával illetik. Az önkéntes egyszerűséggel kapcsolatban öt, szorosan összefüggő

alapértéket emelnek ki: az anyagi egyszerűség, az emberi lépték, az önállóság, az ökológiai

tudatosság és a személyes gyarapodás. Amint azt E. F. Schumacher: A kicsi szép

című

művében kifejtette, az élet- és munkakörülményeket, valamint a támogató intézményeket a

lehető legnagyobb mértékben decentralizálni kell, hogy ezzel áttekinthetőbb és kezelhetőbb

egységek jöjjenek létre. Minden ember számára világosnak kell lennie, hogy mivel járul hozzá

az egészhez, mekkora felelősség terheli, s hogy a javakból mekkora rész illeti meg. Az életünk

nem attól lesz gazdagabb, amit birtoklunk, hanem attól, amivé válunk!

IV. C.) Területi identitás, közösségi településfejlesztés

A szociológia és antropológia a társadalmi szerveződés térbeli kereteit keresve az etnikai-

kulturális, szellemi-tudati összetartozásra teszi a hangsúlyt.

Így a régió fogalmát P. Bourdieu

az identitás és a reprezentáció fogalmaival párosítja, ahol a régió nem stabil kategória, hanem

Vásárhelyi Judit: Közösségek identitása, autonómiája, In: Vissza vagy hová? Bp., Tertia Kiadó, 2002.

Varga – Vercseg: i. m.

Elgin, Daniel: Voluntary Simplicity, Toward a Way of Life That Is Outwardly Simple, Inwardly Rich, New

York, 1993.

Schumacher, E.F.: A kicsi szép, Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1991.

Bourdieu, Pierre: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése, Bp., General Press, 2. kiadás, 2008.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 110 https://www.ecssz.eu

dinamikus társadalmi jelenség.

Hazánkban ilyen (kulturális) régió a történelmi Magyarország

öt nagy térsége: a Dunántúl, az Alföld, a Felvidék, a Délvidék és Erdély. A térbeli identitás

szakirodalmában azok a szociológiai vizsgálatok a dominánsak, amelyek az egyén és a

kollektívumok térhez kötődését, annak kulturális, emocionális és kognitív tartalmát és

megnyilvánulásait elemzik, s amelyek többnyire a lokalitásra, kisebb terekre irányulnak.

helyi (és civil) társadalom is részt vesz a települések fejlesztésében. A hagyományosabb

részvétel, mikor a helyi társadalmi szervezetek a településfejlesztéssel kapcsolatban:

– szervezik a helyi társadalmat a fejlesztési tervezésben és végrehajtásban való részvételre;

– kifejezik a helyi társadalom egyes csoportjainak véleményét;

– elősegítik a fejlesztési koncepciók, programok és tervek konszenzusos kialakítását;

– társadalmi, lakossági ellenőrzést gyakorolnak a fejlesztések felett;

– befolyásolják a helyi közösségfejlesztést.

Az ennél újabb, s egyben mélyebb közösségi tervezés (vagy participatív tervezés)

kulcseleme a helyi érintettek, közösségek aktivizálása és bevonása egy közös jövőképzés

stratégia kialakításába, oly módon, hogy az valóban visszatükrözze a közösség szükségleteit,

igényeit és szempontjait.

Tulajdonképpen a bölcs településszervezés- és fejlesztés azon a

belátáson alapul, hogy a jövőt elsősorban nem az anyagiak, hanem az itt élő emberek tudása,

innovációs képessége, hite és összekapaszkodása határozza meg!

A közösségfejlesztés elsősorban a települések, térségek, szomszédságok közösségi

kezdeményező- és cselekvőképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a

polgároknak és azok hálózatainak, valamint a közösségfejlesztőknek is, akiknek bátorító-

ösztönző, informáló, kapcsolatszervező munkája életre segítheti vagy kiegészítheti,

megerősítheti a meglévő közösségi erőforrásokat.

A közösségi tervezés közvetlen előnyei:

– a tervezés értékválasztást tükröz;

– integrált és komplex nézőpontot közvetít;

– innovatív megoldásokat nyújt;

– valós igényű, releváns fejlesztést jelent;

– minimalizálhatja a konfliktusokat, azaz konszenzust tükrözhet;

– elkötelezheti a helyi szereplőket, kötődést kialakítva;

– nyertes-nyertes megoldást eredményez;

- erősödik a társadalmi tőke, növekszik az emberek jóléte.

V. A civil társadalom

A civil szervezetek mibenlétéről, társadalmi szerepéről viták folynak. A civil társadalomnak

nincs olyan átfogó és tömör meghatározása, amely minden társadalomtudomány számára

kezelhető kategóriát csinálhatna belőle. Egyik lába a filozófiában van: az ideális társadalmi

szerződés egyik eleme. A másik az empirikus szociológiában, amiben hol politikai

mozgalomként kezelik, hol a nonprofit egyesületekkel és alapítványokkal azonosítják. Talán

Bourdieu, Pierre: Az identitás és reprezentáció, Szociológiai Szemle, 1989/2.

Éger György: Regionalizmus, Osiris Kiadó, Bp., 2000.

Széman Zsuzsa – Harsányi László: Halak és hálók. Bp., Nonprofit kutatások 8, 1999.

Sain Mátyás: Segédlet a közösségi tervezéshez, Területfejlesztési füzetek (1.), Bp., 2010.

Beke Pál: Méltóságkereső, Bp., EPL Kiadó, 2001.

Sain: i. m.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 111 https://www.ecssz.eu

mégis megemlíthető egy közös nevező: az autonómia, az államhatalomtól való függetlenség

eszméje és társadalmi konkrétuma. John Keane, a téma neves kutatója, aki szerint a civil

társadalom nyílt vitákat, szembenállást és megértést, gyámkodás alatt nem álló önállóságot,

határozott sokféleséget és az egyének, illetve csoportok önmagára visszaható dinamikáját

jelenti – egyfajta társadalmi területet az állam, a gazdaság és a magánszféra között.

Másként

értelmezték a civil társadalom fogalmát az eszmetörténet különböző korszakaiban. Eredetileg

a társadalom és az állam nem-fogalma, a „politikai társadalom” szinonimája. A civil társadalom

kifejezés (a latin societas civilisből) 1400 körül került be az európai szóhasználatba,

kapcsolódva azokhoz a jelentésekhez, amelyekkel Cicero gazdagította a fogalmat. Nemcsak az

egyes államokra utalt, hanem a kellően fejlett, tehát városokat magába foglaló, saját jogi

kódexszel (ius civile) bíró politikai közösségek életviszonyaira is, melyekhez hozzátették a

civilizáltságot és urbanitást (a barbárok és a preurbánus kultúrák nem számítottak civil

társadalomnak), a polgári társas viszonyt – vagyis, hogy az élet a polgári joghoz igazodjék –

valamint a „civil élet” és a „kereskedelmi mesterségek” kifinomultságait.

A szerződés-elvű politikai gondolkodás, közelebbről Locke, a „politikai vagy civil

társadalmat” az atyai tekintéllyel és a természeti állapottal állította szembe. Az alapfeltevés az

volt, hogy a pénzgazdaság, az akadálytalan csere – melynek a szabadpiac ad keretet –, a

civilizált és értelmes emberek kényelmes és tisztes életet nyújtó fejlődése és a törvénytisztelő

politikai rend együttese biztosítja az emberi viszonyok kielégítő és progresszív állapotát. Hegel

és Marx visszájára fordította ezt az implicit erkölcsi ítéletet. A civil társadalom (bürgerliche

Gesellschaft) a haladóbb népek addig elért fejlődési állapotát jelentette, amely azonban kapzsi

és haszonleső társadalom, hiányzik belőle a primitív társadalom melege és erkölcsi összetartása.

A szó itt egy olyan gazdasági és társadalmi rendet jelöl, amely saját elveit követi, függetlenül a

jog és a politikai társulás követelményeitől. A Hegel és Marx hagyományait követő szerzőknél

a civil társadalom végső soron az államtól különváltan elgondolt, modern nyugati, ipari-tőkés

társadalmat jelenti. A mai általános szóhasználatban a civil társadalomnak már nincs morális

felhangja, a szó egyszerűen a fennálló társadalmi rend nem politikai vonatkozásaira utal, tehát

lehet például arról vitatkozni, vajon illeszkedés vagy egyenetlenség jellemzi-e a civil

társadalom és az állam viszonyát.

Hankiss Elemér a Diagnózisok 2. kötetében a magyar (akkori) civil társadalom

jellegzetességeit elemzi, amelyeket a második társadalom, második nyilvánosság, második

tudat kategóriáival jellemez.

Manapság a civil szervezeteket, mint nonprofit és non-

governmental organizations (NGO) definiálják.

E koncepciónak megfelelően a társadalmi

tevékenység három jellegzetes szférája: a gazdaság, a politika és a civil társadalom jól

elkülönült egymástól, általában és az egyes ember tevékenységében is. A gazdaság döntő célja

a profitszerzés. Ebben a világban a profit a meghatározó, minden más ennek a függvénye. A

politika világában a hatalom megszerzéséért konkurálnak egymással a politikai pártok, a döntő

tehát a hatalom birtoklása. A civil társadalom világában az állampolgárok sajátos formális és

informális csatornákon keresztül tevékenykednek autonóm célokat követve, önmagukat

közösséggé szervezve, s öntevékenyen szolgálva saját érdekeiket.

Keane, John: Civil társadalom, Bp., Typotex Kiadó, 2004.

Hankiss: i. m.

Bőhm : i. m.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 112 https://www.ecssz.eu

V. A.) Civil szervezetek történeti perspektívában

A magyar civil társadalom előzményeihez tartozik, hogy a polgári fejlődést megszakítottság

jellemezte, a társadalomfejlődést széttöredezettség, az államhatalmat pedig paternalizmus.

modernizációs folyamat elsősorban az iparosodásban és az urbanizációban fejeződött ki. A

városok helyi társadalmában jelentek meg a civil társadalom kellékei: az egyesületek, egyletek

és más polgári társaságok. A XX. század kataklizmái – világháborúk, forradalmak, diktatúrák

– széttördelték a polgárosodás folyamatát. A szocializmus évtizedeiben elvetették a polgári

értékeket, betiltották vagy perifériára szorították a civil szervezeteket. Az erősen centralizált

pártállam mindenütt jelen akart lenni, mindent ellenőrzött. Amikor a tervgazdaság tartalékai

kimerültek és elkezdett működni a második gazdaság, egy sajátos „szocialista kispolgárosodás”

ment végbe. A 80-as évek végére már több ezer civil szervezet működött Magyarországon. A

rendszerváltás pedig a civil társadalomfejlődés előtt is utat nyitott.

A civil szervezetekben

azonban tovább élt az átpolitizáltság, illetve a központi és helyi támogatástól való függés. A

mai túlpártosodott országban fontos a civil társadalom erősödése, mely demokratikus kontrollt

jelenhet, erősítve a pluralista demokráciát!

Az elmúlt pár évben új civil társadalmi szereplők váltanak ki vitákat a hazai politikai életben.

Nevezetesen a külföldi pénzből élő, külföldi szervezetek által támogatott hazai civil aktorok

szerepe. A kormányzati oldal jogszabálymódosítással meg kívánja teremteni e civil szervezetek

jobb átláthatóságát, ellenőrzését. Velük kapcsolatban a következők fogalmazhatók meg.

Egyrészt demokrácia nincsen honpolgárok nélkül, akik a választásokon való részvételükkel

automatikusan bekapcsolódnak a közéletbe. Minden állampolgár joga a közéleti aktivitás.

Arisztotelészi értelemben zoon politiconok, francia szóval citoyenek joga a közjó szolgálata.

Ugyanakkor a civilek és pártok közötti alapvető különbség, hogy a pártok tevékenysége a

hatalom megszerzésére és megtartására irányul. Bár a civilek sem semlegesek politikai értékeik

alapján, de ez az utóbbi nem jellemezheti őket. Szerepük a pártok katalizálása bizonyos

ügyekben és kontrollja, de nem a konkrét „hatalom csinálás”. A külföldről pénzelt szereplők

azonban nem átlátható politikai érdekeket képviselnek, őket hazai politológiai műhelyek szerint

lobbistaként kellene számontartani. (Lásd: Századvég kutatása 2017. március: Az NGO-k mint

politikai szereplők.)

V. B.) A polgárok lehetőségei, a társadalmi részvétel

A társadalmi részvételnek teret adó mozgalmak szereplehetőségeit két alapvető feladatkör

között kell kijelölni.

1) A tudomány a maga objektivitásigényével és kritikai funkciójával feltárja a problémák

forrását (diagnózis), és igyekszik megoldási javaslathoz segíteni (terápia).

2) A politika feladata ezek lehetséges figyelembevételével a problémamegoldás

keretfeltételeinek, eszközeinek, stratégiájának kidolgozása és megvalósítása.

Az aktív állampolgár, a társadalmi mozgalom nem veheti át és nem helyettesítheti a

hivatásos kutató és politikus feladatait. Viszont kiegészítheti, továbbfejlesztheti

Hankiss: i. m.

Bőhm: i. m.

Szabó Máté: Globalizáció, civil társadalom és jogvédelem, In: Csefkó F. – Horváth Cs. (szerk.): Magyar és

európai civil társadalom, Pécs, 1999.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 113 https://www.ecssz.eu

tevékenységüket a hatékonyság és demokrácia szempontjából. Ha az intézményes politika nem

funkcionál megfelelően, akkor a társadalmi tevékenység visszacsatolása informálhatja a

politikai rendszert. A társadalmi aktivitás a politika számára mintegy katalizátorfunkciót lát el.

Elősegítheti a szakmapolitikák megújulását, így innovatív funkciót is teljesít. Emellett a

társadalmi aktivitás segíti a demokratizálódást, vagyis azt, hogy a döntések nem csupán a

szakmai és politikai elitek körében szülessenek meg, hanem társadalmi beleszólással és

részvétellel. Ahogy már e fejezet elején rögzítettük, a civil társadalom a „politikai társadalom”

szinonimája volt. Az újkorban a jelentése a „nem állami”, magánszféra képviseletévé változott.

A cél az lenne, hogy a civil szféra a polgárosodás erjesztőjeként szolgálja a közjóért felelős

polgár újra megjelenését, ahol a (helyi) közéletbe mindenki belekapcsolódik, mert felelősnek

érzi magát közösségeiért, azok sikereiért.

VI. Összegzés

A globalizált és individualista, „fejlett” világon belül Magyarország is bajban van. A

házasság és a család intézménye nincs válságban, noha a társadalom válságjelenségei hatnak

rá. A kiút a családok és közösségek megerősítésében, a civil társadalom építésében és a

történelmi egyházak erkölcsformáló szerepének helyreállításában rejlik. A család

kifogyhatatlan erőforrás, mert ereje a szeretetből és a szolidaritásból fakad. Ha erősek a

családok, erős a nemzet. A családok képezik a társadalom gazdasági, humán és szociális tőkéjét,

ezért különösen fontos értékteremtő tevékenységük méltó elismerése. A családok mellett

közösségeinket kell erősítenünk. Csak ép és boldog családokból álló közösségekre épülhet erős

nemzet! Az ember közösségi lény, nem élhet csoport és közösség nélkül. A közösség az

emberek azon csoportja, amelyet azonos célok, ugyanazon hit és szokásrendszer köt össze,

mely képes kulturális és kommunikációs mintázatait, morális rendszerét új egyedekre és

csoportokra áthagyományozni. A közösséget alapvetőnek és meghatározónak tekintjük az

egyes ember fejlődésében, ugyanis az egyént születése pillanatától élete végéig közösségi

formációk építik, alakítják, kényszerítik vagy késztetik.

A legtermészetesebb közösség a család. A közösség számos funkciót lát el: identitást

biztosít, a társadalmi kontroll szerepét tölti be, információs igényt elégít ki, szocializál,

referenciacsoportként működik, valamint kölcsönös és segítő interakciós sémákat alakít ki. A

közösségfejlesztés elsősorban a települések, térségek, szomszédságok, közösségi

kezdeményező- és cselekvőképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a

polgároknak és azok hálózatainak, valamint a helyi szükségletek mértékében a

közösségfejlesztőknek is, akik bátorító-ösztönző, informáló, kapcsolatszervező munkája életre

segítheti vagy kiegészítheti a meglévő közösségi erőforrásokat. Tulajdonképpen a bölcs

településszervezés- és fejlesztés azon a belátáson alapul, hogy a jövőt elsősorban nem az

anyagiak, hanem az itt élő emberek tudása, innovációs képessége, hite és összekapaszkodása

határozza meg. A civil társadalom eredetileg a politikai társadalom szinonimája volt. A közjóért

felelős szabad polgárok közössége, akik átérzik etikai felelősségüket. Az újkortól a civil

társadalom a nem állami, nem direkt politikai szerveződéseket jelenti. Az egyik legnagyobb

feladat, hogy a közösségek erősítése révén visszaadjuk a civil társadalom eredeti

jelentéstartalmát, a közjóért felelős közösségi magatartást. A családok és közösségek

megerősítéséért sokat tehetnek a történelmi egyházak, család- és közösség pasztorációjuk

révén. Az ép és boldog családok, az erős és öntudatos közösségek és a közjóért felelős polgári

értékeket megvalósító civil társadalom létrejötte fontos előfeltétele a demokráciának; a

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 114 https://www.ecssz.eu

demokratikus intézményrendszer léte pedig előfeltétele a közösségek létrejöttének és tartós

fennmaradásának. A megállapítás a jogállami és lassan polgárosodó Magyarországon is igaz.

Irodalomjegyzék

A Katolikus Egyház Katekizmusa, SZIT, Bp., 1994.

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, SZIT Kézikönyvek 12., Bp., SZIT, 2007.

A boldogabb családokért, MKPK, SZIT, Bp., 1999.

A. Gergely András: Identitás és etno-regionalitás, Bp., MTA PTI, 1996.

Alszeghy Zoltán (szerk.): Kereszténység és közösségek, Róma, Teológiai Kiskönyvtár, 1981.

Angelusz Róbert – Tamás Róbert: Társadalmak rejtett hálózata, Bp., MKI, 1991.

Arno Anzenbacher: Keresztény társadalometika, Bp., SZIT, 1999.

Arisztotelész: Politika, Bp., Gondolat Kiadó, 1984.

Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I–III, Gondolat Kiadó, Bp., 1996–98.

Augustinus: De Civitate Dei, Kairosz Kiadó, Bp., 2006–2008.

Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek, Századvég Kiadó, 2003.

Beke Pál: Méltóságkereső, Bp., EPL Kiadó, 2001.

Beke Pál: Településfejlesztési füzetek 14, Bp., BM, 1995.

Bibó István: Válogatott tanulmányok I–II, Bp., Gondolat Kiadó, 1995.

Beran Ferenc – LENHARDT Vilmos: Az ember útja, Bp., SZIT, 2012.

Bolbeitz Pál: Relatív és abszolút, Éghajlat Kiadó, Bp., 2012.

Bourdieu, Pierre: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése, Bp., General Press, 2. kiadás,

2008.

Bourdieu, Pierre: Az identitás és reprezentáció, Szociológiai Szemle, 1989/2.

Bőhm Antal: Helyi társadalom, civil társadalom, településfejlesztés, Bp., Agroinform Kiadó,

2002.

Buda Béla: A közösség szerepe, in: Mentálhigiéné gyakorlati alkalmazása, Bp.Animula Kiadó,

1998.

Castells, Manuel: Cities and Social Theory, Blackwell Publ. Oxford, 2002.

Cséfalvay Zoltán: Globalizáció I-II. MTK, Bp., 2004.

Csefkó Ferenc – Horváth Csaba: Magyar és európai civil társadalom, Dialóg Campus, Pécs,

1999.

Cseh-Szombathy László – Tóth Pál Péter: Népesedés és népesedéspolitika, Bp., Akadémiai

Kiadó, 2002.

Dahrendorf, Ralph: A modern társadalmi konfliktus, Bp., Gondolat Kiadó, 1994.

Durkheim, Émile: A társadalmi tények magyarázatához, Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó,

1978.

Éger György: Regionalizmus, Osiris Kiadó, Bp., 2000.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 115 https://www.ecssz.eu

Elgin, Daniel: Voluntary Simplicity, Toward a Way of Life That Is Outwardly Simple, Inwardly

Rich, New York, 1993.

Farkas Péter: Egymásba kapaszkodva, Bp., L’Harmattan Kiadó, 2005.

Farkas Péter: A szeretet civilizációjáért, Bp., L’Harmattan Kiadó, 2012.

Farkas Péter: A szeretet közössége, Bp., L’Harmattan Kiadó, 2014, II. kiadás

Ferge Zsuzsa: Elszabaduló társadalmi egyenlőtlenségek, Bp., ELTE, 2000.

Ferenc pápa: Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás, Bp., SZIT, 2014.

Ferenc pápa: Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás, Bp., SZIT, 2016.

Fromm, Erich: Birtokolni vagy létezni, Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.

Goják János: A szubszidiaritás értéke a társadalom érdekében, Bp., Adenauer Stiftung, 1999.

Hankiss Elemér: Diagnózisok I–II, Bp., Gondolat Kiadó, 1981–83.

Häring, Berhard CSR: Krisztus törvénye, Erkölcsteológia III, Róma–Budapest, Pannonhalma,

Bp., SZIT, 2015.

Horváth-Szabó Katalin: Házasság és család, Bp., Új Ember Kiadó, 2008.

Huntington, Stephen Paul: A civilizációk összecsapása és a világrend alakulása, Bp., Európa

Kiadó, 2003.

Szent II. János Pál pápa: Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdítás, Bp., SZIT, 1987.

Keane, John: Civil társadalom, Bp., Typotex Kiadó, 2004.

Kocsis Tamás: Gyökereink, Bp., Ursus Libris, 2003.

Kopp Mária – Skrabski Árpád: A boldogságkeresés útjai és útvesztői a párkapcsolatokban, Bp.,

Heti Válasz Kiadó, 2016.

Lányi András: A hely helyreállítása, in: Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói,

Bp., Liberarius KKT, 2003.

Magagnotti, Paolo: A kisegítés (szubszidiaritás) elve az egyház társadalmi tanításában, Pécs,

1993.

Merton, Robert: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Bp., Gondolat Kiadó, 1980.

Nagyné Varga Ilona (szerk.): Közösségi munka a családsegítésben, Debrecen, Szociotéka,

2011.

Parsons, Talcott: Structure and Process in Modern Society, New York Glencoe Press, 1960.

Parsons, Talcott –Bales, Robert: Family, New York, Glencoe Publ., 1956.

Sain Mátyás: Segédlet a közösségi tervezéshez, Területfejlesztési füzetek (1.), Bp., 2010.

Simmel, Georg: Válogatott társadalomtudományi tanulmányok, Bp., Gondolat Kiadó, 1967.

Somlai Péter: Társas és társadalmi, Bp., Napvilág Kiadó, 2008.

Schumacher, E.F.: A kicsi szép, Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1991.

Szabó Máté: Globalizáció, civil társadalom, regionalitás, Bp., Osiris Kiadó, 2004.

Szabó Máté: Globalizáció, civil társadalom és jogvédelem, In: Csefkó F. – Horváth Cs. (szerk.):

Magyar és európai civil társadalom, Pécs, 1999.

Széman Zsuzsa – Harsányi László: Halak és hálók. Bp., Nonprofit kutatások 8, 1999.

ECSSZ Farkas • Ép, egészséges és boldog családokból álló közösségekre...

IV. évf. 2021/2 116 https://www.ecssz.eu

Tarjányi Zoltán: Pedagógia III, Bp., SZIT, 1999.

Tibor Tímea – T. Kiss Tamás: Közösségi formációk, Bp., ÚMK, 2000.

Utasi Ágnes: A bizalom hálója, Bp., Rejtjel Kiadó, 2002.

Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, Bp., MMI, 1997.

Vanier, Jean: A közösség, Bécs, OMC, 1986.

Vásárhelyi Judit: Közösségek identitása, autonómiája, In: Vissza vagy hová? Bp., Tertia Kiadó,

2002.

Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak, Bp., Parola füzetek, 2004.

Vercseg Ilona: Közösségelmélet, Tantárgyi összefoglaló, Bp., ELTE TÁTK, Közösségi és civil

tanulmányok szak, 2014.

Weber, Helmut: Speciális erkölcsteológia, Bp., SZIT, 2015.

Weber, Max: Gazdaság és társadalom, Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1997–2004.

ECSZSZ Jobbágyi • Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról

IV. évf. 2021/2 117 https://www.ecssz.eu

Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról

Dr. Jobbágyi Gábor

I. Bevezető – helyzetértékelés

Hazánk demográfiai helyzete katasztrofális; ezt ma már azok a demográfusok is elismerik,

akik 2–3 évtizeddel ezelőtt még optimistább előrejelzéseket adtak, holott már akkor lehetett

látni a tragikus állapotot. Ezen hivatás képviselői nem kedvelnek, mert általában – kívülálló

polgári jogászként – immár közel 30 éve olyan kérdéseket vetek fel, mellyel ők nem

foglalkoznak. Hibának tartom, hogy a népesedési mutatókat csak 3–4 évtizedre visszamenőleg

elemzik.

Kérdésem miért nem 100 évre visszamenőleg? Trianon után 10 évig bőven 200 000 felett

volt a születésszám katasztrofális szociális viszonyok között. A második világháború után

1950-ig 170 000–180 000. (Most 15 éve 90 000–100 000 között van!)

Ha az 1921–1991 közötti 70 évet két részre osztjuk, 1956-ig 1,8838 millióval több gyerek

született hazánkban. (Miközben világégések voltak, holokauszt, Gulag, sok százezres

kivándorlás.) A születések – halálozások aránya mindvégig pozitív volt, a lakosság száma nőtt

az első 35 évben!

Sajnos a folyamatok nem változtak meg 1990 után, hanem tovább erősödtek. A felelősség

egyértelműen az 1950-től uralkodó baloldali kormányoké, melyek gyermek és családellenes

intézkedései, agymosása a rendszerváltás után is tovább hatottak. Sőt! A Bokros-csomag

hatására 1 év alatt 20.000-rel csökkent a születésszám. („Egyek vagy gyerek?”)

A demográfusok ma már őszintébben tárják fel a folyamatokat, de két kérdésben ma sem

mondják a valós helyzetet:

a.) Az egyik hamis állítás, hogy a népesség reprodukciójához az szükséges, hogy az átlagos

női termékenység a népességen belül 2,1 legyen.

Ez az állítás csak akkor igaz, ha a népességen belül soha nem csökken a termékenységi arány

2,1 alá. A magyar valóság viszont az, hogy 1956 óta – 3 év kivételével – soha nem értük el a 2,1

termékenységet. Konkrétabban: évről évre kisebb korosztályok léptek szülőképes korba, s ők

sem reprodukálták önmagukat. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a nők 1/3-ának

termékenységi ideje alatt egy gyermeke sem születik, egyharmadának egy gyermeke születik,

egyharmadának kettő, vagy több. Vagyis nem az a fő probléma, hogy a második gyermek után

nem születnek újabbak, hanem az, hogy nem születik meg az első, illetve a második gyermek.

(Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne ideális a három, vagy több gyermekes

családmodell.)

A magyar termékenységi arány jelenleg 1,4–1,5 között van. Vagyis, ha az elmúlt 10 évben

évente született kb. 45 000 nő esetében fennmarad ez a termékenységi arány, ennek a

korosztálynak kb. 60 000 gyermeke fog születni.

Dr. Jobbágyi Gábor professor emeritus

ECSZSZ Jobbágyi • Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról

IV. évf. 2021/2 118 https://www.ecssz.eu

Ugyanakkor „a meghaló” korosztályok lélekszáma mindig magasabb, mert az évtizedek alatt

a születések száma folyamatosan csökkent, ebből adódóan az idősebb korúak száma nőtt.

Mindez a folyamat nemcsak a mai magyarság belátható időn belüli teljes kihalását, hanem jóval

előtte a társadalom összeroppanását is jelenti. Ha a fenti tényeket elfogadjuk, akkor

Magyarország jelenlegi lélekszámának fennmaradásához ez évtől kezdve nem 2,1-es

termékenységi arány lenne szükséges, – aminek elérése jelenleg vágyálom – hanem 3,0

termékenységi arány. Ha valami csoda után elérnénk a 2,1-es termékenységi arányt, akkor is a

népesség kb. évi 30 000-rel fogyna az idős korosztályok magasabb létszáma miatt.

b.) A másik hamis demográfiai adat, hogy az ország jelenlegi lélekszáma kb. 9 700 000 fő.

(Ez is több mint 1 000 000 fő csökkenés 31 év alatt!)

Ez a szám azért nem valós, mert a népességbe beleszámítják a hazánkban ideiglenes

tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár munkavállalókat. Létszámuk a

népesedési statisztikák szerint kb. 180 000 fő. Természetesen nem az évente magyar

állampolgárságot szerző 7000–8000 személyről beszélünk, akik életvitelszerűen hazánkban

élnek.

Ugyanakkor, mikor a népesedési kimutatások beleszámítják a népességbe a fenti 180 000

főt, nem számítják le a külföldön dolgozó, vagy tanuló magyarokat – holott a korrekt kimutatás

ezt igényelné.

Ha elfogadjuk ezt a megállapítást, akkor hazánk lélekszáma jelenleg nem 9 700 000 fő,

hanem kb. 9 550 000 fő.

Az említett katasztrofális folyamatnak lassítása is radikális lépéseket kíván a családpolitika

s az életvédelem területén. Az eddigi intézkedések – bár rendkívül pozitívak – láthatóan csak

minimális változást hoznak, s nem változtatnak a lefelé zuhanó népesedési spirálon.

II. Családpolitika

Az eddigi családpolitikai intézkedéseket rendkívül pozitívnak értékelem. Az évtizedes

gyerekellenes politikának ugyanis két pillére volt; a gyermekes családok pénzügyi

megnyomorítása, s e gyermektelenség segítése (könnyű abortusz, fogamzásgátlás, sterilizáció).

Ezért a családi adózás (s a hozzá kapcsolódó változások; CSOK, kétgyermekesek adózási

kedvezménye, házasságkötési támogatás s a most bejelentett újabb jelentős családtámogatások)

valóban hatalmas segítség a gyermekes családoknak.

A javaslatok a következők:

1.) Házasságkötési támogatás

Kétségtelen tény, radikálisan visszaesett a házasságkötések száma, s nőtt az élettársi

kapcsolatoké. (Bár az elmúlt években emelkedtek a házasságkötések.)

E mögött véleményem szerint nemcsak a házassági kötöttségektől való idegenkedés áll,

hanem a hihetetlenül megnövekedett esküvői költségeké is.

Ma egy átlagos szerény esküvő költsége 500 000–1 000 000 Ft. A házasságkötésekre

ugyanolyan „ipar” telepedett rá, mint a temetésekre.

Két kb. 140 000 Ft kezdő fizetéssel rendelkező fiatal képtelen a költségeket összeadni, s a

felmenők se rendelkeznek sokszor ekkora összeggel.

Javaslat: Minden 18–35 év közötti első házasságát kötő házaspár egyszer 1 millió Ft

házasságkötési támogatást kapjon, vagyis a jelenlegi összeg emelkedjen.

ECSZSZ Jobbágyi • Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról

IV. évf. 2021/2 119 https://www.ecssz.eu

2.) Lakáskérdés

A házasságkötések száma azért is csökkent, illetve tolódik ki a házasulók életkora, mert a

fiatalok – akik egyébként kötnének házasságot – a mai lakáskörülmények között képtelenek

még egy szerény önálló lakáshoz is hozzájutni. (Önerő kb. 2 millió Ft, törlesztő részlet 70 000–

80 000 Ft, keresmény fejenként kb. 120 000–150 000 Ft nettó – szülői segítség egyre

valószínűtlenebb.)

Ezért újabb centrális kérdés a fiatal házaspárnak azonnali lakáshoz juttatása, s itt nemcsak a

saját tulajdonú lakásra gondoljunk.

Javaslat: Ennek módja lehet olcsó bérű (havi 20 000–30 000 Ft) bérlakások építése. A

lakbér azonban a házaspár elkülönített számlájára kerülne 10 éven keresztül. 10 év után – ha

három gyermekük született – tulajdonba kapják az addigi bérlakást, mellyel szabadon

rendelkeznek. 2 gyermek után a számlán lévő pénzt önerőként használhatják fel. 0 és 1

gyermek, illetve válás esetén, a számlán lévő pénz állami tulajdonba kerül, s a lakás szabad

bérű bérlakássá válik. (Tudomásom szerint hasonló rendszer működik néhány országban, pl.

Ausztriában.)

Megoldás az is, hogy az állam vidéken felvásárol üresen álló ingatlanokat, felújítja, s hasonló

módon bérbe adja. (Esetleg termőföld juttatással összekötve.)

3.) Egyetemista házaspárok támogatása

A házasságkötési és gyermekszületési életkor kitolódása annak is a következménye, hogy a

szülőképes korban lévő lányok nagy része (kb. 50%) a felsőoktatásban tanul, majd

szakvizsgázik, ami örvendetes. A fiatalok – közte a felsőoktatásban részt vevők – nem kis része

ugyanakkor stabil párkapcsolatban él, csak éppen ők sem tudnak házasságot kötni, lakáshoz

jutni.

Ugyanakkor az egyetemi évek alatt most is láttunk példát házasságkötésre,

gyermekszületésre – vagyis a felsőfokú tanulmányok nem zárják ki a házasságkötést, s a

gyermekszületést, feltéve, ha e párok komoly támogatást kapnak.

Javaslat: Az előző két pontban megjelölt juttatásokat a felsőfokú oktatásban részt vevő

házaspárok is megkapják. Ha első gyermekük megszületik, tandíjmentességet kapnak. Az

egyetemi kötelezettségek idejére ingyenesen szociális munkást vehetnek igénybe. Ha nem

kívánnak önálló bérlakást az előző pont szerint, ingyenes, szeparált kollégiumi elhelyezésre

tarthatnak igényt.

4.) A felnevelt gyermekek személyi jövedelemadójának egy része, szüleik nyugdíját

növelheti

Ez régi és többek által kifejtett (elsőként Baranyi Károly) javaslat. A nyugdíjas kor

biztonságát növelné a felnevelt adófizető több gyermek, másrészt éreztetné a

gyermektelenekkel azt a nyilvánvaló tényt, hogy a nyugdíjasok életének létalapját mindig a

következő generáció teremti meg. (Generációk közötti kölcsönös eltartási kötelezettség, amely

mindig jelen volt az emberiség történetében.)

Összegzés

A fenti javaslatokról költségelemzést nem végeztem, de nem kétséges, több száz milliárd

forint kiadással járnak. Sajnos azonban radikális lépések nélkül még csak nem is enyhíthető az

ECSZSZ Jobbágyi • Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról

IV. évf. 2021/2 120 https://www.ecssz.eu

a demográfiai katasztrófa, amelyet a „modern” állam idézett elő az elmúlt évtizedekben,

tudatosan. Vegyük figyelembe ehhez a következő tényeket. Az állam és a családok horribilis

pénzt takarítottak meg az elmúlt 60 évben a család és gyermekellenes politikával. Ha mai

összegben – óvatosan – 13 millió Ft-ra tesszük egy gyermek felnevelési költségeit 18 éves

koráig, s szintén – óvatosan – 3 millióra tesszük az élet- és családellenes politika

emberveszteségét, a „megtakarítás” 60 év alatt 39 000 milliárd Ft.

Ha valamelyest sikert akarunk elérni, ezt a pénzt folyamatosan vissza kell tenni a rendszerbe.

Talán elbír az ország évi 140 000–150 000 születést, amikor Trianon után 230 000–240 000

volt a születések száma, akárcsak az ötvenes években 1956-ig.

II. Életvédelem

Kiindulópont:

Amennyiben radikális szociális intézkedések történnek, a második lépcsőben kerülhet sor

konkrét életvédelmi intézkedésekre.

A modern állam egyik érthetetlen abszurduma ugyanis – hogy míg demográfiai

katasztrófában van – korlátlanul biztosítja jogilag, állami egészségügyi intézményben (melynek

a gyógyítás és a megelőzés lenne a feladata) a gyermektelenséget könnyen hozzáférhető

abortusz, sterilizáció és fogamzásgátlás útján. S akkor még nem beszéltünk a balliberális világ

slágerköveteléseiről, melyek mind-mind gyerek- és családellenesek (gender, azonos neműek

párkapcsolata, migrációtámogatás stb.). Vagyis jelenleg a család- és életvédelmi

változtatásokat hatalmas nemzetközi és hazai balliberális ellenzék megléte mellett kellene

megvalósítani.

Ha az állam radikális szociális támogatást nyújt a házastársaknak a gyermekneveléshez,

jogosan korlátozhatja a jelenlegi életellenes beavatkozásokat.

1.) „Fogamzásgátlás”

Nem tudott, hogy a hormonális fogamzásgátlás gyakran nem „fogamzásgátlás”, hanem

„mini abortusz”. A hormonális fogamzásgátlók nagyon súlyos egészségi és környezetvédelmi

(!igen!) károkat okoznak. Ha erről Nyugat-Európában a fogamzásgátlót felíró orvos nem

tájékoztat, szövődmény esetén büntetőjogi és polgári jogi felelősséggel tartozik!

Ezért a hormonális fogamzásgátlók használatát erőteljesen korlátozni kell a fenti okból. A

mechanikus „fogamzásgátlók” veszélytelenebbek, ezért korlátozásuk nem szükséges.

2.) Abortusz

Az orvosi és genetikai abortusz lényegesen pontosabb szabályozása. A „válsághelyzet”

esetén lehetséges egyes „válság” okok pontos meghatározása és az ok igazolása. (Fontos, hogy

az I. Alkotmánybíróság Határozata az abortuszról ezt alkotmányosnak mondta, pl. életkori

okból, meghatározott gyerekszám felett, egyedülállóknál.)

Több évtizedes meggyőződésem, hogy az életvédelem területén végrehajtott ésszerű

szigorítás születésszámnövekedést okoz, ezt hazai és nemzetközi statisztikák, és a szakirodalom

egyértelműen bizonyítják. (Míg a liberalizálás eredménye mindig születésszámvisszaesés.)

Hangsúlyoznám, hogy magam is a teljes életvédelem elvét vallom – a fogamzástól a

természetes halálig – ez viszont jelenleg megvalósíthatatlan. II. János Pál az Élet

evangéliumában írja, hogy a jelenlegi helyzethez képest minden javító változtatás támogatható.

ECSZSZ Jobbágyi • Magyarország demográfiai helyzetének megváltoztatásáról

IV. évf. 2021/2 121 https://www.ecssz.eu

3.) Felvilágosítás, nevelés

Természetesen ezeket az intézkedéseket – mivel a hat évtizedes „agymosás” következtében

komoly ellenállás várható – erős felvilágosítónevelő-tájékoztató tevékenységnek kell kísérnie

a társadalom minden szintjén.

4.) Halálozási, életminőségi mutatók javítása

Megdöbbentő tény, de igaz, hogy az 1950-es években a halálozási mutatók – katasztrofális

szociális viszonyok, jóval fejletlenebb egészségügy mellett – jobbak voltak, mint az elmúlt

évtizedekben. Hazánkban kb. 1.000.000 alkoholista él, s a daganatos betegségek, az érrendszeri

katasztrófák halálozása is a legmagasabbak között van Európában.

Vagyis az egészségügyi, halálozási mutatók javításával csökkenne a népességfogyás üteme,

s ha valóban sikerülne a termékenységi arányt 2,00 fölé emelni, – vagyis évente születne

legalább 120.000–130.000 gyermek, a fogyás megállítható lenne.

A feladat heroikus, de megvalósítható – csak vissza ne jöjjenek a balliberálisok.

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 122 https://www.ecssz.eu

A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

Krúdy Tamás

Amikor a feleségem 16 éves korában elment nőgyógyászhoz, mert rendszertelennek érezte

a menstruációs ciklusát, az orvos gondolkodás és kérés nélkül, rutinból fogamzásgátló szert írt

fel neki, hogy az majd beállítja. Az akkor még csak leendő feleségem soha nem vett be egyetlen

szemet sem. Szerencsére, mert akkor könnyen lehet, hogy ő nem engem választ én pedig nem

őt, és másképp alakul a kettőnk és még legalább hat embernek a sorsa. Ismételt kutatások

ugyanis minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy a hormonális fogamzásgátlók

megváltoztatják, hogy milyen férfi tetszik a nőnek – és azt is, hogy milyen nő egy férfinak. És

ez csak egy a Pirula társadalom átalakító hatási közül.

Az esetleges személyes érintettségen túl a legnyilvánvalóbb hatás, amelyet már mindnyájan

érzékelünk, az, hogy minden európai családból hiányzik egy gyerek: míg az 1960-as években

az átlagos termékenységi arány 2,6 felett volt az európai családokban, addig az mára 1,6 alá

süllyedt. (A populáció szinten tartásához a termékenységi mutatónak 2,1-nek kellene lennie.)

Hogy ebben a szájon át bevehető hormonális fogamzásgátló pirula robbanásszerű

elterjedésének döntő szerepe volt, kevéssé ismert, de cáfolhatatlan tény.

Az első dominó a sorban

A világon először az Egyesült Államokban engedélyezték 1960-ban a szájon át bevehető

hormonális fogamzásgátló szereket. Az amerikai Food and Drug Administration (az USA

Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala, FDA) 1957-ben törzskönyvezte a Dr.

Gregory Pincus által kifejlesztett, Enovid névre hallgató gyógyszert, először menstruációs

zavarok kezelésére, majd három évvel később fogamzásgátlásra is. Kétes dicsőség, hogy a

magyar Richter Gedeon az osztrák élettanprofesszorral, Ludwig Haberlandttal karöltve már az

1930-as évek végére kifejlesztettek egy az Enovidhoz hasonló hatásmechanizmusú hormonális

fogamzásgátló tablettát, amit Infecundin néven terveztek forgalomba hozni, amiben csak a 2.

világháború kitörése akadályozta meg őket. A hormonális fogamzásgátlás legfőbb harcosának

– az angol Marie Stopes mellett – az amerikai Margaret Sangert tekinthetjük, aki évtizedeken

keresztül harcolt az Enovid legalizálásáért. Margaret Sanger, aki életcéljául tűzte ki, hogy

felszabadítja a nőket a „reprodukció rabszolgasága” alól, azt hirdette, hogy az egész „anyaság

mítosz” csak a férfiak és a Katolikus Egyház találmánya, hogy szolgaságban tartsák a nőket.

Sanger szerint a nőnek „tulajdonolnia kell” a saját testét és a szexualitását, hogy szabadon

dönthessen, akar-e anya lenni vagy sem. Minden nőnek joga van a szexhez és joga van a

feltételek nélküli abortuszhoz is. Egy gyerek csak akkor szülessen meg, ha tervezték és

kívánják, „szabad faj nem születhet rabszolga anyáktól” – mondta. Sanger indította el az első

abortusz klinikát az Egyesült Államokban 1916-ban, majd a növekvő számú hasonló

központokat összefogva, létrehozta az Amerikai Születésszabályozási Ligát (American Birth

Control League), amiből aztán kinőtt a Planned Parenthood Federation of America (Amerikai

Krúdy Tamás: Nők Lapja vezető szerkesztő

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 123 https://www.ecssz.eu

Tervezett Szülőség Szövetség). Ám Sanger nem elégedett meg az önként vállalt

születéskorlátozással, hanem tovább ment és azért kampányolt, hogy a társadalom egyes

rétegeit kényszersterilizálásnak vessék alá. Ideálja a középosztálybeli felvilágosult fehér nő

volt, aki csak akkor szül gyereket, amikor ő akar. Éppen ezért „fajnemesítési” (eugenikai)

célzattal korlátozta volna a szegények és a gyengébb képességűek szaporodását. (A gyengébb

mentális képességek alapján történő kényszersterilizálásra számos országban volt példa,

Svédországban például egészen 1976-ig volt érvényben ilyen törvény és összességében 62,000

embert érintett, 90%-ban nőket.

Külön tanulmányt érdemelne, hogy miután az Egyesült Államokban születésszabályozási és

eugenikai indítványai sorra elbuktak, Margaret Sanger hogyan váltott taktikát és a nemzetközi

színtérre kilépve megalapította az International Planned Parenthood Federeationt, amely ma a

legbefolyásosabb nem-kormányzati szervezet (NGO) a világon, a legnagyobb költségvetéssel,

kiemelt státuszban az ENSZ, illetve az EU mellett.

Margaret Sanger élete fő művének tekintette az Enovid törzskönyveztetését hormonális

fogamzásgátlóként, és még megérhette, hogy ezzel kapcsolatban a tudományos, a jogi és

közgondolkodás is átpártol hozzá az Egyesült Államokban. Egészen az 1950-es évek végéig a

tudományos konszenzus az volt, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, azaz,

amikor az ondósejt megtermékenyíti a petesejtet. Ekkor egy önálló DNS-sel rendelkező új

emberi élet kezdődik, akinek a neme is már eldőlt. A szülészek, nőgyógyászok tisztában voltak

vele, hogy a hormonális fogamzásgátló az esetek jelentős részében nem akadályozza meg a

fogamzást, ám a méhfalba történő beágyazódást igen. Elindul az új élet, ám beágyazódás híján

meghal, a tablettának tehát abortív hatása van. A tudományos konszenzust az 1950-es évek

végén kezdte megbontani az az újonnan megjelenő vélemény, hogy az emberi élet nem a

fogantatástól, hanem a beágyazódástól kezdődik, ami a fogantatás után 5–7 nappal következik

be. Ebben az új értelemben a fogamzásgátló tehát nem abortál emberi életet. 1965-ig csak

speciális esetekben engedélyezték a hormonális fogamzásgátló használatát, ám a Grisvold vs.

Connecticut perben született döntés után ez megváltozott. Az amerikai legfelső bíróság ugyanis

a magánélethez való jogra hivatkozva lehetővé tette minden házasságban élő nő számára a

szabad hozzáférést a hormonális fogamzásgátláshoz. 1972-ben az Eisenstadt vs. Baird pert

követően ugyancsak a legfelső bíróság ugyanezt már minden nő számára lehetővé tette. És egy

évet kellett csak várni, hogy 1973-ban a Roe vs. Wade pert követően a korlátozásmentes

abortusz mindenki számára hozzáférhetővé váljon az Egyesült Államokban. Margaret Sanger

álma megvalósult. Érdemes megemlíteni, hogy mind az 1972-es, mind az 1973-as legfelső

bírósági döntésben a Grisvold vs. Connecticut indoklására, azaz a magánélethez való jogra

hivatkoztak, akárcsak az Obergefell vs. Hodges ügyben, aminek hatásaképpen 2015-től

legálissá vált homoszexuális párok házasságkötése az Egyesült Államokban.

Magyarországon

Magyarországon az abortusz és a hormonális fogamzásgátlás bevezetése az amerikaival

fordított sorrendben történt. A Ratkó-korszak szigorú tiltását követően, egy 1956. június 4-én

hozott minisztertanácsi rendelet gyakorlatilag teljesen szabaddá tette az abortuszt. Ennek

következtében óriási mértékben megugrott a művi vetélések száma, olyan mértékben, hogy 17

éven keresztül magasan – volt, hogy több tízezerrel – meghaladta az élve születések számát.

1962-ben és 1965-ben Magyarország produkálta a legnegatívabb népesedési számokat az egész

világon. A tendencia a politikát is aggasztotta. „Amit régen a bábaasszonyok és sarlatánok

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 124 https://www.ecssz.eu

csináltak, egyénileg tették tönkre az anyákat, most ez nálunk intézményes rend, bocsánat a

kifejezésért, mert amit most csinálunk, az szisztematikus tönkretétel hatósági engedéllyel és

jóváhagyással. Ez ilyen tömegméretekben sokkal veszélyesebb. A szülőotthonokra ki van írva,

hogy szülőotthon, de azok a valóságban hatósági angyalcsináló gyárak. Én ezt nem fogom sehol

így mondani, de másképpen erre nem tudok gondolni” – így jellemezte Kádár János a Magyar

Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1966. október 4-i ülésén az érvényben lévő

minisztertanácsi rendeletet.

Kádár János aggodalma teljesen jogos volt, hiszen például 1964-ben 100 élve születésre

139,5 abortusz jutott. A nők egészségének védelme, illetve a művi terhességmegszakítások

rossz gyakorlatának visszaszorítása érdekében a Politikai Bizottság úgy látta, hogy elérkezett

az idő egy szájon át bevehető hormonális fogamzásgátló tabletta engedélyezéséhez. 1967.

április 15-én Infecundin néven forgalomba hozták az első legális hormonális fogamzásgátló

szert Magyarországon, melyet a Richter Gyógyszergyár utódja, a Kőbányai Gyógyszergyár

állított elő. A rendelkezés nem érte el a kívánt eredményt, rövidtávon legalábbis semmiképpen.

A következő évben a művi vetélések száma átlépte a 200 ezres lélektani határt – az 1967-es 187

ezerről 201 ezerre emelkedett –, majd 1969-ben elérte az abszolút csúcspontot, a 20,6817 művi

vetélést. Az okokról csak találgatni lehet, de úgy gondoljuk, hogy abban, hogy az abortuszok

száma nemhogy csökkent, hanem még tovább emelkedett, közrejátszhatott az a nem feltétlenül

megalapozott biztonságérzet, amit a fogamzásgátló jelentett. Általános tapasztalat ugyanis,

hogy a hormonális fogamzásgátlás megjelenése megváltoztatja a szexuális szokásokat az egész

társadalomban (tehát nem csak az alkalmazóiban), amennyiben sokkal nagyobb rizikóval járó

szexuális kapcsolatokba is belemennek, amelyekbe korábban nem. Az élve születések száma

csak 1974-ben előzte meg az abortuszokét.

Hogyan változtatja meg a pirula a párválasztási szokásokat?

A 60-as–70-es évek fordulója környékén a legtöbb európai országban ledőltek az akadályok

a hormonális fogamzásgátlók forgalmazása előtt, mely döntéseknek hatása óriási volt. Az ilyen

szerek robbanásszerű elterjedése döntő szerepet játszott az 1968-as szexuális, kulturális majd

az azt követő társadalmi forradalomban, ami átalakította a nyugati világot. A Pirulát még ma is

sokan a női emancipáció legfontosabb vívmányaként tartják számon. A kánon szerint ugyanis

ennek a segítségével a nő végre a saját kezébe vehette a szexualitását, megszabadulhatott a

kényszeranyaságtól, és ezzel lerázhatta magáról a férfiuralmat, mert szabadon választhat karrier

és család között akkor és ahogyan azt ő akarja. A tézis hamar dogmává szilárdult és bekerült a

modern kori tabuk közé, amelynek a bármilyenfajta megkérdőjelezése illetlenségnek számított.

Ennek köszönhető az is, hogy a Pirula szélesebb értelemben vett pszichés és társadalmi

hatásairól majd ötven éven keresztül alig folytak kutatások, mert egyetemi körökben kevesen

merték ezt megkockáztatni. Mára azonban, mint minden esetben, a hallgatásnak ez a burka is

megtört, és egyre többet lehet látni, hallani, olvasni a Pirula nem szándékolt, negatív

mellékhatásairól. De nézzük is, melyek ezek. A bevezetőben már említettük, hogy a Pirula

megváltoztatja a nők – és a férfiak – párválasztási szokásait. Az egyik típuskísérletben –

amelyet például a Sheffield Egyetemen Dr. Alexandra Alvergne kutatócsoportja is elvégzett –

különböző férfiak pizsamáit szagoltatták meg olyan nőkkel, akik szedtek fogamzásgátlót és

olyanokkal is, akik nem. Két nagyon fontos megállapításra jutottak. Az egyik, hogy a Pirulát

nem szedő nők jobban vonzódtak a maszkulinabb férfiakhoz, míg a Pirulát szedők a femininebb

vonásokat mutató férfiakat preferálták. A másik, talán még ennél is nagyobb jelentőségű

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 125 https://www.ecssz.eu

felismerés pedig az volt, hogy a fogamzásgátlóval nem élő nők az övéktől leginkább eltérő

génkészletű férfiakat tartották vonzónak, míg az azt használók a génrokonaikat részesítették

előnyben.

Az előbbi jelenséget a kutatók a következőképpen magyarázták: a havi ciklus során a női

test hormonháztartása nagy változatosságot mutat. Az ösztrogén és progeszteron hormonok

szintje ovulációkor ér a csúcsra, és a menstruáció során zuhan a mélypontra. Az úgynevezett

kombinált fogamzásgátlók ezt a két hormont tartalmazzák, a pirulákat naponta kell bevenni,

ami azt biztosítja, hogy ezek a hormonok állandó szinten legyenek jelen a női szervezetben,

ahogyan ez a már állapotos nők esetében lenni szokott. A fogamzásgátló tehát azt a látszatot

kelti, mintha a nő már állapotos lenne, ezért így elmarad az ösztrogén/progeszteron csúcs, nincs

se peteérés, se tüszőrepedés, és ennek következtében fogamzás sem. A kutatások arra az

eredményre jutottak, hogy a nők a havi ciklusuk termékeny szakaszában a maszkulinabb (alfa),

míg a terméketlen szakaszban inkább a femininebb (béta) férfiakhoz vonzódnak. Ez azért van,

mert utódaiknak – természetesen öntudatlanul – a legjobb génkészletet szeretnék megszerezni,

a felnevelésüket viszont már a sokkal megbízhatóbb béta hímekkel látják biztosítottnak. A

Pirula szedésekor viszont nincsen termékeny szakasz, elmarad az ovuláció és az

ösztrogénfröccs, a nő hormonháztartása olyan, mintha már terhes lenne, ezért csak a femininebb

férfiakat tartja vonzónak. (Ez a preferencia minden bizonnyal nagy szerepet játszik a férfiak

mai elnőiesedésében.)

A második jelenségre, a génrokonok kerülésére, illetve preferálására is hasonló a

magyarázat: a legerősebb immunrendszerrel rendelkező, legegészségesebb utódok a leginkább

eltérő génkészletű apáktól születhetnek, míg a már megfogant/megszületett utódok

felneveléséhez a családtagok járulnak hozzá a legjobban – ezért hát a nem termékeny

időszakokban a génrokonok preferálása.

Ebben a kísérletben, mint írtuk, a nők a szaglásukra hagyatkozva választottak a férfiak közül,

egy másikban, amit a nagy tekintélyű Nature tudományos folyóiratban is megjelentettek, férfiak

képei közül kellett kiválasztaniuk a nekik tetszőket. Az eredmény ugyanaz lett, mint a pizsama-

illatolásnál: a normális havi ciklusú nők a termékeny szakaszban a férfias férfiakat tartották

vonzónak, míg a fogamzásgátlót szedők inkább a nőieseket.

De lehet, hogy jobban járnak a párkapcsolataikkal a Pirulát szedő nők, hiszen a

tesztoszteronban „fürdőző” alfa férfiak csapodárabbak, mint a kevésbé maszkulin béta hímek.

(Kísérletileg igazolták, hogy a férfiak tesztoszteron szintje összefügg azzal, hogy mekkora

erőfeszítésbe kerül a hűség megtartása – minél magasabb, annál nagyobba.) Egy kutatás azt az

eredményt hozta, hogy a fogamzásgátlót szedő nők kapcsolatai két évvel tovább tartanak, mint

az ilyesmivel nem élő társaikéi. Ám ez a Pirula-idill nem örökéletű, egészen addig tart, amíg a

pár gyereket nem szeretne, és a nő abba nem hagyja a fogamzásgátló szedését.

A Pirula egyik mellékhatása a lecsökkent libidó, az ilyesmivel élő nő nem kívánja annyira a

testi együttlétet, ez ma már általánosan ismert jelenség. És nem csak nem kívánja, hanem

sokszor kellemetlen, sőt fájdalmas is a számára, hiszen a hormonális fogamzásgátló egy másik

kellemetlen mellékhatása a hüvely természetes nedvesedésének a lecsökkenése és

hámrétegének az elvékonyodása, sérülékenyebbé válása. Összességében a Pirulát szedő nők

kevésbé kielégítő szexuális életről számolnak be, mint a természettel harmóniában élő társaik.

Ami „nem is probléma”, hiszen – mint már írtuk – a szexuális étvágyuk is visszafogottabb.

Egészen addig, amíg abba nem hagyják a Pirula szedését. A megnövekedett libidóval együtt

válik zavaróvá számukra a kielégítő szexuális élet hiánya, és – egy még ennél is kellemetlenebb

mellékhatásként – hirtelen rádöbbenhetnek, hogy valójában nem kedvelik partnerük testszagát.

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 126 https://www.ecssz.eu

Maguk a kutatók is úgy látják, hogy számos megcsalás, sőt válás hátterében ez áll. Dr. Craig

Roberts, a Stirling Egyetem kutatója például a következőket tanácsolja: „A nők azért találják a

genetikailag különböző férfiakat vonzónak, mert az így születő utódok nagyobb

valószínűséggel lesznek egészségesek. Ez is része a férfi és nő közötti nem tudatos vonzalom

kémiájának. Egy nem-hormonális módszer választása a fogamzás megakadályozására néhány

hónappal a házasság előtt jó módszer lehet arra, hogy a nő megbizonyosodjon arról, továbbra

is vonzónak találja-e a partnerét.”

Dr. Madeleine Castellanos szexuálisegészség-szakértő még ennél is messzebb megy: „(A

hormonális fogamzásgátlók) mellékhatásai közül néhány annyira súlyos, hogy én ma már azt

tanácsolom a fiatal nőknek, hogy fontolják meg inkább a gumióvszer használatát és felejtsék el

a születésszabályozó pirulákat.”

A hormonális fogamzásgátlók azonban nem csak a nők párválasztási szokásait alakítják át,

hanem a férfiakét is. Az Új-Mexikói Egyetem egy érdekes felmérésében go-go görlöket

figyeltek meg, hogy mikor mennyi extra borravalót kapnak a fehérneműjükbe. Azt tapasztalták,

hogy a normális havi ciklusukat élő nők közel kétszer annyi borravalót (esténként átlag 335

dollárt) kaptak, amikor a termékeny szakaszban voltak, mint amikor a terméketlenben (185

dollár). A fogamzásgátlót szedő táncosnőknél nem mutatkozott ilyen eltérés. A férfiak tehát

tudattalanul is felfogják, ha egy nő a ciklusa csúcsán van és kívánatosabbnak is tartják.

És a Pirula nem csak a nők (és férfiak) szaglását és tetszését változtatja meg, hanem az

emlékezőképességét és a gondolkodását is. A Scientific American magazinban megjelent Craig

H. Kinsley és Elizabeth A. Meyer által jegyzett kutatás szerint a hormonális fogamzásgátlót

szedő nők agya máshol és különböző mértékben vált aktívvá ugyanazon inger hatására, mint az

ilyesmit nem használó nők agya. A Pirulát szedő nők agyának a rációhoz, tudatossághoz és

döntéshozatalhoz köthető része aktiválódott jobban. Egyesek ezt megpróbálták úgy értelmezni,

hogy a fogamzásgátlót szedő nők értelmesebbek, mint a többiek, a kutatók ezt azonban cáfolják.

Szerintük inkább arról van szó, hogy az emberi test hormonháztartása egy annyira bonyolult,

kifinomult és összefüggő rendszer, hogy annak bármilyen csekély mértékű mesterséges

megbolygatása az egészet a feje tetejére állíthatja, és kiszámíthatatlan változásokat idézhet elő.

A Pirulát szedő nők agyműködése férfiasabb mintázatot mutatott, mint azoké, akik nem

szednek ilyet.

Egy másik, szintén nagyon izgalmas kutatás pedig úgy találta, hogy másképp emlékeznek

azok a nők, akik szednek fogamzásgátlót és másképpen azok, akik nem. A kísérletben Larry

Cahill, a Kaliforniai Egyetem neurobiológusa fényképeket mutatott nőknek egy anyáról, a fiáról

és egy autóbalesetről. Egy héttel később, teljesen váratlanul egy kérdőívvel „támadták le” a

résztvevőket, hogy mire emlékeznek a látottakból. Az eredmények eléggé meglepőek lettek. A

Pirulát szedő nők jobban fel tudták idézni nagy vonalakban, hogy mi történt – hogy volt egy

anya, akinek a fiát autóbaleset érte, ami a férfias emlékezetre jellemző, míg a hormonokat nem

szedő nők jobban emlékeztek a részletekre: a kép jobb oldalán a piros tűzcsapra és hogy milyen

ruha volt a nőn. A kutatók a Pirula okozta „férfias emlékezetet” a már ismertetett ösztrogén

fröccs elmaradásával magyarázzák.

Noha a Pirulát még mindig sokan a női szabadság és emancipáció sarokkövének tekintik,

egyre világosabbá válik, hogy nem erről van szó. Némi túlzással fogalmazhatunk úgy, hogy a

hormontartalmú fogamzásgátlók a tökéletes nőkből tökéletlen férfiakat gyártanak, akiknek így

kell megpróbálniuk helyt állni a férfiak világában. Férfiasan gondolkodnak, férfiasan

emlékeznek. A fogamzóképesség elrejtése, a női lét ciklikusságának a mindenáron való

takargatása (nincsenek többé nehéz napok) valójában a nőiség leértékelődését jelenti. Hogy úgy

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 127 https://www.ecssz.eu

viselkedhessenek, mint a férfiak, a nőknek pont attól „kell” megszabadulniuk, ami a nőiesség

lényege.

Humanae Vitae – profetikus látásmód

A hormonális fogamzásgátlás robbanásszerű elterjedésére és az azt követő szexuális

forradalomra a katolikus egyháznak is reagálnia kellett. A kor forradalmi hangulatában

mindenki arra számított, hogy a Vatikán is lazítani fog a szexualitással kapcsolatban képviselt

álláspontján, és a korszellem hatására megengedőbb lesz bizonyos gyakorlatokkal és

viselkedéstípusokkal szemben. Ezért ért sokakat nagy meglepetésként még egyházi berkeken

belül is a szexuális forradalom csúcspontján, 1968-ban, a VI. Pál pápa által kiadott Humanae

Vitae enciklika, amely megerősítette az egyház szexualitással kapcsolatos addigi álláspontját,

amelyet a kor kihívásaira felelve új szempontokkal is kiegészített. Külön fejezetet szentel

például a hormonális fogamzásgátlás kérdésének, amely ugyan nem profetikus szándékkal

íródott, de az elmúlt fél évszázad történései alapján annak bizonyult. Ebben VI. Pál a

hormonális fogamzásgátlás négy káros társadalmi következményére hívja fel a figyelmet,

miszerint:

1. Katasztrofális hatással lesz a házastársi hűségre.

2. A nők elveszítik a férfiak tiszteletét, akik többé nem sorstársként, hanem saját vágyaik

eszközeként, tárgyként fognak tekinteni rájuk.

3. Az államok nem tartják tiszteletben a családot, annak legbelsőbb ügyeibe is be fognak

avatkozni.

4. Az ember azt fogja képzelni, hogy teljes egészében rendelkezik a saját teste és annak

funkciói felett, ő élet és halál ura.

VI. Pál figyelmeztetését enyhén szólva is értetlenség fogadta 1968-ban, sokan üres

riogatásnak, nevetséges fenyegetőzésnek tartották. Ma már kevesen vitatkoznának azzal, hogy

mind a négy jóslat profetikusnak bizonyult.

A múlt sötét árnyéka

Egyáltalán nem összeesküvés-elmélet arról beszélni, hogy mindez – legalábbis nyugaton –

a korábban már szintén említett Marie Stopes és Margaret Sanger tervei alapján valósult meg,

illetve valósul meg mind a mai napig. Kevés szó szokott esni Stopes és Sanger politikai és

társadalmi nézeteiről. Mindketten az eugenika, azaz a fajnemesítés hívei voltak, és a

fogamzásgátlást olyan céllal is tervezték bevezetni, hogy „a szegények, a gyenge képességűek,

a részegesek, a bűnözők, az élhetetlenek, a gyengeelméjűek, a fajilag tisztátalanok és a

reménytelen esetek” ne szaporodjanak, sőt kötelező sterilizálásuk mellett kardoskodtak. Sanger

kapcsolatban állt a Ku Klux Klan-nal, amelynek összejövetelein rendszeresen tartott

beszédeket, illetve közeli barátja és tanácsadója volt az az Ernst Rüdin, aki Adolf Hitler

tanácsadójaként a Genetikus Sterilizáció igazgatója volt, illetve komoly szerepet vállalt a nácik

Faji Higiéné Társaságában. Marie Stopes 1935-ben részt vett a nácik Népesedéstudományi

Kongresszusán, Berlinben, 1939-ben pedig levelet írt Hitlernek, melyben elküldte a szerelmes

verseit (!), majd 1942-ben, amikor már bőven álltak és működtek a koncentrációs táborok,

verset írt, melyben a következő sorok szerepelnek: „The Jews and the Russians, / All are a

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 128 https://www.ecssz.eu

curse, / Or something worse…” „A zsidók és az oroszok / Olyanok, mint az átok / Vagy valami

még rosszabb…”.

Azonban a dolgok sokszor nem úgy sülnek el, ahogy azt megtervezik. Így volt ez Stopes és

Sanger esetében is, akik arra számítottak, hogy a szegényebb, kiszolgáltatottabb néprétegek

fogják használni a születésszabályozás eszközeit – ennek tekintették a sterilizálást, a

hormonális fogamzásgátlást és az abortuszt is. Ezzel szemben a fehér középosztálybeli nők

kezdték el előszeretettel használni – pont azok, akiktől a fajnemesítést várták. Mára a nyugati

társadalmak minden rétege érintett a kérdésben, nem csak a középosztály.

Stopes és Sanger fajnemesítési törekvéseit tekintve minimum ízléstelen, hogy a Marie

Stopes International (MSI) – mely a működéséhez szükséges anyagi támogatását szinte

kizárólag gazdag nyugati államoktól és magánszemélyektől kapja – abortuszkapacitásait

legfőképpen a fejlődő országokra koncentrálja. A nyugati kormányok az MSI-n keresztül

gyakorolnak nyomást afrikai államokra, hogy lazítsanak abortuszt tiltó rendelkezéseiken. Az

Egyesült Királyság – az MSI egyik fő pénzügyi támogatója – éves szinten több pénzt költ a

fejlődő országokban születésszabályozásra, mint minőségi anyasági ellátásra.

Végezetül

A történelemben sokszor lehet olvasni, hogy egy-egy felfedezés, technikai innováció milyen

mélyreható társadalmi változásokat indított el, amit ott és akkor a felfedezés pillanatában nem

lehetett tudni. Kétséget kizáróan ilyen a hormonális fogamzásgátlás, amely gyökeresen

átalakította a nyugati társadalmakat. Elsősorban azzal, ahogy azt a bevezetőben már említettük,

hogy egy teljes gyereket kivett az európai családokból, amelynek következménye a mai súlyos

demográfiai krízis, annak összes velejárójával. A hormonális fogamzásgátlásra ma úgy

tekintünk, mint valami elkerülhetetlen dologra, mintha olyan civilizációs vívmány lenne, mint

a folyóvíz, az elektromos áram vagy a központi fűtés, ami nélkül már nem is lehet élni. Pedig

nem az. Egyszerűen abba kell hagyni a szedését, amit nyugaton egyre több nő meg is tesz,

elsősorban a Pirula egészségre gyakorolt káros hatásai miatt, amivel behatóbban e tanulmány

keretei között nem volt lehetőségünk foglalkozni. De egyfajta elfordulás a Pirulától

mindenképpen elindult, és ha majd elég sokan lesznek ilyenek, újabb mélyreható társadalmi

változás lesz várható.

Melléklet

Humanae Vitae, 1968. 17. paragrafus

A MESTERSÉGES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEI

A becsületes emberek még jobban meggyőződhetnek az Egyház e tárgyról adott tanításának

igazságáról, ha számításba veszik a mesterséges születésszabályozás módszereinek

következményeit. Először is azt gondolják meg, hogy ilyen eljárással milyen könnyű út nyílik

akár a házastársak hűtlenségéhez, akár az erkölcsi fegyelem széleskörű meggyengüléséhez.

Nincs szükség hosszú tapasztalatra ahhoz, hogy valaki megismerje az emberi gyengeséget és

megértse, hogy az embereknek – különösen az érzéki vágyaknak annyira kitett fiataloknak –

ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák az erkölcsi törvényt, és nem szabad könnyű

utat engedni a törvény megszegésére. Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik

hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s

ECSSZ  Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei 
IV. évf. 2021/2  129  https://www.ecssz.eu 
nem törődve a nők testi-lelki egyensúlyával, saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik őket. 
Az ilyeneknek a nő többé nem sorstárs, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni. 
Komolyan  megfontolandó,  hogy  a  mesterséges  fogamzásgátlással  milyen  veszedelmes 
hatalom kerül azoknak a kormányoknak a kezébe, amelyek semmit sem törődnek az erkölcsi 
törvénnyel. Ki tehetne szemrehányást egy kormánynak amiatt, hogy olyan eszközöket használ 
egy  egész  nemzet  problémáinak  megoldására,  amelyek  családon  belül  bizonyos  kérdések 
megoldására  vannak  megengedve?  Ki  tilthatná  meg  a  kormányoknak,  hogy  olyan 
fogamzásgátló eszközöket részesítsenek előnyben, amelyeket hatásosabbnak látnak, sőt, hogy 
ezek használatára mindenkit ne kötelezzenek, valahányszor ezt szükségesnek látják? Ezáltal az 
emberek azért, hogy az isteni törvény megtartásából adódó egyéni, családi, illetve közösségi 
nehézségeiket  elkerüljék,  olyan  lehetőséget  adnának  a  közhatalom  kezébe,  melyekkel  az  a 
házastársak legbensőbb és legsajátabb feladatába avatkozhatna be. 
Ezért, ha csak nem akarjuk azt, hogy az élet fakasztásának feladata az emberek kényére-
kedvére legyen hagyva, el kell ismernünk az embernek saját teste és testének funkciói feletti 
hatalmának bizonyos határait, melyeket senkinek sem szabad áthágnia. E határokat csak annak 
a  tiszteletnek kedvéért  vonjuk  meg,  amely  az  egész  emberi  testet  és  természetes  feladatait 
megilleti, illetve a helyesen értelmezett „totalitás elve” kedvéért, amit Elődünk, XII. Pius pápa 
világított meg. 
 
Irodalomjegyzék  
The World Bank data: Fertility rate, total (births per woman (2017) 
https://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.TFRT.IN?locations=EU) 
Bates, Stephen: Sweden pays for grim past, The Guardian hírportál 
https://www.theguardian.com/world/1999/mar/06/stephenbates (Letöltés ideje: 1999. 03. 
04.) 
KSH, Népesség, népmozgalom (1900-) 
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html 
Magyar Országos Levéltár (MOL), 288. f. 5/406. ő. e. in  
Tischler János: Az infecundion-sztori, 1967, Online Beszélő (2006) 
http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-infecundin-sztori-1967 
Phillips, Nicky: Study confirms „pill” affects mate choice, ABC Science hírportál 
https://www.abc.net.au/science/articles/2009/10/08/2706427.htm?site=science/tricks&topi
c=latest (Letöltés ideje: 2009. 10. 08.) 
Gangestad, Steven W.  – Simpson, Jeffry A.  – Cousins, Alita J – Apgar, Christine E Garver: 
Women's Preferences for Male Behavioral Displays Change Across the Menstrual Cycle, 
ResearchGate hírportál (2004. 04.) 
https://www.researchgate.net/publication/5391212_Women's_Preferences_for_Male_Beha
vioral_Displays_Change_Across_the_Menstrual_Cycle 
Boozalis, Ms. Amanda – Tutlam, Nhial T. –   Robbins, Camaryn Chrisman –  Peipert, Jeffrey 
F.: Sexual Desire and Hormonal Contraception, The National Center for Biotechnology 
Information (2017. 03. 01.) 
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4764410/,https://www.psychologytoday.c
om/intl/blog/all-about-sex/201902/the-latest-birth-control-pills-and-women-s-libido 

ECSSZ Krúdy • A hormonális fogamzásgátlás társadalmi következményei

IV. évf. 2021/2 130 https://www.ecssz.eu

Roberts, SC – Klapilová, K – Little, AC – Burriss, RP – Jones, BC – DeBruine, LM – Petrie,

M – Havlícek, J.: Relationship satisfaction and outcome in women who meet their partner

while using oral contraception, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21993500

Kinsley, Craig H. – Meyer, Elizabeth A.: Women’s Brains on Steroids

https://www.scientificamerican.com/article/womens-brains-on-steroids/?redirect=1

UCI News (2011. 09. 09.): Use of birth control pills alters memory

https://news.uci.edu/2011/09/09/use-of-birth-control-pills-alters-memory/

VI. Pál pápa enciklikája a helyes születésszabályozásról (1968)

https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=120#HV17

Mary, A. D.: Hitler, The Ku Klux Klan, and Margaret Sanger (2019. 04. 10.)

http://www.courierherald.com/letters/hitler-the-ku-klux-klan-and-margaret-sanger/

Stopes, Marie: History erases ugly facts to create a mythical feminist hero

https://cmfblog.org.uk/2019/05/07/marie-stopes-history-erases-ugly-facts-to-create-a-

mythical-feminist-hero/

Ibid.

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 131 https://www.ecssz.eu

Mivel töltjük meg a frigyládát?

Dr. Lázár-Fülep Tímea

és Vígné Kulcsár Krisztina

Absztrakt

Tartalommal? Vagy lelki lommal? Mint ahogy nem mindegy, a vándorútra mivel indul a

legkisebb, az sem mindegy, mit tesz a jegyespár a frigyládájába – a múltból és mit kap tőlünk

– a jelenben ahhoz, hogy sok gyermeke legyen – a jövőben. A következőkben ezeket vesszük

végig röviden, a legfontosabbak tekintetében törekedve a teljességre is.

A múlt hozadéka: a jegyespár milyen családi körből és mintával, és jó párkapcsolattal vagy

jó pár kapcsolattal a „háta mögött” érkezik? A jelen értéke: a múlt „jelenértéke” hogyan hat

rájuk? Ez alapvetően meghatározza, mi kerül aztán egy képzeletbeli, de annál

nélkülözhetetlenebb útravalóba, amellyel elindul a házaspár közös útjukon. A jövő kulcsa: több

kulcs is van? Kulcsfontosságú tényezők a boldog közös jövő érdekében.

Fontos, hogy milyen családi életet kaptunk! Amennyiben hiányos vagy épp nem egészséges

családmodellben növekedtünk, akkor is van lehetőség a változásra. A legfontosabb maga a

felismerés, és az önismeret. Amely nem megspórolható és nemcsak a családi életünkhöz, hanem

életünk minden területén nélkülözhetetlen. Mivel komolyan irányítja döntésünket

párválasztáskor, óriási a felelősség, hiszen (talán) társunk az egyetlen olyan ember, akit magunk

(lehetőleg) szabadon választunk, és akivel a legintimebb közösségben élünk. A kérdés:

szabadon döntünk-e, ha nincs (elég) jó ön- és párismeretünk? Figyelembe véve a nő- és férfi-

vagy a szülőképzést, párkapcsolati életvezetést – ezek azok a helyek, ahol együtt, közös erővel,

„védett” környezetben kitehetjük a batyunkat, és elkezdhetjük újrakeretezni közös életünket.

Tapasztalataink alapján a jegyesség időszakában az oldott hangulatú és bizalommal teli

légkörben megtapasztalt egyéni és közös felismerések, páros beszélgetések egymás családjáról,

tulajdonságaikról, (egyéni és családi) céljaikról, elvárásaikról, világnézetről, anyagiakról,

nézeteltérésekről és azok fel (nem) oldhatóságáról, az egymás iránti szeretet megfelelő

kifejezéséről, intimitásról, szülőségről, megbocsátásról, kiengesztelődésről, szabadságról,

nemcsak arról szólnak, hogy egy párkapcsolati tréningen edződnek, hanem lehetőséget adnak

a házasságot fundamentálisan befolyásoló tényezők strukturált vizsgálatára és a mérlegelésre

is. Mérlegelésre!? Igen. Nem titkolt cél, hogy a csak egymás szemébe, de egy irányba nézni

nem tudó párok feltegyék maguknak a kérdést: egymással vagy „egy mással” megyünk tovább

a közös úton?

És miért fektetünk erre ekkora hangsúlyt? Mert az egészséges és érzelmileg biztonságos

párok szövetségeiből születik meg a szeretettel várt egyre több gyermek, akik jó mintául

szolgálnak a jövendő nemzedéknek.

Lázár-Fülep Tímea Dr., F®igyelem! Szövetségben egymásért, alapító E-mail: frigyelem@gmail.com

Vígné Kulcsár Krisztina, Családbarát Akadémia, alapító E-mail: christina.kulcsar@gmail.com

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 132 https://www.ecssz.eu

Bevezetés

Mivel töltjük meg a frigyládát? A cím talán egy kis magyarázatra szorul: a már évezredek

óta meglévő Frigyládát természetesen mi nem vagyunk méltóak újból megalkotni, a címben

szereplő frigyláda alatt a szövetséget kötni készülő pár frigyének ládáját értjük. És hogy miket

rejthet ez a láda? Nos, ezt boncolgatjuk jelen cikkünkben tágabb kontextusba is helyezve a

kapott útravalót.

Tevékenységeink során sokszor találkozunk olyan fiatalokkal, akik együtt „járnak”, de

igazából nem is ismerik egymást, sőt, még saját magukat sem. Így azt sem tudják, kit keresnek,

egyáltalán találkoznak-e saját magukkal. Sokszor jönnek párok „terápiára” vagy tanácsadásra,

hogy valami nem működik, elromlott. Jól járnak azok, akik felismerik ezt és szeretnének is

tenni ezért. Nekik már van esélyük.

Régi szükségletek – új megoldások: létrehoztuk a F®igyelem! Szövetségben egymásért

polgári jegyesoktatást. Nem titkolva azon szándékunkat, hogy az itt „végzettek” a boldog

családi közös életüket kezdik, támogatva ezzel a boldog gyermekek születését is – vagy még

időben felismerik, inkább egy másikkal folytatják közös útjukat.

Célkitűzés – F®igyelmes felkészülés a boldog házasságra

Koncepciónk magában foglalja a boldog családok létrejöttét, növekedését és az ehhez

szükséges feltételek megteremtését. Ha az a célunk, hogy hosszú távon elkötelezett, szeretetben

élő és egymás iránti tiszteletben élő házastársak és kapcsolatok fejlődését szeretnénk, akkor

megfontolandó az élményalapú és saját (pár)tapasztalaton nyugvó jegyesoktatás kiterjesztése

és lehetősége a polgári házasságkötéseket megelőzően is. A jegyesoktatás hátterével a

Jegyesoktatás – első és/vagy utolsó „mentsvár”? c. fejezetben foglalkozunk bővebben.

Mint ahogy nem mindegy, a vándorútra mivel indul a legkisebb, az sem mindegy, mit tesz a

jegyespár a frigyládájába – a múltból és mit kap tőlünk – a jelenben ahhoz, hogy sok gyermeke

legyen – a jövőben.

Szándékosan indítottuk e tanulmányt is ezekkel a gondolatokkal. Fontos tényező, ki, milyen

családból származik, milyen értékeket hoz magával. Ezek a múlt hozadékai, családi

„örökségünk”, mintánk. Nagyban befolyásolja a további életünket az is, hogy a szüleink milyen

családot teremtettek a gyermekeknek. Nagycsaládban, elvált, egyszülős vagy mozaikcsaládban

cseperedik-e a gyermek. Továbbgondolva pedig az sem mindegy, hogy milyen az anyával és

az apával, de még a nagyszülőkkel való kapcsolata is. Sok szakirodalom beszél a

kötődéselméletekről, amely nagyban meghatározza a kialakítandó kapcsolatunk milyenségét.

Kötődés, mint képesség – az életkezdet meghatározó eleme

A kötődéselmélet alapkoncepciójának leírása John Bowlby (1907–1990) angol pszichiáter

nevéhez fűződik. Evolúciós gondolatkörbe helyezi el a kötődés jelenségét, de elképzeléseiben

felhasználja az etológia, a pszichoanalitikus elképzelések és a kognitív pszichológia által

nyújtott ismeretek rendszerét is. A kötődést alapvetően egy ösztönalapú viselkedéses

mintázatnak képzeli el, amelynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem biztosítása.

Szerinte az ember egy ún. bioszociális ösztönnel születik, amely arra készteti a csecsemőt,

hogy az őt gondozó személlyel szoros kapcsolatot alakítson ki. Ebben a szoros kapcsolatban a

kötődő gyerek számára a kötődési személy jelenti a megoldást a fenyegető veszélyforrások

ellen, így a tartós közelség fenntartása elengedhetetlen fontosságú tényező.

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 133 https://www.ecssz.eu

Ez az elgondolás, hogy a kötődés önálló motivációs bázissal rendelkező elsődleges

szükséglet, megkérdőjelezte a korabeli értelmezési keretet, amelyek e tárgykörben az

érdekszeretet-elméletével érveltek. Az érdekszeretet-elmélet szerint a csecsemő ahhoz a

személyhez fog kötődni, aki táplálja őt. Mind a freudi-analitikus elmélet képviselői, mind a

tanulás-elmélet képviselői erre az álláspontra helyezkedtek, különböző módon indokolva a

kötődés másodlagos folyamat jellegét. A tanuláselmélet szerint a csecsemő elsődleges drive-ja

az éhség, melyet az anya elégíti ki, így a drive redukció eredményeképpen egy másodlagos

függőség alakul ki az anya iránt. A freudi elmélet szerint a gyerek első választása támaszkodó

(analitikus), vagyis a túléléshez szükséges szükségletek kielégítésére épül, mely ugyanazt a

mechanizmust implikálja, mint a tanulásban a másodlagos megerősítés.

Bowlby a kötődési viselkedés fogalmához rendel minden olyan viselkedést, melynek célja a

kötődési személyhez való közelség fokozása. Ezeknek a viselkedésformáknak a szerepe a korai

életkorban a leghangsúlyosabb. Léteznek, ún. jelző viselkedések, pl. sírás, mosoly, gőgicsélés,

amelyek segítségével a csecsemő kapcsolatfelvételre és fenntartásra készteti a gondozóját.

Vannak ún. végrehajtó viselkedések is, pl. megkapaszkodás, követés, amelyekkel a gyermek

maga tudja a kapcsolatot megteremteni. Természetesen a kötődési viselkedésformák használata

az életkor és a kontextus függvényében zajlik. A kötődési viselkedések feltételezhetően a

kötődési viselkedési rendszer által szerveződnek, amelyben az egyes viselkedési elemeknél

sokkal hangsúlyosabb magának a rendszernek a szerveződése. A rendszer által szerveződő

különböző viselkedésformák ugyanazt a jelentést, funkciót hordozzák, ami a gondozóhoz való

közelség elérése és fenntartása.

A kötődési viselkedésrendszer aktiváltságának változékony állapotát Bowlby a viselkedési

kontrollrendszer fogalmával magyarázza. A rendszer aktivációját a termosztát működéséhez

hasonlóan képzeli el, ha túl nagy a távolság a gyermek és a kötődési személy között, akkor

aktiválódik a rendszer, ha viszont kialakul a megfelelő közelség, akkor aktivitása csökken. A

gyermek viselkedésének a célja nem az anya, mint tárgy megszerzése, hanem a kívánt távolság

beállítása, és ezzel a kívánt biztonsági állapot elérése, amely a mindenkori körülmények

függvénye. A potenciális távolságot a gyermek és a kötődési személy között külső és belső

tényezők, illetve azok kombinációi szabályozzák.

A párválasztást befolyásoló lélektani tényezők

Az előbbiekben röviden ismertetett kötődéselmélet és az ez alapján kifejlődő képesség az

egyik legfontosabb tényezője az érett és felelős személyiség kialakulásának. Mivel az ember

egyik legmélyebb vágya a feltétel nélküli és tartós elfogadottság, ezt felnőttkorban csak egy

elköteleződést vállaló másik ember tudja kielégíteni. Egy megfelelően működő intim

kapcsolattól olyan szükségletek kielégítése várható, mint az intimitás, önfeltárás, biztonság

igénye. Az egyéni igények persze szorosan kapcsolódnak az egyén értékrendjéhez, azaz milyen

értékeket tart fontosnak és elérendőnek.

A kötődésnek az alábbi típusait különböztetjük meg (kis)gyermekkorban:

• Biztonságos kötődés: édesanyjánál megnyugszik, el mer távolodni tőle a kisgyermek.

• Bizonytalan / Elkerülő kötődés: az idegenekkel ugyanúgy barátságosak, mint az

édesanyjukkal. Mamájuk kevéssé nyugtatja meg őket, inkább elkerülik őt.

• Ambivalens (ellenálló): biztonságos helyzetben sem nagyon mernek eltávolodni

anyjuktól, folyamatosan figyelik őt, nem fedezik fel a környezetüket, kicsit szorongónak

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 134 https://www.ecssz.eu

tűnnek. Mamájuk visszajövetele nem nyugtatja meg őket, pl. odafutnak hozzá, mégis

inkább eltolják maguktól.

• Dezorganizált: kevés csecsemőre jellemző, inkább bántalmazói légkörben.

A Kiegészítő szükségletek elmélete szerint erős, tartós érzelmi kapcsolatokban olyan

személyiségek találnak egymásra, akik ellentétei egymásnak és kiegészítik egymást, melynek

révén mindkét személyiség erősödik. A vágy arra irányul, hogy a személyiség a hiányzó

tulajdonsággal rendelkezzen, s így egy új egyensúlyi állapot jöjjön létre, amely összekötő

kapocsként is funkcionál.

Intimitás a párkapcsolatokban

Az intimitás vagy pszichológiai közelség a közeli kapcsolatok egyik legfontosabb jellemzője.

Sokféle értelmezése létezik, az intim kapcsolatot nem csupán a pozitív érzések alapján kellene

meghatározni, hiszen az emberek közötti viszony ilyen formája is lehet konfliktusokkal teli. Az

intim kapcsolat tehát erős és gyakori kölcsönösséggel jellemezhető kapcsolat az élet számos

területén, vagyis a felek érzelmei, gondolatai és viselkedése kölcsönösen és nagymértékben

befolyásolják egymást.

A párkapcsolat minőségét meghatározó tényezőket kutató elméletek közül Robert Sternberg

nézete (1. ábra) az egyik legismertebb. A szerelmet modellező háromszög-elmélete szerint

három összetevő – az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés – együttesen határozza meg a

szerelmi kapcsolat típusát és minőségét. Ennek ellenére az intimitás mégis valamivel

dominánsabb a másik két tényezővel szemben a kapcsolaton belül.

1. ábra Sternberg a szerelmet modellező elmélete

Ez a ránézésre egyszerű összefüggés nagyon sok mindent takar, amely alapvető

felismerésekhez vezet a jegyesoktatás során. Itt szembesülnek a párok kapcsolatuk fő

„ragasztókomponenseivel”, és hogy valójában mit is jelent az elkötelezettség. Jól érzékeltethető

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 135 https://www.ecssz.eu

ilyenkor, ahogy a hívőknek mindennap meg kell térniük, ugyanígy elmondhatjuk, hogy a

hitveseknek is mindennap „újra kell házasodniuk”, és a szövetségükért mindennap meg kell

hozni döntéseiket. Ez a (mindennapos) döntés az egész kapcsolat motorja. Hatással van a

gondolatokra, az ebből fakadó tettekre és az így kialakuló érzelmekre, amelyek hatékonyan

támogatják az intimitás és a szenvedély korlátlan fejlődését és elmélyülését.

Jegyesoktatás – első és/vagy utolsó „mentsvár”?

Tapasztalataink alapján a jegyesség időszakában az oldott hangulatú és bizalommal teli

légkörben megtapasztalt egyéni és közös felismerések, páros beszélgetések egymás családjáról,

tulajdonságaikról, (egyéni és családi) céljaikról, elvárásaikról, világnézetről, anyagiakról,

nézeteltérésekről és azok fel(nem)oldhatóságáról, az egymás iránti szeretet megfelelő

kifejezéséről, intimitásról, szülőségről, megbocsátásról, kiengesztelődésről, szabadságról

nemcsak arról szólnak, hogy egy párkapcsolati tréningen edződnek, hanem lehetőséget adnak

a házasságot fundamentálisan befolyásoló tényezők strukturált vizsgálatára.

A leghosszabb története és a legnagyobb elterjedtsége a jegyesoktatásnak és a házasságra

való felkészítésnek van. A II. világháború után felerősödő változások a házasságról és a

családról való gondolkodásban a családért, házasságért aggódó szakembereket – főképp az

USA-ban és Kanadában – arra ösztönözték, hogy a házasság előkészítését szorgalmazzák.

Elsőként és gyorsan a keresztény egyházak léptek. A meglévő, sok helyen előírt jegyesoktatást

pszichológiai tartalmakkal dúsították, és számos, különböző hosszúságú programokat

dolgoztak ki. A tartalmak kidolgozásánál a boldog és boldogtalan párok működésének

különbségeiből, a boldog párok beszámolóiból, a családterapeuták tapasztalataiból és a

családkutatások eredményeiből indultak ki. A jegyesoktatás fontosságára hívják fel a figyelmet

azok a kutatási eredmények, amelyek szerint a házasság minősége a házasság előtti időszakban

formálódik, és a korai kapcsolati minták előre jelzik a házasság sikerességét. A jegyesség

tanulási időszak, a párok motiváltak a házasságról szóló ismeretek befogadására, a kapcsolati

sémák változtatására és gyakorlására, nyitottak a házasság értékének tudatosítására.

Fontos érv a jegyesoktatás előtérbe helyezése mellett a hatékonyság és a hatáselérés

könnyebbsége, szemben a korrekciós és terápiás beavatkozásokkal. Az utóbbiakban nemcsak

egy adott problémával kell foglalkozni, hanem a probléma eddigi hatásaival is. Ma már

köztudott az is, hogy a válások többsége a házasság első 5 évében és kiemelten az első évben

történik. A házasságra való felkészítésben és jegyesoktatásban résztvevő párok körében

azonban jóval alacsonyabb a válási ráta és magasabb a párkapcsolati elégedettség.

Vajon mit is jelent ez a gyakorlatban? Vegyük sorra röviden!

Talán a családok atomizálódási folyamatának részeként kevesebbet beszélünk róla, de a

házassággal lényegében két család szövetsége is létrejön. Ennek tudatosítása már a kezdetektől

meghatározó. A döntéssel igent mondunk elfogadásukra, még ha sok mindennel nem is értünk

egyet, hiszen családjaink az életünk részét fogják képezni és őket „ajándékcsomagként” kapjuk

kedvesünkkel együtt. Sok nézeteltéréstől kímélhetjük meg magunkat, ha a párunkért kiállunk

és meghúzzuk a kis- és a nagycsalád határait, miközben részesei vagyunk a tágabb család

közösségének is.

Elvárások a házasságban: a házastársak általában a személyes boldogságuk biztosítását

várják egymástól. A pár tagjai akkor elégedettek a kapcsolatban, ha a legfontosabb vágyaik

kielégülést nyernek. Ezek a vágyak egyrészt egyéni élettörténetükből és személyiség-

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 136 https://www.ecssz.eu

jellemzőikből, másrészt az alapvető emberi szükségletekből erednek. Sok konfliktus forrása

lehet ezek kimondatlansága és az elfogadásuk vagy a lemondásukról való képesség hiánya.

Egyéni és családi céljaikról: itt lép be a képbe, hogy egymás szemébe ugyan könnyen, de

kérdés, egy irányba mennyire tudnak nézni a jegyesek. Figyelembe vesszük rövid és hosszú

távú közös és egyéni elképzeléseiket mind családi, mind szakmai vonatkozásban. Ezt

összehasonlítva látják, kit, milyen motivációk vezérelnek közösen tervezett útjukon.

Sarkalatos kérdés a nagyon különböző világnézet és az ennek megfelelő értékek mentén élt

élet. Itt lehetőség van tisztázó beszélgetéseket folytatni és komolyan fontolóra venni

legfontosabb értékeink együttes tisztázását.

Hogy ne egymás mellett, hanem egymással és folyamatosan fejlődve éljünk, az egymás

iránti szeretet megfelelő kifejezése elsődleges tanulási tétel, hiszen ha érezzük, hogy valami

kedvezőtlen irányba változott, ennek folyamatos gyakorlásával kapcsolatunk visszavezethető

ágyhoz, asztalhoz – azaz mindkét fél azt keresi, hogy tehet a másik kedvére. Ez része a

mindennap meghozandó döntésnek egymás mellett, amely tettekre váltja a házasságkötéskor

megfogalmazott esküt.

Azok a piszkos anyagiak… A pénz nem boldogít!? Igyekszünk tervezett módon, „direkt”

kényelmetlen helyzetbe hozni a párokat, hogy egyezzenek meg bizonyos finanszírozási és

tárgyi feltételek átgondolásában, amely nagyban megkönnyíti az anyagi eszközökről

különbözőképpen gondolkodók helyzetének kezelését.

Örökzöld téma a kommunikáció és konfliktuskezelés, amely tanulható és lényegében

alapszükséglet, kulcsmegoldás, ha betartunk néhány alapvetést és aranyat érő szabályt, illetve

elfogadjuk, hogy a konfliktusok 69%-a nem oldható meg, tehát együtt kell és lehet is élni velük.

A kutatások eredményei szerint nem a konfliktusmentesség, hanem a konfliktusok kezelésének

módja hat a kapcsolati elégedettségre. Itt szót ejtünk mind az építő, mind a romboló

kommunikáció módjairól, és sorra veszünk általában már jól beivódott példákat.

A lehető legkiemeltebben hangsúlyozzuk, mint ahogy a szeretet, a megbocsátás is egy

döntés, és bizony nem minden esetben fogjuk tapasztalni az áhított bocsánatkérést kedvesünk

részéről, illetve bizonyos esetekben bejáratott kiengesztelődési „rituálé” segíthet a helyzet

orvoslásában. Itt megjegyezzük, hogy ez fontos kapcsolódási pont a szeretet megfelelő

kifejezéséhez.

Elérkezünk a legintimebbnek mondható ponthoz, amely a nagyobb családdá válás kérdését

kendőzetlenül tárgyalja, és bevonja a párok gondolatait páros megosztásaikon keresztül. Szót

ejtünk a házasság céljáról, milyen módokon töltheti be szerepét. Etikai kérdéseket feszegetünk

a családtervezés kapcsán és a szülővé válás mellett kiemeljük, hogy ők elsősorban férj–feleség

kapcsolatban vannak.

Házassági paradoxon – szabadság és függetlenség: a romantikus kapcsolatokban az alábbi

alapszükségletek egyidejű kielégülését keressük: alapvető biztonság és stabilitás, szoros

kapcsolat, elfogadás és önértékelés, önmeghatározás és önkifejezés, önaktualizáció. Ezek a

szükségletek egyidejűleg motiválnak a kapcsolatban való elmélyülés és a függetlenedés

irányába. Egyszerre vágyunk egy szoros, biztonságot adó, elfogadó kapcsolatra, és önmagunk

független identitásának kibontakoztatására.

Mindennek tetejébe tanúságtevő házaspárjaink őszintén beszélnek tapasztalataikról, a

megélt buktatókról és az egymás iránti elköteleződés ajándékáról – a gyakorlatban.

Megfontolandó tény, hogy a jegyesképzés nem terápiás csoport, nem vállalhatja fel a súlyos

pszichés gondokkal küzdő párok bevonását és kezelését, számukra a terápiás beavatkozás a

megfelelő. Igaz ugyan, hogy az egészségesnek mondott egyének is esetenként számos

Európai Családtudományi Szemle Lázár-Fülep • Mivel töltjük meg a frigyládát?

IV. évf. 2021/2 137 https://www.ecssz.eu

sebezhetőségi tényezővel jönnek a csoportba, és a fel nem dolgozott traumák, tudattalan

elvárások tartalmai rávetülnek az aktuális kapcsolatra és megzavarhatják azt. Nagy

különbségek lehetnek a sebezhetőség mértékében. A kisebb sebezhetőség viszonylag könnyen

korrigálható, illetve a kisebb képességhiány is sikeresen javítható. A gyötrődő, nagyobb

sebezhetőségű párok azonban sokszor ellenállnak, felborítják a tanulási környezet egyensúlyát,

és nagymértékben nehezíthetik a résztvevő egészséges párok tanulási folyamatait. Számukra az

egyéni terápia vagy tanácsadás indokolt, amely után bekapcsolódhatnak a kapcsolati

fejlesztésbe.

Összefoglalás

A fentiekben bemutattuk és rávilágítottunk arra a fontos hivatásra, amely képes felvenni a

harcot a jelenlegi családi életre vonatkozó negatív tendenciákkal és elkötelezett a küldetés

teljesítése iránt, amely során elősegítjük és útravalóval támogatjuk olyan hitvesi szövetség

kialakítását, fenntartását és továbbadását, amely hiteles minta a közösség minden tagja számára,

mert:

Hisszük, hogy a jól működő, egészséges családok képesek hiteles utat mutatni a jövő

nemzedéknek.

Meggyőződésünk, hogy az így létrejövő láthatatlan védőfaktor a család barátja.

Valljuk, hogy a családok gyermekekbe fektetett energiája többszörösen, az egész nemzet

boldogulására megtérül.

Hit, remény, szeretet – és a haza népre derül!

☺

Irodalomjegyzék

Bowlby, John: A biztos bázis, Animula Kiadó, 2009.

Hamilton, N.G.: Tárgykapcsolat elméletek, Animula Kiadó, 1996

Hámori Eszter: A korai kötődés zavarai, Oriold Books, 2015.

Horváth-Szabó Katalin: Változó világ - változó családok, VIGILIA, 79 (5)., 2014, 322–331.

Somogyiné Petik Krisztina: Tanítható-e a boldog házasság? Tűnődés a jegyes felkészítő

programok tartalmának elméleti megalapozásáról, Embertárs, 13. évf. 3. sz. 2015, 207–222.

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 138 https://www.ecssz.eu

Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

Dr. Major Gyöngyi

1. Bevezetés

„Ha szerencsétlenségünkre elveszítjük a mértéket önmagunk iránt, akkor minden más dolog

iránt is csakhamar el fogjuk veszíteni.”

A tanulmány a demográfiai problémát az ún. biztonságiasítás kontextusában,

a biztonság

fogalmának újraértelmezése körüli vitába ágyazottan tárgyalja. A biztonságpolitikai elemzők

figyelme az utóbbi időben egyre kevésbé irányul a fenyegetések megfigyelésére, sokkal inkább

magának a módszertannak, a biztonság társadalmilag megalkotott felfogásainak a kutatása

kerül előtérbe, hiszen éppen így konstruálódik az az értelmezési keret, amelyben valamilyen

problematika a társadalom vonatkozásában biztonsági problémaként kezd értelmeződni.”

A mai globalizált világban átrendeződött a politikai és biztonságpolitikai feltételrendszer,

aminek következtében a fenyegetések és veszélyeztetések identifikálása egy teljesen új

megközelítésben válik lehetségessé. Elsősorban teljesen új típusú kihívások jelennek meg,

ezek egymásra ható viszonya következtében sajátságos komplexitásban válnak értelmezhetővé.

Egymással összefonódnak, egymás hatásait kölcsönösen felerősítik, miközben a hatások

gyakran – éppen a tömegkommunikációs eszközök által – közvetlenül is érzékelhetővé válnak.

Jelen tanulmánynak általánosságban nem témája annak vizsgálata, hogy egy adott kérdéskör

hogyan kerülhet fókuszba, hogy bizonyos témák miként, ki által, milyen körülmények között

és milyen következményekkel válhatnak egzisztenciális fenyegetésként felfogható biztonsági

problémává, ugyanakkor pedig más problémák miért nem kapnak ilyen besorolást, hiszen

ennek a vonatkozásnak gazdag az irodalma már.

A tanulmány megjelent: Szónokyné Ancsin Gabriella (szerk.): Magyarok a Kárpát-medencében 3., EKEK, 125–

139.

Dr. Major Gyöngyi, Egyetemi docens

Shaftesbury, A. A. C.: Characteristics of Men, Manners, Opinions, Times. Cambridge University Press, 1999,

„A biztonságiasítás politikai folyamata rendkívül összetett. Magában foglalja az adott társadalom kollektív

emlékezetének hosszú távon ható tapasztalatait, a véleményformáló rétegek – az értelmiség, a gazdasági és

politikai elit – törekvéseit és az állam geo-stratégiai érdekeiből fakadó célkitűzéseit egyaránt. […] Amikor egy

politikus a „biztonságot” emlegeti, vagyis biztonságiasít (szekurizál) egy kérdést, ezzel lényegében jogot formál

arra, hogy bármely szükséges eszközzel éljen a fenyegetés megakadályozására. Ha ezt elfogadjuk

kiindulópontnak, a kérdés az, hogy a biztonság kiterjesztő felfogását követve miként értelmezhető a

létfenyegetés? Képesek vagyunk-e viszonylag egyértelműen meghatározni, hogy mi a létfenyegetés a katonai, a

politikai, a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szektorokban?” (Gazdag, F. – Tálas, P.: A biztonság

fogalmának határairól, Biztonságpolitika 2008/1., 3–9.: 6; 9.)

Kiss, J. L: A nemzetközi biztonság új napirendjei, avagy a biztonság metamorfózisa, Külügyi Szemle, 2006/4,

203–233: 227.)

Az új kihívások közé sorolható a migráció, a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a globalizációt kísérő

környezetbiztonsági aspektusok, de hosszú távon a klímaváltozás és annak egyre jobban konfliktusgerjesztő

attitűdje is, s lényegében valamennyi kapcsolatba hozható a demográfiával.

Siedschlag, A.: Methoden der sicherheitspolitischen Analyse, Vs Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden,

2006, 15.

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 139 https://www.ecssz.eu

A kortárs kutatások problémafelvetéséből indulunk ki, miszerint a biztonság centrális

jelentéstartalmaként az egzisztenciális fenyegetettség egyre indirektebb módon válik

értelmezhetővé. Ilyen indirekt viszonyt feltételezve kísérletet teszünk a demográfiai válság

fenyegetettség forrásaként való azonosítására az ember antropológiai önreferenciájának

elbizonytalanodásával összefüggésben. Amint Helmuth Plessner a filozófiai antropológia

megközelítésében az ember önértelmezési koncepciójáról fogalmaz, hogy tudniillik szerinte

„az ember lényege feletti döntés az ember konkrét közreműködése nélkül egy semleges

struktúra semleges definíciójából induljon ki”,

feltételezve egyben azt, hogy ennek a

döntésnek a történetiségében újra és újra meghozott döntésnek kell lenni, az önreferencia

folytonos megkérdőjelezése által már fenyegetettségi tényezővé válhat. Ugyanis az

„antropológiai állandók” létezésének tagadása egyben az ember létezés-beágyazottságtól való

távolodását is jelenti.

Az individuum saját szabad döntése mentén, az elődök láncolatáról egyre jobban leválasztva,

önmagából kiindulva és önmagába záródva konstruálhat olyan értelmezést, amely mentesíti a

létezés iránti felelőssége alól. Az individuum azonban kizárólag saját érdekperspektívájának

szabadságában meghozott döntéseivel ellehetetlenítheti a létezés folyamatosságát – mégpedig

úgy, hogy azzal közvetlen érdekszférájában egyetlen más individuumot sem sért.

A felelősség individualista értelmezése egy határon túl szétfeszíti a létezés közösségi hálóját.

Rendszerelméleti terminológiával élve ez azt jelenti, hogy a rendszer eléri a bifurkációs pontot,

s szükségszerűen összeomlik, vagy újraértelmezi magát egy magasabb minőségben.

áttörés forgatókönyvét jelen tanulmány a biztonságiasításhoz köti, s azoknak a minőségi

követelményeknek eleget tevő jelenségek feltárására törekszik, amelyekkel a kedvezőtlen

demográfiai folyamatok mentén a biztonságpolitika perspektívájában válik vizsgálhatóvá

legtágabb vonatkozásban az antropológia esszencialista megközelítésének a nem-esszencialista

irányba való elmozdulásból fakadó következményrendszere. A demográfiai válság

Lásd mindenekelőtt az ún. koppenhágai iskola biztonságiasítási elméletét. (Pl.: Buzan, B. – Waever, O. – de Wilde,

J.: Security: A new framework for analysis, Lynne Rienner Publishers: Boulder, Colorado, 1998.; Waever, O.:

Societal Security. The Concept. In: Buzan-Waever- de Wilde. (szerk.): Security: A New Framework of Analysis.

Lynn Reinner Boulder, CO, 1998.; Marton, P. – Balogh, I. – Rada, P.: Biztonsági tanulmányok. Új fogalmi keretek,

és tanulmányok a visegrádi országok számára, Antall József Tudásközpont, Budapest, 2015.)

„Magyarország lakosságának száma 1989. január 1-jén 10 588 614 fő, 25 évvel később 2014. január 1-jén pedig

9 877 365 fő volt. A kettő között 600 ezer fölötti különbség van. Ha azonban az 1989 és 2013 közötti születésekkel

és halálozásokkal elszámolunk, akkor a napnál világosabb, hogy az elmúlt negyedszázadban ennél is lényegesebb

változások következtek be. 2013-ban 35 ezerrel kevesebben születtek és 20 ezerrel kevesebben haltak meg, mint

1989-ben. Az időszak egészében majdnem 900 ezerrel többen haltak meg, mint ahányan születtek, és a népesség

csak azért nem csökkent ennyivel, mert az időszak egészében a vándorlási egyenleg pozitív volt. A legújabb

vándorlási folyamatok eredményeképpen ugyanakkor a vándorlási egyenleg egyértelműen apadni látszik.”

(Spéder, Zs.: Demográfiai folyamatok: születések, halálozások, korösszetétel. In: Kolosi-Tóth. (szerk.):

Társadalmi Riport 2014, TÁRKI, Budapest, 2014, 63–82: 64.)

„Indem die Entscheidung über das Wesen des Menschen nicht ohne seine konkrete Mitwirkung, also in keiner

neutralen Definition einer neutralen Struktur gesucht werden kann, sondern nur in seiner Geschichte als eine

ständig neu erwirkte Entscheidung...” (Plessner, H.: Macht und menschliche Natur: Ein Versuch zur Anthropologie

der geschichtlichen Weltansicht, Junker und Dünnhaupt, Berlin, 1931., 186.)

„Úgy tűnik, hogy a természet sokszoros összekapcsolódásokkal törekszik a hibatűrő képesség elérésére. Szinte

bárhová tekintünk, ugyanazzal a hálózati szektorral találkozunk.” (Barabási, A. L.: Behálózva. A hálózatok új

tudománya, Magyar Könyvklub, 2003, 154.)

A bifurkációs vagy káoszpont egy rendszer fejlődésében az a kritikus állapot, ahol a rendszer állandó állapotához

vezető korábbi folyamatok összeomlanak, és a rendszer nem képes visszatérni előző állapotaiba, illetve működési

formáiba: visszafordítatlanul elindul egy új pályán, amely vagy a rendszer összeomlásához, vagy egy új szerkezeti

állapot és működési forma kialakulásához vezet. (László, E.: Chaos Point. The World at the Crossroads, London-

New York, 2006, 11.)

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 140 https://www.ecssz.eu

kontextusában éppen a nem-esszencialista kritikai értelmezés előtti tér megnyílása teszi

szükségszerűvé a biztonságiasítás folyamatát, amely mindenekelőtt a kommunikációs térben

aktivizálódhat. A konvencionális diskurzusban ugyanis egyre nagyobb súllyal vannak jelen

olyan nézetek, melyek hosszú távon kifejezetten a civilizációt rombolják,

következésképpen a folyamat

visszafordíthatósága szükségessé teszi az élet reprodukálásának felelős koncepcióját és annak pozicionálását a

társadalom értékrendjében és beszédaktusaiban (speech act).

A biztonságiasítás elmélete szerint a fenyegetések éppen a társadalmi kommunikációban –

lényegében nyelvi cselekedeteken konstruálódnak, majd a verbális téren keresztül változást

indukálnak a társadalmi valóságban is.

Ezért tartjuk fontosnak annak vizsgálatát, hogy az

antropológia és esztétikai diskurzus által eluralt nem-esszencialista emberkép mellett kellő

reprezentációja legyen a biológiai prediszpozícióból értelmező esszencialista

emberfelfogásnak, annál is inkább, mert ezáltal az élő/biológiai rendszerként működő létezés

visszakaphatja hibatűrő képességének erősségét, amit éppen a szorosan összefüggő hálózatként

való funkcionálás garantál.

2. Demográfiai válság a filozófiai antropológia tükrében

„A másik felelősségéért is felelős vagyok. A másik embert én hordozom, én vagyok felelős

érte. Látható tehát, hogy az emberi szubjektum, az alany – az alávetettséggel egyidejűleg –

elsőszülöttségemről is hírt ad. Felelősségem átruházhatatlan, senki sem helyettesítheti.

Példaként utalunk itt az Egyesült Államokban működő Voluntary Human Extinction Movement-re, amely

kifejezetten az emberiség kihalásának érdekében fejti ki propagandáját. (“Phasing out the human race by

voluntarily ceasing to breed will allow Earth’s biosphere to return to good health. Crowded conditions and

resource shortages will improve as we become less dense.” Lásd: http://www.vhemt.org)

Utalunk továbbá David Benatar Better Never to Have Been c. könyvére, amely talán a legprovokatívabb munkája

a szerzőnek, továbbá Jonathan Rauch-nak a The Economist-ban megjelent írásaira, melyekben amellett érvel, hogy

amennyiben az emberiség önként és tudatosan választaná önmaga felszámolását, az valójában a DNS zsarnokság

fölötti igazi és végső győzelme lenne az emberiségnek.

Ha abból indulunk ki, hogy a fenntartható gazdaság egyik pillére a tudatos fogyasztó, s hogy minimalizáló

életmóddal, takarékos fogyasztással fenntarthatóvá tehető a gazdaság, tehát hárítható a fenntarthatatlanság

veszélye, akkor ugyanezen logikai íven egyértelmű, hogy az individuumok döntése a demográfiai

fenntarthatóság vonatkozásában is befolyásolja a folyamatok irányát. A valóság természetesen nagyon összetett.

Ebben a tanulmányban rámutatni törekszünk arra, hogy a kizárólag öncélú szabad döntéseknek (amennyiben

elérnek egy kritikus tömeget) a megmaradás (emberiség, nemzet, család) vonatkozásában romboló lehet a

hatásuk. Mégpedig úgy rombolnak, hogy a döntés semmilyen más konkrét individuumot nem veszélyeztet

közvetlenül. Közvetetetten azonban, éppen a születések megszűnésével, az élet bontódik le. Célunk azonban nem

az individuumok kizárólagos (önmagukon túlmutató felelősséget nélkülöző) szabadságának megkérdőjelezése

(elvetése), sokkal inkább e szabadság következményének tudatosítása: a felelősség. Mint ahogyan az individuum

nem feltétlenül ismeri fel cselekedetének káros voltát az ózonréteg szennyezésében, amennyiben használja a

gépjárművét – tehát erre a kommunikációs térben érkező információk mentén ébred rá, hasonlóan saját

szabadságának mámorában nem feltétlen foglalkozik öncélú, rövid távú boldogság- és kényelmi motivációjának

hosszabb távon megjelenő következményrendszerével. Ezért tárgya e tanulmánynak a biztonságiasítás, ami

lényegében az általános kontextusban értelmezett megmaradáshoz kötötten az individuum felelősségét

hangsúlyozza a kommunikációs térben folyó diskurzusban, kiegyensúlyozva ezzel az individuális szabadság

érvrendszerének jelenlegi dominanciáját.

Ez a megközelítés tehát két vonatkozásban jelentős. Elsősorban fontos látni, hogy ahhoz, hogy egy

beszédaktus sikeres legyen, az aktornak olyan társadalmi pozíciót kell betöltenie, amelyből hitelesen beszélhet.

Ez általában egy társadalmi pozíciót/státuszt feltételez, de nem mindig jelent hatalmi pozíciót is. Jóllehet az

olyan pozíció, amely legitimációt ad arra, hogy az illető „fontos dolgokat” mondjon és azt el is higgyék neki,

elengedhetetlen eleme a biztonságiasítás folyamatának. (Waever: i. m.)

Az esszencialista vs. nem-esszencialista antropológiát szemlélve fontos akceptálni azt, hogy az ember által

tervezett rendszerek sokkal sérülékenyebbek, s akár már egyetlen elem is megbéníthatja a rendszert, szemben

azokkal a rendszerekkel, melyeket a természet tervezett, s amelyek sokkal ellenállóbbak. (Bővebben: Barabási: i.

m., 153.)

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 141 https://www.ecssz.eu

Csakugyan erről van szó: hogy az emberi én azonosságát a felelősség felől határozza meg,

vagyis az öntudatában amúgy függetlenként tételezett ént lemondása felől, amely lemondás

azonos a másikért viselt felelősséggel. Felelősség, ami kizárólag rám hárul, s amit emberileg

nem háríthatok el. E teher a kiválasztott legfőbb méltósága. Nem felcserélhető, csak annyiban

vagyok én, amennyiben felelős vagyok. Mindenkiért helyt állok, de az én helyemre nem állhat

senki. Alanyi mivoltomból fakadó azonosságom ettől lesz elidegeníthetetlenné.”

A demográfiai változások makrogazdasági hatásairól még többnyire csak becslések vannak,

a gazdaságpolitikusoknak azonban máris meglehetősen nagy kihívást jelent a népesség

létszámának és korösszetételének alakulása. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a makrogazdasági

változókra mind jelentősebb befolyással vannak a demográfiai folyamatok. „A demográfiai

változás keresleti és kínálati oldalon egyaránt kifejti hatását, a keresleti oldalon a fogyasztáson

és megtakarításon keresztül, valamint a költségvetési csatornán keresztül, a kínálati oldalról a

munkapiaci, a tőkefelhalmozási és a termelékenységi csatornákon keresztül hat a gazdasági

teljesítményre.”

Ugyanakkor a kedvezőtlen hatások gazdaság- és nemzetpolitikai

eszközökkel csupán enyhíthetőek. Felmerül ezért a kérdés, hogy a családtámogatások

optimalizálása, valamint a munka és a család összehangoltságára való törekvések önmagukban

elegendőek-e a folyamat visszafordíthatóságához. Egyre több tanulmány jelenik meg, amely

nemleges válasszal éppen az értékrend irányába mozdítja a probléma megoldására tett

törekvéseket, s mindenekelőtt a családi élet válságából való kilábalásához köti a demográfiai

mutatókat ténylegesen javítani képes változást.

Ez a megközelítés azonban értelemszerűen

érinti az „antropológiai eldöntetlenség” problémáját, s szembesít az értékrelativizmus-

értékcentrikusság intellektuális és gyakorlati szembenállás akceptálásának

elkerülhetetlenségével. A 20. századi filozófiai antropológiák egyik fontos törekvése ugyanis

éppen az esszencialista megközelítés lebontása és egy olyan metódus kidolgozása, amely az

ember antropológiai szerkezetét nem kívánja homogenizálni semmilyen instancia mentén. A

poszthumanizmus olyan kritikai programot fogalmaz meg, amely az emberi lét állandó

újrafogalmazásának igényét prezentálja. „Ami ténylegesen megragadható, az épp a

rögzíthetetlen „nyitottság” tapasztalata, vagyis az ember középpont nélküli, ex-centrikus

helyzete. Hogy mi az ember, arról az ember dönt, mégpedig folyamatosan, kultúrájának és

történelmének minden pillanatában újra és újra. Meghatározása mindig önmeghatározás, hiszen

(Lévinas, E.: Etika és végtelen. Interjú Philippe Nemoval, In: Bokody–Szegedi–Kenéz (szerk.):

Transzcendencia és megértés – Lévinas etikája és metafizikája, L'Harmattan, 2008., 47.) Fontos látnunk azt –

amire Sajó is utal, hogy Lévinasnál a husserli viszony megfordul, hiszen nem a Másik vezethető vissza

magamra, hanem én vagyok a „Másik Másika”, ami éppen azt a sajátságos aszimmetriát hordozza, hogy a Másik

redukálhatatlan, nélküle nincs sem világ-tapasztalat, sem én-tapasztalat. (Sajó, S.: Az én és a másik

aszimmetriája: a megalapozás kérdése, In: Bokody–Szegedi–Kenéz (szerk.): Transzcendencia és megértés –

Lévinas etikája és metafizikája, L'Harmattan, 2008., 62.)

Kreiszné, H. E. – Varga, P. – Várpalotai, V.: A demográfiai változások makrogazdasági hatásai

Magyarországon európai uniós összehasonlításban, In: Hitelintézeti Szemle 2015/2, 88–128: 105.) „A társadalom

elöregedése hosszú távon várhatóan jelentősen megváltoztatja a munkakínálatot, a fogyasztási és a megtakarítási

rátákat, kedvezőtlenül érinti a növekedési kilátásokat, továbbá a következő évtizedekben dezinflációs hatású

lehet. A demográfiai folyamatok hatással lehetnek a monetáris politika vitelének szempontjából kitüntetett

változók alakulására és a transzmissziós csatornák hatásosságára is.” (Kreiszné–Varga–Várpalotai: i. m. 88.)

Lásd pl: The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility Have to Do with the

Economy? An International Report from the Social Trends Institute. STI, UV, IMFC New York,

http://sustaindemographicdividend.org/; Len A.: A családi minták és a gazdasági mutatók kapcsolata régen és

ma, Európai Családtudományi Szemle 2015/1, 16–24.

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 142 https://www.ecssz.eu

azzá lesz, amivé kultúrája által teszi magát, de átmeneti formáit és identitásait mindig saját

antropológiai meghatározatlanságából kiindulva konstruálja meg.”

A biztonságiasítás melletti argumentációnknak tehát az szolgál alapul, hogy az ember

önmeghatározása a létezési háló életképességét determinálja. A biztonságiasítást leginkább

abban az összefüggésben látjuk indokoltnak, hogy a fentebb nevesített döntés milyen kiinduló

premisszák mentén születik meg: a mindenkori szubjektum öncélú létezésének szabadságából,

vagy abból a premisszájából, hogy az emberi létezés természete a nemzedékek egymásra

következésének láncolata. Következésképpen azt, hogy az ember önmaga újraértelmezésekor

megtartja-e a társadalom/kultúra megőrzésére vonatkozó szempontot, s újrafogalmazását

képes-e folyamatosan ezen a kritériumrendszeren belül tartani, a civilizáció/nemzet

fennmaradása szempontjából biztonsági kérdésnek tartjuk. Kifejezetten nagy jelentősége van

tehát biztonsági kontextusban annak, hogy az önértelmezés újradefiniálásának szabadságában

az individuum szempontja megtűri-e a közösségit, s ha igen, milyen arányban teszi azt.

„Mi a kölcsönösség végső célja? Egyrészt az, hogy megszilárdítsa a társadalmi

kapcsolatokat. […] Másrészt az a cél, hogy minden alany megkapja a lehetőséget, hogy

megvalósítsa saját élettervét, és így boldog legyen, vagyis arisztotelészi értelemben

eudaimoniát éljen meg. Ez a pozitív értelemben vett szabadság.”

Az egyén és a közösségei – más megközelítésben az individuum és a társadalom –

egymáshoz való viszonya az újkori történelem nagy vitákat kiváltó tematikája. A probléma

pedig értelemszerűen érinteni kényszerül a magán- és a közszféra értelmezési határvonalát, s

nem utolsósorban annak átfogalmazására tesz kísérletet. Az egyén társadalmi függősége

folyamatosan lazulni látszik, ennek jegyében pedig mind kevésbé tűri a magánéletig hatoló

társadalmi befolyást.

Ugyanakkor a kedvezőtlen demográfiai folyamatok mentén egyre

megkerülhetetlenebb a közösségi szempont perspektívájának újrasúlyozása, lényegében

újrafogalmazva azt az individuális érdekszféra természetes burkaként.

„Látni kell tehát, hogy a jelenlegi, csupán az individuumot szem előtt tartó emberi jogokra

alapozott jogrend viszonyai között egy valós és mélyreható családpolitika, s ezáltal egy pozitív

előjelű népesedési trend lehetősége szinte teljesen kizárt. Minden szolidaritáselvű támogatás és

segítségnyújtás továbbra is átmeneti eredményekhez vezet. Arról már nem is beszélve, hogy a

társadalomra háruló szolidaritási költségek a csekélyke eredményekhez képest hihetetlenül

megnőnek, miközben a család, mint entitás, egyre kiszolgáltatottabbá és törékenyebbé válik.”

3. Demográfiai válság a biztonság kontextusában

A családok lazulásának tendenciája az antropológiai szemlélet liberalizációs törekvéséhez

köthető, azonban látni kell, hogy a 20. században megjelenő intellektuális törekvéseknek már

korábban megfelelő alapot biztosított az egyre inkább individualista létformát lehetővé tevő

gazdasági prosperitás, s az abból kibontakozó fogyasztói társadalom.

Nemes, Z. M.: Képalkotó elevenség. Esztétika és antropológia a humanitás határvidékén, ELTE BTK

Filozófiai Intézet – L’Harmattan Kiadó – Magyar Filozófiai Társaság, 2015., 34.

Bruni, L – Zamagni, S.: Civil gazdaság. Hatékonyság, Méltányosság, Köz-jóllét, L'Harmattan Kiadó, 2013.,

20.

A liberális alapelv szerint az egyén szabadságának egyetlen korlátja van, ti. a másik egyén hasonló

szabadsága, ami azt jelenti, hogy bármi megtehető, ami nem okoz kárt más egyénnek. Az ún. kárelv logikája

szerint tehát minden megtehető mindaddig, amíg az más egyént nem érint negatívan.

Ugrin, E.: Platón álma – a mi rémálmunk, ARCA/2017, http://www.arcafolyoirat.hu/bent.php?o=c5a

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 143 https://www.ecssz.eu

Legtágabb vonatkozásban elmondható, hogy az individualista létkoncepció

ahhoz az

értékrend-váltáshoz köthető, amely az önérdekközpontú életszemléletet és

boldogságkoncepciót életmóddá tudta konstruálni. Az önközpontúság gazdasági

megalapozottsága lehetővé tett egy olyan individualista létkoncepciót és önértelmezést, aminek

összességében mintegy következményhalmaza a kedvezőtlen demográfiai tendencia. A

demográfiai válság ok-okozati rendszere tehát csak meglehetősen tág összefüggésrendszerben

értelmezhető, bizonyos azonban, hogy a fogyasztói társadalom által generált jólétnek a

biztonságkoncepciója az, ami megfelelő fedezetéül szolgál.

Ebben az értelemben a biztonság

fogalma és interpretációja kulcstényezővé válik a demográfiai folyamatok kapcsán.

Részben,

mert a modern életstílus a többgenerációs családi modellek lebontását inspirálva, a közösségi

létben esszenciális elemként funkcionáló biztonságot is leépítette, s annak pótlását egyre

szűkebb családi körben, egészen a teljesen individualizált család-modellig – az individuumhoz

kötve kihelyezte és átértelmezte állami feladattá.

Ugyanakkor, éppen ennek a folyamatnak részeként strukturálódtak át a demográfiai

folyamatok, aminek következtében aztán maga az intézményesített biztonságkoncepció vált

egyre inkább fenntarthatatlanná, ami azt jelenti, hogy a társadalom önfenntartó ereje kezdett

egyre jobban kimerülni.

Ebben a vonatkozásban azonban ismét egymásra talál az egyéni és a

társadalmi érdek, s összeérve elkerülhetetlenné válik az individualista létmód primátusát és

kizárólagosságát akceptáló szemléleti rendnek az újrafogalmazása. Ilyen kényszerhelyzetben a

közösségi normatívák és szempontok megjelenése szükségszerűségként szivárog vissza a

társadalom saját önvédelmére mozgósított cselekvésprogramba. Ez lényegében azt is jelenti,

hogy a hagyományosan külső fenyegetettségben kimerülő értelmezés mellé az önbomlasztó

folyamatok detektálása és fenyegetettségként történő interpretálása is megkerülhetetlenné

válik, s egyre jelentősebb részét képezheti egy nemzet vagy teljességében az emberiség

biztonságkoncepciójának. A biztonságszakértők tehát nem véletlenül emelik ki azt, hogy a

fenyegetettség kategóriája egyre inkább „soft jelleget” ölt, s hogy az ún. high politics mellett a

low politics hódít mind erőteljesebben.

A demográfiai diskurzusnak nincs kitüntetett homogén pontja, hiszen a problematika nem

rendezhető homogén struktúrába, ami a diskurzus univerzalitását biztosítja. A demográfiai

problematika összetettsége és ellentmondásokkal terheltsége

hangsúlyosan jeleníti meg a

A létezési koncepció egy tudatos vagy nem tudatos elv, mely tartalmazza az adott kor cselekvési motívumát:

azt a szellemi tartalmat, ami megfelelő súlyú indokát jelenti a legáltalánosabban vett emberi aktivitásnak, s

amelyből automatikusan bomlik ki a létezési forma.

Amikor kialakult a modern társadalombiztosítási rendszer, a családnak a biztonsághoz és szolidaritáshoz

köthető funkciója szükségszerűen lazulni kezdett.

Jelen tanulmánynak mindenekelőtt terjedelmi korlátok miatt nem tárgya a biztonság fogalmát az

értékkoncepciók összehasonlításának függvényében vizsgálni. Arra az összefüggésre azonban mindenképpen

utalni kívánunk, amelyben a létezés profanizálási és materializálódási folyamata értelmezhető. Fontos látni, hogy

azzal párhuzamosan, hogy elértéktelenedik a család összetartó erejének értéke, a család társadalomszervező ereje

is lazul, a létkoncepció pedig az individualizációs folyamatban egyre inkább anyagiasodik el. A biztonság minél

inkább tárgyakhoz kötötten és anyagi biztonságban válik értelmezhetővé, annál inkább értéktelenedik el a

tradicionális értékrend, a család többfunkciós léttere – legtágabb kontextusban a felelősségtudat leépül,

legfeljebb az önérdek horizontjába szűkülve, de már nagyon távol a közösség/létezés iránti kötelességtől.

A mai jóléti társadalmak paradoxona éppen az a köztudatot uraló elképzelés, miszerint a nyugdíjjárulék

befizetése elegendő az öregkori biztonsághoz, jóllehet az ex post hatás feltételezi a fiatal generációkat, akik

aktívan megtermelik majd a kifizethető nyugdíjakat.

A demográfiai probléma ellentmondása alapértelmezésben az, hogy amíg a népességcsökkenés és az

elöregedő társadalom a nyugati országokra jellemző folyamatok, addig a világ többi részén éppen a

népességnövekedés okoz gondot. Jelen tanulmány a nyugati világot sújtó demográfiai folyamatok

visszafordíthatóságának kontextusával foglalkozik. A biztonságiasítás felvetése azonban felszínre hozott egy

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 144 https://www.ecssz.eu

reziliens jelleget,

hiszen magában hordozza azt a feszültséget, hogy önreprezentációja során

állandóan újrafogalmazva őrzi saját határait.

A széttartó tendenciák pluralizmusa olyan modellértékű társadalomfilozófiai paradigma által

válik kezelhetővé, amely a létezés törvényeinek reprezentációjába és mimézis működésébe, a

létezés mélystruktúrájának leképzésével per definitionem dinamikus egyensúlyban kezelni

tudja a civilizációs rendszer működésének sajátságos kettősségét, a változás és stabilitás

harmóniáját, ami lényegében nem jelent mást, mint egyfajta megújulási állandóságot. Nincs

önmagában, öncélúan, létezéstől függetlenül értelmezhető megújulás.

Amennyiben elfogadjuk, hogy az individuum létezésbeágyazottan létezik, hogy létezésen

kívüli életképessége nincs, úgy a létezésbeágyazottság axiómája mentén a demográfiai

problematika strukturálódni képes, par excellence az önértelmezés a lét újrateremtési

aktusában, a környezettel való harmóniában újulhat meg, sajátságosan abban a

normarendszerben, amelyben leképződhet az individuum és közösség biztonságkoncepciójának

harmóniája és egyensúlya. Következésképpen a megújulás módozatának elevenségében

relativizálódhat az önmegújulás, de maga a létezés iránti felelősség aligha, hiszen az

értelemszerűen jelentené magának a megújulási kísérletnek a sikertelenségét. A

létezésbeágyazott individuum, s az individuumban megújuló létezés olyan két kiegészítő

feltétele a létezésnek, amely felülírásával magának a létezésnek a törvénye íródik felül. Az

ebben a vonatkozásban értékelhető aszimmetrikus kölcsönös függőség ismeretének gyakorlati

jelentősége az, ami Peter Kakol szavait idézve abban áll, hogy „egyszerre őrzi meg az egyéni

kreativitáshoz szükséges aszimmetriát és a társadalmi szolidaritáshoz elengedhetetlen

kölcsönös függőség eszméjét.”

A kárelv (harm principle) mentén szerveződő társadalom önrombolóvá válik, amennyiben a

kárelv alapján nem lehet kiiktatni olyan magatartásokat, amelyek – miközben valóban nem

ártanak egyetlen valóságos, konkrét egyénnek sem – hosszú távon mégis aláássák a társadalom,

mint egész, normális működését, amennyiben elérik a kritikus szintet.

biztonságkoncepciónak szükségszerű egy paradigmaváltás következményeként a biztonság

közjóként való értelmezését és a humánbiztonság kérdéskörét is magába integrálni.

mélyebben húzódó ellentmondást, hiszen a nyugati társadalmak liberális kárelvének (harm principle)

meghaladása a biztonságiasítás folyamatában abban az argumentációban válik lehetségessé, amely rámutat arra,

hogy éppen a kárelv következetes alkalmazása kezdi egy bizonyos ponton túl magának a liberális társadalomnak

a létét is fenyegetni.

Különösen izgalmassá válik tehát a turbulens világ biztonságának reziliens jellegét a vizsgálni, ugyanis kezd

kimutathatóvá válni az a fajta kettős feszültség a biztonságiasítás kihívásában, amely a rendszer változásokhoz

köthető teherbíró képessége (efficiency) és a megmaradásra vagy stabilitásra (persistence) való törekvése között

jelenik meg. Következésképpen minden olyan változás fenyegetettségként válik interpretálhatóvá, amely aláássa

a rendszert fenntartó szabályokat, normákat és intézményeket, ugyanakkor a fejlődés értelemszerűen feltételezi

ezek meghaladását, tehát bizonyos aspektusból éppen a mozdulatlanság és változásképtelenség válik

fenyegetettségként értelmezhetővé.

Kakol, P.: A kölcsönhatások aszimmetriája: a buddhizmus és a folyamat-filozófia kapcsolata, In: Migray

(szerk.): Bevezetés a buddhista természetbölcseletbe, Buddhista Ökológiai szöveggyűjtemény, Farkas Lőrinc

Imre Kiadó, Budapest, 2004, 126–140: 136.

Turgonyi, Z.: Tabuk nélkül arról, hogy meglehetünk-e tabuk nélkül. In: Farkas-Balásházy-Major (szerk.):

Boldogabb Családokért és Ifjúságért Tanulmánykötet. L'Harmattan (Kiadás alatt)

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 145 https://www.ecssz.eu

4. Következtetések

Egy rendszer, egy társadalom vagy egy egyéni élet legfeljebb annyira lehet erős, mint az

elvek, amiken áll.” (Francis A. Schaeffer)

Jóllehet a demográfiai trendek kedvezőtlen hatásai gazdaságpolitikai intézkedésekkel

enyhíthetőek, hosszú távon valós megoldás azonban per definitionem a folyamat

megfordításától várható. Ebben a tanulmányban a megfordíthatóság lehetőségét vizsgáltuk,

utaltunk a probléma gazdasági vonatkozására, mint a biztonságiasítási követelmény egyik

feltételére és legalizációs aspektusára, hiszen a gazdasági szempontból felmerülő negatív

hatások szolgálnak leginkább argumentációs közegnek a biztonságiasítás szüksége melletti

érvrendszer megfogalmazásakor, mégis a probléma súlyát más összefüggésben kívántuk

értelmezni; nemzetpolitikai- s általánosan a létezés fenntarthatóságának vonatkozásban.

Felvetődik ugyanis a gazdasági fejlődés öncélúságán túlmutatni képes interpretáció lehetősége,

a gazdasági fejlődés, a jó(l)lét és az individuális boldogság kontextusán túlmutató hosszú távú

nemzetpolitikai, illetve az emberi civilizáció tartós fennállását biztosító szempont.

A biztonságiasítás axiómája a fenyegetettség kivédése, következésképpen, amennyiben a

nem-esszencialista antropológia kizárólagosságából következhet a létezés (nemzet)

megszűnésének veszélye, akkor a társadalomra (nemzetre) való fenyegetettség igényében

felvethető a konvencionális diskurzustérben az esszencialista antropológia emberképének

reprezentációja, „hiszen a tudományok mindig előfeltételezni látszanak egy hallgatólagos

antropológiát saját világnézeti bázisukként, ezért mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy mi

tulajdonképpen az ember; mivel pedig maguk a tudományok nem vállalkozhatnak ennek

megállapítására, ezért az ilyen embertant el kell választani módszereiktől, s mint metafizikai

feladatot az egyes tudományok elé kell rendelni, hogy megadja nekik azt az egységes

vonatkoztatási pontot, amelyben igazságaik sokfélesége feloldható.”

A fenyegetések ún. túlcsorduló hatása mentén kiemelten fontossá válik a megfelelő szinten

való kezelés, ugyanakkor felerősödik a különböző aktorok közötti érdekellentét, ami különösen

fontossá válik egy olyan probléma biztonságiasítására tett kísérletben, amely önmagában is

ellentmondásos, lényegileg önellentmondó. A kortárs biztonságpolitikai gondolkodás

kiemelten kezeli a fenyegetéskomplexum és a biztonságiasítás kölcsönhatásának

keresztmetszetében identifikálható konfliktuskomplexumot. A probléma menedzselésének

egyik meghatározó vonatkozása a sikeres beavatkozás, így nagyban függ az eltérő szempontok

és kalkulációk figyelembevételétől. Az új kihívások, a válságkezelés megváltozott tipológiája,

metodikai formái és jogi háttere nemcsak új témák és megismerendő jelenségek megjelölését

feltételezi, hanem az információhoz való viszonyulás átértelmezését is, mindenekelőtt a

megfelelő szelekciót elvégezni képes rendszert. A műveletközpontúságot az

információközpontúság váltja fel.

Par excellence a beszédaktusban megjelenített

fenyegetettség mind a múlt, mind a jövő vonatkozásban mutatja, hogy a problematika

egzaktsága sokkal inkább köthető a legalizáció sikerességéhez, mint önmagában a tény

jellegéhez. Ugyanakkor, éppen a biztonság problematikájának komplexitása és sokrétűsége

vonatkozásában, a fenyegetettségekkel kapcsolatos összefüggések feltárásának van egy

Ritter, J.: Szubjektivitás. Válogatott tanulmányok. Atlantisz Könyvkiadó, 2007., 12.

Laufer, B.: Az új kihívások hatása a nemzetbiztonságra – a nemzetbiztonsági szolgálatok megváltozott szerepe

napjainkban. In: Felderítő Szemle 2010/ 3–4), 52–65.

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 146 https://www.ecssz.eu

meghatározó és egyetemes kiindulópontja: az értelmezéseket és identifikációs kísérleteket a

fejlesztési kontextushoz kötni; „annak veszélyéhez, hogy a fejlődés kicsúszik az ellenőrzésünk

alól.”

A biztonság fogalmának tág értelmezése kapcsán a tanulmányban szóltunk azokról az új

kísérletekről, amelyek a biztonságot a közbiztonságnál tágabban interpretálják, és a

humánbiztonság kérdéseinek integrálására való törekvés keretében szorgalmazzák a biztonság

további mélyíthetőségének doktrinális és gyakorlati vonatkozásait is. Fókuszba helyeztük az

individuum létbeágyazottságának megkérdőjelezhetetlenségét, mely koncepciót szükségszerű

leképezni az emberi jogok, valamint a jogállam működésének dimenziójába. S mivel a

biztonságiasítás feltétele éppen a diskurzustér argumentációs rendszerének megnyílása, fontos

az esszencialista antropológia, valamint az egyén-közösség harmóniájának megfelelő súlyú

képviselete.

5. Összefoglalás

Magyarország demográfiai folyamatait a népességcsökkenés és a társadalom elöregedése

jellemzi. A tanulmány a demográfiai probléma biztonsági komplexumként (az adott

fenyegetések komplexumának derivátumaként) való interpretálás lehetőségét vizsgálja, hiszen

a fenyegetések a társadalmi kommunikációban lényegében nyelvi cselekedeteken

(beszédaktusban) konstruálódnak, majd a verbális téren keresztül indukálnak változást a

társadalmi valóságban is. Ugyanakkor a demográfiai trend kedvezőtlen makrogazdasági

hatásainak kontextusában rámutat arra a paradoxonra, hogy az individuumra épülő

társadalombiztonság annak következményeként, hogy a kölcsönhatásokból kiszakadó egyén

önképének társadalmi kondicionáltságát elveszítve, éppen maga válik saját létfeltételének

legnagyobb kockázattényezőjévé, a demográfiai folyamat visszafordíthatóságát a család

társadalomszervező funkciójában keresi; az egyén és közösség új viszonyrendszerében.

Kulcsszavak: demográfiai válság, biztonságiasítás, értékrend, család, közösség, individuum

Irodalomjegyzék

Barabási, A. L.: Behálózva. A hálózatok új tudománya, Magyar Könyvklub, 2003.

Benatar, D: Better Never to Have Been. The Harm of Coming Into Existence. Oxford

University Press, 2008.

Bruni, L – Zamagni, S.: Civil gazdaság. Hatékonyság, Méltányosság, Köz-jóllét, L'Harmattan

Kiadó, 2013.

Buzan, B. – Waever, O. – de Wilde, J.: Security: A new framework for analysis, Lynne

Rienner Publishers: Boulder, Colorado, 1998.

Gazdag, F. – Tálas, P.: A biztonság fogalmának határairól, Biztonságpolitika 2008/1., 3–9.

Kakol, P.: A kölcsönhatások aszimmetriája: a buddhizmus és a folyamat-filozófia kapcsolata,

In: Migray (szerk.): Bevezetés a buddhista természetbölcseletbe, Buddhista Ökológiai

szöveggyűjtemény, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest, 2004, 126–140.

Kiss: i. m., 229.

ECSSZ Major • Demográfiai válság, mint biztonságpolitikai kihívás

IV. évf. 2021/2 147 https://www.ecssz.eu

Kiss, J. L: A nemzetközi biztonság új napirendjei, avagy a biztonság metamorfózisa, Külügyi

Szemle, 2006/4, 203–233.

Kreiszné, H. E. – Varga, P. – Várpalotai, V.: A demográfiai változások makrogazdasági

hatásai Magyarországon európai uniós összehasonlításban, In: Hitelintézeti Szemle 2015/2,

88–128.

László, E.: Chaos Point. The World at the Crossroads, London-New York, 2006.

Len, A.: A családi minták és a gazdasági mutatók kapcsolata régen és ma, Európai

Családtudományi Szemle 2015/1, 16–24.

Levinas, E.: Etika és végtelen. Interjú Philippe Nemoval, In: Bokody–Szegedi–Kenéz

(szerk.): Transzcendencia és megértés – Lévinas etikája és metafizikája, L'Harmattan,

2008.

Marton, P. – Balogh, I. – Rada, P.: Biztonsági tanulmányok. Új fogalmi keretek, és

tanulmányok a visegrádi országok számára, Antall József Tudásközpont, Budapest, 2015.

Nemes, Z. M.: Képalkotó elevenség. Esztétika és antropológia a humanitás határvidékén,

ELTE BTK Filozófiai Intézet – L’Harmattan Kiadó – Magyar Filozófiai Társaság, 2015.

Laufer, B.: Az új kihívások hatása a nemzetbiztonságra – a nemzetbiztonsági szolgálatok

megváltozott szerepe napjainkban, Felderítő Szemle 2010/ 3–4), 52–65.

Plessner, H.: Macht und menschliche Natur: Ein Versuch zur Anthropologie der

geschichtlichen Weltansicht, Junker und Dünnhaupt, Berlin, 1931.

Ritter, J.: Szubjektivitás. Válogatott tanulmányok. Atlantisz Könyvkiadó, 2007.

Sajó, S.: Az én és a másik aszimmetriája: a megalapozás kérdése, In: Bokody–Szegedi–Kenéz

(szerk.): Transzcendencia és megértés – Lévinas etikája és metafizikája, L'Harmattan,

2008.

Siedschlag, A.: Methoden der sicherheitspolitischen Analyse, Vs Verlag für

Sozialwissenschaften, Wiesbaden, 2006.

Shaftesbury, A. A. C.: Characteristics of Men, Manners, Opinions, Times. Cambridge

University Press, 1999.

Spéder, Zs.: Demográfiai folyamatok: születések, halálozások, korösszetétel. In: Kolosi-Tóth.

(szerk.): Társadalmi Riport 2014, TÁRKI, Budapest, 2014, 63–82.

Turgonyi, Z.: Tabuk nélkül arról, hogy meglehetünk-e tabuk nélkül. In: Farkas-Balásházy-

Major (szerk.): Boldogabb Családokért és Ifjúságért Tanulmánykötet. L'Harmattan (Kiadás

alatt)

Ugrin, E.: Platón álma – a mi rémálmunk, ARCA/2017,

http://www.arcafolyoirat.hu/bent.php?o=c5a

Waever, O.: Societal Security. The Concept, In: Buzan–Waever–de Wilde. (szerk.): Security:

A New Framework of Analysis. Lynn Reinner Boulder, CO, 1998.

The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility Have to Do with the

Economy? An International Report from the Social Trends Institute. STI, UV, IMFC New

York, http://sustaindemographicdividend.org/

Európai Családtudományi Szemle Vége a 2021/2 számnak

IV. évf. 2021/2 148 https://www.ecssz.eu

„A boldog családok jelentik a jövőt”