Időszakosan megjelenő elektronikus folyóirat

IV. évfolyam 2021. 1. szám

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

IV. évf. 2021/1 2 https://www.ecssz.eu

EURÓPAI CSALÁDTUDOMÁNYI SZEMLE

A folyóirat neve angolul: European Family Science Journal

Az Európai Családtudományi Társaság folyóirata

Alapítás éve: 2014.

IV. Évfolyam – 2021. 1. szám

Kiadó: Európai Családtudományi Társaság

Székhelye: 8900 Zalaegerszeg, Gólyahír utca 1.

Kiadásért felelős személy: Czettele Győző

Főszerkesztő: Czettele Győző

E kötet az L'Harmattan Kiadónál 2018-ban megjelent „Boldogabb családokért és ifjúságért

I. Kötet” című, „A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése” alcímű

könyv második felét, tíz tanulmányt tartalmaz változatlan tartalommal. E folyóiratban való

megjelenést az L'Harmattan Kiadó támogatta.

E folyóirat kötetet szerkesztette: Balásházy Imre és Hamar László

Az L’Harmattan Kiadónál megjelent könyv szerkesztői: Balásházy Imre, Major Gyöngyi és

Farkas Péter

Szerkesztőbizottság tagjai:

Botos Katalin

Csabai Tiborné

Farkas Péter

Fekete Tamás

Horváth Júlia Borbála

Krajsovszky Gábor

Krúdy Tamás

Len Adél

Mihalec Gábor

Nagykáldi Zsolt

Perczel-Forintos Dóra

Tomka Ferenc

Zych Tymoteusz (Lengyelország)

Varga Zs. András

Szerkesztőbizottság elnöke: Balásházy Imre

Szerkesztőség: Czettele Győző, 1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B, szerkesztoseg@ecssz.eu

A folyóirat honlapja: www.ecssz.eu

Nemzetközi azonosítószáma: HU ISSN 2064-8006

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

IV. évf. 2021/1 3 https://www.ecssz.eu

„A boldog családok jelentik a jövőt”

A folyóiratról

A párkapcsolat, a házasság és a család témakörei az emberi élet legelemibb kérdéseit ölelik

fel. Az ember legmélyebb vágyait nem képes kielégíteni semmi, ami kevesebb, mint a nő és a

férfi egysége, és ez a párkapcsolati, házassági egység a társadalom legfontosabb erőforrása. A

párkapcsolati szokásoknak életbevágó a jelentősége a házasságra és a családra nézve. Amilyen

a házasság és a család, olyan a kultúra. A másik tisztelete és szeretete nélküli szexuális

viselkedéstípusok elterjedése összezavarhatja az emberi létezés fő útjait. Amikor a szexualitás

a szeretetre irányul, akkor olyan boldog házasságokat, családokat és virágzó kultúrákat épít,

amelyek elismerik minden egyes személy végtelen értékét.

Az utóbbi évtizedekben Európában e kérdéskörre meglehetősen eltérő válaszok lelhetők fel.

E folyóirat felületet nyit azon érdeklődők és szakemberek számára, akiknek fontos a család, s

akik szeretnék, hogy majd gyermekeik is boldog családban élhessenek. A folyóiratnak 2014-

ben és 2015-ben megjelent már egy-egy száma magyarul, 2020-tól megújult formában, immár

magyarul és bizonyos mértékben angolul is olvasható. Ebben a kötetben az utolsó magyar

nyelvű tanulmány angolul is olvasható.

Szerzőinknek

Az Európai Családtudományi Szemle (ECSSZ), mint elektronikus folyóirat, lehetőséget

biztosít a párkapcsolatok, a házasság és a család témaköreihez tartozó írások, tanulmányok és

szakcikkek megjelentetésére. Az ECSSZ célul tűzte ki a család körüli válság okainak és a

lehetséges kiutaknak a keresését, valamint elemzését. A publikálásra szánt anyagok lehetnek:

(i) a szerzők máshol magyarul még meg nem jelent saját írásai, vagy ha már megjelentek, akkor

e másodkiadáshoz az előző kiadó beleegyezése szükséges, (ii) már publikált anyagok

összefoglalói vagy fordításai, és (iii), beszámolók, ismertetők, vélemények, interjúk.

A kéziratokat e Folyóirat sablonjának megfelelő formátumban e-mail-ben kérjük beküldeni

a szerkesztoseg@ecssz.eu e-mail címre. A cikk sablon a honlapról letölthető:

ECSSZ_Cikk_sablon.

A folyóirat jellegének megfelelő és közlésre alkalmasnak talált kéziratokat lektoráltatjuk. A

kéziratok leadási határideje folyamatos, a megjelenés a sikeres lektorálást követően

megtörténik. A folyóirat egyes számainak megjelenési ideje egyelőre nem becsülhető pontosan.

A kézirat beküldésekor a (levelező) szerzőnek javasolt egy kitöltött "Kézirat benyújtási

nyilatkozatot"-ot is csatolni. A nyilatkozat a honlapról letölthető.

Európai Családtudományi Szemle Tartalomjegyzék

IV. évf. 2021/1 4 https://www.ecssz.eu

TARTALOM

Előszó 5

Tanulmányok

Komlósi Piroska, Dr.: A családok és kapcsolatok széteséséről 8

Krúdy Tamás: Erkölcsi kérdés, avagy civilizációk felemelkedése és bukása 14

Major Gyöngyi, Dr.: A demográfiai válság a társadalmi értéktudat, a családi boldogság

és a női méltóságból eredő erkölcsiség viszonyrendszerében 26

Mihalec Gábor, Dr.: Kultúrtörténeti vázlat a házasságról való gondolkodásunkhoz 36

Muzslai Gábor és Muzslainé Nagy Etelka: A szabad szex okai és következményei,

és a szexuális tisztaság hatásai 45

Papp Miklós, Dr.: Különböző értékrendszerekkel nem lehet egy irányba haladni 68

Reichert Johann: Demográfiai helyzetünk: válság vagy csőd? 82

Téglásy Imre, Dr.: Vázlatvonalak a magyarság termékenységtudatának történetéhez 97

Tomka Ferenc, Dr.: Hazánkat és Európát a jó családok menthetik meg 122

Turgonyi Zoltán, Dr.: Tabuk nélkül arról, hogy meglehetünk-e tabuk nélkül 146

Európai Családtudományi Szemle Előszó

IV. évf. 2021/1 5 https://www.ecssz.eu

Előszó

E kötet az L'Harmattan Kiadónál 2018-ban megjelent „Boldogabb családokért és ifjúságért

I. Kötet” című, „A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése” alcímű könyv

második felét, tíz tanulmányt tartalmaz változatlan tartalommal. E folyóiartban való

megjelenést az L'Harmattan Kiadó engedélyezte.

Örömmel bocsátjuk útjára e tanulmányokat, mint a jövő generációkért felvállalt felelősség

dokumentumát. A Családtudományi Platform által kezdeményezett és a Családtudományi

Szövetség által folytatott társadalmi összefogást a ma már egyértelműen tapasztalható

társadalmi leépülési folyamatok láttán átélt mély aggodalom, és az a remény váltotta ki, hogy

ugyan ezek a folyamatok megfelelő aktivitással megfordíthatók. Ez, és a következő kötet a

tárgyban összehívott tematikus konferencia nyomtatott reprezentációjának tekinthető, s mint

ilyen, első lépésként a problémafelvetésre fókuszál, azaz a családi élet válságának okait keresi.

A témakörhöz hozzátartozik a különböző párkapcsolati típusok anarchiájának, a

népességfogyásnak, az értékrelativizmusnak, az évezredes értékek visszaszorulásának, a létezés

ésszerű fenntarthatóságának, továbbá a társadalom lelki és testi egészségének elemzése.

A párkapcsolatot, a házasságot és a családot irányító értékrend mind hazánkban, mind egész

Európában zűrzavaros, anarchikus állapotban van. Nagyrészt ez okozza a családi élet válságát,

rontja a családok stabilitását, és a káros individualizáció számos formáját hozza létre. Ennek az

állapotnak egyik tünete a kedvezőtlen demográfiai helyzet.

Aggódva látjuk, hogy a felnövekvő fiatal generációk létezési módja, párkapcsolatokra

vonatkozó ideálja és jövőképe általánosságban messzemenően nem tekinthető a testi-lelki

egészséget építőnek és példaadónak. Nem a múltba révedés, nem nosztalgia késztet bennünket

arra, hogy a jelenséggel fokozottan és behatóan igyekezzünk foglalkozni, hanem a várható

következmények, amelyek már nemcsak a szaporodó személyes véleményekben egyre

borúsabbak, hanem a statisztikák világában, a számok rideg nyelvén sem ígérnek jót.

A családok stabilitásában és az emberek lelki egészségében néhány évtized óta kedvezőtlen

változás figyelhető meg. A változástól ugyanakkor nem félni kell, nem ellenségként kell rá

tekinteni, hanem átlátni és uralni kell. Minden más esetben csak kullogunk az események után,

és legfeljebb lassíthatjuk védekezésünkkel az elkerülhetetlent. Uralni viszont csak azt tudjuk,

amit értünk. Ezért fontos a problémakör tudományos igényű, interdiszciplináris körüljárása, az

okok feltárása, megértése és a széleskörű összefogás. Amennyiben nem akarjuk elődeink

évezredeken át megharcolt értékeit veszni hagyni, a változás ütemére hangolódva kell közös

múltunkból a jövő felé fordulnunk. Ennek szellemében, készültek e kötet tanulmányai.

A Családtudományi Szövetség összefogást kezdeményez a családdal, a házassággal, és a

párkapcsolatokkal foglalkozó akadémiai, szakmai, civil és egyházi szféra szakemberei és

minden jó szándékú érdeklődő között. A mai fogyasztói társadalmakban különösen a házasság,

a család és a nemek kapcsolatának területén, olyan értékrendre van szükség, amely elősegíti az

egyének és közösségeik testi-lelki egészségét, harmonikus fejlődését, valamint véd a káros

hatások ellen. Az ésszerű és eredményes megoldáshoz azonban először az okokat kell

Európai Családtudományi Szemle Előszó

IV. évf. 2021/1 6 https://www.ecssz.eu

ismernünk, mert egyébként könnyen téves helyen kereshetjük a megoldást. Megoldási

javaslatokra és a jövőkép felvázolására e folyóiratunk ezt követő száma után kerül sor.

E kötet tudományos és esszé jellegű szakmailag lektorált írásokat tartalmaz. Tartalmukért

egyedül a szerzők felelősek.

A szerkesztők reményeket fűznek e kötetben foglaltak jó szándékú széleskörű

átgondolásához, e témakörben a társadalmi együttgondolkodás növekedéséhez, valamint a

megfogalmazott elvek konkrétumokká konvertálódásához. Célunk pedig nem kevesebb, mint a

jövő biztosítéka, azaz boldogabb családok, és boldogabb ifjúság.

A szerkesztők

Európai Családtudományi Szemle Tanulmányok

IV. évf. 2021/1 7 https://www.ecssz.eu

Tanulmányok

Európai Családtudományi Szemle Komlósi • Családok és kapcsolatok szétesése

IV. évf. 2021/1 8 https://www.ecssz.eu

A családok és kapcsolatok széteséséről

Dr. Komlósi Piroska

Károli Gáspár Református Egyetem

E-mail: flaskom@t-online.hu

Mindenki látja a nyugati civilizációban, hogy a családok küszködnek és egyre kevésbé

tudnak elegendő biztonságot és a jövőre való felkészítést nyújtani a következő generáció

számára. Ez döntően veszélyezteti nem csak a családtagok személyes életminőségét, hanem az

egész társadalom jövőjét is.

Szükséges áttekinteni, hogy miben gyengülnek meg leginkább a családok, s hogyan válik

elégtelenné az a lelki és szellemi támogatás, amit csak a család tud megadni az egyének

fejlődéséhez, egészséges és a társadalom hatékony tagjaként való életéhez.

Ha a Talcott Parsons által leírt három alapfunkciót nézzük, amelyeket a társadalom

fennmaradásáért, mint a társadalom legkisebb egysége, meg kell tegyen, akkor az alábbiakat

láthatjuk.

1. A népesség reprodukciója

A demográfiai problémákról írni nem az én kompetenciám, de az európai civilizációban is

jellemző negatív trend hazai vonatkozásairól néhány szempontot megjegyeznék.

Kopp Mária és munkatársai vizsgálata megmutatta, hogy a gyermekvállalási kedv és terv a

fiatalokban kedvező, pozitív, mielőtt az első gyermeket megszülik. Sajnálatos módon a

kisgyermek nevelése olyan nehézségekkel szembesíti őket, amelyek nagymértékben blokkolják

a további gyermekek vállalását (Kopp, 2008.). A gyermekek vállalása költséges ugyan, de a

pénznél fontosabb a segítő rendszerek megléte és működése, pl. a rugalmas nyitvatartású

bölcsődék, jól felszerelt óvodák és közlekedési eszközök stb.

Magyarországon lényegesen kisebb a szándékos gyermektelenség (nőknél 2-5 %), mint más

nyugati országokban, mert a közgondolkodásban a teljes élethez fontos a gyermek. A gyermek

nem vállalását nálunk önzésnek érzik, míg Németországban a túlnépesedés miatti önzetlen

lemondásnak tekintik. A gyermekek utáni vágy megvalósításán próbál segíteni a „Három

Királyfi, Három Királylány” mozgalom. De ennél is szélesebb társadalmi segítségre van

szükség, mert még elégtelen, vagy nem elég hatékony a fiatal párok felkészültsége a közös,

felelős életre, a problémakezelés hatékony módjaira, a családi munka-, idő-, pénz-beosztás

működtetésére. A párkapcsolati kultúra fejlesztése lassan társadalmi feladattá válik, hiszen a

széteső családok nem képesek a fiataloknak megfelelő mintát nyújtani. Ha felkészültebben

fogadnák a gyermeküket, az csökkentené a szülőként megélt frusztrációkat és nem rontaná a

fiatal házaspár együttműködésének pozitív megélését, s ezzel a kapcsolatuk érzelmi stabilitását,

ami a további gyermekvállalás alapjait adja. Ennek társadalmi szinten való segítése

elengedhetetlen a modern világban, ahol nem veszi körül a fiatal családot az idősebb generációk

támogató, megtartó hálója. Ezért szükség van több, az egyház nyújtotta jegyesoktatáson túl

más, hozzáférhető felkészítésre, majd tanácsadásra. Ebben kiaknázatlan még az internet adta

lehetőség szakmai igényességgel való felhasználása. Fontos lenne, hogy a fiatal szülőket

Európai Családtudományi Szemle Komlósi • Családok és kapcsolatok szétesése

IV. évf. 2021/1 9 https://www.ecssz.eu

körülvevő közgondolkodásban, főleg a médiában is megjelenjenek a sikeres problémakezelést

megmutató, biztató, reményt sugárzó megoldások, s hangot kapjon a családban élés sok-sok

előnye, pozitív volta, hogy tudatosodjon a fiatalokban: a családi életforma egészségvédő

faktorként hat (Kopp és társai, 2008.). Hazánk élen jár a védőnői hálózat szakszerű

szolgáltatásával. Akik elfogadják ezt, azoknak támaszt nyújt a bizonytalanságaikban, s a

hozzáértő szűrő funkciójukkal, a korai felismeréssel komoly károsodásoknak vehetik elejét.

Sajnálatos, hogy sokan elzárkóznak a védőnőktől. Ismert jelenség a 80-as évek óta és ma is

tapasztaljuk az un. „négy-fal-neurózis-t” (Komlósi, 1987), ami a gyermekükkel a lakásba

beszorult, családi kapcsolatoktól és a közösségi élettől elszigetelődött, hiányokkal küszködő

anyák lelki egyensúlyvesztéséről szól. Ezek felismerésére is érzékenyíteni kellene a

társadalmat. A segítésükre pedig könnyen elérhető mentálhigiénés támogatás, konzultáció lenn

fontos, ahol a személyes nehézségeiket megoszthatják, illetve olyan hely, ahol

gyermekneveléssel kapcsolatos problémáikra kapnak tanácsot, s nem csak a neten fellelhető

sorstársak ilyen-olyan tanácsaiból tudnak válogatni. Ha a gyermekükkel való kapcsolatból több

örömöt képesek meríteni, s a napjaik harmonikusabban telnek, sokkal könnyebben vállalnak

egy következő gyermeket.

2. A munkaerő újratermelése

Minél fejlettebb, összetettebb egy ország gazdasága, termelése, annál igényesebb

munkaerőre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy a családoktól azt várja a társadalom, hogy a

gyermekeiket olyan képzettségi szintre vigyék, támogassák, taníttassák, amire a társadalomnak

szüksége van. Ez komoly feladat, ami a családtól anyagi és érzelmi invesztációt igényel, s a

megfoganás pillanatától indul. „A társadalmi mobilitás a generációkat távolra viszi egymástól.

A kétkeresős gazdasági rendszerben a családi háló hiánya esetén megnő a szükség a gyermekek

nevelésében közreműködő intézményi segítésre. A gyermekszám lecsökkenésében sokan

vélekednek úgy, hogy ennek egyik oka a szülők magukra maradása a gyermek gondozásában,

nevelésében. Jó lenne, ha a közösségek és a társadalom, a média is nagyobb tudatossággal

figyelnének a kisgyermekes családokra, hiszen az ő gondjukra van most bízva, ők fáradoznak

a jövőnket alakító generáció nevelésével.” A gyermekek testi, szellemi és lelki fejlődését a mag-

család egyedül nem képes biztosítani! Idővel besegít az óvoda s az iskola, de a társadalom más

csatornáin is szükséges a család támogatása. Maguk a szülők is egyre inkább támogatásra

szorulnak, mind anyagi (szociálpolitika) szinten, mind szellemi (nevelési tanácsok, Szülők

Iskolája), mind érzelmi szinten (szülő-csoportok a gyermekintézményekben, közösségi

programok, párkapcsolati-, családi- tanácsadók stb.).

A tanulásra és munkára való szocializálódásnak két meghatározó élménye az otthon látott

minta és az iskola motiváló ereje. Sajnos, sok családban nyűgként, panaszkodva történik

mindenfajta „munka”, akár a családon kívüli, akár az otthoni. Más szülők viszont szinte a

munkába menekülnek a családi kapcsolatok elől. Így a munkában nem látják meg a gyermekek

az önmegvalósítás, az alkotás, a közösségben helyet szerzés, a sikerek lehetőségét. A legtöbb

szülő egyedül a tanulást várja el a gyermekétől, s nem sok olyan dolgot tehet a gyermeknek,

amiben sikere lehet, egyéb képességeit is megmutathatja. Ezáltal motiválatlanná válnak,

beszűkülnek, az önállóan csinálás természetes késztetése (ami már szlogenként ismerős: do it

yourself!), az alkotás vágya kamaszkorra már elsorvad bennük.

A családból hozható útravaló egyik pillére az érzelmi biztonság talaján erősödő személyiség,

a másik a szülők életéből meríthető minta, ami követendő, vagy éppen kerülendő. Egyre

Európai Családtudományi Szemle Komlósi • Családok és kapcsolatok szétesése

IV. évf. 2021/1 10 https://www.ecssz.eu

kevesebb család tud stabil érzelmi kötődést, s a világban való tájékozódáshoz jól használható

világképet, életfilozófiát, s ehhez illeszkedő viselkedési repertoárt adni a következő

generációnak. Pedig a személyiségük fejlődéséhez, az identitásuk alakulásához a családból

kapják a meghatározó és mélyen beépülő mintákat és erőforrásokat. Ezzel lépnek be a tanulás

majd a munka világába.

Azt látjuk, hogy a fiatalok nagy része nem tud önmagáról, s az adottságairól reális képet

alkotni. A szüleik csak az iskolai osztályzatok alapján értékelik őket, vagy egyáltalán sehogy!

A családon belül a munkára nevelés katasztrofálisan hiányzik a társadalom középső és felsőbb

rétegeiben. A „határtalanná” vált munka (alkalmazotti), s a „láthatatlan” munka (a női

házimunka) a gyermekek számára nem nyújt együttműködési terepet, természetes feladatokat

(Török, 2014.). A kortársaik között pedig olyan dolgok a fontosak, értékesek, amelyek nem

segítik a felnőtt létbe integrálódásukat. Mivel a szülőkön kívül a felnőttek generációjával

minimális a kommunikációjuk, így a társadalomban betölthető szereplehetőségekről is alig van

képük, mintájuk, nem tudnak tervezni, nincs reális jövőképük, így nincs bennük vágy a felnőtté

válásra, ami húzóerőként segítené a fejlődésüket, érésüket. Az önazonosságuk formálódásában

az aktuális környezeti hatások, a média, s elsősorban az internet kezdi a legfőbb szerepet

játszani. Ezeket válogatás nélkül fogyasztják, és időleges, változékony voltuk miatt nem tudnak

stabilitást nyújtani az identitásuk beéréséhez. Keresnék a helyüket, de a környezetük vagy

elsodorja őket, vagy bemenekülnek a net világába, jövőkép és életút tervek nélkül. Már az Y

generációra is jellemzőek ezek, de főleg a Z generáció számára marad a pillanatnak élés, ami

egy sor konfliktust szül a környezettel, onnan leértékelést kapva, s az értéktelenség, a

céltalanság, unalom érzéséhez, majd depresszív hangulathoz vezethet (Tari, 2014). Kiutat a

devianciák, ill. a függőségek (addikciók) pótmegoldásaiban keresnek. Ezek a családtól és a

baráti kapcsolatoktól elszakítanak, s védtelenné, negatív erők számára kiszolgáltatottá tesznek.

A szülőknek és pedagógusoknak szakszerű információkra van szüksége e veszélyek

megelőzéséhez.

3. A kapcsolati kultúrára szocializálás

Egyre több fiatal szocializációjából hiányoznak azok a kapcsolati viselkedési minták,

amelyek képessé tennék őket a másik ember tiszteletére, s az alkalmazkodó készség, a

kölcsönös felelősségérzet, valamint az önmérséklés képességének kifejlesztésére. Egyre több

családban növekszik a mindennapi feszültség szintje, az agresszió, és megjelenik a lelki vagy

testi bántalmazás.

Milyen példákat lát a gyermekek többsége? A házastársak/szülőtársak egymást, ill. a

gyermeket szeretetlenül leértékelő kommunikációja tartós sebeket, sőt a

személyiségfejlődésben zavarokat okozhat (lelki abúzus). A család életében a közös terhek

elosztását gyakran nehezítik önző viselkedések, felelősség nem vállalása, áthárítása, s az

indulatok szabályozásának elégtelensége, amit a szülők nem tudnak megfelelően kontrollálni.

Van, hogy az örömök keresésében látnak a szüleiknél mértéktelenséget. Ezeket a viselkedéseket

a gyermekek önmaguknak is megengedik.

Egyre több a mentálhigiénés probléma, amelyek zömének hátterében a személyiségfejlődés

deficitjei – a koragyermekkori anya-gyermek-apa kapcsolat kötődési biztonságának

elégtelenségei – feltételezhetőek. A kötődési bizonytalanságból eredő szorongások romboló

indulatokat gerjeszthetnek mind a későbbi kapcsolatokban, mind az életvezetési helyzetekben.

Európai Családtudományi Szemle Komlósi • Családok és kapcsolatok szétesése

IV. évf. 2021/1 11 https://www.ecssz.eu

Emiatt a párkapcsolatok nem elég terhelhetőek, a destruktív erők hamar felmorzsolják a

kezdeti vonzalmat és nem tudnak életszövetséget jelenteni, még a házassági elköteleződések

esetiben sem. A nálunk is jellemzővé vált „önimádat társadalmában” kezd „hiánycikk” lenni az

önzetlen, áldozatkész szeretet (Lash, 1996) s az önzés kulturálisan elfogadottá válik. Emiatt a

terhelés megnövekedésekor (pl. a gyermekkel kapcsolatosak) a konfliktusok kiéleződnek és

gyakran agresszív veszekedéssé fajulnak. A családon belüli bántalmazások, s ezáltal a

traumatizálódott, s fejlődésükben megzavart gyermekek száma egyre nő (Kuritárné Szabó

Ildikó, 2015).

A magány kezelése

Egyre több ember él „lelki-érzelmi magányban”, s próbál keresni kapcsolódásokat. Az

izolálódás hátterében olyan deficitet okozó körülményeket láthatunk, mint az apa nélküli

családok növekvő száma, az iskolarendszerben való „lemaradás”(drop out) egyre gyakoribbá

válása, vagy a technológia örömöt kínáló s „modernkori függőséget” okozó vonzása, amely a

mérték nélkül és elszigetelten folytatott videózás vagy pornófogyasztás káros kihatását

eredményezi a tanulásra, a munkára, s a társas kapcsolatokra (Zimbardo, 2015.) A szülőknek

nehéz követni a gyermekeiket körülvevő nagyon gyorsan változó világot és az ehhez igazodó

viselkedésmódjukat. Nem könnyű eldönteniük, hogy mit tartsanak még nem káros napi

időtöltésnek a net előtt, hogy miként tartsák távol a gyermeküket a pornótól, a drogoktól, stb.

A szülőknek segítene, ha lennének Szülő-fórumok, TV műsorok, a pedagógusoknak pedig

továbbképzések, oktatófilmek, majd ezeknek a szülőkkel való megbeszélésére lehetőségek.

A különböző generációk, ill. szubkultúrák más-más módon keresik a kapcsolódást. A

legkönnyebbnek az internet „mintha” világában ígérkezik az ismerkedés, a kapcsolatfelvétel és

-tartás. Másoknak a party-kapcsolatok ígérnek megkapaszkodást. Az oktatási rendszerben

lévők is az élő közösségi programok híján a neten, a közösségi portálokon keresnek iskola után

közösséget. Ezek kritikátlan, naiv használata sok fiatalt tesz kiszolgáltatottá, a neten terjedő

erőszak (bullying) áldozataivá válhatnak. Akiknél erős a keresés, és azt különleges módon

keresik, a sodródás veszélye nagy, gyakran deviáns csoportok, szekták, fanatikus tanok szívó

hatásának eshetnek áldozatául, lemondva értük a családi és baráti kapcsolatokról.

Az ifjúkori elbizonytalanodásukat, céltévesztésüket a szexualizált világunk és a gender-

narratíva is fokozza. A fiatalok egy része a másságra, a különlegességre, híressé válásra vágyik,

sodródik, s fanatizálódásuk napjaink komoly veszélye. Ennek megelőzésében a családok

érzelmi és mentális kapcsolatápolása sokat jelentenek.

A fiatalok önértékelésének kialakulásában jószerivel csak az iskolai tanulásban

hasznosítható készségek és képességek játszanak szerepet, ami miatt az énképük szegényesebb,

egysíkúbb, így negatívabban gondolkodnak önmagukról s a saját lehetőségeikről, a jövőjüket

eleve nehéznek, kudarcosnak látják. Ez bénítóan hat a munkakedvükre, a társas kapcsolataikban

a felelősségvállalásra, a jövőjük tervezésére, s a családalapításra és a gyermekvállalásra

egyaránt.

Egyre több ember kapcsolati viselkedését hatja át a fogyasztói szemlélet. A jelenben a

legjobbra, valami ideálisra vágynak. Az emberi kapcsolataikat is ez járja át: a

„meghibásodásakor” azt azonnal értékvesztettnek élik meg, s nem a megjavítására, hanem egy

újra cserélésre gondolnak. „Ebben a kapcsolatomban nem vagyok elég boldog… ezt lassan

elviselhetetlennek kezdem érezni... inkább újat keresek.” Vagyis amikor az idealizálás

megszűnik (tipikusan a kamaszkori-, ill. életközépi krízis körül), akkor a megnövekedett

Európai Családtudományi Szemle Komlósi • Családok és kapcsolatok szétesése

IV. évf. 2021/1 12 https://www.ecssz.eu

feszültségek kezelésére képtelenül a kilépés, az elköltözés, a válás vagy a pszichoszomatikus

tünetek, esetleg viselkedési zavarok, deviancia jelentenek kiutat, akár a házasságból, akár a

családhoz tartozásból, a barátságból, a munkahelyről stb.

4. A család a felfrissülés (rekreáció) színtere

Ez a tétel mindenkit kicsit meglep. A ma embere (főleg asszonya) nem azért tér haza, hogy

megpihenjen, hanem hogy egy következő feladatsort elvégezzen. Talán, ha tehetné ezt egy

megnyugtató légkörben, ahova érzelmileg megérkezhet, akkor ez jelenthetne „felfrissülést” a

munka világa után.

De látjuk, hogy sem a közgondolkodásban, sem a gyakorlatban nem terjedt el a tudatos

törekvés arra, hogy hazatérve, a családi körben keressük meg a pozitívumokat és igyekezzünk

aktív, egészségvédő pihenésre. Napjainkban a net világának a csábítása kínál kikapcsolódást a

valóságból. Ezzel a magány érzése csökkenhet, de a pihentetés funkcióját csak részben tölti be.

Az ember számára a felfrissüléshez, feltöltődéshez egy érzelmileg elfogadó társas légkör is

szükséges, amit a család tudna leginkább megadni. Látjuk, hogy nő az otthonokban eltöltött

szabadidő, de ez sem biztosítja a társas felfrissülést és feltöltődést, ha nem sikerül közös

aktivitást kialakítani. A nagycsaládok és a lokális közösségek szétesésével egyre inkább

össztársadalmi feladattá válik a szabadidő kultúrával és mozgással való eltöltésének biztosítása.

A városokban történnek is erre erőfeszítések, de a kisebb településeken ez még megoldatlan.

A közösségek szervezéséhez anyagi forrásokra is szükség van, de gyakran a részvétel költségei

sem állnak számos családban rendelkezésre. Ezen a téren is sok a tennivaló. A közösségépítés

a családok közötti kapcsolatok élesztésére, valamint a generációkat együtt bevonó szabadidős

programok segítésére kellene, hogy figyeljen. Az elektronika és média világa helyett nem

könnyű valami érdekesebbet kínálni, de az emberek alapvető szükséglete a közösséghez

tartozásra nem szűnt meg, s ezt kellene okosan megszólítani és kielégíteni. Tapasztaljuk, hogy

a hétvégi, vasárnapi programok a családokba pozitív élményeket visznek, ami erőforrásként

szolgál a hétköznapok küzdelmeihez.

A fenti szempontok kiindulásként szolgálhatnak a társadalmi szintű teendők átgondolásához.

Irodalomjegyzék

Buda Béla (2006): Az iskolai nevelés – a lélek védelmében. Az iskolai mentálhigiéné alapelvei.

Animula, Budapest.

Komlósi Piroska (szerk.) (2014): Családi életre és kapcsolati kultúrára felkészítés. L’Harmattan

– Károli Egyetem, Budapest.

Kopp Mária (szerk.) (2008): A magyar lelkiállapot. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar

társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Kuritárné Szabó Ildikó – Tisljár-Szabó Eszter (szerk.) (2015): Úgy szerettem volna, ha nem

bántottak volna. A családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia. Oriold és

Társai Kiadó, Budapest.

Lash, Christopher. (1984, 1996,): Az önimádat társadalma. Modern Könyvek, Budapest, Európa

Budapest.

Tari Annamária (2010): Az Y generáció. Jaffa Kiadó, Budapest.

Európai Családtudományi Szemle Komlósi • Családok és kapcsolatok szétesése

IV. évf. 2021/1 13 https://www.ecssz.eu

Török Emőke (2014): Munka és társadalom. L’Harmattan Kiadó - KRE, Budapest.

Zimbardo, Philip – Nikita D. Coulombe (2016): Nincs kapcsolat. Hová lettek a férfiak? Libri,

Budapest.

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 14 https://www.ecssz.eu

Erkölcsi kérdés, avagy civilizációk felemelkedése és bukása

Krúdy Tamás

Hálószobatitkok

„Én az életem minden területére beengedem a Jóistent, csak a hálószobámba nem.” Ezt egy

harmincas éveiben járó nő mondta a feleségemnek és nekem, amikor egy közösség meghívására

beszélgettünk házasságról, családról. Ez a mondat tökéletes summázata annak, amit nap mint

nap tapasztalok úgy is, mint újságíró és úgy is, mint magánember, és amiről ez az írás a

továbbiakban szólni fog.

1. rész

A mai felfogás szerint a szex magánügy. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi zajlik az

emberek hálószobájában – még a Jóistennek sem, nem is beszélve államról vagy egyházról. Ez

a nézet abból a feltételezésből származik, hogy az egyén szexuális szokásainak és a köz javának

nincs köze egymáshoz. Amíg valaki becsülettel elvégzi a munkáját, ellátja állampolgári

kötelezettségeit, fizeti az adót, stb. addig senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinál otthon a

négy fal között. Ma rendkívül elnézőek vagyunk mindenfajta szexuális viselkedésformával

szemben. Annyira nem látunk összefüggést az egyének szexuális viselkedése, illetve a közjó, a

társadalom érdeke között, hogy érthetetlennek és kegyetlennek tűnnek fel szemünkben azok a

miénket megelőző korok, amelyek szigorúan szabályozták a nemiséget. A szexualitással

kapcsolatos általános attitűd ma az, hogy amíg minden résztvevő fél beleegyezik, addig

mindenki csinálja nyugodtan azt, ami jól esik. Hogy ennek a hálószobán messzire túlmutató

következményei lehetnek, az nem nagyon merül fel senkiben.

Ebben az írásban éppen arra szeretnénk bizonyítékokat bemutatni, hogy a szexuális

szokásoknak mennyire messzemenő következményei vannak.

Hova tűntek a gyerekek? És a férfiak?

Ma már nem vitatja senki, hogy demográfiai krízis felé tart Magyarország. 1981 óta többen

halnak meg, mint ahányan születnek, a népesség tehát csökken. 2010-ben 10 millió alá

fogytunk. Folyamatosan napirenden van a kérdés, hogy miért nem születnek meg a gyerekek.

Általában három fő okot szokás megnevezni. Elsőként a gyermekvállalás idejének a kitolódását

– a nőknek egyszerűen nem marad idejük megszülni a vágyott számú gyereket (ez ma

Magyarországon átlagban 2,4). A második legfontosabb ok a nem szülésre a párkapcsolati

bizonytalanság. Az elköteleződés hiánya, a létre sem jövő vagy válással végződő házasságok

elbizonytalanítják az anyákat. Az okok közül csak harmadik helyen szerepelnek az anyagiak –

noha a kérdéssel foglalkozó cikkek és nyilatkozatok alapján azt gondolhatnánk, hogy ez a

legfontosabb. Nagyon sokáig ugyanis csak erről lehetett beszélni, tabunak számított magánéleti

döntéseknek társadalmi jelentőséget tulajdonítani. A legutóbbi időkben jelentek csak meg olyan

hangok, amelyek a „demográfiai tél” beálltát összekapcsolják magánéleti döntésekkel és

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 15 https://www.ecssz.eu

felteszik például a kérdést, hogy „Hová tűntek a férfiak?” Az a nő, aki biztos lehet a férjében,

könnyebben szül akár több gyereket is, nem kell attól félnie, hogy egyedül kell felnevelnie őket

relatív szegénységben.

Az ma már mindenki előtt világos, hogy ha a kieső népességet nem pótoljuk valahonnan,

akkor a társadalomra fokozatos elszegényedés vár: egyre kevesebb aktív dolgozóra egyre

növekvő számú inaktív eltartott jut. A csökkenő gyerekszám, valamint a házasodási kedv

(elköteleződésre való képesség) megcsappanása között a kapcsolat már szintén sokak számára

nyilvánvalónak tűnik. A szexuális viselkedés, azaz az egyes emberek hálószobatitkai, illetve a

házasulási kedv (elköteleződési képesség) között azonban a mai gondolkodás már nem lát

egyértelmű összefüggést. Még kevesebben hiszik azt, hogy egy társadalom anyagi jóléte,

gazdasági és kulturális teljesítménye az egyének szexuális szokásain múlhatna. Jelen

pillanatban korábban ismeretlen anyagi jólétet és szintén korábban ismeretlen szexuális

szabadságot élhetünk meg. Mindebből arra következtethetnénk, hogy a kettőnek – szexuális

szokások és társadalmi teljesítmény – vagy nincs köze egymáshoz, vagy épphogy erősítik

egymást.

A következőkben az összefüggést szeretnénk bemutatni, a mai hétköznapi gondolkodásban

egymástól függetlennek tartott, ezen két terület között.

Szexualitás és elköteleződési képesség

Sokszor hangoztatott bölcsesség, hogy az a jó, ha valaki fiatal korában kiéli magát, mert

akkor nem fog rátörni a kíváncsiság és a vágy az ismeretlen iránt, amikor már házasságban él.

Mindent ki kell próbálni, meg kell tapasztalni, majd továbblépni. A békés, nyugodt közép- és

idős kor záloga a viharos ifjúság. Pedig éppen a lenyugodott, boldog felnőtt életét teszi kockára

az, aki azt képzeli, hogy a szexuális vágy is ugyanolyan, mint az éhség vagy a szomjúság: az

ember egyszerűen kielégíti, ha rátör, pusztán fizikai szinten élvezheti, anélkül, hogy ez a

pszichéjének, a személyiségének más régióit érintené. Pedig nagyon is érinti.

A legújabb agykutatási eredmények például összefüggést mutattak ki a korán elkezdett

szexuális élet és az elköteleződésre való képtelenség között. Joe S. McIlhaney, Jr. és Freda

McKissic Bush mindketten szülész-nőgyógyász kutatóorvosok. „Hooked: New Science on How

Casual Sex Is Affecting Our Children” (Fennakadva: Új tudományos eredmények arról, milyen

hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre) című könyvükben például arról számolnak be,

hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életet az elköteleződés vágya nélkül,

annál inkább csökken a képessége a későbbi elköteleződésre. Ez lesz számára a „norma”, amit

nagyon nehéz megváltoztatni (McIlhaney és Bush, 2008). A statisztikai eredmények is ezt

támasztják alá.

Az amerikai „Center for Disease Control and Prevention” (Betegség Felügyelet és

Megelőzés Központ) egy felmérése szerint azon lányok közel 60%-ának, akik 16 éves koruk

előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük

során. Azonban azoknál a lányoknál, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális

tapasztalatukat, csak 15,2%-ának lesz ennyi partnere és 52,2%-uknak mindössze egyetlen

szexuális partnere lesz egész életében. A szexuális hűség pedig a hosszú, boldog párkapcsolat

egyik titka. (Ma a két legfontosabb válóok a hűtlenség és az alkoholizmus.) Aki tehát hűségen

alapuló, monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el

a szexuális aktivitását.

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 16 https://www.ecssz.eu

Van-e olyan 16 éves - akikről az előző kutatás is szólt -, aki ezt így fel tudja mérni, és

racionális döntést tud hozni? Nos, nem sok. Az imént idézett agykutatók meg is tudják

indokolni, hogy miért. A legújabb képalkotó eljárások, mint a CT, az MRI vagy a PET sok

újdonságra rávilágítottak az emberi aggyal kapcsolatban. Az MRI (magnetic resonance

imaging) technológiának köszönhető egyik legnagyobb felfedezés például az, hogy az agynak

az a régiója, amelyik az érett és racionális, a következményeket is figyelembe vevő döntésekért

felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as évei közepén éri

el. Ezért egy kamasz számára fizikai lehetetlenség teljesen érett és felnőtt döntést hozni. Divatos

ma azt hangoztatni, hogy a legjobb, amit egy szülő tehet, ha szeretettel, de távolról figyeli

kamasz gyermeke botladozásait. A kutatók viszont cáfolják ezt, szerintük egy kamaszt

semmiképpen sem szabad magára hagyni, mert szüksége van támaszra, irányításra, nevelésre.

Manapság a kortárscsoport hatását szokás hangsúlyozni, pedig maguk a kamaszok – ahogy

erről egy egészen friss kutatás beszámol, azt mondják, hogy a viselkedésükre és az

értékítéletükre a legnagyobb befolyással továbbra is a szüleik vannak. Felmérések igazolták,

hogy azok a kamaszok, akikkel a szüleik beszélgetnek a szexualitásról, túlnyomó többségükben

a szülőktől szerzett információkra támaszkodnak és nem a kortársakéra. Ugyancsak statisztikai

tény, hogy a kortársaikhoz képest azok a gyerekek kisebb eséllyel és későbbi életkorban lesznek

szexuálisan aktívak, akiknek a szülei helytelenítik a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot,

valamint a fogamzásgátló-szerek használatát és ezt el is mondják nekik.

Kapcsolatok az agyban

Arra a kérdésre pedig, hogy miért nagyobb az esélyük a hűséges házastársi kapcsolatra

azoknak, akik várnak a szexuális életük elkezdésével, a szakemberek szintén az

agykutatásokhoz kapcsolódó eredményeket hoznak föl. A kamasz évek végére az agyban kb.

10 milliárd neuron (idegsejt) található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat

közöttük az un. szinapszisokon keresztül valósul meg. Az egyes idegsejtek között a kapcsolatok

azonban nem örökkévalóak, addig maradnak fenn, amíg megy át rajtuk ingerület, azaz amíg

használják őket. Amit nem használnak, az megszűnik. Az agy nem egy statikus szerv,

folyamatosan alakul, változik a megszerzett tapasztalatok alapján, a fiatal ember agya azonban

sokkal képlékenyebb, jobban alakítható, könnyebben alakulnak ki új kapcsolatok, szinapszisok

az idegsejtek között.

Az agyunk működését magyarázó modell szerint minden minket érő élmény elraktározódik,

új kapcsolatokat hoz létre a neuronok között, és ha ez az élmény többször megismétlődik, akkor

ez a kapcsolat megerősödik, olyannyira, hogy egy idő után ez lesz egy adott helyzetre az

alapválasz. Ideges vagyok? Rágyújtok egy cigarettára. Minden egyes cigarettával, amire

rágyújtok, megerősödik bennem a dohányos, és minden egyes cigarettával, amiről lemondok,

megerősödik bennem a nem dohányos – a nemdohányzásnak ugyanis ugyanúgy megvannak az

idegi pályái, mint a dohányzásnak.

A szexualitás pedig ugyanolyan kábítószer lehet, mint az alkohol vagy a cigaretta. A

szexuális aktus olyan neurokemikáliákat (PEA, dopamin, oxitocin, stb.) szabadít fel az agyban,

amelyek kellemes érzést keltenek, ami a törzsfejlődés során eddig szükséges és elégséges volt

ahhoz, hogy az embereknek kedvük legyen gyakorolni és mellékesen közben szaporodni is.

Merőben más helyzet állt elő mára, amikor a különböző fogamzásgátló technikáknak és a

legális abortusznak köszönhetően a szexuális örömszerzés és az utódnemzés különvált, ez

utóbbiból tudatos döntés lett: nem attól születik valakinek gyereke, hogy szeretkezik, hanem

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 17 https://www.ecssz.eu

attól, hogy úgy dönt. Eddig az evolúció gondoskodott arról, hogy ne haljunk ki, most már

nekünk magunknak kellene. És, ahogy ezt korábban már tárgyaltuk, jelenleg nem állunk

túlzottan jól.

Szex és/vagy szerelem

A képalkotó kutatási módszerek segítségével történt másik nagy felfedezés az, hogy a

szeretetet és a szexuális vágyat kontrolláló agyi területek máshol helyezkednek el az agyban.

Íme, a válasz a régi kérdésre, hogy létezhet-e szexualitástól mentes szeretetkapcsolat (barátság)

két ember között. Nos, nagyon is létezhet, az embernek nem minden kapcsolata van

törvényszerűen átitatva szexualitással. (Egyesek, ahogy például a gender feminista Shulamith

Firestone is, azt állították, hogy nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat, csak prűdek

vagyunk ezt beismerni, de egyszer majd eljön az idő, amikor leomlik az incesztus (vérfertőzés)

vagy a barátság tabuja és az ilyen kapcsolatokban rejlő szexualitás is kifejeződésre juthat.)

Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy létezik szex mindenfajta érzelem nélkül. Általában a fiatal

lányok esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, alkalmi szexuális partnerük is azt érzi, amit ők, és

kiábrándító csalódások árán tanulják meg, hogy ez nem így van. Aki tehát folyamatosan és

tudatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásból, annak az agya egy idő után alkalmazkodik

ahhoz, hogy ez a norma, és szerkezeti változások lépnek fel benne – az agy ugyanis

értéksemleges szerv.

Akinél pedig egyszer az érzelemmentes szex lett a norma, annak nehézséget okozhat majd

az érzelmeket, gyengédséget és az intimitást visszacsempészni oda, amikor már szeretné. Ez a

prostituáltak tragédiája, minden örömlány ugyanis arról álmodik, hogy egy muskátlis ablakú

kis házban boldogan él együtt a férjével és a gyerekeivel, csak előbb megkeresi az ehhez

szükséges pénzt. Ám sajnos pont ezzel fosztja meg magát még a lehetőségétől is annak, hogy

olyan boldog élete legyen, amilyet szeretne.

A legteljesebb szexuális élmény

Az agyunk bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon

(dopamin), hogy kedvünk legyen újra és újra gyakorolni, kötődés alakuljon ki a résztvevő felek

között (oxitocin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódokat szeressék,

felnövekvésüket biztosítsák. (Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít érzelemmentes,

alkalmi szexuális kapcsolatot egy férfival, akkor mindössze 11%-uknak sikerül eljutni a

csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől

kezdve felkúszik 34%-ra, ahogy ez Paula England, a New York Egyetem szociológia professzor

kutatásaiból kiderül. A stabil párkapcsoltban élő nők sokkal nagyobb eséllyel jutnak el a

csúcsra, az ő orgazmus-arányuk 68 %.) (Arsmtsrong, England & Fogarty 2012)

Az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a

legnagyobb gyönyört (!) a tartós és monogám kapcsolatokban érhesse el az ember. McIlhnaey

és Bush (2008) hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó

döntéshozó képességünk el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexuális magatartáshoz –

hacsak nem csúszik be valami „programozási hiba” a kamasz éveink során túl korán elkezdett

vagy nem elég megfontolt szexuális tapasztalatokból fakadóan. Ez ugyanis károsan

befolyásolja az egyén egészséges döntéshozó képességét. Ez egy olyan veszély, amivel sem a

mai fiatalok, sem a szüleik jelentős része nincs tisztában. Az a fiatal, aki teljesen bemerül egy

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 18 https://www.ecssz.eu

kapcsolatba, ami aztán szakítással végződik, majd egy következőbe, ami szintén szakítással

végződik és így tovább, óriási kárt tesz az agya bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló

természetes mechanizmusában. Nem érdemes hát mindent kipróbálni és jó alaposan kiélni

magunkat, mielőtt lenyugodnánk.

2. rész

Szex és kultúra

Reményeink szerint az előzőekben sikeresen megalapoztuk a kapcsolatot az ember szexuális

szokásai, illetve elköteleződésre, hűségre való képessége között (minél kevesebb szexuális

tapasztalatot szerez valaki házasság előtt, annál valószínűbb, hogy boldog és kiegyensúlyozott

lesz a házasélete és nem bomlik fel a házassága).

Azt pedig, hogy az egyének szexuális szokásai és a társadalom érdeke között van

összefüggés, talán ez alapján is belátható – bár csak közvetett módon. Kérdés, hogy létezik-e

olyan kutatás, ami direktben vizsgálta ezt a – feltételezett – kapcsolatot és vajon az mire jutott.

Ha esetleg vannak is kisebb léptékű tanulmányok, a kérdéssel nem nagyon foglalkozott senki,

ugyanis maga a kérdésfeltevés is politikailag inkorrektnek számít. Éppen ezért

felbecsülhetetlenül értékes Joseph Daniel Unwin brit történész és antropológus kutatása, aki a

különböző társadalmak kulturális teljesítményét a szexuális erkölcs szempontjából vizsgálta.

Ebből születtek az 1933-ban kiadott „Sexual Regulations and Human Behaviour” (Szexuális

szabályok és az emberi viselkedés) (Unwin 1933), valamint az egy évvel később az Oxford

University Press kiadásában megjelent „Sex and Culture” (Szex és kultúra) (Unwin 1934) című

könyvek. „Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy amikor belefogtam ebbe a kutatásba,

semmit nem akartam bizonyítani és semmi elképzelésem sem volt, hogy az eredmények mit

mutatnak majd. … A tökéletes ártatlanság állapotában vágtam neki a munkának, amiről ha előre

tudtam volna, hogy eredményeképpen milyen mértékben kell megváltoztatnom a

véleményemet, lehet, bele sem kezdek” írta Unwin, akinek munkája metakutatás, azaz kora

rendelkezésre álló etnológiai tárgyú jelentéseit és kutatásait foglalja össze a teljesség igényével.

Konstantin Mascher német szociológus, Unwin munkásságának szakértője szerint, a brit kutató

kutatási módszere annyira önkritikus és megbízható, hogy az párját ritkítja mind a mai napig.

Szellemi környezet

A kor pszichoanalízis- és Sigmund Freud-lázban égett. Freud szerint az emberek ösztönös

igényei és a társadalom elvárásai konfliktusban vannak. Ebből az emberek nem sokat

érzékelnek, legfeljebb annyit, hogy a tudatosságnak egy más szintje is létezik, mint amit

ismernek. Ha a szexuális igényeket nem lehet azonnal kiélni, akkor azok valamilyen módon

átalakulnak. Freud szerint az elfojtott szexuális vágyak pszichés zavarokhoz és neurózishoz

vezethetnek. Freud sok ilyennel találkozott a praxisában. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy

az ugyanabban a társadalomban élők közül nem mindenkinek lesznek pszichés zavarai. Vajon

miért nem? Velük mi a helyzet? A pszichoanalízis erre azt a választ adta, hogy az emberek

többségénél az érzelmi és mentális feszültség szublimálódik, azaz megszűnik szexuálisnak

lenni és egyéb kreatív és termékeny csatornákon vezetődik le.

„Úgy gondoljuk, hogy a civilizáció a primitív impulzusok kielégítésének feláldozása árán

épült fel, és ez újra és újra ugyanígy megismétlődik a végtelenségig mindenkinél, aki ösztönös

kielégülését feláldozza a közjó érdekében. A szexualitás az egyike a legfontosabb ösztönös

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 19 https://www.ecssz.eu

erőknek, amely így felhasználásra kerül: szublimálódik, azaz az eredendő energiája elfordul

szexuális célja felől és más célokra irányítódik, melyek természetükben már nem szexuális

jellegűek.” Sigmund Freud, Bevezetés a pszichoanalízisbe (Freud 1932).

Ez hát az a szellemi környezet, amelyben Unwin belekezd a kutatás megvalósításába, a fenti

freudi tételt ő a következőképpen fogalmazta meg: „A társadalmi szabályok korlátozzák a

szexuális késztetések azonnali kiélését, ez érzelmi konfliktust okoz az emberben, ami más

formában manifesztálódik. Amit ma civilizációnak hívunk, az mindig az ösztönös késztetések

kielégítésének kötelező feláldozása árán jött létre” („Sex and Culture”).

„Rítusuk alapján ismerjük meg őket.”

Mint már említettük, Unwint az érdekelte, hogy milyen összefüggés van egy társadalom

szexuális szabályozottsága és kulturális állapota között. Először az egyes társadalmak kulturális

állapotát vizsgálta a rendelkezésére álló etnológiai kutatások alapján. Mivel igyekezett teljesen

objektív maradni, ezért nem ment bele az egyes kultúrák és hitvilágok nyugati szempontok

alapján történő értékelésébe, mert az csak félre vitte volna az egész kutatást, hanem az

empirikusan megfigyelhető jegyeket vette alapul. A kategorizálás alapja az egyes társadalmak

tagjait egzisztenciájukban érintő, külső erőknek tulajdonított eseményekre – születés, halál,

betegség, gyógyulás, eső, szárazság, bő termés, szűkös időszak, stb. – adott válasz volt. Ezekkel

az erőkkel érdemes jóban lenni, és különböző rituálék és áldozatok árán összebékíteni őket az

emberrel.

Unwin két nagy kategóriába sorolta a vizsgált társadalmakat: civilizáltakra és

civilizálatlanokra. Ez a kategorizálás semmiképpen sem takar értékítéletet, egyszerűen a

kulturális állapotuk szerint osztotta be egyik vagy másik kategóriába a vizsgált népeket. A

civilizált – más néven racionalisztikus - társadalmak közé a következő 16 történelmi népet

sorolta: sumérok, babiloniak, egyiptomiak, asszírok, hellének, perzsák, hinduk, kínaiak,

japánok, szasszanidák, arabok, mórok, rómaiak, teutonok, angol-szászok és angolok.

A kutatásban szereplő összes többi társadalmat a civilizálatlanok körébe sorolta. Összesen

120 ilyen népet kívánt vizsgálni, de egyharmaduk esetében nem volt elég megbízható a forrás,

ezért végül 80 civilizálatlan társadalom adatait dolgozta fel. Az ismeretlenhez való

viszonyulásuk komplexitása szerint a civilizálatlan népeket három alkategóriába osztotta:

zooisztikus, manisztikus és deisztikus társadalmakra, amelyek ebben a sorrendben egyre

összetettebb képpel rendelkeznek a valóságról és az abban lejátszódó folyamatok okairól.

1. A zooisztikus társadalmakban sámánisztikus állatimádat folyik (zoon = állat), a

szertartás nem túl bonyolult és általában nincs helyhez kötve. Nincsen sem templom,

sem más helyszín az áldozat bemutatásához, és legjobb esetben is egy varázsló tartozik

a törzshöz.

2. A manisztikus társadalmak kultusza az ősök tiszteletén alapul (manes = felmenő, ős),

mely már bizonyos esetekben helyhez kötött, de még templomaik nincsenek, legfeljebb

egy sátor vagy viskó szolgál a rituálék bemutatásának helyszínéül.

3. A deisztikus (deus = isten) társadalmak az előző kettőhöz képest magasabb kulturális

fejlettségi szintet képviselnek, az isteneiket vagy a főistent már kizárólag az erre a célra

épített templomokban imádják, aminek már állandó kiszolgáló személyzete van: a

papság. Az „ismeretlennel” történő találkozás lehetősége sokkal komplexebb, mint a

másik két kategóriába tartozó társadalmaknál.

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 20 https://www.ecssz.eu

(Megjegyzés: minden európai nyelvben a „temple” a pogány rituálék helyszínét jelenti, a

keresztény Szentháromság imádatának a helyszíne pedig az „egyház” (church, kirche, église,

stb.) ami egyben a hívek közösségének a neve is. Egyedül a magyar nyelvben használjuk az

egyház megnevezés helyett a templomot.)

Szexuális reguláció

A kulturális állapot mellett a másik változó, amit Unwin vizsgált, a szexualitás szabályozása

volt. A szexuális szabályok – vagy ahogy Unwin nevezte a szexuális lehetőségek regulációi –

alapján szintén három kategóriát állított fel:

1. Exogámia (az egyén csak a saját törzsén, klánján, kasztján kívüli taggal házasodhat;

ellentéte az endogámia).

2. Házasság előtti szexuális szabályozás.

3. Házasság utáni szexuális szabályozás.

A 80 civilizálatlan társadalom esetében Unwin elsősorban a 2. pontra: a Házasság előtti

szexuális szabályok vizsgálatára koncentrált, mert a kutatási eredményekből az derült ki, hogy

a civilizálatlan társadalmak esetében a házasságot követő szexuális szabályok marginális

szerepet játszanak.

A házasság előtti szexuális szabályokat pedig további három alkategóriára bontotta:

a) Házasság előtti szabadság: néhány kivételtől eltekintve (pl. incesztus, azaz

vérfertőzés) a házasság előtti nemi életet nem szankcionálják.

b) Alkalmankénti vagy időszakos önmegtartóztatás: a házasság előtti szexuális

kapcsolat nincsen teljes egészében tiltva, bizonyos specifikus körülmények között

tolerálják (pl. ha nem származik belőle várandósság).

c) Házasság előtti szüzesség: ebben az esetben a nővel szemben elvárás, hogy érintetlen

maradjon az esküvőig. A házasság előtti szexuális életet keményen büntetik (akár

halállal is), a nő szüzességét egy külön erre a célra kijelölt ember egy külön erre a célra

kijelölt helyen ellenőrzi és igazolja az esküvő előtt.

Az eredmények

Unwin a rendelkezésére álló kutatások alapján mind a 80 vizsgált civilizálatlan népet

besorolta „kulturális kondíció” és a „szexuális reguláció” kategóriák valamelyikébe és kapott

eredményeit táblázatos formában összesítette (1. ábra).

Az alábbi két táblázat (1. ábra) Unwin „Sex and Culture” című könyvéből származik, és az

egyik a népek kulturális fejlettségét, a másik pedig a szexualitás szabályozottságát jelöli. Az

első táblázat fekete csíkjai azt jelzik, hogy egy társadalom milyen kulturális állapotban volt: a

legrövidebb fekete csík: zooisztikus, közepes hosszúságú csík: manisztikus, leghosszabb csík:

deisztikus kulturális állapotot jelöl. A második táblázatban a fekete sávok azt jelölik, hogy a

házasság előtti szexuális reguláció tekintetében hol tartott az adott társadalom. A legrövidebb

fekete sáv a házasság előtti szexuális szabadságot jelöli, a középső sáv az esetleges vagy

időszakos önmegtartóztatást, a leghosszabb pedig a házasság előtti szüzességet.

Unwint teljesen megdöbbentette, ami nyilván az olvasóknak is feltűnik, hogy a két ábra

lényegében teljesen azonos (a két apró eltérés az adatfelvétel bizonytalanságának eredménye, a

Khasis törzsnél pedig a szexuális szokások feltérképezését Unwin lehetetlennek találta). A

kutató ezt így fogalmazta meg:

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 21 https://www.ecssz.eu

„Minden zooisztikus társadalom engedélyezi a házasság előtti szexuális szabadságot, és

viszont: az összes olyan társadalom, amelyik engedélyezi a házasság előtti szexuális

szabadságot, a zooisztikus kulturális szinten áll.

Minden manisztikus társadalom olyan szexuális normákat alkalmazott, amelyek

alkalmankénti vagy időszakos önmegtartóztatást követeltek, és viszont:

1. ábra A 80 vizsgált civilizálatlan nép besorolva „kulturális kondíció” és a „szexuális

reguláció” kategóriák szerint

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 22 https://www.ecssz.eu

az összes olyan társadalom, amelyik ilyen szabályokat alkalmazott, manisztikus kulturális

állapotban volt.

Minden deisztikus társadalom ragaszkodott a házasság előtti szüzességhez, és viszont:

minden olyan társadalom, amelyben elvárták az érintetlenség megtartását a házasságig a

deisztikus kategóriába tartozott.” (Unwin, 1934.)

Társadalmi energia

A két tényező, a kulturális kondíció és a szexuális reguláció között az összefüggés tehát

bebizonyosodott, az ok-okozati összefüggések viszont még nem voltak kellően tisztázva. 676

oldalas monumentális munkája következő részében Unwin arra volt kíváncsi, hogy milyen

tényezők befolyásolják egy társadalom kulturális fejlődését. Úgy találta, hogy minden

társadalom az őt körülvevő világnak egy nagyon egyszerű értelmezésével kezdi, amelyben

korán megjelenik az irracionális, az ember által már befolyásolhatatlan elem (Pl. Miért van a

tűz? Mert a szellemek így akarták. stb. Egyes társadalmak aztán gyors fejlődésnek indulnak,

míg mások stagnálnak, esetleg egy magasabb kulturális szintről egy alacsonyabbra esnek

vissza. Unwin szerint a deisztikus népek azért állnak magasabb kulturális szinten, mert a

társadalmi elit többet foglalkozott, többet gondolkodott a környezetüket illető kérdéseken.

Ezáltal pedig nagyobb tudás birtokába jutnak – Unwin ezt „társadalmi energiának” nevezi –

amellyel jobban képesek befolyásolni a környezetüket. Ez a megnövekedett társadalmi energia

pedig a szexuális ösztönök szublimációjából származik, azaz a meg nem élt szexuális

késztetések kulturális teljesítményekben jelentkeznek, ahogyan erről korábban már volt szó.

Unwin meggyőződése volt, hogy minden emberi társadalomnak megvan a lehetősége, hogy

bővítse és a saját javára kihasználja a környezetéről szóló ismereteit. Természetesen, ahogy

Unwin megjegyzi, a kulturális fejlődéshez még egy sor más tényezőre is szükség van, ám az

kijelenthető, hogy a „társadalmi energiának” csak akkor van esélye kulturális fejlődést

eredményezni, ha a szexuális lehetőségek korlátozottak. És ez fordítva is igaz: ha egy

társadalomban megnőnek a szexuális lehetőségek, akkor azt a „társadalmi energia” és a

kulturális teljesítmény törvényszerű hanyatlása követi. Ennek ismeretében állítja fel a

következő törvényszerűséget:

„Bármely földrajzi környezetben lévő bármely társadalom kulturális állapotát a két nem

közötti viszonyok múltbéli és jelenbéli szabályozása kondicionálja.” (Unwin: „Sex and

Culture” 1934.)

A rendelkezésére álló empirikus adatokra alapozva Unwin bizonyítja, hogy a szexuális

normákban beállt változás kulturális következményei nagyjából három generáció (egy

évszázad) után lesznek nyilvánvalóak. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a jelen kulturális

állapota az ezt megelőző generációk szexuális szokásaival van összefüggésben – amilyen a

dédszüleink szexuális erkölcse volt, olyan fejlett most a kultúránk.

Civilizációk születése és bukása

Adósok vagyunk még az Unwin által „civilizáltnak” nevezett társadalmak elemzésével.

Könyvében 16 racionalisztikus civilizációt nevez meg, amelyekre a következő kulturális

jellemzők igazak:

- a környezethez történő racionális viszonyulás,

- tudásszomj, új ismeretek felhalmozása,

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 23 https://www.ecssz.eu

- jelenségek megfigyelése, analizálása, kiértékelése, tudományos módszerek kialakítása.

Mindezek segítségével olyan tudás birtokába kerülnek, amellyel hatékonyabban uralják a

környezetüket. A rendelkezésére álló adatok elemzéséből Unwin a racionalisztikus, civilizált

társadalmak felemelkedésének három kritériumát állapította meg:

- rítusok terén deisztikus kulturális kondíció,

- abszolút monogámia,

- monarchikus államforma.

A mi szempontunkból most az abszolút monogámia az érdekes.

Unwin megállapítása szerint ahhoz, hogy egy társadalom a deisztikus kulturális szintről

feljebb tudjon lépni a racionalisztikus szintre, a házasság előtti szexuális szabályozók mellett

(melyek a deisztikus társadalmak esetében a nők szüzességét követelik meg) döntő szerep jut a

házasság után a szexuális regulációknak is. A házasság után a nemek közötti viszonyokat illető

társadalmi szabályzókat pedig a következőképpen kategorizálta:

- Abszolút poligámia: sem a férjtől, sem a feleségtől nem várják el, hogy egyetlen partnerre

redukálják szexualitásuk kifejezését a házasság keretein belül.

- Módosított monogámia vagy poligámia: a férjnek több felesége lehet, a feleségek

azonban csak a férjükkel juttathatják kifejezésre a szexualitásukat.

- Abszolút monogámia: férj és feleség kizárólag egymással juttathatja kifejezésre

szexualitását egész életük során, amíg a partner betartja a társadalom szexuális normáit. A válás

rendkívül ritka.

Itt érhető tetten az igazi különbség a civilizált és a civilizálatlan társadalmak között, a

civilizált társadalmak – kivétel nélkül mindegyik – ugyanis felemelkedésükkor a házasság előtti

szüzesség mellett megkövetelték az abszolút monogámiát is. A szexuális lehetőségek további

korlátozása árán jutottak még nagyobb társadalmi energiához, ami még jelentősebb kulturális

teljesítményt eredményezett. Amíg egy társadalom kitart a szigorú szexuális normák mellett,

produktív energiák birtokába jut. És a társadalom, amelyik ilyen produktív energiák birtokában

van, tudományos módszerek kidolgozásába kezd, találékonnyá és innovatívvá válik.

„A múltban különböző nagy kultúrák emelkedtek fel a világ különböző pontjain, virágoztak,

majd lehanyatlottak. Minden egyes esetben a társadalom a történelmi felemelkedés útját az

abszolút monogámia állapotában kezdte.” (Unwin: „Sex and Culture” 1934.)

Ugyanakkor, hangsúlyozza Unwin, a szigorú szexuális szabályokat nehéz volt hosszan

fenntartani, mert az emberek ezeket mindig, mint elnyomást és szenvedést élték meg és a

lebontásukért küzdöttek. Amikor pedig engedmény történt a szigorúságból – mondjuk egy

férfinak lehetett már több felesége is – az a „társadalmi energia” megcsappanásával járt.

A kulturális szintek között a váltás azonban nem egyik napról a másikra megy végbe, a

szexuális normák szigorodásának vagy éppen lazulásának a hatásai három generációval később

válnak csak nyilvánvalóvá, ahogyan erről már volt szó. Éppen ezért létezhet az, hogy egy

társadalom egy adott történelmi pillanatban egyszerre mutat fel jelentős kulturális teljesítményt,

és mellette nagy szexuális szabadságot is.

Ám a szexuális normák fellazulása a történelem során eddig minden esetben a kulturális

kondíció hanyatlásához vezetett. „Ezek a nagy társadalmak különböző földrajzi viszonyok

között éltek, más rasszhoz tartoztak, de a házassági szokásaiknak a története ugyanaz.

Kezdetben minden egyes nagy társadalom ugyanúgy vélekedett a szexualitás szabályozása

felől. Aztán ugyanazok a harcok kezdődtek, ugyanazok az érzelmek kerültek kifejezésre,

ugyanazok a változtatások történtek, amelyek ugyanazt az eredményt hozták. Mindegyik

társadalom a minimumra redukálta a szexuális lehetőségeket és a felszabaduló nagy társadalmi

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 24 https://www.ecssz.eu

energia birtokában virágzásnak indult. Aztán kitágította a szexuális lehetőségek körét, a

társadalmi energiája elfogyott és lehanyatlott. Az egyetlen igazán figyelemreméltó jellemzője

ennek az egész történetnek a kérlelhetetlen monotónia.” (Unwin: „Sex and Culture” 1934.)

Nem mai találmány

Könyvében Unwin ezután foglalkozik a női emancipáció kérdésével, amiről mi azt

képzeljük, hogy a modern nyugati társadalmak vívmánya, valójában azonban minden nagy

civilizációban lezajlott. A nőket minden esetben szigorúbb szexuális szabályok sújtották, és

minden nagy civilizációban a férjük tulajdonát képezték – ahogy a gyerekek is – kivéve a római

patriarchátust és az angol civilizációt. Minden nagy kultúrában megkezdődtek és sikerre is

jutottak a nők és a gyerekek egyenjogúsítási igyekezetei, amit vagy maguk a nők

kezdeményeztek, vagy mások az ő nevükben. Unwin hangsúlyozza, hogy soha nem maga az

emancipáció ténye az, ami a kulturális hanyatlást okozza, hanem mindig a szexuális lehetőségek

kibővülése. A házasság utáni abszolút monogámia feladása, a házasság intézményének az

elsúlytalanodását eredményezi egészen addig, hogy egy idő után már nem is szankcionálják a

válást.

Freud szublimáció elmélete ma már kisebb népszerűségnek örvend, mint 80 évvel ezelőtt,

ez azonban nem érinti Unwin-nek azt a tudományos felfedezését, hogy egy társadalom

szexuális normái és kulturális teljesítménye között egyértelmű összefüggés van. Tagadhatatlan,

hogy az elmúlt néhány évtizedben nyugati kultúránk rohamos átszexualizálódását

tapasztalhattuk. Már egy jó ideje nem társadalmi elvárás a házasság előtti szüzesség, és az

abszolút monogámia is visszaszorulóban van: az élettársi kapcsolatok könnyebben bomlanak

fel, és a házasságok közel 50 %-a is válással végződik. Ezek a fejlemények a szexualitást

magánüggyé tették, amikor kizárólag az egyénen múlik, hogy hol, mikor, kivel, hogyan és

mennyire elköteleződve éli meg a szexualitását.

Így lett a modern hálószobákból még a Jóisten is kiebrudalva.

Epilógus

Ha csak felszínes pillantást vetünk társadalmunk állapotára, azt látjuk, hogy miközben teljes

a szexuális szabadság, aközben jelentős a kulturális teljesítmény is. Unwin azon az állásponton

van, hogy a két kondíció egyszerre nem maradhat fenn sokáig. „Olyan vágyakról lehet hallani,

hogy valaki egyszerre szeretné élvezni a magas kultúra gyümölcseit és eltörölni a kötelező

szexuális önmegtartóztatást. Az emberi organizmus eredendő természetét tekintve azonban úgy

tűnik, hogy ezek a vágyak összeegyeztethetetlenek, sőt egymásnak ellentmondóak. Az ilyen

reformert ahhoz a buta kisfiúhoz lehetne hasonlítani, aki egyszerre szeretné meg is tartani és

meg is enni a tortáját. Minden emberi közösségnek szabadságában áll választani, hogy vagy

nagy társadalmi energiákat produkál vagy élvezi a szexuális szabadságot, a tények azt mutatják,

hogy a kettőt egyszerre nem teheti meg egy generációnál tovább.” (Unwin: „Sex and Culture”

1934.)

Irodalomjegyzék

Armstrong Elizabeth A., England Paula, and Fogarty Alison C. K. (2012) “Accounting for

Women’s Orgasm and Sexual Enjoyment in College Hookups and Relationships,” American

Sociological Review, 77.3 [June 2012]: 435-62.

Európai Családtudományi Szemle Krúdy • Erkölcsi kérdés

IV. évf. 2021/1 25 https://www.ecssz.eu

Freud S. (1932, 2012) Bevezetés a pszichoanalízisbe. Gabó Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.

Mascher, Konstantin, (2009) Is Sex a Private Matter only? Sex, Sublimation and its Effect on

Society - an Introduction to the Work of J. D. Unwin

McIlhaney J. S. Jr., and McKissic Bush Freda (2008) Hooked: New Science on How Casual

Sex Is Affecting Our Children. Editor: Pamela J. Pugh, Northfield Publishing, Chicago,

USA.

Unwin J. D. (1933) Sexual Regulations and Human Behaviour, Williams & Norgate Ltd,

London.

Unwin J. D. (1934) Sex and Culture, Oxford University Press.

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 26 https://www.ecssz.eu

A demográfiai válság a társadalmi értéktudat, a családi boldogság és a női

méltóságból eredő erkölcsiség viszonyrendszerében

Major Gyöngyi

1. Bevezetés

"Egy rendszer, egy társadalom vagy egy egyéni élet legfeljebb annyira lehet erős, mint az

elvek, amelyeken áll." (Francis A. Schaeffer)

Kétségtelenül lehet és fontos árnyalt kifejtésekkel kísérletezni, mégis, jelen megközelítésben

a legegyszerűbb, legáltalánosabb és egyben legtöbbet mondó emberi koncepcióként a „létezés”

azonosítható. Ugyanennek a fogalomnak immanensebb formái az „élet”, avagy az „életben

maradás” koncepciója. Annál is inkább minden lehetségesnek a lényegével érintkezünk –

amennyiben ezekre a fogalmakra fókuszálunk – mert, ha az ember öntudatlan vagy tudatos

létezési koncepciója megszűnne, az ember szűnne meg, tárgy és alany hiányában pedig az

okfejtés is.

Létezési koncepciójában az ember létezési formát keres.

Egy adott korban a lehetséges

létezési forma általában evidenciaként van jelen a tudatban, s minden, ami az evidencián kívül

esik devianciának ítéltetik. Ezzel szemben történelmi korokon át vizsgálva, a létezési formák

folyamatosan változtak, más- és más vált evidenciává.

Amennyiben az ember létezési

formájának, mint a létkoncepció kifejeződésének változását az ismert történelem időrendjében

vizsgáljuk, látható, hogy az két összetartozó, egyszersmind elkülönülő koncepció – az

individuum és a társadalom – dinamikájában valósul meg. Ez a dinamika az ember minden

pillanatát áthatja. Mégpedig az individuum a személy esetleges hajlamait koncipiálja, ami

mindenkor csak részben esik egybe a társadalom – mint az individuumot magába foglaló létező

– koncepciójával.

A társadalom azért foglalhatja magába a személyt, mert a személy a társadalom, a társadalmi

környezet nélkül életképtelen. Ezért a személynek saját érdeke fölötti érdeke a társadalom

létezési koncepcióját konstruálni, mely a társadalmat, mint az ember legszűkebb létezési

környezetét tartja egységben a tágabb létezési környezettel szemben, vagy azzal harmóniában.

Mindazonáltal a társadalom működése sajátságos szabályok szerinti. Ezért az ember, a személy

törvényszerű esetlegességgel ellentétbe kerülhet a társadalommal, vagy a társadalom létezését

érvényesítő intézményi formákkal, amiket maga fölött uralkodónak él meg, s azoktól

szabadulni törekedhet, holott nélküle élhetetlen.

A létezési koncepció egy tudatos vagy nem tudatos elv, mely tartalmazza az adott kor cselekvési motívumát: azt

a szellemi tartalmat, ami megfelelő súlyú indokát jelenti a legáltalánosabban vett emberi aktivitásnak, s amelyből

automatikusan bomlik ki a létezési forma.

A folyamat történelmi korokon átívelő és általában egy emberöltő alatt nem érzékelhető. Nagyobb léptékű

rálátásban feltűnő, hogy az egyik létkoncepcióból nézve a másik értelmezhetetlen. Akár egy korábbi deviancia

is evidenciává válhat, pl. az egyén individuális identitása vs. kollektív identitása.

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 27 https://www.ecssz.eu

A társadalmon kívüliség, vagy a közös szervező erő nélküli individuumok halmaza a

személy számára nem életteret, hanem tökéletes kiszolgáltatottságot jelent. Amikor egy

működő társadalom elveszíti önszervező folyamatainak fenntartási képességét, megszűnik.

Önmagára hagyatottságában pedig előbb utóbb az individuum is. Vagyis egy olyan

létkoncepció szempontjából, amelynek értelmezési horizontja jóval meghaladja az „itt és most”

kizárólagosságának kontextusát, éppen az individuális szeparáció tartalmazza a legkisebb

szabadság lehetőségét.

Értelemszerű, hogy a szabadság életteret, mozgáspályát feltételez és

nem önmagába-záródottságot. Par excellence, amikor a kölcsönhatásokból kiszakadó

individuum elveszíti önképének társadalmi kondicionáltságát, a létezés esszenciáját,

lényegiségét absztrahálja, aminek következtében fellazul az önmagára irányuló kontroll-

mechanizmus is. Lényegében ez nem más, mint „a szabadság elpusztítása a szabadság

nevében.” (Kuby, 2013)

Más kérdés, hogy a szorító életben-maradási feltételek föllazulását, vagy látszólagos

eltűnését követően egy tisztán logikával konstruált, tudományosnak tekinthető létkoncepcióban

miféle esély mutatkozik nagyobb emberi közösségnek szervezőerővel bíró, általánosan

elfogadott értéket találni

„Ha szerencsétlenségünkre elveszítjük a mértéket önmagunk iránt, akkor minden más dolog

iránt is csakhamar el fogjuk veszíteni.” (Shaftesbury)

2. A család az individuum és a társadalom viszonyrendszerében

„A manipulált ember meg van győződve arról, hogy hasznára válik az adott magatartás

… nincs tudatában a befolyásoló szándéknak.” (Síklaki, 1994, 15.o)

A tágabb környezeti feltételek, vagy a személyi kompetenciák változása áthangolhatja a

társadalom létkoncepcióját, amit személyek forradalminak gondolt aktivitása változtat meg a

korábbi létezési forma maradványaiként túlélő intézményekkel szemben fellázadva, s egyben

megformálva az új társadalmi létkoncepciót. Társadalmi létkoncepció azonban mindig volt, és

mindig újratermelődik éppen akkor, amikor az előző megtagadtatik. A kérdés az az, hogy mire

Fontos hangsúlyoznunk továbbá, hogy éppen egy ilyen fogalom vonatkozásban, mint a szabadság, válik

átláthatóvá a fogalomhasználat egzaktságának diszkutabilitása. Használt fogalmaink ugyanis nem

abszolutizálhatók, tartalmuk nagyon is idő és szemlélet/létkoncepció-, s az abból következő értékrend-függő, s

éppúgy van tündöklésük és bukásuk, mint a létkoncepcióknak. (Major, 2009) Az egy különösen izgalmas kérdés,

hogy vajon a létkoncepciók miért változnak.

Mégis, mit lehet várni olyan körülmények között, ahol az öregkor problémáját elvben a nyugdíjra bízhatjuk? –

Az individualizált létezésben nincs ok a másik emberrel kompromisszumot kötni még a legszorosabb rokoni

összetartozás esetén sem? – A házastárs hosszabb távon érvényre jutó kellemetlen tulajdonságainak elviseléséhez

megszűnnek a racionális okok, hiszen gyakorlatilag lecserélhető? – Az önfejűvé vált gyermekektől rövid úton

érdemes megszabadulni, hisz mehet, eltarthatja magát? – És általában minden, amire szükségünk van, a

megfelelő boltban tényleg beszerezhető? A kérdésekre a válasz nagyon nem egyszerű.

Továbbra is a lehetséges megoldásra koncentrálva tehetünk azért lényeges megállapításokat. Először is világos,

hogy korábbi történelmi korokban a léthelyzet kényszerítő hatása egyéb akarati vagy értelmi támogatás nélkül

is a hagyományos többgenerációs családmodell, és demográfiai állapot fenntartását inspirálta. Ez a spontán

inspiráló erő megszűnt. Pótlása csakis intellektuális erővel lehetséges. Ennek értelmében, ha nem születnek meg

azok a minőségi gondolatok, amelyek egyértelmű pozitív üzenetükkel képesek a társadalom széles rétegeit a

külső kényszerítő erők helyett a család irányába, a gyermek/Ember végtelen értékének tisztelete irányába

vonzani, úgy a család, a gyermek, a nőiség és a demográfiai adatok mind-mind a pillanatnyi individuális érdekek

oltárán fognak feláldozódni.

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 28 https://www.ecssz.eu

– milyen értékrendre épül az adott koncepció. Amennyiben egy emberöltő kontextusában is

szűk időtávra terjed ki az értékháló, s csupán „itt és most”-ban definiál, a következmények

értelemszerűen kerülnek kívül a koncepció értelmezési horizontján, s pozitív tartalomként

interpretálható egy hosszútávon pusztításként leképeződő aktus is, jóllehet megfelelő rálátással

– tágabb időhorizontban történő elemzéssel többnyire átláthatók a messze ható

következmények

A legkisebb társadalmi egység a férfi és a nő összetartozása

. Nem létezhetnek egymás

nélkül és nem létezik egymás nélkül a jövő, amit a gyermekben teremtenek meg, holott az

egységük létezése a maga esetlegességében mindenkor tartalmazhatja a konkrét individuumok

ellenérdekeltségeit is

. Ugyanakkor, ha nem teremtődik elég indok az egység létezésének

biztosítása érdekében az ellenérdekeltségek háttérbe szorítására, megszűnik a jövő, megszűnik

az ember önreprodukciója.

Férfi és nő egysége a gyermekkel egészül ki, s ilyen módon az ember létkoncepciója az

időben ennek az egységnek a jelenlétében valósul meg, aminek a neve család. A családnak,

mint társadalmi egységnek a jelenléte az ember jelenlétének feltétele. A családból a jövő

irányába mutató vektor a gyermek, s a szülők számára a gyermek az öröklét szimbóluma.

Ugyanakkor a társadalom nem szimbolikusan, hanem nagyon is konkrétan a mindenkori

„gyermek” által tartja kézben a jelenen túlívelő jövőt, vagyis a szülők öröklétét. Ezért a

gyermek a valós társadalmi alany, nélküle nincs elégséges oka az individuumnak társadalommá

szerveződni.

Az egyén és a közösségei – más megközelítésben az individuum és a társadalom –

egymáshoz való viszonya az újkori történelem nagy vitákat kiváltó tematikája. Az egyén

társadalmi függősége folyamatosan lazulni látszik,

ennek fejében egyre kevésbé tűri a

Korunk létszemlélete éppen szűk időhorizontjának vonatkozásában válhatott teljesen önközpontúvá, s ennek

következtében élet-idegenné. Ebben a tanulmányban nincs módunkban tágabb összefüggésrendszerben vizsgálni

az adott problematikát, arra azonban fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a problematika mélyebb vizsgálatakor

elengedhetetlen a közgazdaságtan önérdekközpontú elvrendszeréből kibomló létezési modellt a komplexitás

igényével feltárni.

Hangsúlyozni kívánjuk az összetartozásban megélhető énkép artikulálásának a jelentőségét. A maszkulin és

feminin létezési tér paradox módon, részben teljesen kezd összemosódni, részben pedig elérhetetlen távolságba

kerül egymástól úgy lehetőségeit, társadalmi elismertségét, mint tudatosan vállalható önazonosságát tekintve.

Látni kell azonban, hogy ez az ellenérdekeltség éppen a különbözőség egy sokkal mélyebb ontológiai

vonatkozásban válik fontossá. „A XX. sz. közepe óta megjelent az új „emberideál”, az az embereszmény, amely

szinte feleslegesnek kívánja feltüntetni az ember nembeli lényegét: férfi vagy nő mivoltát. Ennek a törekvésnek

nagy az ára. Nemcsak azért, mert a nemek közti különbségek fontosak, mert a két nem egymással kiegészülve

élheti át az összeolvadás, a szerelem mindent elsöprő hatalmát, mert a két nem egysége révén folyamatos az élet

a földön, születnek gyermekek. Sokkal inkább azért, mert a férfi és a női princípium jelenléte, dinamikája

nélkülözhetetlen a világ és benne önmagunk megértéséhez, a bennünk lévő harmónia kialakulásához,

megtartásához, egyszóval az egészséges fejlődéshez, önmagunk folyamatos megtapasztalásához.” (C. Molnár,

2007, fülszöveg)

Korábban a család jelentette az egzisztenciális biztonságot. Az adott körülmények között pedig eszement

őrültségnek hatott a családon kívüli élet felvállalása, vagy a család bomlasztása, vagy a családon belül valóságos

funkcióval rendelkező bármely személlyel való szembefordulás. Ilyesmi csak szerencsétlenségek, vagy értelmet

meghaladó őrület nyomán nyerhetett magyarázatot. A család társadalomszervező erő volt.

Legtágabb vonatkozásban ezek a változások képződnek le az identitásváltozásokban. Hiszen „az identitás az

életcélok felépítésének folyamata valamely kulturális attribútum vagy attribútumok összefüggő halmaza alapján,

ami a célok más forrásaival szemben elsőbbséget élvez” (Castells, 2006, 30.o). Valójában az én-kép a

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 29 https://www.ecssz.eu

magánéletig hatoló társadalmi befolyást. E törekvései mögé álltak magukat haladóként

azonosító szervezetek, mára jelentős véleményformáló hatást gyakorolva

. Mindazonáltal az

egyén csak az esetek töredékében képvisel megalapozott ismeretekre támaszkodó, érett

véleményt, felszínes nézetei pillanatnyi befolyások vagy pillanatnyi érdekek alapján sodródnak

valamely nyilvánosan terjesztett álláspont vonzáskörébe.

Jelen helyzetet az ideológiai káosz

jellemzi, amiben a szélsőségesen liberális eszmék

a nyilvános kommunikációban

felülreprezentáltak, és ezzel összefüggésben az intézményi formákra és a törvénykezési

folyamatra is jelentősen nagyobb hatást gyakorolnak a tényleges társadalmi támogatottságnál.

Következésképpen hangsúlyozott jelentőséggel bír a tárgyat illető mainstream ideológiákkal

nem egyező, megfelelő színvonalú gondolati tartalmat közvetíteni képes alternatív álláspontok

megfelelő súlyú jelenléte a diskurzustérben

. Továbbá, mivel az individuumnak nincs

legfontosabb viselkedést meghatározó tényező, hiszen a társadalmi szereplők éppen a saját identitásukkal

azonosítják cselekedeteik mozgatórugóját. (Nagy, 2008)

Tehát éppen a befolyásolást kivédeni próbáló igyekezetben alakul ki a befolyásolás sokkal komplexebb

módszertana. Bettinghausnak a (2003) meggyőzésre vonatkozó értelmezését hivatkozva elmondhatjuk, hogy

megjelenik a „tudatos törekvés arra, hogy megváltoztassák a másik egyén vagy csoport viselkedését”. A

következmények vonatkozásában viszont aligha megnyugtató körülmény, amennyiben a befolyásolást

meggyőzésnek és nem manipulációnak tekintjük.

Hivatkozhatjuk pl. Huszár Ágnes A női lapok manipulációs stratégiái c. tanulmányát, amelyben két

magyarországi női lapot vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a lapok megtévesztő ravaszsággal –

megtalálva a célcsoport (szociál)pszichológiai profiljához illeszkedő kommunikációs stratégiát – hatékonyan

manipulálják olvasóikat az őket finanszírozó cégek érdekében. (Huszár, 2011, 124-130. o.)

Liberális eszmékként sem egységes, hanem sok esetben egymásnak ellentmondó tartalmak jelennek meg. Pl. a

gender elmélet népegészségügyi jelentőségének hangsúlyozásától (Kopp, 2010) mára meglehetősen eltávolodott

súlypontok köré szerveződik.

Hangsúlyozandó továbbá, a befolyásolás egy sajátságos manipulációs lehetősége: az, hogy egy központi – néha

kizárólagos – koncepcióra támaszkodva a lehető legteljesebb mértékben korlátozható a közönség szabadsága

abban, hogy megvitathassa, amit ajánlanak neki, netán ellenállást tanúsítson vele szemben. Ez a stratégia akkor

működik, ha láthatatlan, mert leleplezése eleve jelezné, hogy manipulációs kísérletekről van szó. A manipulációs

módszerek tehát álcázva lépnek elő. (Breton 2000, 26. o.) Breton azon megállapítását viszont, hogy a

manipulációt nem is annyira az a tény jellemzi, hogy valamiféle stratégia, számítás van mögötte, hanem az, hogy

elfedik azt a közvélemény szeme elől, csak részben tartjuk reálisnak.

A tudomány pozitivizmusa a társadalomtudományok vonatkozásában kifejezetten egy létkoncepciót projektál,

melynek a normativizmust kizáró axiómarendszeréből definíciószerűen következik a léthelyzet (a léthelyzet

változásainak) abszolutizálása, jóllehet a léthelyzet más is lehetne – s nem kevés indok vonultatható fel amellett,

hogy amennyiben a megismerés a normatív jelleget is vállalni tudná, úgy a valóság kizárólagosnak tekintett

módozata egy az axiómák által megteremtett értelmezési keret következményeként válna vizsgálhatóvá, s éppen

a leendő következmények elemzési kontextusában lenne megjeleníthető egy más eredményeket produkálni képes

valóság-modell koncipiálására. (Problematikus viszont annak a módszertannak a megtalálása, amely mentén

eldönthetővé válik, hogy melyek azok a változások, amelyek elkerülhetetlenek, s melyek azok, amelyeknek

éppen az elburjánzását lenne célszerű megakadályozni.) A közgazdaságtan, illetve a gazdasági válságok egyik

tanúsága immár 150 éve, hogy meglehetősen kártékonnyá válhat a laisser faire, laisser passer elvrendszerére

bízni a társadalmi folyamatokat. Ugyanakkor társadalmi problémákat vizsgálva nem téveszthető szem elől, hogy

a problémafelvetés már önmagában is bizonyos vonatkozásban determinál. „A logikát nem a semmiből alkotjuk

meg, még akkor sem, ha a módszer alapján olyan axiómákból indulunk ki, melyeken nem léphetünk túl. Ezek az

axiómák egy már létező mechanizmus tudomásulvételét jelentik, amely a gondolkodás mechanizmusa vagy a

gondolkodás műveleteié, melyek közül kiválogatja a neki megfelelőket, hogy szabadon újjáalakítsa azokat

rendszerének területén. Egy axiomatika mindig egy előzetes valóság axiomatizálásának eredménye. Olyan

összerendező tevékenységek eredményét láthatjuk benne, melyeken belül az idegrendszer, az értelmi élet és a

társadalmi kölcsönös kapcsolatok szorosan együttműködnek.” Piaget, J. (1973).

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 30 https://www.ecssz.eu

lehetősége teljességgel társadalmon kívülre helyezni önmagát, megfelelő elfogulatlan

tudományos kutatás tárgyává kellene tenni annak a körülményrendszernek a definitív

meghatározását, mely rögzíteni képes azt a határvonalat, amelyen belül az egyén

életképességének megőrzése végett a társadalom joga és kötelessége a magánéletig elérve is

szabályozó tevékenységet gyakorolni. Az ilyen szabályozás etikus mértékének

meghatározásához nélkülözhetetlen egy átfogó, tudományosan alátámasztott összkép a

társadalom önreprodukciós képességének feltételeiről, a család funkcióiról, illetőleg az

életképes, tiszta cselekvőképességgel rendelkező generációk felneveléséhez szükséges

követelményekről, messze túl a puszta demográfiai statisztikákon.

„Látni kell tehát, hogy a jelenlegi, csupán az individuumot szem előtt tartó emberi jogokra

alapozott jogrend viszonyai között egy valós és mélyreható családpolitika, s ezáltal egy pozitív

előjelű népesedési trend lehetősége szinte teljesen kizárt. Minden szolidaritáselvű támogatás és

segítségnyújtás továbbra is átmeneti eredményekhez vezet. Arról már nem is beszélve, hogy a

társadalomra háruló szolidaritási költségek a csekélyke eredményekhez képest hihetetlenül

megnőnek, miközben a család, mint entitás egyre kiszolgáltatottabbá és törékenyebbé válik.”

(Ugrin, E. 2017)

3. Család, nőtisztelet és a nők jogai

„A nő teremti meg vagy töri szét az otthon harmóniáját.” (Grant, 1988, 125.o.)

Mivel a demográfiai probléma önmagában azt jelenti, hogy kevesebb gyermek születik, mint

amennyi a társadalom önreprodukciós képességéhez elengedhetetlenül szükséges, a probléma

gyökerét bizonyosan ott kell keresni, ahol a gyermekeknek meg kellene születni, fel kellene

Jelen tanulmány tematikájának vonatkozásában hatványozottan fontossá válik a kutatás kiinduló premisszáinak

definiálása. Amennyiben ugyanis abból indulunk ki, hogy lazulnak a nő-férfi-gyermek típusú családok és

pozitivista módszertannal ezekre a lazulásokra evidenciaként tekint a vizsgálat, eredményként értelemszerűen

jelenik majd meg a hagyományosnak tekinthető családmodell elengedésének nélkülözhetetlensége, s a

folyamatban megjelenő új típusú formációk kialakulásának legitimációja. Ezzel szemben egy normatív

megközelítésű megismerési aktus éppen azoknak a várható következményeknek a feltárására fókuszál, amelyeket

a család társadalomszervező szerepének elengedése indukál, s nem az elengedés tényét kezeli evidenciaként,

hanem ok-okozati összefüggésrendszerben, az okok feltárását vizsgálva, evidenciaként éppen az azok áthangolása

által indukálható más-típusú folyamat realitásának lehetőségét közvetíti, vagyis éppen a konvencionális

családmodell megtarthatóságának lehetőségét „legalizálja”. Fontos nyomatékosítani, hogy amennyiben a

tudomány megtagadja és tudománytalannak nevezi ez utóbbi megközelítést, felvetődhet magának a tudománynak

és a tudományos elitnek a felelőssége a jövővel kapcsolatban. "There is an elite view that is dominating and killing

all other views that are not „politically correct”. (Högberg, 2015, 118)

Ugrin Emese Platón álma a mi rémálmunk c. tanulmányában izgalmas összefüggéseket tár fel Európa

családellenes társadalompolitikája és Platónnak az ideális államra vonatkozó eszméi között, külön hangsúlyozva

a platóni koncepció anya-gyermek viszonyát a szoptatási időszakban: „A vezetők gondot viselnek majd a

gyerekek ellátására is: az anyákat, ha van tejük, elvezetik a nevelőintézetbe, de minden fortéllyal azon kell

lenniük, hogy az anyák ne ismerjék fel saját magzatukat.” (Platón: Az Állam:V. könyv. Idézi: Ugrin, 2017).

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 31 https://www.ecssz.eu

nevelődni; a családban

, a nő és férfi erre irányulható motívumrendszerében.

A gondok

azonban éppen ezen a ponton éleződnek ki. A megoldás ugyanis nem kifejezetten kereshető

olyan értelmezési keretben, amin belül a jelenlegi intézményeknek – pl. állami szerveknek,

egzisztenciális vagy népjóléti kérdésekben kompetens formációknak – illetékességük van. A

problémának van egy sajátságos aspektusa, amely lényege szerint kívül esik a profán

„elintézhetőségi” körön. A megoldás mélyebben keresendő, mégpedig a teljesség harmóniájára

törekvő létkoncepció által közvetített értékrend kontextusában, amely a racionális

funkcionalitáson túl teret tud biztosítani olyan attitűdöknek, mint empátia, gondviselés,

esztétikum,

azaz női létezési formák szabadon átélt gyakorlatának.

Ezelőtt néhány generációval, összehasonlíthatatlanul szűkösebb körülmények között, egy-egy átlagos család

még 5-6 gyermeket vállalt. Ma jelentős arányban már a család sem jön létre, s ha mégis, a statisztikai adatokból

ismert alacsony értékekkel reprezentálható a gyermekvállalási szándék. Mi változott meg e néhány évtized alatt?

Természetesen alapvető dolgok változtak. Mondhatni, az egész ismert történelem folyamán nem feltétlenül

változtak annyit az ember létezési feltételei, mint a szóban forgó néhány évtized alatt. A „szűkösség”

kényszerűségekkel űzött léthelyzetéből, sokszor az életben maradásért folytatott küzdelemből az ember átkerült

egy egzisztenciális kényelmi pozícióba, s ma már éppenséggel a létezés szempontjából tökéletesen fölösleges

tárgyi túlkínálat ellen kell védekeznie. Megszűnt a kiszolgáltatottság érzése, akár a természeti erők, akár az

egzisztenciális biztonság szempontjából. Jelentős fordulópontként említhetők az antibiotikumok, a

fogamzásgátlás, és bizonyos mértékig az érzéstelenített szülés. A gyermeknemzés és gyermekszülés környezeti

feltételeinek radikális megváltozása kivonta a női működés megítélésének egyszerűen követhető indokai közül

az utolsó kultikus érveket, és a nő a társadalmi megítélésben ugyanolyan tárgyiasultan értelmezett jelenséggé

vált, mint a férfi, azzal a hátránnyal, hogy a technicizált társadalomban a férfi funkciók működtetése nyilvánvaló

előnyöket élvez. Lehet vitatkozni ennek az érzésnek a realitásán, de ettől még az ember egy ilyen létállapot

átérzése mellett hozza meg döntéseit. A drasztikus változás mellett pedig az lenne meglepő, ha ugyanolyan

döntéseket hozna, mint elődei.

Ahhoz azonban, hogy egy nő gyermeket szülhessen és szerethesse gyermekét, előbb egy férfit kellene szeretnie.

Ahhoz pedig, hogy megszeressen egy férfit és igazán kötődjön is hozzá, először is arra van szükség, hogy

energiáit arra mozgósíthassa, hogy nőiességének valamennyi aspektusát szintézisébe tudja integrálni. (Grant,

1988, 49.o) A saját nőiességétől elidegenedett nő problematikáját tükrözi az, hogy „a nők manapság úgy érzik,

hogy önmagukért és csak a saját gyerekükért felelősek – lassan ebből az érzelmi és gondoskodási felelősségi

körből a gyermek apja is kiszorul”. (C. Molnár, 2015, 19., 24. o) Az okok megértését segítheti az alábbi idézet

Katherine Anna Porter „A régi rend” c. könyvéből: „Amikor ott ült, és szoptatta saját fiacskáját, olyan meleg,

érzéki gyönyörűséget érzett, amilyenről azelőtt nem is álmodott soha; és természetes testi megkönnyebbülésében

valamiféle szent, istenadta égi ajándékot látott, mennyei kárpótlást a vajúdás fájdalmaiért, meg azért is, amit a

hitvesi ágyban nélkülözött; mert ott is hiányzott valami.”

A kérdéskör lényeges aspektusa az az összefüggés, amely a nőiség teljességének átélhetősége és a férfiak

érzékenysége között van, s amit leginkább a kommunikációs stílus (annak minősége) közvetít. Az eldurvuló

nyelvhasználat az érzékenység tompulását mutatja, majd vice versa. Hangsúlyozni szeretném, hogy a hitvesi ágy

emelkedettségének összeasszociálhatósága meglehetősen profán fogalomalkotás meglehetősen lecsupaszított

tartalmával igen mély üzenetet hordoz a létezés szakralitásának és szépségének pazar eltékozolhatóságáról. A

fogalomalkotás igénytelensége a létezés/élet igénytelenségét tükrözi.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy bár minden korban, minden társadalomban számolni kell bizonyos mértékű

deviancia jelenlétével, normális esetben a család struktúráján belül a nőnek, az anyának elismert, és mélyen

tiszteletben tartott pozíciója volt. Ebben a pozícióban szerepe lehetett persze egy kulturális háttérnek, egy

szokásrendnek, egyéni hajlamoknak, értelmi színvonalnak, kifinomult érzékenységnek, de az alapjait

mindenképpen a nő, az anya pótolhatatlan, senki más által nem kiváltható szerepe jelentette. „A gyermekek

világrahozatala és szoptatása, a biztonságos korai anya—gyermek kapcsolat kialakítása a nők elidegeníthetetlen

feladata, aminek a jelentőségére a lányokat, nőket ma még fontosabb felkészíteni, mint az elmúlt évszázadokban,

amikor természetesen látták maguk körül az anyaságra felkészítő mintákat.” (Kopp, 2010)

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 32 https://www.ecssz.eu

Egyébként, a probléma mélyebb összetevőjének ignorálásával a kezelhetetlenség veszélye

erősödik, annál is inkább, mert a női attitűdök reprezentációs-küzdelme éppen, hogy nem a

funkcionális aszimmetria mentén, annak teret nyitására fókuszálva történik, hanem a harc

szükségszerűen semmisíti meg ezeket az attribútumokat, lényegében felszámolva így éppen azt,

aminek megtartására az erőfeszítés irányult. Per definitionem a problematika tovább éleződik,

aminek pedig természetes leképződése, hogy a nőiség (különösen az anyaság) megélésének

igénye nem, hogy nem fokozódik, hanem kifejezetten ellenében hat.

Jóllehet meglehetősen régi és komplex probléma a női attitűd alulreprezentáltsága a létezés

tereiben (társadalomban). Ennek következtében azonban jelentősen megváltozott az ember

világhoz fűződő viszonya, eredetének tudása, jelentősége, „helyet adva az otthontalanság

érzésének, tévelygésnek, az élet elértéktelenedésének, a sokakat veszélybe sodró, életidegen

mechanizmusoknak, a világ komplexitását, szövevényes összefüggéseit nem ismerő

mesterséges életnek.” (Keserű, 2000, 7.o)

Amennyiben tehát abból indulunk ki, hogy a társadalom fennmaradása vonatkozásában

elkerülhetetlen a női jelleg erősödése, a nőiség érzékeny elvesztegetésének megállítása, akkor

a női és férfi attitűdök harmóniája válik központi kérdéssé. Ez pedig intézményesített úton

csupán részlegesen kezelhető. „Annak, hogy a mai nőben elbukott a Madonna, nem csupán a

tárgyiasítás, s ennek következtében az általános erkölcsi lazulás az egyetlen tünete. Az

ingerlékenység, a türelmetlenség és a sértő, kritikus magatartás ugyancsak a nőiség fontos

síkjával való kapcsolat hiányára utal.” (Grant, 1988, 42.o) Az önállósodó köztes terek

következtében „a nőies nő ritkaság a mai kultúrában, és az a tradicionális férfi, aki még mindig

derekasan keresi feleségében az inspirációt és a múzsát – valószínűleg keserűen csalódni fog.”

(Grant, 1988, 48.o.)

Összességében fontos hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a társadalom/kultúra mindig

projektál valamilyen nőideált, s ennek jellege meghatározó, hiszen általánosságban tartalmazza

a nőhöz, mint szubjektumhoz való tényleges viszonyulást.

Következésképpen elmondható, hogy a női identitás, a nőiség sajátságos, a férfiéval

semmilyen módon össze nem téveszthető többdimenziós funkcionalitásából következő női

szerepkörök harmonikus integráltságának individuális problémaköre korunk egyik

legmarkánsabb társadalmi problematikája, annál is inkább, hiszen belőle következik a férfiak

oldalán is az identitás-zavar, s lényegében ez vezet a nő és férfi közötti kötelékek megélésének

képtelenségéhez, az eltárgyiasuló relációkhoz.

Vö: „Azt a nőt, aki intellektuális képességeit és energiáit a férje és a családja támogatására használja, nem pedig

egy munkahelyi önmegvalósításra, ostobának, fejlődésképtelennek, valahogy tökéletlennek tekintik.” (Grant,

1988, 17.o)

Fontos azonban, hogy sem logikus szabályozás, sem törvénykezési rend nem garantálhatja a kívánt pozitív

eredményt. Ezek csak támogathatnak vagy gátolhatnak bizonyos folyamatokat, melyek a személyes létezés

drámájában valósulnak meg, hozzáférhetetlen intimitásban, olykor boldogságban, olykor tragédiában. A drámán

belül a nő és/vagy a férfi képességei szerint megvalósított érzelmi erőtere tartalmazza a kötődési potenciált.

A problematikát meglehetősen paradox módon éppen a megoldási törekvések súlyosbítják. A nőiségért való

harc természetidegen identitás megélésének kényszerébe navigál egyre jobban, aminek következtében

elhalványulnak a női minták, s megismerésük egyre inkább csak közvetett – intézményesített úton válik

lehetségessé. Sajátságos nonsense (hiszen anyukája általában van az embereknek.)

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 33 https://www.ecssz.eu

Látni kell, hogy mindazok a valóságos kohéziós erők, amelyek évezredeken át megformálták

és működtették a családot, a létezési feltételek drasztikus megváltozásával eltűntek, átalakultak

vagy funkciótlanná váltak. A szubjektum, mintha kicsúszott volna a társadalmi struktúrából.

Ebben a kontextusban különösen kényes kérdéssé válik maga a nőiség ‒ annak

meghatározottsága, ami az anyaság potencialitását hordozza, s ami elsődlegesen emocionális

lényként determinálja; a harmóniateremtés szubjektumaként, aki, vágyik arra, hogy szeretete

áthassa a környezetét, s hogy boldogságot és lelki jóllétet teremthessen.

„Az olasz Madonna szó szerinti jelentése „Nagyasszonyom”. Mégis sok mai nő nem talál

semmi vonzót abban, hogy hölgy, hogy valóban nagyasszony legyen, s inkább a férfiakat

utánozza. S abbéli igyekezetükben, hogy ők legyenek az egyik fiú, sokan oda sem figyelve az

alsóbb osztálybeli férfiak nyelvét és viselkedését kezdik majmolni, s az ő kultúrájukat és

erkölcseiket utánozni. A hatvanas és nyolcvanas évek között a nők elkezdtek úgy beszélni, mint

a dokkmunkások, és nemcsak úgy dolgoztak, mint a férfiak, hanem úgy is viselkedtek és olyan

benyomást is keltettek. A piedesztálról való eme leugrás leginkább a férfiakat hozta zavarba,

mivel leválasztotta a nőről azt a Madonnát, akit a férfiak mindig is tiszteltek benne.” (Grant,

1988, 57.o) Természetesen lényeges hangsúlyoznunk, hogy a női jelleg társadalmi befogadása,

illetve az elutasítása, a női attitűd ismeretének, illetve meg nem értésének a következménye. Ez

pedig primér körön a személyes kapcsolatokban válik megtapasztalhatóvá, következésképpen

megismerhetővé.

Ebben vitathatatlanul szerepe van a termelési módszerek fejlődése által formálódó új életmódnak (az ipari

forradalom következtében felgyorsuló városiasodási folyamat volt az első fejezete a családok leépülésének;

lényegében a többgenerációs család-modell alakult át az anya (nő)-apa(férfi)-gyermek(biológiailag

meghatározott) modellé, majd második körben ez a típusú családmodell kezdett el töredezni, s a folyamat ma

már meglehetősen tarka családértelmezéseknél és családmodell konstruálásnál tart), létrehozva az ezzel járó

társadalmi intézmények rendszerét. Lényeges látni, hogy a létezési biztonság növekedése nyomán a nő, a női

természet iránti fogékonyság folyamatosan csökkent. Külön tudományos stúdiumok és kutatási programok

tárgya lehet, hogy az egyes archaikus kultúrák mítoszai miként tükrözik a nő valóságos szerepét, elfogadottságát

vagy éppen méltatását a társadalomban. Gyaníthatóan nem kockáztatunk túl sokat egy olyan hipotetikus

állítással, miszerint a mítoszaikban rangot, társadalmi funkciókat, döntési jogköröket nőknek tulajdonító kultúrák

a valóságos életben is hasonló tiszteletben és kiváltságokban részesítették társadalmuk nőtagjait. Ráadásul

semmilyen nyom nem utal arra, mintha a szóban forgó tiszteletet vagy kiváltságokat a nőknek valamiféle

amazoni erővel kellett volna megszerezni, hanem részükre mindezt a társadalom mintegy magától értetődően,

betöltött valóságos funkcióik logikus velejárójaként nyújtotta nekik. Ahhoz, hogy érdemben tudjuk értelmezni

korunk válságjelenségét, amelynek egyik meghatározó vonatkozása a demográfiai aspektus, elengedhetetlen

annak a feltételrendszernek az ismerete, amelyben „princípiumok” között harmónia van.

1982-ben jelent meg egy tanulmány a Harvardon, amely megfigyeléseket tartalmaz arról, hogy hogyan

viselkednek a kisfiúk és a kislányok a játszótéren. A tanulmányból kiderül, hogy a gyerekek viselkedése

lényegesen eltérő: a kisfiúk szabályok vagy megállapodásos elvek szerint játszanak, és e szabályok betartását

rendkívül fontosnak tartják. A szabályok megszegése főben járó bűnnek számít, és a csoportból való kizárást

vonja maga után. A kislányok viszont kevés szabályt állítanak föl, és a tulajdonképpeni játékban többnyire még

azt a keveset sem tartják be. Inkább érzelmi beállítódásúak, vagyis azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát,

és boldog legyen. Azok az elvek vagy szabályok, amelyek szerint a kislányok élnek – kapcsolati szabályok;

vagyis olyan szabályok, amelyekre azért van szükség, hogy az emberek kijöjjenek egymással. Egyszerűbben

fogalmazva: a kislányok és a felnőtt nők többet törődnek a szeretettel, mint a törvényekkel. Ez a női természet

lényege.” (Gilligan, 1982, 9-10.o)

Érdemes megvizsgálni, hogy vajon az önközpontú világkép milyen mértékben használja a nyelvet eszközként a

létezéskoncepció új tereinek megnyitására. Valóban „mindenekelőtt a szóban érződik az emberi jelenlét. Ebből

következik, ha a szó elromlik maga az emberélet sem marad érintetlen és sértetlen.” (Pieper, 1970, 15.o)

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 34 https://www.ecssz.eu

Összességében a technicizált, összetett módon intézményesedett társadalmakban, a

végletekig kiélezett versenynek a teljesítmény kényszerében, a racionalitás kizárólagosságának

legitimáltságában, a létezés felpörgött dinamikájában a női attitűdöt törvényszerűen

hatástalanítja a kultúra. (S itt olyan értékekre gondolunk, mint kapcsolattartás, törődés, ösztönös

felismerések, munka az életért, intuíció, konszenzusra törekvés, együttműködés-igény,

kompromisszum. (Huszár, 2009,89.o.)

Kérdés tehát, hogy miféle vízió kívánatos az ember számára a saját jövőjét illetően.

Amennyiben valaki számára egy ilyen, a fentiekben vázolt, rendezőelvként kizárólag a

versenyszellemet ismerő jövőkép nem kívánatos, akkor a folyamatokba történő rendkívüli

tudatosságú, rendkívüli etikai érzékű, rendkívüli metafizikai érzékenységű beavatkozást

megkerülhetetlenül szorgalmazni kívánatos. A demográfiai probléma ténylegesen kezelhetetlen

ettől szűkebb értelmezési keretben.

4. Következtetések helyett: Női méltóság és boldogság

„Hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat…” (József Attila)

A családok lazulásának tendenciáját legtágabb vonatkozásban ahhoz az értékrend-váltáshoz

kötjük, amely önérdekközpontú életszemlélet és boldogságkoncepció mentén életmóddá tudta

konstruálni az önközpontúságot. Ez egyenes út ahhoz az individualista identitáshoz, amely már

egyre kevésbé tartalmazza a családi közösségben megélhető harmónia igényét. Mi több, az

individualista boldogságkoncepcióban egyre jobban gátló tényezővé válik a kötődés, a másik

személy iránti elkötelezettség és ragaszkodás. Egy ilyen létezés egyre kevésbé hagy teret a női

természet megélhetésének, jóllehet ezeket mellőzve éppen, hogy sajátságosan – hiszen az ennek

megszüntetésére tett kísérletekkel is tovább romlik a helyzet – növekvő egyensúlytalanságban

létezik. Ezt nevezhetjük legtágabb vonatkozásban válságnak.

Kérdésként tehát a következő merülhet fel: vajon valaha is volt-e valóságtartalma annak,

hogy a nő a természetben egyedül általa betölthető funkciók gyakorlásával kötötte be az embert

a létezés terébe? Ha ez csupán egy fikció, akkor vajon mi ok marad a női funkciók és attitűdök

fenntartására, holott ezt már a létezés környezeti feltételei nem kívánják meg.

Ha viszont a nőiség esszencialista megközelítése nem csupán egy fikció, akkor, ha a női

funkció nem köti be újra- és újra az embert az egyedüli realitásba, amely túlmutat a racionalitás

egzakt síkján, akkor az ember, legalább is az, akit ma még embernek (s nem gépnek)

értelmezünk, így vagy úgy, de megszűnik. Amennyiben ezt mégsem kívánjuk, viszont kívánjuk

a női jelleg megszakítatlan működését, marad-e erre esély, olyan társadalmi környezetben,

amelyik nem tud a női funkció valóságos értékéről?

A női kiteljesedés boldogságának valósága leginkább a gondoskodás, az együttérzés és együttműködés

gyakorlásával élhető. Az ezektől való félelem és ezek fel nem vállalása, a harcba való menekülés a nőt saját

funkciótlanságának kiszolgáltatottjává teszi. Önmaga fel nem vállalhatóságában megszűnik a harmónia: Űr

támad ott, ahol tartalmat kellene megjelenítenie. (Major, 2015). Jelen lenni és nyitott szívvel és lélekkel

befogadni, tudni meghallgatni a másik embert, ez mindig is a nő egyik életfontosságú szerepe volt. (Grant, 1988,

20.o) A nők tudják csak kihozni a férfiakból nemesebb természetüket és magasabb ideáljaikat, a nők tudják

felgyújtani a szenvedélyüket és a sikerek felé motiválni őket. (Grant, 1988, 57.o.)

Mindenképpen hangsúlyozni szeretném a beavatkozás szintjének döntő szerepét. Tekintettel a problematika

összetettségére, és hosszú távban gondolkodna, a megoldásokról nagyon tág kontextusban kell gondolkodni.

Következésképpen a női működést nem intézmények által kell inspirálni (rosszabb esetben kiváltani), hanem

teret lenne érdemes nyitni a működésének.

European Family Science Journal Major • A demográfiai válság

IV. évf. 2021/1 35 https://www.ecssz.eu

Irodalomjegyzék

Bettinghaus, E. P. (2003): A meggyőző kommunikáció. In.: Kommunikáció I. A kommunikatív

jelenség. (Szerk: Horányi). General Press, 236-254 o.

Breton, Ph. (2000): A manipulált beszéd. Helikon Kiadó, Budapest.

Castells, M. (2006): Az identitás hatalma. Gondolat-Infonia, Budapest.

C. Molnár, E. – Hidas, J. (2015): Anyátlan nemzedék. L’Harmattan

C. Molnár, E. (2007): A nő ezer arca. Akadémiai Kiadó

Gilligan, C. (1982): In a Different Voice Psychological and Woman’s Development.

Cambridge Mass Harvard University Press

Grant, T. (1988): Being a Woman. New York, Toronto, Random House

Högberg, R. (2015): Old Europe Shame on You! Democratic Demographic Institute

Huszár, Á. (2011): A nő terei. Budapest, L’Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó

Huszár, Á. (2009): Bevezetés a gendernyelvészetbe. Tinta Könyvkiadó

Keserű, K (2000): Bevezető. In: Modern magyar nőművészettörténet. Kijárat Kiadó

Kopp, M. (2010): A gender-kutatások népegészségügyi és demográfiai jelentősége.

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11 (2010) 4, 243—254

Kuby, G. (2013): Globális szexuális forradalom. Budapest, Kairosz Kiadó

Major, Gy. (2015): Nemzet, haza, szakralitás. In: Nemzeti integráció, autonómia és szakrális

múlt a Kárpát-medencében. (Szerk: Garaczi). Veszprémi Humán Tudományokért

Alapítvány. 327-337. o.

Major, Gy. (2009): A média és/vagy antropológiai térbeveszettség. In: Hatékony nyelvi, idegen

nyelvi és szakma kommunikáció interkulturális környezetben. (Szerk.: Kukorelli).

Dunaújvárosi Főiskola.153-162. o.

Nagy, Z. É.: Változó vidékkép – Minden időben. Szociológiai Szemle 2008/4, 123–129.o.

Piaget, J. (1973): Az értelmi fejlődés társadalmi tényezői. Bukarest, Kriterion

Pieper, J. (1970): Missbrauch der Sprache – Missbrauch der Macht. Zürich

Porter, K. A. (1972): A régi rend. Fakó ló fakó lovasa. Európa

Síklaki, I. (1994): A meggyőzés szociálpszichológiája. Scientia Humana

Shaftesbury: A Letter cone. Enthusiasm. Sect. II (Vol I 12.o.)

http://jaffro.net/letter_concerning_enthusiasm.pdf

Ugrin, E. (2017): Platón álma – a mi rémálmunk. ARCA/2017

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 36 https://www.ecssz.eu

Kultúrtörténeti vázlat a házasságról való gondolkodásunkhoz

Mihalec Gábor, PhD

Még soha a történelem során nem állt ennyi megbízható kutatási eredmény a

rendelkezésünkre a párkapcsolatok sikeres működtetéséről. Sohasem tudtunk még ennyit arról,

hogy mi tesz párokat boldoggá és mi okozza a kapcsolatuk zátonyra futását. Nem álltak

rendelkezésre azok az összehasonlító vizsgálatok sem, amelyek világosan bemutatták volna,

hogy milyen szignifikáns különbségek vannak a különböző együttélési formák (házasság,

élettársi kapcsolat és ezek alternatívái) között. Egyes kutatók és tesztek már arra is képesek,

hogy 80-90%-os statisztikai pontossággal előre jelezzék egy kapcsolat várható sikerét vagy

kudarcát. Azt várnánk ezek után, hogy végre mindenki tudja, mi a jó, mi a helyes és meg is éli

azt. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy sohasem volt még annyi válás és annyi válságba

jutott kapcsolat, mint éppen napjainkban.

Miért gondolkodnak az emberek ennyire különböző módokon a házasságról és a tartós

szerelmi kapcsolatokról? Az egyiknek evidens és magától értetődő, hogy egy másik személlyel

való szexuális kapcsolat ártalmas a házasságra nézve, a másik ember pedig arra kér

magyarázatot, hogy miért ne kellene élnie egy kínálkozó lehetőséggel. Hogyan

gondolkodhatunk ennyire különbözőképpen és milyen hatások alatt álunk, amikor ezt tesszük?

Írásomban szeretnék egy rövid összefoglalást adni azokról az eszmetörténeti hatásokról,

amelyek így vagy úgy befolyásolják az intim kapcsolatokról való gondolkodásunkat. Esszémet

nem tudományos értekezésnek szánom, inkább gondolatébresztőnek. Nem bizonyítani

szeretnék, hanem elgondolkodtatni. Nem válaszokat szolgáltatni, hanem kérdéseket felvetni.

Három eszmetörténeti jelenséget szeretnék közelebbről szemügyre venni és felvázolni, hogy

miként hatottak ezek a posztmodern ember házasságképére és szerelemről való

gondolkodására.

1. Felvilágosodás

A felvilágosodásnak nevezett történelmi folyamat leválasztotta a mindennapi életet a

vallásosságról, és a vallás fegyelmező és szabályozó erejének helyébe a társadalmi

közmegegyezést léptette. Előtte a középkor egyháza gyakorlatilag az emberi élet minden

mozzanatát uralta. Áthatotta a családi életet a születéstől a halálig; de áthatotta a tudományt is,

rengeteg akadályt görgetve az új felismerések meggyökerezése elé, sőt meghatározta még a

hadviselést és a politikai életet is (ahol egyébként semmi keresnivalója nem lett volna).

Mindezekben még a reformáció sem tudott igazán átütő változásokat hozni. A felvilágosodás

törekvése érthető az egyházi visszaélések hátterén, mégis olyan útra lépett ezzel az emberiség,

amely az élet valamennyi vetületét előre megjósolhatatlan módon átírta.

Bármely kultúrát is vegyük vizsgálatunk alapjául, a házasságnak a legkorábbi

visszakövetkeztethető időkig visszanyúlva mindig volt egy rituális-szakrális jellege. Ősidők óta

az egymást szerető (vagy éppen egymásnak a szülők által kiválasztott) emberek a pap, a rabbi,

a guru, vagy éppen a sámán elé járultak, aki a transzcendens hatalma(ka)t képviselte és a

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 37 https://www.ecssz.eu

házasulandók az istenség segítségül hívása mellett elkötelezték magukat egymás iránt. Az

európai kultúrát gyökereiben meghatározó keresztény gondolkodásmód szerint egy olyan

láncolatba illeszkedik bele minden egyes házasságkötés, amely egyidős az emberiséggel. A

teremtéstörténet leírása szerint maga a Teremtő vezette egymáshoz és kötötte össze egymással

az első férfit és nőt. Ebben a megközelítésben a házasság nem emberi intézmény, hanem annak

az intelligens tervezőnek a találmánya, aki az embert magát is megtervezte. A házasságban élő

ember pedig nemcsak saját magának tartozik elszámolással arról, ahogyan a házasság

ajándékával él, hanem a társának és a házasság szerzőjének is. A felvilágosodás óta két ember

intim kapcsolatát máshogy is fel lehet fogni. A házasságot immáron nem egy fentről kapott

ajándéknak tekintették, amelynek megéléséért felelősséggel tartozunk annak irányába, aki a

házasságot és a társunkat adta, hanem egy társadalmi szerződésnek, amely a felek viszonyát

hivatott szabályozni.

Ezzel együtt megváltozott a jóról és rosszról alkotott fogalomrendszerünk is. A korábbi

világlátás szerint egy felettünk álló hatalom mondhatta ki, hogy mi a jó és mi a rossz, ez pedig

érvényes volt függetlenül az aktuális korszellemtől, élethelyzettől vagy egyéni preferenciáktól.

Ez az erkölcs fogalmának alapja. A felvilágosodás azonban relativizálta az erkölcsöt. Hogy mi

a helyes, vagy mi a helytelen, azt társadalmi többség útján döntötte el. Így voltak például idők

a felvilágosodás utáni történelemben, amikor társadalmilag elfogadható volt egy népcsoport

tagjaira hajtóvadászatot szervezni, az elfogottakat állatokhoz hasonlóan zsúfolt vagonokba

toloncolni és haláltáborokban tömegesen kivégezni. Ezzel szemben a mai társadalmi

közmegegyezés szerint nem elfogadható magatartás még a holokauszt tagadása sem. Az

erkölcs, az etika alapja tehát olyasvalami, ami az ember felett álló instanciától származik, amely

állandó mércét képvisel és amely külső nézőpontból fogalmazza meg a jó és a rossz fogalmát.

A társadalmi konszenzus ezzel szemben az emberek pillanatnyi felfogásán alapul, a korral

állandóan változó mércét képvisel, és olyan nézőpontból kerül megfogalmazására, amelyet

áthat a pillanatnyi egyéni érdek és a rövidtávú élvezetre való törekvés. A házasság és

párkapcsolat ma sokkal inkább áll a társadalmi konszenzus hatása, semmint az etika irányítása

és ellenőrzése alatt.

A felvilágosodás eszmerendszere vezetett az egyházi és a polgári házasságkötés

szétválasztásához is. Addig úgy Magyarországon, mint Európa más részein a házasságkötés az

egyház kiváltsága volt, és ezt még a világi törvényhozás is helybenhagyta. A házasságkötésnek

és a házasság jogi szabályozásának ez az egyházi jellege többé kevésbé egészen a XIX. századig

fennmaradt, amikor a törvényhozásban megjelent a “polgári házasság” fogalma.

A házasságkötés jogának a társadalomra és annak képviselőjére (anyakönyvvezető) való

átruházása nemcsak formai változás volt, hanem befolyásolta a házasság etikai megítélését is.

Az etika fogalomrendszerében esküről és fogadalomról beszélünk, a társadalmi

közmegegyezésben pedig szerződésről. A szerződés addig kötelez, amíg érvényben van, az

eskü azonban egy életre szól. Hogy a házasság viszonylatában mi a különbség a kettő között,

azt jól tükrözi az egyházi és a polgári házasságkötési formula.

„A polgári házasság intézményét hazánkban a házassági jogról szóló 1894. XXXI. t.-cikk hozta be, mely 1895

okt. 1. lépett hatályba s elsejét teszi ama nagy horderejű öt törvénynek, amelyek, mint egyházpolitikai törvények

ismeretesek.” Pallas Nagylexikon. Forrás: http://www.kislexikon.hu/polgari_hazassag_a.html Találat napja:

2009.09.16.

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 38 https://www.ecssz.eu

- „Én, XX fogadom, hogy a mellettem álló XY-t feleségül veszem. Hozzá hű leszek, szeretni

fogom őt gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, vidámságban-

szomorúságban, amíg a halál el nem választ tőle. Isten engem úgy segéljen.”

- „XX, kijelenti-e, hogy az itt megjelent XY-al házasságot köt?” „Igen.”

Az elsőben a felek konkrét módon elköteleződnek a legkülönbözőbb, akár szélsőséges

életkörülmények közötti kitartásra is egymás mellett; kifejezik, hogy hűségesek akarnak lenni

egymás iránt és a kapcsolatuk egy kizárólagos viszony, amelyben nincs helye harmadik

személynek egyik oldalon sem; nyilatkoznak arról, hogy mindezt hosszú távra – egész pontosan

élethosszig – tervezik; valamint azt is bevallják, hogy ebben nemcsak a saját erejükre

támaszkodnak, hanem valaki náluk nagyobb és erősebb erőforrásait is igénybe veszik. A

másodikban viszont mindez elmarad és a házasulandó felek nyilatkozata a házasságkötési

szándék jelen idejű kifejezésére korlátozódik. Arról, hogy a házasság pontosan mit is jelent,

valójában semmit nem képvisel, annak eldöntését magánügyként a házasodó pár hatáskörébe

delegálja. Így aztán annyi féle házasságértelmezés jön létre, ahány házaspár belevág a közös

életútba. A pár immáron szabad a saját értelmezésének megfogalmazására, saját kapcsolati

kultúrájának kialakítására. Nincsenek megkötések, korlátozó erkölcsi követelmények,

kötelezően követendő tradíciók. Az így elnyert szabadságnak ugyanakkor hátulütői is vannak.

A korábban képviselt irányelvek nemcsak korlátoztak, de biztonságot is adtak. Mindenki

tudta, mi a feladata, mit tehet meg azért, hogy elvárhassa házasságának boldogságát. Az új

értelmezésben azonban a szabadság zavarba ejtően széles teret nyitott és elvesztek az útjelzők

jó és rossz között. Ez tükröződik a társadalmi közmegegyezésen alapuló törvényeinkben is. A

törvény szankcionálja ugyan a bántalmazást, mint a házasságon belüli visszaélés egyik

legdurvább megnyilvánulását, ám ki hallott már olyan bíróságról (legalábbis Európában),

amely elítélt valakit, amiért megcsalta a feleségét a titkárnőjével; amiért elhagyta a férjét,

miután annak cége csődbe ment, és már nem tudta számára a korábban megszokott

életszínvonalat biztosítani; vagy mert elhagyta a feleségét, miután a kemoterápia következtében

kihullott a haja és így már nem volt annyira vonzó a számára? Sőt még tovább megyek tudva,

hogy ezzel sikamlós talajra lépek: vannak irányzatok, amelyek szeretnék elérni, hogy Petikének

az óvodában ne adjanak kistraktort és teherautót a kezébe, hiszen azzal már eleve beszűkítik

arra, hogy férfiként gondolkodjon magáról. Ehelyett engedni kell kibontakozódni, hogy a

nyilvánvaló biológiai neme ellenére is azt a társadalmi nemet élje meg magának, amelyet

szeretne. Így Petikének megvan a lehetősége, hogy Péterré váljon, de ha úgy dönt, akkor –

sarkítva fogalmazva – akár Petrának is értelmezheti magát. A szabadság iránti vágyunk végül

úgy kihúzta a talajt a lábunk alól, olyannyira összezavart mindent, ami korábban biztosnak tűnt,

úgy elvett minden tájékozódási pontot az életünkből, hogy szó szerint azt sem tudjuk már, hogy

fiúk vagyunk-e vagy lányok (a Conchita Wurst jelenség jól szemlélteti ezt az állapotot).

Remélem, a fenti eszmefuttatásból világossá vált, hogy egy percig sem akarom elvitatni

azokat a vívmányokat, amelyeket a felvilágosodásnak köszönhetünk, nem akarom semmilyen

módon helyeselni és mentegetni azokat a szörnyűségeket, amelyeket emberek korszakokon át

elkövettek egymás ellen a vallás nevében, és nem akarom elvitatni az anyakönyvvezető

jogosultságát sem a házasság érvényességének kimondására. Egyszerűen arra akarok

rávilágítani, hogy a szabadságnak, ahhoz, hogy teljességgel kibontakozhasson, szüksége van

A fogadalmat szándékosan úgy fogalmaztam meg, hogy a legtöbb egyházi fogadalomtétel tartalmi elemei benne

legyenek, de ne legyen köthető egyetlen felekezethez sem.

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 39 https://www.ecssz.eu

biztonságot adó támpontokra (ha úgy tetszik, korlátokra), ezek nélkül nem szabadságról

beszélünk, hanem káoszról.

2. Evolúció

A felvilágosodás termékeny talajt teremtett a korábban szilárdnak hitt dolgok felülbírálására,

a tényszerűnek gondolt álláspontok megkérdőjelezésére. Ebben az eszmetörténeti közegben

születhetett meg Charles Darwin elmélete a fajok eredetéről. Eszerint a Föld és a rajta található

élőlények nem egy intelligens tervező teremtői munkája nyomán jöttek létre, hanem

véletlenszerű láncolatok évmilliókon át gyűrűző fejlődési folyamatai útján keletkeztek.

Komolyan veendő kutatók ma is meggyőzőbbnél meggyőzőbb érveket sorakoztatnak fel

mindkét modell mellett, abban azonban jobbára egyetértenek a táborok, hogy mivel egyik

modellt sem lehet laboratóriumban, kísérleti úton igazolni, mindkét esetben „csak”

munkahipotézisről beszélünk és végső soron hit kérdése, hogy ki melyiket fogadja el. Nem

rejtem véka alá, hogy világnézetemben a bibliai keresztény hit talaján állok, ezért van saját

véleményen a témáról, ám ennek a dolgozatnak nem az a küldetése, hogy igazságot tegyen a

két tábor között. Arra viszont vállalkozom, hogy néhány pontban felvázoljam az

evolúcióelmélet hatásait a házasságról való gondolkodásunkra. Ez ugyanis hatással van ránk,

függetlenül attól, hogy melyik oldalon állunk.

A teremtéshit korában az ember a teremtője képmásaként értelmezte magát. Ez a tudat

méltósággal ruházta fel, ettől magasabb rendűnek érezte magát minden más élőlénynél, ez a

magasabbrendűség pedig azzal a felelősséggel járt együtt, hogy óvja és őrizze a többi élőlényt,

valamint mindent megtegyen annak érdekében, hogy egyre jobban hasonlítson ahhoz, akinek

képmását hordozza. Minden tettének viszonyítási alapját felfelé kereste, vagyis cselekvéseit

Istenhez mérte, és ez a viszonyítás alapján ítélte tetteit jónak vagy rossznak. Az evolúcióelmélet

megfordította a viszonyítás irányát. Ha az ember az alacsonyabb rendű lények láncolatából

fejlődött ki, akkor ők képezik számára a viszonyítási alapot. Akkor ő is mindent megtehet, amit

kevésbé fejlett ősei megtehettek, akkor tulajdonképpen az ő cselekvését is ugyanazok a

tényezők irányítják, mint az állatokét. Innen azután könnyen eljutunk arra a kérdésre, amit

egyszer egy riporter nekem szegezett: „Az állatvilágban bizonyítható, hogy a monogámia nem

természetes és nem magától értetődő magatartás. Az állatok – még az emberszabásúak is – több

partnerrel párosodnak és nem maradnak hűségesek egyetlen társhoz.

Nem kellene ezeknek a bizonyítékoknak az alapján elengedni a monogám házasság idealista

eszményét és olyan kapcsolati formákat keresni, amelyek jobban megfelelnek alapvető

természetünknek és evolúciós örökségünknek?” Miközben a válaszon gondolkodtam, eszembe

jutottak az afrikai törpepapagájok (Agapornidae), amelyek rózsásfejű alfaját nálunk is sokan

tartják házikedvencként. Ezek a kis madarak egy életre választanak társat és hűségesek is

maradnak ahhoz. Gyakran megtörténik, hogy amikor az egyik elpusztul, a párja nem áll össze

más partnerrel, hanem rövid idővel utána ő is követi elpusztult társát a halálba. E különös

tulajdonsága miatt nevezik angolszász nyelvterületen „love bird”-nek, azaz szerelemmadárnak.

A törpepapagájokon kívül az állatvilágban más példák is találhatók ugyanerre a jelenségre. Mit

jelent akkor ez az emberi házasságra nézve? Azt, hogy az emberi viselkedést nem kell az

állatokéhoz hasonlítani. Bennünket éppen az tesz emberré, magasabb rendűvé az állatoknál,

hogy tudunk döntéseket hozni, képesek vagyunk különböző élethelyzeteket etikailag is

mérlegelni, ballépéseink után pedig bűntudatunk van, lelkiismeret furdalást érzünk (legalábbis

az első néhány alkalommal, amíg el nem tompítjuk a lelki érzékenységünket). Az ember legyen

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 40 https://www.ecssz.eu

ember, az állatokat pedig engedjük állatoknak maradni! Ha a riporter kérdésére egészen

kisarkítva akarnék válaszolni, akkor azt is mondhatnám: „Vannak emberek, akik állatok

módjára viselkednek, és vannak állatok, amelyek emberi módon viselkednek.”

Az evolúcióból levezethető következő hatás a házasságra az ösztönök szerepének erőteljes

hangsúlyozása. Ez a szempont nagy hatást gyakorolt a freudi pszichoanalízisre is. A fiatal

Sigmund Freudot ámulatba ejtették Carl Brühl előadásai a darwini elméletekről, amelyeket a

bécsi egyetemen hallgatott. Később ezeket maga is beledolgozta az általa alapított pszichológiai

irányzatba. Az ösztönös késztetések, amelyek a freudi szóhasználat szerint az ösztön-énnek

nevezett személyiségrészben keletkeznek, folyamatosan küldik a követelőző jelzéseiket a

személyiség felsőbb régiói, az én és a felettes-én irányába. Ezek a késztetések nagyrészt a

szexualitás köré szerveződnek, így állandóan a fajunk fenntartásának, a magvaink minél

szélesebb körű szétszórásának, a génállományunk tovább örökítésének nyomása alatt állunk és

élünk. Miután ezt a gondolatsort sikeresen magunkévá tettük, elhisszük azt is, hogy a szexuális

késztetéseinkkel szemben védtelenül ki vagyunk szolgáltatva.

A hozzám fordulók elbeszélésében ez a jelenség a következő jellegzetes mondatokban érhető

tetten: „Egyszerűen nem tehettem semmit, olyan erős hatással volt rám a kisugárzása, hogy

megbabonázva sétáltam be az ágyába.” „Az a mennyiség, amit a feleségem nyújtani tud,

egyszerűen túl kevés a számomra, nem tehetek mást, mint máshol pótolni a hiányt.” Az a

veszélyes ebben a gondolatmenetben, hogy leveszi a vállunkról az egyéni felelősséget és az

ösztönökre hivatkozva minden helytelen cselekedetünk alól felment bennünket. Ebben az

értelemben hibáról, helytelen cselekedetekről, uram bocsá’ bűnről már nem is lehet beszélni.

Még egy hatást meg kell említenünk, amely az evolúcióelmélet nyomán vert gyökeret a mai

gondolkodásban. Ez pedig nem más, mint az emberek közötti egyenlőtlenség gondolata. Maga

Darwin a kaukázusi típusú fehér embert a fejlődési láncolat csúcsára állította, a színes bőrűt

(ahogy ő hívta, negrót), valamint az ausztrál őslakosokat pedig a gorillákhoz hasonlította. Ha

igaz, hogy az élet egy nagy túlélőharc, amelyben a természetes kiválasztódás révén az

erősebbek maradnak fenn, akkor az emberek nem lehetnek egyenlők. Ezzel a gondolattal érvelt

Hitler is az árjafaj meghatározásakor. Akár kimondják, akár nem, ez a gondolat a mai napig hat.

2013-ban például egy eminens orvosi etikai szaklapban egy szerzőpáros a születés utáni

abortusz mellett érvelt (igen, jól olvasta, egészségesen megszületett, élő embergyermekek

megöléséről van szó!), mégpedig azzal a logikával, hogy az emberek nem egyenértékűek, és az

újszülöttek még nem személyek, csak potenciális személyek, ezért a személyiségi jogok (mint

például az élethez való jog) őket nem illetik meg.

Személynek azt tekinti a szerzőpár, aki – ha

minimálisan is, de – képes hozzájárulni saját létének fenntartásához. Egy segítségre, táplálásra,

ápolásra szoruló tehetetlen csecsemő pedig nyilvánvalóan nem felel meg ennek a

kívánalomnak.

Nem akarom leírni, hogy két csodálatos gyermek apjaként milyen érzések kavarogtam

bennem, amikor a tanulmányt olvastam. Érdekes és egyben félelemkeltő gondolat ez, amellyel

már találkoztunk idősek, betegek és fogyatékkal élők kapcsán a hitleri Németországban... De

mit jelent mindez a házasságra nézve? Ha elfogadható az emberek egyenlőségének felrúgása,

akkor a házasságban is annak van igaza, joga, hatalma, aki erősebb. Ez pedig a legjobb táptalaja

a családon belüli bántalmazásnak. Mit sugall ezzel szemben a teremtést előtérbe helyező

gondolkodásmód? Minden emberben ott van a teremtő képmása, és ennél fogva minden emberi

Alberto Giubilini & Francesca Minerva, „After-birth abortion: why should the baby live?” Journal of Medical

Ethics, 2013/39/5, 261-263. p.

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 41 https://www.ecssz.eu

lény tiszteletet és méltóságteljes bánásmódot érdemel, életkorától, nemétől, bőrszínétől és

minden más megkülönböztető tulajdonságától függetlenül. Ha egy embert megvetünk,

kigúnyolunk, megalázunk, akkor tulajdonképpen azt vetjük meg, akinek képmását hordozza.

Mint mondtam, írásom nem a teremtés kontra evolúció vitájának eldöntésére íródott.

Azonban ha nem lennék házas és választanom kellene két hölgy közül, akiknek egyike felfelé

tekintve keresi az erkölcsi támpontjait, monogám és elkötelezett kapcsolatban gondolkodik,

nincs védtelenül kiszolgáltatva az ösztönös késztetéseinek, hanem értelmével és akaratával

kontrollt gyakorol azok felett, aki önmagával egyenlőnek tekint minden más embert; a másik

pedig az állatvilágban keresi a helyes emberi magatartás támpontjait, aki elfogadja a szexuális

partnerek váltogatását, mint az ösztönök által befolyásolt, kontrollálhatatlan jelenséget, aki

felette gondolja magát másoknak, vagy hamar alárendelődik a társának, akkor én egészen

biztosan az elsőt választanám.

3. Szexuális forradalom

A szexuális forradalom a harmadik nagy hatás, amely napjainkig érezhető a házasságról való

gondolkodásunkban. Ismét látni kell azt a kontextust, amelyben a mozgalom kirobbant és látni

kell, hogy pontosan mi ellen is tiltakoztak azok, akik a szexualitás nyilvános kifejezése és

lelkiismeret furdalás nélküli megélhetősége mellett kardoskodtak. A szexuális forradalom

lényegében az 1960-as évek elejéig jellemző szexuális prüdériára való társadalmi válasz volt.

A viktoriánus erkölcs szerint a nemiség egy állatias, szégyellnivaló dolog volt. A tisztességes

nőnek semmilyen érdeklődést nem illett mutatnia a házasélet iránt, ha élvezetet mutatott, akkor

azzal már romlott erkölcsről tanúskodott. Igyekeznie kellett kitérni férjének minden

kezdeményezése elől, ha pedig elkerülhetetlenül sor került az együttlétre, akkor úgy kellett

feküdnie, mint egy darab fa, hogy a férje egy darabig biztosan ne kívánja meg újra. Nem volt

sokkal jobb az egyházi tanítás sem. A szexualitást egy szükséges rossznak tekintette, amely

legfeljebb a gyermeknemzés céljára volt megengedett, de élvezni nem volt szabad. Honnan

vették ezt a nézetet? Hogy a Bibliából nem, az biztos! Abban ugyanis a szexualitás a teremtő

gyönyörű ajándékaként jelenik meg, aki nemcsak fajfenntartásra, hanem a házaspár

kapcsolatának megerősítésére, a kölcsönös örömszerzésre, a szerelmük megünneplésére adta

azt, mintegy útravaló ajándékot az Édenkertben.

Az egyház szexualitásról való felfogását másfél évezredig egy olyan ember befolyása

határozta meg (Augusztinusz személyében), aki egy társadalmi rangjához méltatlan nőbe volt

szerelmes, ezért az anyja nem engedte, hogy feleségül vegye. Ennek ellenére született egy

törvénytelen gyermekük, ami súlyos erkölcsi és érzelmi vívódásokba sodorta a férfit. Akit pedig

az anyja ráerőszakolt, azt sohasem tudta megszeretni. Csodálkozunk ezek után, ha Ágoston

olyan éles nyelvvel írt a szexualitás és a női nem ellen? De térjünk csak vissza a szexuális

forradalomnak nevezett jelenséghez. Az 1960-as években sok évtized, sőt évszázad elfojtásai

törtek vulkánként a felszínre. A hippi mozgalom rendkívül hatékony katalizátornak bizonyult a

megkezdett folyamathoz, a szabadság, az érzelmek, a megkötöttségek felrúgásával és az

élmények erőteljes hangsúlyozásával. Emlékezünk még a jelmondatra: „Make love, not war!”

(Szeretkezz, ne háborúzz!). Ráadásul ekkor vált széles körben hozzáférhetővé a fogamzásgátló

tabletta, így a szexuális kalandozások legnagyobb visszatartó ereje (a nem kívánt terhesség) is

elkerült a korlátok nélküli szexuális szabadság útjából. A következmények már a 20. századi

történelem kitörölhetetlen elemei. A „Baby boom” generációnak nevezett nemzedék a

születések számának robbanásszerű megnövekedését jelzi, az élettársi kapcsolatok pedig egyre

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 42 https://www.ecssz.eu

inkább elfogadottá váltak, kezdetben a házasság előszobájaként („próbaházasság”), majd pedig

önálló alternatívájaként is, a házasság előtti szexuális élet pedig egy csapásra bevett gyakorlattá

vált.

De mit is tett velünk a szexuális forradalom pontosan? Hogyan befolyásolja ma is a

házasságról való gondolkodásunkat? A hatások két ponton egészen biztosan megragadhatók: a

szexualitásnak a házasságról való leválasztásában, valamint a szexualitás szerepének aránytalan

túlhangsúlyozásában.

Kezdjük az elsővel! Az 1960-as évek előtt a házasság és a szexualitás elválaszthatatlanul

össze volt kapcsolva egymással. Persze, megcsalás mindig létezett, prostitúció (a „legősibb

foglalkozás”) mindig is volt, de ezeket a társadalmi közmegegyezés is nevesítetten helytelennek

és a házasság eszményével összeférhetetlennek tartotta. Ezek a jelenségek a sötétben, az

„árnyékvilágban” zajlottak, amelyet senki sem vállalt fel, amelyet minden érintett igyekezett

titokban tartani. A szóhasználatunk is megőrizte ezt a gondolkodásmódot. Sokszor hallom

például, ahogyan a szexualitás szinonimájaként használják a „házasélet” szót, a házasságon

kívüli szexuális megélést pedig „házasságtörésnek” hívják. Ezek a szavaink is jelzik, hogy a

tradicionális gondolkodásmód szerint a mi kultúránkban a szexualitás és a házasság

összetartozik.

Házasság nélkül nincs szexualitás és szexualitás nélkül nincs házasság. Az 1960-as években

azonban a szexualitás levált a házasságról és már attól függetlenül is legálisan megélhetővé

vált. Az új eszmének ráadásul híres szaktekintélyek is a szárnya alá nyúltak. Olyan emberek is

elfogadóan szóltak a szex és a házasság szétválasztásáról, mint Carl R. Rogers, a humanisztikus

pszichológia alapító atyja. Rogers 1972-ben egy teljes kötetet is szentelt a témának “Becoming

Partners: Marriage and its Alternatives”

címmel. A könyv érdekes, ám nem veszélytelen

alapállásból született. A szerző szerint a házasság és a nukleáris család (apa-anya-gyerekek),

mint emberi közösség és együttélési forma a könyv megírásának idejére bizonyítottan kudarcot

vallott, ezért új utakat kell keresni az intim kapcsolatok megélésére. Az 1970-es években, a

hippi kultúra keretében felvirágzó élettársi kapcsolatok és szabad szerelmet hirdető kommunák

tulajdonképpen válaszkeresések az intim kapcsolatok kríziseire, amelyeket Rogers kreatív

kísérletekként üdvözöl. A szerző szerint ezek mind kísérletek egy újfajta közösség megélésére,

egy újfajta értékrendszer mentén. Számos interjú közlése után így foglalja össze álláspontját:

“Ha egy pár a szülők, a vallás, vagy a társadalom elvárásai szerint akar élni, az zavarja és

károsítja a házasság fejlődésének összetett folyamatát.”

Magyar nyelvterületen Szilágyi Vilmos népszerűsítette az új gondolkodási paradigmát

“Nyitott házasság, korszerűbb életstílus” című munkájában.

Ma már megállapíthatjuk, hogy

bármilyen nagy nevek is társultak az eszméhez, a házasság és a szexualitás szétválasztásának

kísérlete cseppet sem mondható sikeresnek. A megcsalás ugyanúgy fáj ma is az érintetteknek,

mint régen, a több személlyel létesített kapcsolat ugyanúgy aláássa a pár MI-tudatát, mint régen,

a házasság alternatívájaként rendszeresített kapcsolati formák pedig még a sokat szidott

házasságnál is bomlékonyabbnak és sebezhetőbbnek bizonyultak (az élettársi kapcsolat például

3-5-szörte bomlékonyabb, a benne előforduló fizikai bántalmazás háromszor olyan gyakori, az

Jómagam a német kiadást olvastam: Carl R. Rogers, Partnerschule: Zusammenleben will gelernt sein – das

offene Gespräch mit Paaren und Ehepaaren (München: Kindler, 1975).

Rogers, Partnerschule, 196-197. p.

Szilágyi Vilmos, Nyitott házasság, korszerűbb életstílus (Budapest, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó

Vállalat, 1988).

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 43 https://www.ecssz.eu

alkoholfogyasztás többszörös, a benne élők várható élettartama pedig 3-4 évvel rövid, mint a

házasságban). Több mint negyven év távlatából végül ugyanarra a megállapításra juthatunk a

szexuális hűségre épülő házassággal kapcsolatosan, mint amit oly sokan megfogalmaztak már

a demokráciára vonatkozóan is: “A házasságnak, mint intézménynek sok kihívása és nehézsége

van, de nála jobbat eddig még senki sem talált ki.”

A szexuális forradalom második nagy hatása a házasságról való gondolkodásunkra az, hogy

elhitette velünk, szex nélkül nem lehet élni, vagy még ha lehet is, nem érdemes. A szexualitás

hihetetlenül felértékelődött, mindent átjár, mindenhol jelen van. Ha csak az esti sorozat közben

leadott reklámokat figyeljük, észrevehetjük, hogy a legtöbb terméket valamilyen szexuális

töltetű üzenettel vagy erotikus képi támogatással próbálják eladni. A szexualitás explicit módon

jelen van a zenekultúrában (dalszövegek nyíltan tartalmaznak akár homo-

akár

heteroszexuális

felhívásokat). Jelen van a filmekben, az újságokban, egyszóval mindenhol.

Az üzenet egyértelmű: A normális, egészséges, átlagos ember szexszel. Függetlenül a családi

állapotától, az életkorától, mindentől. A szex része a normális mindennapi életnek, akár van

párja valakinek, akár nincs.

Hogy milyen mélyen gyökeret vert ez a gondolat a mindennapi életben, azt jól szemlélteti

egy 30-as társkereső hölggyel folytatott beszélgetésem. Az eddigi kapcsolatait elemezve

elmesélte, hogy a legtöbb párkapcsolata azért szakadt meg, mert a férfiak nem tudtak lépést

tartani a hölgy szexuális étvágyával. Ami kezdetben izgalmas és élvezetes volt, az hamar terhes

nyomássá változott. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mikor tartja elérkezettnek az időt arra,

hogy egy férfival intim kapcsolatba kerüljön, azt válaszolta: “Szerintem nem kellene szexszel

kezdeni, hiszen fontos a másik megismerése.” Majd hozzátette: “Az első randi alkalmával

biztosan nem helyes lefeküdni valakivel, mindenképp megvárnám a második, vagy harmadik

alkalmat.” Kétszer másfél órát beszélgettünk arról, hogy a szexualitásnak fontos szerepe van

ugyan a kapcsolatokban, de sokkal fontosabb, hogy egy kapcsolatot először megalapozzunk,

valóban legyen alkalmunk megismerni a másikat a legkülönbözőbb élethelyzetekben ahhoz,

hogy rá tudjuk magunkat bízni. Ehhez pedig idő kell, sok-sok idő. Azt gondoltam, megértette

a dolgok lényegét, ezért nyugodt szívvel kértem meg, foglalja össze az ülés végén, hogy mit

fog ezentúl másként tenni. “Nos, megtanultam, hogy eddig sokat ártottam a kapcsolataimnak

azzal, hogy túl hamar került képbe a szexualitás. Mostantól kivárok, amíg tényleg megismerjük

egymást. Nem fogom elsietni, ezután leghamarabb a harmadik randin bújok ágyba valakivel.”

Mennyire másként hangzik ehhez képest annak a párnak a beszámolója, akik az egyenes

másik végéről mesélték el tapasztalataikat: “A férjem és én két évig jártunk együtt, mielőtt

először szeretkeztünk volna. Tudom, ez így nagyon soknak hangzik, de számunkra nagyon

fontos volt, hogy a kapcsolatunkat ne csak a szex tartsa össze. Ez idő alatt megtanultunk

hihetetlen mélységekben beszélgetni és megtanultunk intimitást és gyengédséget megosztani

egymással a legkülönfélébb módokon. Úgy érzem, nagyon jól sikerült megismernem őt és

amikor először együtt voltunk, az olyan volt, mintha az életemet bíztam volna a kezébe. Akkor

nem is gondoltuk, hogy ennek a két évnek mekkora hasznát fogjuk majd venni később a

házasságunk során. Amikor a kislányunk megszületett, olyan nőgyógyászati komplikációk

léptek fel nálam, amelyek miatt hónapokig nem lehettünk együtt. Ekkor volt mihez

visszanyúlnunk, és elkezdtük újra azokat a dolgokat tenni egymással, amelyeket az együtt

Például Katy Perry, I kissed a girl vagy George Michael, Let’s go outside című számai.

Ebből természetesen sokkal több van: Bryan Adams, Let’s make a night to remember; Heart, All I wanna do is

make love to you; Céline Dion, I drove all night hogy csak néhány igazán ikonikus példát említsek.

European Family Science Journal Mihalec • Kultúrtörténeti vázlat a házasságról

IV. évf. 2021/1 44 https://www.ecssz.eu

járásunk első szakaszában tettünk. Ez nagyon sokat segített abban, hogy közel érezhessük

magunkat egymáshoz és szex nélkül is átéljük egymás mély szeretetét.”

Igen, a szex csodálatos dolog! Igen, a szex elengedhetetlen része két ember szerelmi

beteljesülésének, kapcsolatuk megünneplésének, kötődésük elmélyítésének. De nem igaz, hogy

nem lehet szex nélkül élni, és nem igaz, hogy egy kapcsolat csak akkor jó, ha át meg átjárja a

túlfűtött testi szenvedély. Ez egy újkori mítosz, amelyet a szexuális forradalom utóhullámai

hitettek el velünk.

Ahogyan azt a bevezetőben is előrevetítettem, sem meggyőzni, sem bizonyítékokat

szolgáltatni nem akartam írásommal, egyszerűen csak a megértés utáni vágy vezetett. Annak

megértéséé, hogy mi vezérli a posztmodern embert a kapcsolatának megélésében, milyen (még

számára is ismeretlen) hatások alatt áll véleményének, nézeteinek formálásában, honnan

származtatja kapcsolati etikáját. Ha sikerült az olvasót elgondolkodtatni, új perspektívák felé

utat nyitni, akkor ez az írás elérte célját.

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 45 https://www.ecssz.eu

A szabad szex okai és következményei, és a szexuális tisztaság hatásai

Muzslai Gábor és Muzslainé Nagy Etelka

Tanulmányunk célja a szabad szex negatív hatásainak elemzése, a szexuális tisztaság

fogalmának tisztázása és az egyénre, illetve a társadalomra való pozitív hatásának a bemutatása.

Első lépésben elemezzük a társadalom jelen helyzetét, majd pedig az okokat, gyökereket

nézzük meg. Következő lépésként a hatásokat tárjuk fel, továbbá megoldásokat javaslunk. A

befejező részben elemezzük az egyházak és az Állam felelősségét, ezt követően összegezzük a

leírtakat.

A tisztaság megőrzésének fogalma

Szexuális tisztaság és a tiszta élet alatt nemcsak azt értjük, hogy valaki szűz maradt a

házasságkötéséig, hanem egy sokkal összetettebb fogalomról beszélünk. Az ember teljes lénye

érintve van a szexualitás által. Pszichikailag, szellemileg és fizikailag is ki van téve lelki

sérüléseknek, rossz életmintáknak, nemi betegségeknek, abortusznak és az azzal járó

szindrómáknak az, aki a szabad szex útját választja. A szexuális tisztaság megőrzése ezekkel

szemben biztonságban tart.

Tehát a tisztaság megőrzésének a fogalma: A teljes lényünk megőrzése annak érdekében,

hogy lelkileg, szellemileg és fizikailag, nem töredezett, hanem egészséges személyiséggel,

képesek maradjunk házasságot kötni és azt hosszú távon fenntartani.

Tanulmányunkban elemezzük azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek a szexuális

sebzettség megelőzésében, illetve a szexuális sebzettségből való helyreállásban, hogy a már

sérült egyén is kaphasson perspektívát. Tanulmányunkban nem tudunk kitérni a mélyre ható

lelki folyamatokra, inkább csak a társadalom különböző szféráinak a felelősségével és

segítségnyújtásának a lehetőségére mutatunk rá.

1. A házasságon kívüli, házasság előtti szexuális kapcsolat, mint társadalmi jelenség

Napjainkban egyre többen választanak különböző párkapcsolati formákat, amelyek

nélkülözik az elköteleződést, a házasságkötést. Ezen párkapcsolati formák némelyike próbálja

betölteni a házasság intézményét (élettársi viszony), de az elköteleződés, mint életminta hiánya

és a szabad szex, vagy más kifejezéssel szabad szerelem (azaz a házasságon kívüli szexuális

kapcsolat) elfogadottsága miatt ezeket a párkapcsolatokat nem a kitartás, a problémamegoldás

és a hűség jellemzi, hanem a feladás, a hűtlenség és a válás. Ez a jelenség ma már ugyanúgy

jellemző hazánkra, mint a nyugati társadalmakra. Míg 30 évvel ezelőtt téma volt, ha valakik

elváltak, vagy újra házasodtak, esetleg élettársi kapcsolatot tartottak fent, vagy házasságon

kívüli gyermekük született, illetve partnerváltogatásban, egy éjszakás kalandokban éltek -

napjainkban már mindez megszokottá és természetessé vált hazánkban is. (Vörös Csabáné és

Kovács Marcell, Statisztikai Szemle 91. évfolyam, 12. sz. 1214-1227o.) Egy szomorú korszak

kezdődött el a családok, a házasságok meggyengülésével, szétesésével, értékének zuhanásával,

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 46 https://www.ecssz.eu

melynek temérdek negatív következménye van minden korosztályban. Ez leginkább a

felnövekvő generációra jelent veszélyt, mert csupán egy utópisztikus álmodozássá vált

számukra a sírig tartó hűség egy személy mellett, szerelemben-szeretetben, és a csalódottság, a

kiégés, a kötődésre alkalmatlanság örvényébe sodorja őket. Posztmodern társadalmunkban

nincsen szilárdan működő értékrend, a több egymás mellett létező, sokszor össze nem

egyeztethető erkölcs bizonytalanságot, céltalanságot szülhet bennük. A liberalizmus

térhódításával megszűnt a védelem a gyerekek és a fiatalok számára, mivel egyre inkább kihal

és feledésbe merül a biztonságos családi légkör, az erkölcs és a hiteles élet, ami reményt és

útmutatást, kapaszkodót adhatna számukra. Igaz, hogy egy szülő hiteles – becsületes lehet a

munkahelyén és életének még sok más területén, de gyermeke szemében mégis hitelét vesztheti,

ha a számára oly fontos személy szóban és írásban is hitelesített ígéretét felrúgja. A felnövekvő

generáció erkölcsi, lelki egészséges fejlődése érdekében a szavunk megtartása és a magánélet

hitelességének megőrzése a legfontosabb.

Az elmúlt tíz évben a népesség számának csökkenése mellett a családok száma is visszaesett,

méghozzá nagyobb mértékben, mint a lakosság lélekszáma. Ezzel párhuzamosan nőtt az

egyszemélyes háztartásban élők száma. A legszámottevőbb visszaesés a házaspáros

családoknál mutatkozott, miközben a házasságon kívül együtt élők és az egyszülős családok

száma dinamikusan nőtt. Mindez azzal járt együtt, hogy lényegesen csökkent a házaspáros

családok korábbi dominanciája a családok között. 2011-ben a családok kevesebb, mint

kétharmada (65%) volt házaspáros család, tíz évvel korábban még közel háromnegyede (74%),

1990-ben pedig 80 százaléka. Az élettársi kapcsolaton alapuló családok száma tíz év alatt a

másfélszeresére, az elmúlt húsz évben pedig több mint háromszorosára emelkedett. 2011-ben a

családok 15 %-a élt ilyen párkapcsolatban. Ugyancsak emelkedett azon családok száma és

aránya, ahol egy szülő él együtt gyermekével vagy gyermekeivel. 2011-ben a családok közel

egyötöde (19,8%) tartozott ebbe a családtípusba. (Statisztikai tükör, VII. évfolyam 115.sz.

2014.01.13)

Élettársi kapcsolatok veszélyei

Brown és Booth (1997) vizsgálatukban kimutatták, hogy az élettársi kapcsolatban élők

többet veszekednek, kiabálnak és verekednek, mint a házaspárok.

Colson (1995) tanulmánya szerint 62-szer nagyobb eséllyel bántalmaz egy nőt a vele együtt

élő barátja, mint a férje.

Jan Stats, a Washington State University elismert együttélés-kutatója szerint az agresszió

kétszer olyan gyakori az élettársak között, mint a házasságban.

Ennél is sokkolóbb megállapításra jutottak a University of New Hampshire családi erőszakot

kutató programjának résztvevői, akik megállapították, hogy az élettársi kapcsolatokban a súlyos

erőszak aránya ötszöröse a házassági kapcsolatokban megjelenő agressziónak. (Illo és Strauss,

1981)

A nők elleni erőszakos cselekmények elkövetői 65%-ban a nők barátai vagy korábbi férjük

és csak 9%-ban a jelenlegi férjük. (National Crime Victimization Survey, 1979-1987)

Ahogy már kifejtettük, a házasság nélküli együttélés nemcsak a párra, hanem az ilyen

párokkal együtt élő gyerekekre is negatív hatással van. Egy brit tanulmány kimutatta, hogy a

gyermekekkel szemben elkövetett visszaélések hússzor gyakoribbak abban az esetben, ha a nő

nem a férjével él együtt, hanem más férfival.

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 47 https://www.ecssz.eu

A házasságon kívül élő szexuálisan aktív nők négyszer nagyobb eséllyel állnak pszichiátriai

kezelés alatt. (Josh McDowel, id. Elizabeth Whelan)

Az élettársi kapcsolatban élő nők között háromszor magasabb a depresszió aránya, mint a

férjezett nők esetében. (National Institute for Mental Heallth)

A kutatások alapján sajnos állíthatjuk, hogy az élettársi kapcsolatokból kevés esetben lesz

házasság. Másrészt, az élettársi kapcsolatokból kötött házasságok nagyobb számban végződnek

válással, és nem teljesítik a hozzá fűzött reményeket, alacsonyabb minőség és boldogságszint

jellemzi ezeket.

Bennett, Blan és Bloom (1988) tanulmánya szerint a házasság előtti együttélést követő

házasság felbomlásának veszélye 80%-kal nagyobb, mint azoknak a házasságoknak, amelyeket

nem előzött meg együttélés.

Egy, a Columbiai Egyetemen végzett kutatás eredménye szerint a vizsgált nőknek csak 26%-

a, a férfiaknak 19%-a házasodott össze azzal, akivel házasság nélkül együtt élt.

Egy kanadai tanulmány 8000 házas férfi és nő vizsgálata során közvetlen kapcsolatot tárt fel

a válás és az együttélés között. (Hall and Zhoa, 1995) Megállapították, hogy a nem házassági

együttélésnek közvetlen negatív hatása van az azt követő házasság stabilitására, csökken a

házassági elköteleződés.

A National Council of Family Relations 309 frissen házasodott párral végzett felmérést, és

megállapította, hogy azok a párok, akik házasság előtt együtt éltek, kevésbé voltak boldogok a

házasságban. Főleg a nők panaszkodtak arról, hogy a kapcsolatukban szegényes a

kommunikáció.

Az élettársi kapcsolatokra sokkal inkább jellemző a hűtlenség, mint a házaspárokéra. A

férjes asszonyok 90%-a monogám, míg az élettársi viszonyban élőknek csak 60%-a. Ez a

mutató még drámaibb eltérést mutat a férfiak esetében, a nős férfiak 90%-a hűséges, míg az

élettársak közül csak 43% volt hűséges a párjához. (Civola, 1977)

Egy másik tanulmány 1235, 20 és 37 év közötti nőt vizsgált meg. Megállapította, hogy a

korábban élettársi viszonyban élőknek háromszor akkora valószínűséggel volt szeretője a

házasságkötésük után, mint azoknak, akik nem éltek együtt senkivel házasságkötésük előtt.

(Forste and Tanfer, 1996)

Látható, hogy a válások száma nagyobb az élettársi viszonyban élők esetében, mint a

házasságot kötöttek esetében. Az élettársi kapcsolat kezdetétől számított 5 éven belül minden

harmadik élettársi kapcsolat felbomlik, míg ugyanazon időn belül a válással végződő

házasságok száma kevesebb, mint 10%. A kimutatásokból az is kiderül, hogy azok az élettársak,

akik összeházasodnak, nagyobb számban válnak el, mint azok, akik nem éltek élettársi

kapcsolatban a házasságuk előtt. A megözvegyüléssel megszűnt házasságok aránya is nagyobb

a kezdetektől házasságban élők között, mint az élettársi kapcsolatból összeházasodottak között.

(Földházi Erzsébet, 2012, 7-es ábra)

Sajnos sem a magyar, sem a nyugati társadalmak helyzete nem mutatott javuló tendenciát az

elmúlt évek során, hanem még válságosabb lett a párkapcsolatok helyzete.

A házasság előtti szexuális kapcsolat, mint veszélyforrás

Sokan úgy gondolják, hogy a szexuális kapcsolat megfelelő alap a házassághoz. A házasság

előtti szexuális kapcsolat miatt házasságra léphetnek egy nem megfelelő emberrel! Statisztikák

bizonyítják, hogy azok a párok, akik a házasság előtt már éltek szexuális életet, nagyobb

valószínűséggel létesítenek szexuális kapcsolatot a házasságon kívül is. Ez érdekes módon

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 48 https://www.ecssz.eu

különösen a nőkre igaz. Azoknak a nőknek, akiknek a házasság előtt volt szexuális partnerük,

kétszer nagyobb eséllyel lesz házasságon kívüli kapcsolatuk, és nagyobb eséllyel válnak el,

mint azok, akik nem éltek a házasság előtt nemi életet. (Broadman and Holman Publishers

1996, 2=1 Ketten egy életre, 2011)

A szexuális élet, mint kommunikációs eszköz

Sokan nem tartják problémának, hogy már a házasság előtt szexuális életet élnek leendő

házastársukkal, pedig ez is veszélyt jelenthet a kapcsolatukra nézve. Sok párnak a szexre épül

a kapcsolata, és ezt mintegy eszközként használják a házasságukban. A problémákat nem

azokkal szembenézve és megbeszélve kommunikálják és oldják meg, hanem egy jó szexszel a

szőnyeg alá seprik azokat, így a konfliktus megmarad, csak szunnyadó állapotban. Sajnos

rengeteg válásnak az az egyik oka, hogy a szexuális kapcsolatra építik érzelmi életüket és

kommunikációs szokásaikat. A házasság előtti szexuális kapcsolat valójában rövidtávon

boldoggá tehet, de hosszú távon megkeserítheti a jövendő házasságot, ha egyáltalán lesz belőle

házasság. A tisztaság megőrzése itt is nemcsak a szüzesség megőrzését jelenti, hanem azt az

időt, amikor felkészül a pár a házasságra, azáltal, hogy ismerkedésükben egymás szokásainak,

céljainak, gondolkodásmódjának megismerését teszik a fókuszba, és a vélemény

különbözőségeket megtanulják verbális kommunikációval megoldani a szexuális kapcsolat

helyett.

1. Okok és gyökerek

A házasodási kedv csökkenésének és ebből kifolyólag az elköteleződés nélküli életformák,

illetve a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok térhódításának okai között talán a

legerőteljesebb, hogy a fiatalok nem látnak maguk előtt hiteles, örömteli, együtt megöregedő

házaspárokat. Emellett azt tapasztalják a családokban, hogy a válások száma egyre nő, ezért

úgy gondolják, hogy nincs értelme megházasodni, nem látnak perspektívát az életre szóló

elköteleződésben. Az elvált szülők gyermekei, vagy a diszfunkcionális családokban felnövő

gyermekek nem kívánják átélni a saját életükben is azt, amit szüleik életében tapasztaltak,

illetve, ha vágynának is házasságban élni, a lelki sérülések és az identitászavarok miatt nem

bíznak abban, hogy nekik sikerülhet.

Férfiak és nők

A férfiak részéről egy tömeges attitűd, hogy nem akarnak elköteleződni, hanem helyette

egyéjszakás kalandokat vagy élettársi viszonyt választanak. Ennek egyik fő oka a szülői

háttérben található. A férfiak számára a családalapítás és a felelősségvállalás hatalmas kihívás,

amelyhez általában nincsen elegendő ismeret, jellembeli erősség, személyiségbeli egészséges

állapot, amelyeket gyermekkorban kellett volna elsajátítani. A férfiak számára általában nem

egyértelmű, hogy fejlődniük kellene ahhoz, hogy egy egészséges párkapcsolatot és házasságot

felépítsenek, mivel a szabad szex miatt megkapják a biológiai szükségleteik kielégítését, és nem

kell küzdeniük azért, hogy övék legyen a nő. Statisztikák bizonyítják, hogy a nőkkel ellentétben

a férfiak azok, akik kevésbé akarnak házasodni, ennek dacára, a nők azok, akik nagyobb

számban kezdeményezik a válást (71%).

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 49 https://www.ecssz.eu

Azok a férfiak, akik már házasságban élnek, inkább benne akarnak maradni a házasságban,

mint a nők. (http://www.parkapcsolatikonfliktusok.hu/dr-meszaros-adam, Statisztikai tükör,

2015/23, 2015.03.27, 4-5o.)

A nők munkába állása egy lefelé húzó spirált indított el. Az otthon melege, a közös napi

étkezések egyre ritkábbak a családokban. Míg régen az anyuka otthon volt és időt töltött a

gyerekeivel, nevelte, szeretgette őket, addig ma ő is ugyanúgy rohan, mint az apuka. Délután

vagy este a munkából hazaérkezve lát neki a házimunkának, sőt, ha marad ideje, akkor

túlhajszoltan és feszülten még leül a gyerekeivel foglalkozni, tanulni. A kommunikáció csupán

az alapvető dolgokra koncentrál: „A kaja a hűtőben, melegítsd meg, és egyél! Anyu”. A gyerek

úgy lesz kisiskolásból kamasz, hogy a szülővel alig beszélget a benne lezajló lelki

folyamatokról, nem tudja feltenni a kérdéseit, és mivel nem alakult ki bensőséges kapcsolat a

szülők és közte, ezért lehet, hogy később már nem is meri, vagy „cikinek” érzi feltenni azokat.

A nőknek, mivel „ketyeg a biológiai órájuk” (Dr. Czeizel Endre, Az ideális kor szülésre,

2009), ezért ők inkább férjhez szeretnének menni, és anyákká szeretnének válni. Ha úgy is

gondolkodnak és állnak hozzá a házassághoz, hogy meglehet, nem fog sikerülni, akkor is a

házasságot választják, úgy gondolkodva, hogy maximum majd elválnak, de legalább lesz

gyermekük. Illetve, meg sem házasodnak, hanem az élettársi viszonyt választják vagy még

rosszabb esetben egyéjszakás kaland útján válnak anyává.

A férfiak sokkal jobban ráérnek, mint a nők, mivel a biológiai órájuk ebben az értelemben

nem ketyeg. A férfiaknak ez segít a felelőtlen hozzáállás kialakulásában. Ezért egyre inkább

jellemző, hogy a nők egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn mennek férjhez.

A férfiak és a nők különböző okok miatt választják az elköteleződés nélküli együttélést vagy

összejárást. A férfiak ezeket általában roppant kényelmes kapcsolatnak tartják, mivel nem

ígértek semmit, nincs hosszú távú terv és szabadok maradhatnak. A nők általában abban

reménykednek, hogy házasság lesz belőle. Fontos megjegyezni, hogy ezek a házasságkötést

megelőző élettársi kapcsolatok nem váltják be a hozzájuk fűződő reményeket, ugyanis a

házasságkötés után ezek a párok kevésbé elégedettek a házassággal, több a negatív interakció,

alacsonyabb az elköteleződés mértéke, szegényesebb a kommunikáció és nagyobb a válás

valószínűsége. (Stanlay és mtsai, 2006, id. Horváth- Szabó, 2007)

Válás

Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett a házasok, a rendszerváltás után ez kitolódott

20 évre. (http://www.parkapcsolatikonfliktusok.hu/dr-meszaros-adam) Akár korábban, akár

később válnak el a házaspárok, mind a két esetben súlyos és sok esetben visszafordíthatatlan

lelki és fizikai következményei lehetnek a már megszületett gyermekeikre. A statisztika szerint

a tinédzserkorú gyermekek szülei válnak el a leggyakrabban, amikor égetően szükség lenne

mindkét szülő jelenlétére a családban, hogy segítsék és neveljék gyermekeiket, akik a pubertás

kor kihívásaival állnak szemben. Így nem marad más számukra, mint az internet és a kortársak

felvilágosítása, ami legtöbb esetben romboló hatású. Mivel egyre több a válás, ezért növekszik

az élettársi kapcsolatban, a mozaik családban és az egyszülős családban élő gyermekek száma,

akik sok esetben identitászavarosak és lelkileg sérültek lesznek. Nem tudják eldönteni, hogy

kihez is tartoznak és kik is ők valójában. Hogy lehet, hogy két anyám és két apám van? Kire

hallgassak? Kit ne bántsak meg? Kinek fogadjak szót? Szorongás, önvád és menekülési

kényszer jellemzi az ilyen családban felnőtt gyermekeket. Sok esetben elhanyagolva érzik

magukat, szeretethiányosak, ezért elindulnak fiatalon szeretetet keresni. Nem véletlen, hogy a

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 50 https://www.ecssz.eu

kiskorúak között egyre magasabb az abortuszok száma. (Dr. Timmermann Gábor, 2012) Az

ilyen kapcsolatokban sérült fiatalok sokszor arra a következtetésre jutnak, hogy nem jó

megházasodni – ez főleg a férfiakra jellemző, akik úgy gondolják, hogy ez egy tökéletes állapot

a számukra, mert abban az esetben, ha megunják egymást vagy rájönnek, hogy nem is boldogok

együtt, akkor könnyebben tudnak szakítani, mintha házasságban élnének. Az ilyen

kapcsolatokból született gyermekeknek ez egy életminta lesz, és sajnos egyre többen élnek így.

Elérhetetlen szülők

Azokban a családokban, ahol nem történt válás, sokszor csak kicsit jobb a helyzet, mivel a

szülők elérhetetlenek, gyakorlatilag nincsenek jelen a gyermek életében. Az életet nem elég

csak létrehozni és a biológiai szükségekről gondoskodni, hanem jelen kell lenni benne, és végig

kell kísérni, segítve a gyermek fejlődését. Ezt a folyamatot énekli meg nagyon találóan Zorán

az „Üres bölcsőt ringat a hold” dalában. A jelenlét hiánya miatt a szülők a gyermekeikben egy

kielégítetlen űrt hoznak létre, és egy generációs életmintát is átadnak. Mind a lányoknak, mind

a fiúknak szükségük van a napi dicséretre, elismerésre, odafigyelésre, ezáltal érzik, hogy

szeretve vannak. A túlhajszolt, rohanó családokban ezt nem tudja megkapni a gyerek, ezért

alakul ki a kereslet – kínálat viszony, az elismerés után vágyódó, de felelősséget vállalni nem

tudó fiúk, és a szeretetre éhes lányok között. Ez az egyik pszichés alapja annak, hogy nő a

szabad szex elfogadottsága a fiatalok gondolkodásmódjában. Ezek a folyamatok nem tudatosak

bennük, de a pubertás korral járó biológiai hormonváltozások és ingerek, illetve a külvilág által

preferált és kínált lehetősségek gyors élvezetet és a sikeresség és elfogadottság érzését kínálják

számukra.

Érték- és célnélküliség

Az említett folyamatok mellett létezik más problémaforrás is. Sok szülő igyekszik megadni

a személyes törődést a gyermekének, de mégsem tudnak felmutatni olyan értékeket, amelyek a

fiatalok számára vonzóak lennének. A becsületesen dolgozó, gyermekeikkel törődni igyekvő

szülők sem képesek minden esetben „versenyképesnek” lenni azzal a belső igénnyel szemben,

ami minden emberben jelen van. A fiatalok vágynak látni és részese lenni egy náluk nagyobb

ügynek vagy dolognak, amelyet egy számukra izgalmas személy hitelesít. A film, zene és divat:

a kreatív ipar ezt a vágyat lovagolja meg. Azok a szülők, akik maguk sem részesei egy náluk

nagyobb ügynek és látásnak, nem rendelkeznek azzal a vonzerővel, ami követhetővé tenné őket

a gyermekeik szemében. Így szüleik igyekezetét lehet, hogy tisztelik, de életüket nem szeretnék

hozzájuk hasonlóan célok nélkül, középszerűen élni, és ezzel kaput nyitnak a külső világ által

felkínált izgalmas dolgokra, bulik, szabad szex, drogok stb.

Külső hatás

Azok a szülők, akik képesek megadni a biológiai törődés mellett a személyes jelenlétet, a

követhető, vonzó ügyet, ennek ellenére ők is szembesülhetnek azzal, hogy gyermekük külső

hatásokra úgy dönt, hogy saját maga meg akarja tapasztalni, amit kortársai csinálnak. Talán

ezek a szülők remélhetik leginkább, hogy gyermekeik csak egy rövid időre térnek el a helyes

útról.

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 51 https://www.ecssz.eu

Az előzőekben felsorolt családmintákban a közös elem a fiatalokban természetesen működő

keresési vágy. Amennyiben ez a keresési vágy nincs kielégítve a fiatalok meg fogják keresni

azt, amiről ők úgy gondolják, hogy őket boldoggá teszi.

Amikor a kereszténység csak kultúra

Társadalmunk keresztény értékrenddel és kultúrával rendelkezik, mégsem képes a fiatalok

többségének felmutatni olyan alternatívát, amely számukra vonzó lenne. A történelemben

valamikori egész társadalmakat átformáló keresztény életvitel ma is lehetne vonzó, de azok,

akik ezt átadhatnák a fiataloknak maguk sem értik, élik, gyakorolják.

A templomokba különböző felekezeti közösségekbe járó szülők, akiknek példát kellene

mutatniuk gyermekeiknek, sokan valójában nem keresztény értékrend szerint élnek, nem

hitelesek, vagyis a hétköznapokban nem élik a gyermekeik felé a személyes hitüket. Ezért csak

egy hiteltelen és használhatatlan ideológia lesz számukra a kereszténység. A mai magyar fiatal

generáció szülei és nagyszülei a kommunizmusban voltak gyerekek, ahol kevés szülőpár merte

vállalni és megélni a hitét, így a keresztény értékrendet egyre inkább fel tudta váltani a

személytelen, kétarcú templomba járás, vagy a teljesen istentelen erkölcs. Nem véletlen, hogy

sok felnőtt arról számol be, hogy a nagymamájától tanult imádkozni, és egyáltalán a hitről csak

a nagyszülőktől hallott. A rendszerváltás óta szabadabban lehet gyakorolni a templomba járást

és a felekezeti hovatartozást, de a fogyasztói társadalom és az ehhez tartozó életvitel inkább

egy kétarcú keresztény kultúrát hozott létre. A felpörgetett, agyonhajszolt és elvilágiasodott

életforma egy sebzett generációt produkált. Az élő hit eltűnésével a remény meghal, és az ebben

felnövő generáció már nem hisz abban, hogy a romokat fel lehet építeni, így inkább a könnyebb

és kényelmesebb utat választja, a szabad szexet és az élettársi kapcsolatot. (Broadman and

Holman Publishers, Az igazi szerelem vár, 1996)

A szülők passzivitása

A szülők rendszerint tudják, hogy elsősorban ők felelősek a gyermekeik szellemi

fejlődéséért, azonban egy átlagos hét során kevés szülő szakít arra időt, hogy szellemi dolgokról

beszélgessen a gyermekeivel. A Barna Research Group által elvégzett országos felmérés

rámutatott arra, mennyire fontos, hogy a gyülekezetek segítsék a szülőket abban, hogy a

gyermekeik szellemi szükségleteit sokkal célratörőbben és hatékonyabban tudják kielégíteni.

Tanulmányuk szerint a tíz-tizenhárom év alatti gyermekek szüleinek 85%-a azt gondolja,

hogy elsősorban az ő felelőssége a gyermeke vallási és szellemi kérdésekről való tanítása. Csak

11% állította, hogy elsősorban a gyülekezet a felelős, 1% szerint pedig ez az iskola feladata. A

további 3% a barátoktól, a társadalomtól vagy a médiától várja a segítséget. Tehát a szülők

többsége tudja, hogy az ő feladata lenne a gyermeke szellemi tanítása, ennek ellenére a hasonló

témában végzett kutatások azt mutatták ki, hogy a szülők többsége szinte semennyi időt nem

tölt azzal, hogy a gyermekeivel a Bibliáról és a hitről beszélgessen. Azok a szülők, akik járnak

valamilyen vallásos összejövetelre, általában magukkal viszik a tizenkét éves vagy fiatalabb

gyermekeiket. Ezen szülők többsége átengedi a gyülekezetnek, vallási közösségnek a

gyermekük szellemi nevelését. (Mike and Marilyn Phillipps, 2=1– Szülők vagyunk egy életen

át, 2010) Erre a problémára nyújt hatékony segítséget a 2=1 Házasmisszió „Szülők vagyunk

egy életen át” című kurzusa. A kurzuson a szülők rádöbbenhetnek a saját felelősségükre, hogy

ők azok, akik nagyban meghatározzák a gyermekük személyiségének és jellemének a

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 52 https://www.ecssz.eu

fejlődését, érzelmi stabilitását, lelki egyensúlyát, ezért képesek lesznek a pozitív döntések

meghozatalára és változtatni rossz beidegződéseiken, szokásaikon.

Mama és Papa Hotelek

A másik gyökere a felelőtlen szexualitásnak, hogy a fiatalok nem akarnak, vagy nem tudnak

leválni a szüleikről, a mama-papa hotelekben/bankban jól érzik magukat. Ez ma már szindróma

a felnövekvő generációban. Ennek az életformának több oka is lehet: a lakáshiány, a fiatalok

nem tudnak külön lakásba költözni anyagi okok miatt; a tanulás; a munkaerő-piaci és jövedelmi

helyzet, valamint a családi körülmények.

A statisztikák szerint a gyermekek száma a különböző típusú családokban szignifikánsan

eltérő tendenciát mutat.

A családon belüli gyermekek száma és a nagykorú vagy felnőtt gyermekekkel együtt élő

családok aránya között fordított kapcsolat áll fenn, vagyis minél magasabb a gyermekszám

annál alacsonyabb az olyan családok aránya, ahol felnőtt korú gyermek él együtt szüleivel. Az

egy gyermekes családok több mint felében (55%) élt nagykorú és 35 százalékában felnőtt korú,

25 éves vagy idősebb gyermek. Itt is az egyszülős családok esetében a legmagasabbak ezek az

arányok 67, illetve 47 százalék. Érdekes, hogy az egyszülős apák gyakrabban élnek ilyen korú

gyermek(ek)kel, mint az egyszülős anyák. (Csókás Adrienn, A Mamahotel komfortos

fogságában, 2015, Horváth Julia, otthon édes otthon, avagy a Mama Hotel lakói, 2013.)

A fiataloknak rendkívül kényelmes eltartatni magukat a szülőkkel,

(http://kutatopont.hu/files/2013/09/Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet.pdf). Ha otthon

főznek, mosnak, takarítanak, és minden szempontból kiszolgálják a gyereket, akkor ez a szülői

hozzáállás életképtelenné formálhatja őket. Nagyon sok esetben a szülők a felelősek ezért az

attitűdért. A szülők felelőssége az, hogy önálló, felelősségteljes gyermekeket neveljenek,

ehelyett túlvédik őket és egy életre és a házasságra képtelen utódot nevelnek.

A 2011-es statisztikai adatok szerint Magyarországon a legnagyobb arányban az egyszülős

családokban élnek nagykorú, vagy felnőtt korú gyermekek, az ilyen családok 64, illetve 42%-

ban. Ez mind a szülő, mind a gyermek részéről érthető magatartás, mivel a válást vagy özveggyé

válást követően szorosabbá válik a szülő–gyermek kapcsolat, és erősebben ragaszkodnak

egymáshoz. A szülők nem kívánnak egyedül maradni és nehezebben „engedik el” gyermeküket.

Érzelmileg nem tudnak elszakadni a gyerektől, ezzel odakötözik magukhoz, szülőfüggővé

teszik őket. Így a gyerek úgy érzi, hogy ő a felelős a szülei boldogságáért és képtelen jó döntést

hozni. Sőt, még ha megházasodik is, tovább viheti ezt a szemléletet, ami aztán váláshoz

vezethet. A Mama-Papa Hotelekben élő, szülők által ellátott fiataloknak is vannak biológiai

szükségleteik, amit a szabad szex kínálta lehetősségekben élnek meg, (Mike and Marilyn

Phillipps 2=1 Szülők vagyunk egy életen át, Statisztikai tükör, 2013/115, 5. oldal).

Az egészséges felelősségvállaláshoz nélkülözhetetlen az elszakadás a szülőktől. Nem

véletlenül mondja a Biblia, hogy „A férfi elhagyja az apját és az anyját, és ragaszkodik a

feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz.2:24, Mk.10:7) Elhagyás nélkül nincs ragaszkodás.

Az a férfi, aki még mindig a szüleitől függ anyagilag, érzelmileg, az befolyásolható lesz általuk,

és nem tud a saját családjának jó vezetője lenni. Döntéseit még mindig a szülei véleménye fogja

meghatározni, és ez a hozzáállás tönkre teheti a házasságát, váláshoz is vezethet. Az ilyen

feszültségből fakadó válásnak, mint megoldásnak elfogadását erősítheti a társadalmilag

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 53 https://www.ecssz.eu

elfogadott szabad szex, mivel a válófelek bátrabban kitekinthetnek újabb párkapcsolatot

keresve. Ráadásul azok a szülők, akik maguk is elváltak és újabb párkapcsolatban élnek nagyon

gyakran ugyanúgy a válást, mint megoldást javasolják gyermeküknek. Az egy testté váláshoz

tehát az első lépések, hogy elhagyjuk a szüleinket és ragaszkodunk a házastársunkhoz. Ez

nyilván nem azt jelenti, hogy a szüleinkkel többé nem törődünk, azt viszont igen, hogy már

nem tartozunk nekik gyermeki engedelmességgel - ellenben tisztelettel igen. Nem szólhatnak

bele az életünkbe, viszont érdemes a tanácsaikra odafigyelnünk, hiszen szeretnek minket. (2=1

Mike and Marilyn Phillipps, Egy életre szóló házasság 1997.)

Karrier

A következő oka a szabad szex elfogadottságának és gyakorlatának a karrier, a biztos

jövedelem és a pozíciószerzés. A házasságkötésre, gyerekvállalásra ideális életkor ezeknek a

megszerzésével telik el. A probléma az, hogy az eltelt évek alatt hozzászokik az ember a szingli

életformához, kialakulnak a szokásai, a rigolyái, és már nagyon nehezen tud alkalmazkodni és

elkötelezni magát egy házasságban. Ha ez alatt az idő alatt élettársi kapcsolatban vagy

partnerváltogatásban él, akkor felmerül benne a kérdés, hogy miért változtasson, ha így is lehet

élni? Súlyos gond ez a hozzáállás, hiszen nélkülöz minden lelki látást a felnövekvő

gyermekeikre és a társára nézve, csak önmagára gondol.

A karrier érdekében megszerzett legmagasabb iskolai végzettség befolyásolhatja a

párválasztást. A 2011-es statisztikai adatok szerint a 25 év alatti nők körében több az

érettségizett, és a 25-39 évesek körében a főiskolát és egyetemet végzett, mint a férfiak körében.

Szakmunkás vagy szakiskolát végzett férfiak minden 50 év alatti korcsoportban, a 30-49

éveseknél ötször többen vannak, mint a hasonló korú és végzettségű nők. Tehát több a

magasabban képzett nők száma, mint a férfiaké. A mért adatok szerint nagyobb a magasabban

képzett nőknél annak valószínűsége, hogy társ nélkül maradnak, mint az alacsonyan

képzetteknél. Így kialakul egy szingli társadalom a férfiak és a nők körében egyaránt.

(Statisztikai tükör, 2013/115, 6-7.o.) Az így létrejött társadalmi rétegben a lat-kapcsolat

(látogató, monogám partnerkapcsolat, amelyben nincs együttélés) és a szabad szex térhódítása

a jellemző. Magyarországon kb. 3-400 ezren tartanak fent lat-kapcsolatot, amely a

legjellemzőbb az egyetemisták körében.

Európai Unió

A szabad szex társadalmi elfogadottságának további oka az EU-ból beáramló fogyasztói

társadalom szemlélet (liberalizmus), ami lecserélhetőnek és eldobhatónak tekint mindent, még

az emberi kapcsolatokat is. Emiatt a fiatalokat már gyermekkorban olyan hatások érik, amelyek

miatt azt gondolhatják, hogy a nemiségnek és a szexualitásnak nincsenek természet adta

erkölcsi korlátai és normái. A homoszexualitásnak, a leszbikusságnak és egyéb szexuális

másságoknak olyan pozitív irányú beállítása történik, hogy még a megkérdőjelezhetőség se

merülhessen fel a felnövekvő generációban. (http://www.lmbtszovetseg.hu/) Ma már sikk a fiúk

és a lányok között, hogyha mind a két nemmel volt szexuális élménye egy fiatalnak. A mai

Európában a házasságok és családok meggyengüléséből születnek ezek a devianciák, a

felelősöknek sok esetben nehéz a válaszokkal szembesülni, ezért a toleranciát választják

megoldásnak. (http://magyaridok.hu/lugas/teves-letoltes-13255/) A történelem során mindig is

voltak a társadalmakban hasonló jelenségek, de a közgondolkodást, vagyis azt, hogy mit

preferál a társadalom életet adó és tovább vivő kapcsolati formának, az határozta meg, hogy mi

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 54 https://www.ecssz.eu

a biológiai alapja az élet tovább örökítésének. A férfi és a nő természetes nemi kapcsolódásából

származik az élet, amelyet egy elkötelezett férfi és nő tud felnevelni egészségesen, mivel jelen

van az apa és az anya szerepkör is, amely szerepköröket természetüknél fogva egy férfi és egy

nő tud betölteni. Az apa, mint életmagot adó, fejlesztő, tervező, húzóerő, irányító, előremutató,

kiküldő, lendületet adó személy, az anya, mint életet kihordó és megszülő, gondoskodó,

védelmező, vigasztaló, bátorító személyként töltik be szerepüket. Így együtt egymást

kiegészítve tudják biztosítani az egészséges fizikai, lelki, szellemi fejlődést a gyermeknek.

Mivel ezek a szerepkörök egyre kevésbé vannak jelen a mai családokban, nagyon sok fiatal ki

van téve annak a veszélynek, hogy az apa-anya-jelenlét hiánya miatt érzelmileg

kielégületlenségben, a pubertás korban befolyásolhatóak legyenek olyan személyektől, akik

homoszexuális vonzalommal közelednek hozzájuk. Egy ilyen találkozás során szeretve és

elismerve érezheti magát és mindeközben szexuális kielégülést is kap, ezért nem fogja

elutasítani, hanem újra és újra keresni fogja a lehetősségeket. (Dr. David Kyle Foster,

Szivárványtól a fényig, 2016)

Internet és pornográfia

Hasonlóan káros a hatásuk az interneten szabadon áramló könnyen és ingyenesen

hozzáférhető pornográf- és egyéb szexuális témájú oldalaknak. A szülők felelőssége ezen a

területen is óriási. Sajnos már az általános iskolás gyerekek is okostelefonokkal járkálnak, és

ellenőrizhetetlenül bármikor azt néznek az interneten, amit akarnak. Mivel a pornográfia az

érzelmeket teljesen mellőzi, ezért a fiatalok nem tanulják meg a szerelmet értékelni, mert a test

előbbre valóvá válik, mint a másik személye. A pornográfia miatt egy tejesen torz képet

alkothatnak a szerelemről és a szexualitásról. További káros hatása, hogy erős függőséget alakít

ki, akár a drog. A szexuális egyesülés során beindulnak biokémiai anyagok az ember

szervezetében, amelyek a házasságban pozitívan erősítik a kapcsolatot, de a pornográf

tartalmak nézése közben – mivel csak önmagára, a saját boldogságára koncentrál a személy –,

saját magával alakít ki kötődést. (MG és MNE és tsai,2=1 Intim Hétvége kurzus, 2013, Pünkösti

Nóra 2013) A pornófüggőség akadálya lehet a házasságkötésnek, mivel az ebben érintett, az

önkötődésben átéli a kielégülést. Ha pornófüggő állapotban házasodik meg valaki, az váláshoz

vezethet, hiszen a párja értéktelennek és becsapva érezheti magát egy ilyen ember mellett.

Folyamatosan úgy érezheti, hogy versenyeznie kell egy olyan dologgal, amivel ő nem tudja

felvenni a versenyt. A nőknél tovább súlyosbíthatja a problémát, hogy a filmeken, képeken

látott hölgyek modell alkatúak és mindenre készek, emiatt felmerülhet bennük, hogy ők nem

elegek a férjük számára. Ez lelki válságba és rossz döntésekbe kergetheti őket.

2. Következmények és hatások

A felsorolt okoknak súlyos következménye, hogy egy olyan eltorzult, önző társadalom

alakul ki, amelynek tagjai csak a saját boldogságukra gondolnak, és a keresztény alapértékek,

a hűség, az önfeláldozás, a megbocsátás, a tisztelet még jobban elsorvadnak. Egyre kevesebb

házasság köttetik, nem fog megszületni a várható számú gyermek, ezzel egy időben az élettársi

kapcsolatok és a szexuális devianciák száma növekedni fog, aminek következményeként egyre

több lelkileg sérült fiatal fog felnőni. Az így felnőtt nemzedékekben, jó esetben, egyesek szülők

lesznek, akik viszont szintén nem tudnak majd pozitív, hiteles értékeket felmutatni a

magánéletükben, hiszen ezt nem tanulták meg. Mások viszont a szabad szex elterjedése miatt

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 55 https://www.ecssz.eu

nem választják a családalapítást és az elköteleződést, az egy életre szóló hűség útját. Mindezek

a következmények és hatások meggátolják nemzetünknek erkölcsi és szellemi növekedését, a

társadalom belső megerősödését és a demográfiai reprodukció hiánya miatt, népesedési és

társadalmi krízis fenyeget országunkban. (Kopp Mária: A jó házasság nemcsak a boldogság

forrása, hanem a túlélés záloga is, 2010,

http://magyarokszovetsege.network.hu/blog/magyarok-szovetsege-hirei/kopp-maria-a-jo-

hazassag-nemcsak-a-boldogsag-forrasa-hanem-a-tuleles-zaloga-is)

Egészségügyi és pszichikai következmények

A társadalom gondolkodásában a szexualitás lett az identitás legfőbb alapja, ezért egy

személy értékessége és fontossága saját maga számára abban mérhető, hogy milyen

sikerességgel tud másokat a hatása alá vonni külsejével, viselkedésével. Ennek a

gondolkodásmódnak vannak lelki és egészségügyi következményei.

Anorexia és bulimia

A 60-as évek szexuális forradalmának köszönhetően már a harmadik generáció életében

erőteljesen jelen van a megfelelési kényszer annak a nyomásnak, amit a környezet, a média

sugall a szépségről, az ideális testképről, a szexualitásról.

Az általános iskolában a lányok 60%-a túlsúlyosnak látja magát és közülük minden

második próbált már valamilyen módon gyorsan fogyni, pl. dohányzással, hashajtózással,

önhánytatással. A fiatalok 95%-a étkezési zavarokkal küzd. (Hank Kata, 2016, Magyar

Újságírók Lapja, Ön-Kép-Zavar) Az XXS-es méretet viselő modellek példaképül szolgálnak a

lányok számára, és úgy érzik, hogy követniük kell őket. Emiatt sok a kóros önképpel,

megfelelési kényszerrel rendelkező fiatal. Mivel a médiában is ezeket az irreális példákat

mutatják, ezért már a családokba is bekerül a hamis testkép ideál. Nem ritka, hogy emiatt főleg

az édesanyák azt erősítik a lányaikban, hogy túlsúlyosak és diétára van szükségük. Ezt

feltehetőleg a saját maguk elfogadásának hiánya és a társadalom által kialakított szex-ideál

miatt teszik, hogy lányuk elfogadást kapjon. Nemzetközi kimutatások szerint a tizenéves

fiatalok fele szenved állandó jelleggel, hosszú időtávon át anorexiában vagy bulimiában, illetve

mindkettőben egyszerre. A 15-24 éves anorexiás lányokat vizsgálva megállapítást nyert, hogy

minden más halálozási okhoz viszonyítva 12-szer nagyobb halálozási valószínűség mutatható

ki az anorexia következményeként. Mintegy 50 év kutatási eredményeit összegezve a National

Eating Disorders szakértői megállapították, hogy valamennyi pszichiátriai betegséget leelőzve

az anorexia nervosa okozza a legmagasabb halálozási arányt. Bár kevesebb százalékban, de

fiúk is áldozatává válnak a bulimiának. 5-15% között mozog a bulimiás fiúk aránya. A

bulimiában szenvedő tizenéves fiatalok mintegy 5%-a ideje korán meghal, a bulimiának

ugyanis rendkívül sokrétű közvetlen és közvetett hatása van a szervezetre. (Hank Kata, 2016,

Magyar Újságírók Lapja, Ön-Kép-Zavar.)

Nemi betegségek és az abortusz

A szexuális úton terjedő betegségek nagyon veszélyesek lehetnek. A fiatalok alig tudnak

valamit a nemi betegségekről és annak következményeiről. Többségük nem gondolja és nem is

veszi komolyan, hogy megfertőződhet, és csak akkor kényszerül a szembenézésre, amikor már

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 56 https://www.ecssz.eu

ő is megbetegedett. A fiatalok egyik fő szexuális motiválója a pornográfia, már a 11 éves

gyerekek találkoznak vele, általában a házi feladat elkészítésekor (internet használat). Mint

alternatíva a fiatalok körében egyre gyakoribb az anális szex, nehogy teherbe essenek, viszont

arra nem gondolnak, hogy az AIDS így terjed a legkönnyebben.

Lányoknál a leggyakoribb a candidiasis (a hüvely gombás eredetű fertőzése). További nemi

úton terjedő betegségek közé tartoznak: Gonorrhea, Chlamydia, Syphilis, Herpes Vírus, Humán

Papillóma Vírus (méhnyakrák), Hepatitis, HIV (AIDS).

Ugyancsak szexuális úton terjed az élősködő lapostetű, amely igen kellemetlen tüneteket

okoz. (MedimiX)

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben a hazánkban bejegyzett, összesen

32663 abortuszból 161 terhesség-megszakítás a 14 év alattiaknál történt. Ahogy a

partnerváltogatásnak és szabad szexnek következménye lehet a nemi betegség, úgy a nem

kívánt terhesség is. Az abortusznak minden esetben van lelki következménye és gyakran fizikai

következménye is. Kóros lelki következmények lehetnek: a bűntudat, a depresszió, a harag, a

megbocsátás hiánya, a kudarc, a tehetetlenség, az elvetettség, a magány, az öngyűlölet, a gyász,

az elhidegülés, az öngyilkosság. Mindezeket olyan betegségek közé sorolhatjuk, amelyeknek

hosszú távú hatása van. Ezenkívül azonnali fizikai következmények is lehetnek: erős fájdalom,

kilyukadt méh, erős vérzés, fertőzés (a gyermek egyes részei bennmaradhatnak), sokk, kóma,

egyéb szervek sérülése. Későbbi következményei lehetnek, terhességre való képtelenség,

vetélés, halvaszületés, méhen kívüli terhesség, koraszülés, medencegyulladás, méh

eltávolításának szüksége, megnövekedett mellrák kockázat, meddőség, halál.

(www.valsagterhesseg.hu)

Nem csak a nőkre, de a férfiakra is komoly hatással lehet az abortusz, abban az esetben,

hogyha már érzelmileg ők is érintettekké váltak és mégis megtörténik az abortálás.

Következményként jellemzők lehetnek: a bűntudat, az elutasítottság, elhidegülés, gyász,

alkoholizmus, befelé fordulás, agresszió.

Fogamzásgátlás

A szabad szex, és a partnerváltogató életforma következménye lehet pl. nem kívánt

terhesség, amit a fogamzásgátlás különböző módszereivel próbálnak elkerülni. Sokan azt

gondolják ez a megoldás, de nem számolnak a káros következményekkel.

A fogamzásgátló tabletták leginkább előforduló káros következményei: fejfájás, keringési

problémák, szívritmuszavar, trombózis, maradandó bőrtünet, májfoltok, inzulinrezisztencia,

pajzsmirigyproblémák, zsíranyagcsere zavarok, vízháztartási zavarok és akár meddőség,

libidócsökkenés. (http://hormonmentes.hu/ezt-teszi-a-testeddel-a-fogamzasgatlo/,

http://antalvali.com/ti_fogamzasgatlas_mellekhatasai,

http://www.nogyogyaszat.eu/egyeb/hormonalis-fogamzasgatlo-gyogyszerek-hatasa.html)

3. A szexuális tisztaság: miért drága kincs és az egyetlen igazán jó megoldás?

A fent felsorolt problémákra, az okokra és következményekre válaszul szolgál a szexuális

tisztaság fontosságának megértése. Minden esetben, amikor szexuális kapcsolat jön létre, a két

ember között kötődés alakul ki, amiért az oxytocin a felelős. Szeretkezés közben nagy

mennyiségben szabadul fel ez az anyag, és járulékos hatásként beírja a memóriába ezt az

eseményt. Ezért mindenkihez, akivel valaha is szexuális kapcsolatba került, odaköti az illetőt.

Tovább súlyosbítja a problémát, hogy ezeknek az emlékképeknek a bevillanásait a tudatunkkal

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 57 https://www.ecssz.eu

nem tudjuk befolyásolni és törölni sem. Emiatt felmérhetetlenül sok ember szenved bűntudattól,

megsebzettségtől. Ezért nagyon fontos megértetni a fiatalokkal, hogy a szexuális tisztaságot

nem a házasságig, hanem a házasságért kell megőrizniük. Gyakorlatilag a kötődés miatt

mindenkit be fog vinni magával a házasságába a személy, akivel valaha is szexuális kapcsolata

volt, ilyen módon már előre „megcsalta” a leendő házastársát. (Mike and Marilyn Phillipps,

2=1 Ketten egy életre 2011, dr. Glovicki Eszter) Ezen a területen is óriási a szülők felelőssége,

nemcsak a felvilágosítás szintjén, hanem elsősorban azáltal, ahogyan be tudják mutatni a

gyermekeiknek az igaz szerelmet a házastársukkal. Ez jobban beszél minden oktatásnál.

Az identitás megerősítésének fontossága

A szexuális tisztaság megőrzéséhez a gyermekek, fiatalok identitását kell megerősíteni

azáltal, hogy megismerik önmagukat, felismerik értékességüket. Ahhoz, hogy a szexuális

tisztaságot kincsnek tudják tartani, először önmagukra kell kincsként tekinteniük. Azoknak a

gyermekeknek, akik sérültek a válás, a mozaik család, az iskolai megaláztatás, a családon belüli

abúzus vagy egyéb problémák miatt, igen nehezükre esik önmaguk elfogadása. Általában

szoronganak, és úgy érzik, hogy bizonyítaniuk kell, hogy ők szerethetőek. Szülőként fontos

feladatunk, hogy folyamatosan megerősítsük identitásukban a gyerekeinket szavaink és tetteink

által, még felnőtt korukban is, hiszen szülők vagyunk egy életen át. A már felnőtt embernek is

sokat jelent a szülői elismerés, bátorítás vagy vigasztalás, esetleg bocsánatkérés. Ha egy szülő

felismeri ezeknek a fontosságát, akkor még egy sérült szülő-gyerek kapcsolat is helyreállhat és

a gyerekkori sérült identitásból is a gyógyulási folyamat elindulhat. Amíg élünk, sőt még azon

túl is gyermekeinknek fontos (jó vagy rossz) minta maradunk. (Mike and Marilyn Phillipps,

2=1 Szülők vagyunk egy életen át, 2004)

Az egyik leghatékonyabb segítséget nyújthatja ezen a területen az otthon is megélt őszinte

keresztény életvitel. Ezalatt azt értjük, hogy egy személy tudatosan dönt, hogy azt az életformát

választja és éli meg a gyakorlatban, amelyet a Biblia tanít. Nem szabadna leértékelnünk vagy

tudománytalannak tartanunk, azokat a lehetőségeket, amelyeket a kereszténység (Krisztus

tanítása és követése) kínál fel nekünk, mert ezek az emberi lélek, elme és szellem számára:

jellembeli fejlődést, lelki gyógyulást, kapcsolati problémák helyreállását, hosszú távú célokat,

szociális érzékenységet, elkötelezettséget, hűséget és még sok igazán fontos értéket adnak. „Az

őszintén hívő emberek egészében véve egészségesebbek és mentálisan kiegyensúlyozottabbak

a nem hívőknél. A hitüket gyakorlók esetében a halálozási arány sok betegségcsoportnál kisebb,

és általában is jobb fizikai állapotban vannak - részben ez a hitük által népszerűsített életmódnak

köszönhető (például a mértéktelen ivás, a drogozás, és a dohányázás nem örvendenek nagy

népszerűségnek a keresztények táborában). A hívők egyértelműen gyorsabban és sikeresebben

heverik ki az élet nagyobb traumáit, ezekben, jó esetben egy egész közösség is segíti őket.

Mindezek a példák természetesen csak az életmód és a testi-lelki egészség szegmensét érintik,

de azt jól mutatják, hogy a pszichológia begyöpösödött véleménye a hit kártékonyságáról mára

a szakmán belül kinőtt ruha lett, és sok pszichológus alapvető hozzáállását megváltoztatta.”

(http://megmondoka.blogspot.hu/2014/02/ahogy-pszichologia-latja-vallast.html)

Azok a szülők, akik hisznek Istenben és meg is élik hitüket, meggyógyult és helyre állt

identitással rendelkeznek, így képesek a gyerekeiket is megerősíteni ebben. A helyes identitás

megértéséhez a jó kérdés nem az, hogy ki vagyok én, hanem az, hogy kihez tartozom. Ha

megértik a gyermekek, hogy ők Istenhez tartoznak, és Jézus Krisztus elfogadja és szereti őket

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 58 https://www.ecssz.eu

olyannak, amilyenek, felszabadulnak önmaguk elfogadására, megtanulják magukat értékesnek

látni. Az otthon megélt hit, remény, szeretet betölti az érzelmi szükségleteket, így nem érzi

magát kényszerítve a gyermek, hogy szeretetpótlékokat keressen rossz helyen, vagy, ha a társai

által ezekbe mégis belekeveredik, nem fogja magát otthon érezni bennük. Ezért fontosnak kell

tartanunk, hogy a keresztény értékrend megtartása mellett elengedhetetlen a személyes, megélt

hit, nem elég a keresztény, erkölcsi értékrendet hangsúlyozni, sokkal inkább a személyes, belső

változáshoz vezető utat kell megmutatni a családoknak. Gondoljunk bele, hogy milyen hatással

lenne a nem hívőkre, ha olyan keresztény családokat látnának, amelyek nem csak

külsőségekben, hanem belső tartalomban megélik hitüket: az apák és az anyák hűségesek

egymáshoz szeretetben, és a gyermekek kiegyensúlyozott lelki állapotban fejlődnek.

A fentiekben említett szabad szex miatt létrejövő lelki kötődések okozta bűntudatból vagy

sebekből is a cselekvő hit képes mély gyógyulást hozni, mivel a szívet, a jellemet, a hozzáállást

Krisztus tanításának követése gyökeresen és tartósan meg tudja változtatni, és hatni tud lelki,

szellemi lényünkre.

Azok a fiatalok, akiknek sikerült szexuálisan tisztán megőrizni magukat a házasságukért,

kincsként fognak tekinteni egymásra is. Egy érintetlen, szűz embert kaptak egymás

személyében. Elkezdődhet egymás izgalmas felfedezése! Olyan területeket ismerhetnek meg

egymásból és egymás által, amit a többi 7,4 milliárd ember közül senki más, hiszen szexuálisan

a párját csak ő ismeri.

4. Férfiak szexuális tisztasága (felelősség, vezetői szerep, a tisztaság éretté tesz a

kapcsolatra)

A tisztaság éretté tesz a kapcsolatra és a vezetői szerepre

Ma már sokan megmosolyogják azokat a férfiakat, akik szűzen lépnek a házasságba. Aki

nem fogja ezért lesajnálni, az a felesége lesz! Igazából ez a fontos, hiszen a feleségével válik

egy testté. Kincsként fognak örülni egymás testének. Ha egy férfi a szex területén tudott

fegyelmezett lenni és önuralmat gyakorolni, az sokat elárul róla. Sok feleségnek van vezetői

képessége és erre szükség is van a család menedzselésének sok területén, viszont mégis a nők

többsége olyan férjre vágyik, aki józan, magabiztos, felelősségteljes és jó döntéshozatalokra

képes, akinek a kapcsolatukban sem csupán az ágy varázsa dominál, hanem egymás

megismerése és tisztelete is legalább annyira fontos. Az ilyen férfiaknak a szexuális egyesülés

nem eszköz egy kapcsolat felépítéséhez, hanem egy ajándék a házasságban. A feleség

könnyebben tud bizalmat adni a férjének a későbbiekben is, ha azt tapasztalta, hogy elsősorban

nem a teste volt a fontos, hanem az egész lénye, ezáltal kiegyensúlyozottabb lesz a közös életük.

Az a férfi, aki csak a feleségében gyönyörködött és gyönyörködik, egy nagyon mély kapcsolatot

képes kialakítani a házasságában a társával. Mivel a bizalmi légkör erős, ezért a vezetői

szerepébe is könnyebben bele tud nőni a férfi, ami természetesen nem terrort jelent. Jézus

szavaival élve, aki „nagy akar lenni közöttetek, az szolgáljon”. A jó vezető szolgál. (Mk.10:43,

Mt.20:26) Egy ilyen házasságot a harmónia és az egymásért élés jellemez. A gyerekek hiteles

szülői és házassági mintát kapnak, amiből megtanulhatják, hogy a mai korban is lehetséges

önzetlenül, hűségesen, szerelmi kapcsolatban élni egy életen át, valamint esélyt kapnak, hogy

megtanulhassák, érdemes szexuálisan tisztán maradni a házasság érdekében.

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 59 https://www.ecssz.eu

Felelősség:

Ahhoz, hogy egy férfi elköteleződés nélkül, felelőtlen szexuális életet éljen, el kell nyomnia

a lelkiismeretét, el kell tompítania a józan gondolkodásmódját, és az önző hozzáállást kell

erősítenie magában. Ennek az individualista attitűdnek a következménye lehet az élettársi

viszony, amely sokkal könnyebben felbomolhat, mint egy megkötött házasság. Továbbá az egy

éjszakás kalandok miatt csalódott és kiábrándult nők, és a számtalan abortusz, melyek során

életek milliói nem születhettek meg, mert az apa csak az élvezetet akarta, de annak gyümölcsét

már nem. Ezért rendkívül fontos a sűrű önvizsgálat és a bátor, őszinte szembenézés önmagával.

(2=1 Ketten egy életen át, 2011)

A felelőtlen és az önmagát megtartóztatni nem képes hozzáállást erősíti és növeli a már

korábban is említett pornónézés, mind a fiatalok, mind a házasok esetében. Emiatt érzelmi

elhidegülés jelenik meg a kapcsolatban, ami teljes magányba is sodorhatja a házasokat, bár

együtt élnek. A válás leggyakoribb okaként a nők az érzelmi elhidegülést és a hűtlenséget

nevezik meg. A fiatalokat nagyon komolyan tanítani kell a pornográf tartalmak veszélyeiről,

mert, ha kiskamasz korban hozzászoknak, akkor nagyon nehezen tudnak kijönni belőle, teljes

pornófüggőség alakulhat ki.

5. Nők szexuális tisztasága

Egészséges identitás, a tiszta élet tiszta életet ad tovább

Azokat a nőket, akik szexuálisan tisztán mentek a házasságba, nem terheli a bűntudat, nincs

káros lelki kötődésük, nincs szexuális sebzettségük, ezért általában felszabadultabbak, és

nyitottabbak tudnak lenni a házastársuk irányába. Az identitásuk sokkal kevésbé sérült,

önértékelésük erősebb, ezért gyermekeiknek nem a múltbeli sérüléseikből fakadó

viselkedésmintákat adják át. Kommunikációjuk a házasságról, a párkapcsolatról, a férfiról

egészségesebb és vonzóbb, minthogyha az átélt csalódásokból, kihasználtságból merítenék

véleményüket. Fiaikat, lányaikat motiválni tudják a tiszta párkapcsolatra, sokkal inkább, mintha

különböző fóbiák alakultak volna ki bennük.

A tisztaság gyümölcse a bizalom

Hogyha egy nő szexuálisan tisztán megy bele a házasságba, de a férje nem, akkor a

féltékenykedés gyakori lehet, mert hiányzik az alapvető bizalom. Ez természetesen fordítva is

igaz, ha egy nőnek volt a házasság előtt szexuális kapcsolata vagy kapcsolatai, akkor a férj

gyanakvóbb és féltékenységre hajlamosabb lehet. Értelemszerűen a házasság előtti szexuális

kapcsolattal már „a házastársunkat csaltuk meg”, aminek a következménye a törékeny bizalom.

6. Az elkötelezettség: korlát és áldás

A fenti statisztikák és kutatások tükrében látható, hogy a szabad szexet kerülő férfiak és nők

boldogabbak és elköteleződésük sokkal hosszabb távú házasságot eredményez, mint azon

személyek kapcsolatai, akik az elköteleződés nélküli párkapcsolati formákat választják.

Ezenfelül a jó házasságban élők tovább is élnek és különösen a férfiak esetében a gyerekekkel

való jó kapcsolat a négyszeresére emeli a 69. év túlélésnek a valószínűségét akkor, ha az

adatokat az ismert rizikófaktorokkal korrigáljuk. Nem véletlen, hiszen egy boldog ember

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 60 https://www.ecssz.eu

tovább él. (Kopp Mária: A jó házasság nemcsak a boldogság forrása, hanem a túlélés záloga is,

2010.)

A házasság alapja a szövetség. A szövetségben elkötelezzük magunkat egy életre a másik

fél mellett. Ez a hozzáállás igaz, hogy sebezhetővé tesz, de egyben védelmet is nyújt. Bármi

történjék is, amit megígértünk egymásnak azt megtartjuk hűségesen - ez a szövetség lényege.

A mai korban kihalófélben van ez a hozzáállás, és már szerződésben gondolkodnak az emberek,

ahol az apróbetűs részek mindent megváltoztathatnak és teljesen átírhatnak. A közös élet során

vannak érzelmi hullámvölgyek, amiben a szerződéses gondolkodású emberek csődöt mondanak

és a könnyebb utat választva elválnak, míg a szövetségben gondolkodók kihívásként kezelik a

hullámvölgyeket és megoldják a problémákat, semmiképp nem adják fel, mert ígéretet tettek,

hogy hűségesek maradnak a társukhoz, bármi történjék is. A házastársi szövetségben egy teljes

átalakuláson megyünk át, mert az egyéni életünket alárendeljük a közös életünknek, míg a

szerződéses kapcsolatban az egyéni élet, a saját érdek marad hangsúlyos. Az idő múlásával,

ahogyan a testünk öregszik, esetleg betegesebbek leszünk, egy csodálatos védelmet nyújt a

szövetség. Sok pár csak védelmet vár a szövetségtől és elfelejtkezik arról, hogy ennek ára van,

mert a védelem korlátot is jelent egyben. A szövetség állandóságot és biztonságot nyújt,

ugyanakkor elkötelez egy olyan kapcsolatra, amiben a résztvevőknek el kell hordozniuk

egymás különbözőségeit egy életen át. Már nem én vagyok, hanem mi vagyunk, ezért minden

esetben figyelembe kell vennem a társam akaratát és érzéseit, mert erre köteleztem el magam,

és ez korlátot jelent. Szövetségi védelem nem létezik korlátok nélkül! A két ember közös élete

a felszínre hozza a gondolkodásbeli, szokásbeli különbözőségeket. Ha nincs kölcsönös

hajlandóság a formálódásra, egyre inkább elhalványul a kezdeti boldogság, és úgy érzik

magukat a házastársak, mintha korlátokba ütköznének. Sok házaspár, amikor erre rádöbben, a

válást választja, mert a korlátok zavarják őket. Ezért rendkívül fontos a házasságra felkészítés

a házasulandóknak, hogy felkészülve menjenek bele a házasságba, úgyhogy tudják mit jelent a

szövetség, és még a házasságkötés előtt feltérképezzék erősségeiket és gyengeségeiket, és ezek

ismeretében mondják ki a boldogító Igen-t. /2=1 Ketten egy életen át, 2011, Életre szóló Igen,

Muzslai Gábor és Muzslainé Nagy Etelka, 2016, Olthatatlan szerelem, Muzslainé Nagy Etelka,

2017/ A szövetséges hozzáállást nehezíti a szabad szexuális élet múltja. Természetesen

mindenki, aki megházasodik, úgy gondolkodik, hogy boldogok lesznek, de kevesen tudják,

hogy az előéletük meghatározhatja a jövőjüket. Az előző szerelmek, szexuális viszonyok

mércéket adhatnak, nosztalgiázásra, ábrándozásra késztethetnek azokban az időszakokban,

amikor a házasság különböző külső és belső hatások miatt nyomás alá kerül. Ezt még drámaibbá

teheti, ha a házasfelek a szabad szex miatt a kommunikációjukat a szexualitásra alapozták. Így,

amikor diszharmonikussá válik közöttük a szexualitás, a múlt képei felerősödve törhetnek fel.

Megállapíthatjuk, hogy a szövetséges gondolkodás nemcsak a házasságban fontos, hanem a

házasság érdekében már a házasság előtt is, mert a tisztasághoz és a szövetséghez való negatív

viszonyulás rombolja, a pozitív hozzáállás pedig építi a jövőt.

7. A pozitív kollektív tudat felépítése

A társadalmunk kollektív tudatába beépült negatív gondolatok, viselkedésformák, divatok,

életminták akadályozzák az egészséges párkapcsolatok és házasságok létrejöttét. Ezeket azért

nevezzük negatívnak, mert a férfi és a nő tiszta szerelmi kapcsolatára épülő, hűséges, életre

szóló kapcsolatát akadályozzák, amely kapcsolatból fakadhatna tovább az élet, születhetnének

a lelkileg egészséges gyermekek. Az egyén személyes szabadsága nem akadályozható, de

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 61 https://www.ecssz.eu

hatalmas felelősségünk van abban – akár szülők, pedagógusok, egyházi-, vagy állami vezetők

vagyunk –, hogy a kollektív tudatot milyen irányba segítjük fejlődni. Legyen bármilyen

hívatásunk, a negatív kollektív tudat ellen fel kell venni a harcot, és fel kell építenünk a pozitív

életet erősítő kollektív tudatot.

Fájdalmas Magyarország mai állapota! Ezért a köztudatot kell pozitívan befolyásolni és

megoldásokat nyújtani a házasoknak, a szülőknek, a házasságra készülőknek. Fel kell ismerni,

hogy a változás belülről tud eljönni, a gondolkodásmód megváltoztatásával. Ezért roppant

fontos minden olyan civil szervezetet támogatni, amelyek ezzel komolyan és hatékonyan,

mérhetően foglalkoznak.

A 2=1 Családsegítő és Házasmisszió Magyarország Alapítvány munkájának a fő célja, hogy a

házasságok szövetség-alapúak, és ne szerződés-alapúak legyenek, hogy a szülő-gyermek

kapcsolatok helyreálljanak, gyógyuljanak. Célja továbbá, hogy a szülőket segítse a

gyermeknevelésben keresztény alapokon, valamint a fiatalokat felkészítse a házasságra és a

szabad szexet visszaszorítsa. Mindezekben a kurzusok segítséget tudnak nyújtani és lehetőséget

biztosítanak a fejlődésre.

Nem elég konferenciákat tartani, ahol a résztvevők csak hallgatók. Műhely jellegű

kurzusokra van szükség, ahol a gondolkodásmódjuk megváltozhat a résztvevőknek, ahol a

kérdéseiket bátran feltehetik, tabuk nélkül. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a legtöbb

esetben még a legmélyebben lévő házasságok is helyreállnak, a szülő-gyermek kapcsolatok

meggyógyulhatnak, megerősödhetnek. A fiatalok a házasságra felkészítés során eldönthetik,

hogy valóban össze akarnak-e házasodni, így a válási statisztika nem emelkedik, mert tényleg

azok a párok házasodnak össze, akik összeillenek, és ha felszínre jönnek is problémák, azt is

képesek kezelni és megoldani, a megoldó kulcsokkal a kezükben.

8. Felelősség és lehetséges megoldások az egyház részéről

Az egyházaknak felelőssége, hogy azon a hatalmas kapcsolati bázison keresztül, amivel

rendelkeznek, közvetítsék a keresztény értékrendet és tanítsák az embereket a szexuális

tisztaság megértésére és annak a valóságos megélésére.

Sajnos a mai egyházak nem adnak válaszokat a fenti problémákra, sőt egyes témákat

tabuként is kezelnek. A hívek nem merik elmondani a problémájukat, mert szégyellnek

segítséget kérni. Abból is látszik, hogy az egyházak nem hatékonyak a házasság, a család és a

házasságra felkészítés területén, hogy a hűtlenség, a válások, az abortuszok száma hasonlóan

nagy a templomokba, gyülekezetekbe járók, mint a világi emberek között. Az egyházak már

régen nem abban az elhívatottságban végzik a munkájukat, amellyel meg vannak bízva. Az

emberekkel való személyes foglalkozás helyett általában az intézmények fenntartása és a

külsődleges dolgok vonják el az energiájukat, miközben családok esnek szét és az abortuszok

száma sem csökkent a legminimálisabbra annak ellenére, hogy az utóbbi években kevesebb

abortusz történt. http://mno.hu/belfold/csokken-az-abortuszok-szama-magyarorszagon-

1346854

Az egyházak felelőssége abban is áll, hogy ezeket a drámai társadalmi tendenciákat

csökkentse hiteles példáján keresztül és gyakorlati segítségnyújtással. Ennek a felelősségnek a

betöltéséhez tehetné, hogy papjainak, lelkészeinek, lelki munkásainak képzését fejlesztené,

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 62 https://www.ecssz.eu

illetve olyan embereket állíthatna munkába, akik valóban motiváltak és elkötelezettek, valamint

a civil szervezetek munkájára sokkal nyitottabb hozzáállást tanúsítana.

Szülők felkészítése gyermekeik szellemi-lelki nevelésére

Égetően fontos, hogy a gyülekezetek, az egyházak segítsék a szülőket gyermekeik szellemi

szükségleteinek sokkal célratörőbb és hatékonyabb betöltésében.

A szülők általában a gyülekezetre bízzák a gyermekeik vallási nevelését. Nem arról van szó,

hogy a szülők nem szeretnének a gyermekeik szellemi neveléséről gondoskodni, sokkal inkább

arról, hogy nincsenek eléggé felkészülve ennek a feladatnak az ellátására. Általában a

szülőknek nincsenek terveik, irányvonalaik és célkitűzéseik a gyermekeik szellemi fejlődését

illetően. Ez az állapot lehetőséget kínál az egyházak, gyülekezetek számára, hogy felkészítsék

a szülőket, hogy a gyermekeik szellemi fejlődésében sokkal jelentősebb részt vállaljanak. Meg

kell jegyeznünk azonban, hogy mialatt a gyülekezetek gyerekórákat és más programokat

kínálnak, viszonylag keveset tesznek azért, hogy felkészítsék a szülőket arra, hogy hatékony

szellemi vezetők legyenek a családjukban. Jórészt a gyülekezeti vezetők az általuk vezetett

közösségben a foglalkoztatott gyermekek szülei közül kevés szülőpárral veszik fel a

kapcsolatot, hogy a gyermekek szellemi életét és fejlődését érintő kérdéseket átbeszéljék. Ezért

az egyházak részéről egy nagy „adósság” van a nemzet felé. A 2=1 Házasmisszió szolgálat a

szülői és gyermeknevelési kurzusain ezt az óriási hiányt igyekszik pótolni nagy sikerrel. Már a

kurzusok alatt helyreállnak a szülő-gyermek kapcsolatok, és a szülők használható eszközöket

kapnak a gyermekneveléshez, emellett a felnőtt gyermekeikkel való kapcsolatukban is építő

tanácsokat és segítséget kapnak.

Önvizsgálat és paradigmaváltás

Az egyházaknak paradigmaváltásra van szükségük, belső önvizsgálatra és arra, hogy

megfelelő döntéseket bátran hozva, méltó módon közvetítsék azt az egyedülálló lehetőséget,

ami a lelki-szellemi ébredésben és megújulásban van. A lelki-szellemi ébredés olyan kollektív

átalakulás, amikor a nemzet megújul azáltal, hogy az egyéneknek személyes döntések révén

megváltozik a gondolkodásmódjuk, hozzáállásuk és életvitelük. Ami a hétköznapokban azt

jelentené, hogy megváltozhatna az egyének kapcsolata, családok, barátok viszonya, a

munkahelyi légkör, vállalkozói szféra, felelőssé és ajándékká válna a szexualitás, az

orvostársadalom nem feledkezne meg a Hippokratészi esküjéről és a politikusok

készségesebbek lennének az egymás iránti toleranciára.

Nyílt és bátor felvállalás

Életbevágóan fontos lenne az Egyházak részéről a szabad szex elleni harc és a mindenféle

szexuális deviancia egyértelmű, bátor elutasítása. Nyíltan fel kell vállalnia az egyházaknak,

hogy nem értenek egyet a homoszexualitással, a leszbikussággal és egyéb szexuális

devianciákkal, mert életellenes és destruktív életformák.

9. Felelősség és lehetséges megoldások az állam részéről

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 63 https://www.ecssz.eu

Az egyházak előző pontban tárgyalt felelősségvállalása és a keresztény értékek gyakorlati

megélése jótékony, pozitív hatással lenne a politikára is.

Idézet Kopp Máriától: „Kétféle modell létezik. Eszerint az egyik a machiavellista, amely az

emberek szembefordításán alapszik, gyűlöletkeltésre és a különböző rétegek közötti ellentétek

szítására épül. Ezzel manipulál, és fontos hangsúlyozni azt is: ez politikailag működő modell.

A másikhoz idéznünk kell Robert Schumannt. Ahogy mondta: Európa vagy keresztény lesz,

vagy el fog pusztulni. Mert a keresztény értékek – a szeretet, a kölcsönös bizalom – a politika

számára alapvetőek lennének. Ha ezeket az értékeket nem tudjuk visszanyerni, akkor hosszú

távon az úgynevezett társadalmi tőke olyan mértékben erodálódik Magyarországon, amelynek

ma még beláthatatlanok a következményei. Ha a vállalkozók nem bíznak egymásban, ha az

emberek nem bíznak a politikában, annak csak negatív végeredménye lehet.”

(http://magyarokszovetsege.network.hu/blog/magyarok-szovetsege-hirei/kopp-maria-a-jo-

hazassag-nemcsak-a-boldogsag-forrasa-hanem-a-tuleles-zaloga-is)

Reklám, média

A fentiekben felsorolt okok, következmények, hatások tükrében, annak érdekében, hogy a

fiatalok megfelelő felvilágosítást kapjanak, illetve követhető egészséges gondolkodásra

ösztönző példákat lássanak, komolyabb törvényi rendelkezésekkel és szűrőkkel lenne

szükséges a médiára hatást gyakorolnia a kormánynak.

A meztelen test ábrázolását eszközül használó reklámok beszüntetése nagyon fontos és

sürgős lenne! A férfiak vizuálisak, és ahogy kilépnek az utcára, bombázza őket az

óriásplakátokon látható félig meztelen nők látványa, vagy a TV műsorokban és interneten

megjelenő csupasz testek. A nőkben ugyanaz a képi megjelenítés egy negatív versenyszellemet

indít el. Az önértékelésétől függően a nő csúnyának, hibásnak, kövérnek, soványnak láthatja

magát, ami kihatással lehet a lelkére és még betegségbe is belehajszolhatja az önmagáról való

helytelen gondolkodás pl. anorexia, és nyitottá válhat a férfiak csupán szexuális igényeire,

annak érdekében, hogy önmagát értékesnek lássa. Sajnos ma már alig van olyan TV csatorna,

ahol pornográf tartalmakat ne mutatnának, gyakorlatilag nincs olyan film, amiben ne lenne

szexuális jelenet. A nem szexuális célú filmek 87%-ban találunk szexuális tartalmú jeleneteket.

A szappanoperákban óránként 2-3-szor szerepel házasság előtti szexualitásra utaló szöveg vagy

jelenet. A televíziós csatornákon minden 4. percben szexuális jelenet zajlik, és abban a

résztvevő felek 75%-a nem házas személy. A szexuális tartalmú jelenetek száma a

főcsatornákon megháromszorozódott az elmúlt tíz év során. /Dr. Hajdú János, A pornográfia

gyökere és káros hatásai, 2017/

Pornográfia

A pornográfia hatékony korlátozása forradalmi változást hozhatna, bár tudjuk, hogy ez

ebben az esetben is elérhető lenne a világhálón, de törvényi szabályozással és jelenlegi

technológiával megoldható lenne, hogy az internet használók korlátozásokat kapjanak a

pornográf oldalak eléréséhez. Ahogy már korábban is említettük, sajnos a kis kamasz fiúk is

használják a pornót (általában 11 éves korukban találkoznak vele először az interneten) és minél

korábban igénybe veszik ezeket az oldalakat, annál valószínűbb, hogy pornófüggőség fog

kialakulni az életükben, ami a későbbi párkapcsolatukat veszélyeztetheti és a házasságon kívüli

szexualitásba sodorhatja őket. Sokkoló, hogy az öt legkeresettebb pornó tartalmú filmtípus,

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 64 https://www.ecssz.eu

mind nagyon extrém, teljes mértékben abnormális: az azonos neműek közti (főleg lány-

lánnyal), mostohaanyák és fiaik közti, fiatal fiúk és gyermekes anyák közti, a tinilányokkal való

és a mostoha testvérek közti szexualitást mutatja be. Az ilyen tartalmú filmek nézése megnöveli

a nézők ingerküszöbét és ezért egyre vadabb és extrémebb filmekre éheznek. Ha házas a néző,

akkor már nem találja kellően izgalmasnak a hétköznapi szexualitást a házastársával. Minél

inkább függővé válik a személy, annál nagyobb esélye van arra, hogy erekciós zavarok lépjenek

fel nála és önértékelési problémák. Aggasztó, hogy a főleg huszonéves pornófüggő férfiak egy

részének véleménye szerint teljesen normális, ha az ágyban nincs erekció, viszont az internetes

pornó láttán bármikor izgalomba tudnak jönni. A filmnézések csúcsa éjjel 11 és hajnali 1 óra

között van, de van egy kiugrás a munkaidő végén. Az adatforgalom 61%-a okostelefonon

történik. Évente 11 ezer pornográf jellegű film készül. Sajnos ezek a felmérések mind igazolják

a pornográfia házasságromboló hatását, és a deviáns szexualitásra vágyók egyre szélesedő

táborát. Az adatok ijesztőek a jövőre nézve, ha bele gondolunk, hogy gyermekeink

ellenőrizhetetlenül használhatják az okos telefonokat, ahol gyakorlatilag könnyen

hozzáférhetnek ezekhez a pornográf tartalmakhoz. Óriási a felelőssége van a szülőknek, a

pedagógusoknak, az egyházaknak és a kormányzatnak, akik hatékonyan segíthetnének ezen az

egyre elhatalmasodó életellenes problémán! (Dr. Hajdú János, A pornográfia gyökere és káros

hatásai, 2017)

Családi életre való nevelés az intézményekben

Már az óvodában tanítani kell a helyes nemiségről. Nagyon sok felnőtt mondja el, hogy már

óvodás korában abúzust élt át, mert senki nem volt, aki védte és felvilágosította volna, hogy mit

miért szabad és mit miért nem. Már az óvodás gyermekeknek is meg kell tanítani, hogy

tiszteljék és őrizzék a testüket és a másik testét is. Ez azért igen fontos, mert nagyon gyakori a

családon belüli visszaélés, aminek a hatására a későbbiekben vagy szex-függő lehet a

gyerekből, vagy megundorodhat a szexualitástól, ami aztán óriási hátrányt fog neki és párjának

jelenteni a házasságban.

Az iskolákban a kötelező kerettanterven belül szükséges lenne tanítani és felvilágosítani a

házasságon kívüli szexuális kapcsolatok lelki, szellemi és testi káros következményeiről, az

abortuszról és a nemi betegségekről. Az ilyen jellegű oktatásnak akadálya lehet, hogy nem

minden tanár tudná átadni, oktatni ezeket a témákat. Ezért javasoljuk az ilyen irányú oktatásba

a megfelelő civil szerveztek bevonását. A civil szervezetekből van lehetőség olyan képzett

önkéntesek munkájára, akiknek szívügyük ez a terület és belülről jövő motivációval, bátran

tudnak a fiatalokkal beszélgetni ezekről a témákról.

Egészségügy

Az eseménytabletták beszűntetésével az egynapos kalandkeresők számát vissza lehetne

szorítani.

Alkotmányunk tartalmazza a megfogant élet védelmét, ennek ellenére évi 35 000 abortusz

történik ma Magyarországon, melyből 14 000-et kiskorúakon hajtanak végre. Erre a rendkívül

összetett problémára nem csak az a válasz, hogy az abortusz lehetőségeit szűkítsék

rendelkezésekkel, hanem átfogó lelki-egészségügyi megelőző, illetve utógondozó

programokkal a társadalom gondolkodását emeljük egy magasabb szintre. Itt újra

megemlítenénk az egyházak felelősségét és a civil szervezetek anyagi támogatását a kormány

részéről.

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 65 https://www.ecssz.eu

Támogatások

A statisztikák függvényében láthatjuk az élettársi kapcsolat negatív, romboló hatásait, ezért

az élettársi kapcsolatok anyagi támogatása nem túl szerencsés, mivel nincsenek motiválva a

párok a házassági szövetségre. Ha ugyanúgy elismerést és anyagi támogatást kapnak az élettársi

kapcsolatban élők, mint a házasok, akkor nincsenek ösztönözve az elköteleződésre, és továbbra

is növekedni fog a sebzett nők, férfiak és gyermekek száma. (A szabad szex és az élettársi

kapcsolat súlyos következményeiről és a szövetségben való gondolkodás hosszú távú

előnyeiről a fentiekben olvashattunk.) Az elmúlt évtizedek során a társadalom

közgondolkodásába beivódott az a szemlélet, hogy az élettársi kapcsolat hasonló értékű, mint

a házasság, bár a magyar társadalom többsége még mindig házasságpárti. A statisztikák és a

kutatások tükrében egyértelműen olyan hatástanulmány készíthető és készítendő, amely az

elmúlt évtizedek adatait összegyűjtve alátámasztja az élettársi kapcsolat támogatottságának

káros következményeit (válások nagy száma, lelki és testi betegségek, mozaik családok,

nagyobb agresszió, nők elleni nagyobb számú erőszakos cselekmények, lelkileg sérült

gyerekek). Egy ilyen hatástanulmány tényeivel a kormány képes lehet annak a felvállalására,

hogy a házasság intézményét kiemelten támogassa anyagilag az élettársi kapcsolattal szemben,

annak érdekében, hogy minél több élettársi kapcsolatban élő döntsön a házasságkötés mellett.

Ettől még a házasságon kívül született gyermekeket lehet, sőt kell támogatni.

10. Összefoglalás, záró gondolat

Tanulmányunkban megkíséreltük a teljesség igénye nélkül felhívni a figyelmet a

társadalmunkban egyre inkább tért hódító szabad szex okaira, gyökereire, következményeire,

illetve megoldásként a szexuális tisztaság pozitív hatásaira. A statisztikák, kimutatások és

szakértők véleményeit egybevetve megállapítható, hogy a szabad szex elterjedése és annak

káros következményei nagyban köszönhetőek azoknak a hatásoknak, amelyeket a szülők

átörökítenek utódaiknak, azok pedig szintén tovább adnak gyermekeiknek. Hasonlóan

megállapítható az is, hogy a generációkon keresztül átadott szexuális tisztaság és a házassági

elköteleződés minták a társadalom számára igen pozitív életet adó értékekkel bírnak. Erre főleg

azok a családok képesek, akik keresztény értékrend szerint gondolkodnak és élnek. (Pongrácz

Tiborné 2009) Nagyon fontos lenne tehát nem csak a gyerekek és a fiatalok képzése és

informálása, hanem a szülők képzése és segítése is a gyermeknevelésben.

Mind a szabad szex, mind a szexuális tisztaság hatással van az egyén identitására, sorsára,

kapcsolataira, környezetére, egészségére. A szexualitáshoz való hozzáállásunk a teljes

lényünket érinti, lelkünket, szellemünket és testi állapotunkat - rombolhatja vagy építheti,

beteggé vagy egészségesebbé teheti. Ahhoz, hogy teljes lényünk lelkileg, szellemileg és

fizikailag, ne legyen sebzett és hosszú távú kapcsolatra alkalmatlan, hanem egészséges

személyiséggel rendelkezzünk, és így képesek legyünk házasságot kötni és azt hosszú távon

fenntartani, a szexuális tisztaság megőrzésére van szükségünk. A társadalmunkban

felhalmozódott lelki mínuszok és veszteségek csökkentéséhez, és azon személyeknek, akik

sebzettek és túl vannak párkapcsolatokon, és képtelenek bizalommal tekinteni a jövőbe, a

megsegítésükhöz biztosítaniuk kell a kormánynak, az egyházaknak és a civil szervezeteknek a

hathatós segítséget a helyreálláshoz.

A fentiek tükrében láthatjuk, hogy kiemelten fontos már kiskortól kezdve folyamatosan a

pozitív vízió átadása a gyerekeknek és a fiataloknak a házasságról és a házasság előtti szexuális

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 66 https://www.ecssz.eu

absztinenciáról, hangsúlyozva azok hosszú távú előnyeit, valamint fontos a házasulandók

házasságra való felkészítése.

Tanulmányunkat azzal a záró gondolattal fejezzük be, hogy az erős, stabil, boldog

házasságok, Magyarország jövőjét jelentik, mert tőlük függ, hogy a felnövekvő generáció

egészséges, sokszorozódásra képes vagy „beteg” lesz-e. A szerelem, a szenvedély, a boldogság

olyan fogalmak, amelyeket megélni kell, de nem mindegy, hogy hogyan tesszük, tisztán vagy

beszennyezve? Óriási a felnőtt társadalom felelőssége ezen a téren, hinnünk kell a

megújulásban! A kollektív változás az egyénnél kezdődik. Bátor kérdéseket kell feltenni! Ma

milyen mintát adtam a gyermekeimnek, a környezetemnek az életemmel, a házasságommal?

Életem mai szakaszát látva felismerem-e, hogy milyen mintákat követtem?

Irodalomjegyzék

Broadman and Holman Publishers (1996) Az igazi szerelem vár.

Dr. David Kyle Foster (2016) Szivárványtól a fényig.

Dr. Hajdú János (2017) A pornográfia gyökere és káros hatásai.

Kopp Mária (2010) A jó házasság nemcsak a boldogság forrása, hanem a túlélés záloga is,

http://magyarokszovetsege.network.hu/blog/magyarok-szovetsege-hirei/kopp-maria-a-jo-

hazassag-nemcsak-a-boldogsag-forrasa-hanem-a-tuleles-zaloga-is

Bennett, Blan és Bloom (1988) Amerikai Szociológiai Szemle, 53.rész 127-138.

Biblia.

Boadman and Holman Publishers (1996) True Love Waits.

Brown és Booth, 1997.

Civola (1977) Szexuális attitűdök és életstílusok.

Colson (1995) tanulmány.

Glovicki Eszter, Dr. (2011) A szerelem hormonjai.

Mészáros Ádám, Dr. (2010) Minden, amit a válásról tudni kell. Válásinfo.hu

Timmermann Gábor, Dr. (2012) Abortusz.

Forste and Tanfer (1996) 33-47.

Földházi Erzsébet (2012) Válás. Demográfiai portré, 7-es ábra.

Hall and Zhoa (1995) 421-427.

Hank Kata (2016) Magyar Újságírók Lapja, Ön-Kép-Zavar.

Elizabeth Whelan, id. (1974) Szex és érzelem.

Horváth- Szabó, id. (2007).

Illo és Strauss (1981).

Jan Stats (1981) kutatás.

Josh McDowel (1995) Miét várj? Timóteus Társaság.

European Family Science Journal Muzslai • A szabad szex okai és következményei

IV. évf. 2021/1 67 https://www.ecssz.eu

Mike and Marilyn Phillipps (1997) 2=1 Életre szóló házasság.

Mike and Marilyn Phillipps (2011) 2=1 Ketten egy életen át.

Mike and Marilyn Phillipps (2004) 2=1 Szülők vagyunk egy életen át.

Muzslai Gábor és Muzslainé Nagy Etelka (2016) Egy életre szóló Igen.

Muzslai Gábor, Muzslainé Nagy Etelka, Gustavo és Roos, Mary Barrios (2013) 2=1 Intim

Hétvége kurzus.

Muzslainé Nagy Etelka (2017) Olthatatlan szerelem.

National Institute for Mental Health.

Pongrácz Tiborné (2009), Párkapcsolatok jellegzetességei, Demográfiai Portré, 3. ábra.

Pünkösti Nóra (2013) A pornó veszélyei.

Stanlay és mtsai (2006).

Statisztikai tükör 2013/115, VII. évfolyam 115, 2014.01.13.

Statisztikai tükör 2015/23, 2015.03.27, 4-5o.

Vörös Csabáné és Kovács Marcell, Statisztikai Szemle 91. évfolyam, 12. sz. 1214-1227o.

www.barna.org

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 68 https://www.ecssz.eu

Különböző értékrendszerekkel nem lehet egy irányba haladni

avagy a közös etikai értékrendszer stabilizáló jelentősége

a házasságra, családra vonatkozóan

Papp Miklós

A házassági, a családi együttműködés stabilitásának (ill. gyöngeségének) számtalan

aspektusa közül az egyik az etikai. Minden humántudomány keresi a házasságok, a családok

meggyengülésének lehetséges okait, s keresi a megerősítés orvosságát is. Ez egy nagy gordiuszi

csomó, hiszen élő embereket kutatunk az élénk történelemben, s maguk a kutatók is

egyoldalúak. Elkötelezett interdiszciplináris együttműködésre van szükség, hogy a tudósok, az

egyházak, a családsegítők, a jogalkotók ne beszéljenek el egymás mellett, hanem meghalljuk

és összeadjuk mindenki rész-igazságát.

Az életvezetés alakításának lehetősége és határa

A személyes, a családi és közösségi életben is meggyengült az életvezetési bölcsesség. Ma

túl jól értünk a világ dolgaihoz, s alig az életvezetéshez. Túl jól értünk a telefonhoz, a

bankkártyához, egy idegen nyelvhez, a technikai dolgokhoz, vagy a pénzügyi kalkulációkhoz,

de arról keveset tudunk, hogyan kell stratégiai döntést hozni az életvezetés területén és azt meg

is valósítani. Mintha a két agyféltekénk közül csak az egyiket használnánk, azt, amelyik a

technikai-informális részért felelős, de az életvezetési bölcsességért felelős agyféltekét

hanyagoljuk. A hanyagolt bölcsesség pedig majd akkor kellene nagyon, amikor életünk fontos

dolgairól kell döntenünk, amikor szürke lehetőségek közül kell mérlegelnünk. Akkor aztán

kapkod az ember ilyen-olyan könyvek, guruk, ezotéria után. Pedig amilyen a gyorsérlelt

szalámi és gyorsérlelt bor, olyan a gyorsérlelt bölcsesség. Amikor pedig házasságot köt két

olyan ember, akiknél az életvezetési bölcsesség gyenge lábakon áll, előre borítékolható olyan

feszültség, ami talán nem csak megterheli, hanem túl is terheli a kötőerőt.

Az életvezetés hatalma alapvetően emberlétünkhöz tartozik. Amióta az ember felemelte

tekintetét és elkezdte az első köveket szakócává alakítani, azóta ráébredt, hogy van alakító

hatalma, a környezettől való szabadsága. Az emberlét kezdetéhez tartozik a belátás, hogy a

külső környezet és a saját életvezetése is alakítható. A kövek pattinthatók, a lakóhely építhető,

a növények termeszthetők, az állatok háziasíthatók. Majd ráébredt, hogy nem csak a külső

környezet, hanem a saját életvezetése is művelhető: hozhat döntéseket, kikerülhet csapdákat,

dolgozhat a túlélésért, alakíthatóak az emberi kapcsolatok, tervezhető a jövő. Az emberlét

kezdetéhez tartozik a ráébredés, hogy az ember nem egy billiárdgolyója a fizikai-biológiai

törvényszerűségeknek, nem egy csupasz majom a táplálkozási láncolatban, hanem olyan lény,

aki képes aktívan alakítani környezetét és a saját életvezetését. Az emberlét lényegéhez tartozik

a környezeti függőségektől való függetlenedés, a sorsszerű események helyett az életvezetés

szabad alakítása, művelése. Persze az első szakóca óta tágul az a kör, amire az ember a hatalmát

kifejtheti: a technika szédületes fejlődése mögött az alakítás ígéretei dobognak, melyek valóban

emberibbé tehetik a világot a gyógyítás, az élelmiszertermelés stb. területén. Az ember az

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 69 https://www.ecssz.eu

alakítás sikerének szolgálatába állította a technikát és a tudományokat is, így az őskor óta

szédítő sikereket ért el élete bebiztosításához. Sőt, a korai vallások babonás-mágikus kultusszal

igyekeztek befolyásuk alá vonni még a transzcendens erőket, a szellemeket és isteneket is – az

emberi élet sikeréhez.

Azonban az alakítás lehetőségeitől elbűvölve a modern ember mintha megszédülne: mintha

nem venné figyelembe az ökoszisztéma határait, mintha a természet korlátlanul

kizsákmányolható lenne, mintha nem lennének erkölcsi határok. Másrészt mintha a világ

materiális alakításának technikai módszereit direkt módon át lehetne vinni az életvezetésére is.

Mintha az mérnökien ugyanúgy megtervezhető és gépiesen keresztülvihető lenne, ha pedig

elromlana, akkor csak meg kellene javítani, vagy az elromlottat ki kellene cserélni. Mintha az

emberi életvezetés egy produktum lenne, amit az ember maga állít elő, és mindenki teljes

mértékben olyan életet él és kap, amilyet maga kovácsol, ezért a maga sorsát mindenki

megérdemli. Kasper

egyenesen babonaságnak nevezi azt a modern szcientizmust, ami a

tudományt bálványozva azt hiszi, hogy az ember személye és életvezetése empirikus

tudományokkal abszolút feltárható és megoldható lenne.

A modern kor „ipari” aktivitása után a posztmodern kor érzékenyebben veszi észre: az

alakítás lehetőségei falakba ütköznek. Az ember a legkorábbi időktől a mai napig azt is tudja,

hogy nem minden rajta múlik, nem mindenható. A természet, az időjárás, a betegségek, a halál,

a szerelem, az új élet, az idő – az ember ezeket nem tudja görcsösen megmarkolni és uralni. Az

ember fölött van egy nagy rend, sors, Isten, aminek-akinek engedelmeskedni tartozik, amit-akit

nem birtokolhat. Az ember egy nagyobb egész része, mindent nem tud alakítani. A reális

léthelyzetét kutató emberben így kialakul az a vágy, hogy alaphelyzetét pontosabban felismerje,

a nagyobb egésszel valamilyen szinten együttműködjön, azaz az aktivitás mellett a

passzivitásnak, a „hagyásnak” is legyen helye. Az emberléthez nem csak az aktív alakítás ereje

és felelőssége tartozik, hanem a határai felismerése is. Azokban, akik önirányító-önmegváltó

módon szeretnének mindent irányítani az életükben, éppen nagyobb szorongás, harag,

depresszió alakulhat ki, mert nem tudják feldolgozni határaikat.

A családi életre ennek jelentős

következményei lesznek, mert a másik ember nem tárgy. Persze itt is kialakulhat egy végletes

magatartás, ami csak teljesen passzív akar maradni: ebben a végletben a teljes megadáson van

a hangsúly, az ember minden aktivitása arra irányul, hogy passzív legyen. Az életvezetés ebben

a végletben éppen a teljes hagyást, lemondást jelenti: az ember teljesen kiengedi az életvezetését

a kezéből. A sors, a fátum, a végzet, a genetika, a karma-dharma, a véletlen, vagy éppen a káosz,

sőt, egy fatalista numinózum, azaz egy félelmetes istenség lesz az életvezetése közepe. Az

aktivitás itt arra irányul, hogy az ember ismerje fel a sorsát és ne álljon ellen, csak sodródjon.

A cinizmustól a vakhitig, a fundamentalista vallásos beállítódástól a babonáig sokféle

magatartás érlelődhet a végzet ezen fáján.

Mindkét végletes magatartás embertelenné tesz. Az élet csodája, hogy mindkét szélsőség a

való életen meg tud törni, az ember egyik végletet sem tudja abszolút következetességgel

tartani. A modern ember azon igyekezetét, hogy abszolút aktívan uralja a természetet és

stratégikusan kezében tartsa az életvezetését, számtalan tapasztalat megtöri. A mai ember

érzékenyebben felismeri, hogy a természet nem pusztán nyersanyag: abszolút módon nem

alakítható és gátlástalanul nem kizsákmányolható. A modernség „ipari” gőgjén túllépő

posztmodern ember tehát alázatosabban felismeri, hogy a természeti határok nem csak

Walter Kasper: Jézus Krisztus Istene. Osiris, Budapest, 2003, 37.

Horváth-Szabó Katalin: Vallás és emberi magatartás. Piliscsaba, 2007, 36

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 70 https://www.ecssz.eu

behatárolnak, hanem óvnak is. Nem érdemes mindent megtennünk, amit megtehetünk.

Ugyanez érvényes az ember életvezetésére is: az ember nem korlátlanul alakítója sem élete

empirikus, sem személyes dimenziójának. A test behatároltsága a tér-idő koordinátáiba, a

psziché behatároltsága a családi-történelmi viszonyokba, végső soron a betegség, a szenvedés

és a halál nem iktatható ki szupertudatosság és szupertechnika által. Sőt, túl azon, hogy már az

életvezetés empirikus dimenziója sem alakítható határtalanul, a fő nehézség a perszonális, a

személyes dimenzió síkján van. A barátság, a szerelem, az igaz vallásosság nem egyszerűen

emberi produktum. Az élet csodálatosan leleplezi, hogy az emberi boldogságból kihagyhatatlan

a személyes dimenzió, a szeretet ingyenessége, a „Több”. Sokan éretlen hévvel ugranak

döntésekbe (pályaválasztás, házasság, gyermekvállalás), s később megtörve ismerik be, hogy

nem így kellett volna nekikezdeni életvezetésük alakításába. A posztmodern ember

érzékenyebben ismeri fel, hogy van reális hatalma élete alakítására, de nem tudja abszolút

birtokolni a létet, nem tud korlátlan ura lenni életvezetésének. Ez a tudományos igényesség és

alázat vezetheti el ahhoz, hogy ráébredjen léte reálisabb, igazabb alapképletére.

Az életvezetési bölcsesség elcsökevényesedése

Életvezetési bölcsességre már az ókortól neveltek. A mítoszok nagy történetei talán

mesésnek tűnnek, mindenesetre nem engedték az ember gondolkodását beleveszni a praktikus

teendőkbe. A kisgyerekkortól hallott mítoszok nagy kérdései ébren tartották az ember fizikain

túli, metafizikai dimenzióját, s már korán elültették a nagy kérdésekkel való birkózás szellemi

kihívását és gyönyörűségét. A középkorban a legegyszerűbb cipész is hallott életvezetési

bölcsességet: minden vasárnap hallgatott prédikációt, minden nagy ünnep előtt 3 napos

lelkigyakorlaton vett részt. A középkori egyetemeken pedig mindenki tanult filozófiát,

teológiát, etikát. A felvilágosodás után lett programmá az életvezetési bölcsesség magánüggyé

degradálása: a közoktatás, a közélet szóljon csak a technikai, informális bölcsességről, de

legyen magánügy a vallás, a szív filozófiája. Így jutottunk mára oda, generációk nőttek fel úgy,

hogy soha nem tanultak semmit az életvezetésről. Megtanulták a kémiai periódusos rendszert,

de soha nem tanultak döntéshozatalról, stratégiáról, az erkölcsi lecsúszás állomásairól.

Generációk tanultak másodfokú egyenlet megoldásáról, de arról semmit, hogyan kell

megoldani életük rejtvényét, hogyan kell lépésenként a padlóról felállni.

Ma ott járunk, hogy hatalmas az űr az életvezetésért felelős agyféltekében. Ma köthet úgy

házasságot valaki, hogy semmilyen konfliktuskezelésről szóló tanfolyamon nem vesz részt. Ma

lehet úgy miniszter valaki, hogy semmilyen etikát nem tanult. Lehet úgy orvos, hogy a

filozófiában alig mélyült el. A mai ember egyféle tudásban képzett, így talán kiváló szakember

a maga szakterületén, de a sokadik házassága megy tönkre. Kiváló orvos, csak éppen

neveletlenek a gyerekei, kiváló ács, csak éppen behálózzák a függőségek. Az életvezetési

bölcsesség hiánya nem ártalmatlan, sem személyes, sem társadalmi szinten. A nyomában sebek,

hazugságok, törések, vér. Szó szerint.

Mindezek hátterében az életvezetési bölcsesség elcsökevényesedése áll. Korábbi

korszakokban mindig megkülönböztettek kétféle bölcsességet. Platón

és Arisztotelész szerint

a hiedelmeken túl biztos tudást jelent a következtető gondolkodással elért tudás (dianoia), amit

megkülönböztetéssel, összevetéssel érünk el, ez az értelmi ismeret. Ennél magasabb szinten áll

a szellemi ismeret (noészisz), amit belátással nyerünk, az igazság fénye bennünk. A középkori

Platón: Állam 509 d – 511 e

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 71 https://www.ecssz.eu

filozófiában és teológiában folytatták a kétféle tudás megkülönböztetését. A skolasztikában a

scientia a tárgyi tudást, a világhoz értést, az empirikus okosságot jelentette. A sapeintia egy

tágabb bölcsességet jelent, ami az Istenhez van rendelve, Ágoston szerint illumináció (belső

megvilágosodás) által nyerjük. Bonaventura szerint a sapientia az igazi tudás, végső soron a

szeretet.

A scientia területén a ratio dolgozik, a sapinetia területén az intellectus. A scientia

szűkebb, a sapientia holisztikus. A magyar nyelvben is él a megkülönböztetés: a ratio az

„értelem”: a megkülönböztető gondolkodás birodalma, empirikus tapasztalatból absztrahál,

összevet, fogalmakat dolgoz ki, s főleg számol. A sapientiát „észnek” fordítjuk, amiben van

helye a scientiának is, de minden más tudás is benne van: élettapasztalat, hit, életbölcsesség is.

Az ész a szellemi működés csúcsa, már nem az ellentéteket, megkülönböztetést keresi, hanem

a nagyobb egységet, nem a végest, hanem a végtelent. Az ész a nagyobb igazságok belátása, az

egész szerinti gondolkodás. Ilyenformán a tudományok is kettéoszthatók: vannak az empirikus-

racionális tudományok (természettudományok, medicina, humántudományok) és vannak a

holisztikus tudományok (filozófia, teológia, etika). A természettudományok előretörése

elkezdte egyre jobban kisajátítani a „scientia-tudás” kifejezést, s egyre jobban hanyagolni

kezdték a sapientiát. Szinte védekezően kiált fel Pascal: „A szívnek megvannak a maga érvei,

melyeket az értelem nem ismer”. Amikor a filozófus Heidegger látni kezdi a technikai fejlődés

szédületes iramát és a lehetőségeitől megigézett embereket, már nagyon korán megjósolja, hogy

az ész le fog zülleni technikai tudássá. Már nem fogják az embereket érdekelni a nagy kérdések

és a nagy válaszok, csak a legújabb technikai vívmány. Heidegger ezt egyszerűen úgy hívja: a

létfelejtés miatt az emberek belevesznek a létezőkbe. A valódi tudós helyét átveszi az iparszerű

kutató, a filozofáló ész helyét a számító tudományosság. A szellem eszközzé zülleszti önmagát.

A veszélyt nem a technika jelenti, hanem az, hogy miközben egészen sikeres lesz az ember a

technikai vívmányokban, az élet iparszerű berendezésében, s a föld urának hiszi magát, közben

éppen igazi önmagával nem találkozik.

Ömlik ránk az információ az interneten, gyűjtjük a

szak-diplomákat, a pénz erejével sok mindent el tudunk érni, csak éppen a házas és a családi

életünk nem működik igazán.

József Attila róluk-rólunk mondja:

„Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító

intézethez, mégiscsak másért örülünk neki.

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani …

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz …

Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak…”

Az élet átháríthatatlan feladata

Az életvezetési bölcsesség ilyen meggyengülésének sok történelmi, társadalmi, globális oka

van, melyek között jelentős a technikai tudástól való elbizakodottság, a világnézeteknek a

vallásháborúk miatti belső világba való száműzetése, a napi megélhetési gondok és háborúk, az

életvezetés szempontjából felszínes iskolai képzés. A globális összefüggések azonban a

személyből indulnak ki, ezért a személy életének a koordinátáiban kell keresni az életvezetési

bölcsesség helyét.

Emerich Coreth: Isten a filozófiai gondolkodásban. Kairosz, Budapest, 2004, 143.

Fehér M. István: Martin Heidegger. Göncöl, Budapest, 1992, 302-309.

József Attila: József Attila (részlet)

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 72 https://www.ecssz.eu

Válasz ott kell, ahol kérdés van. A mai ember számára mintha betemetődtek volna a nagy

kérdések. Életének a napi kérdései foglalkoztatják, nem a nagy kérdések. Viktor E. Frankl

„egzisztenciális vákuumról” beszél. Frankl szerint az tudja helyesen vezetni az életét még a

szenvedések közepette is, aki hisz az élet alapvető értelmességében (logoszában), így akinek

összeomlófélben van az élete, annak előbb az élet értelmébe vetett hitét kell meggyógyítani

(logoterápia), s csak másodsorban az egyedi tetteivel foglalkozni. Frankl egyoldalúnak tartja a

sok-sok tankönyvbe anakronisztikusan bekerülő Maslow-piramisát, miszerint előbb az

alacsonyabb rendű igényeinket (táplálkozás, biztonság) kellene kielégíteni, s majd csak utána

kellene foglalkozni az olyan magasabb rendű igényekkel, mint a kultúra és a vallás.

Ugyanis

semmi értelme enni és egészségesnek lenni, ha az egész életnek nincs értelme. A rész mindig

ráutalt az egész keretére: az ember életvezetésének értelme sem merül ki az egyes jó tettekben,

hanem azok mindig ráutaltak egy nagyobb értelemre, szeretetre, egy nagyobb ügyre, szolgálatra

(öntranszcendencia), s a nagyobb ügy perspektívájában ad helyiértéket az egyes tetteknek ill.

szenvedéseknek. Az ember annál inkább kiteljesedik és önmaga lesz, minél inkább beteljesíti

élete egész értelmét. Amikor nincs meg az élet értelmének a hite, bizalma – akkor keletkezik

az egzisztenciális vákuum, amibe aztán számtalan hibás tett, bűn, hamis vallás beáramlást talál.

Így a lelki tanácsadás, a lélektan szinte kiált az etika, az értékek, az igaz vallás után. Frankl

szerint ugyanis az életnek ezt a nagyobb értelmét nem maga alkotja az ember, hanem azt

megtalálni kell, s ebben érzékeny érzékszervünk a lelkiismeret.

A koncentrációs tábort makacs

hittel túlélő Frankl hitelesen állítja: az élet minden órája értelemmel telve várja az embert,

mindenki számára létezik sajátos értelem, saját szeretni való, saját feladat. Frankl

nyomatékosan figyelmeztet: az élet értelmének megtalálása átháríthatatlan, ne várjuk azt készen

a társadalomtól vagy másoktól. Saját magunknak kell megnyílnunk valami nagyobb igazság

előtt, s ne gondoljuk, hogy a puszta élvezet pótolja az élet értelmét. A házasságra és a családi

életre lefordítva azt mondhatnánk Frankl-lal: azért senki ne kössön házasságot, ha abban csak

örömöt, élvezetet keres. Úgy kössön házasságot, hogy azt valami nagy értéknek tartja, amitől

sokat kaphat, de önmagát teljesen bele is kell adnia. Ha élete fő értelme valakinek a puszta

élvezet, az tárgyként fogja használni a másik embert.

Az életvezetés kulcsa tulajdonképpen a problématudat: nem vagyok készen (mint a kő), az

életemet nem vezethetik a puszta ösztönök (mint az állatnál), szükségem van életvezetésre,

világnézetre, hitre, filozófiára. Az ember egyáltalán akkor kezd válaszok után kutatni, ha rájött

a kérdésre. Az ember egész élete egy nagy kérdés: nem vagyunk készen. Kaptunk genetikai és

pszichés örökséget, eleve benne vagyunk történelmi és kulturális keretekben – de ez mégsem

abszolút determinálja az életünket. Demmer úgy mondja: az ember adottságai „nyersanyagok”,

egy „nyers skicc”, melyből neki magának kell életművét megalkotnia. Mindez személyes síkon

az identitás kialakulásának korszakában vetődik fel a legélesebben: a serdülő elkezd rájönni az

életvezetés problémájára és keresi a lehetséges megoldásokat.

Az életvezetés tulajdonképpen döntések sorozata. A döntés tulajdonképpen önrendelkezés.

A személy a döntéseken keresztül valósítja meg önmagát, így az életvezetés tulajdonképpen

önkibontakoztatás. A döntéseknek természetesen hierarchiájuk van: minél jobban belemondja

magát a személy a döntésbe, minél inkább elválaszthatatlan az identitásától, annál inkább

életreszólóak a döntések. Ilyen nagy döntések a hit vállalása, a házasság, a szülőség, a hivatás,

de kevésbé mondja bele magát egy pizzaválasztásba. A nagy döntésekbe a személy a

Viktor Emil Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Kötet, Budapest, 1996, 148.

Uo. 143-162.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 73 https://www.ecssz.eu

legintenzívebben mondja bele magát, ezek megtartásához önelköteleződéssel ragaszkodik, s

ezek feladása valamilyen szinten önfeladás is lenne. A nagy döntéseket aztán napi szinten

közép-, és rövidtávú döntésekkel realizáljuk, hogy ne maradjanak absztrakt álmok. A döntés

ilyen értelemben a személy külső gesztikulációja, történelmi megvalósulása, valódi

önkifejeződése. Mivel az életvezetés átháríthatatlan, ezért szeretjük használni az

„önrendelkezés, önkifejeződés, önelköteleződés, önfeladás” kifejezéseket. A házasságról, a

családi életről folyamatosan döntünk, különböző intenzitásban. Ki tanítja meg a mai embernek,

hogyan kell egyszer egy nagy döntést hozni, aztán stratégikusan folyamatosan jó döntéseket

hozni? A saját élete vezetésére és a házasságra, a családi életre is alkalmatlan az, aki nem tanul

meg döntéseket hozni és abban gazdagítóan (nem statikusan) kitartani.

Mivel a különböző szintű döntések a személy különböző intenzitású önmegvalósulásai, ezért

a legintenzívebb döntések átháríthatatlanok. Bizonyos szakmai kérdésekben az ember át tudja

engedni valamilyen szakembernek a döntést, de amikor élete egészéről kell dönteni, ott a döntés

átháríthatatlan. A saját út felfedezésében foghatjuk egymás kezét, de a végső döntés

mindenkinek szíve joga. A nagy életdöntések meghozatala az ember kitüntetettsége és terhe.

Demmer szerint van egy végső zenitpont, ahol átháríthatatlanul a személynek kell vállalni a

döntéseit, az etika ezt nevezi lelkiismeretnek.

A lelkiismereti döntés igazi feladata nem a napi

teendők síkján van, hanem az élettörténet egészének a beirányításában. Az élet egész hajója

merre is menjen. Nem tudunk és nem is akarhatunk mások helyett dönteni és élni. Ahogy a

személy páratlan csoda, úgy élethivatása is egyedi csoda, saját út. A filozófia ezt nevezi

autonómiának: a személyt nem lehet alávetni az ösztönöknek vagy más emberek heteronóm

akaratának, az embernek autonóm módon kell döntenie saját életútjáról. A személynek saját

csodája és terhe a maga saját életútja: egy határ után minden szülőnek, papnak, pedagógusnak,

politikusnak tisztelnie kell a gyermeke, tanítványa, a másik ember autonóm döntését. Így

amikor a legnagyobb döntésekbe a személy belemondja magát, akkor ott mindenkinek tudnia

kell megállni, hiszen nem akarjuk tárgynak tekinteni a másikat, hanem autonóm önvezérlőként

akarjuk tisztelni.

Ezt a hívőknek is komolyan kell venniük: mindent mérlegelve nekem kell meghoznom a

nagy döntéseket – senki más nem dönt és nem dönthet helyettem. Így nem vagyok az ösztönök

rabja, sem más emberek marionett figurája, de még Isten kezében sem eszköz – az embernek

ez a méltósága, teonóm autonómiája. A fatális kényszerházasságok és a fanatikus hivatások

megelőzése miatt ezt szigorúan ki kell jelenteni. Az ember tehát szabadon dönt az életútja,

életdöntései mellett: ez a kitüntetettsége és éppen ez a terhe is. Senki sem kényszerít a

legigazibb önmagamhoz, senki sem boldog helyettem. Van minden döntésnek egy végső

magánya, amit nem szabad elvenni másoktól (gyermekeinktől, tanítványainktól), de mi magunk

sem ruházhatjuk át másokra (családtagra, főnökre, lelki vezetőre). A teológia a lelkiismeretet

azonban nem pusztán a „legfelsőbb döntési fórumnak” nevezi, ahol akár istentelenül is egyedül

morfondírozhatok életvezetésemről, hanem találkozási helynek, csodaszép képpel a

lelkiismeretet „szentélynek” nevezi XII. Piusz és a Zsinat nyomán. A lelkiismeret belső

szentély: ide kell bevonulnunk és meghoznunk nagy döntéseinket imádságos találkozásban. Itt

páratlan személyességben találkozunk a Szentháromsággal, elbűvölően sajátos intenzitást nyer

életvezetésünk, más oda nem lát be, helyettünk senki nem lép be. Végső soron azt kell

mondanunk: a nagy döntéseket a lelkiismerettel kell meghozni, amiben benne van a racionalitás,

Klaus Demmer: Fundamentale Theologie des Ethischen. Freiburg, 1999, 185-227.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 74 https://www.ecssz.eu

a mérlegelés, a misztika, az érzelmek, a kegyelem, s mindenekelőtt az imádságos találkozás a

Szentháromsággal.

Fontos ezt magának a döntéshozónak tudatosítania önmagában: ha az életdöntések és a

legnagyobb döntések önmagunk kifejeződései, akkor a személyiség átháríthatatlansága jelent

egy ugyanilyen átháríthatatlanságot a döntésekre vonatkozóan is. Ez kitüntetettség és egyben

teher. Ez a személyes méltóság, az erkölcsi autonómia, a nagykorúság: nem vagyunk eszközök

senki más kezében, helyettünk senki sem lehet boldog. Amibe őszintén belemondom önmagam,

azért élek-halok, a legjobb erőimet mozgósítom a megtartásukért. Végzetes hiba tud lenni, ha

a döntéshozó nem saját döntést hoz, ha a szülők-nevelők nem tudnak megállni az

átháríthatatlanság határánál. Amit mások erőltettek rám, amit kényelemből, divatból, vagy

önállótlan sodródásból vállaltam fel – azokért nem fogok élni, a legjobb erőimet mozgósítani,

s nem tudok érte hősiesen szenvedni. A házastárs, a hivatás, a vallás, a barátok, az életstílus

kiválasztásánál mérhetetlenül fontos, hogy mindenki szíve szentélyében hozza meg

életdöntéseit. A gyereknevelés, a pedagógia, a hitoktatás, a lelki vezetés óriási kihívása úgy

terelgetni fiataljainkat a nagy döntések küszöbe elé, hogy képesek legyenek önállóan jól

dönteni.

Az értékrendszer jelentősége

A legelső és legfontosabb döntésünk a konkrét értékrendszer, a hit, a világnézet melletti

döntés, ami tulajdonképpen az életvezetés csillaga. Az értékek örök csillagok, melyekhez

beirányozzuk az életvezetésünket a történelem tengerén. Minden konkrétabb-kisebb

döntésünket ahhoz igazítjuk, hogy milyen csillag vezet, milyen a szemüvegünk, az

értékrendszerünk. Nem arról van szó, hogy az ember ki van szolgáltatva a történelem

szituációinak, hanem fordítva: az egész világ (idő, test, kapcsolatok, pénz, képességek,

genetika) tulajdonképpen egy nagy nyersanyaghalmaz, amit értékrendszerünk alapján

címkézünk meg. Az érett világnézetű ember nem kiszolgáltatott

, hanem a saját profilját

beleviszi a világ nyersanyagába: az értékrendszeréhez igazítja a házasságát, a családi életét, a

munkáját, a pénzkezelését, a politizálását, a szórakozás módjait, a szenvedése viselését, a

halálhoz való viszonyulását. Az értékrendszer skálája, a hit melletti elköteleződés segít a

lehetőségekből a jobbat választani, ezért nevezik ezt a döntést „előnyt adó választásnak”,

preferenciális opciónak is, ami mindig tudja az életideáljához alakítani a körülményeket, a

lehetőségeket – nem pedig fordítva. Ehhez alap az igényes nevelés és önnevelés, mert ezek által

olyan erkölcsi személyiségek keletkeznek, akik nem az értékvilágukat alakítják a világhoz,

hanem a világot, a lehetőségeiket, kapcsolataikat alakítják értékfelfogásukhoz. Ennek fényében

erkölcsi kiskorúságnak tűnik a történelmi határokkal, statisztikai adatokkal, korszellemmel való

mentegetőzés, ami arra hivatkozik, hogy „ma már mindenki, ma már senki, ebben a helyzetben

nem lehet…” A fejlődéslélektan mai kutatásai Kohlberg

nyomán lépésenként térképezik fel,

hogyan is építjük be és haladjuk meg a gyermekkori hatásokat és a konvencionális etikát, s

hogyan juthatunk el oda, hogy az egyetemes értékeket belássuk, bensővé tegyük, s azok

„belülről vezéreljenek” (József A.).

Amikor fiatal felnőttként átháríthatatlanul kezünkbe vesszük a saját életvezetésünket, akkor

kikerülhetetlenül döntést kell hoznunk egy értékrendszer, a hit, a világ szemlélete

Nyíri Tamás: Antropológiai vázlatok. Corvinus, 2015, 54-55.

Michale Cole Sheila Cole: Fejlődéslélektan. Osiris, 563-566, 657-664.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 75 https://www.ecssz.eu

vonatkozásában. Ez az átháríthatatlanság és kikerülhetetlenség egyszerre kitüntetés és teher.

Végső soron ugyanis nem egyszerűen értékeket, hitet választ az ember, hanem azt dönti el:

milyen úton akar önmagává válni, melyik önmagát akarja? Melyik értékrendszer mentén

megérlelt ént akarja? Mindez vonatkozik a kifejezett hitre is: még ha valakit meg is kereszteltek

gyermekkorában, annak is meg kell hoznia a saját döntését Isten mellett vagy ellen, egyszer

elérkezik az idő, amikor a hitért ill. hitetlenségért már nem más a felelős, hanem személyesen

kell hitvallást tenni az életet vezető csillagokról. A nagy értékek melletti döntés azért is fontos,

mert talán az egyes kisebb tervek kicserélődhetnek, mégis önmagunkkal harmóniában maradva

tudunk tovább haladni. Megtörténhet, hogy megözvegyül az ember, munkát kell cserélnie,

megtörnek élettervei – de mégsem omlik össze, hiszen az alapértékeivel mégis összhangban

marad, keresi a további életet az értékek, a hite mentén. Induló fiatal felnőttként sem (és később

sem) tudja mindig az ember, hogy pontosan mi vár rá, milyen lapokat oszt a sors. Az érett

erkölcsi személyiségek éppen azért maradnak konzisztensek és koherensek önmagukhoz, mert

a nagy értékekhez, hithez, elvekhez hűek maradnak életvezetésük stratégiájában – még ha a

személyes sors, a történelmi tragédiák, a természeti csapások olykor keresztre is feszítik

bizonyos terveiket. Továbbá az értékrendszerében, hitében stabil ember nem dől be a

nihilizmus, pragmatizmus, relativizmus, agnoszticizmus szellemi áramlatainak. Ezért aki jól

akarja vezetni az életét, annak először is a gondolkodásmódjára, a hitére, a filozófiájára,

értékrendszerére, lelkiismeretére kell gondot viselnie. A látható világ, az életvezetés alakítása

a láthatatlan értékszemlélet alakításában kezdődik. Demmer szerint erkölcsi személyiség az,

aki a látható világban is szem előtt tudja tartani a láthatatlant, azaz az értékeket, Istent. A világ

izgalmas sokszínűségében és esetleges zűrzavarában van abban valami erősség, ha az ember

szilárdan a láthatatlanra szegezi tekintetét.

A házasságra és a családi életre vonatkoztatva ez azt jelenti: képtelen házasságot kötni az,

aki az értékrendszerében kiskorú. Az ilyen ember nem vezetni fogja az életét, hanem állandóan

sodródni fog. Ezért, ha egy értékrendszerében éretlen ember lép házasságra, akkor az előbb-

utóbb teherré válik, éppen nem tudja teljesíteni a házasság, a családalapítás életfeladatát, mert

nem látta el a megelőző életfeladatát, azaz nem döntött az alapvető értékek mellet, nem

alakította a személyes világnézete, hite, filozófiája látásmódját.

Két nagy árnyék a házasságot és családot segítő világnézet ellen

A liberalizmus és a természettudományos gondolkodás eszméi szinte észrevétlenül árnyékot

vetnek az életdöntések meghozatalára. A liberalizmusnak megvan a helye a sajtószabadságban,

a gazdasági és a politikai életben, de valódi rabló lehet az életvezetés síkján. A liberalizmus

szabadságfogalma az életvezetés síkján azt jelenti: az a szabad, aki mindig dönthet bárhogy.

Sartre filozófiája szerint az ember „szabadságra van ítélve”, éppen az a szabadság lényege, hogy

mindig választhat. Szerinte éppen természetellenes az elköteleződés. A liberalizmus eszméje a

„próbálj ki mindent”, „el ne kötelezed magad”, „ne zárd magad béklyóba”. Mintha az egy út

eldöntésével mindent elveszítenénk. Mintha egy döntés csak elvenne, s nem adna. A liberális

ember lelkében tulajdonképpen nem csak egy nagy hedonizmus állhat, aki egyetlen örömről

sem akar lemondani, s ezért képes feláldozni kapcsolatokat, házasságot is. Ennek a felfogásnak

a mélyén egy roppant szorongás van: „minden élvezetet nekem kell kicsikarnom ebből az

életből”, „annyid van, amit magadnak kipréselsz”. Az ilyen ember szíve közepében önző lehet,

Zsid 11.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 76 https://www.ecssz.eu

magányos, aki a többi embert is tárgyként használhatja a maga élvezete számára, s működhet

benne egy végtelen szorongás, önmegváltási kényszer. Tulajdonképpen attól fél, ha egy utat

választ, s lemond a többiről, akkor mindent elveszít. Az egy út eldöntése mintha veszteség

lenne. Sokan néhány év-évtized után azonban belátják: talán olyan emberek lettek, akik néhány

lépésnyi körzetben letaposták a füvet maguk körül, de nem jutottak sehová. Aki minden irányba

lép egyet, aztán vissza, s majd másik irányba, az valóban sokat topog maga körül, sok mindent

látott és megtapasztalt, de egyetlen úton sem lett mester, profi, elmélyült, igazán gazdag.

Mindent meg akart nyerni, de talán mindent el fog veszíteni. Ezzel szemben az elmélyült

szabadságfelfogás azt mondja: a szabadság képesség a véglegességre (Rahner). Képesség arra,

hogy valami igazán véglegeset alkossunk, megfessük életművünk ikonját.

A hiteles szabadság nem szétszórni akarja önmagát, hanem olyan értékeket, célokat akar

szolgálni, amelyek túlmutatnak a halálon. Az önmagánál nagyobb igazságokat szolgálja. Van

ebben egy hit: egy úton töményen haladva lehet töményen boldognak lenni. Nem nekem kell

kényszeresen kipréselni az idő és körülmények adottságaiból minden élvezetet, hanem hiszek

abban: ha egy úton igényesen megyek, akkor megkaphatok mindent. Ezért érdemes megnézni

az előttünk járó elitek életét és boldogságát, akik egy úton elszántan mentek és jó gyümölcsöket

hoztak – s nem feltétlenül a múlt ideológusaira vagy a kortársak szorongásaira figyelni.

Amikor tehát az életdöntést meghozzuk, akkor elsősorban nem a lemondás van a szemünk

előtt, hanem a döntés bűvölete: az ember szerelemből hoz egy nagy döntést a hivatása,

szakmája, házastársa, gyermeke, Istene mellett, és nem lemondásból. Nem a lemondás savanyú

szájíze dominál, hanem a választott út elbűvölő, megigéző ereje. Demmer szerint lemondásból

nem lehet élni, csak valamiért-valakiért lehet élni, s annak bűvöletében lehet és kell lemondani

más utakról. Az elbűvöltségen van a hangsúly, a saját út felfedezése lenyűgöz, az ember már

nem tud másként élni: ez a „másként már tenni nem tudás” tulajdonképpen egy egzisztenciális

lehetetlenség. Valahogy ezt kell érezni-akarni egy út, hivatás, jegyes, vallás felé: nélküle,

máshogy én nem tudok élni. Döntés elbűvöltségből – ennek az igája valóban könnyű.

Az életdöntés életreszóló elhatározását zavarja egy másik korszellem nagy árnyéka: a

természettudományos gondolkodás által inspirált életszemlélet. A természettudományos

módszer kis lépésekben kutat, metodikája szerint nem hisz az eleve felállított nagy

elméletekben, agnosztikusan közeledik a végleges válaszokhoz. A tudomány valóban mindig

meg akarja haladni a már elért szintet, maradandónak szinte a változást tartja. Az élet gyorsan

változik, a gondolkodás alakul, az elért eredményeket mindig felülmúljuk. Az ilyen szellemben

felnövekvő fiatalok nehezen bíznak abban, hogy lehet végérvényes döntéseket hozni, hogy van

szilárd hit az agnoszticizmuson túl.

Az életdöntés előtt álló embernek azt javasolhatnánk: megfontolandó, hogy az életvezetés

gazdagabb és komplexebb valóság, mint a természettudományok által vizsgált empirikus sík.

A legmagasabb zenitje, látásmódja nem a természettudományoknak van, hanem a holisztikusan

gondolkodó filozófiának és teológiának. Az embert és életvezetését nem szabad leredukálni

csak az empirikus síkra, így a természettudományos gondolkodásmódot (ami értékes a maga

helyén!) nem szabad közvetlenül átültetni az életvezetésre. Az embernek ugyanis van lelke,

pszichéje, szociológiai vonatkozása, kultúrája, vallása. A természettudományok mesterségesen

leszűkített látásmódja, tudományos metodológiája megfelelő és hasznos a valóság empirikus

vizsgálatához, de elégtelen az életvezetés komplexitásához. A rész-terület metodikáját pedig

nem szabad átvinni az egész szerinti, holisztikus életvezetésre. Épp ezért érdemes meghallani

olyan természettudósok vallomásait, akik filozófus-teológus szinten is tudnak nyilatkozni,

akiknek a magánéletük is gyümölcsöző, akik vallanak a hitükről, akik valódi elitet jelentenek

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 77 https://www.ecssz.eu

még a természettudósok között is. Náluk kiderül: hozhat az ember végérvényes döntést, hiszen

végső soron nem valamit döntünk el az életdöntésekben, hanem szeretetkapcsolatainkat

vállaljuk, önmagunkat adjuk bele a házasságba, szülőségbe, hivatásba, vallásba.

A szélsőséges liberalizmussal szemben, és a változást túlhangsúlyozó természettudományok

fölött az etika kijelenti: a „mindig máshogy” döntések tulajdonképpen a személy önfeladását

jelentik. A személy a döntésekben realizálja önmagát, s a történelem szituációiban érvényre

juttatja személyisége profilját. Ha a személy kiszolgáltatja döntéseit a történelemnek, azaz nem

ő uralja, akkor tulajdonképpen feloldódik a történelemben. Akkor megszűnik igazán

személyesnek lenni: nem érvényesül személyisége, a szituációk játéklabdája, s majd áldozata

lesz, tulajdonképpen semmi sem komoly az életében.

Talán egy darabig lehet így élni, talán vonzó lehet a fiatalok korában, de egy életen át a

könnyelmű élet elviselhetetlenné válik. Ha semmilyen haza, vallás, család, házasság, hit, baráti

kör, kultúra, közösség nem köt, akkor ennek a hozzáállásnak a végén nem állhat más, mint

üresség, rezignáció, szomorúság. A kozmopolitizmus, a nyitott házasság, a multikulturalizmus,

azaz a gyökértelenség, a mindentől való függetlenség nem boldoggá tesz, hanem üressé.

A családi közös életvezetés előfeltétele a közös értékrendszer

A házasság alapja a szeretet. Bármilyen egyszerűnek tűnik is, a szeretet komplex esemény.

Az érzékeny görög nyelv a szeretetre három kifejezést használ: erósz, filia és agapé.

A stabil

házassághoz mindhárom szeretet jelenléte és harmóniája kell.

Az erósz a testi gyöngédséget jelenti, aminek fokozatai vannak. Az erószban a személy a

testi gyöngédségén keresztül fejezi ki szeretetét házastársa felé, a test reálszimbólum, azaz a

testünkkel jelezzük és meg is valósítjuk, amit a másik felé érzünk. Az erósz elevenséget hoz a

kapcsolatba, öröm és összetartozás lesz a gyümölcse, erősíti a házassági köteléket. Másrészt a

gyermekáldás forrása, az érett házassághoz hozzátartozik a generativitás, az utódokról való

gondoskodás. Az agapé a feltétlen szeretet, ami a másikat kiskapuk nélkül, feltétlenül, teljesen

felvállalja. A keresztényeknél ez az isteni szeretet.

Jelen gondolatmenetünkben a szeretet harmadik módja a fontos: a filia. Miért kell a stabil

házassághoz, mi a feladata? A filia a szeretet értelmes oldalát jelenti, itt van az intellektus, az

értékrendszer, a világnézet. A filia egyrészt szabályozza az erószt. Minden kultúra tudja: ahol

az erószt nem szabályozzák értékek mentén, ott az emberi együttélést szétveri a gátlástalan

szexuális élet. Az ész azt keresi, mi az embernek megfelelő, mi a természetes. Az ember kettős

természetű, van biológiai és lelki természete is. Az ész „begyűjti az adatokat” lentről és fentről,

a biológiából- pszichológiából-szociológiából, valamint a filozófiából-teológiából, s ezeket

feldolgozva keresi, mi a természetes.

Az ember természete alapvetően az, hogy értelmes: az emberi intellektust nem lehet

megkerülni. Az ember teste, ösztönei, vágyai, kedve csak indítékokat jelentenek, aminek az

értelem keretet ad, vagy megtagadja azokat. Az ember teste, ösztönei aluldetermináltak,

szerteágazóak, sok irányba elvihetnek, tönkre is tehetnek – rászorulnak az intelligens vezetésre.

A teljességet az ember a lelkiismeretében ragadja meg, s ezt fordítja le az ész a mindennapokra.

Így az ész és a lelkiismeret tudja kormányozni az erószt. A lelkiismeret pedig a legmélyebben

azonos velünk, azaz aki a lelkiismeretére nem hallgat, tulajdonképpen legmélyebb önmagára

Horváth-Szabó Katalin: A házasság és a család belső világa. Budapest, 2007, 58-62.

Johann Baptist Lotz: Die drei Stufen der Libe: Eros, Philia, Agape. Frankfurt, 1971.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 78 https://www.ecssz.eu

nem hallgat, s megy alacsonyabbrendű vágya után. A lelkiismeret ellenében pedig a

szexualitásban soha nem lehetünk boldogok. A házasságra vonatkoztatva azt kell mondanunk:

ha nem közös értékrendszer alapján élik meg az erószt, akkor az könnyen instabillá teszi a

kapcsolatot. Ahol úgy vélik, hogy belefér a nyitott házasság, a házasságtörés, a maszturbáció,

ott biztosan nem lesz tartós kapcsolat.

A másikat szeretnem kell az eszemmel is. Nem csak szexuálisan kell összeillenünk, hanem

értelmünkkel is. Ahogy a saját erószom beágyazott a saját értékrendszerembe, világnézetembe,

úgy a közös erószunknak is beágyazottnak kell lennie a közös értékrendszerbe, világnézetbe. A

testünkkel azt fejezzük ki, amit belül érzünk és gondolunk, az erósszal a filia és az agapé

szerelmét. A szerelem nélküli erósz csak kielégülés. A szexuális élet akkor lesz sikeres a párok

között, ha fejben és szívben is egyek: akkor az erószban ezt boldogan megélik és megerősítik.

S ha fejben és szívben nincsenek egy hullámhosszon, akkor szexuális életükben is zavarok

fognak keletkezni. Egyetlen szexuálterapeuta sem a nemi szervek vizsgálatával kezdi, nem

buzdít a szexuális praktikák erőltetésére, hanem arra: tegyenek rendet a fejükben és a

szívükben. A jó szexuális élet már csak következmény, de a rossz is.

A filiának nem csak a szexuális élet szabályozása a célja, hanem alapvetően az egész

életvezetés. Az értékrendszer, a világnézet szabja meg a napi lépéseinket: személyes, és családi

szinten is. A legtöbb válóperben arra hivatkoznak a felek, hogy „nem ugyanazok voltak a

fontosak nekünk”, „nem értettük meg egymást”, „más volt az életcélunk”, pedig a szexuális

életük rendben volt. Mi történt? A legélesebb drámaisággal ilyenkor szokott kiderülni, hogy a

szerelmükből hiányzott a szerelem értelmes oldala, a filia, csak az erósz, a vonzalom volt meg.

Pusztán az erószra pedig nem lehet házasságot, jövőt, gyereknevelést, közös öregséget építeni.

Ilyenkor derül ki húsbavágóan, hogy az erósz nem minden: a szerelemnek elválaszthatatlanul

van racionális, intelligens oldala is. Ahogy az én saját életemet sem csak az érzelmeim vezetik,

hiszen akkor szeszélyes, kiszámíthatatlan, minden kis széltől megingó lennék, végső soron

olyan, akivel nem lehet élni – éppúgy a közös életet sem vezethetik csak az érzelmek, hiszen

az élhetetlen lenne. A saját életet az értelem vezeti, figyelő tekintetét az erószra és az agapéra

is vetve. Aki haladni akar, annak határozott értékrendszerre, személyes célokra, vezető

világnézetre van szüksége. Mindez a közös életre is igaz: akik közösen akarnak haladni az élet

hepehupás talaján, azoknak közösen is kell látni, azaz közös értékrendszerre, világnézetre, hitre

van szükségük. A legtöbb válás ezért van, mert vagy nincs saját határozott világnézet, hit,

értékrendszer (azaz éretlenek), vagy nem ismerték meg egymás értékrendszerét, világnézetét

eléggé, s bedőltek az erósz vonzalmának.

Mi a világnézet? A világnézet egy szellemi látás, ahogy látjuk a világot, s benne

önmagunkat, s ehhez a szellemi látáshoz igazítjuk a mindennapi lépéseinket. Az életvezetésünk

tehát csak következmény: a világnézet következménye. Ki, mint gondolkodik, úgy is él. Az életet

előbb döntjük el fejben, s utána valósítjuk meg a konkrét életvitelben. A jó élet is fejben

születik, de az élet elrontását is fejben kezdjük. A gondolkodás alól nincs felmentés: a kő kész

van, az állatot az ösztönei vezetik, nekik nem feladat a létük. Az ember szabad, önmagának

feladott feladat. Önmagának kell kialakítani a saját világnézetét, értékrendszerét, hitét, s ennek

fényénél tud majd haladni az életben. A világnézethez, hithez igazítjuk a barátságainkat,

időbeosztásunkat, pályaválasztásunkat, szórakozásunkat, szenvedésünk mikéntjét,

munkavégzésünket, pénzbeosztásunkat, halálhoz való viszonyulásunkat – és az erósz

megélését, a cölibátust és a házasságot is. Világnézete mindenkinek van, még ha erről soha nem

is gondolkodott, hiszen valahogy mindenki él, valahogy mindenki vezeti az életét. Az életben

nincs semlegesség, annak hangoztatása csak absztrakció. A házasságra való érettséghez

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 79 https://www.ecssz.eu

nélkülözhetetlen a saját világnézet kialakulása: a gyerekkorban passzívan kapott világnézetet

aktívan a sajátunkká kell tenni. Gyermekként nem csak biológiai védettségben neveltek minket,

hanem eleve egy világnézeti burokban is. A saját világnézet, hit, értékrendszer megérleléséhez

érdemes sokat utazni, vitatkozni, olvasni, beszélgetni, dolgozni, tapasztalatokat gyűjteni,

imádkozni, csöndben lenni, példaképeket keresni, közösségben élni. Éretten az tudja vezetni az

életét, akinek érett látása van. Az ösztön hebehurgya, az improvizáció véletlenszerű, a szerencse

vak. Aki ezekre bízza az életét, ne csodálkozzon a rossz gyümölcsökön.

Aki szerelmes, annak filiával is szeretnie kell a másikat, össze kell illeni fejben is.

Nyilvánvalóan az kössön házasságot, aki megérett rá, akinek van érett világnézete, hite,

értékrendszere, erkölcse. A házasságkötés előtt ki kell deríteni, hogy tudjuk-e egymást az

értelmünkkel is szeretni, a szerelem értelmes oldala (filia) milyen közöttünk. Akik egy úton

akarnak járni, azoknak egyformán kell látni: akik egy házasságban akarnak haladni, azoknak

nagyon hasonló világnézetre, hitre, értékrendszerre van szükségük. Ha az életvezetésünket a

legteljesebben a házastársunkkal osztjuk meg, akkor az életvezetés okának is (azaz a

világnézetnek is) a legteljesebben a házastársunkkal kell megegyeznie – ha együtt akarunk

haladni. Csíkszentmihályi

szerint ahogy az egyéni életben, úgy a családi életben is van flow-

áramlat, de ehhez közös hullámhossz kell. A közös élet vezetése a közös látáson múlik. Mindenki

világnézetében vannak életbevágó, fontos, és kevésbé fontos részek. Ha valakivel szeretnék

együtt haladni, az életemet vele a legteljesebben megosztani, akkor vele a legfontosabb

dolgokban szinte egyeznem kell. A világnézet, a fő értékek kérdéseiben nem lehet ellentét, mert

hová is vezetne, ha pl. a házassági hűségről egészen másként gondolkodnánk. A legfontosabb

dolgok a következők: Isten, élet, család, gyerek, erkölcs, becsület, egészség, bűn. Ezeken a

területeken, ha ellentét van, alapjaiban bénítja meg, lassítja le, terheli meg, vagy egyenesen

alapjaiban fúrja meg a házasságot. Amikor kiderül a nagy különbség a fő kérdésekben, akkor

vagy a hosszú távú tűrés, kompromisszum, állandó egyezkedés lesz napirenden, vagy a

cinikusság, a bíróság előtti veszekedés. Azon mondások, hogy „a változatosság

gyönyörködtet”, „az ellentétek vonzzák egymást” nem lehet igaz az élet fő kérdéseiben, hanem

csak a kevésbé fontos területeken. Kevésbé fontos az ízlés, hobby kérdése: ezek bár fontosak,

de nem kell feltétlenül egyeznünk. Itt vihetünk egymás életébe színességet, változatosságot. A

házasság előtti szexualitás nagy veszélye, hogy annak örömélménye képes többet behazudni a

pároknak az összeillésről, mint ami a realitás. Sok fiatal azért szalad bele meggondolatlanul egy

házasságba, mert a szexualitást már kipróbálták, élvezték, „ugyanolyan pizzát rendeltek,

ugyanolyan a zenei stílus – tehát összeillenek”. Az előre lopott szexualitás eltakarja a filia

szerelem hiányát, mélységes különbözőségét. A szexuális megtartóztatásnak épp az az egyik

értelme, hogy másra legyen több idő, erő, figyelem, energia. Testi kontaktus nélkül még mindig

könnyebben szakítunk, ha megértjük, hogy az erósz első felindulása mögött a filia és az agapé

semmilyen tartalma nincs jelen. A világnézeti különbség nem a tojásrántotta elkészítésénél fog

válságot okozni, hanem amikor fellép egy nagy öröm vagy egy nagy gond a közös életben, azaz

a határhelyzetekben. Amikor be kell osztani a házasságra kapott ajándékpénzt, amikor fellép

egy súlyos betegség, amikor „váratlanul” gyerek érkezik, amikor a becsületért áldozatot kell

hozni, amikor az egyik szülőt ápolni kell, amikor az egyik fényes előmenetelnek örvend, amikor

kísértésbe kerül a házastársi hűség stb. A kevésbé szélsőséges hétköznapokban kevésbé okoz

feszültséget a különböző világnézet, sőt, még lehet is lépegetni egy darabig együtt, jóllehet a

mélyben igazából ekkor sem működik. Amikor különösen szükségünk van a társunkra, azok a

Csíkszentmihályi Mihály: Flow. Az áramlat. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2015, 229-240.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 80 https://www.ecssz.eu

határhelyzetek, a nagy örömök és nagy gondok, és éppen az a csőd, hogy a más világnézetű

pont ekkor nem tud, nem képes velem lenni, nem tud segíteni, nem érti, nem éli át igazán

örömömet és bajomat – és pont ekkor maradok egyedül. Házasságot nem erre kötünk, hanem

arra szövetkezünk, hogy jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan veled leszek. Szarka Miklós

pedig azt hangsúlyozza: ha a lét, a házasság értelme közös, akkor abban rengeteg erőforrás

van.

Az elit mintája, ereje, értékei

Az életdöntések meghozatalakor tekintetünket érdemes az elitre vetni. Az életdöntések

ugyanis a teljességre és az ahhoz vezető jövőre vonatkoznak: még nincsenek kész,

tulajdonképpen élettervek. Ha pedig a jövőre vonatkozó döntéseket hozunk, ha bevetjük

önmagunkat egy jövő felé, ha vágányt állítunk a sok-sok lehetőség közepette, akkor fontos

tudni, hogy merre is van a jobb jövő, ami az igaz teljesség felé vezet. Aki a jövőt elvéti, az a

jelent rosszul irányítja be – elvéti a jelent és a jövőt is. Ezért létkérdés, hogy lelki szemeinkkel

a vágányállítás előtt kutassuk a jövőt.

A jó elit húzó erejének jelentőségét lehetne szemléltetni pl. Kolumbusz példáján keresztül.

Akkoriban elterjedt volt az az általános felfogás, miszerint a Föld lapos, a szélén le lehet esni.

Fellépett azonban egy előre merészkedő elit, Kolumbusz, aki másként gondolta. A széles

közfelfogás hogyan viszonyult az elithez? Kinevette, tudománytalannak, istentelennek,

rendfelforgatónak, öngyilkosnak, társadalomellenesnek tartotta. Azonban Kolumbusz hazatérte

után a közfelfogás lépett egy nagyot arra a szintre, ahol Kolumbusz hónapokkal korábban már

járt, s közben keletkezett egy újabb előremerészkedő elit. Mindebből jól leolvasható az elit

jelentősége az életvezetésre vonatkozóan. Egyrészt az elit eltökélt az örök értékekben, nem

alkalmazkodik a kor morális színvonalához, pl. a házasság előtti együttélés „szokásához”.

Aztán az elit sejti a jobb jövőt: mivel az életdöntések a jövőre vonatkoznak, nagy hiba lenne,

ha csak hátra néznénk (a múlt felé) vagy oldalra (kortársak felé). A nagy életdöntésekhez ezért

nem elég csak a múltat boncolgató pszichoanalízis, vagy a jelen széles szokásait elemző

szociológiai adatok. Akinek jövője van, annak érdeke kutató szemekkel vizslatni: ki tudja a

jobb jövőt? A döntéshozó embernek, mivel egy élete van, az életideje visszafordíthatatlan, ezért

elemi érdeke, hogy az igazabb, jobb jövőre tegye fel az életét. Az elitben továbbá van életstílus,

amit másolni nem szégyen: az ember mindig is tanulékony, mintakövető lény, tanulni pedig az

elittől érdemes. Végül a jó elitben van egy hihetetlen, olykor nem evilági pszichés energia,

elszántság, makacs hit, transzcendens dinamika. Lelkesedés, a Lélektől kapott tűz, huzat,

életkedv. Sokan tudják „elméletileg”, hogyan is kellene élniük, de nincs lelki erejük hozzá. A

profetikus elittől, a prométheuszi tűzgyújtóktól, a szentektől lehet életenergiát nyerni. Elitnek

lenni egy jó hasonlat szerint azt jelenti: előrefelé machétával vágni az ismeretlen dzsungelt,

hátrafelé pedig dobálni a kockacukrokat: „erre gyertek, erre érdemes!” Azaz előrefelé bátran

lépni, kockáztatni, a közfelfogást túlszárnyalni, új utakra merészkedni, tűrni a kinevetést,

megvetést – hátrafelé pedig kedvesnek, meghívónak, felkarolónak lenni. Nem fordítva:

előrefelé gyávának, hátrafelé pedig lenézőnek… Így értve elitnek lenni egyáltalán nem gőg,

hanem szolgálat: új utakat kockáztatni, a jóban makacsul kitartani, az elesettek és fejlődésben

lévők felé pedig meghívónak, kedvesnek lenni. Persze ha jól meggondoljuk, valójában

mindenki egy nagy emberláncban van: vannak előttünk járó elitek, s vannak, akiknek én vagyok

SZARKA MIKLÓS: Házasságra felkészítő beszélgetések. Kálvin, Budapest, 2013, 107-120.

European Family Science Journal Papp • Különböző értékrendszerekkel

IV. évf. 2021/1 81 https://www.ecssz.eu

az elit (saját testvér, tanítvány, fiatalabb generáció). Ismét megerősödik szentháromságos

személyfogalmunk érvényessége: eredendően össze vagyunk kapcsolva, egymást kézen fogva

tudjuk a teljesség, vagy sajnos a romlás felé vinni: a jó elit a jobb jövő felé viszi a személyeket

és közösségeket, de ha az elit romlott, vagy rossz elitet követünk, akkor az egész közösség a

romlás felé tart.

Konklúzió

Minden igaz tudomány kutatja a maga hozzájárulását a gyümölcsözőbb házasságokhoz és

családi élethez. Az elhivatott tudományosság azonban elhivatott interdiszciplináris

együttműködést igényel. Így az etika is bátran hangoztatja a maga szempontjait. Ebből a

legelső, hogy stabil közösségi élet nincs stabil értékrendszer nélkül. A jövő kihívása, hogy az

értékek zűrzavarában hogyan tudnak a családok, a pedagógia, a tudományok, a közösségek, az

egyházak hozzájárulni az érett értékrendszerek kialakulásához. Az etika

mint holisztikus

tudomány mindig az egész és a rész viszonyát hangsúlyozza: ha stabil az egész látása, akkor a

résznek (pénz, erósz, betegség, munka) könnyebben megtaláljuk a helyi értékét. De ha az origó

hibás, ha egész látásmódja torz, ideologikus, naiv, akkor a részek helyi értéke is felborul, s az

együttélés stabilitása is felborul. Az egész látásért nagyobb felelőssége van az elitnek, jó elitet

követve sokak tudnak igazabban élni.

NYÍRI TAMÁS: Alapvető etika. Szent István Társulat, Budapest, 1994, 30.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 82 https://www.ecssz.eu

Demográfiai helyzetünk: válság vagy csőd?

Johann Reichert

Kézenfekvő a demográfiai helyzetet a számok nyelvén, a statisztikai adatokból leírni, ám

mielőtt erre térnénk, hasznosnak ígérkezik néhány fogalom és folyamat értelmezése.

A család

Dolgozatunk legbizonytalanabb fogalma ez a kategória, amely ráadásul központi szerepben

van. A család definiálása körül késhegyig menő ideológiai, nyelvi-hatalmi harc folyik. Ezért

bevezetésül járjuk azt körül több szempontból.

A család természeti gyökere a teremtés rendjéből nyilvánvaló. A Római levél 1,18–32

közti okfejtés is megerősít bennünket abban, hogy a család nem más, mint Isten emberteremtő

tervének megvalósulása. Minden új ember egy nő és egy férfi szerelméből, Isten teremtő

erejének közbejöttével lép be a teremtett világba. Ez a természetes család, ez a család mint

társas jelenség természetes oka. Az embert vizsgáló tudományok egybehangzó tanítása is

megerősít abban, hogy minden egyes emberi személy harmonikus személyiségfejlődéséhez egy

anya és egy apa szükségeltetik. Minél fiatalabb korban kényszerül egy ember nélkülözni az

anyát vagy az apát, annál kevesebb esélye marad a harmonikus személyiségfejlődésre. A

legkönnyebben belátható mozzanat, hogy a természet rendje szerint a magzatkorú ember

egyáltalán nem is létezhet az anyai test nélkül, de a tudomány kimutatta már az anya és a magzat

lelki kapcsolatát, annak jelentőségét is. Mutatis mutandis mindez érvényes az apaságra is; az

apa a gyermek harmonikus személyiségfejlődéséhez ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint az anya.

Amilyen mélyre csak ellátunk az emberiség történetében, a vérségi kapcsolat jelentőségét

mindig felismerjük. Hogy nők és férfiak milyen kötelékben éltek egymással, arra többféle

rendet is szokásba hoztak a különféle populációk az idők folyamán, de olyant soha nem talált a

kutatás, hogy egy adott közösségben nem volt semmiféle szokásjog a családról, vagyis arról a

közösségről, amelynek értelme a történelemben mindenkor és mindenhol elsősorban az utódok

társadalomba illesztése volt. Vagyis minden gyermek bekerült egy családba, a

kommunikációját, a vallását, a társadalmi helyzetét, a javakhoz való viszonyát ez határozta

meg. Az egyének számára a család volt a mindennapos társas élet, a társadalmi beilleszkedés

első számú kerete. A normaszegőre kiszabható egyik legsúlyosabb büntetés a kitaszítás volt a

családból. A nép gyarapodása nem volt más, mint a szaporaság miatt új családok létrejötte.

Isten ígérete Ábrahámnak először is az volt, hogy „nagy néppé teszlek”, másodszor az, hogy

„megáldalak” (1Mózes 12,1). Ha hit nélkül forgatjuk a Bibliát, vagy értékeljük a történelmet,

akkor is észre kell vennünk, hogy a nagy néppé válás természetes törekvése minden harmonikus

személyiségnek. Ugyanezt tanítja a biológia is, a természet által minden egyes élőlénybe beírt

parancs: az Élet parancsa.

A történettudomány sokféle családmodellt talált az emberiség múltjában. Mi most csak

megemlékezünk az ószövetségi választott nép körében dívott nagy családról, illetve, hogy a

válás is megengedett volt. Ezzel szemben Jézus azt tanította (pl. Mt 19, 1–12), hogy a férj és

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 83 https://www.ecssz.eu

feleség „nem két test, hanem csak egy”. Ez félreérthetetlen metaforája a megbonthatatlan

összetartozásnak. A keresztény házasságban egy férfi és egy nő „nem két test, hanem csak

egy”. A nem keresztény házasságfelfogás koronként, kultúránként más és más. Minden

házasság és család értelme azonban a történelemben ugyanaz volt: a szaporodás, az új

nemzedék világra segítése testben is, lélekben is, szellemben is. Tehát az utódok világra

hozatala, mentális és szellemi felnevelése, hogy folytatni tudják az elődök életét.

Az államok, mint a nép, a nemzet, vagy csak egyszerűen az alattvalók életének, tovább

élésének, gyarapodásának intézményes vezetői egyik legfontosabb kötelességüknek

tekintették a gyermekek védelmét. Az egyes személyek napi életvitelét a történelemben a

vallások szabályozták, az ún. nyugati államok pedig a felvilágosodás koráig támogatták a

vallási szabályok betartását ezen a téren. A jó állami vezetés tisztában volt azzal a

megfellebbezhetetlen igazsággal, hogy annál jobb a népnek, minél számosabb. Tehát a

szaporaságot védték, támogatták.

Modern korunkban, vagyis a felvilágosodás új eszméinek térhódítása és az állami

törvényhozói gyakorlatba történt bejutása óta a nép gyarapodását egyre inkább mint anyagi

gazdagodást értelmezték, az új nemzedék megszületésének megakadályozása pedig

nemzedékről nemzedékre mind elfogadottabb gyakorlattá vált. Történelmi áttörést az 1960-

as évek hoztak, amikor a fogamzásgátló tabletta megjelenése és viharosan gyors elterjedése

alapjaiban rendítette meg azon populációk életét, amelyek körében elterjedt. Vitán felül

igaz, hogy a fogamzásgátló tabletta az egész nyugati civilizációra leselkedő legnagyobb

veszély.

A nyugati gondolkodás új fordulata, hogy a természetes nem, mint születési adottság helyett

a társadalmi nemet, mint egyéni választást hirdeti. Ez az irányzat, mint a szabadság

természetellenes értelmezése nyilvánvalóan pusztulásba viszi a saját híveit, hiszen belülről meg

nem újuló csoportokat teremt. A baj elsősorban az, ezzel a felfogással (amelyet

genderelméletnek neveznek), hogy újabb híveit a természetes módon szaporodó populációktól

vonja el. A genderelmélet hívei tehát a természetes módon élő populációk társadalmi testén

élősködnek.

A felvilágosodás, illetve némely 19. századi eszme hatására az anyagi viszonyok túlságosan

nagy szerepet játszanak az emberek, a társadalmak és az államok gondolkodásmódjában. Ennek

20. századi kvintesszenciája a fogyasztói társadalom, amely eszményíti azt az életformát,

amelyiknek célja a minél több élvezet, öröm, anyagi jó megszerzése. Ez az igény párosul a

szabadság felelőtlenségként értelmezésével, aminek eredője, hogy az ember nyugodt

lelkiismerettel fogyaszthatja a másik embert is. Közfelfogás szerint az ember és ember közti

kapcsolat közös megegyezéssel felbontható, a házasság sem egyéb, mint afféle üzleti

szerződés. Ez a szemlélet ma uralkodó a fejlett nyugaton, Magyarországon is.

Ez tökéletesen ellentétes a házasság természetes, egyszersmind keresztény értelmezésével.

A keresztény értelmezés világos, fentebb utaltunk már pl. Mt 19,1–12-re. A házasság

természetes értelmezésével azért ellentétes a korlátlan felbonthatóság, mert (mint fentebb

kifejtettük) a házasság értelme a családalapítás, azaz a következő nemzedék világra segítése és

beillesztése az Életbe, a társadalomba. Természetes erkölccsel pl. a gyermektelen kapcsolat

nyilván felbontható, amint a gyermekek felnevelésének befejeztével is érthető a kapcsolat

felbontása. (Habár jól ismerünk számos esetet, amikor huszonéves fiatal emberek szorultak

pszichológiai kezelésre szüleik válása miatt, tehát azt megmondani, hogy mikor ért véget egy

házasságban a gyermeknevelés, tulajdonképpen lehetetlen. Továbbá felelős párnak az unokák

is feladatot jelentenek.) A „fogyasztói társadalom” kifejezés az önpusztítás szinonimája, ez

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 84 https://www.ecssz.eu

kiváltképpen a fogyasztás és a házasság, azaz a fogyasztás és a család inkompatibilitásán

mutatkozik meg. A család ugyanis természeténél fogva takarékosabb, mint ha ugyanannyi

ember magányosan él — a fogyasztói szemlélet ezért ellentétes a családdal.

Összegzés: A történelem tanúsága szerint a család vérségi kapcsolat, amelynek célja a

következő nemzedék harmonikus felnevelése. Tehát a család a nép, a nemzet reprodukciójának

semmivel sem pótolható egysége.

Férfi, nő, gyermek

A szerepek feltérképezését a gyermeki szereppel kell kezdenünk, elvégre mindenki

csecsemőnek születik, és a gyermeki élet határozza meg a felnőttkort.

Magyarországon rossz gyermeknek lenni. Évtizedek óta rossz. A harmadik nemzedék is

felnőtt már úgy, hogy tömegesen fosztották meg a harmonikus személyiségfejlődés

alapfeltételeitől. Sok milliónyi mai felnőttnek nem volt egészséges lelki viszonya az apjával,

mert az 1945 utáni káoszban sok apa elveszett (illetve a gyermek számára ismeretlen maradt),

az 1956 utáni össznépi lelki távlatvesztésben rohamosan emelkedett a válások száma, aztán

1990-től a házasságon kívüli gyermekek aránya. Közben megváltozott a nők élethelyzete is.

1945 után a nők első feladata lett helytállni a termelésben… a gyermekszülés és -nevelés afféle

magánéleti hobbivá silányult; az 1960-as évektől egyre többen választották a „családtervezést”

(a fogalomra még visszatérünk), a magyar társadalom régi tehertétele, az egykézés még

gyakoribb lett. Egyre több gyermek nőtt fel harmonikus anya–apa–család minta nélkül.

A koedukált iskola hátránya. Az 1960-as években elterjedt és azóta általános koedukált

iskolai oktatás-nevelés fiúellenes. A koedukált iskolában a lányos tulajdonságok (komformitás,

kisebb mozgásigény, alárendeltségi viszonyok elfogadása, előírások betartása, monotóniatűrés

stb.) mindig előnyt jelentettek a fiús tulajdonságokkal szemben (szabályok alkalmankénti

áthágása, nagyobb mozgásigény, vezetői szerepre törés, változatosságra törekvés, önállóságra

törekvés stb.). Ennek hosszú távú következménye lett, hogy a lányok iskolai eredményei jobbak

a fiúkénál, így hovatovább minden magas presztízsű szakmában többségbe kerültek; másfelől

viszont a fiúk (illetve immár férfiak) jelentős hányada nem találja a helyét a társadalomban.

Kisebb baj, hogy a munkaerőpiacon, nagyobb, hogy egyáltalán nem talál életcélt, nem tudja,

mihez kezdjen magával, képtelen célokat kitűzni önmaga elé.

A férfiatlan férfiak és a nőietlen nők társadalma permanens válságban van. Mivel a

middle-class leányai szorgalmasan, konformistán módon, ellenkezés nélkül szépen elvégzik az

összes iskolát, kiváló munkaerővé válnak, a gazdasági életben sokan találnak maguknak jól

fizető állást nem sokkal a felsőfokú tanulmányaik befejezése után. Ezek a nők nem szülnek,

legalábbis 33–35 éves koruk előtt nem. Tanultak, perfekt védekeznek a terhesség ellen, idővel

átesnek egy vagy több vadházasságon (elegánsan párkapcsolatnak kell mondani), és végül

(egész csinos bankszámlával a tarsolyukban) rájönnek, hogy kellene már egy gyerek. Nagy

többségük legfeljebb egyetlen gyermeket szül. Ebben a társadalmi szegmensben a

„családtervezés” szó mindig ugyanazt jelenti: ’Rendszeresen élek nemi életet, de nem akarok

gyermeket. Gyermeket majd később, egyszer fogok akarni.’ Tehát a ’családtervezés’ nem más,

mint szalonképesen előadott gyermekellenesség.

A middle-class fiai közben rászoknak, hogy szexuális igényeiket könnyen, gyorsan,

változatosan elégíthetik ki, hiszen a nők nem akarnak „egész embert”, csupán rövidebb-

hosszabb kapcsolatot. Mivel a nők „függetlenek”, „szabadok”, a férfiaknak nem kell

felelősséget vállalniuk értük, sőt semmiért sem. Elvész a legfontosabb férfias karakterjegy, a

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 85 https://www.ecssz.eu

felelősségviselés. Férfiak tömege él hosszú-hosszú, két–három évtizedesre nyúló

kamaszkorban. Idővel azt is meg kell szokniuk, hogy a gyermekeikért sem kell jóformán

semmilyen felelősséget vállalniuk, mert a nők nemhogy nem követelik meg, nem is engedik.

A high-class túl kicsi ahhoz, hogy érdemes legyen hosszan szólni róla, viszont az underclass

paradox módon jobban őrzi a család intézményét, sőt (negatív megítélés szerint

tudatlanságában) a természetes erkölcsöt is. Ezen azt értjük, hogy az underclassnak több

gyermeke születik, mint a middle-classnak. Ez össztársadalmi szempontból nagyon rossz,

hiszen a folyamatos lecsúszás alapja; viszont másfelől mégis jó, mert ha a middle-class

„teljesítményére” hagyatkoznánk, akkor a magyar társadalom már a demográfiai katasztrófában

lenne.

A nemiség kilúgozása az Életből. Mivel a szexelés elveszítette természetes szerepét az

Életben, azaz a gyermeknemzést, mostanra a szexelők is tömegesen veszítik el a nemi

karakterüket. A férfiak férfiatlanok, a nők nőietlenek. Ma a „férfias” azt jelenti, hogy valaki

„macsó”, gazdag, erős, megszerzi, amit akar, váltogatja a nőket, de családfő senki sem akar

lenni. A felszabadult, modern nőnek csak egy dolog nem szerepel a céljai közt: hogy a

hatvanadik születésnapján gyermekei és unkái hada vegye körül az ünnepi asztalt. A ’mater

familias’ ma igen kevés húszévesnek a célja. A természetesség száműzésével mind szélesebb

teret nyer mindenféle paráznaság is, kezdve a szimpla homoszexualitáson (Németországban

már nyíltan lépnek fel a bestioszexualitás legalizálásáért).

A genderpróféták minden erőfeszítése sem tudja felülírni a természeti törvényt: a szexualitás

tanult viselkedésforma. A mai ifjúság a szexszel nem természetes körülmények közt ismerkedik

meg. A csecsemők, kisgyermekek nem tudnak a szüleikhez természetesen idomulni, mert

tömegesen nőnek föl a két szülő harmonikus kapcsolata nélkül. Érzékelik a felnőttek nemi

zavarodottságát, bizonytalanságát (a mama, papa barátai, barátnői, a második, harmadik

„apuka”, „anyuka” stb.). Aztán rájuk szakad az interneten burjánzó irreális pornóvilág,

természetellenes formájú nőkkel és férfiakkal, akikhez képest saját magukat csúnyának,

korcsnak látják, természetellenes aktusokkal, amit tetéznek a „közösségi hálón” kialakuló

irreális kapcsolatok (a másik megfoghatatlan, nincsen igazi arca, valósága). A természetellenes

nemi megnyilvánulásoknak nem valamiféle genetikai meghatározottság az oka, hanem a

felnőttek mutatta példa.

A nemi erkölcs. A szexuális életében szeretné a legtöbb ember a leginkább a „szabadságot”.

Lehessen szexelni bárkivel, bármilyen életkorban, bármilyen helyen, bármilyen társadalmi

státuszban; feltéve, hogy a másik is akarja. És miért ne akarná, elvégre az a másik is „szabad”

akar lenni. A liberálisok ezt a „szabadságvágyat” lovagolták meg, ideológiát gyártottak arra,

hogy ez így jó. Ügyes szellemi bukfenccel éppen az ép lelkű ember intimitásvágyát fordították

a visszájára: érvelésük szerint a szex magánügy, amibe senkinek (főleg az államnak és az

„egyháznak”, a „papnak”) nem lehet beleszólása. Ugyanezek a liberálisok a szex igazi

intimitását egyben fel is számolták, és ami a nemiségben tulajdonképpen magánügy, a szexuális

cselekedetet a legszélesebb nyilvánosság elé vitték. A mai fiatalok hamarabb találkoznak

kemény pornóval, mintsem hogy egyáltalán érdeklődnének iránta, sőt tömegek teszik

közszemlére a saját szexuális életüket az interneten. Nyilvánvaló az is, hogy semmi sem

gátolhatja a „szabadság” megvalósítását… Hogy egymást szerető párok gyermekek világra

hozatalára és felnevelésére szövetkeznek, élethossziglan — ilyen elvárást vagy életcélt sok-

sok millióan már meg sem fogalmaznak önmagukkal szemben. Más szavakkal: megszűnt

a nemi erkölcs.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 86 https://www.ecssz.eu

A nemiség: közügy

A „végtelen nemi szabadság” a gyakorlatban nem működik, nem is működhet, a nemiségről

nem véletlenül gondolják a történelem hajnala óta, hogy nem csak magánügy. Az államok nem

is vették félvállról a dolgot. A szexelés magánügy, de a következményei a legkevésbé sem azok.

A felnőttek „házasságra kényszerítése” a nép reprodukciójának az alapja, felelős országvezetés

a következő nemzedék érdekében védte a házasságot. Az, hogy az egyes felnőttek kiéljék a

szabad szexelés iránti vágyukat, nem szerepelt az országvezetés céljai között. Röviden: a

házasságnak nem az volt a legfontosabb célja, hogy a házastársak jól érezzék magukat,

hanem hogy a gyermekek a lehető legjobb mentális körülmények közt nőjenek föl. A

felbonthatatlan házasság egyben a legerősebb nő- és anyavédő gyakorlat is volt. A nő igazi

kizsákmányolása az „egyenjogúság”: legyen munkaviszonya, tartsa el önmagát, álljon készen

a szexre mindenkor, de nehogy teherbe essen. És végül (amikor már nem fiatal és kívánatos)

gondoskodjék a férfiról, ha nem akar magányos maradni…

A házasság és a családi kötelék a történelem hajnala óta egyben a legfontosabb szociális

ellátórendszer is. Évezredeken át a magányos ember halálra volt ítélve. Magától senki sem

vágyott a magányra, a kitaszítás a legtöbb közösségben az egyik legsúlyosabb büntetésnek

számított. Az az új fejlemény, hogy tömegek élnek magányosan, sőt kifejezetten akarnak is

magányosan élni — természetellenes. Az ember társas lény, szociális háló nélkül elpusztul. Az

egyedül élni vágyók szeretnék, ha a többiek üzleti alapon gondoskodnának róluk, és nem

szeretnének senkivel sem „ráfizetéses” kapcsolatot. Ez érvényes a szexuális kapcsolataikra is,

és minden más emberi kapcsolatukra is. A büszke magányosok kora ez.

A legpusztítóbb nemzeti átverés: a nyugdíj. Az állami nyugdíjrendszer sokakban azt a

képzetet kelti, hogy öregkorukra biztosan lesz megélhetésük, elvégre az állam majd

gondoskodik a nyugdíjukról, nem kell tehát saját gyermeket nevelniük. Éppen mert általános a

felelősségvállalás kerülése, s vele a gyermektelenség, mára idős magyarok milliói lettek

magányosak, a nyugdíjrendszer pedig biztosan össze fog omlani a közeljövőben. Ezt persze a

politika igyekszik nem észrevenni, mivel minden párt úgy gondolja, hogy aki kimondja ezt a

nyilvánvaló igazságot, azt a választók kiszavazzák a parlamentből a következő választáson. A

valóságban a nyugdíjrendszer összeomlása már zajlik, erről később szólunk.

Nyelvészeti kitérő

A család intézményének válsága tükröződik a nyelvben is. Olyan kapcsolatba kerülnek

emberek (nagyobbik hányaduk akaratán kívül), amire nincsen szó. A nyelv nem hazudik, az

embernek nem lehet két apukája, és az ép lelkű gyermek pontosan érti, érzi is ezt, elvégre benne

(még) él a természet törvénye. Igen nehéz helyzetben van az a kamasz is, aki mellé beköltözik

a lakásba egy korban is hozzá illő másik kamasz, és testvérének kellene tekintenie… de hát a

szó (jelentése magyarul egyazon test és vér, vagyis közös szülőktől származás) is jelzi, hogy ez

nonszensz.

Ugyanakkor feltámadhatna egy kíméletlenül pontos, régi kifejezés, amelyet egyébként

osztatlan ellenszenv övezett a történelemben mindig. Ez a szó az ágyas, ami a házasság helyett

alkalmazott állandó női partnert jelentette. Ma a fiatal nők tömegesen lépnek ágyasi szerepbe,

de ahelyett, hogy szembenéznének státuszukkal (amit az ágyas pontosan ír le), inkább élettárs-

nak, barátnő-nek, esetleg kapcsolat-nak, elegánsabb megevezéssel partner-nek nevezik ezt a

zsákutcás élethelyzetet.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 87 https://www.ecssz.eu

A magyar nyelv nagyon pontos: házasság-nak nevezi a család alapját, ami azt jelenti, hogy

ők közös házban élnek, sőt házas-ság nélkül nem is lehet normálisan élni, elvégre akinek nincs

saját háza, az nem a maga ura. Mutatis mutandis az egyedül élő embernek nem kell és nem is

jár ház, hiszen a normális ház-tartás nem egy ember feladata, vannak női és férfi feladatok a

háztartásban, a háznak megvan a női és a férfi tere, része is, amik kiegészítik egymást.

A számok nyelvén

A természettudományt némelyek azért tartják többre a társadalomtudománynál, mert képes

„jósolni”, azaz előre megmondani, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén mi fog történni.

A statisztika nehéz tudomány, társadalomtudomány, de az egyik szegmense közel áll a

természettudományokhoz: a demográfia. A demográfia természetes egységekkel (emberekkel)

számol, és az emberek életútját a természet elég nagy pontossággal kijelöli. Ezért lehetséges

hosszabb időre előre is „jósolni”, vagyis nagy biztonsággal megmondani, mi lesz. A

következőkben ki fogunk mondani olyan „jóslatokat” is, amelyektől némely demográfus

írásban ódzkodik, mert félnek a rossz hír hozóinak sorsától.

Hogyan értsük a lélekszámot?

A magyarság lélekszámáról az a közhely kering, hogy „fogyunk”. Számokkal: 1949-ben

9,2 millió lakosa volt Magyarországnak, ez emelkedett 1980-ig, amikor 10,7 millióval tetőzött.

Azóta csökken, 2013-ban 9,9 millió volt. Ez a számsor azonban inkább takarja a lényeget,

mintsem megmutatja.

A lényeg a népesség struktúrája. A 0–15 évesek létszáma 1980-ban 2,47 millió volt, 2013-

ban 1,53 millió, arányuk a népességben 32 év alatt 23%-ról 15,5%-ra csökkent. A másik oldalon

a 60 évesnél idősebbek száma 1,83 millióról 2,36 millióra, 17%-ról 23,9%-ra emelkedett. Ha

távolabb nézünk a múltba, akkor azt látjuk, hogy az első modern népszámláláskor, 1870-ben a

mai országterület lakosságának 52,1%-a volt 1–25 éves, ez az arány 2013-ban csupán 26,8%,

míg a 60 év fölöttiek aránya 5,1%-ról nőtt 23,9%-ra.

Népességhiány. Az 1–15 éves korosztály lélekszáma 1870-ben 1 745 ezer, 2013-ban 1 443

ezer. Száz felnőttre 1870-ben 53 gyermek jutott, ugyanez a szám 2013-ban kevesebb mint 24.

Eközben a 60 éven fölüliek száma az 1870-es 303 ezerről 2013-ra 2 364 ezerre nőtt. Ez

lélekszámban 7,55-szörös növekedés. Ha az összlakosság is ilyen arányban nőtt volna, akkor

ma 37,8 milliós ország volna. A világ népessége 1870-ben kb. 1 450 millió volt, azóta az

ötszörösére nőtt. Ha Magyarország lélekszáma azóta az ötszörösére nőtt volna, akkor több mint

25 millió embernek kellene élnie az országban.

2014-ben száz aktív korúra 61,4 gyermek- és időskorú jutott. 1870-ben csak kb. 54-et kellett

eltartania a felnőtt népességnek, tehát ma nagyobb az eltartásteher, mint 1870-ben volt —

viszont akkor a jövőbe fektettek (hiszen gyermekeket tartottak el), ma ellenben a múltba (hiszen

az eltartottak több mint 60%-a idős). Még egy példa: Tolna megye lélekszáma 1870-ben 225

ezer volt, 1990-ben 253 ezer, 2015-ben az 1870-es szint alá esett. Tolnában 2011-ben 1806

gyermek született, ami a hírhedten gyermektelen 1960-as évekbelinek is alig több mint 60%-a.

Az utóbbi hatvan évben több mint hatmillió (!) művi vetélést végeztek el hivatalosan

Magyarországon. Ebből kiindulva mondhatjuk, hogy Magyarország mai lélekszámának

legalább 18 milliónak kellene lennie.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 88 https://www.ecssz.eu

Összegezve: Magyarország népe önmagát pusztítja el azzal, hogy nem szaporodik. Nem

külföldi összeesküvésnek, nem gazdasági nehézségeknek vagy háborúknak, a magyarság

kizárólag önmagának köszönheti a sorvadását.

Nők és termékenység

Az élővilágbeli populációkat megfigyelő kutatók úgy számítanak, hogy csak egyetlen adatra

figyelnek: mennyi az adott területen élő ivarérett női egyedek száma az adott fajból? Ha ezt

tudják, pontosan kirajzolódik a jövő, ugyanis valójában ez az egyetlen előremutató adat: a

szaporodni képes egyedek száma és a szaporaságuk — ami természetes körülmények között

minden fajnál konstans; kivéve az embert. A szülőképes korú (15–45) éves nők száma

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 89 https://www.ecssz.eu

Magyarországon 1870-ben 1 195 ezer volt, 1920-ban 2 035 ezer, 1980-ban 2 298 ezer, 2013-

ban 2 081 ezer, és pontosan látható a következő 15 év csökkenő tendenciája, pl. hogy 2021-ben

csupán 1 827 ezer lesz.

A termékenység még jobban csökken: az 1870-es 5,28-ról (ami azt jelenti, hogy 100 nő 528

gyermeket szült), 1920-ra 3,84-re süllyedt, 1980-ra 2,12-re, 2011-ben 1,32-nél tartott. Az első

világháború előtti időszakban évi kb. 180 ezer gyermek született (s az 1910. évi lélekszám 7 611

ezer volt!). Ez a szám második világháborúig egyenletesen csökkent, egészen 153 ezerig. A

háború után magas volt, 1956 előtt az abortusztilalom szigorú betartatása miatt kb. 200 ezres

évjáratok születtek. A Kádár-rezsim alatt a születésszám csökkent, az 1956-os 192 ezerről a

’80-as évek végére valamivel 120 ezer fölé. A demokrácia nem hozott trendfordulót, sőt: a

Bokros-csomag hatására 10%-kal csökkent az éves gyermekszám, a 2008-as válság után pedig

ismét 10%-os volt a visszaesés, jelenleg évi 90 ezer újszülöttel számolhatunk.

Összegezve: míg 1870-ben száz nő több mint 520 gyermeket szült, ma már csak mintegy

130-at, ami azt jelenti, hogy 100 szülőképes korú nő helyére egy emberöltő múltán csak kb.

65 fog állni, akik — ha a trend folytatódik — csak nagyjából 40 leányt hoznak világra.

Mindeközben a várható élettartam növekszik, nyilván persze nem az örökkévalóságig.

Trianon: kész tény

Történelmi távlat. Kutatások szerint a Föld népessége 1804-ben 1 milliárd fő volt.

Ugyanakkor a Magyar Szent Korona országaiban tíz és fél millióan éltek, tehát nagyjából

minden századik földlakó a magyar király alattvalója volt. Kétszáz év telt el. Ma nincsen sem

Magyar Királyság, sem egységes magyar ország. Az emberiség lélekszáma 2011-ben átlépte a

7 milliárdot, Magyarországé viszont 10 millió alá csökkent. Az elmúlt kétszáz év a magyarság

számára hol kisebb, hol nagyobb bukásokat hozott, egyszer zuhanást, máskor csak lassú, de

megállíthatatlan süllyedést.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 90 https://www.ecssz.eu

A Kárpát-medence magyarsága. A Kárpát-medencének azon a vidékein, amelyek 1918–

20-ban más államok fennhatósága alá kerültek, immár egy évszázada, három nemzedék óta

üldözik a magyar nyelvet. Az államnyelv ismerete előny a napi megélhetésben, továbbá az új

uralkodó etnikumok mindenütt szaporábbak a magyaroknál, a magát magyarnak valló népesség

aránya folyamatosan csökken. A 2004. december 5-ei népszavazás ország-világ előtt

bizonyította, hogy a mai Magyarország lakosságának nagy többsége felmondta a nemzeti

összetartozást az utódállamokban élő magyarokkal.

A fentebb ismertetett folyamatok fényében nincsen semmi meglepő abban a tényben, hogy

a történelmi Magyar Királyság területén 2011-ben 10,4 millióan vallották magukat magyar

nemzetiségűnek; ebből 8,3 millióan Magyarországon, ahol a magyar nemzetiségűek aránya

83,7% — ezekről a tényekről a magyar nemzeti közgondolkodás és a magyar politikai

közbeszéd egyaránt nem hajlandó tudomást venni.

Egyébként a történelmi Magyar Királyság területén rohamosan szorul vissza a

magyarság. 2001-ben a 26,8 millió lakosból még 11,8 millióan voltak magyarok, 2011-ben a

25,7 millióból már csak 10,4 millióan, vagyis az elmúlt évtizedben a történelmi országterületen

kizárólag a magyar népesség fogyott, és fogyatkozása gyorsuló ütemű.

Az utódállamok magyarsága rövidesen elfogy. Az utódállamok közül Horvátország,

Szlovénia és Ausztria területén már nincsen érdemi magyar nemzetiség, a három államban

összesen alig több mint 30 ezer magyar él, nagy többségük öreg, a gyermekek száma rohamosan

csökken, matematikai szakkifejezéssel tart a nullához. A Szerbiához csatolt magyarság

lélekszáma kevesebb mint 250 ezer, de a jövője kilátástalan, a mobil népesség elvándorlása

folyamatos.

Szlovákia 450 ezer fős magyarságának bizonyosan van még egy nemzedéknyi ideje, de

ennek a magyarságnak a többsége már kettős identitású, elsősorban a fiatalok. Hasonló a

helyzet a legnagyobb lélekszámú magyar nemzetiséggel, amely Románia területén él (idekerült

a Magyar Királyság területének a legnagyobb darabja is). Ők 1,2 millióan vannak, a fiatalok a

2004-es magyar népszavazást óriási csalódásként élték meg, Románia 2007. évi EU-

csatlakozása után pedig néhány hónap alatt rádöbbentek, hogy a román nyelv ismerete sokkal

előnyösebb az EU-ban, hiszen a neolatin testvérnyelveket (olaszt, spanyolt, portugált, sőt még

a franciát is) igen könnyen elsajátítja, aki megtanult románul. Mostanra a romániai magyar

fiatalok többsége már kétnyelvű, a magyart, mint kizárólagos nyelvet csak a tömbmagyarság

világtól elzárt falvaiban beszélik.

Végül az Ukrajnához csatolt országrész mintegy 140 ezer fős magyarságáról annyit

mondhatunk, hogy számukra előnyös a magyar nyelv ismerete, mert Magyarországra érkezvén

az EU-ba is belépnek, nagyságrenddel jobb napi megélhetési viszonyokat, árubőséget stb.-t

találnak, valójában ez a népcsoport azért fogyatkozik, mert fiataljai Magyarországra költöznek.

Nézzünk előre!

Az emigráció. Mostani sorvadásában a magyar nemzetre túlzás nélkül mondhatjuk, hogy

halálos veszély az emigráció. Elvándorolni mindig a szülőképes koruk elején lévő, életerős,

vállalkozó kedvű fiatalok szoktak. Ez minőségi vérveszteség, ugyanis a legértékesebb

nemzetrész megy el: a szülő- és nemzőképes korú, azaz családalapításra érett réteg. Ezt bízvást

hasonlíthatjuk háborús vérveszteséghez.

Az adatok továbbvezetése. Jóslással nem foglalkozunk, nem hisszük, hogy ma meg lehet

mondani, hogy mekkora lesz Magyarország lakossága húsz év múlva, azaz 2035 körül. Azt

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 91 https://www.ecssz.eu

viszont nagy pontossággal meg lehet mondani, hogy a mai magyarországi lakosság

továbbvezetett lélekszáma mennyi lesz 2035-ben (ha nem változik gyökeresen a

termékenység). A mai 40 fölötti korosztály lélekszáma 5,12 millió, ők húsz év múlva mind

idősebbek lesznek 60 évesnél. A halálozások száma az elmúlt húsz évben 2,72 millió volt, ha

ez nagyságrendileg nem változik (járvány, háború stb.), akkor körülbelül ugyanennyien meg

fognak halni a következő húsz évben is, tehát a 60 fölöttiek száma 2035-ben kb. 2,4 millió lesz

— azaz megegyezik a mostani létszámmal.

Ezzel szemben a jövendő 21–40 éves korosztály létszámát tudjuk, nagyjából meg fog

egyezni a mostani 0–20 évesek létszámával (remélhetőleg nem lesz különösebb halandóság,

járvány, háború stb.). Ők 2,08 millióan vannak, illetve lesznek. A mai 21–39 évesek száma (ők

lesznek a 41–59 éves korosztály) 2,65 millió, őket is tekintsük változatlannak.

Most nézzük a várható gyermekszámot. 2035-ben 1,48 millió 15–45 éves nővel

számolhatunk, szemben a mostani 2,06 milliós női lélekszámmal. Tételezzük fel, hogy a

következő húsz évben megmarad a mostani termékenységi ráta, tehát a szülési hajlandóság nem

fog csökkenni. Ez esetben a következő húsz évben átlagosan évi 78 ezer gyermek fog születni,

tehát a korosztály összlétszáma 1,56 millió lesz. Összegezve a négy adatot, 2035-ben 8,7 milliós

helyben született lakosságra számíthatunk. Ez minden ponton optimista becslés, nem számol a

termékenység évszázada megállíthatatlan csökkenésével, sem a várható élettartam

növekedésével. (Ha a termékenység a következő 20 évben ugyanúgy csökken, ahogyan 1994-

től mostanáig, akkor a várható átlagos gyermekszám kb. évi 70 ezer lesz, a 0–20 éves korosztály

lélekszáma 1,4 millió, az összlélekszám pedig akár 8,5 millióig is csökkenhet.)

Kénytelenek vagyunk figyelmeztetni: ez a számítás nem veszi figyelembe az emigrációt! Ha

nem sikerül azonnal megállítani a reproduktív korú fiatalság elvándorlását, akkor nagyon nagy

baj lesz, már a közeljövőben.

A két Magyarország — melyik fogy el? Föntebb írtuk, hogy a lélekszámnál fontosabb a

népesség struktúrája. Ha az 50 évesnél idősebbek lélekszámát nézzük, a következőt látjuk:

1950-ben az 50 évesnél idősebbek száma 2,09 millió fő volt, az 50-nél fiatalabbaké 7,2 millió.

Ugyanezek az adatok 1980-ban: 3,2 millió az 50 fölöttiek száma, 7,51 millió a fiatalabbaké,

azaz az idősek létszáma 22,5%-ról majdnem 30%-ra emelkedett 1950–80 közt. Újabb harminc

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 92 https://www.ecssz.eu

év (2011), és az előbbi csoport lélekszáma 3,71 millió, az „ifjaké” pedig 6,28 millió — tehát az

idősek aránya 37,15%.

*A Központi Statisztikai Hivatal becslése, nem számol a ki- és bevándorlással

Az arányszám növekedése csak az egyik fele az igazságnak, ennél fontosabb, hogy a fiatalok

abszolút számban is fogynak, 1980-tól 2011-ig egymillióval lettek kevesebben. Húsz év múlva,

2035-ben az 50 év fölöttiek száma kb. 3,9 millió lesz, az össznépesség pedig (föntebb írtuk) kb.

8,5–8,7 millió, tehát az ötven alattiak alig több mint a felét teszik ki majd a magyar nemzetnek

— és egyre kisebb lélekszámú évjáratokkal. 2035-ben az 50 évesek (az 1984-es évfolyam)

lélekszáma hozzávetőleg 116 ezer lesz, az akkori születésszám pedig 65 és 72 ezer közt várható,

tehát az újszülöttek kb. 56–60%-át teszik majd ki az ötvenéveseknek.

Kollapszus — így nevezi az orvostan a szervezet összeomlását. Magyarán nem lehet a

végtelenségig feszíteni a húrt, pl. a vérnyomást lehet csökkenteni, de csak egy szintig, utána jön

a kollapszus, az összeomlás.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 93 https://www.ecssz.eu

A sorvadás régóta zajlik: 2014 szeptemberben Magyarországon 2808 község volt, ezekből

1280-ban nem működött semmiféle általános iskola, ezen falvaknak csak betelepülőkkel van

jövőjük. A Kárpát-medencében a magyar temetők ezres nagyságrendben szűntek meg az elmúlt

évtizedekben azért, mert senki sem törődött velük. Nagy többségüket elhagyták a

leszármazottak, senki sem ápolja az ott nyugvók emlékét. A magyarság eltűnését a Kárpát–

medencéből egészen pontosan le lehetne írni — ha volna rá tudományos akarat — a régi

térképeken fellelhető, ám mostanra a helybéliek által nem ismert dűlőnevekkel. A magyar

dűlőnevek tömegesen merülnek feledésbe, mivel sok száz településről a magyarság kihalt már;

legfeljebb néhány néprajztudós kutatja az emléküket.

Az iskolarendszer kollapszusát csak a vak nem látja. Elképesztő mértékű túlkapacitás van,

mégpedig kétféleképpen: egyfelől túl sok az intézmény, másfelől túl nagyok az ingatlanok, s ez

utóbbi elviselhetetlenül nagy kiadási tétel. A többletet le kell építeni, hiszen éppen a

népességhiány miatt nincsen elegendő állami bevétel a fölöslegesen sok és nagy intézmény

működtetésére. Logikus, hogy a pedagógusok jövedelme sem emelkedhet, ráadásul hatalmas

túlkapacitás van szakemberből is. A sorvadó rendszer betegségtüneteket produkál, az érthető

egzisztenciaféltés irreális lázálmokat hív elő a pedagógusok szervezeteiből. A valóságos

iskolaügyet egyetlen adattal leírhatjuk: 1990/91-ben 1166 ezer általános iskolás tanuló volt,

2014/15-ben 748 ezer (64%), és évről évre 10 ezerrel csökkenni fog a diáklétszám. Irreális azt

várni, hogy a kétharmadnál is kevesebb feladatra fenntartható a régi kapacitás.

A községi iskolaügy nagyrészt már el is párolgott, a közeljövőben a középiskolai rendszer

sorvadása elkerülhetetlen, ami újabb indulatokat szül. A szakképző intézmények elsorvadása

már megtörtént, de ez sokáig nem zavart senkit sem, ugyanis a társadalmi ranglétra alján élők

gyermekei jártak ide, az pedig nem érdekli a közvélemény-formáló elitet. Most, hogy számos

mesterség szakmunkásgárdája (a Ratkó-nemzedékkel) kiöregszik, országszerte

kollapszustüneteket produkál pl. az építőipar. Ugyanez fenyegeti a háziorvosi rendszert, a

postákat, a tömegközlekedést, a katolikus papságot stb.

Az egészségügy baja inkább a magas vérnyomáshoz hasonlít. Minden adat ugyanazt mutatja,

az egészségügyre évről évre többet kellene költeni, pl. 2000-ben 355 ezer kórházi beutalás volt,

2011-ben 539 ezer; 10 ezer lakosra 2000-ben 81,8 kórházi ágy jutott, 2011-ben 71,5; a

gyógyszerfogyasztás intenzíven nő mennyiségében és árában is. A rohamosan fejlődő

egészségipar egyre drágább ellátásokat fejleszt ki, az egyre több, öregebb és betegebb magyar

igényei évről évre növekednek — viszont a járulékfizetők kapacitása folyamatosan csökken.

Ma tízmillióan akarnak négymillió járulékfizető befizetéseiből minőségi egészségügyi

ellátást kapni, ami nyilvánvaló képtelenség.

Az elvben igencsak képzett egészségügyi szakszemélyzet jó szándékú lehetetlenségekkel

traktálja önmagát és a társadalmat, több forrást követelnek, meg hogy ismerjék el az ő áldozatos

munkájukat. Nem hajlandók szembenézni azzal az egyszerű ténnyel, amelyet mindannyian

tudnak, hogy az egyre drágább egészségügyi ellátási költségeket ki kell fizetni. Ahelyett, hogy

az egyetlen reális igénnyel állnának elő, követelnék a becsületes, tisztességes elszámolást,

nyilvánosan és közösen siránkoznak. Közben mind nagyobb hányaduk a lábával szavaz:

elhagyják a magyar közegészségügyet, elmennek a tisztább elszámolású magánszférába vagy

külföldre. Félreértelmezett humanizmusával éppen az egészségügyi szakszemélyzet (orvos és

ápoló) tartja életben a gyakorlatilag halott rendszert.

Az egészségügy ikertestvére a nyugdíjrendszer. A nyugdíjrendszerről azt állítja a

mindenkori kormány, hogy van és lesz. Ez igaz is annyiban, hogy valami nyugdíjszerű mindig

lesz, a kérdés „csak” az, hogy mi és mennyi. 2016-ban az 1961-ben született nők töltötték be

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 94 https://www.ecssz.eu

az 55. életévüket, az ő anyáik mind nyugdíjba mentek (mehettek) 55 évesen — vajon a mai 55

évesek is megtehetik? A válasz az, hogy csupán elenyésző töredékük, mert a felosztó-kirovó

nyugdíjrendszer a demográfiai okokból ezt már nem tudja teljesíteni, az elsöprő többségnek

még 7–10 évet kell dolgoznia az úgynevezett öregségi nyugdíjig. Nagy kérdés, hogy majd, 7–

10 év múlva mit fog mondani a törvény? És a másik nagy kérdés, hogy vajon mekkora lesz az

a nyugdíjuk? A ma 50 éves férfiak 1966-ban születtek; ők a mai szabály szerint 15 év múlva

mehetnek nyugdíjba, azaz 2031-ben. Ha a mai trendek folytatódnak, bizonyosan nem lesz a

megélhetésre elegendő az állami nyugdíj. Az erkölcsi kérdés már aktuális: vajon szabad-e

nyugdíjjárulékot szedni azoktól, akik ezért cserébe bizonyosan nem fognak nyugdíjat

kapni?

Mekkora és milyen lesz Magyarország lakossága 2035-ben?

Mint jeleztük, jóslással nem foglalkozunk, de annyit mondhatunk, hogy az előbb levezetett

8,5–8,7 milliós „bennszülött” lakosságszámot két folyamat alakítja még. Az egyik az

elvándorlás, a másik a bevándorlás.

Az elvándorlás a dolog természete szerint csak a magyarságot fogja apasztani. Mértékét

nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy a Magyarországon állandó lakcímmel rendelkező 18–49

éves magyar állampolgárok mintegy 7,4 százaléka tartózkodott 2013. januárban tartósan

külföldön. Néhány nagy európai uniós célország statisztikájából összeszámolható, hogy a náluk

dolgozó magyar állampolgárok száma összességében már bőven felülmúlja a 200 ezret, minden

becslés szerint már 250 ezernél több a külföldön dolgozó magyar fiatal.

Ismételjük meg: az elvándorlás a piacképes munkaerőt, tehát a jól képzett, szorgalmas,

reproduktív életkora kezdetén álló ifjúságot viszi el mindenhonnan, Magyarországról is. Az

elvándoroltak nagyobb hányada sosem kíván visszatérni (esetleg, majd, egyszer, nyugdíjas

éveire).

A bevándorlás élteti a magyarországi magyarságot már kb. harminc éve, pontosabban

becsapja, mert elfedi a demográfiai hanyatlást. Ugyanis a bevándoroltak többsége a Trianonban

elcsatolt területekről származó magyar volt, aki harmonikusan illeszkedett be a magyar

nemzetbe. A következő évtizedben ez a tartalék kimerül, tehát az esetleg érkező bevándorlók

és a „bennszülött” magyarság nemigen fog szót érteni egymással. A magyar nyelv elég nehezen

tanulható meg, ez visszatartó erő az új hazát keresőknek. A magyarországi kínaiak példája

viszont azt is megmutatja, hogy Magyarországon ma már lehet „államot játszani az államban”,

és a világban zajló mind nagyobb népességmozgások kiszámíthatatlanok.

Csupán elvben létező folyamat az asszimiláció. A magyarság asszimilációs ereje a trianoni

békével megszűnt, viszont a disszimilációs folyamat, mint említettük, nagyon erős. Az

utódállamokban a napi életvitelt nagyban megkönnyíti az alkalmazkodás az aktuális többségi

nemzethez, amit a vegyes nemzetiségű házasságok tulajdonképpen meg is pecsételnek. Tehát a

mérleg asszimilációs rovatába nullát érdemes beírni, a disszimiláció pedig rohamosan apasztja

az utódállamok magyarságát.

Új veszély: az „idegenek”. Ismerjük, bár itt és most nem tárgyaljuk az egész Európai Unió

súlyos demográfiai helyzetét. Elsősorban azért, mert olcsó, felelőtlen válaszhelyettesítésnek

tartjuk, ha valaki az EU problémáira mutogatva akarja bagatellizálni a magyar nemzet csődjét.

Mindenesetre a 2015-ben elmérgesedett globális demográfiai problémakör (túlszaporodás,

háborúk, sivatagosodás stb.) egyelőre nem fenyegeti Magyarországot, de azt tudnunk kell, hogy

bármikor megszülethet valahol az az ötlet, hogy ideirányítanak (és nem Brüsszelből!) annyi új

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 95 https://www.ecssz.eu

hazát kereső embert (nevezzék akár migránsnak, akár menekültnek), amennyinek a beköltözése

ellen a magyarság nemigen tudna védekezni, másrészt pedig az érkezők bizonnyal sokkal

fiatalabbak lennének, mint a mai magyar nemzet átlagos életkora. Ez beláthatatlan

következményekkel fenyeget, ugyanis a beköltöző tömeg — ha egyazon kultúrájú —

nyilvánvalóan honfoglalóként fog viselkedni. Többen lesznek, fiatalabbak lesznek, mint a

„bennszülött” magyarság.

A cigányságról. Ma hivatalosan nem lehet tudni, mennyi cigány él Magyarországon.

Reálisnak hihető becslés szerint a lakosság 6–7%-a cigány, de az bizonyosnak mondható, hogy

2009-ben az általános iskolások 13%-a volt cigány, és több térségben már akkor is abszolút

többségben voltak. Sőt 2015 szeptemberben az általános iskola első osztályába országszerte

beiratkozott gyermekeknek már több mint 50%-a volt cigány!

A mind fiatalabb korosztályokban mind nagyobb a cigányság részaránya, egyszerűen azért,

mert ők jobban tartják a régebbi, természetes termékenységet, miközben a magyarok egyre

kevesebbet szülnek. Más szavakkal: nem a cigányok vannak sokan, hanem a magyarok egyre

kevesebben. És az egyre kevesebb magyar egyre öregebb, míg a cigányság mindenütt a

fiatalabb korosztályokat gyarapítja.

A cigányság térfoglalása egyre gyorsabb ütemű. Ha nem lesz is bevándorlás, és

megmaradnak a mostani demokratikus keretek, akkor 2034-ben biztos, hogy a cigányság

nélkül nem lehet majd kormányt alakítani, tehát egy mai cigány bébi 18 év múlva el fogja

dönteni, melyik magyar politikai erő kormányozhat.

Válság vagy csőd?

A sok-sok évtizede zajló folyamat (a magyar etnikum visszaszorulása az emberiségen belül

immár kétszáz éve, a Kárpát-medencén belül száz éve) 1980 óta exponenciálisan gyorsul, amit

a magyar vezetés igazából soha nem vett komolyan. A népességhiány a következő években

három folyamatot erősít: A) a lakosság elöregszik, B) a képzett fiatalság elvándorol, C) a

cigányság aránya rohamosan nő a fiatalságban; és D) esetleg nagyobb populáció vándorol be.

A sorvadás döntően határozza meg a gazdasági életet, ugyanis nincsen alapja valóságos

gazdasági fellendülésnek: nincsen, aki jó árukat, szolgáltatásokat állítson elő, nincsen, aki

elfogyassza (a nyugdíjas sosem fog többet enni, nem növi ki a ruháját, nem vásárol megint

újabb autót, idővel nyaralni sem jár, ráadásul az elkölthető pénzét az aktívaktól kell elvenni).

Az elöregedés miatt évről évre kevesebb iskolára, gyermekruhára, pedagógusra stb. van

szükség, egyre kevesebben közlekednek és így tovább. Csupán két szegmens növekedhetne az

elöregedéssel: a nyugdíjrendszer, illetve az egészségügy, mivel egyre több, egyre betegebb

ember akar egyre drágább egészségügyi ellátást kapni — viszont a járulékfizetők száma egyre

kevesebb…

Megítélésünk szerint demográfiai helyzetünket szabatosan csődnek kell nevezni. Ez nem

válság, ez nyilvánvalóan folytathatatlan.

Az erkölcsi kiút világos: meg kell változni, a Biblia nyelvén: meg kell térni… mert bizony

közel van az Isten országa. A magyar nemzet általános boldogtalansága és sorvadása kizárólag

önmagán múlik. Ha a magyarok visszatérnek az erkölcsös életvitelhez, ezzel megint

elismerik a szorgalom és a teljesítmény nemzet- és országépítő erejét, továbbá megszülik

gyermekeiket és nem háborúznak a természet rendje ellen, akkor felvirágzás vár rájuk.

Ha folytatják, amit kétszáz éve művelnek, akkor egyre gyorsuló tempóban süllyednek tovább.

European Family Science Journal Reichert • Demográfiai helyzetünk

IV. évf. 2021/1 96 https://www.ecssz.eu

A mai állapot nem szükségszerűen a vég, ezért egyelőre még nem kell katasztrófáról

beszélnünk. A történelem tanúsága szerint minden nép emelkedik, ha nő a lélekszáma, és

normális esetben ezzel egyszerre az átlagéletkora is csökken, azaz fiatalodik. Ez a nyilvánvaló

kiút a mostani csődből. Márpedig ehhez mindenekelőtt az kell, hogy évről évre több

gyermek szülessék. A sok gyermek életkedvet ad, feladatot, munkát generál, növeli a

fogyasztást, összetartja a vérségi kapcsolatban lévőket (a rokonságot), röviden: a túlélést jelenti.

JÖVŐNK: A NAGYCSALÁD!

Mivel a szülőképes korú nők száma fogyatkozik, ha nem változik meg sürgősen és

radikálisan a termékenységi ráta, a rendszer összeomlása szükségszerű, már a közeljövőben.

A csődből katasztrófa lesz.*

2016. október 26.

---------------

*A jelen dolgozat magyar demográfiai adatai a Központi Statisztikai Hivatalnak a mai

országterületre számított adatai, a nemzetközi adatok az Eurostat (Luxembourg), illetve a U.S.

Census Bureau hivatalos kiadványaiból származnak.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 97 https://www.ecssz.eu

Vázlatvonalak a magyarság termékenységtudatának történetéhez

Téglásy Imre

„Bizonyíthatóan az emberiség írott történelmének legnagyobb katasztrófáját tapasztaljuk

napjainkban. Életvédő és »választáspárti« szakértő csoportok visszafogott és egybehangzó

becslése szerint 1966 óta világszerte mintegy kétmilliárdnyi – Isten képére és hasonlatosságára

teremtett – gyermeket öltünk meg. Ehhez képest még felbecsülni sem tudjuk azoknak a kicsiknek

a létszámát, akiket az eltelt 50 év során pusztítottunk el abortuszt eredményező

méregtablettákkal vagy más eszközökkel. Egyedül az Egyesült Királyságban mintegy kétmillió

magzatgyermek esett áldozatul az 1990 óta alkalmazott lombikbébi eljárásoknak (IVF), s ha

mindehhez hozzáadnánk azoknak az országoknak az adatait is, ahol ugyanígy végeznek IVF-

eket, akkor megint csak felfoghatatlan számokat kapnánk: hány emberi lényt öltünk meg...

Bizonyos számítások szerint az emberiség egész, írott történelmére vonatkozó összes

háborúnak mintegy 500 millió vagy akár 1 milliárd ember esett áldozatul. De ha e szám kétszer

nagyobb lenne, egy másik kimutatás akkor is azt bizonyítaná, hogy az elmúlt 50 év során még

ennél is több emberi lényt pusztítottak el világszerte a civilizált országok a maguk úgynevezett

»szexuális és reprodukciós egészség« fogalmai szerint működő intézményeiben, mint az

emberiség írott történelmében összes eddigi háborújában.

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt fél évszázad során a gátlástalan szexuális

nevelés (explicit sexual education) ártatlan gyermekek millióit rontotta meg azzal, hogy arra

oktat gyermeket és serdülő fiatalt is, miként alkalmazza a fogamzásgátlást vagy végeztessen

abortuszt.

Nagyhatalmú kormányzatok fogtak össze a mi adónkból létrehozott, nemzetközi

születésszabályozó csoportokkal, hogy miután kizárták a szülőket, mint saját gyermekeik

elsődleges nevelőit a nemi élet legbensőségesebb köreiből, a jövő elsötétített szívű és elnémult

lelkiismeretű, felnőtt nemzedékeivel sikerüljön nekik elfogadtatni a fogamzásgátlás és a

magzatölés gyakorlatát. (…) Ahogy az Írországban és Brazíliában bekövetkezett minapi

események jelzik, a nemzetközi élet- és családvédő mozgalom önmagában nem tudja

megállítani a halál civilizációját. De sok más helyről is hozhatunk ékesszóló és tragikusan

bizonyító erejű példákat arra nézve, hogy egyik ország a másik után miként esik el, hogyan

válik a leggazdagabb országokból érkező támadások áldozatává, melyek célja mindenütt

ugyanaz: világszerte törvényesíteni a magzatgyermekek megölését.”

A művi abortusz, vagyis a magzati életkorú gyermekek intézményes elpusztításának

világjárvánnyá szélesedő jelenségét, az ehhez vezető okokat álláspontunk szerint akkor

érthetjük meg igazán, ha vizsgálódásunkat nemcsak erre az orvosi szaknyelvben abortus

artificialis (vagy interruptio) névvel illetett eljárásra fordítjuk. Annál is inkább, mert ez a

SMEATON, John: Miért kell megszervezni a katolikus ellenállást? című levele a Voice of the Family portálon:

https://mail.google.com/mail/u/0/#search/john+smeaton+voice+of+the+family/15497d071c0e9688 Utolsó

letöltés: 2016. november 20.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 98 https://www.ecssz.eu

mozzanat csak részét képezi egy szélesebb körben megnyilvánuló folyamatnak, amit nyugodtan

nevezhetünk intézményesült termékenységellenességnek. A továbbiakban azokat az élet- és

családellenes megnyilvánulásokat kutatjuk előbb európai, majd magyar vonatkozások górcső

alá vételével, amelyek mindegyike a termékenység elutasításának kifejeződései.

Állításunk ez: a napjainkra Európa-szerte bekövetkezett tapasztalt „népesedési telet”, az

Európában őshonos nemzetek újabb nemzedékeinek tragikus hiányát nem a Teremtő Isten

útmutatását követő, a teremtett élet kultúráját tisztelő, hanem az attól elrugaszkodó, az élettel

szemben a birtoklás civilizációját kiépítő homo consumans

intézményes természetellenessége,

az ennek nyomán eltorzult emberkép idézte elő.

E végkimenetelét tekintve pusztulásba torkolló, kilátástalan lázadás mentális körülményeit

kutatva mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy minden eddig létező, minden ma életjelenséget

mutató és minden ezután keletkező lény a szaporodás biológiai alapképletéből fakadóan kapta

és kapja egzisztenciáját. A biológia egész bolygónkra öröktől örökké érvényes törvénye ez a

legelső emberpár életprogramjába kitörölhetetlenül belevésett (tehát korántsem „csak” afféle

kései, biblikus) intés: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet!” (Ter 1,28.)

Dolgozatomban annak a két fogalomnak vázlatos történetét igyekszem megjeleníteni,

melyek álláspontom szerint segíthetnek a kihalófélben lévő földrész, illetve az ún. nyugati

típusú társadalmi-gazdasági alakulat felbomlásának és a benne élő „ember-típus” eltűnésének

megértésében.

Mindezt talán segíti C.S. Lewis napjainkra jóslatszerűen beteljesedő figyelmeztetése, amely

a termékenység tiszteletével vagy annak elutasításával összefüggő hatalomgyakorlás új

módozatára, az emberiség korábbi évezredeiben teljességgel elképzelhetetlen „lehetőségeire”

figyelmeztet.

Az emberiség felszámolása című munkája már címével is jelzi, hogy ebben az

objektív erkölcsiség kérdéseit feszegeti, miközben a fogamzásgátló szerek globális elterjedését

és ezek mélyebb hatásait elemzi. Korábban – mint írja 1943-ban – az egyik nemzedék nemzette

a következőt, ami napjainkra alapjaiban változott meg azzal, hogy „minden lehetséges,

eljövendő nemzedék paradox és negatív értelemben egy olyan hatalomgyakorlás eltárgyiasított

elszenvedője lett, amelyet a már életre hívott nemzedékek bitorolnak.”

Lewis beszél arról, hogy a népességszám korlátozására irányuló új törekvések sora, ezek

között a fogamzásgátlás alkalmazása a humán egzisztencia alapját képező emberi élet

lehetőségét egyszerűen megvonják e „várakozóktól”. A születésszabályozásra használt

fogamzásgátlás eszközeivel ezért ezek a még nem is létező emberek úgy válnak egy előző

generáció tiltakozástól megfosztott és szótlanságra kényszerített kiszolgáltatottjaivá, hogy csak

azt a sorsot teljesíthetik be, amit az előttük járók a maguk sajátos, előnyöket mérlegelő

megfontolása számukra megszab. Ebből a nézőpontból következik az a hatalomgyakorlás,

amelyre az ember a természet leigázásával tesz szert és amelynek eredményeként néhány ember

úgy kerekedik más emberek fölé, hogy uralma érdekében eszközként használja a természetet.

Annak érdekében, hogy megértsük, hogyan alakul ki a termékenységellenességnek ez a

napjainkra már globálisan bevett és követett modellje, tekintsük át előbb azt, milyen fogalmakat

használva foglalkozik napjainkban az orvostudomány a termékenység körébe tartozó

szavakkal!

„Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, - / kis, búvó országokra rálehel / a tátott tőke sárga szája. / Párás büdösség-

felhő lep bennünket el.” (József Attila: Munkások, 1931.)

http://thepathlesstaken7.blogspot.hu/2010/07/cs-lewis-on-contraception-part-one.html Utolsó letöltés: 2016.

november 20.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 99 https://www.ecssz.eu

A latin fertilitas szóval jelölt testi termékenység fogalmát széles körben használja a modern

orvosi szakirodalom. A fertilitas ennek értelmében az utódnemzés természetes, egészségügyi

jellemzőkkel leírható képességét jelenti, melynek megléte számos összetevőtől (táplálkozás,

gazdasági helyzet, ösztönvilág, endokrinológiai feltételek, stb.) függ. Ennek egyik mérőszáma

a természetes termékenység (natural fertility), amelyet a népességtudomány a német protestáns

Jacob Hutter (+1536) kommunisztikus közösségének átlagos termékenységi arányszáma

alapján vett mértékegységül. Erre való tekintettel 1000 termékeny korú nőre vetítve átlagosan

10,2 gyermek világrahozatalát állítja minden emberi közösség elé érvényes viszonyítási alapul

A természetes termékenység a családtervezési módszerek teljes kerülésén alapszik, amikor a

párok semmiféle mesterséges eszközzel vagy eljárással nem szabályozzák termékenységüket.

A teljes termékenységi arány (total fertility rate) ezzel szemben az elemzés tárgyául

szolgáló, szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga. A népesség középtávú

fennmaradásához a rátának el kell érnie vagy megközelítenie a 2,1-es szintet, csak ebben az

esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem

szaporodóképes egyének pótlása. 1,3-es érték alatt a népesség gyors ütemű fogyása

valószínűsíthető, belátható időn belül bekövetkezhet teljes eltűnése, asszimilációja.

Ha a mai Európa népeinek és nemzeteinek teljes termékenységi arányszámát tekintjük, akkor

ez 1,4-et mutat, vagyis ez az arányszám egész kontinensünk őslakosságának teljes eltűnését

vetíti előre! Az olaszországi Liguria tartományban mindössze 0,7, Magyarországon a

cigányságot nem számítva 0,8 ez az arány! „A magyar népesség, egy nem nyilvános

kormányzati adat szerint mindössze 0.83 teljes termékenységi arányt mutat, azaz kevesebb,

mint egy gyermek esik egy szülőképes korban lévő nőre, feltéve, ha a cigány népesség magas

születési arányától eltekintünk. A cigányokat beleszámolva is mindössze csak 1,48 a teljes

termékenységi arány!

(1. ábra)

A foecunditas a fenti fogalom testvérpárja, amelyet többnyire a népességtudomány és

biológia szakemberei használnak egy adott élő közösség (organizmus) vagy népcsoport

tényleges reproduktív képességének jelölésére. E képességet mi a szaporodást szolgáló a tudati-

érzelmi-hitbéli tényezők együttes megnyilatkozásának tekintjük.

Mi tehát elsősorban azokat a külső szabályrendszert alkotó, tudati, mentális elemeket

vizsgáljuk, amelyek a testi termékenység (fertilitas) kibontakozását számos külső tényező

együtthatásával (például a reproduktív imperializmus eszközeivel) ellenőrzik, mozdítják elő,

akadályozzák, szabályozzák. Azokat a teremtésmítoszokban, vallási tételekben, ideológiai

irányzatokban megjelenő antropológiai, érzelmi, tudati, mentálhigiénés mozzanatokat kutatjuk

tehát, amelyek az emberi közösségek testi, természetes termékenységének történetéhez

kapcsolhatók és amelyek – más népek és nemzetek népesedési viszonyainak alakításán túl –

álláspontunk szerint lényeges hatást gyakoroltak és gyakorolnak a magyarság nemi

magatartására, ezáltal központi jelentőségűek a nemzeti közösség megmaradásának/túlélésének

szempontjából is.

WATCHER, K. W. (2013). Essential Demographic Methods. Harvard University Press nyomán:

https://en.wikipedia.org/wiki/Natural_fertility#References Utolsó letöltés: 2016. november 9.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Teljes_term%C3%A9kenys%C3%A9gi_ar%C3%A1nysz%C3%A1m

GOLDMAN, D.P.: Hungarian Suicide Song Redux In: http://pjmedia.com/spengler/2012/07/12/hungarian-

suicide-song-redux) Utolsó letöltés: 2016. november 9.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 100 https://www.ecssz.eu

1. ábra A tényleges, teljes termékenységi ráta Gloldman szerint

A kérdés átfogóbb vizsgálatához alapvetően két nagy korszak termékenységtörténetét kell

fölvázolni. Ezek közül az első a termékenységtisztelet jegyében már az őskorban kibontakozó,

és a termékenységet, mint alapvető közösségi értéket vallásos tiszteletben részesítő időszak.

Ennek intézményesült kultuszait a második korszakban jelentkező ipari forradalom élet- és

családellenes rendszere kezdi felszámolni, hogy előbb az ún. „felvilágosodás” francia

forradalomhoz vezető eszméiből, majd a 60-as években bekövetkező, ún. szexuális

forradalommal eltárgyiasítsa és puszta élvezeti cikké, ezáltal pedig óhatatlanul is eszközzé

degradálja az embert, ezáltal mintegy a „beszélő szerszám” eltárgyiasult eszközévé változtassa

az „eredetileg” életfakasztásra, utódnemzésre és így a jövő és emberi méltóság megteremtésére

tervezett férfi és női nemiséget. A változás természetesen nem jár önmagában, részét képezi

ennek fonákja, az eme magatartásjegyeket elméleti szinten modellező, ezeket kognitív

elemekkel összekötő cselekvési rendszer, az abban föllelhető tudatformák sokaságával együtt.

E kutatást jelentősen segíthetik annak a monográfiának az eredményei, amelyeket Erich

Neumann adott közre. Ennek célja az volt, hogy megjelenítse azokat az anyafogalommal

kapcsolatos archetípusokat, melyekkel bemutathatók az emberiség mítoszaiban és

szimbólumaiban megjelenő női termékenységkultuszok. Anélkül, hogy a jungi pszichológia

népszerűsítői lennénk, álláspontunk szerint helyeselhető a monográfia szerzőjének azon

állítása, melyet mintegy kutatásainak összegzéseként fogalmaz meg:

Ha csak a napjainkban számontartott nemi tévelygések sokaságára gondolunk, már ezekből is olyan katalógust

állíthatunk össze, amelyek tételei szinte fölölelik az teljes ábécét. A mai Európai Unió irányt mutató törvényei a

Liszaboni Szerződésre hivatkozva (http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/1286-FRA-LGBT-report-

update2010.pdf Utolsó letöltés: 2016. november 20.) mindenféle nemi (vagy nemtelen) orientáció (vagy

mondjuk inkább így: perverzió) teljes jogi elismerését garantálják.

Ezek alapján a férfi és a nő hagyományos fogalma mellett minden létező nemi megjelenést elismeri. Ezek korántsem

teljes felsorolása itt található: http://itspronouncedmetrosexual.com/2013/01/a-comprehensive-list-of-lgbtq-term-

definitions/. Utolsó letöltés: 2016. november 20. Ezek szerint az ábécé szinte összes betűjét lefoglalják a Brüsszel által

hivatalosan elismert, támogatott, de általunk termékenységellenesnek tekintetett nemi devianciák, helyesebben:

perverziók.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 101 https://www.ecssz.eu

Az emberiség nyugati részének el kell jutnia egy olyan szintézishez, amely magába foglalja

a női világot is – ami a maga elszigeteltségében szintén egyoldalú. Csakis akkor lesz képes az

egyén olyan egységes lelkületet kifejleszteni, amelyre égető szükség van, amennyiben a nyugati

emberek hajlandók szembenézni a létüket belülről és kívülről fenyegető veszélyekkel.

Hogy álláspontunk szerint miféle veszélyekre utalhat a szerző, azt dolgozatunk elején már

jeleztük: ezek egyike a teremtő nő (és férfi) szerepének eltorzításából fakadó, pandémiás élet-

és termékenységellenesség.

2. ábra Az ősi, női szerepváltozatok ábrázolása Neumann művében

NEUMANN, E.: A Nagy Anya. A Magna Mater archetípusa a jungi pszichológiában. Ursus Libris, Budapest,

2005. 16. Az elmélet jegyében fontos magyar vonatkozásokat tárgyal FALVAY Károly: Nagyboldogasszony.

Női szerepkör a magyar ősvallás tükrében. http://mek.niif.hu/11200/11252/pdf/nagyboldogasszony_1.pdf

Utolsó letöltés: 2016. november 20.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 102 https://www.ecssz.eu

A sok ezer mítoszra kiterjedő neumanni kutatás szisztematikus rendszerének megértését

jelentős elméleti alapként mozdítja elő az a körábra, amely a nőiség archetípusának „működési

területeit”, szerepváltozatait mutatja be:

A 2. ábra mutatja, hogy a jó és a rossz, az élet és a halál tengelyét és metszésvonalait

vizsgálva nőiség (F: Feminin), az anyaság (M: Anyaság) és lelkület (A: Anima) fogalmai köré

rendeződnek a különböző női szerepváltozatok. E két, egymással diametrálisan szembenálló

csoport mintaadó szereplői egyfelől a „Szűz” – „Anya” a nőiség olyan pozitív, építő, oltalmazó

magatartásaival, jelképiségével, mint a bölcsesség, látomás, inspiráció, illetve újjászületés,

születés, gyümölcs. Megnevezve: Démétér, Artemisz, Ízisz, Istár, Kuan-jin, Sekina, illetve

Athéné, Artemisz, Koré, Maat és Szophia.

Másfelől a „Fiatal Boszorkány” – „Rettenetes Anya”, akiknek az elutasítás, megvonás,

eksztázis, őrület, meddőség (Neumann magyar fordítójánál szerintem tévesen: „impotencia”),

illetve szorosan tartás, megkötés, behálózás, betegség, sorvasztás, megszűnés, elpusztítás,

szétesés és halál jelképe és ezek gyakorlása jut. A fiatalként pusztító nőiség mitikus figurája

Asztarté, Aphrodité, Artemisz, Lilith, Kirké, Médea és Lorelei, míg az öreg nő rettenetét Káli,

Gorgó, Hekaté, Istár, Ízisz és Artemisz jeleníti meg úgy, hogy a több helyen is szereplő, azonos

néven feltűnő típusok a modell hajlékony mozgékonyságát, egyik szerepből a másikba való

átváltozás lehetőségét jelzik.

Neumann kutatásai természetesen nem terjedtek ki a magyarság termékenységkultuszának

elemzésére, mi azonban a fenti körábra fölhasználásával legalább vázlatszerűen

föleleveníthetjük azokat a mozzanatokat, amelyek múltunk ilyen értelmű föltárásával

segíthetnek napjaink legsúlyosabb kihívásának, a kontinentális szintű terméketlenség, illetve az

ebből fakadó „népesedési tél” jelenségének megértésében.

A termékenységgel kapcsolatos fogalmaink közül ennek érdekében kiemelkedő

fontosságúnak tartjuk a nem (latinul: ‘genus’) archaikus jelentéstartalmának föltárását.

Álláspontunk szerint ugyanis e szógyök eredetének és jelentésének tisztázása segítheti a belőle

származtatott és napjainkban is használt származékszavak, a nem – nemzés – nemzetség –

nemzet fogalomsor mély összefüggésrendszerének megértését is.

A ‘nem’ avagy ‘num’ feltehetően egy elfeledett indoeurópai termékenységisten elnevezésére

szolgált. A főnév különféle magánhangzó-változatokkal, de mindenfelé a ‘n*m’

mássalhangzókkal jelenik meg különféle, olykor egymástól távol esőnek tűnő kultúrákban,

mint az egyiptomi

, az etruszk, ahol Alba Longa királyának neve: Numitor.

Vagy ilyen példa

lehet a vogul Numi-Tarem is, de mindkettő esetében a velük szinte teljesen azonosan hangzó

magyar szóhasználattal, Nemző-Teremtő jelentéssel.

NEUMANN: i.m. 81.

Az a meggyőződés, hogy a világ és az ember egy teremtő istenség műve, az ókori Keleten mindenfelé elterjedt

nézet volt. On (Héliopolisz) kozmogóniájában az őstengerből, vagyis Nun-ból, a maga erejéből keletkezett Atum

saját magvát lenyelve és kihordva levegőt és nedvességet hoz létre. Ez az istenpár ad létet az égnek és a földnek.

http://lexikon.katolikus.hu/T/teremtés.html Utolsó letöltés: 2016. november 20.

Numitor – A Trójából menekülő és Itáliában új hazát találó Aeneas kései utóda, a Rómát alapító Romulus és

Remus nagyapja, az etrusz Alba Longa királya vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Numitor Utolsó letöltés: 2016.

november 20.

További kutatást igényel, hogy az egyiptomi Is-tar, a mitikus Nim-ród személynév, a latin num-en, illetve az

ógörög nem-ezis főnév milyen kapcsolatban lehet egymással, illetőleg a nemzés, teremtés fogalomköreivel.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 103 https://www.ecssz.eu

A Nemző-Teremtő Anya kultusza első, ősi gyökérként jelent meg a magyar

kultúrtörténetben. Első keresztény királyunk, Szent István e termékenység égi és földi

törvényének jegyében ajánlotta föl koronáját az ősei által még Világszülő Boldogasszonyként

tisztelt Édesanyának, a kereszténység által pedig később Szűz Máriaként tisztelt Istenszülőnek.

A nemzeti címerünkben feltűnő „hármashegy”, ami voltaképpen hármashullám, egy olyan

anyaország sok-sokezer éves ihletét őrzi, mely a tengrista világnézet

, amelynek jegyében

szülő anya testtartását leképező M betűt (és az ebből formált szívjelképet) ajándékozta a

világnak. Az életfakasztás tisztelőiként tudatosan emelhetjük magasra – a hullámjelet idéző M

betű mellett – a belőle jövőként forrásozó életfát, vagy kettőskeresztet, a megszülető Magzat, a

„dicső királyok” jelképét is, hisz mindezek együttesen szerkesztik elénk a teremtés egymással

ölelkező Földi és Égi Alkotmányának első, mindmáig tökéletes pontosságú és egyetemesen

érvényes megfogalmazását.

E hármashullám történeti előképeinek ikonográfiai elemzésével érthetjük meg teljes

mélységében azt a legendát is, amit a XIII. századi Anonymus hagyott ránk Emese ősanyánkról:

„méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak”.

E közösségi tudatunk mélyén élő, címerképünkben is megjelenő, első és örök érvényű,

egyetemes és ugyanakkor nagyon is magyar ősalkotmány tiszteletének középpontja tehát a jövő

életeket hordozó Nagy Anya, akit szülés közben fölemelt térdének kettős hulláma jelenít meg,

és az abból harmadik hullámként forrásozó, születés előtti életét élő magzatgyermek.

3. ábra Nemzeti címerünk a szülő anya testhelyzetét modellezi

A Nemző-Teremtő / Természet őseink által jelképekkel is alaptörvénybe foglalt útmutatása

szerint az életet adó Anya és a belőle születő Jövő (a csángók ’jövő’-nek nevezik a születés

előtti életkorát élő magzatgyermeket) kultikus tisztelete éltető és követendő példa minden

nemzedéknek. Csak ennek ápolásával válhat hatalmassá a szülő nők szabadságban

megtestesülő központi közösségi-politikai akarata, amely kizárólag eme feltétel teljesültével

A tengrizmus vallásának 6–9. századi jelenlétét ma is létező magyar szavaink igazolják. Ilyen pl. a ’tenger’

szavunk is. „…a X. századi magyarság kereszténység előtti pogány vallása semmiképpen nem volt azonos az

elmaradott szibériai népek XIX. századi sámánizmusával. A kazáriaihoz hasonló félnomád típusú államisággal

rendelkező magyarság vallása is a türk, kazár stb. államalakulatok vallásához volt hasonlatos, amelyet

tengrizmusnak szokás nevezni.” FODOR István: A magyarok ősvallásáról, Budapest, Magyar Vallástudományi

Társaság 2004. 19. http://silver.drk.hu/MVT/letolt/vt6.pdf Utolsó letöltés: 2016. november 20.

BEZERTINOV, R.: Tengrizm – Religion of Turcs and Mongols. Old-Turc Deities. Naberezhnye Chelny, 2000

Chapter III Deities 71-95.In: The Tatar Gazette, https://www.google.hu/webhp?sourceid=chrome-

instant&ion=1&espv=2&ie=UTF-8#q=Rafael+BEZERTINOV Utolsó letöltés: 2016. november 20.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 104 https://www.ecssz.eu

lehet méltó e névre: anya-ország. Minden ettől eltérő, az Életnek ezt az alaptörvényét felforgató,

isten- és természetellenes egyénre vagy közösségre az elkerülhetetlen pusztulás vár.

Most pedig térjünk vissza a 2. ábra képéhez, amelybe egyfelől a pozitív női

szerepmegvalósítók körébe elhelyezhető az évszázadok lelki-mentális útmutatásául szolgáló

„Boldogasszony” Szűz Mária, de másfelől sajnos helyet kell találnunk benne azoknak a mitikus

„hősöknek” is, akik a halál, a pusztítás és rombolás megszemélyesítőiként jelennek meg

kultúránkban. E szempontból két székely népballadát fogunk elemezni. Közülük az első a

Budai Ilona című.

Budai Ilona

(A szívtelen anya)

Budai Ilona ablakba könyökle,

Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe.

Csak eszibe juta kéncsös küs ládája,

S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja,

Hajadon küs lányát jobb kezin vezette,

Futkosó küs fiát bal kezire vötte.

Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn,

Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi hajadon küs lányát.

Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:

– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!

– Bizony itt hagylak én leányom tégödöt:

Mert leány helyibe leányt ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –

Mönyön, tovább mönyön sűrű fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi futkosó küs fiát.

Futkosó küs fia ilyenképpen síra:

– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!

– Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd:

Mert fiú helyibe fiút ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –

Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. Vadrózsák. (Székely népköltési gyűjtemény, Kriza János) Budapest,

Kisfaludy Társaság, 1911., 426–428. illetve: http://mek.oszk.hu/06200/06204/html/manepbal00014.html Utolsó

letöltés: 2016. november 20.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 105 https://www.ecssz.eu

Mönyön tovább, mönyön sűrű fenyves erdőn.

Az elhagyott úton, sütét röngetegön,

Míg eljuta végre egy szép tágas rétre,

Hát egy bivaltehen azon jődögél le,

Az idei bornyát szarva között hozta,

A tavalyi bornyát maga után rítta.

Ezt, hogy megpillantá Budai Ilona,

A földre borula, keservesön síra,

Keservesön síra, kárhoztatá magát:

– Az oktalan állat nem hagyja el bornyát.

Istenem, Istenem, én édös Istenem,

Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?!

Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn,

Az elhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,

S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát.

– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,

Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –

Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,

S híni kezdé szépön hajadon küs lányát.

– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,

Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –

Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra:

Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa;

Aki ott elmönyön, ágaimot rontja,

Ágaimot rontja s a sárba tapodja.

(Udvarhelyszék)

A ballada névadója némiképp beszélő nevet visel, hiszen Ilona annak a Szép Helénének a

magyar megfelelője, akinek laza erkölcse miatt egy egész városállam (Trója) vált az ellenség

martalékává. A magyar honban lakó, tétlen semmittevés közepette ablakban könyöklő, budai

szépasszonyt is eléri a történelem vihara: a városába törő, rabló-fosztó ellenség miatt

menekülnie kell. Ezért ő mindenekelőtt a vagyonát rejtő kincsesládát veszi magához: „Csak

eszibe juta kéncsös küs ládája kéncsös küs ládája”. Csak ezt követően veszi magához hajadon,

eladósorba került leányát és éppen csak járni tudó kisfiát.

A menekülő nő két alkalommal kap

lehetőséget arra, hogy a személyes, óvó-védelmező anyai szerepet betöltve és anyai

azonosságát megőrizve mentse előbb a leányát, majd a fiát. A választás elé állított nő azonban

Olvasatom szerint a „csak” itt „először” jelentésű.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 106 https://www.ecssz.eu

mindkét alkalommal a birtoklást jelentő kincsesládát, az anyagi jólétet választja, hiába

könyörög neki előbb hajadon leánya, majd a futkosó kisfia. Mindkettőt elhagyva, ellenségeinek

kiszolgáltatva csak a pénze mentésével foglalkozik.

Budai Ilona ezzel persze kiemeli magát a pozitív anyai magatartás azon

megszemélyesítőinek a köréből, akikre a belőlük fakadt élet, a gyermekek oltalmazása,

megvédése jellemző. Ezt a magatartást azonban a pénzéhez körömszakadtáig ragaszkodó nő –

aki így megfosztja magát az anya nevezettől – kezdetben nem tekinti helytelennek,

kárhozatosnak. A hősnő pénzhez ragaszkodó, családját az anyagi haszonnal szemben elveszni

hagyó, önző nőt azonban hamarosan súlyos, megrendülést kiváltó csapás éri. E drámai fordulat

kiváltó oka az, hogy vándorlása során találkozik egy bivalytehénnel, amely a hősnő által

követett magatartással szemben mindkét utódáról (borjáról) odaadóan gondoskodik. A

megdöbbentő látvány hatására történő összeomlás fizikai jele, hogy „földre borula”, fizikai-

lelki következménye pedig az erős sírás, illetve a látvány nyomán rászakadó

lelkiismeretfurdalás, az abból fakadó önvád.

A Budai Ilona népi szerzői még világosan, egészséges mentalitással látták és láttatták azt a

különbséget, ami a természeti törvényeket és a fajfenntartási ösztönt követő állatvilág (jelen

esetben a bivalytehén) és az attól elfajzó, talmi értékeket menteni akaró, hamis társadalmi

mintákat követő, önmagát ezért csalódásra és veszteségre ítélő ember viselkedését jellemzi. Az

„emberi” jelzővel illethető, úgynevezett „méltóság” a földi teremtett világban ugyan csak arra

a homo sapiensre jellemző, akinek lelke van („lelkös lévén”), de most éppen ez foszlik

semmivé. Megsemmisül ember és lélek az élet- és család védelmének elsődlegességét hirdető

és nem csak az állatvilágra nézve kötelező biológiai alaptörvény súlyos megsértése, az

utódgondozás önző szempontokra ügyelő elutasítása, megtagadása miatt.

Népballadánk hősnője archaikus nőtípus, akit ezért könnyedén el is helyezhetünk a jungi

pszichológia már előbb bemutatott körábráján. A helyét valahol ott jelölném ki, ahol a rettenetes

anya szerepváltozatai találhatók. E tekintetben viselkedése szétesést, betegséget, halált és

megszűnést eredményez, hiszen ő maga elájulva szétesik, összeomlik, lelki beteggé lesz,

gyermekeinek elveszejtése pedig a halállal egyenértékű. A „szívtelen anya” pokoljárása

azonban ezzel még nem ér véget. Folytatódik azzal, hogy a másvilágot jelképező erdőben

találkozik elveszejtett és megsemmisülni hagyott gyermekeivel. Mindkét gyermek nyíltan

kimondja: nem tartják anyának, mert nem viselkedett sorsuk alakításakor igazi anyához illőn.

A szinte túlvilági pokoljárásból evilágra visszatérő nő szenvedése még mindig nem ér véget.

Gyermekeinek elutasítása után a még élő emberek is megvetik, bántják, kiközösítik:

Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa;

Aki ott elmönyön, ágaimot rontja,

Ágaimot rontja s a sárba tapodja.

A ballada mai olvasatára törekedve nem szabad megfeledkeznünk az abban föllelhető, ősi

mentálhigiénés tanítás bátorító üzenetéről sem. Ennek az ősi, népművészeti alkotásnak ma talán

a keletkezés idejénél is időszerűbb intését adja a modern orvostudomány akkor, amikor a művi

terhesség-megszakítás nyomán fellépő pszichés sérülésről és az annak nyomán keletkező

szenvedésről értekezik. A lelki sérülést követő, súlyos lelki megrázkódtatásokkal járó

stresszbetegségek (angol szakkifejezéssel: postraumatic stress deseases) körébe sorolt Post-

Abortus-Syndrome (PAS) nemzetközileg elismert kutatója, Wanda Poltawska írja:

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 107 https://www.ecssz.eu

„A depresszív pszichózis közvetlenül abortusz után lép fel, de később is előfordulhat, főleg a

klimaktériumban. Közvetlenül az abortusz után gyakoriak a tudatelvesztéssel járó pszichózisok.

Az abortusz után ez még sokkal intenzívebben lép fel, mert a gyermek titokzatos lény, és a nő

másállapotában mélyen részesül ebből a titokból, függetlenül attól, hogy ezt tudomásul veszi

vagy sem. Az érzékeny nők a bűntudatot sokkal jobban átélik, mint azok a felületesebb nők,

akiknek általában nem fejlődött ki a bűnnel kapcsolatos tudatuk. Jean Ghitton francia filozófus

ezt írja: »Az anya testében fejlődik ki a lény, mely öröklétre van ítélve, és ezzel a világ lényeges

eseményeinek részese. Ebben az anyaságban rejlik a nő nagysága. Ennek a lénynek a

megsemmisítése önmaga megsemmisítésével egyenlő.« (Kiemelés tőlem: T.I.) (…) A nő ennek

jegyében világosan érzi, hogy valami csodálatosat semmisített meg, ami életének értelmet

adhatott volna, ami földi céljává válhatott volna. Érzi, hogy ezt feláldozta valami csekélyebb

értékért, valami részértékért. Ez a természetnek olyan vastörvénye, amely mélyen gyökeredzik

az emberi lelkiismeretben. Ezért nem lehet egy gyermeket egyszerűen büntetlenül megölni.”

A balladában megnyilvánuló tragédia lényege tehát nem az, hogy gyermekeit elhagyta egy

„szívtelen anya”, hanem az, hogy ez az aktuális helyzetére és anyagi értékeinek mentésére

figyelő „nő” a maga lelki alkata szerint mégiscsak érzékenyen és föléledő, fájó lelkiismerettel

reagál a rejtett és elfojtott veszteségélményt erőteljesen fölidéző látványra. Arra, amit az elemi

anyaság jelképeként borjaival együtt megjelenő bivalytehén kijózanító látványa jelent. Ez a

gyermekvesztés érzelmi traumáját idéző „trigger” (korábbi sérülések nyomán azokat felidéző,

ismétlődő lelki reakciót elindító, kioldó, látvány, hang, szag, ízlelés vagy érintés útján kiváltott

hatás)

döbbenti rá önmaga megsemmisülésének, anyai azonossága szándékolt elvesztésének

keserű tényére.

Ilona asszony lelkületének tragédiáját kutatva nem léphetünk át a balladának azon sora felett,

amely egy teljesen illogikus és megmagyarázhatatlan cselekedetet tulajdonít a benne feltűnő

„bivalytehénnek”:

„az idei bornyát szarva között hozta”.

Ismeretes, hogy „a tehén a termékeny és tápláló, a védelmező anya állatjelképe.”

„A tehén,

illetve a tehén alakú vagy tehén attribútumot viselő istennők egyben lélekvivők is, hisz nem

csupán a születésnél és a tápláló gondoskodásban van szerepük, de a halál után a túlvilági életre

is az ő segítségükkel születhet a halandó. A hinduk szent és érinthetetlen tehenei magát az

anyaságot, illetve az anyaföldet jelképezték. Az egyiptomi Nut istennőnek, aki az első földi

királynak, Ozirisznek, továbbá testvéreinek az anyja, tehén alakja van.

POLTAWSKA, W.: Az abortusz lelki következményei. In: Miért sírsz, Mirjam? A Post-Abortus-Syndrome

(PAS) Nők vallanak magzatelhajtást követő szenvedésükről, orvosok számolnak be az abortusz okozta lelki

szövődményekről. Kiad.: Alfa Szövetség, Anya-Ország 6., szerk.: Téglásy I., Budapest, 2008. 103–105.

A trigger is something that sets off a memory tape or flashback transporting the person back to the event of

her/his original trauma. Cfr. https://psychcentral.com/lib/what-is-a-trigger/ Utolsó letöltés: 2017. október 04.,

„Remembering an event, a situation, or a person can evoke a shiver of excitement, the heat of anger, or the

anguish of grief. Although emotion that is activated by a memory may not be felt as intensely as the actual

experience, the recall can be enjoyable or painful nonetheless. Emotional memory adds credibility to the notion

that thoughts can trigger emotion just as the activation of emotion can create cognitions (Lerner & Keltner, 2000;

Lewis, 2008). LAMIA, Mary C.: Emotional Memories: When People and Events Remain With You Utolsó

letöltés: 2017. október 04.

HOPPÁL M.-JANKOVICS M.-NAGY A.-SZEMADÁN Gy.: Jelképtár. Budapest, 1977. 216.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 108 https://www.ecssz.eu

A tehén alakú vagy tehénfejű, illetve -fülű Hathor istennő és a szarvastehén fejdíszt viselő

Ízisz tevékenységének lényege is az anyaszereppel függ össze, hiszen Nuth, Hathor és Ízisz

voltaképpen egy istennő három személyben. Nut tehén alakú megjelenítését láthatjuk a

Tutanhamon-sírlelet tárgyai közt szereplő halotti ágy fején a napkorongot szarva közt tartó

Hathor jelképén. (Kiemelés tőlem: T.I.)

(4. ábra.)

Álláspontom szerint a balladában feltűnő és szarva között utódját hordozó bivalytehén

megjelenítése csak úgy értelmezhető, ha azt kapcsolatba hozzuk a tápláló, védő, oltalmazó

anyaság Hathor alakjában megtestesülő archetípusával (lásd 2. ábra), az általa jelképezett

életadás és a halottaknak is szolgáló lélekvezetés funkciójával. A balladai „bivaltehén” szarva

tehát a jövőt jelentő utódot, mint életadó Napot hordozza. Ez utóbbi mozzanatot abban látom

megjelenni, hogy a szöveg újkori közreadója által „szívtelen” anyaként jellemzett hősnő a

„bivaltehén” segítségével nyeri vissza anyai lelkületét (rádöbben a maga által okozott,

pótolhatatlan veszteségre) és veszíti is el egyszersmind anyai identitásának megsemmisülésével

(elhagyott gyermekei nyíltan szemébe vágják, hogy nem volt anya).

Kétségtelen, hogy ez a magyar népballada érzékletesen, mi több, mondhatnánk úgy is:

modern és hiteles formában jeleníti meg a PAS napjaink nőtársadalmában oly széles körben

pusztító kórképét. Ennek egyik ide vágó tünete az, amikor a gyermektől művi terhesség-

megszakítással megváló, termékenységét ily módon megtagadó, anyából nővé visszaváltozó

nők akár egy játszótéren, akár gyermekes családi környezetben egyszer csak rádöbbennek arra:

ők maguk is lehetnének gyermekes édesanyák, ha korábban nem döntenek a magzati életkorú

gyermekeik élete ellen.

A gyermekek hiánya, a gyermekvesztés bánkódása, vagy a kezdetektől meddő

terméketlenség sivár érzete persze ennél szélesebb skálán helyezkedik el. Ezt Budai Ilona XX.

század végi társnője, az Illyés Gyula költeményében feltűnő, szintén negatív jellemzőkkel leírt

női archetípus, Katalin balladás élettörténete

igazolhatja:

Kiket szült Katalin

Szültem volna egy mérnököt.

I.m. 217.

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ILLYES/illyes00001/illyes01210/illyes01210.html Utolsó letöltés: 2016.

november 11.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 109 https://www.ecssz.eu

Már-már világra hoztam. De előbb

meg kellett szülnöm egy jégszekrényt.

Akartam szülni egy tanárnőt.

Meg is szülhettük volna, de

csak hatodiknak, hetediknek,

kilencediknek, mint a dédszülék.

Meg kellett szülnöm egy lakást,

ennek az idegennek itt,

aki pórázra vett tekintetével.

Meg kellett szülnöm egy kocsit,

belé a szomszédok áhítatát.

Meg kell még szülnöm a nyugdíjainkat

főleg az ő derűs

öregkorára, aki végül

e gyermekei után fölzabál majd engem is.

Meg kell még szülnöm temetésemet

olyanná, hogy ne fájjon

neki a tetszelgésre jóétvágyúnak.

Meg akartam szülni magam.

Meg is szülhettem volna, ha

lehetett volna még kitől.

A vers találó részletességgel és ugyanakkor tömör megfogalmazással írja le azt a modern

kórképet, amelynek legjobb jellemzését Erich Fromm adta a Birtokolni vagy létezni című

munkájában. Ha meg akarjuk érteni a konzumidiótává fajzott „katalinok” tárgyi-vagyoni

értékek iránti beteges vonzalmát, a bálványozott vagyontárgyakat felsoroló listát és azt a

beszédes verssort, mely szerint „Meg kellett szülnöm egy kocsit”, akkor utalnunk kell a 70-es

évek gulyáskommunizmusának egyik elterjedt szólásmondására. A „kicsi vagy kocsi”

lehetősége közötti választás akkoriban azt jelentette, hogy a szülőképes korban lévő pároknak

dönteniük kellett: vagy az életfakasztást és az élet továbbadását vállalják gyermek(ek)

nemzésével, vagy a saját gyermekeik és termékenységük föladásával inkább az anyagi jólét

meddő oltára elé járulnak. Ennek ikonikus jelképe az aranyborjú modern bálványa, a

(személygép)kocsi volt. Lényeges mozzanat, hogy ugyanebben az időben formálja át a görög

termékenységistennő, Európé nevét viselő kontinens korábban élet- és termékenységközpontú

gondolkodását az ún. „szexuális forradalom”. Kétségtelen, hogy a „ne szaporodjatok és ne

sokasodjatok”, az auschwitzi „Arbeit macht frei” változataként „A termékenységellenesség

szabaddá tesz” avagy a legyen meg az én akaratom „technikai” feltételét a hormonális

fogamzásgátló szer, a „Pirula” 60-as években történt bevezetése, majd ellenállás nélküli és

gyorsan globális jelenséggé válása jelentette. Sajnos még egyházi körökben is kevés megértésre

talált az 1968-ban közreadott Humanae Vitae pápai körlevél, mely a gyermekáldás és a nemi

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 110 https://www.ecssz.eu

örömszerzés korábban lehetetlen, mesterséges szétválasztását kárhoztatva ennek pusztító, egész

mentalitásunkat átformáló veszélyére figyelmeztetett.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a kocsi, mint „kincses ládikó” melletti választás miatt 1969-

ben 206.817 megfogant és magzati életkorát élő embert pusztítottunk el Magyarországon, 1956-

ban történt legalizálása óta pedig hozzávetőlegesen 7 millió magzatgyermektől tagadtuk meg a

megszületést, mint minden más gyermekjogot megelőző életjogot.

Illyés Gyula költeménye találóan összegzi nemi mentalitásunk súlyos történelmi

következményekkel járó torzulását. Rajta kívül érdemes e pusztító korszak

termékenységellenes magtartása ellen tanúként idézni az erdélyi Csép Sándort is. Ez az

érzékeny filmes szakember Illyéssel nagyjából azonos időben kereste a választ arra a

sorskérdésre, miért pusztul, fogyatkozik az egyébként oly tehetséges kalotaszegi magyarság.

Válaszát az Egyetlenem című dokumentumfilmben fogalmazta meg.

A miért hal ki a

kalotaszegi magyarság kérdését kutatva ezt a választ adja a dokumentumfilm narrátora: „a

gyermekek szeretetére már nem maradt hely a szívükben”. A filmben megszólaló kalotaszegiek

mindegyike ugyanazon civilizációs betegség mentális jelenlétéről beszél. Arról, hogy az élettel

és az életfakasztással, a gyermekáldás elfogadásával szemben mindannyian a tárgyak

birtoklását tartják minden mást megelőző szempontnak. A tárgyaknak ebből a modern

bálványimádásából logikusan következik a magukat és közösségüket éltető biológiai

alaptörvénynek, a létezés törvényének megsemmisülést eredményező megtagadása.

Erich Fromm a magyar mentalitás- és termékenységtörténet szempontjából is értékes

gondolatokat kínáló bölcselkedő, aki arra figyelmeztet, hogy az ipari forradalommal induló

modellváltás jegyében a napjainkban immár súlyos válsághelyzetbe került kapitalista rendszer

ígérete két fontos pszichológiai premisszából építkezik.

Ezek egyike, hogy „az élet célja a maximális élvezettel leírható olyan tulajdonságok tehát,

melyekre a rendszernek központi viszonyítási pontja a boldogság, amely minden kívánságunk

vagy lehetséges személyes vágyunk beteljesülését jelenti, ez pedig a radikális hedonizmus

keretében valósítható meg”.

A másik feltételezése az, hogy „az egoizmus, az önzés, a kapzsiság – olyan tulajdonságok

tehát, amelyekre a rendszernek létezése érdekében szüksége van – harmóniához és békéhez

vezetnek.”

A magyarság ősi hitvilágban is gyökerező lelki alkatáról és arról a módról, ahogyan

gondoskodott ennek az alkatnak az egészségben való megtartásáról, illetve ezzel

összefüggésben az ezt szolgáló, sajátos, öngyógyító „üzenetekről”, a Budai Ilona mellett egy

másik, sokak által ismert, de mélységében talán kevesek által értékelt népballada is

tanúskodhat.

A falba épített asszony balladáját is a már bemutatott és női archetípusokat föltüntető körábra

viszonylatrendszerében szeretnénk értelmezni.

Humanae vitae. VI. Pál pápa enciklikája a helyes születésszabályozásról. Utolsó letöltés: 2016. november 20.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Terhess%C3%A9gmegszak%C3%ADt%C3%A1s#Statisztika utolsó letöltés

ideje?

A film letölthető itt: https://youtu.be/GMX1y7RotWA U.l. Utolsó letöltés: 2016. november 20.

FROMM, E.: Birtokolni vagy létezni. 3.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 111 https://www.ecssz.eu

Kőmives Kelemen

(A falba épített asszony)

Tizenkét kőmives összetanakodék,

Magos Déva várát, hogy fölépittenék.

Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,

Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.

Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.

Amit raktak délig, leomlott estére,

Amit estig raktak, leomlott reggelre.

Megint tanakodék tizenkét kőmives,

Falat megállítni hogy lesz lehetséges.

Egymás között szoros egyességet tettek:

– Melyik felesége hamarább jő ide,

Azt gyengén fogjuk meg, dobjuk be a tűzbe,

Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magos Déva várát,

És így nyerhessük el annak drága árát…

– Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom!

Én uramhoz menni lenne akaratom.

Fogd bé a lovakat, induljunk el útra,

Induljunk el útra, magos Déva várra…

Erős idő vala, záporeső hulla.

– Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba;

Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

– A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd,

Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!

– Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba:

Kőmives Kelemen udvarába jártam;

Hát az ő udvara gyásszal van behuzva,

Az ő udvarába egy mély kút fakada,

Az ő kicsiny fia oda beléhala.

Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

CSANÁDI I. –VARGYAS L.: Röpülj páva, röpülj! (Magyar népballadák és balladás dalok.) Bp. 1954., 67-69.

http://mek.oszk.hu/06200/06204/html/manepbal00005.html Utolsó letöltés: 2016. november 11.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 112 https://www.ecssz.eu

– A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd,

Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!…

Mennek, mendegélnek Déva vára felé.

Kőmives Kelemen őköt észrevevé.

Szörnyen megijedett, imádkozik vala:

– Istenem, istenem, vidd el valahova!

Mind a négy pejlovam törje ki a lábát,

Vessen a hintómnak négy kereke szakát,

Üssön le az útra tüzes istennyila,

Horkolva térjenek a lovaim vissza!…

Mennek, mendegélnek Déva vára felé.

Sem hintót, sem lovat semmi baj nem lelé.

– Jó napot, jó napot tizenkét kőmives,

Tizenkettő közül Kelemen kőmives!

– Jó napot, jó napot asszony feleségöm!

Hát ide mért jöttél a veszedelmedre?

Most szépen megfogunk, bédobunk a tűzbe,

Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magas Déva várát,

És így nyerhessük el annak drága árát.

– Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosok,

Hogy bucsut vehessek asszonybarátimtól

Asszonybarátimtól, szép kicsiny fiamtól!…

Kőmives Kelemenné mikor hazamene,

Őt szépen megfogták, bédobták a tűzbe…

Kőmives Kelemen mikor hazamene,

Az ő kicsiny fia elejébe jöve:

– Apám, édesapám, mondja meg igazán,

Hogy hol van s merre ment az én édesanyám!

– Ne sírj, fiam, ne sírj, hazajő estére.

Ha estére nem jő, hazajő reggelre…

– Istenem, istenem, reggel is eljöve,

Az én édesanyám még haza nem jöve!

– Menj el, fiam, menj el magas Déva várra,

Ott van a te anyád, kőfalba van rakva…

Elindula sírva az ő kicsiny fia,

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 113 https://www.ecssz.eu

Elindula sírva magos Déva várra.

Háromszor kiáltja magos Déva várra:

– Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!

– Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít;

Magos kövek között vagyok berakva itt. –

Szíve meghasada, a föld is alatta,

Az ő kicsiny fia oda beléhala.

Szentegyházasfalu (Udvarhely)

Ennek az ószékely népballadának a főszereplője Kőmíves Kelemen, aki szinte teljesen Budai

Ilona ellentéte. Tragédiája és megsemmisülése azonban a saját, egyéni szándékától, vagyis a

maga családféltő magatartásától függetlenül nem kevésbé sorsszerű. A népköltészeti alkotás

szerint a várépítő kőművesek arra tesznek fogadalmat egymásnak, hogy építőmunkájuk sikerét

biztosítandó, emberáldozatot hoznak. Erre az áldozati szerepre pedig azt a feleséget, azt az

asszonyt szánják, aki legelőször hoz ételt munkálkodó férjének. Kőmíves Kelemen felesége

jelenik meg legelőször, akinek megpillantásakor fohászkodva kéri Teremtőjét a férj: bár

történne valami csoda, ami megakadályozná feleségét a megérkezésben, vagyis kijelölését a

készülőfélben lévő, véres áldozati szertartásra: „Én uram istenem, vidd el valahova!”

Ez a jó férj és jó családapa szereti a feleségét és a családját is. Értük ezért vállalna is minden

anyagi veszteséget is, csakhogy ne teljesedjék be rajtuk a balsors:

Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,

Vessen a hintómnak négy kereke szakát,

Csapjon le az útra tüzes istennyila,

Horkolva térjenek lovaim vissza!

Isten azonban nem hallgatja meg a férj fohászát és a rossz előjelek ellenére is céljához

ragaszkodó, férjéhez rendületlen hűséggel igyekvő asszony megérkezik urához, és ezzel

megpecsételődik az egész család sorsa. A jó feleség, aki nem csupán azzal tűnik ki asszonytársai

közül, hogy sietve és elsőként visz ételt éhező urának, még lehetőséget kap arra, hogy tanúságot

tegyen a maga családszerető, szívbéli jóságáról is. Ennek jegyében kér arra lehetőséget, hogy

elpusztítása előtt még rövid időre hazatérve elbúcsúzzon asszonybarátaitól, de talán leginkább

az ő otthon hagyott, szép, kicsi fiától.

A kényszerű áldozattá tett és várfalba épített asszony után a gyermek is követi anyját a

halálba. Előtte azonban még sírva keresi, szólongatja eltűnt édesanyját. Érdemes is

megjegyezni, hogy míg a gyermekellenes bűntett elkövetőjeként szereplő Budai Ilona nem kap

választ gyermekeitől, vagyis azok nem állnak szóba az anyaságát és ezzel együtt őket is

megtagadó nővel, addig itt mindkét fél, szülő és gyermek egyaránt kétségbeesett

próbálkozásokat tesz a beszéd fölvételére:

Elindula sírva az ő kicsi fia,

Elindula sírva magos Déva várra,

Háromszor kiáltá magos Déva várán:

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 114 https://www.ecssz.eu

"Anyám, édes anyám! szólj bár egyet hozzám!"

"Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít,

Mindez persze annak alátámasztására szolgál, hogy férj és feleség, szülő és gyermek

egyformán ugyanannak a békés szeretetben élő, termékeny családi közösségnek a tagjai.

De ha már valamennyire Budai Ilona ellentétpárnak tekintjük Kőmíves Kelement, arról se

feledkezzünk meg, mégis miért rokon az általa betöltött szerep a budai szépasszonyéval.

Álláspontunk szerint azért tekinthető bizonyos tekintetben a másik ballada hősével azonos

szereplőnek, mert az ő magatartásában is felfedezhető valamiféle árulás, amit éppen a saját

családtagjaival, elsősorban a feleségével, illetve másodsorban a gyermekével kapcsolatban,

tágabb értelemben pedig a termékenységgel és magával az élettel szemben követ el. Ez az árulás

pedig abban mutatkozik meg, hogy társaival egybehangzó módon, velük mintegy cinkostársi

akarattal dönt arról: munkájuk sikere érdekében öljék meg a hozzájuk érkező első asszonyt. A

vár építését szolgáló árulás tehát itt is ugyanolyan anyagi természetű alapon bontakozik ki, mint

amilyen pénzszeretet jegyében változott anyából inkább nővé Ilona, a „szívtelen” budai

némber. Kettejük mentális viselkedése tehát teljesen azonos tőről fakad: mindketten a tárgyi,

anyagi nyereséget, a pénzt helyezik előtérbe a rájuk bízott és nekik kiszolgáltatott családtagok,

ezen túlmenően pedig egész a nemzetségük élet- és termékenységértékeivel szemben.

Mindkettő magatartásában tetten érhető az az elmélet, amely szerint az élet célja minden

emberi kívánság beteljesülése. (Ennek ellentéte a Teremtő Isten előtt fejet hajtó, annak szolgáló,

anyai magatartás: „legyen nekem a te igéd szerint.”

) Az ennek ellentmondó felfogás – amint

azt Fromm írja – „könnyen kialakulhatott, mihelyt a profit szó nem ’lelki hasznot’ jelentett

immár (amint az a Bibliában és még Spinozánál is áll), hanem e helyett anyagi, pénzügyi

nyereséget jelölt. Mindez arra a történelmi korszakra tehető, amikor a polgárság nemcsak

politikai béklyóit vetette le, hanem a szeretet és szolidaritás összes kötelékét is, és kezdte azt

hinni: aki csakis önmagáért van, nem kevésbé, hanem sokkalta inkább önmaga lesz.”

A közismert és oktatási intézményeinkben mindenfelé joggal tanított népballada kapcsán

azonban érdemes még néhány, témánkhoz, a testi és lelki termékenységhez kapcsolódó kérdést

fölvetnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a már bemutatott körábra archetipikus szereplői közül

voltaképpen melyikkel rokonítható az erőszakos és termékenységellenes szertartás áldozatává

váló Kőmíves Kelemenné?

Ha szemügyre vesszük a már megismert 2. ábrát, akkor nyilvánvaló, hogy azon a jó anya

típusai között kell neki is helyet kapnia kiemelkedő női-anyai tulajdonságai, szorgalma,

bátorsága, hűsége, gyermekszeretete és nem utolsósorban: termékenysége okán.

A termékenység-, élet- és családvédelmet megtestesítő mitikus szereplők bemutatása mellett

legalább ennyire fontos föltennünk a kérdést: ki és milyen minőségben jelenik meg hőseink

ellenségeként?!

A házastárshoz való hűség, a családi értékek megbecsülése kapcsán a Távol-Kelet is szolgáltat legendákat. ezek

némelyike a férjéhez halálával is hűséget mutató asszony hősiességéről szól:

http://alfahir.hu/falba_%C3%A9p%C3%ADtett_f%C3%A9rfi-20110205 Utolsó letöltés: 2016. november 20.

Evangelium Lukács szerint 1,39 http://szentiras.hu/SZIT/Lk1 Utolsó letöltés: 2016. november 20.

FROMM, E.: Birtokolni vagy létezni. 4.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 115 https://www.ecssz.eu

Budai Ilona esetében a családi értékekkel szemben megjelenő pénz a legfontosabb

motiváció, melynek ősi istenségei között szerepel a görög Mnemosyne és a római Juno

Moneta.

Kőmíves Kelemenné balladája kapcsán mindenekelőtt azt kérdezzük: kinek a várát

igyekeznek fölépíteni – akár még súlyos emberáldozat árán is – a ballada kőművesei?

A ballada világosan és egyértelműen Déva névvel illeti a tulajdonost. Ez azonban nem

helységnév, mint ahogy ma gondolnánk, hanem afféle beszélő név, személynévként

félreérthetetlen nyíltsággal mutatja be a kíméletlen áldozatot követelő vár birtokosát.

Anyanyelvünkben ma is élő melléknév a dévaj és az ebből képzett elvont főnév, a

dévajkodás. Mindkettő töve a déva szó.

A szanszkrit देव, deva jelentése ’mennyei, isteni, minden kiválóságot felmutató’.

A hímnemű déva párja a vele azonos értékű nőnemű devi. A legősibb védikus irodalomban

a jóindulatú természetfölötti lényeket deva-asuras néven említik. A posztvédikus szövegekben

a dévák jelképezik a jót, az asurak a rosszat. Néhány középkori indiai szövegben a dévák

ellenkező értelemben jelennek meg, vagyis a velük azonos hatalommal rendelkező surákhoz

hasonló hatalommal rendelkeznek, de éppen olyan rosszindulatúak, mint a féltestvérükként

emlegetett asurák. Az ógörögön és latinon át az európai nyelvekben egyaránt megtalálható déva

(diabolus) jelentése egybehangzóan: ’ördög’ jelentésű.

(A hazánk cigány lakosai mind a mai napig ’ördögisten’ értelemben használják káromkodás

közben vagy átokformaként a dev(l)a szót, amely a magyar dévaj jelző és dévajkodik ige

szótöve.)

A ballada ismeretlen alkotói, egykori formálói és régi terjesztői valószínűleg még tudták,

hogy az emberáldozatot követelő vár ura nem más, mint maga az Ördög. Ennek ismeretében

mélyebb értelmet nyer Kőmíves Kelemen tragédiája, hiszen feleségét és vele együtt családját

az az Ördög rabolja el, akinek várát a kőműveseknek – az ördöggel kötött paktum és az ezt

követő, életellenes összeesküvés miatt – a saját szeretteik vérével kell fölépíteni.

Dolgozatunk összegzéseként elmondhatjuk, hogy a magyarság ősi anyai archetípusról

alkotott képét jelentősen formálhatta a nem szóval szótörténetileg kapcsolatba hozható, és a

tengrizmusban megjelenő Nemző-Teremtő fogalma. Ebben az értelemben minden, magát

nemesnek tartó személy a ’nemes’ szó szakrális jelentése miatt érezhette: Nemző-Teremtő

Istenhez tartozik, teremtő tevékenységre képes, annak értékeit valló úr / asszony. A nem

Ez utóbbinak bőségszaru (cornucopia) a jelképe, amely ugyan a gyümölcsökben megjelenő tárgyi gazdagságra

utal, de a ’mony’ (vö. money) eredeti – tehát nem a latin moneo-ból származtatandó – ’tojás’ jelentése inkább a

keletkező élet bőségére, máshol magára a nemzőszervre (pl. finn szójárásokban: muna, munna, muno, monu. A

tatárban monn vagy muno) és nem az az anyagi gazdagság túláradó jelenlétére utal. Az eredeti, ’életadó’,

’tápláló’ szerep értelmezését támasztják alá a kőkori termékenységistennők ábrázolásában rendre megjelenő

bőségszaruk is! A bőségszaru szimbolikussá vált tárgya hétköznapi rendeltetése szerint az anyjukat vesztett

csecsemők, illetve szüleik által elutasított emlősállatok tejjel való táplálására szolgált. Ez utóbbihoz lásd A

pityergő teve című, német dokumentumfilmet, amelyben mongol nomádok használják a bőségszaru „kőkori

cumisüveget” egy nősténytehén által elhagyott teveborjú mesterséges szoptatására, életben tartására:

https://www.youtube.com/watch?v=S1M2PAz7wiU Vö. http://mony.szojelentese.com/ és

http://www.thewhitegoddess.co.uk/divinity_of_the_day/roman/moneta.asp Utolsó letöltés: 2016. november 20.

Lásd erről: https://en.wikipedia.org/wiki/Deva_(Hinduism)#Etymology Az ’isten’, közelebbről ’sátán’

jelentésű latin deus szó is ebből eredeztethető. A mai angol devil szava a középkori develből származik, ez az

óangol dēofol, ami a latin diabolus németből kölcsönzött változata, amely az ógörög: διάβολος (diábolos),

"rágalmazó, becsületsértő' görög διαβάλλειν (diabállein)-re vezethető vissza.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 116 https://www.ecssz.eu

szógyökből képzett nemzés azt a szent, férfi és asszony részvételével folyó, bensőséges

szertartást jelölhette, amelynek jegyében – a Nemző-Teremtő parancsa szerint – gyermekeket

nemzettek. A létszámában szaporodó közösség ezt követően jelölhette magát a saját, egyedi

megkülönböztető névvel összekapcsolta a nemzetség fogalmával, amely alkalmas volt az

azonos őstől (a „Nemző-Teremtőtől”) származó nagycsalád összes ősének, még élő és a

jövőben megszülető nemzedékeinek jelölésére is. (Ismeretes, hogy a napjainkban elterjedt

’család’ szavunk egy ószláv jövevényszó.)

Az anyaság pozitív archetípusának éltető, őseink gondolkodását és magatartását is átható

jelenlétét az az írástörténeti szempont igazolhatja, hogy a kezdeti formában még szülőanyát

jelölő ’M’ – mint mater – a szülő nő piktogramjaként a magyar rovásírás ’m’ betűjétől egészen

az Emese-mítoszon át Boldogasszony-Babba-Szűz-Mária tiszteletéig ívelően

termékenységjelképként szerepel kultúránkban.

A Teremtő Isten és a fogantatás, az

utódnemzés és a gyermeki élet szakrális tisztelete a honfoglaló magyarság és a korai magyar

kereszténység (az Emese-mitosz tengrista hatásra jelenlévő hatásával) a magyarság erkölcsi-

mentális modelljeiben egészen a XX. század derekáig törvényi szintű védelemben is részesült.

Az első ipari forradalom nyomán bekövetkező népességnövekedés, illetve a gazdaságból

kiinduló és politikai szinten intézményesülő családellenes gyakorlat azonban hamarosan

ellenségképet alkotott az anyaság (és szüzesség) hagyományos (illetve keresztény) női

archetípusaival szemben a materiális haszonszerzés érdekében azzal, hogy a termékenység

életpárti magatartásmodelljét a termelés eszményeire cseréljék.

E folyamat jelenik meg az először Dél-Baranyában kialakuló, később azonban az egész

magyarság körében járványszerűen elterjedő egykézés élet- és gyermekellenes fertőzésével.

Ezt, vagyis a magyarság termékenységének rohamos pusztulását tapasztalja és hozza ország-

világ tudtára először nemzetünk közeli kihalását jósolva a német Gottfried Herder,

továbbá

ennek érvényesülését fájlalja és nemzethalált eredményező következményeit mondja ki

Kölcsey Ferenc is: „És más hon áll a négy folyam partjára, / más szózat és más keblű nép.”

Elfogyásunk jóslatával hadakozva fognak a reformkor legjobbjai, köztük Verseghy Ferenc és

Kazinczy Ferenc nyelvművelő munkába.

E szülő szerepet alapjában átrendező harc legelszántabb, XX. századi képviselői között

tarthatjuk számon az amerikai Margaret Sangert, akinek kelet-európai követői között találjuk

V.I. Lenint, Inessza Armandovát és Alexandra Kollontait, mint a marxista feminizmus

képviselőit (5. ábra).

TÉGLÁSY I.: Mit jelent az M? Anya és jövőjének képe nemzeti címerünkben. In: Aranytarsoly, 2011. április-

május 37–40.

E törvényi védelem a művi terhesség-megszakítás 1956. június 4-i legalizálásáig tartott. Lásd a 1043/1956. sz.

minisztertanácsi rendeletet, illetve JOBBÁGYI G.: Az élet joga. Budapest, 2004. 132–145.

ANDRÁSFALVY Bertalan néprajzprofesszor szíves közlése, hogy a termékenységellenesség a közösségi

földek használatának 18. század derekán történt helytartótanácsi betiltásának következményeként, a dél-baranyai

egykézés megjelenéssel indul Magyarországon.

HERDER, G., J.: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok,németek, románok

és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.” Németül in:

Werke, Band III/1, Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit, [1791] herausgegeben von Wolfgang

Pross, Carl Hanser Verlag, München, 2002. 633.

KÖLCSEY Ferenc: Zrínyi második éneke, 18

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 117 https://www.ecssz.eu

5. ábra Margaret Sanger eugenikus folyóirata (Population Review, 1917) szerint a modern

világ összes problémáját a mennyiség helyett minőséget biztosító kevés gyerekkel lehet

megoldani

Elsősorban nekik tulajdonítható, hogy a termékenységben testet öltő közjótól eltérített

szovjet-orosz állam a világon elsőként – de sajnos nem utolsóként – hadat üzent a saját népének.

Ezt jelentette ugyanis az abortusznak, mint a magzatgyermek elpusztításának általuk erőltetett

legalizációja 1920-ban.

A másfelől már törvényesített, Magyarországon azonban „csak” alattomosan pusztító

népességfogyás kihívást jelentett a két világháború közötti íróknak is (Kosztolányi Dezső,

József Attila, Németh László, stb.). Az anyaság szerepének tragikus változása mondatja

Radnóti Miklóssal is, hogy „oly korban éltem / mikor a gyermeknek átok volt az anyja / s az

asszony boldog volt, ha elvetélt”.

1945 után mindezek ellenére diadalmas hódítást eredményezett a világunk keleti, orosz

érdekszférába került felében egy magát marxistának hirdető, voltaképpen azonban

profitszerzésre törekvő kapitalista modell, amely a családot szolgáló anyákban csak

kihasználatlan emberi erőforrást lát, ezért ennek gazdaságba történő bevonása érdekében

meghirdeti a „nőfelszabadítást”. Az élettel szemben a birtoklás mindenek fölöttiségét hirdető

és megvalósító család- és termékenységellenes gyakorlat vette kezdetét a 60-as években Kelet-

Közép-Európa már korábban szovjet megszállás alá került országaiban, így hazánkban is. (Mo.

Közép-Európa inkább). Az 1956-os abortuszlegalizáció, majd a 60-as évek derekán a

hormonális fogamzásgátlók megjelenése tovább rombolta az európai anyák életadást, életet

szolgáló szerepét.

Az általam elemzett magyar népballadák azt jelzik, hogy a termékenységellenes

magatartásminták térhódításának mentális rombolása ellen ezekkel tiltakozott a gondok

észlelésében még egészséges lelkülettel alkotni és figyelmeztetni is képes magyar népi alkat.

Figyelmeztetést és helyes utat persze kereshettek és találhattak is volna a magyar

törvényhozók a napi politikai szempontoktól független egyházi tanításokban is.

Ilyen lehetett volna a „bölcsők háborújának” bennünket oly drámaian érintő, modern

következményei kapcsán Márton Áron püspök figyelmeztetése Erdély Trianont követő

elvesztéséről: „Erdélyt nem a magyar hadsereg vesztette el és nem a román hadsereg hódította

RADNÓTI Miklós: Töredék, 1944.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 118 https://www.ecssz.eu

meg. Hanem meghódították a román anyák, akik szültek, szültek és szültek. És elvesztették a

magyar nők, akik nem szültek.”

De a méhen belüli háborúnak, az anyaméhekig hatoló, nemzetidegen érdekek által ránk

erőltetett abortusznak a veszélyeire figyelmeztetett már Mindszenty József bíboros is:

„Ne engedjétek az orosz érdeket a magyar anyaméhig oroszbérenc, esküszegő »orvosok« és

»gyógyszerészek« kezével! Aki teszi, engedi, megtagadja magyarságát, ártatlan életek

útonállója idegen bandák kötelékében silány szegődménnyel. A másfél millió, bevallottan

kiirtott élet hárommillió »szülőt«, pár ezer »orvost« jelent és bélyegez.” (Mindszenty József

szellemi végrendeletéből, 1962.)

Európa egyházi főméltóságai és törvényhozói okulhattak volna a Humanae Vitae kezdetű

pápai enciklika veszélyre figyelmeztető intéséből, amely a nemzés és örömszerzés mesterséges

szétválasztásának végveszélyét jelezte. Lehetett volna irányadó Szent II. János Pál pápa

útmutatása, Az Élet örömhíre (Evangelium Vitae) is. Nekünk, magyaroknak pedig még mindig

értékes, faecunditast szolgáló lelki erőforrás lehetne, ha mélységében is kutatnánk és

megértenénk azt az eleven hitéletet élő és ezért éltető közösséget, amelyet a moldvai csángók

alkotnak. A keresztény hitelveket mindennapjaik részévé tevő, létszámukat őrző csángó-

magyar közösség tehát olyan példa lehetne, amelyben nem csak a várandós anyának van

„jövője“, hanem egész nemzetségének.

A demográfiai cunami korában élve, amikor kétségbeesett próbálkozásokkal, köztük az

országhatárok lezárásával, kísérletezünk megmenteni hazánkat és a valaha Európa

termékenység-istennőről elnevezett földrész többi, őslakos nemzetét is, hadd idézzek egy

idegenek által hozott különös üzenetet. Mindkettőt tavaly nyáron csempészték át a szerb-

magyar határon illegálisan átkelő, hírvivő „angyalok”.

2015. július 25-én szombat déltől 2015. július 26., vasárnap délig terjedő időben a „Rescuer”

vezette Alfa Szövetség szervezésében magyar állampolgárok egy kis csoportja gyűlt össze

Ásotthalom határában, a szerb-magyar államhatárt jelző, 457. számú határkőnél, hogy fölhívják

a figyelmet a földrészünket fenyegető végveszélyre és keresztállítással és imavirrasztással is

őrizzék Európa és benne Magyarország földjét.

TÉGLÁSY I.: Hogyan éljük túl a bölcsők háborúját? A termékenységellenesség mint háború – „csak más

eszközökkel” In: „Élet vagy halál!” (Petőfi Sándor) Magyarok IX. Világkongresszusa. Jövő a Szent Korona

jegyében. Nemzetstratégiai konferencia, Budapest, 2016. augusztus 16-18. 261-283.

http://www.egipatrona.hu/mvsz/doc/Nemzetstrategiai%20teglasy_261_283.pdf Utolsó letöltés: 2016. november

20. és Márton Áron – egy fenyő a Hargitán. In: Szeged ma, 2011. január 5.

http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/01/marton-aron-%E2%80%93-egy-fenyo-a-hargitan.html Utolsó letöltés:

2016. november 20.

http://5mp.eu/web.php?a=ministransok&o=DxgvXqsvzU Utolsó letöltés: 2016. november 20.

Talán a lassacskán beinduló hazai kutatás segíthet tisztázni a meddőségkultusz további lelki okait. Vö.:

HANTHY Kinga: Elmaradt találkozások. Gyermektelenség – a lelki eredetű meddőség a modern kor társadalmi

betegsége című írásában ismerteti Szalma Ivett és Takács Judit kutatását.

A két szociológus 2012-ben húsz interjút készített gyermektelen nőkkel, majd 2013-ban bekapcsolódtak a

Families And Societies című nagyszabású, 2017-ig tartó európai kutatási programba. In: Magyar Idők, 2016.

október 30. http://magyaridok.hu/lugas/elmaradt-talalkozasok-1125184/ Utolsó letöltés: 2016. november 20.

SZALMA I. – TAKÁCS J.: Gyermektelenség – és ami mögötte van. Egy interjús vizsgálat eredményei In:

Demográfia, 57. évf. 2-3. sz. (2014) 109-136.

http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/2477 Utolsó letöltés: 20l6. november

20.

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 119 https://www.ecssz.eu

6. ábra Magyar-román határ életvédők által állított keresztekkel Ásotthalomnál

2015. július 24-25-én

7. ábra Fohászkodó magyar állampolgárok az ásotthalmi magyar-román határnál

2015. július 24-én

Rendezvényük célja az volt, hogy a kereszténység 1456. júliusi nándorfehérvári diadalának

emléke alkalmából üzenetet küldjenek a magyarság és az európai nemzetek létérdekét egyaránt

veszélyeztető, törvényeinket határaink törvénytelen átlépésével sértő idegeneknek (6-10 ábra),

másfelől jelezzék Európa őslakos polgárainak, hogy a népvándorlás mindannyiunkat végső

romlásba döntő, modern háborúja nem a határainkon áttörő idegenek pusztításával, hanem a

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 120 https://www.ecssz.eu

saját szívünkből elrekkentett magzatgyermekek elleni terrorral, az anyaméhekben belül dúló

termékenységellenességgel kezdődik – és talán végzetes vereségünkkel végződik.

8. ábra Az európai őslakosok túlélését csak a teremtő Istenhez való visszatérés biztosíthatja

A 24 órás imavirrasztás részvevői találkoztak a menekültekkel is. Az államhatárral együtt a

kulturális-vallási határt is jelző, általunk fölállított kereszteken átgázoltak a „törvénytipró”,

hajnali jövevények. Nem hagyták el viszont el egy világiaknál nagyobb törvényt tisztelve,

hanem ölbe véve magukkal hozták a maguk legbecsesebb ajándékait: a Teremtő Istentől (a

hitük szerint Allahtól) kapott gyermekeiket (9. ábra).

9. ábra Az ásotthalmi határon gyermekeikkel illegálisan átkelők csoportja

European Family Science Journal Téglásy • A magyarság termékenységtudatáról

IV. évf. 2021/1 121 https://www.ecssz.eu

Ezek a menekülők nem hagyták el gyermekeiket, mint a balladában szereplő, gyermekeit

otthagyó és csak a kincsesládát mentő Budai Ilona.

A fenti fényképen a Vajdaság (ma már Szerbia) felől érkező, Szíriából származó

bevándorlók pihennek az ásotthalmi erdő szélén. Erőt gyűjtenek a továbbhaladáshoz. Előttük

két kisgyermek, ők a „mi” angyalaink, akik titkos üzenetet hoztak. Ezt az ábrát írták száraz

ággal háromszor a magyar „anyaország” ásotthalmi porába.

10. ábra Határon túlról érkező, hírhozó „angyalok” ikonikus üzenete

Meglehet, hogy ez a „más szózatú és más keblű nép” gyermekeinek, a mai és holnapi

győzteseknek a jele? Ez a meddőségkultusszal korhadni engedett konstantinuszi kereszt helyett

a termékeny félholdra figyelő népesség jelszava: Ebben a jelben győzni fogsz!

Győzelmi jelük a férfiban és nőben megnyilatkozó Nemző-Teremtő Istent, a Földanyát

idézi.

(11 ábra) Valahogy úgy, ahogyan a mi, testben és lélekben termékeny őseink is ezt

rajzolták föl, mielőtt megszegték az Életből készült búzakenyeret:

11. ábra Az anyaföld és anyaság ősi jelképe

Ebben a jelben kérünk tehát békét az anyaméhben, békét az anyaföldön! Ha a Teremtő erre

téved, találjon még honvédő férfit és szülni kész asszonyt, anyaországnak való, termékeny

földet és éltető vizet, hogy belőlük magyar életeket gyúrjon!

A Szent Földanya jelképe. Lásd: https://hu.pinterest.com/pin/547046685958120885/ Utolsó letöltés: 2016.

november 20.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 122 https://www.ecssz.eu

Hazánkat és Európát a jó családok menthetik meg

(A „szabad szex” a jó házasság létrejöttének fő akadálya)

Tomka Ferenc

Mi a legégetőbb kérdése napjaink hazai társadalmának és általában a „fejlett világ”

társadalmainak? A társadalomkutatók, szociológusok, pszichológusok többsége egyetért, hogy

a nyugati társadalmak romlását leginkább a párkapcsolatok, házasságok, családok romlása

okozzák, valamint az ebből következő társadalmi, emberi és demográfiai problémák.

Korunk fejlett országai, és hazánk kiemelten is, törekszenek támogatni a családokat, a

gyermekvállalást. Tudatában vannak, hogy egy társadalom halálosan beteg, ha elöregszik,

illetve, ha népessége folyamatosan fogy.

Az állami családtámogatások rendkívül fontosak, a

tények és a kutatások mégis azt mutatják, hogy bizonyos hatékonyságuk ellenére ezek egyike

sem hozott igazán átütő változást sem a gyermekvállalás terén, még kevésbé a családok vagy

párkapcsolatok stabilizálásának terén.

A legfontosabb kérdés tehát: hogyan lehetne növelni az egészséges, kiegyensúlyozott

párkapcsolatok, házasságok, családok arányát; mit lehetne tenni a családok megerősítéséért,

amely aztán természetszerűen magával hozná a társadalmi és demográfiai kérdések helyre

kerülését? Az alábbiakban először arra szeretnénk válaszolni, mi az egyik legfőbb oka az

egészséges és termékeny házasságok, családok hiányának. E kérdés megválaszolása teszi ki

tanulmányunk lényegi részét. Másodszor vázoljuk, hogy a problémának vannak már létező

megoldási modelljei. Végül röviden szólunk a megoldás néhány legfontosabb útjáról.

Tanulmányunk tehát három állítás köré épül fel:

1. A házasságok tönkremenetelének fő oka a házasság előtti „szabad-szex”.

2. Léteznek közösségek, amelyekben kiegyensúlyozott párok, családok élnek, amelyek

meg tudják oldani a házasságra való jó felkészítés kérdéseit. Ha ez igaz, akkor

tapasztalatuknak útmutatónak kell lennie a társadalmi problémák megoldásában.

3. A társadalom legfontosabb feladata a fiatalok felkészítése az életre szóló

párkapcsolatra, a termékeny családi életre. Jelenleg ennek hiánya a döntő oka az

össztársadalmi romlásnak. Ezzel összefüggő feladat a közoktatásnak, valamint a

közfelfogásnak megfelelő alakítása.

1. A házasságok tönkremenetelének fő oka a házasság előtti szabad szexuális élet

Lássuk, hogyan igazolják az 1. pontban megfogalmazott állításunkat a „szexuális

forradalom” társadalmi, demográfiai következményei, az új kutatások a házasság előtti

Az ún. migráns-kérdés pl. német megközelítésének a hátterében is egyik meghatározó tényező az, hogy a

népesség fogyását ellensúlyozniuk kell, egyébként az ország életképtelenné válik.

Földvári M., Arnold P., Béres O., Papházi T.: A termékenységre ható tényezők Magyarországon. Kapocs (A

Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet folyóirata), 2015/4, 5-16.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 123 https://www.ecssz.eu

szexualitás hatásairól, és a szexualitás és szerelem hormonjainak- és azok hatásának

felfedezése.

1.1. A szexuális forradalom társadalmi, demográfiai következményei

Az 1960-as években kezdődött a „szexuális forradalom”, mely szembefordult a

szexualitásról, illetve a szexuális kapcsolatokról vallott korábbi felfogással. (Kétségtelen, hogy

a szembefordulás okai közé tartozott a túlzott prüdéria, valamint a nők hátrányos helyzete elleni

tiltakozás is, amely az elmúlt kort és az egyházakat is jellemezte.) Azonban a szexuális

forradalom maga is következmény: a tekintély lerombolásának, az értékek

megkérdőjelezésének következménye: a szabad szexualitás egy tágabb krízis és hiány jele.

A „forradalom” kulcs-állításai közé tartozott, hogy a szexuális élet fiatalkori felszabadítása,

majd a házasság előtti együttélés a legjobb felkészülést biztosítják a fiatalok kiteljesült életéhez,

a jó kapcsolatokhoz, a jó házassághoz. Az azóta készült filmek, színdarabok, regények nagy

többsége, majd a köztudat átvette ezt az állítást, és ennek megfelelően mutatják be az életet az

ifjúságnak, miközben ennek az állításnak hamissága már régen nyilvánvaló. – Mi lett a folyamat

gyümölcse? Míg a szexuális forradalom 50 éve az ember, a kapcsolatok, a család, a társadalom

fellendülését ígérte, mindennek az ellenkezője történt!

E „forradalom” kitörése óta

folyamatosan romlott a kapcsolatoknak, a házasságoknak helyzete, egyre nőtt a válások, a

tönkrement kapcsolatok-, családok száma, és egyre betegebbé, sérültebbé valamint

elöregedettebbé vált a társadalom.

Lássuk egyenként a tényeket!

a) A házasságkötések csökkenése és az élettársi kapcsolatok

A „fejlett, felvilágosult” országokban egyre csökkent a házasodási kedv, nőtt az együttélések

és élettársi kapcsolatok száma. Hazánkban még 1990-ben is a 25-29 éves párkapcsolatban élő

nők 95%-a házasságban élt, és csak 5% élettársi kapcsolatban, 2011-ben már 49%-uk élt

élettársi kapcsolatban.

Bár Magyarországon 2014 óta némileg növekszik a házasságkötések

száma, ez csupán az előző leromlott helyzethez viszonyított növekedés.

A házasság előtti együttélés a házasság megerősödését fogja eredményezni, ígérték a

szexuális forradalom ideológusai. Az ellenkezője történt: minden kutatás igazolja, hogy az

együttéléssel kezdők között nagyobb a válások aránya, mint azok között, akik rögtön

házasságra léptek, – nem beszélve arról, hogy az együttéléssel kezdők párkapcsolata, a pár és

a család benső egyensúlya szempontjából is lényegesen kiegyensúlyozatlanabb. (És a

sebzettségek folyamatos továbbadását és növekedését jelzi, hogy az élettársi kapcsolat

jelentősen gyakoribb olyan fiatalok között, akiknek szülei élettársi kapcsolatban éltek, illetve

akik sérült családokból származnak.)

Vö. Gabriel Kuby: Globális szexuális forradalom (A szabadság elpusztítása a szabadság nevében). Budapest,

Kairosz, 2013

Vö. Magyarország 2015. Budapest, KSH 2016; Spéder Zsolt: A folyamatosan átalakuló család. In: Vigília,

2014/5, 332-342; Horváth-Szabó Katalin: Változó világ – változó családok. in: Vigília, 2014/5, 322-331

Spéder Zs i.m. 332-342; Magyarország 2015. i.m.

Magyarország 2015. i. m.

Harcsa István.: A családformák változásának trendje és azok értelmezése – a pluralizmus színe és fonákja. In:

Kapocs, 2014/4, 2-13; Vö. Horváth-Szabó Katalin (szerk.): Házasság és család. Bp., Semmelweis Egyetem

Mentálhigiéné Intézet, Párbeszéd Alapítvány, 76-82 (ott részletes irodalom!).

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 124 https://www.ecssz.eu

A házasság előtti együttélés, mint „próba” a média és a hangulatkeltés segítségével normává

lett: A magyar népességnek 2005 táján az 58,2%-a, a fiataloknak 76%-a vallotta, hogy a párok

először próbálják ki kapcsolatukat, és utána házasodjanak. 2014 táján már az idősebbek körében

is 70% fölé nőtt az így vélekedők aránya. 2012-ben az összes tartós párkapcsolat 75%-át

élettársi kapcsolattal kezdték, 2015-ben már a 90%-át. A 2012-es ifjúsági felmérés beszámol,

hogy megjelentek „látogató kapcsolatok” is, melyben a felek nem is költöznek össze.

Arányukat mintegy 6%-ra teszik.

Az élettársi kapcsolatokat hazánkban többen a házasságra való készülés lépésének tekintik,

mások végleges állapotnak. 2010 táján a hazai együtt maradt élettársak kapcsolata kb. 33%-ban

két éven belül, 50%-ban 5 éven belül házassággá formálódott. De egy jelentős részük 5-7-10

évig is együtt él, és nem tud dönteni. A nők többsége szenved ebben, s az évek múlnak „hiába”.

Gyermeket sokan nem vállalnak, mert nem tudnak dönteni egymás mellett sem. A házasságra

lépők kapcsolataiban is több a konfliktus, mint régen. Az élettársi kapcsolatban élők esetében

azonban kétszer olyan gyakori a fizikai erőszak (elsősorban a női társ bántalmazása) és

jelentősen kisebb a társak elégedettsége, mint a házasságokban és e kapcsolatok jelentősen

bomlékonyabbak, mint a házasságok.

Az élettársi kapcsolatok terjedésével csökkent a házasságkötések száma, illetve kitolódott a

házasságra lépők életkora, csökkent a gyermekvállalás. – Az élettársi kapcsolatok sebző voltát

mutatja az abban élők jelentősen alacsonyabb átlagéletkora, nagyobb halálozása is (vö. alább a

„h” pont). – A házasságok említett romlása annál inkább ellentmondásos, mert a magyar

fiatalság jelentős többsége ma is jó házasságra és családra vágyik! A családkutatók is

ellentmondásosnak ítélik, hogy miközben a fiatalok többsége házasságra vágyik, többségük oly

módon cselekszik, ami ellentéte a jó házasságra való készületnek

b) A gyermekvállalás visszaesése

Ami a népesség utánpótlását illeti: a magyar családok többsége 40 év óta nem vállal annyi

gyermeket, amennyire a népesség reprodukciójához szükség volna. A népesség egyszerű

utánpótlását a családonkénti 2,15 gyermekszám biztosítaná. A fiatalok „tervezett

gyermekszáma” 2,2 körül van, de a valóságban a termékenységi arány 2014-ben 1,28

(Európában évek óta az egyik legalacsonyabb). Ez a népesség fogyatkozásához és

elöregedéséhez vezet.

A gyermekek számának csökkenése kapcsolatos azzal is, hogy a házasságkötésekre és a

szülésekre idősebb életkorban kerül sor. Míg 1990-ben a magyar nők átlagosan 23 évesen

szülték első gyermeküket, addig 2015-ben 28 éves korukban. Az idősebb korra tolódó

házasságkötés csökkenti a gyermekszámot, hiszen az életkor növekedésével csökken a foganás

valószínűsége. Míg 30 éves korban 80% az esélye, hogy egy nő teherbe esik 12 hónapon belül,

addig ez 37 éves korban már csak 60% és 41 éves korban 40%. A szülőképes korukon túl

Magyar ifjúság 2012. Tanulmánykötet (Szerk. Székely Levente), Bp., 2013, 68.o.; Pongrácz T-né – Spéder Zs.

2003: Élettársi kapcsolat és házasság – hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. Szociológiai Szemle,

2003/4. sz., 55–75.; Rindfuss, R. R. – A. Vandenheuvel: Cohabitation: A precursor to marriage or an alternative

to being single? Population and Development Review 1990, vol. 16, 703–726; Heuveline, P. – J. M. Timberlake:

The role of cohabitation in family formation: The United States in comparative perspective. Journal of Marriage

and Family, vol. 66, issue 5, Dec. 2004, 1214–1230.

Füstös L.: Kontinuitás és diszkontinuitás az értékpreferenciákban. In: Füstös L. Guba L. (szerk): Társadalmi

regiszter. Budapest, MTA PTI, 2002. 123-209.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 125 https://www.ecssz.eu

gyermektelen nők aránya évtizedekig 10 százalék körül mozgott. Jelenleg a 30 évesek 50%-a,

a 35 éveseknek pedig a 22-23 százaléka gyermektelen. Ezekből az adatokból a szakemberek

jogosan következtetnek, hogy néhány év múlva a végleg gyermek nélkül maradt nők aránya

20-35% körül lesz.

A téma népszerűsítői sokszor ködösítik a témát azzal az állítással, hogy a későbbre tolódott

házasságok oka a hosszabb tanulási idő. Ez azonban csak részben igaz. Nyilvánvalóan

jelentősebb ok, a házasságot megelőző éretlen és tönkrement kapcsolatok nagy száma. Igazolja

ezt, hogy a komolyan vallásos fiatalok között változatlanul rendszeres a 23-25 éves korban

történő házasságkötés.

c) A válások

Annak ellenére, hogy az idő múltával egyre kevesebben kötöttek házasságot, a válások

aránya a legutóbbi évekig nőtt. Hazánkban 1970-ben a megkötött házasságok 27%-a, 1990-ben

31%-a, majd 2004 tájt közel 45%-a végződött válással. 2008 óta, a korábbi rossz

eredményekhez viszonyítva csökkenés tapasztalható (de ez összefügg a megkötött házasságok

kisebb arányával is).

Az európai jellegű országokban a válási arány 50% körüli.

A párkapcsolatok törékenységének teljes képét tovább rontják a következő tények:

- Sok pár nem válik el törvényesen, de gyakorlatilag külön él. Szakértő becslések szerint a

válás nélkül külön élők száma körülbelül egyharmadát teszi ki az elvált családi állapotú

személyek számának.

- A házasság instabilitásának mutatói az együtt élő, de elhidegült kapcsolatok is, amelyek

legfeljebb jogilag nevezhetők még házasságnak. – Az elhidegülést jelzi pl. a házasságon kívüli

kapcsolatok fenntartása. Ezekről pontos adatot szerezni nem lehet, de a jelzések nem

jelentéktelen arányra utalnak.

- Felmérések ismételten kutatták, mennyire érzi magát beteljesültnek az asszony a

házasságban. Egyes kutatások szerint teljesen boldognak csak 10-20%-uk tartotta magát. Tehát

a megkötött házasságoknak mintegy 50%-a nem bomlik fel, de a fel nem bomlottakban is

csupán 10-20%-ában valósult meg a fiatalok eredeti álma.

d) Házasságon kívüli születések

A házasság nélküli együttéléseknek, valamint a válásoknak következménye, hogy növekszik

a házasságon kívüli születések aránya. Ez hazánkban 1965-1985-ig 5-10% volt, 1997-ben 25%,

2012-ben 46,2%. Többségük élettársi kapcsolatból születik. Egyszülős család minden ötödik

Magyar ifjúság 2012. i.m., 86.o. Vö. Kamarás F. 2005: Családalapítás és gyermekvállalás Európában. Kérdések

és kérdőjelek. In: Nagy I. – Pongrácz T-né – Tóth I. Gy. (szerk): Szerepváltozások. Jelentés a nők és a férfiak

helyzetéről, 2005. Budapest: TÁRKI – Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 87–101.

Magyarországon 1992-ben még 7890 házaspár vált, majd 2004.ben 19 500, s 2008 óra csökken. 2015-ben

12 562-en nyújtották be eme kérelmüket, az előző évhez képest 728-cal (6,92%-kal) kevesebben. A mérséklődő

válás azonban nem feltétlenül jelenti a párkapcsolatok stabilitásának hasonló mértékű javulását, mivel a

házasságban élők száma és aránya is hosszabb távon számottevően visszaesett. Ráadásul a teljes képet a

megszűnt és a létrejött házasságok aránya adja meg. 2014-ben pl. 38 700 házasságot kötöttek. Ezzel szemben

63.600 házasság megszűnt. Ebből 44.100 halál következtében, 19.500 válás következtében. Vö. Népmozgalom

2014. KSH 2015. 5. old.

1993-ban Cseh-Szombathy László és munkatársai által előkészített családi érték vizsgálati anyaga alapján,

Tárkányi Ákos kutatási eredményei 2000-ben. vö. Tárkányi Ákos: A családok helyzete a mai világban és a

magyar társadalomban 2002 - ttp://www.doksi.hu/get.php?lid=17303

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 126 https://www.ecssz.eu

család, ezek 86%-ában az anya neveli egyedül a gyermekét vagy gyermekeit. A gyermekek

arányában mintegy 10%-ukat egyedül az anya neveli.

A helyzet súlyát aláhúzza, hogy bár a

házasság nélküli pároknak és az egyedülállóknak egy része új házasság felé halad, válási

arányuk magas. A válásnak vagy a házasságon kívüli születésnek a gyermekekre való sebző

hatása pedig a kutatók számára nem kétséges.

A kor válságát jelzi tehát, hogy a párkapcsolatok

olyan alapvető funkciójukat, mint a gyermekek egészséges, sérülésmentes felnevelése, nem

tudják kielégítően betölteni.

e) A mozaikcsaládok

Az elvált szülők új házasságot kötnek, esetleg nem is csak egyszer. Eközben nemcsak a szülő

sérül, hanem még jobban a gyermek. Hiszen kettőssé (vagy több részre szakítottá) válik a

gyermek élete. Ingázik a két szülő között, sajátos kapcsolatai és gyakran feszültségei születnek

a két szülő új párjával, a vegyes családokból származó testvérekkel, megnövekedett számú

nagyszülőkkel, rokonokkal stb.

A gyermeki szocializációt, illetve a nevelést illetően a kutatások szerint nyilvánvaló, hogy

amiként a családbomlás, a válás vagy a házasságon kívüli születés, hasonlóan a „mozaik-

családokban” élés is olyan maradandó károsodást okoz a gyermekekben, amelynek hatása

életre szólóan hat, és a részleges gyógyításhoz is sok segítségre volna szükség.

A sérült családban felnőtt vagy elvált szülőktől származó gyermekek nagy arányban

kezdenek szexuális kapcsolatba éretlenül, fiatalon (családi meghittség, teljességgel feléjük

forduló szeretet híján a kapcsolatba menekülnek. Sokan nem mernek életre szóló házasságot

kötni, vagy ha házasságot kötnek, nagyobb a válás esélye. Magasabb arányúak körükben az

idegzeti sérülések, összeütközések a törvénnyel, az ifjúkori öngyilkosságok. Az ilyen

családokban felnőtt gyermekekből lesznek aztán a sérült szülők – amilyenekkel egyre többel

találkoznak a nevelők vagy a gyermek segélyszolgálatok – akik továbbadják utódaiknak a saját

gyermekkorban szerzett sebeiket.

A veszélyeztetett gyermekek száma hazánkban 2015-ben meghaladta a 201 ezer főt. A

védelembe vett gyermekek száma évről évre nő, 2011-ben 29 ezer ilyen gyermek volt,

Vö. Spéder Zsolt: A folyamatosan átalakuló család, in Vigília, 2014/5, 332-342, 339.o.; Központi Statisztikai

Hivatal Népmozgalmi Kézikönyv. Budapest, KSH, 2013

Vö. Harcsa I.: A családformák változásának trendje és azok értelmezése i.m.13.o; Pongrácz T-né-Spéder Zs.:

Élettársi kapcsolat és házasság – hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. Szociológiai Szemle 2003/4,

55-75; Harcsa I.-Monostori J.: Az egyszülős családok társadalomstatisztikai-szociológiai jellemzői. Kapocs

2016/1, 3-16; Európában vannak országok, amelyekben a gyermekek közel 60%-a házasságon kívül születik.

Magyarország az európai középmezőnybe tartozik.

Monostori, J. 2013: Az egyszülős családdá válás társadalmi meghatározottsága. Socio.hu, 2013/3. sz.

http://socio.hu/uploads/files/2013_3/2monostori.pdf; S. Molnár E. – Pongrácz T-né. Az 1995-ben házasságon

kívül szült nők életforma választásainak vizsgálata. In: S. Molnár E. – Pongrácz T-né. – Kamarás F. – Hablicsek

L.: Házasságon kívüli szülések. Budapest: KSH NKI 1998, Kutatási Jelentés 61.

Benda József.: Leszünk vagy nem leszünk? (A magyar társadalom vagy erőforrásként kezeli a népesedési krízist,

vagy fölszámolja önmagát). Kapocs, 2016/1, 17-34; Vö. Spéder Zs. i.m.; Horváth-Szabó K. i.m; Cherlin, A. J.,

stb., Effects of Parentall Divorce on Mental Health throughout the Life Course, In American Sociological Review,

1998/2.

Vaskovics L.: A házasság és a család változásai az ezredforduló Magyarországán. Educatio, 2002/3. sz., 349–

364. p.; Harcsa I. – Monostori J.: Családi struktúrák az életciklusban. In: Kolosi T. – Tóth I. Gy. szerk.:

Társadalmi Riport 2012. Budapest: TÁRKI, 2012. 65–92.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 127 https://www.ecssz.eu

másfélszer annyi, mint 2005-ben, és közel háromszor annyi, mint az ezredfordulón.

2012-

ben 2 604 gyermekkorú és 10 056 fiatalkorú elkövetőt regisztráltak (1980-ban csak 6 535

fiatalkorút), míg a felnőtt elítéltek száma 90 183 volt. A gyermek és fiatal elkövetők sebzett

családból érkeztek. Körükben jelentősen magasabb az alkohol és a kábítószerek használata,

valamint a függőségek is.

Annyira növekedni kezdett a 14 év alatti bűnelkövetők száma,

hogy 2015-ben a BTK 12 éves kortól büntethetőnek nyilvánította a gyermekeket!

f) A „szingli” életforma

A posztmodern világ fiatal középkorúinak (30-40 évesek) tartós párkapcsolat nélküli

életformája ez. Közvetlen okát a kutatók a munka-, fogyasztás- és szabadidő-orientáltságban

jelölik meg. Valójában a mélyebb háttere a családi szocializáció sebei, hiányos szülői törődés,

melyek következménye a zárt, félénk vagy éppen agresszív személyiség. Jelentős arányban

pedig ismét a szexuális forradalom gyümölcsei ők is: sokan korábban tönkrement kapcsolataik

hatására jutottak oda, hogy már nem akarnak újabb, tartós kapcsolatot kezdeményezni. A

fiataloknak kicsiny aránya (5%) tekinti ideáljának ezt a formát, távlatban szeretnének

kapcsolatot találni. Napjaink kutatásai szerint 100 egyedülálló közül 7 szeretne a jövőben is

állandó partner nélkül élni; de esetükben sem világos, mi a gyökere eme véleményüknek

(milyen kapcsolati sérülés).

Tény, hogy amíg az 1960-as években minden nő legalább egyszer házasságra lépett, 1990-

ben a nők 75%-ának házasságra lépése volt várható, 2015 táján csak 40%-uk köt házasságot (a

többi csak párkapcsolatban él vagy szingliként).

g) A férfi-személyiség gyengülése

A széles körben vizsgált jelenség korunkban a férfiasság, valamint a helyes apai magatartás

hiánya. Ezeknek a társadalmi- és munkakörülmények változása mellett a legfontosabb oka

ugyancsak a sérült családi háttér, a sérült apakép, férfikép, azaz ezek hátterében is a szexuális

forradalom áll. A sérült családok gyermekei többnyire anyjuknál laknak. A lányok ilyen esetben

anyjuk példája által elsajátítják a nőiességet, de a fiúk életében hiányzik az apa, az apakép, a

férfi modell.

A Magyar Ifjúság 2012 tanulmánykötet, így jellemzi az ifjúság állapotát: „Egy-két

nemzedékkel ezelőtt még az ifjúsági életszakaszt a későbbi éveket meghatározó, többnyire

lezárult életesemények (tanulmányok, családalapítás, foglalkozás-választás) periódusának

tekinthettük. A jelen vizsgálat eredményei, más kutatásokhoz hasonlóan, arról tudósítanak,

hogy ezek egyre kevésbé jellemzik napjaink fiatalságát.

Magyarország 2012. Bp., KSH, 2013. 81

Tájékoztató a gyermekkorúak és a fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről. Kiadja: Legfőbb

Ügyészség Informatikai Főosztály 2013, 3-4 old

Utasi Ágnes: Éltető kapcsolatok. A kapcsolatok hatása a szubjektív életminőségre. Budapest: Új Mandátum

Könyvkiadó, 2008; Gergely Zsófia: A magány és következményei - A boldogtalanság forrása. Magyar Narancs

2009. 12.17

Spéder Zs. i.m. 333

Dupcsik Cs. – Tóth O.: Feminizmus helyett familizmus. Demográfia, 2008, 51. évf. 4. sz., 307–328; Nagy I. –

Pongrácz T-né – Tóth I. Gy. (szerk): Szerepváltozások. Jelentés a nők és a férfiak helyzetéről, Budapest, TÁRKI,

Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2005.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 128 https://www.ecssz.eu

A vizsgálat szerint a fiatalok egyik legmeghatározóbb tulajdonsága a bizonytalanság. Az új

nemzedék legfontosabb életszakaszát egy olyan világban éli, ahol a társadalom alrendszereiben

strukturálisan kódolt a bizonytalanság. A társadalmi tradíciók, normák homályba vesztek. E

világban a fiatalok sokáig szüleiknél laknak, nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek

házasságot, kevésbé vállalnak gyermekeket, bizonytalanok a továbbtanulás, a munkavállalás,

a „menni vagy maradni” kérdéseiben, bizonytalanok értékválasztásukban és jövőjükben.

Más szakemberek úgy fogalmaznak, hogy a fiatalság személyiség-struktúrája kevésbé

változott, csak a körülmények azok - a média, a digitális világ, az erkölcs -, amelyek erős

hatással vannak rájuk. Mindezek közepette a magyar fiatalok ma is vágynak a rendezettségre.

Szendi Gábor szociálpszichológus, a kor szexuális viselkedésére vezeti vissza nemcsak a

családok és a gyermekek sérültségi arányának súlyos növekedését, hanem a kiemelten a férfi

(majd a nő) személyiségének torzulásait. A mai fiatal-fiú, aki a kor elvárásainak megfelelően

szabadon éli szexualitását, szex-függővé, akaratában és jellemében legyengült emberré válik,

mondja. A szabad szex lerontja a férfi kapcsolatteremtő képességét, empátiáját, sőt

jellemgyengévé is teszi, mert tudja, hogy sok lány szeretné az induló kapcsolatokat életre

szólóvá alakítani (amint ezt az általa idézett felmérések igazolják), de nem kis arányuk

megszokja, hogy becsapja, kizsákmányolja a nőket. Nem jellemes viselkedése meghatározza

egész életét, majd az egész társadalmat.

P. Zimbardo világhírű szociálpszichológus N. Coulombéval közösen írt művének ezt a címet

adta: „A kikapcsolt férfi. Hogyan tette tönkre a technológia a férfi nemet?”

A mai fiúk, fiatal

férfiak nagy része elveszítette a „férfi-személyiség” jellemzőit, írja a könyv, és beszél ennek

okairól és a helyzet megoldásáról. Ők is meghatározó szempontként említik, hogy sokan szüleik

elrontott házasságán keresztül elvesztették hitüket az emberi kapcsolatokban, a házasságban.

Továbbá, hogy a fiúk a könnyen elérhető internetes pornográfia és játékok meg okostelefonok

rabjaivá váltak. Ennek is következménye, hogy a felmérések szerint sokaknak zavaros

elképzelésük van az intimitásról; és félnek a kapcsolatoktól, mert abban személyesen

kommunikálni is kellene. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy ezt a komoly társadalmi

problémát csak társadalmi összefogással, állami segítséggel lehet orvosolni, hiszen a jövőnkről

van szó.

h) A családon belüli erőszak

A „szexuális felszabadítás” termékei közé tartozik sok egyéb társadalmi betegség terjedése

vagy arányaik növekedése: mint pl. a nemi erőszakoké, a gyermekek ellen elkövetett

bűntetteké, a pedofiliáé stb. Szóljunk néhány szót a családon belüli erőszakról.

A családon belüli erőszak fogalma a 90-es években jelent meg erősebben a hazai médiában,

és világszerte is csak néhány évtizede. A családon belüli erőszak ismertebb formái a szóval,

Magyar ifjúság 2012. Tanulmánykötet (Szerk. Székely Levente), Bp., ÚjnemzedékPlusz, Készítette a Nézőpont

Intézethez tartozó Kutatópont. 2013; Murinkó L.: Első elköltözés a szülői házból Magyarországon. A szülői ház

elhagyásának időzítése, párkapcsolati környezete és családi háttér szerinti különbségei. NKI Kutatási Jelentések

94. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet 2013.

Magyar Ifjúság 2012 I.m. 7.

Szendi Gábor: a nő élete. Mit hoz a jövő? Jaffa kiadó. Bp 2012.

307-317

Zimbardo. Ph Coulombe N.: (Man (Dis)connected. How technology has sabotaged what it means to be male (A

kikapcsolt férfi. Hogyan tette tönkre a technológia a férfi nemet?) London, Ebury Publishing, 2015.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 129 https://www.ecssz.eu

kiabálással, sértegetéssel, fenyegetődzéssel való bántalmazás, a fizikai- és a szexuális

bántalmazás.

Sok kutató jelenetős mértékben a családból hozott sérülések következményének tekinti

ennek széleskörű elterjedését. Mások mintegy legyintenek, és kijelentik, hogy ilyen volt

régebben is, csak kevésbé vált ismeretté. Igen volt régebben is. De nem nyilvánvaló-e, hogy ha

jelentősen növekszik a sérült gyermekeknek, majd sérült múlttal házasságra lépők aránya, akkor

meg fog nőni a családon belüli erőszak aránya is? A vizsgálatokból kiderül, hogy az erőszakot

elkövetők jelentős része sérült családból származik!

Hazánkban a családon belüli erőszak évente 60 nő életét követeli, 13 férfiét (az utóbbi esetek

többségében a férfi erőszakoskodása a kiváltója, hogy társa meggyilkolja őt), és 30 gyermekét.

De ennél jóval többen szenvednek el ütlegeket és egyéb erőszakot. Fokozottan

veszélyeztetettek a leánygyermekek, a fogyatékkal élők, a csecsemők és a háromévesnél

fiatalabb gyerekek. Érzelmi bántalmazást, lelki terrort tavaly 4070 esetben regisztráltak, míg

elhanyagoltsága miatt csaknem 15 ezer gyerek került nyilvántartásba. Magyarországon minden

5. nőt rendszeresen bántalmaz a férje, és több európai országhoz viszonyítva ez még az alacsony

arányok közé tartozik, vagy hazánkban még kevésbé tudatos a feljelentés „lehetősége”.

A kutatásokból kiderül, hogy a bántalmazás a legkisebb arányú az első, illetve az életreszóló

házasságokban. Azaz a feleség is és a gyermek is a legnagyobb biztonságban a (az első)

házasságban van, legkisebb biztonságban pedig az olyan kapcsolatokban, ahol az anya olyan

férfival él együtt, aki nem a gyerek biológiai apja. Ami a szexuális zaklatást illeti, a gyermeknek

az utóbbiban 17-szer akkora esélye van erre, mint az első házasságokban. A férjhez nem ment,

vagy/és nem első kapcsolatukban élő nőknek négyszer akkora az esélyük, hogy fizikai vagy

egyéb bántalmazás áldozatai legyenek, mint férjezett társaiknak. (Vö. A negyedik nemzeti

kutatás a gyermekbántalmazás előfordulási gyakoriságáról. Az Amerikai Kongresszusnak

benyújtott jelentés, a 2004-2009 között felvett adatok alapján.)

i) A házasság és a család sebei az egész társadalmat sebzik

Köztudott, hogy pl. egy párkapcsolat bomlása sebeket ejt a gyermekeken és az anyán. Újabb

vizsgálatok rámutatnak, hogy a férfi nem kevésbé sérül a kapcsolati sebek által, valamint

hasonlóan sebződnek a házasság nélküli pl. szingli életformában élők. Ismerős adat, hogy a

férfiak 5-8 évvel korábban halnak meg hazánkban, mint az asszonyok (és mindkét nembeliek

5-7 évvel hamarabb halnak meg, mint pl. Ausztriában). A legújabb kutatások arra is rámutattak,

hogy a nőknek és a férfiaknak halandósága egyaránt összefügg házasságuknak, illetve

kapcsolataiknak sebeivel.

A számos nemzetközi kutatás mellett a legismertebb hazai kutató Kopp Mária professzor-

asszony írja: „Hazánkban 2000 táján a 30-64 éves korosztályban a férfiak esetében az élettársi

kapcsolatban élők 49%-al, az egyedül élők 67%-al nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint

Gyarmati Orsolya Gyermekbántalmazás Magyarországon, Csaladhalo.hu 2012. 06. 06.

Külön téma lenne az egyneműek párkapcsolata és a gyermek. Miközben több kötet jelent meg, amely igazolni

igyekezett, hogy ennek nincs kára a gyermek számára, (vö. pl. Rupp, M. Hrsg.: Die Lebenssituation von Kindern

in gleichgeschlechtlichen Lebenspartnerschaften. Köln, Bundesanzeiger Verlag, 2009) a szakszerűbb

vizsgálatok kimutatták, hogy milyen sérülésekben részesül ott a gyermek, és a szexuális bántalmazás esélye is

jelentősen magasabb az átlagnál. Mark Regnerus társaival 15 ezer fő megkérdezésével végzett kutatást, melynek

összefoglalása a Social Science Research 2012. júliusi számában jelent meg, Regnerus pedig a Slate.com oldalon

foglalta össze az eredményeket. Vö. http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/vajon-milyen-hatranyok-erhetik-gyereket-

ha-meleg-parok-nevelik-oket

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 130 https://www.ecssz.eu

a házasok. A nők esetében az együtt élők 53%-al, az egyedül (magányosan) élők 75%-al

nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a hasonló korosztályú házasok. A vizsgálatok arra

is rámutatnak, hogy a gyermektelenség is súlyosan egészségkárosító tényező. A két vagy több

gyermekes férfiak 30%-al, a nők 50%-al kisebb valószínűséggel halnak meg a 30-64 éves

életkorban, mint a gyermektelenek.” „A társtalan élet és a gyermektelenség fontosabb

egészségkárosító tényezők, mint az egyéb ismert magatartási kockázati tényezők együttvéve.”

j) A depresszió

Országunk népességében sok társadalmi vagy családi eredetű és azokra visszaható

„betegség” van jelen. A Magyar Pszichiátriai Társaság egy egészségügyi konferencián lesújtó

adatokat közölt a hazai lakosság mentális állapotával kapcsolatban. A Társaság adataiból

kiderül, hogy a lakosság egyharmada, közel 3 millió magyar szenved valamilyen szintű

depressziótól. Hazánk a népesség mentális állapotát tekintve a harmadik világbéli országok

szintjén mozog. A depressziósok aránya növekszik. – Gyermekek Társasága nevű brit

jótékonysági szervezet szerint nemzetközi viszonylatban a mai tizenévesek körében találjuk a

legtöbb mentálisan sérült beteget. A kutatásuk világviszonylatban reprezentatív, így hazánkra

is érvényes: minden második gyermek szenved valamilyen mentális problémától. A jelentés

készítői szerint a mai 14-15 évesek a legkevésbé elégedettek életükkel. A kutatások szerint

mindez nyilvánvalóan összefügg a házassági sérülésekkel.

Nemzetközi vizsgálatok azt is igazolják, hogy a fiatalok esetében a partnerek számának

növekedésével arányosan emelkedik a depressziósok száma, hasonlóképpen az öngyilkosságok

száma is növekszik a szexuális kapcsolataik számával arányosan.

E témához kapcsolódik (bár több kérdést érint), hogy népünk körében nemzetközi

viszonylatban kiemelkedően magas a pesszimisták és a másokkal kevésbé törődőek, az egoisták

aránya is.

1.2. Új kutatások a házasság előtti szexualitás hatásairól

Korunk számára meglepő új kutatások váltak ismertté az utóbbi évtizedekben, melyek

eredményeit a sajtó ilyen és hasonló címekkel ismertette: „Ha boldog akarsz lenni, várj a

szexszel a házasságig”.

Vö. Kopp M- Kovács M: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. (Különösen: Család és életminőség

fejezet) Budapest, Semmelweis K., 2006.; Faragó M.: Családi állapottól függő halandósági táblák

Magyarországon. A házasságok várható tartama, túlélése, Bp., KSH, 2009.

Purebl Gy.–Balog P.: A depressziós tünetegyüttes jelentősége az esélyteremtés szempontjából. In: Kopp M.

szerk., Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest: Semmelweis Kiadó 2008; Vö.

Egészségtükör.hu. Miért vagyunk ennyire boldogtalanok? Klinger A., 2007: A halandóság társadalmi

különbségei Magyarországon a XXI. század elején. Demográfia, 50. évf., 252–334; Kopp Mária, Skrabski

Árpád: Nők és férfiak egészségi állapota Magyarországon 2009. 127.o. www.tarsadalomkutatás.hu

No String Attached: The nature of Casual Sex in College Students. in: The Journal of Sex Research, Vol. 43. 3.

2006. 255-267. Sexually-Active-Teenagers-Are-MoreLikely to Be-Depressed.

www.heritage.org/Research/Reports/2003/2006;

http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/pesszimista-a-magyar-lakossag-1278456, 2016. aug.13. Ismerteti

az Eurostatnak az unió 28 tagállamába végzett 2013-as felmérését e kérdésről.

http://nol.hu/belfold/20110903-miert_ez_a_pesszimizmus_-1189771

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 131 https://www.ecssz.eu

A szexualitás „felszabadításával” ellentétes állítások, érvek az 1960-as évek óta leginkább

az egyházak részéről hangzottak el, de őket, és az esetleges egyéb megszólalókat lehurrogta a

„modern kor” számos tetszetősnek látszó érve, illetve véleményüket szóhoz sem engedte jutni

a liberális média. Korunk fiatalságának többsége a „szabad-szex” szemléletébe született és

abban él. Ezért is váltottak ki nagy feltűnést a jelzett kutatások.

Egyike ezeknek Dean Busbynak az USA-beli Brigham Young egyetem professzorának,

illetve munkacsoportjának kutatása, amely először a Journal of Family Psychology-ban jelent

meg.

Figyelemreméltó, hogy az egyébként elkötelezetten a korlátlan szexuális szabadságot

hirdető világsajtóban vezető hírré válhatott e kutatás, hazánkban is számos folyóirat beszámolt

róla, mint a HVG is. Bár a hazai beszámolók nemsokára elérhetetlenné váltak az interneten.

A vizsgálatban 2035 házaspár vett részt. Egyik kérdés ez volt: „Mikor kezdték a szexuális

életet a kapcsolatukban?” Az elemzés azt mutatta, hogy a házasság előtti nemi élettől tartózkodó

párok a szexuális kapcsolatot elkezdőkhöz viszonyítva a következő előnyöket élvezték:

• kapcsolatuk stabilitása 22%-kal erősebb,

• kapcsolati elégedettségük 20%-kal magasabb,

• a köztük levő kommunikáció 12%-kal jobb.

Akik a házasság előtt kezdték a nemi életet, körülbelül fele ennyi előnyt élveztek. (Más

részletesebb vizsgálatok még nagyobb különbségeket mutattak ki a két felkészülési mód

következményei között.) „Úgy gondolom, – írja D. Busby - a különbségek annak köszönhetőek,

hogy a szexualitástól tartózkodó párok jobban megtanultak egymással beszélgetni, és

megszerezték azokat a készségeket, amelyekkel a felmerülő problémákat kezelni lehet."

Hasonló eredményre jutott az Egyesült Államokban egy, a Szexuális Viselkedést Kutató

Intézet vizsgálata is, amelyet S. Mcllhany és McKissic Bush ismertettek.

A Képmás magazin

ilyen címmel számolt be e vizsgálatról: „Szex az agyban”.

A kutatókat ugyanis az a felfedezés

indította a vizsgálatra, hogy a szexuális élmény (kiemelten az orgazmus) nyomot hagy az

agyban. Ennek alapján feltételezték, hogy akkor ennek hatásai vannak a házasságra is. A

vizsgálatot az egyetem agykutató intézete végezte. Ők inkább a fiatalabb kori szexuális

kapcsolatok hatását elemezték, és kimutatták, hogy ezek jelentősen növelik a házasságok

felbomlásának valószínűségét.

Olvashatunk magyar tudományos könyvekben is a témáról. Pl. Horváth-Szabó Katalin: A

házasság és család belső világa c. kötet (a Semmelweis Orvostudományi Egyetem

Mentálhigiéné Intézetének kiadása) így ír: A pszichológusok szerint létezik az ún. együttélési

effektus, amely fogalom azokat a negatív jelenségeket foglalja össze, amelyek azokban a

házasságokban jelentkeznek, amelyeket együttélés előzött meg, összehasonlítva a

próbaházasság nélküli házasságokkal. A szakirodalomban az alábbi hatások jelentőségét szokás

kiemelni:

• alacsonyabb a házassággal való elégedettség;

• nagyobb a válás valószínűsége;

Busby, D. M., Carroll, J. S., & Willoughby, B. J. (2010). Compatibility or restraint? The effects of sexual timing

on marriage relationships. Journal of Family Psychology, 24, 766-774. Vö. Sok-sok angol nyelvű könyv és újság

reflexiója; a magyar visszhangok közül: hvg.hu/egeszseg/20101229_korai_szex;

http://www.velvet.hazipatika.com/topics/szexologia/news/?nid=33245

By S. McIlhaney Jr., McKissic Bush: New Science on How Casual Sex is Affecting Our Children, Northfield

Publishing, 2008.

Képmás Magazin, 2014. 03, 19, 21

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 132 https://www.ecssz.eu

• alacsonyabb a problémamegoldó képesség és a társtámogatás, és nagyobb a hűtlenségi

ráta

• több a negatív interakció, több a családon belüli erőszak;

• alacsonyabb az elköteleződés mértéke és a kapcsolat minősége;

• a párok közötti kommunikációban több a destruktív elem, és a kommunikáció

szegényesebb.

„E tényezők mind arra utalnak, hogy van valami az együttélésben, ami kockázati tényező az

együttélést követő házasság egészséges működése és stabilitása szempontjából."

Szendi Gábor kötete: A nő élete 2012-ben jelent meg.

A szerző egy hazai nem hívő tudós,

pszichiáter. Írása a fentiekkel hasonló eredményekre jut: Az európai jellegű társadalmak a

szexuális forradalom következményeként ráléptek a pusztulás útjára, jelenti ki többek között

Szendi. Ma úgy néz ki a helyzetünk, mint a süllyedő Titanicon, amelynek fedélzetén még folyt

a zene és a vidámkodás, hogy az utasok figyelmét eltereljék a tragédiáról. Talán még lehetne

valamit tenni - mondja -, ha az országok összefognának.

Szendi így okolja meg a társadalom összeomlását, összekapcsolva ő is azt a családok

romlásával: Az elmúlt korokban, társadalmakban a nő „kénytelen volt” védeni önmagát a férfi

szexuális igényeivel szemben, mert védenie kellett eljövendő gyermekét, családját, amíg

kapcsolatuk éretté nem vált egy életre szóló házasságra. Ez az idő lehetővé tette, hogy valóban

megismerjék egymást, s mintegy összekovácsolódjanak. A fogamzás elleni tablettáknak és

védekező eszközöknek terjedésével a nőnek sem kell félni többé a foganástól, ezért bele mer

kezdeni nemcsak a házasság előtti testi kapcsolatba, hanem a házasság-független „alkalmi-

szexbe” is. Amíg korábban a hosszú házassági készülés ideje alatt a párok összeértek, ma rövid

ismerkedések után elkezdik a szexuális kapcsolatot, s ez megakadályozza, hogy megismerjék

egymást, összekovácsolódjanak. Ennek eredménye sok-sok kapcsolat, házasság felbomlása.

Szendi hatalmas kutatási, statisztikai anyaggal igazolja következtetéseit.

A házasságok növekvő arányú felbomlásával egy társadalmi lavina indul el. A sebzett

családokból sebzett gyermekek születnek. „Az apa hiánya romboló hatással van az utódok

későbbi életére, ami társadalmunk szempontjából tragikus, mert nemzedékről nemzedékre nő”

a sebzett családok száma (57).

- A korai szexuális kapcsolatok száma lényegesen magasabb a

sérült családokból származóknál, mutatják a kutatások (55).- A sérült családban rosszul kötődő

gyermekek születtek, akik sebzett alkatukból fakadóan zárkózottabbak, kevéssé empatikusak.

S ha szülőkké válnak, kemény, durva stílusú nevelőkké lesznek (143). „A mostoha gyermekkori

körülmények következményei a korai nemi érés, a laza kötődési képesség, a válogatott

partnerek, a korai terhesség” (59). „Mindezek hatására a házasodni nem akaró, egyedülálló

életmódot folytató emberek száma egyre nőni fog” (144), egyre csökken a népszaporulat, és e

társadalmak egyedei egyre több sebet, idegzeti sérülést hordoznak.

A tudomány ma újra rájön, hogy a szexualitástól való tartózkodás az együttjárás idején olyan

hatalmas energia, amely egymás megismerését, a kommunikáció elmélyülését, egyéniségük

összekovácsolódását biztosítja a pár számára.

Horváth-Szabó Katalin: A házasság és a család belső világa. i.m. 80.old. A mű hatalmas irodalmat hoz, amelyek

a házasság előtti együttélés káros hatásait igazolják.

Szendi Gábor: A nő élete. Mit hoz a jövő? Jaffa kiadó. Bp 2012.

A bekezdésben a zárójelbe tett számok hivatkozások Szendi i.m. oldalszámaira.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 133 https://www.ecssz.eu

1.3. A szerelem és szexualitás hormonjainak, és azok hatásának felfedezése

A nemi hormonok kutatása és felfedezése az utóbbi évtizedekben több alapvető

következtetéshez vezetett. Társadalmunkat átjárta a vélemény, hogy a szexualitást jó elkezdeni

diákkorban. Láttuk, az is általános véleménnyé vált, hogy ha a felek összeköltöznek, az egymás

megismeréséhez segít. Ezzel szemben a hormonológiai kutatások eredményei arra jutnak, amire

az imént idézett egyéb kutatások: hogy a házasság előtti szexualitás káros, és alapvetően

akadályozza a házasságra készülők egymás iránti életreszóló elköteleződését.

a) A hagyományos magyarázatok és a lélektan a házasság előtti tartózkodásról

A pszichológia lényegileg ugyanazt mondja a házasság előtti szexuális tartózkodás

fontosságáról, amire korábban több természetesen gondolkozó társadalom is rájött. Mit mond?

Az emberben két lényegi „összetevőt”, elemet különböztethetünk meg: az ösztönös-érzelmi

elemet (jelöljük X-szel), és az értelmi-akarati elemet (jelöljük Y-nal). – A szerelmes ember

ösztönös/érzelmi meghatározója a szerelem. Már a középiskolások is ismerik a képletet:

X + Y = 1. Témánk vonatkozásában ez azt jelenti, ha növekszik az emberben az

ösztönös/érzelmi/szerelmi elem, akkor felfokozott fényben látja partnerét („lila köd”); és

arányosan csökken a józan ítélőképesség, és az akarati döntőképesség (elsősorban társával, és

az őt érintő döntésekkel kapcsolatban). S ha a szerelemhez még a szexuális élmény is társul,

akkor az érzelmi elem a csúcsig emelkedik, s az értelmi, akarati elem a 0 felé csökken.

Aki tehát életre szóló távlatban szeretné megismerni társát, annak nem szabad hamar

engednie a szexuális vonzásnak. Csak így válik képessé arra, hogy jól meg tudja ismerni társát.

Pontosabban a szerelem csak az ismerkedés kezdete, mert a szerelmesnek ki kell várnia a

hormonális lángolás csökkenését, a 18 hónapot, hogy ezután lehulljon a „lila lepel” és így

képessé váljon tovább mérlegelni, vajon alkalmasak-e ők egymásnak, az életre szóló

házasságra.

1. ábra

Sok házassági tanácsadó vagy lelkipásztor, sőt a mindennapok embere is találkozik hasonló

esetekkel: Pl. jön egy fiatalasszony és kétségbeesetten kérdezi: Mit tegyek, nem bírom tovább

a férjemmel. Hogy tudtam ilyen őrülthöz feleségül menni? - Vajon a szerelmesek hazudtak,

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 134 https://www.ecssz.eu

amikor azt mondták, hogy életre-halálra szeretik egymást? És a sok elvált pár, az esküvőn mind

hazudott? Nem. De a szerelem és a szexuális kapcsolat élménye annyira elkábította őket, hogy

lecsökkent az értelmi/akarati döntőképességük. (Ne felejtsük, a mai házasságok mintegy 50%-

a felbomlik, s a jónak remélt, de szexualitással kezdett kapcsolatoknak pedig 75-80%-a.)

b) A nemi hormonok „tanítása” – a házasság előtti szexuális kapcsolat káráról

Lássuk, mire jutott a szerelemmel, szexualitással kapcsolatos hormonok vizsgálata.

(Alábbiakban leegyszerűsítve hormonnak nevezzük a hormonok működéséhez hasonló

tevékenységet ellátó hormonszerű anyagokat, így beszélünk a dopaminról és a szerotoninról.)

1. A szerelem hormon – a PEA

A szerelem fellángolását a phenil-etil-amin, rövidítve PEA, a szerelem-hormon okozza. A

biokémia kimutatta, hogy a PEA ugyanúgy hat, mint a kábítószer: ugyanazokon a pályákon

halad, ugyanoda érkezik az agyba, ahová a kábítószer; ugyanazt a jó érzést okozza. Aki az első

szerelem idején életre szóló döntést hoz, az kábult állapotban láncol magához egy másik

„bekábítószerezett” embert.

2. ábra

A PEA mintegy 18 hónapig tartja fenn a „lila ködöt”. Ennek oka, hogy a PEA az agy ún.

jutalmazási központjába jut, ahol megemeli a dopamin szintet, ugyanúgy, mint a kábítószerek;

és ugyanazt is eredményezi, amit a „szerek”: kábult jó érzést okoz. A dopamin a 2. hormon,

illetve anyag, amellyel ismerkedünk. Ettől vagyunk boldogok, lebegünk, lubickolunk, nem

A hormonokkal kapcsolatos részek Dr. Gloviczki Eszter írásából valók, illetve annak kiegészítései. Képmás

2009. VI. 82–83. - Az anyagot több szakember lektorálta, köztük Dr. Kopp Mária.

Részletes irodalom a szerelmi hormonokról, szakemberek számára. Orvosi biokémia. (Szerk.: Ádám Veronika.)

Medicina Könyvkiadó, Budapest 2001; J. A. Bartz – E. Hollander: Oxytocin and experimental therapeutics in

autism spectrum disorders. 2008, 170, 451–462.; Theresa L. Crenshaw: The Alchemy of Love and Lust, New

York 1996; Fisher , H.: The Nature of Romantic Love. The Journal of NIH Research 6/4, 59–64. Reprinted in

Annual Editions: Physical Anthropology, Spring 1995; Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve. Medicina,

Budapest 1999; Gyires Klára – Fürst Zsuzsa (szerk.): Farmakológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest 2007; H.

F. Ross – C. D. Cole – Y. Smith stb.: Neuroscience. 2009 Sept 15, 162 (4): 892–903.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 135 https://www.ecssz.eu

vagyunk éhesek, álmosak, tele vagyunk energiával. Felborul az értékrendünk. Nem fontos más,

csak a nagy Ő. - Minden olyan élmény és hatás, ami kellemes számunkra, hasonlóan dopamin-

szint emelkedést vált ki.

A PEA megjelenésével, a dopamin szint megemelkedésével párhuzamosan kialakul egy

másik reakció is: lecsökken a szerotonin szintje. A szerotonin a „normálisság hormon”, illetve

kémiai hírvivő az agyban (ez sorrendünkben a 3. hormonális anyag). Megfelelő szintje (a „se

túl sok se túl kevés”), szükséges a jó közérzethez, tehát normális evéshez, alváshoz, a

kiegyensúlyozottsághoz. - Míg a dopamin szint emelkedése az érzelmi állapot emelkedését

jelenti, a szerotonin szint lecsökkenése a normálisság, a tudatosság, kiegyensúlyozottság

szintjének csökkenését okozza. Ez a hatása a PEA-nak. Az történik, ami az előbb bemutatott

lélektani ábránkon is megjelent: a PEA által az X, az ösztönös érzelmi összetevőnk felemelkedik,

az Y vagyis az értelmi-akarati, normálissá tevő „összetevőnk” lecsökken.

Ám ez a dopamin fürdő (a nagy feldobottság) az agy számára nehezen elviselhető instabil

állapot, ezért átlagosan 18 hónap elteltével maga az agy állítja le a PEA termelést, és ez a fajta

„első szerelem” elmúlik.

Egyszer csak arra ébred a pár, avagy egyikük, hogy már nem vagyok

úgy szerelmes, mint korábban; nem hoz már úgy tűzbe! (Ez egy döntő fordulat, amelyről

rövidesen szólunk.)

Ha két fiatal józanul szeretne dönteni kapcsolatukról, ki kell várniuk a szerelem lenyugvását,

csak akkor válnak képessé arra, hogy reálisan lássák egymást. Vagyis várniuk kell előbb 18

hónapig – majd még legalább fél évig vagy egy évig, hogy már a lila köd nélkül lássák egymást,

módjuk legyen megismerni a másik eltérő tulajdonságait, és legyen idejük harmonizálni is

azokat. (A szexualitás nélküli együttjárásnak tehát legalább 2-2,5 évig kell tartania, hogy az

érett döntésig el tudjanak jutni.)

2. A szexualitás hormona – az endorfin

Amikor valaki a lila-ködös állapotban a szexuális életbe kezd, ennek során egy újabb hormon

szabadul fel, az endorfin (boldogság hormon). Ez is igazi kábítószer. (Neve nem véletlenül

rokon a morfinéval, hiszen kémiailag is rokon azzal.) A szeretkezés során ez okozza a kábulatig

menő gyönyört. Az endorfin még magasabbra emeli a PEA okozta kábult állapotot, és tovább

csökkenti az értelmi/akarati ítélőképességet.

Ma számtalan film és „felvilágosítás” sugallja a fiataloknak, hogy a legnagyobb boldogság,

ha van egy párod, akivel „jól tudsz szexelni”. (A magazinok, filmek trükköket ajánlanak,

„hogyan élvezhető a szex”, „egy „pasival”, egy „csajjal”.) Tehát nem a személyes kapcsolatra

készítik fel a fiatalokat, s arra, hogy szép és tartós házasságuk, boldog családjuk legyen. Nem

szólnak azokról a közismert, s olykor gyógyíthatatlan sebekről sem, amelyek a gátlástalan

szexualitás következményei, mint a rossz kapcsolat, szétszakadt házasság. (Arról sem szólnak,

hogy a házasságok romlásával hazánk és a nyugati társadalmak már az összeomlás szélére

jutottak.)

A PEA kábulata 18 hónap után megszűnne, ha nem élnének szexuális kapcsolatban. De a

rendszeres szexuális élettel az endorfin-élmények évekig képesek kábulatról kábulatra

fenntartani az összetartozás élményét (bár általában ilyenkor a felek már nem érzik, hogy

milyen erősen az tartja őket össze). Ilyen állapotukban képtelenné vagy kevéssé képessé válnak

arra, hogy egymás egyéniségét mélyen megismerjék. Így járnak általában azok a sokáig együtt

élők is, akik évek után sem tudnak dönteni egymás mellett, mert érzik, nem ismerték meg

egymást. A szexuális élmények segítségével sokáig csak szőnyeg alá söprik a felmerülő

problémákat, de egy idő után már ez sokak esetében lehetetlenné teszi együtt maradásukat.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 136 https://www.ecssz.eu

3. Az oxitocin - az életreszóló szerelmet hozhatja létre

A PEA és az endorfin hormon ismerete elég volna ahhoz, hogy belássuk: miként vakul be,

aki szerelmesen dönt, és ha szexuális kapcsolatba kezd; illetve miért válik képtelenné a társának

józan megismerésére. Ezekből érthetővé válik, mi az oka, hogy miközben ma már a

korosztálybeli fiataloknak csak a legkomolyabbja, mintegy 1/3-a köt házasságot, még ezeknek

a házasságoknak is közel 50%-a felbomlik. Hiszen a szerelmesek többsége „bevette” azt a

tetszetősnek látszó, de gyilkos félrevezetést tartalmazó állítást: költözzetek össze, úgy

ismerhetitek meg jól egymást. Pedig az összeköltözéssel járó szexuális élet alapjaiban

lecsökkenti, egymás reális megismerésének lehetőségét.

A szexuális kapcsolatban élők, és a testi kapcsolattól tartózkodók (tisztán készülők) közötti

döntő különséget azonban egy másik hormon működése teszi még érthetőbbé: az oxitociné. Ez

az egyik legismertebb hormon. Kötődési hormonnak is nevezik, mert összeköt két embert.

Ez szabadul fel a szüléskor is, és hozza létre az életreszóló és egyedülállóan szoros

kapcsolatot az anya és a gyermek között (ha a baba a szülés után az anya közelében marad). Ezt

a korszakot szenzitiv periodusnak nevezték, amelynek idején egy olyan érzékenység jelenik

meg az anyában és gyermekben, amely összekapcsolja őket. Ennek az erős

összekapcsolódásnak az okát sokáig nem tudták magyarázni, míg fel nem fedezték itt az

oxitocin működését.

Újabban mutatták ki, hogy az oxitocin a szerelemesekben is jóval nagyobb mennyiségben

van jelen, mint egyébként. A hormon bennük részben hasonlóan működik, mint az egyéb

kapcsolatok esetében: azaz, ha valaki odaadó szeretettel van irántam, s még inkább, ha valaki

mindent odaad értem, az felébreszti viszontszeretetemet. Így születnek pl. a barátságok,

ugyancsak az oxitocin közreműködésével. Mivel azonban a szerelmesekben sok oxitocin van

jelen, az átlagosnál sokkal erősebb kötődés jöhet így létre köztük.

Az oxitocin sokféle formában működik az emberi életben. Másként működik a szülésben,

másként a barátság létrejöttekor, másként a szerelmesek közt. Sőt a szerelmesek közt is

kétféleképpen működhet. Másként azokban, akik szexuális életet élnek vagy szexuálisan

gerjesztik egymást, és másként azokban, akik szexuális kapcsolat nélkül készülnek

házasságukra.

Akik testi kapcsolat nélkül készülnek házasságukra, azok mivel nincs ott a szexuális élmény,

mint az egymásnak való öröm-szerzés biztos eszköze, „kénytelenek” kitalálni, milyen módokon

szerezhetnek örömet a másiknak. Ők „kénytelenek” jól megismerni egymás igényeit, hogy

egymás kedvében tudjanak járni. Így nemcsak jobban kiismerik egymás tulajdonságait, hanem

egyúttal erősen tapasztalják a másik személyes szeretetét: azt a szeretetet, amellyel párjuk

„dolgozik” kettőjük kapcsolatáért. Biokémiai szempontból ennek gyümölcse, hogy fokozott

mennyiségben jelenik meg bennük az oxitocin, amely erősen összekapcsolja őket. Ha a PEA

összekötő ereje 18 hónap után el is múlik, az oxitocin által létrejött kötődés biztosítja a további

összekapcsolódásukat, az életre-szóló szerelmet. Ez is egy olyan kötődés, amelyet utólag nem

lehet teljesen pótolni. - A szülés utáni 48 órát, amely alatt az anya és gyermeke között a speciális

erős kötődés létre tud jönni, a tudomány „szenzitív (=érzékeny) periódusnak” nevezte.

Hasonlóan „szenzitív periódusnak” nevezhetjük a szerelmi együttjárási időt. Mert ez idő alatt a

jegyesekben, a kölcsönös szeretetük által megnövekedett mennyiségű oxitocin, egy egyedülálló

erősségű életre szóló összekapcsolódást hoz létre. És hasonlóan a szülés utáni idő

Varga Katalin: A SzüléSzületéS minősége és az oxitocin, a szeretetteli kötődés hormonja. In: Ékes Ilona (szerk):

Egészséges Életkezdet. Női Tudástár II. Budapest, PrintVolume Kft. 2015, 75-85.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 137 https://www.ecssz.eu

kapcsolódásához, ez is egy olyan kapcsolódás, amely a szerelmi idő elmúltával már nem tud

megvalósulni ilyen erős formájában.

3. ábra

Akik szexuális életet élnek a szerelmi időben, azoknak a kábító PEA és endorfin-élmény

következtében nem (vagy sokkal kevésbé) kell erőlködniük, hogy a szeretet tettei által

kerüljenek közelebb egymáshoz. Elég egy új szexuális kábulat, és az mindent „rendbe hoz”.

Így a központi élményük a szexualitás által megélt kábulat lesz (bár ezt ők többnyire így nem

ismerik el, mert tudatosnak érzik magukat). Ily módon nem ismerik meg mélyen egymást, mert

nem tapasztalják meg egymás egyéniségének mélyebb rétegeit, a köztük levő különbségeket.

Nem érzik, hogy szükségük volna arra, hogy megküzdjenek egymásért, egymás

megismeréséért, mert a kábulat, és az ezáltal létrejött összetartozás-élmény „kilövi” a

kapcsolatépítés erőfeszítéseinek szükségletét. Így a szexuális élettel „kilövik” az oxitocin

összekapcsoló erejének létrejöttét. (Hány férfi vallja meg, hány filmből is kiderül, hogy a férfi

különösen is a szexuális kapcsolat élményét keresi egy-egy találkozásban, még ha szeretni véli

is párját. És a nők is beleesnek ilyen csapdába.) - Ez is döntő oka, hogy a házasság előtt

szexuális életet élők kapcsolata, a PEA, illetve a szexuális élmény csökkenése után egy idővel

jelentős arányban felbomlik, míg velük ellentétben, akik tisztán készültek, azok egy életre

összekapcsolódnak.

A sok éves házasság után – 15-20 év után - bekövetkezett válások gyökerében is

leggyakrabban felfedezhetjük ugyanezt az okot: a később elválók éveken át képesek voltak még

ápolni kapcsolatukat, de a váláskor visszatekintve többségben megvallják, hogy a közöttük

támadt lelki „repedés” nagyon régen létrejött már. Felfedezhető alapként a házasság előtti

hamar megkezdett szexuális élet áll.

Akik szexuális életet élnek, azokban is működik az oxitocin, de ilyenkor nem a két ember

személyiségét kapcsolja össze. Minden erős gerjedelem, illetve az orgazmus alkalmával nagy

mennyiségű oxitocin szabadul fel, mely nyomokat hagy az agyban. (Ezt fedezték fel, majd

kutatták tovább az agykutatók.) Házasság esetében ez jó. De azok számára, akiknek a

kapcsolata átmeneti vagy felbomlik, az agyban hagyott nyom sebző hatású. Mert ennek

következtében bennük maradnak az emlékek, amelyeket egy következő kapcsolatban (egy

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 138 https://www.ecssz.eu

következő testi egyesülés alkalmával) ugyancsak szeretnének elfelejteni. Ezzel is összefügg,

hogy akik több szexuális kapcsolatban éltek, azok megszokták a változatosságot, s ezért

hajlamosabbak a hűtlenségre, a kapcsolatok váltogatására vagy a házasság felbontására, hiszen

agyukban többféle kötődés emléke él.

4. ábra

Vajon nem nyilvánvaló-e, hogy aki házassága előtt több szexuális kapcsolatot végigjárt,

nehezebben lesz hűséges a házasságban, illetve könnyebben vált kapcsolatot? Akik hallottak már

a „feltételes reflexekről”, azok számára ennek nyilvánvalónak kellene lennie.

2. Léteznek közösségek, amelyekben kiegyensúlyozott párok, családok élnek

2.1 A vallásos közösségekben a házasságok jobbak és a családok kiegyensúlyozottabbak

A házasságok, párkapcsolatok helyzete lényegesen megváltozott az előző korokhoz képest.

A változás vizsgálatával foglalkozó szociológiai kézikönyvek rámutatnak azokra a társadalmi

összetevőkre, amelyek korábban védték a házasságot, s időközben megszűntek, vagyis amelyek

sokkal törékenyebbé teszik a párkapcsolatokat. A nagy társadalomszerkezeti változásokat és

azoknak a kapcsolatokra vonatkozó hatásait tudomásul kell vennünk.

De tudományos szempontból nem kevésbé kell felfigyelni arra, hogy a családjaiban

meggyengült, globalizált nyugati világ minden országában léteznek olyan vallásos csoportok,

amelyek - tapasztalhatóan és tudományosan vizsgálhatóan – a társadalmi átlagnál sokkal jobban

képesek megvédeni tagjaikat a változásokkal járó fertőzésektől, és az átlagnál jobban képesek

fiataljaikat olyan jó házasságokra elvezetni, amelyekből élő és termékeny családok jönnek

létre. E családokban jóval nagyobb arányban jelen vannak azok az értékek, amelyeket a

társadalomtudományos vagy pszichológiai-szociológiai álmodozás megkíván: a társadalmat

fenntartó szaporodás, a gyermekeknek biztonságot adó nevelés, a szülőket is erősítő család és

környezet.

Magyarország egyik legismertebb szociológiai kézikönyve (a szociológiát tanuló

egyetemistáknak általában alapkönyve) is megállapítja, hogy a vallásos emberek házasságai

(illetve a vallásos hagyományú országok, országrészek vagy települések házasságai) jobbak,

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 139 https://www.ecssz.eu

termékenyebbek, tartósabbak az európai, illetve az országos átlagoknál.

Ez közhelynek számít

a témával foglalkozó szakemberek között. És fordítva, az is, hogy a „nem vallásosak és a

liberális nézetűek nagyobb eséllyel válnak el”.

Fel kell tenni a kérdést: vajon csak a vallásosság-e az oka a jobb párkapcsolatoknak és az

egészségesebb családoknak ezen közösségekben, avagy vannak-e a vallásoknak olyan tanításai

és gyakorlatai, amely átvehetőek, taníthatóak volnának a társadalom más csoportjai, rétegei

számára is? Azaz felhasználhatóak-e ezek a házasságok-családok stabilizálására irányuló

általános törekvés eszközeiként?

2.2 A házasság előtti szexuális kapcsolatok elutasítása – a vallási csoportok jobb

házasságainak egyik alapja

Néhány évenként megismételnek felméréseket a fiatalság életéről, s ezen belül a fiatalok

szexuális életéről is.

A felmérések szerint 2008-ban szexuális életet elkezdte a 15-19 éves

fiataloknak 57%-a. A kapcsolat létesítésének átlagos életkora az országban 17,2 év. A fiúk

között a kapcsolatok megkezdésének átlagos életkora alacsonyabb: országosan 16,7 év. A 20-

24 éves fiatalok közül mindhárom évben (2006, 2008, 2010) csupán 7%-a vallotta, hogy ő nem

élt szexuális életet, illetve nem akar élni szexuális életet a házasság előtt.

A 2010-es felmérés

adatai további romlást mutatnak. A későbbi hazai felmérések már alig foglalkoznak e kérdéssel

(míg a külföldi vizsgálatokat változatlanul érdekli e körülmény alakulása.)

Amint az előző

pontban több szempontból is láttuk, a házasság előtti szexuális kapcsolatok növekedésével

egyenes arányban növekszik a válásoknak és a tönkrement családoknak az aránya.

A magyar felmérések szerint a fiatalok kb. 5%-a kíván tisztán készülni házasságára.

kevés is, de sok is, ahhoz képest, hogy a közvélemény nem tud arról, hogy a mai körülmények

között is ennyien választják ezt az utat. Fontos társadalmi mondanivalója van annak, hogy

Vö. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. A 2. javított kiadás szerkesztője Spéder Zsolt. Bp., Osiris,

2006. 418-419; Baron R, Byrne D: Social psychology. Allyn and Bacon. Boston. 1991; Koenigh H: Anging and

God. Haworth Pastoral Press. NY., London, 2003. Irodalom vö. Horváth Sz. Katalin i.m. 301-302

Kiemelten foglalkoznak a vallásos családok nagyobb termékenységével, amely összefügg a család stabilitásával

is. Pl: Frejka, Tomas – Westoff, Charles F. Religion, Religiousness and Fertility in the U.S. and in Europe. Max

Planck Institut for Demographic Research, Rostock, 2006; Religion and Fertility in Western Europe: Trends

Across Cohorts in Britain, France and the Netherlands. In: European Journal of Population 2016; 32: 231–265;

Bumpass L.: Family Related Attitudes. In: Lesthaeghe (ed): Meaning and Choice. The Hague. 2002. 162-189;

vö. Andorka i.m

418-419. vö. 416-424, és Horváth-Szabó Katalin i.m. 77-83.

Utóbb 2006-ban, 2008-ban, 2010-ben volt ilyen felmérés, amelyben az ifjúság szexuális magatartását is

vizsgálták. A felmérések eredményeinek összehasonlítása a „szabad szex” terjedését, fiatalabb korban való

elkezdését is mutatja. A 2012-es vizsgálat már kevésbé foglalkozik e témával. Vö. Magyar Ifjúság 2012. Kiadja

a Kutatópont, 2013.

Vö. Ifjúság 2008 18-19; 78-82 old. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16426

A 2010-es felmérésről lásd még pl: http://index.hu/belfold/2010/09/24/szexfelmeres/. A nyugati felmérések a

magyaréhoz hasonló eredményekről számolnak be. Heßling Angelika, Bode Heidrun: Jugendsexualität 2015.

Die Perspektive der 14-bis 25-Jährigen. Ergebnisse einer aktuellen Repräsentativen Wiederholungsbefragung.

Bundeszentrale für gesundheitliche Aufklärung, Köln 2015.

Erről szóltunk írásunk előző pontjában. Vö. Tárkányi Ákos: A családok helyzete a mai világban és a magyar

társadalomban. Kézirat. 2005. http://nepesedes.hu/drupal/files/Tarkanyi; Vö. Andorka Rudolf i.m.. 415-420, sok

szakirodalmi hivatkozással; Vö: Horváth-Szabó Katalin i.m.

Ifjúság 2008 gyorsjelentés. i. m. 78.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 140 https://www.ecssz.eu

ennek az 5%-nak jelentős részét vallásos fiatalok alkotják (bár nem kizárólag ők); illetve, hogy

az ő tiszta házassági készületük lényegi eleme annak, hogy útjuk a jó házasságok felé vezet.

2.3 A házasság előtt testi kapcsolatot kezdők jövőjének esélye 20-25%, a tisztán készülőké

95%

Ma az életkor szerint arra esélyes fiataloknak a legelkötelezettebb 1/3-a köt csak házasságot,

a többiek párkapcsolatban vagy szingliként élnek. Az európai világban ennek a kevés megkötött

házasságnak is mintegy 46-50%-a felbomlik. Ha a kapcsolatok bomlási arányait elemezzük,

megállapíthatjuk, hogy az élettársi kapcsolatként induló párok többsége is életre szóló

kapcsolatról álmodik, bár az élettársi kapcsolatok bomlási aránya jelentősen nagyobb, mint

általában a házasságoké, és még nagyobb, mint a rögtön házassággal indulóké. Sőt sok

szerelmes fiatal is (főleg leány), vagy nagyobb serdülő, aki még az együttélésig sem jut el, úgy

kezd a szexuális kapcsolatba, hogy életre szóló kapcsolatot remél. A fiatalkori szerelmek

bomlási aránya pedig hatalmas. Így összesítve tehát azt mondhatjuk, hogy társadalmainkban a

megkezdett és életre szólónak álmodott szerelmi-szexuális kapcsolatok 75-80%-a felbomlik,

azaz tartósságuk valószínűsége csak 20-25%. Láttuk a válásról szóló pontunkban, hogy még a

házasságban maradóknak egy része sem él kiegyensúlyozott kapcsolatban.

Mi az esélye azoknak, akik nem kezdtek szexuális életbe házasság előtt, s helyette minden

energiájukat arra fordították, hogy a kettejük közötti kapcsolatot építsék? Köztük olyan

kapcsolatok jönnek létre, amelyek 95-100%-ban nemcsak tartósak, hanem ők kiegyensúlyozott

és boldog családokká is válnak. (Ha a szexuális kapcsolat nélküli készület során rájönnek, hogy

nem egymásnak valók, jóval könnyebben megy elválásuk). A tisztán készülők kis százalékú

válásai olyan esetekben történnek, amikor rejtett, elsősorban pszichés betegségek jelentkeztek,

avagy olyanok között jön létre válás, akik közt valamilyen okból nem valósult meg a helyes

ismerkedés, kapcsolatépítés.

2.4 A párkapcsolatok tartósságát megalapozza a kereszténység altruista nevelése is

Aki mélyebben kapcsolatba kerül a kereszténységgel, meg fog tanulni alapvető magatartás-

formákat. Ilyenek az embertársak iránti szeretet, irgalom, megbocsátás, a sebek után

újrakezdés, a bocsánatkérés. Ezek az emberi kapcsolatépítés, kommunikáció és

konfliktuskezelés alappillérei.

A keresztény közösségekben olyanoknak is van módjuk új életet kezdeni, akiknek házasságra

való felkészülése nem volt hibátlan, az imént ismertetett szempontokból. De ha az ilyen

pároknak sikerül elsajátítaniuk a kapcsolatépítés módjait és útjait a keresztény közösség

segítségével, ez sérült kapcsolatuk gyógyulásához vezethet.

Ami még a házaspároknak, a családoknak és a sérülést hordozó kapcsolatoknak is jelentős

támaszt nyújt a keresztény közegekben: az a házaspárok, családok közössége. Ezt állapította

meg utóbb a katolikus egyháznak családdal foglalkozó, 2014-15-ös nagy vizsgálata és

tanácskozása, a szinódus is.

Lehetséges-e a mondott keresztény-humán és családot védő értékeket megcélozni egy

országos nevelési vagy családvédelmi tervben? - A mai fiatalság jelentős része a sebzett

Egyes gyülekezetek a randizást is tiltják fiataljaiknak. Ha az elvárás túl szigorú, kárára lehet egymás

megismerésének.

Vö. Tomka F. Hormonológia és házasság előtti szexuális megtartóztatás - jegyesek számára (kézirat), interneten

http://tomkaferenc.hu/alapkerdesek/hazassag-szerelem-szexualitas-tudomanyos-szemmel/hormonologia-es-

hazassag-elotti-szexualis-megtartoztatas-jegyesek-szamara/

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 141 https://www.ecssz.eu

családokban nem vagy kevéssé tanulja meg az egészséges kapcsolatépítés imént említett

alapelveit. Annál inkább volna szükséges, hogy az iskola pótolja e hiányt, és legyen

segítségükre, hogy elsajátíttassa velük e magatartásformákat. Sajnos ez nem, vagy csak

rendkívül kiváló pedagógusok esetében történik meg.

A családok közösségbe segítése is igazi társadalmi feladat volna. A társadalomtudományok

mindig is állították, és a nemzetközi vizsgálatok sokszorosan igazolták, hogy a közösség

rendkívülien erős támaszt jelent a magukra maradt „kis-családok” számára. Nyilván

alapfeltétele volna ennek is az egymás tiszteletére, elfogadására, a kapcsolati-létre nevelés az

iskolában, szemben az individualista verseny-szellemmel.

2.5 Hogyan vizsgálhatóak a legelkötelezettebb párok?

A családkutatók számára körismert a tény, illetve a szakkönyvek sok kutatást idéznek,

melyek szerint a vallásos emberek házasságai jobbak: náluk több a gyermek, és kevesebb a

válás.

De a vallásos emberek között is sokféle elkötelezettségi fok létezik. Az általános

áttekintést nyújtó szakkönyvek ritkán elemzik azt a témát, milyenek azok a házasságok,

családok, amelyek a mélyen elkötelezetten vallásos csoportokban jöttek létre, s melyben a párok

a szexuális életet csak a házasságban kezdik el. Mert a szokásos felmérések ezt a kérdést nem

tudják ilyen részleteiben vizsgálni. Márpedig a legjobb, és 95-100%-ban tartós házasságok

ezekben a közösségekben jönnek létre.

Vajon hol vizsgálhatóak olyan csoportok, amelyeknek tagjai környezetük szemléletével

ellentétesen képesek arra, hogy egységesen tartózkodjanak házasság előtt a szexuális élettől,

majd, akiknek további házas- és családi élete is követhető, vizsgálható? Ilyenek nagyobb

számban, és mérhető-vizsgálható módon a nagyon élő vallási közösségekben találhatóak, pl.

elkötelezett keresztény, katolikus, baptista, illetve kisegyházak közösségeiben, vagy ortodox

zsidók közt.

A katolikus egyházban pl. a nagyon élő plébániai közösségek, az ifjúsági összefogások

(amilyenek hazánkban pl. a váci egyházmegye területén léteznek) és a lelkiségi mozgalmak

segítik a fiatalokat eljutni oda, hogy értelmükkel is belássák: a jó házasságra jutás legbiztosabb

útja a tiszta házassági készület; amelyre egyházaik is meghívnak. Ezért ők ezt az utat próbálják

járni. Ezek azok a csoportok, amelyekben lehet ilyen vizsgálatot is végezni, és az ő életútjuk

követhető évtizedeken át. Az ilyen felmérésekből kevés van még, a téma nem könnyű

megfoghatósága miatt is, és azért is, mert az utóbbi évtizedek ideológiája szemben állt e

felfogással, és nemhogy nem pártolta, hanem inkább abszurdnak tartott ilyen vizsgálatokat. De

azért a köztudatban is jelen van ennek a tapasztalata, annyira, hogy ha emberek sokgyermekes

családokkal találkoznak, többnyire rákérdeznek: ugye vallásosak? De bármely kutató is

Michael Blume, Religion und Demografie. Warum es ohne Glauben an Kindern mangelt? Sciebooks Verlag,

Filderstadt 2014; Kröhnert S., Klingholz R.: Glaube, Macht und Kinder - Erobern religiöse Menschen mit vielen

Nachkommen die Welt? Berliner Institut für Bevölkerung und Entwicklung, 2010; Michael Blume: Wenn Kinder

ein Segen sind - Warum eine Säkularisierung der Gesellschaft in die demografische Sackgasse führt. Der

Tagesspiegel, 2010, 02,14.

Nem szólunk itt a nagyon eltérő kultúrák fiataljairól, pl. a muzulmánokról. Bár figyelemreméltó, hogy pl. a

német állampolgárságú muzulmán fiataloknak a felmérések szerit 30-50%-a tisztán készül a házasságra. És

témánkhoz kapcsolódik egy másik adat, mely szerint a francia vagy német állampolgárságú muzulmánok, bár

már nem annyira szaporodnak, mint a muzulmán országokban élő családtagjaik, még mindig a legnagyobb

szaporodási arányt mutatják fel ezen országokban.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 142 https://www.ecssz.eu

betérhet egy vallásos mozgalom nyílt találkozóira, s tapasztalhatja a 3-5 gyermekes családok

sokaságát.

A lelkiségi mozgalmak, elkötelezett vallási csoportok vagy kisegyházak tagjai képesek

áttekinteni csoportjaik életét. Az ő állandó tapasztalatuk az, hogy nem, avagy alig találkoznak

válással. E tanulmány szerzője, évtizedek óta kutatja e témát, folyamatosan figyelemmel

kísérve a mélyen hívő csoportok családjait, illetve a vallásos személyek között esetlegesen

mégis létrejött válások okait. A témával hasonlóképp foglalkozók tapasztalata ugyancsak arról

beszél, hogy a válást - elkötelezetten vallásos körökben - szinte kivétel nélkül a házasságra való

tiszta készület hiánya okozta.

A hasonló vizsgálatok mellett a szerző két saját, reprezentatívnak mondható, és könnyen

ellenőrizhető felmérésére hivatkozhat. Az első a Fokoláre Mozgalom belső tagjainak

megfigyelése. A Fokolárét 1980 óra közvetlenül ismerem. Sokan voltak tagjai közül

tanítványaim és így családjainak sorsát is nyomon követem. A Mozgalom házaspárjai mind

kiegyensúlyozott házaséletet élnek, válás nincs. (Néhány kivétel volt: vagy súlyos idegzeti

betegséggel kapcsolatos, vagy olyanok, akik később kerültek a Mozgalomba, és nem az adott

módon készültek a házasságra.) A másik felmérést a Káposztásmegyeri Szentháromság

Plébánián végeztem. Ott 27 évvel ezelőtt kezdtem működni a közösség vezetőjeként, és

munkatársaimmal kezdettől a fent kifejtett elvek megértésére és megtartására segítettem az

ifjúságot. S az eredmény? 27 év óta a plébánián, az ilyen szellemben felnövekvő, és ezt

gyakorló jelentős számú fiatalság házasságkötései közül egy sem bomlott fel, sőt

kiegyensúlyozott, családi egyensúlyban és békében élő, boldog házasságok és családok jöttek

létre. Az átlagos gyermekszám mindkét közösségben 3,5 körül van.

3. A társadalom legfontosabb feladata a fialatok felkészítése a jó párkapcsolatra, a

termékeny családi életre

3.1 A házasságra való felkészítésről

Az elkötelezett vallásosság hatásának témáját világszerte többen kutatták, pl. M. A. Wilson amerikai kutató

azoknak a vizsgált pároknak, akik mindennap együtt imádkoztak, szentmisére együtt jártak, a fennmaradási

aránya 95–99% volt, illetve 1%-uk bomlott fel. Több könyv jelent meg általában az imának házasságot fenntartó

erejéről. Pl. Stormie Omartian: Praying Through The Deeper Issues of Marriage. Protecting Your Relationship.

Harvest House Publishers, 2007

A katolikus egyházban a válás hátterének vizsgálata természetszerű, mert azokat a házassági „szerződéseket”,

amelyeket a szerelmi vagy szexuális kábulat állapotában kötöttek érvénytelenné nyilvánítja az egyházi bíróság.

Ilyenkor engedélyezik az új egyházi házasságot. (Amint minden szerződés érvénytelenné válik, ha igazolhatóan

kábult állapotban kötötték azt.) A szexualitás hormonológiájáról szóló fejezetben láttuk, hogy ma a szerelmi

kábulat időhatárai elég jól követhetőek.

Figyelemreméltó a nevezett vizsgálatban két tudományosan is jelentős tény. Az egyik, hogy az így felnövekvő

fiataloknak egyharmada-fele nem a családjából hozta ezt a szemléletet, illetve hogy testvéreiknek,

rokonságuknak kapcsolatai-házasságai a magyar arányoknak megfelelően bomlottak. A másik tény, hogy e

közösségekben a házasságoknak legalább egyharmadát olyan párok alkotják, amelyben egyikük nem ilyen

szellemben nevelkedett, de amikor az együttjárás során tapasztalták párjuk elkötelezett szándékát a tiszta

készületre, maguk is azonosultak ezzel, s megértették a tiszta készület fontosságát. Közülük a kapcsolat folyamán

legtöbben megismerték, majd magukévá tették azt a lelki (vallási) hátteret is, amely párjuknak erőt adott arra,

hogy ne csak belássa e készület helyes voltát, hanem a szerelmi időben is képes legyen hű maradni ahhoz.

Természetesen mindkettőjükre jelentős hatással voltak a „szociális teret” biztosító nagy közösségek, amelyek

ezt a gondolkodásmódot hordozták, támogatták, és felmutatták, igazolták ennek hatékonyságát.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 143 https://www.ecssz.eu

A jövő családjainak, párkapcsolatainak megújításának legfontosabb eszköze a gyermekek és

fiatalok jó felkészítése az életre szóló párkapcsolatra, a termékeny családi életre. Jelenleg ezek

hiánya, sőt az ez ellen ható tényezők szabadjára engedése egyik döntő oka a házasságok,

családok romlásának. A fentiekben kifejtett és igazolt szempontok után ezt a tételt aligha kell

bizonyítani.

Pedagógiailag és a társadalmi érdekek szempontjából is iránymutatóak a Katolikus

Egyháznak ide vonatkozó elvei már a II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) majd még jóval

konkrétabban az egyház legújabb családokról szóló tanácskozásán, melynek erdményeit Ferenc

pápának már idézett levele (Szeretet Öröme) fogalja össze. Eszerint a házasságra való

felkészítésnek kisgyermekkorban kell kezdődnie mind a családban mind az iskolában; majd a

serdülőkorban kell folytatódnia, amikor a fiatal szembesül a szexualitás valóságával, illetve

környezetének szabados magatartásával; majd harmadik lépése a házasságkötés előtti

felkészítés, amelyben meg kell ismertetni a fiatalokkal a házassági kapcsolat alapvető

szabályait, a kommunikáció vagy a konfliktuskezelés módjait stb.

E felkészülésre nem elegendő a témának néhány órás elméleti összefoglalása. Hiszen a

gyermekek, fiatalok világát már oly mértékben átjárta egyrészt az individualizmusnak, másrészt

a korlátok nélküli szexuális kapcsolatok szemlélete, tehát ezzel arányosan újra kell gondolniuk

miben áll személyiségük, férfiasságuk, nőiességük igazi értéke, és az életreszóló házasság és

család szépsége.

Az emberi személynek, a párkapcsolatoknak és a házasságnak legnagyobb megmérgezése a

„szabad szex” szemlélete, amelyben a másik nemű személy (kiemelten a nő a férfiak számára,

illetve kölcsönösen) a szexuális kielégülés tárgyává válik. Ez a szemlélet szemben áll az

egymást elsősorban emberi személynek tekintő szeretettel, amely a jó házasság és család

alapelve.

Jelen társadalmunkban pedig a gyermekekre, fiatalokra, felnőttekre a szexualitás korlátlanul

felszabadított szabad szemlélete árad, minimális törvényi korlátozással. Ezt közvetíti sok film

és a pornográf filmek, amelyet ma, az okostelefonok világában, a legfiatalabbak is elérhetnek.

Ezt közvetíti sok újság, plakát, regény. Ami tegnapelőtt még pornográfiának számított, az a

szexuális témák egyre nagyobb felszabadítása és népszerűsítése által ma már a középiskolás

filmek anyaga lehet. Köztudottan vannak országok, ahol az ország vezetése megtalálja a módját

nemcsak a kábítószer terjesztés tiltására, hanem az előzőnél is rosszabb pornográfiának és a

személytelen szexuális kapcsolatokat propagáló eszközöknek nagyobb korlátozására is.

Egy fájó példa gyermekeink félrevezetésére: a 8. osztályosok kötelező „nemi

felvilágosítása”. Noha ismeretes, hogy az etika oktatás tantervében vagy a szakirodalomban a

helyes szemlélet szerepel,

a gyakorlatban e felvilágosítás sok esetben csak arról szól, hogy a

8. osztályos fiatalok, ha közösülnek, milyen eszközzel védekezzenek az abortusz ellen.

Ez a

Vö. Ferenc pápa: A Szeretet Öröme (Amoris Laetitia) szinódusi apostoli buzdítása, amely összefoglalja a világ

püspökeinek a családok helyzetével és támogatásával foglalkozó kétéves tanácskozásának (püspöki

szinódusnak) eredményeit. Budapest, Szent István Társulat 2016. Vö. 205-211, 280-286. pont. – Hasonló elveket

vallanak korunknak a témával foglalkozó egyéb szakkönyvei is.

Fábián Róbert–Dr. Simich Rita: Meglévő és működő modellprogramok, valamint az iskolai szexedukációs

események értékelése. (HIV/AIDS-prevenció Az ifjúság biztonságos szexuális életre nevelése). Országos

Egészségfejlesztési Intézet 2006; Simich Rita (Kutatásvezető:) Iskolai egészségfejlesztés, szexedukáció

(Veszélyeztetett korú diákok prevenciós igényei és szükséglete). Országos Egészségfejlesztési Intézet 2010.

Ilyen értelemben nyilatkozik pl. Bede Márton Gyerekek az ágyban c. írása is. „A magyar oktatási

intézményekben a serdülők gyakorlatilag semmilyen szexszel kapcsolatos információhoz nem jutnak. Ami

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 144 https://www.ecssz.eu

„felvilágosítás” csak a szexualitásnak most már veszélytelen lehetőségére vezeti a 14 éveseket,

és inkább nevezhető pedofiliának, a kiskorú gyermekek megrontásának! (Vö. az élő példát: a

Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete által végzett felvilágosítást a YouTube csatornán

Egyelőre nem kapott figyelmet, hogy sok józan pedagógus, pszichológus és szülő felemelte

már a szavát ez ellen, hangsúlyozva, hogy a házasság értékéről is kell szólni, nemcsak a

védekezésről. Továbbá az ilyen „felvilágosítás” az emberi és szülői alapjogokkal is ellenkezik,

mert sok szülő szándékával ellentétes szemléletre nevel, olyan órán, amelyen a részvétel

kötelező.

3.2 Az iskolai nevelés nagy lehetősége a házasságra való felkészítés terén

A témával sok szakember foglalkozott, itt csak röviden utalunk e kutatók megállapításaira.

A kutatók alaptétele (ami általában a józan embereké), hogy az oktatás célja nemcsak a

tanulandó anyag továbbadása, hanem elsődlegesebben az ember nevelése. Ezzel szemben

korunk hazai oktatási rendszere mind a pedagógusokat, mind a gyermekeket úgy túlterheli

tananyaggal, hogy az emberi kapcsolatokra-, az önállóságra-, kreativitásra nevelésre legtöbb

esetben nem marad idő. A mai iskolában felnőtt gyermekek sok sérülést hoznak családjaikból

(a korukban ismert család-formációkból), s az iskolai nevelésnek volna még egy lehetősége

arra, hogy e sebeket gyógyítsa. Ehelyett a jelen iskolai rendszer inkább erősíti a sebeket. Az

iskolákból kikerülők a fogyasztói társadalom versenyének termékei lesznek, akik előtt a

maximális teljesítmény célja lebeg, de személyiségükben, kapcsolatépítési képességükben-,

következőleg az egészséges párkapcsolat létrehozására való képességükben is sérültek. Az

állami vezetés és nevelés alapvető feladata volna változtatni ezen, ha meg szeretnék újítani a

társadalmat.

Összefoglalásként

Tanulmányunkban arról szóltunk, hogy korunkban a nyugati társadalmak összeomlását

elsősorban a házasságok, párkapcsolatok, családok romlása okozza, és ebből fakadnak az

alapvető társadalmi és demográfiai problémák is. Ebből következően azt vizsgáltuk, hogyan

lehetne növelni az egészséges párkapcsolatok, családok arányát. A kérdésre a választ a

következő tételekben próbáltuk összefoglalni:

1. tétel: A párkapcsolatok, családok jelen törékenységét nagymértékben a szexuális

forradalom által útjára indított parttalan szexuális szabadosság okozza. Ennek igazolására

bemutattuk a) azokat a házassággal, családdal, párkapcsolatokkal összefüggő demográfiai és

társadalmi tényeket, amelyek korunkban az un. fejlett országok társadalmainak összeomlását

jelzik, s amelyeket a szexuális forradalom hozott létre. b) Láttuk, hogy napjainkban már sok

tudományos kutatás beszél a házasság előtti szexuális kapcsolatok káros következményeiről. c)

Ismerkedtünk a szexualitás hormonológiáját vizsgáló kutatások új eredményeivel, amelyek

kiemelten igazolják, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat súlyosan károsítja az életreszóló

kapcsolatot.

elvileg része a tananyagnak, az nem arról szól, ami a gyerekeket érdekli, és a pironkodó pedagógusok sokszor

még ennek az oktatását is hárítják.” Vö. http://index.hu/belfold/2010/09/24/szexfelmeres

https://www.youtube.com/watch?v=aVWuJqIHr5Y

A témát markánsan összefoglalja Benda J.: Leszünk vagy nem leszünk? i.m. 17-34.

European Family Science Journal Tomka • A szabad szex a jó házasság akadálya

IV. évf. 2021/1 145 https://www.ecssz.eu

2. tétel: A kapcsolatok és a családok általános megroppanásának tényével szemben

korunkban is léteznek élő vallási közösségek, amelyek meg tudják oldani a párkapcsolatoknak,

a családoknak, a szaporodásnak megoldhatatlannak tűnő társadalmi problémáit. - Sikerességük

egyik lényegi eleme a házasságra való tiszta felkészülés, illetve a jó emberi- és pár- kapcsolatok

építésére való nevelés.

3. tétel: amely az előzőkből következik: A jövő családjainak, párkapcsolatainak

megújítására legfontosabb eszköz a fiatalság jó felkészítése az életre szóló párkapcsolatra, a

termékeny családi életre. Ennek lényeges eleme a mai gyermekek és fiatalok (távolabbról a

társadalom) visszafordítása az alapelv felé, amely az emberiség fennállása óta minden élő

kultúra alapelve volt. Eszerint a szexualitás célja a jó párkapcsolat, a boldog házasság, illetve a

jó házasság által az egészséges családnak és az életképes és kiegyensúlyozott táradalomnak

építése. A házasság előtti szexualitás károsítja a házasságot, a társadalmat. Tehát tanítani kell a

fiatalokat, hogy a házasság előtt az egymással való hosszú távú kapcsolat építésére fordítsák

erejüket, annak is tudatában, hogy a szexualitás a házasságban találja meg a helyét és

beteljesülését.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 146 https://www.ecssz.eu

Tabuk nélkül arról, hogy meglehetünk-e tabuk nélkül

Gondolatok egy a családról és a nemiségről folytatandó majdani össztársadalmi

dialógus reményében

Turgonyi Zoltán

A cím első két szava természetesen a nemi felvilágosítással foglalkozó írásokban gyakran

előforduló elcsépelt kifejezésre céloz, ám a következőkben nem elsősorban a szexualitás terén

leszek szókimondó, hanem főleg olyan értékekre és normákra fogok rákérdezni, amelyeket a

mai nyugati világban uralkodó liberális konszenzus szerint „illetlenség” kétségbe vonni. A cím

további része viszont a tanulmány egyik konklúzióját előlegezi meg „költői kérdés”

formájában: nem lehetünk meg tabuk nélkül, ha ezen a kijelentésen azt értjük, hogy bármely

társadalom hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen legalább néhány alapvető értéket

megkérdőjelezhetetlennek – ha úgy tetszik, szentnek – tekinteni; ám ezek az értékek csak

részben azonosak a mai Nyugat által elfogadottakkal, ezért van szükség ennek az egész

kérdéskörnek a radikális újragondolására, s annak tisztázására, mit is akar egyáltalán kezdeni

magával a nyugati civilizáció, van-e egyáltalán közös jövőképe azon kívül, hogy (a mai

közfelfogásnak megfelelően) minden egyénnek joga legyen a szabadság jegyében saját

jövőképet választani.

Ugyanakkor, mint majd látni fogjuk, bizonyos elképzeléseik felülvizsgálatára talán a

jelenlegi liberális értékrenddel szemben állóknak is lehet okuk, akiket most, a jelen sorok

szerzőjét is beleértve, némileg leegyszerűsítve, konzervatívoknak fogunk nevezni, e szó lehető

legtágabb, köznapi értelmében; mi is gyakran kezelünk evidenciaként sok olyan állítást,

amelyeket korántsem tudnánk könnyen igazolni, ha valaki rákérdezne.

Hogy kötetünk témájánál maradjunk: már azt sem könnyű elmagyaráznunk a másik oldalon

állóknak, hogy egyáltalán válságban van a család, a házasság és a nemi erkölcs. A többség

valószínűleg úgy látja, hogy csak változik a világ, ahogy mindig is változott, s a nemi életben

terjedő új szokások egyszerűen mások, mint a régiek, vagy talán még jobbak is, ha elfogadjuk

a „haladással” kapcsolatos közkeletű elképzeléseket. Ha sorolni kezdenénk nekik mindazt, amit

válságjelenségnek tartunk (a hagyományos értelemben vett család és házasság

tekintélyvesztését, a szexualitás terén uralkodó zűrzavart, az élet iránti tisztelet hiányának olyan

megnyilvánulásait, mint az abortusz, és így tovább), kortársaink közül sokan nem értenének

egyet velünk abban, hogy e jelenségeket negatívakként és egy általános válság jeleiként kell

felfogni. Azt mondanák: „Szerintetek válság van, szerintünk nincs; sőt nagyon is jól mennek a

dolgok. A nyugati világ évtizedek óta olyan anyagi jólétben él, s olyan gazdag és változatos

technikai és kulturális lehetőségekkel rendelkezik, amilyenekről a régebbi korok emberei még

csak álmodni se mertek volna. Erkölcsi válságról is csak abban az értelemben beszélhetünk,

hogy azok az értékek, amelyekben ti hisztek, valóban válságban vannak. De ez tényleg csak hit

kérdése. Pluralista világban élünk, a ti hitetek csak egy a sok közül, s nem lehet az egész

társadalmat a ti elveitek és értékeitek szerint megszervezni, s az eddig érvényben volt normákat

továbbra is kötelezővé tenni, hiszen ezek csak egy bizonyos vallásnak, a kereszténységnek a

velejárói.”

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 147 https://www.ecssz.eu

Mit felelhetünk erre? Ha valóban csak (tág értelemben vett) hitünktől függő – így általánosan

elfogadható észérvekkel nem védhető – értékekről van szó, akkor igazat kell adnunk

bírálóinknak. Még csak arra sem hivatkozhatunk, hogy hagyománytiszteletből kellene

Magyarországnak és általában a Nyugatnak ragaszkodnia a keresztény erkölcshöz, ill. magához

a kereszténységhez. Ez az érvelés több okból is hibás lenne. Egyrészt a kereszténység önmagát

egyszerűen igaznak tartja, s ezért (nem pedig a hagyománytiszteletre hivatkozva) tart igényt rá,

hogy mindenki elfogadja, akár korábbi hagyományának részben vagy egészben való elvetése

árán is. Ezért folytat hittérítést is. (A Nyugat és benne Magyarország is saját régebbi, pogány

hagyományát elvetve tért át a kereszténységre!) Másrészt, az előzőekkel is összefüggésben, ha

a hagyományra hivatkozás lehetne a végső érv egy erkölcsi norma érvényessége mellett, akkor

el kellene fogadnunk azt, hogy egy a miénktől különböző, jelenleg is létező civilizációban

megengedett a rabszolgaság, a kannibalizmus vagy az emberáldozat, hiszen az ottani

hagyománynak ezek felelnek meg. Harmadrészt, ahogyan a mondottakból is látszik, a

hagyomány változik. Melyik hagyományunkat tekintsük mérvadónak? Ha a hagyomány

elvetése helytelen, akkor nyilvánvalóan a legrégebbi hagyományhoz kellene mindenkinek

visszatérnie, ezzel mintegy meg nem történtté téve az őskor óta lezajlott világtörténelmet. Tehát

– noha gyakran halljuk értékeink melletti érvként keresztények részéről a hagyományra való

hivatkozást – ez sem járható út.

Ha a nekünk fontos értékek védelmében nem elegendő a keresztény vallásra vagy a nyugati

hagyományra hivatkoznunk (hiszen az előbbi a mai közfelfogás szerint merőben szubjektív hit

kérdése, az utóbbi pedig folytonosan változik a történelemben, tehát tartalmának részbeni

cserélődése önmagában nem támadható), máshol kell keresnünk a megoldást: észérvek

kellenek. Ahogyan egyes liberális szerzők fogalmaznak: „publikus érvek” szükségesek,

amelyek elvben minden épelméjű felnőtt ember számára hozzáférhető tudást, információkat

feltételeznek, s amelyek elfogadásához (ill. a róluk való érdemi vitához) nincs szükség

semmilyen értelemben vett „megtérésre”, tehát arra, hogy pusztán tekintélyi alapon és/vagy

irracionális döntés útján ismerjük el bizonyos állítások igazságát.

Helyzetünket megkönnyíti, hogy maga a nyugati hagyomány, s ezen belül a kereszténység

is tud olyan általános erkölcsi szabályokról, amelyeket e vallás szerint a Kinyilatkoztatást nem

ismerő embereknek is el kellene fogadniuk. A kereszténység által előírt normák között ugyanis

– noha e tény ma nincs jelen igazán a köztudatban – elkülöníthető egy relatíve önálló rész,

amely elvben le is választható róla, s tulajdonképpen nem is sajátosan keresztény, hanem

általánosan emberi. Ez a természetjog (jus naturale). Más néven is emlegetik: természetes

erkölcsi törvénynek (lex naturalis moralis), rövidebben pedig természeti törvénynek (lex

naturalis) is szokás nevezni. E három kifejezést mint az ember természetén, azaz lényegén

alapuló egyetemes érvényű erkölcs különböző elnevezéseit a következőkben azonos értelemben

fogom használni

, de a továbbiakban elsősorban a „természetjog” kifejezést alkalmazva,

Vö. pl. Kis János, Az állam morális semlegességéről, in Ludassy Mária (szerk.), Morál és politika határán, ELTE

BTK Filozófiai Posztgraduális Központja, Budapest, 1994. 162. o.

Nem mindig szerepel azonban a természeti törvény és a természetjog azonos értelemben a szakirodalomban.

Előfordul, hogy a „természeti törvény” kifejezés jelenti az ember természetéhez illő erkölcs egészét, a

„természetjog” pedig ennek azon részterületét, amely az ember külső viszonyait, az egyének egymással és a

társadalommal, mint olyannal való kapcsolatát szabályozza. A méltatlanul elfeledett nagy magyar katolikus

gondolkodó, a tomista Horváth Sándor O. P. például ezt a szóhasználatot tette magáévá. Erről bővebben ld.

Turgonyi Zoltán, „Kereszténység, nemzet, tulajdon: Horváth Sándor természetjogi munkásságáról.” In: Mester

Béla (szerk.) Régiók, határok, identitások: (Kelet-)Közép-Európa a (magyar) filozófiatörténetben. Budapest:

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 148 https://www.ecssz.eu

részben a rövidség kedvéért, részben azért, mert a „természeti törvény” félreérthető: a mai

ember hajlamos ennek hallatán természettudományos törvényre (pl. a fizikai törvényekre)

gondolni, pedig nem ilyesmiről van szó, tehát nem az emberen kívül létező természet

működését leíró törvényekről, hanem olyan erkölcsi (de a jogrend által is tiszteletben tartandó)

előírásokról, amelyek az ember természetén, lényegén alapulnak, és amelyek ezzel

összefüggésben a Kinyilatkoztatás segítsége nélkül is megismerhetőek. Tekintve, hogy a

keresztény felekezetek közül a katolicizmus rendelkezik a leginkább kidolgozott természetjog-

elmélettel, a további vizsgálódás során a katolikus értelmezés szerinti természeti törvényt

fogom alapul venni, s ennek megfelelően a kereszténységen is ennek katolikus változatát fogom

érteni.

A félreértések elkerülése végett már most fontos megjegyezni, hogy a kereszténység nem

redukálható az említett tisztán természetes követelményekre. Isten ugyan – katolikus felfogás

szerint – teremthetett volna egy merőben természetes rendet is, ahol erkölcsi téren csak a

természetjog volna kötelező, ám a jelen üdvrend nem ilyen, hanem az embernek természetfeletti

célja is van, Isten színe látása (visio beatifica), s földi életében is olyan szoros személyes

kapcsolatra léphet – a kegyelmi állapot által – Istennel, amilyenre egy pusztán természetes síkon

működő világrendben nem lenne lehetőség. E kapcsolattal és a természetfeletti céllal függnek

össze az ún. tételes (pozitív) isteni törvények (pl. a szentségekkel kapcsolatos előírások),

amelyek tartalma nem szükségszerűen következik az emberi természetből, hanem Isten

tetszésén múlik, s amelyek egy merőben természetes világrendben nem léteznének. (Ám az

ilyen rendben is létezne az ún. természetes túlvilági boldogság, noha Isten színe látása nélkül,

és tisztelni is kellene Őt; erre szolgálna a természetes vallás, amelyről alább még szó lesz.)

Lényeges e különbségek megértése, mert a hivatalos katolikus tanítás azt nem követeli meg az

államtól, hogy erőszakkal kényszerítse az embereket a természetfeletti vallás – a kereszténység

– felvételére (sőt kifejezetten tiltja az ilyen kényszer alkalmazását (ld. pl. DH 647, 698, 773,

3177 stb.

), azt viszont elvárja, hogy a világi hatalom tiszteletben tartsa a természeti törvényt, s

ehhez alkalmazkodjék az írott jog (ld. pl. DH 3248

). Az az erkölcsi normarendszer pedig,

amely a köztudatban, mint „keresztény erkölcs” él, keresztény – ma elsősorban katolikus –

felfogás szerint valójában tartalmilag nagyrészt e természeti törvénnyel azonos.

Már csak azért is kézenfekvőnek és szerencsés megoldásnak látszik, hogy a klasszikus

értelemben vett természetjoghoz folyamodjunk, mert ez bizonyos értelemben a nyugati

civilizáció közkincse. Fogalma a kereszténységtől függetlenül alakult ki a görög-római

filozófiai, jogi és politikai gondolkodásban, tehát nem mondhatják rá vitapartnereink, hogy csak

vallási alapon tett szert befolyásra és tekintélyre; ráadásul még a liberalizmus genezisében is

fontos szerepet játszott (mindenekelőtt az emberi jogok gondolatának térnyerésében);

Gondolat, 2016. pp. 303-340. – A magyar terminológia egyébként a „természeti törvény” és a

„természettörvény” kifejezések használatát tekintve is bizonytalan: hol az előbbi jelenti a természettudományos

értelemben vett törvényeket, az utóbbi pedig a természetes erkölcsi törvényt, hol megfordítva. Én ez utóbbi

szóhasználatot fogom követni, tehát a „természeti törvény”-t fogom a „természetes erkölcsi törvény” kifejezéssel

azonos jelentésűnek tekinteni.

A DH rövidítés itt és a továbbiakban a következő műre utal: Heinrich Denzinger – Peter Hünermann, Hitvallások

és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Örökmécs Kiadó – Szent István Társulat, Bátonyterenye –

Budapest, 2004. (A DH után álló számon nem oldalszám értendő, hanem a könyv megfelelő bekezdésének

sorszáma.)

Vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest, 1994. NN. 1954-1960, 2235. E könyvre

a továbbiakban a KEK rövidítéssel hivatkozunk, az utána álló szám a bekezdésre utal, akárcsak a DH esetében.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 149 https://www.ecssz.eu

ugyanakkor a természetes erkölcsi törvény gondolata kezdettől fogva jelen van a

kereszténységben is, amely már nemcsak azért nevezi természetesnek, mert az ember

természetén alapuló normákból áll, hanem azért is, mert – amint már utaltunk rá – természetes

ésszel, tehát a természetfeletti értelemben vett hit segítsége nélkül is felismerhető. Maga a

Szentírás ugyan nem használja a „természetjog” és a „természeti törvény” kifejezéseket, de

Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében világosan utal rá, hogy a pogányoknak is „a szívükbe van

írva” a törvény, amelynek ismeretéhez tehát nem szükséges, hogy tudjanak a

Kinyilatkoztatásról (vö. Róm 2,14-15). Így a természetjog tana nagyon korán, már a patrisztikus

korban részévé vált a keresztény gondolkodásnak. (A későbbiekben is találkozhatunk vele mind

katolikus, mind protestáns, mind keleti keresztény szerzőknél, noha kétségtelen, hogy e három

hagyományban nem azonos súllyal szerepel.) Egyszerre van tehát jelen a természetjog a Nyugat

profán és vallási gondolkodásában, ami azonban nem azt jelenti, hogy konkrét tartalmát

tekintve teljes volna az egyetértés. Épp ellenkezőleg: a normák mibenlétét és levezetésük

módját illetően komoly nézetkülönbségek voltak és vannak, mind a keresztény gondolkodók

között, mind a rajtuk kívüli szerzők körében. Ugyanakkor az a tény, hogy egyáltalán adott egy

ilyen, az emberi természettel összefüggő, észérvekkel vizsgálható, a hittől elvben független

egyetemes erkölcs fogalma, már alapot szolgáltathat az értelmes párbeszédhez.

Ez utóbbi állítás azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a természetjognak ne lehetne

köze a valláshoz is, hiszen a Szentírás kifejezetten állítja, hogy Isten létezése is ésszel

felismerhető (vö. Róm 1,19-21), márpedig akkor nyilvánvaló, hogy a Vele kapcsolatos

teendőknek is legalább egy része természetes szinten, ésszel megragadható, ezért a

hagyományos keresztény felfogás szerint a természetjog tartalmazza az ún. természetes vallást

is, hiszen a természeti törvény legfontosabb normáinak összefoglalásaként számon tartott

Tízparancsolat első táblája (a katolikus és evangélikus számozás szerinti első három

parancsolat) az ember Istennel való kapcsolatára vonatkozik

. Ugyanakkor az újkorban bekerül

a köztudatba egy olyan természetjog-koncepció is, amely szerint az emberi természeten alapuló

erkölcsi normák akkor is érvényesek lennének, ha Isten nem létezne. E nézet első híres

képviselője Hugo Grotius (1583-1645)

. Később látni fogjuk, hogy korántsem mindegy, vajon

szükségképpeni része-e a természetjognak a természetes vallás. Egyelőre azonban tekintsünk

el e kérdéstől, s nézzük, milyen normákat kell tartalmaznia egy mindenki számára beláthatóan

észérvekkel megalapozott egyetemes érvényű erkölcsnek, azaz természetjognak az emberek

vonatkozásában!

Ehhez mindenekelőtt tudnunk kell, mit értünk emberi természeten. A hagyományos,

arisztoteliánus gyökerű metafizikában egy dolog természete e dolog lényegét jelenti a működés,

a tevékenység szempontjából tekintve.

Az ember természetének sajátos volta ezért talán akkor

ragadható meg a legkönnyebben, ha működését hasonlítjuk össze más élőlényekével. Egy állat

A hagyományos katolikus felfogás szerint azonban a harmadik parancsolat csak részben tartozik a

természetjoghoz: az, hogy bizonyos időközönként nyilvános és közös rítusokat kell végeznünk Isten tiszteletére,

természetes ésszel is felismerhető, ám az, hogy ennek éppen hét naponta egyszer kell történnie, már nem

természetjogi norma, hanem csak a Kinyilatkoztatásból tudható tételes isteni törvény, amelyről Isten másképpen

is dönthetett volna. Vö. Dominicus M. Prümmer, Manuale theologiae moralis, Herder, Friburgi Brisgoviae –

Barcinone, 1955. I. kötet, 107. o., 29. lábjegyzet.

Megjegyzendő azonban, hogy már a középkorban, jóval Grotius előtt is felbukkan e gondolat, pl. Gregorio da

Rimini (†1358) munkásságában.

Vö. Aquinói Szent Tamás, De ente et essentia, c. I. (Magyarul: Aquinói Szent Tamás, A létezőről és a lényegről,

Helikon, Budapest, 1990. 56. o.)

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 150 https://www.ecssz.eu

tevékenységéről, némileg leegyszerűsítve, elmondhatjuk, hogy a lét- és fajfenntartásban merül

ki. Az emberiségnek viszont története során folytonosan keletkeznek újabb és újabb sajátos

nem-biológiai szükségletei és ezek kielégítésére szolgáló szintén sajátosan emberi

tevékenységei (pl. a művészet vagy a tudomány), de a biológiai szükségletei sem merőben állati

módon, hanem humanizált formában elégülnek ki: az ételt nem nyersen, foggal és körömmel

marcangolva fogyasztjuk el, hanem létezik a konyhaművészet, követünk bizonyos étkezési

illemszabályokat stb., a fajfenntartás humanizálásához pedig olyan jelenségek, intézmények és

magatartások tartoznak, mint a szerelem, az udvarlás, a házasság stb. Az is emberi sajátosság,

hogy e szükséglet-kielégítések céltudatos tevékenység által történnek, amely nemzedékről

nemzedékre fejlődik, s mindeközben egyre növekszik az embernek a világ felett gyakorolt

racionális ellenőrzése. Mindez szorosan összefügg az emberi lét társadalmiságával és

történetiségével.

Az talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az ember természeténél fogva társas

élőlény. A régebbi (ókori és középkori) szerzők ezt elsősorban egyrészt a munkamegosztás

szükségességével indokolják, másrészt azzal a ténnyel, hogy az újszülött – szemben az állati

fajok legtöbbjének ivadékaival – az ember esetében hosszú éveken át rászorul a szülői

gondoskodásra. De van egy harmadik – szintén kézenfekvő, ám régebben talán kevésbé kiemelt

– ok is: az ember kultúrára utalt élőlény. Kultúrán itt az emberi tevékenység tárgyiasult

eredményeinek összességét értem, tehát azokét, amelyek túlélik alkotójukat, s mintegy róla

leválva áthagyományozódnak a következő nemzedékekre, amelyek a maguk részéről majd

tovább bővítik őket. Nemcsak fizikai tárgyak (eszközök, épületek, műalkotások stb.) tartoznak

e tárgyiasulások közé, hanem olyan szellemi létezők is, mint a nyelv, a szokások, az

illemszabályok, az erkölcsi normák, a világra vonatkozó ismeretek, a különböző történelmileg

kialakult készségek stb. Ez utóbbiak léte feltételezi az őket hordozó emberekét (hiszen még ha

írott formában léteznek is, az olvasást magát is meg kell tanítani); az emberek azonban

átadhatják őket más, időben utánuk következő újabb embereknek, s így e szellemi létezők is

tartósan fennmaradnak, miközben az egyes egyének folyamatosan cserélődnek. Az ilyen

értelemben vett kultúrának köszönhetően van az embernek, szemben az állattal, történelme:

nem kell minden nemzedéknek a nulláról kezdenie, hanem ott folytathatja, ahol az előző

generáció abbahagyta, s a maga részéről tovább halmozhatja a kulturális javakat. Enélkül

valamennyien örökösen az állatitól alig különböző szinten vegetálnánk.

Természetünk tehát feltételezi társas és történeti mivoltunkat, s a nemzedékek egymásra

következését. A társadalomban való életünk azonban megköveteli az egymással való együttélés

valamiféle rendezését, hiszen az egyének törekvései keresztezhetik egymáséit, ami

konfliktusok forrása lehet.

Erre szolgál az erkölcs. Biztosítani kell, hogy minél kevesebb kellemetlen meglepetés érjen

minket a többiek részéről. Gondoskodni kell arról, hogy az egyének magatartása legalább nagy

vonalakban kölcsönösen előrelátható és biztonságos legyen egymás számára: ne kelljen attól

tartanom, hogy a másik megöl, kirabol, becsap stb. Tiltani kell tehát, hogy az egyének

egymásnak ilyen vagy ehhez hasonló értelemben kárt okozzanak.

Ez azonban az erkölcsnek csak az egyik funkciója. A másik, a mondottak jegyében, a

társadalom folyamatos történeti fennállásának biztosítása, hiszen, mint láttuk, enélkül nem

lennénk igazán emberek: az emberi természethez hozzá tartozik a nemzedékek egymásra

következése is, nemcsak a mindenkori jelen egyéneivel kell tehát foglalkoznunk. E második

funkció két összetevője a társadalom „fizikai újratermelése” (tehát gyermekek születése) és a

fenti értelemben vett kultúra megőrzése, sőt lehetőség szerinti bővítése. Ezért tartalmaznak az

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 151 https://www.ecssz.eu

erkölcsi rendszerek olyan normákat is, amelyek a családra, a házasságra, a nemi életre

vonatkoznak, és ezért írják elő az erények elsajátításának fontosságát is. Az erények két

csoportra oszlanak

a hagyományos szemlélet szerint: lehetnek erkölcsi és észbeli erények

. Az

erkölcsi erények olyan gyakorlással szerzett készségek, amelyek birtokában könnyen és

szívesen tesszük meg azt, ami erkölcsileg helyes: így a mértékletesség és a lelki erősség erényei

által képesek vagyunk uralkodni pillanatnyi indulatainkon, vágyainkon, az igazságosság erénye

által rögzül bennünk az arra irányuló akarat, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami jár neki stb.

Az észbeli erények a tudományok és az alkotó tevékenységek (mesterségek, művészetek)

műveléséhez szükséges készségek. E két erénycsoport együtt kb. lefedi mindazt, ami a fenti

értelemben vett kultúra fenntartásához és bővítéséhez szükséges, és ugyanakkor maguk is részei

e kultúrának, történelmi termékek is, amelyek folytonosan tökéletesedhetnek, csiszolódhatnak.

A fenti két funkciót betöltő (tehát az egyéneknek való károkozást tiltó és a társadalom

folytonos létezését fenntartó) erkölcsöt lehet – mint az ember természetének megfelelő

normarendszert – természetjognak nevezni. Ennek kell uralkodnia ahhoz, hogy a társadalom

tartósan működőképes legyen. (Egy harmadik funkciónak felelne meg a már említett

természetes vallás, de ezt itt egyelőre figyelmen kívül hagyjuk.)

A liberalizmussal, pontosabban ennek ma Nyugaton uralkodó formájával

egyszerűen

szólva az a baj, hogy csak az első funkciót ismeri el ebből a természetjogból: a talán

legfontosabb liberális alapelv szerint az egyén szabadságának egyetlen korlátja a másik egyén

hasonló szabadsága, vagy, másképpen fogalmazva, az egyén mindazt megteheti, amivel nem

okoz kárt más egyénnek. Így tilos a másikat megölni, megsebesíteni, kirabolni, meglopni,

becsületében megsérteni, önkényesen fogságban tartani stb., de ha az ilyen értelemben vett

károkozásoktól tartózkodom, bármi egyebet megtehetek, anélkül, hogy ebben másoknak joguk

lenne engem korlátozni: tetszés szerint eldönthetem, hogy megházasodom-e vagy a szabad

szerelem híve leszek, hódolok-e valamely mások szerint káros szenvedélynek, törekszem-e

arra, hogy kiműveljem magamban a különféle erényeket, és így tovább, hiszen bárhogyan

döntök is ezekben a kérdésekben, választott életmódommal másnak nem okozok semmi rosszat.

Ennek az ún. kárelvnek (harm principle) a leghíresebb kifejtése John Stuart Mill (1806-1873)

angol filozófustól származik

(noha magát a „kárelv” kifejezést ő még nem használja), de az

elv különböző formákban más liberális szerzőknél és dokumentumokban (pl. az 1789-es francia

Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 4. pontjában) is megtalálható.

A fentiekből adódóan az államnak erkölcsileg semlegesnek kell lennie a liberalizmus szerint;

ahogyan ennek mai hívei fogalmaznak, „egyenlő törődést és tiszteletet” (equal concern and

respect)

köteles tanúsítani minden lehetséges életforma követői iránt, amíg ezek más

egyénnek nem ártanak. Az állam nem állhat ki egyetlen meghatározott életforma mellett sem a

többi rovására, tilos pl. a hagyományos házasságot valamilyen értelemben „jobbnak”,

Most (természetjogról lévén szó) eltekintünk a három teológiai erénytől – a hittől, a reménytől és a szeretettől –

mint a természetfeletti rendhez tartozóktól, amelyek egy harmadik csoportot képeznek.

Vö. Arisztotelész, Nikomakhoszi Etika, 1103a (II. 1.) Magyarul: Arisztotelész, Nikomakhoszi Etika, Európa

Könyvkiadó, Budapest,1987., 33. o.

Itt és a továbbiakban, amikor liberalizmusról beszélek, mindig erre a mai nyugati konszenzust meghatározó

egalitárius liberalizmusra gondolok.

John Stuart Mill, A szabadságról, in J. S. Mill, A szabadságról – Haszonelvűség, Magyar Helikon, Budapest,

1980. 27. o., vö. 32-33. o.

Vö. Ronald Dworkin, A Matter of Principle, Harvard University Press, London, 1985. 190. o.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 152 https://www.ecssz.eu

„értékesebbnek” nyilvánítania más típusú nemi kapcsolatoknál. A szexualitás terén egyesek a

végsőkig igyekeznek elmenni a kárelv által kijelölt határok között. Ruwen Ogien francia

liberális filozófus pl. újabban már a vérfertőzés megengedhetőségéért száll síkra.

Ugyanezen

logika alapján az egyén önfejlesztését, erényeinek kiművelését sem tartják erkölcsi

kötelességnek. Több szerző (pl. Ronald Dworkin

, Kis János

) hozza föl példaképpen az egész

szabad idejében a tévét bámulva söröző átlagpolgárt, mondván, hogy az ilyen ember autonóm

életforma-választása épp úgy tiszteletben tartandó, mint azé, aki valamilyen kreatív szellemi

tevékenységgel foglalkozik. A már említett Ogien az iskolai erkölcsi nevelést is bírálja,

amennyiben ennek célja szorgalmas, indulatain uralkodni képes, önfegyelemmel bíró

embertípus kinevelése; mindezek, úgymond, a nyugati ember hagyományos értékei, tehát egy

bizonyos (történetileg kialakult, nem örökérvényű) kultúra részei, amelyeket nincs jogunk

ráerőszakolni másokra, sőt immár magukra a nyugatiakra sem; ugyanő, a fentiekkel

összhangban, szót emel „a lustasághoz való jog” érdekében

. Mindez nyilván bizarrul

hangozhat sokak számára, de a kárelvre épülő liberalizmus logikájának tökéletesen megfelel.

Látszólag könnyű kijelenteni, hogy a kárelv ennyire következetes alkalmazása egy bizonyos

ponton túl magának a liberális társadalomnak a létét is fenyegeti. Ez nem új felismerés: Ernst

Wolfgang Böckenförde német jogfilozófus, egykori szövetségi alkotmánybíró már

évtizedekkel ezelőtt megfogalmazta a róla elnevezett paradoxont, amely szerint a liberális állam

működése olyan erkölcsi normák érvényesülését kívánja meg, amelyek elismerését maga nem

képes biztosítani, mert ha kötelezőekként előírná őket, ezzel feladná saját liberális voltát

. A

Böckenförde-paradoxon konkrétabb kifejtését adja egy másik volt német alkotmánybíró, Paul

Kirchhof, aki úgy látja, a liberális állam és társadalom tartós működése feltételezi, hogy az

emberek többsége családot alapít és gyermekeket vállal, s hogy mindig lesz elegendő számú

tudós és művész a szellemi élet gazdagságának biztosításához, továbbá hogy az emberek

többsége nem fog Diogenész módjára hordóban lakni, kivonulva a társadalomból, hanem részt

vesz a gazdasági élet működtetésében; mindezt azonban a liberális állam nem kényszerítheti ki,

s a házasságot, gyermekeket nem vállalók, az önképzésüket elhanyagolók, a javak

előállításában részt nem vevők egyszerűen szabadságjogaikkal élnek, még ha belepusztul is a

szabadelvű társadalom abba, hogy az egyének többsége hoz ilyen döntést.

Másképpen

fogalmazva: a kárelv alapján nem lehet „kiszűrni” olyan magatartásokat, amelyek, miközben

valóban nem ártanak egyetlen valóságos, konkrét egyénnek sem, hosszú távon mégis aláássák

a társadalom mint egész normális működését, ha túlzottan elterjednek a népesség körében.

Ld. pl. Ruwen Ogien, Human Kindness and the Smell of Warm Croissants: An Introduction to Ethics, Columbia

University Press, New York, 2015. 42. o. skk. – Ogien nézeteiről bővebben ld. következő írásomat: Turgonyi

Zoltán, Pornográfia és liberalizmus, Working Papers in Philosophy 2015/2. http://www.phil-

inst.hu/images/Esem%C3%A9nyek/2015/Working_Papers_2015/2015_02_turgonyi_zoltan_pornografia_es_li

beralizmus.pdf

Ronald Dworkin, Liberalizmus. In Ludassy Mária (szerk.), Az angolszász liberalizmus klasszikusai, II. Atlantisz,

Budapest, 1992. 191. o.

Kis János, Vannak-e emberi jogaink? In Kis János, Mi a liberalizmus? Esszék, tanulmányok, 1985-2014.

Kalligram, Pozsony, 2015. 103. o.

Ruwen Ogien, L’État nous rend-il meilleurs? Gallimard, Paris, 2013.,189. és 184. o.

E. W. Böckenförde, Staat, Gesellschaft, Freiheit. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1976. 60. o.

Ehe und Familie als Voraussetzungen für die Überlebensfähigkeit unserer Gesellschaft. Vortrag von Professor

Dr. Paul Kirchhof vor dem Liberalen Netzwerk am 13. Januar 2005 in Bielefeld.

http://www.wgvdl.com/forum1/index.php?id=51182

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 153 https://www.ecssz.eu

Mindez nem puszta spekuláció. Elég, ha a nyugati világ szinte minden államában

tapasztalható aggasztó mértékű népességfogyásra gondolunk, amely elsősorban abból fakad,

hogy az emberek komolyan vették a magánélet szabadságára vonatkozó elveket, és – a kárelv

megsértése nélkül – olyan életformákat követnek, amelyek jegyében a szexualitást csak

örömforrásnak tekintik, tudatosan leválasztva a családdal, gyermekneveléssel járó terhekről.

Ha egyszer az állam e téren kötelezően semleges, és azt a véleményt köteles képviselni, hogy

minden életforma egyenrangú, miért ne választaná a többség a kényelmesebb megoldást? Ám

így végül elfogynak azok, akik a liberális játékszabályok szerint játszanak, tehát a szabadságnak

nem lesznek többé alanyai. De ugyanígy a szabadság tárgyai is elfogyhatnak, hiszen az észbeli

erényeket magukban kifejlesztő egyének nélkül tartósan nem lehetséges virágzó gazdasági és

kulturális élet, amely pedig elengedhetetlen háttere annak, hogy kellően széles skála álljon

rendelkezésre választható tevékenységekből, életformákból. Végül nem lesz miből választani,

ha a társadalom szegénységbe és barbárságba süllyed, s az emberek egész életét a puszta

létfenntartás fogja kitölteni, még ha „papíron” fennmarad is a szabad életforma-választás joga.

A liberalizmus tehát nem egyszerűen a természetjog szempontjából hiányos, nélkülözvén az

erkölcs fent említett második funkcióját, az emberi civilizáció tartós fennállásának biztosítását,

hanem ugyanezen oknál fogva kifejezetten önromboló is.

Ez azonban nem feltétlenül hatásos érv minden liberálissal szemben. Akadhat olyan szerző,

aki azt feleli a fentiekre, hogy még az sem baj, ha valaki olyan életformát választ, vagy olyan

elveket hirdet, amelyekkel kifejezetten az emberiség pusztulását sietteti. Hiszen végső soron ez

is egyéni ízlés, autonóm választás kérdése, amíg valaki önként képvisel ilyen életformát és más

egyént nem akadályoz szabadsága gyakorlásában. Itt megint nem puszta spekulációról van szó.

Az Egyesült Államokban legálisan működik a Voluntary Human Extinction Movement; e

mozgalom, mint elnevezéséből is kiderül, az emberiség kihalásának érdekében fejt ki

propagandát. Egy szintén amerikai szerző, Jonathan Rauch a The Economist által közölt

írásában fejti ki, hogy ha az emberiség önként és tudatosan önmaga felszámolását választaná,

ez az emberi szabadság győzelme lenne a DNS zsarnoksága fölött.

David Benatar az Oxford

University Pressnél megjelent könyvében

érvel amellett, hogy helytelen gyermekeket a

világra hozni, és jobb meg sem születni. Ha ők és a hozzájuk hasonló, teljesen törvényesen

megszólaló, sőt a nyugati világban mértékadó fórumokon hangot kapó szerzők efféle nézeteket

képviselhetnek, ez nem más, mint annak implicit elismerése a liberális államok részéről, hogy

az emberiség létének fenntartása pusztán az egyének által választható, mondhatni „fakultatív”

célok egyike, s ennek akár az ellenkezője mellett is erkölcsileg és jogilag megengedetten ki

lehet állni, s akár híveket is toborozni, mindaddig, amíg ezek szigorúan önkéntes alapon

fogadják el a szóban forgó nézeteket. S a liberális szerzők még azzal a gondolattal is eljátszanak,

hogy mi történne, ha a többség, vagy akár mindenki az emberiség kihalására szavazna. Joel

Feinberg egy gondolatkísérlete

felveti annak lehetőségét, hogy az összes jelenleg élő ember

önként egy olyan vallásra tér át, amely tiltja a gyermekek nemzését és szülését; ez esetben az

Jonathan Rauch, Sui Genocide, The Economist, 1998. december 17.

http://www.jonathanrauch.com/jrauch_articles/sui_genocide_lets_extinguish_ourselves/

David Benatar, Better Never to Have Been: The Harm of Coming into Existence, Oxford University Press,

Oxford, 2006

Joel Feinberg, The Rights of Animals and Unborn Generations. In Patricia H. Werhane – A. R. Gini – T. Ozar

(szerk.), Philosophical Issues in Human Rights. Random House, New York, 1986, 172. o.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 154 https://www.ecssz.eu

emberiség néhány évtizeden belül kihalna, de a liberális alapelvek sérelme nélkül, hiszen

valamennyien csupán egy elidegeníthetetlen emberi jogukkal, a vallásszabadsággal éltek.

A társadalom hosszabb távon történő leépülését vagy éppen majdani teljes kihalását tehát

nem feltétlenül tekinti minden liberális olyan eshetőségnek, amely a liberalizmus lényegének

mondana ellent. (Ettől még persze azok számára, akik úgy liberálisok, hogy közben az

emberiség jövőjét is fontosnak tartják, elgondolkodtató lehet mindez, s dönthetnek úgy, hogy

ha a liberalizmusban – legalábbis annak jelenleg uralkodó formájában – lényegénél fogva nincs

belső biztosíték a fenti veszélyek kivédésére, akkor helyesebb más vezéreszmét választaniuk

maguknak.

)

Vannak azonban olyan belső ellentmondások, amelyek már a jelenben is nehézségeket

okozhatnak a liberális társadalom működésében. A már és még élő konkrét egyének

konfliktusait sem lehet feltétlenül kiküszöbölni a liberalizmus saját elveinek segítségével. Egy

bizonyos ponton túl már magának a kárelvnek az érvényesülését is aláássa ugyanezen elv

túlságosan következetes alkalmazása: ha megfogadjuk Ogien tanácsát, és nem neveljük az

embereket fegyelemre, önuralomra, az indulataik feletti ellenőrzés gyakorlására, akkor így

jelentősen megnő az agresszív viselkedések valószínűsége, tehát ezzel az egyéneknek való

károkozás kockázata is. Elharapódzik az erőszak, a civilizált viselkedés alapjai kerülnek

veszélybe.

Látjuk tehát, hogy ha célunk az emberi társadalom tartós fennállásának biztosítása

(méghozzá úgy, hogy ez valóban emberhez illőn történjék, tehát ne csupán állati módon

elégítsük ki két alapvető biológiai szükségletünket, hanem sajátosan emberi formában

kielégített sokféle szükségletünk és a világ feletti racionális uralmunk már elért szintje

megőrződjék, sőt lehetőség szerint tovább is fejlődjünk e vonatkozásokban), akkor a korábban

említett értelemben vett kétfunkciós erkölcsöt képező természetjogra van szükségünk. A mai

liberalizmus minimalista és önromboló erkölcse e célnak hosszú távon nem felel meg. Mit

mondhatunk e tekintetben a keresztény értelemben vett természetjogról?

Mivel a természetes vallás problémáját egyelőre figyelmen kívül hagyjuk, az előző

mondatbeli kérdést némileg leegyszerűsítve úgy is föltehetnénk, mit tartalmaz „a

Tízparancsolat második kőtáblája”. Ha az ezen szereplő parancsolatokat csak önmagukban, szó

szerint vesszük, akkor csupa olyan cselekedetet tiltanak, amelynek van sértettje vagy áldozata

(ill. az irigykedést tiltó utolsó két parancsolatban csak potenciális sértettje), méghozzá egy az

elkövetőtől különböző másik egyén (ill. a szülők iránti tisztelet nem tiltásként, hanem

előírásként megfogalmazott parancsolatának esetében is konkrét egyénekre kell irányulnia a

megkövetelt magatartásnak). Látszólag tehát ezzel még nem nagyon haladtuk meg a kárelvet.

Ám, mint ismeretes, a Tízparancsolat nem sorolja föl a természeti törvény összes előírását,

csupán a legfontosabbakra szorítkozik. A későbbi keresztény erkölcstani művek, ha a normákat

történetesen a Tízparancsolat alapján rendszerezik

, minden egyes pontnál megemlítik az adott

parancsolattal rokon egyéb normákat is. Aquinói Szent Tamás például a Tízparancsolatról szóló

S persze voltak olyan liberálisok is, méghozzá jelentős szerzők, akik explicite megfogalmazták a társadalom

folyamatos fenntartásának szükségességét. Maga a liberalizmus atyjaként emlegetett John Locke is

hangsúlyozza, hogy a természet „az egész emberiség fennmaradását akarja” (John Locke, Értekezés a polgári

kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról, Gondolat, Budapest, 1986. 170. o. [= Második értekezés,

XVI. 182.]). Vö. még: Raymond Aron, Tanulmány a szabadságjogokról, Raymond Aron Társaság – Tanulmány

Kiadó, Pécs, 1994. 155. o. és John Rawls, The Idea of Public Reason Revisited, The University of Chicago Law

Review, Vol. 64., No. 3. (Summer, 1997), 779. o.

Vannak egyéb módok is, pl. az erények alapján történő osztályozás.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 155 https://www.ecssz.eu

prédikációsorozatában

hangsúlyozza, hogy az ötödik parancsolat alapján nemcsak a másik

ember megölése, hanem az öngyilkosság is tilos, a hetedik pedig nemcsak a szó szoros

értelmében vett lopásra, hanem a rablásra, a csalásra stb. is vonatkozik, továbbá – ami most a

témánk szempontjából különösen fontos – a hatodik parancsolat nem csupán a házasságtörést

tiltja, hanem a szexuális tevékenység minden olyan formáját, amely különbözik a férj és feleség

között történő házastársi aktustól.

Ez pedig már egyértelműen a kárelven való túllépést jelenti,

és hamarosan látni fogjuk, hogy éppen az emberi társadalom fennmaradásának folyamatosságát

szolgálja.

Mai liberális szemmel e tilalom nehezen érthető. Hiszen, úgymond, kinek árt például két

nagykorú, szabad állapotú

, ellenkező nemű, egymással vérrokonságban nem álló személy

paráználkodása? A régi nemi erkölcs által bűnnek tartott (beleegyező felnőttek közötti)

kapcsolatformák közül még leginkább a házasságtörésről volt vélhető, hogy van sértettje, ti. a

megcsalt házastárs, és akár vagyoni károkozásról is beszélni lehetett, ha pl. a hűtlen feleség a

szeretőjétől származó gyermeket szült, s így a férj, tudtán kívül, egy idegen felnevelésére

fordított jelentős költségeket, vagy ha a kicsapongó férj házasságon kívüli kapcsolata miatt

elhanyagolta a családjáról való gondoskodást. (A házasságtörés tehát viszonylag sokáig

bűncselekménynek minősült, számos nyugat-európai országban csak a XX. század utolsó

harmadában törölték el a büntethetőségét.) Ám a házasság előtti szexuális kapcsolat esetében

nyilvánvalóan nem beszélhetünk ilyen értelemben vett károkozásról és károsultról, ezért ha

valaki a liberális észjárás szerint gondolkodik, értelmetlennek, „vallási csökevénynek” fogja

tartani a paráználkodás tilalmát. Ez utóbbi napjainkban már a nem kívánt terhesség kockázatára

hivatkozva sem indokolható, hiszen a mai tudomány és technika számos olcsó és kényelmesen

alkalmazható fogamzásgátló eszközt és módszert tesz lehetővé.

Ha azonban a már említett kétfunkciós erkölcs alapjára helyezkedünk, és egyúttal az emberi

természet adottságaival is számolunk, akkor talán már kezd érthetővé válni a hagyományos

keresztény szexuáletika szigora. Az emberi faj ugyanis, miközben – önmagában teljesen a

természetének megfelelően – újabb és újabb sajátosan emberi szükségleteket alakít ki, és

biológiai szükségleteit is humanizálja, olykor úgy alakítja e folyamatot, hogy az „túlságosan jól

sikerül”: bizonyos szükségleteinket kielégítő tevékenységeink annyira öncéllá válhatnak, hogy

magának az emberi létnek az alapjait fenyegethetik. A gazdaság pl. eredetileg nyilvánvalóan

csak a létfenntartó tevékenység humanizált formája, de napjainkra láthatóvá vált, hogy a

Aquinói Szent Tamás, „A Tízparancsolatról”, in Aquinói Szent Tamás, Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról

és a Tízparancsolatról, Budapest, Seneca Kiadó, 1994. 181-263. o.

A magyar olvasó számára e megjegyzés némi kommentárt igényel, hiszen a hatodik parancsolatot a „Ne

paráználkodjál!” alakban szoktuk emlegetni, s így fordul elő a Szentírásnak mind Károli Gáspár, mind Káldi

György által készített magyar fordításában. A héber eredetiben azonban, valamint a görög és a latin fordításban

szó szerint „Ne törj házasságot!” szerepel, akárcsak a későbbi, élő nyelveken készült fordítások zömében. A

paráználkodás (fornicatio), ha tág értelemben vesszük, a nemi aktus valamennyi tiltott formáját jelentheti,

szűkebb értelemben azonban az egyházi szóhasználatban két ellenkező nemű, szabad állapotú (tehát sem

egymással, sem harmadik féllel házasságban nem élő) személy szexuális érintkezésére vonatkozik. Régebben,

még szorosabb értelemben, jelenthette két szabad állapotú személy olyan heteroszexuális kapcsolatát is,

amelynek létrejöttekor a női résztvevő már nem volt szűz, s ettől az ún. egyszerű paráználkodástól (simplex

fornicatio) megkülönböztették a szabad állapotú férfi és szűzleány között létesülő, az utóbbi deflorációjával járó

kapcsolatot, amelyet a „stuprum” szóval jelöltek. (Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a „stuprum” más

kontextusban a nemi erőszakot is jelentheti, de itt most nem erről van szó, hanem olyan nemi aktusról, amelyben

mindkét fél önként vesz részt.)

E kifejezés jelentéséről ld. az előző lábjegyzetet!

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 156 https://www.ecssz.eu

gazdasági növekedés fetisizálása és egyoldalú erőltetése egyrészt ellenőrizhetetlenné teszi az

ember által beindított folyamatokat és váratlan társadalmi problémákat támaszthat, másrészt

ökológiai katasztrófával is fenyegethet. Ugyanez a helyzet a másik eredetileg biológiai

szükséglettel, a fajfenntartással is: a szerelem, az erotika, az udvarlás önmagukban véve még

csak a szaporodás természetünkkel összhangban álló humanizálásának mozzanatai, s

beilleszkedhetnek a házassághoz és családalapításhoz vezető folyamatba, de ha a szexuális

gyönyör keresését öncéllá tesszük, tudatosan, teljesen és végérvényesen elszakítva az

utódnemzéstől, akkor olyan párkapcsolat-típusok jönnek létre, amelyek tömeges elterjedésük

esetén népességfogyást eredményezhetnek. Ennek veszélye miatt az embereket külön kell

motiválni a gyermekvállalásra, méghozzá annál inkább, minél kevésbé képesek közvetlenül

belátni ebben való személyes érdekeltségüket. (Ez különösen nehéz a mai jóléti

társadalmakban, ahol a nyugdíjrendszer elleplezi ezt az érdekeltséget.

Az átlagember úgy véli, a nyugdíjjárulék befizetésével mindent megtett saját öregkori

biztonsága érdekében, s nem gondol rá, hogy maguknak az embereknek az „újratermeléséhez”

is hozzá kellene járulnia, hiszen nyugdíja csak akkor fog érni valamit, ha annak idején is lesz

majd elegendő méretű aktív népesség, amely megtermeli a kifizetendő nyugdíjhoz a gazdasági

alapokat.) Nem elég azonban, ha kellő mennyiségben születnek gyermekek: egészséges

szocializációjuk érdekében az is szükséges, hogy lehetőleg családban szülessenek, s ott vér

szerinti szüleik neveljék őket. (Ez utóbbi azért lényeges, mert más élőlényekhez hasonlóan az

emberben is működik a szociobiológusok által rokonszelekciónak nevezett mechanizmus

.) E

három célnak lehetőség szerint együttesen kell megvalósulnia.

Mármost épp ezt látszik szolgálni (természetesen nem feltétlenül a fentiek tudatos

mérlegelése nyomán) a kereszténység által természetjogi követelményként képviselt

szexuáletika, mégpedig a legkövetkezetesebben a katolicizmus által kifejtett formájában, ezért

a továbbiakban ez utóbbit vesszük figyelembe, először röviden bemutatva e rendszer belső

logikáját, majd megvizsgálva, alkalmazható lehetne-e napjaink társadalmában is. Az alapelv

igen egyszerű: a hagyományos katolikus értelmezés szerinti természetjogban a szexuális

gyönyörhöz jutás egyetlen erkölcsileg helyeselt módja a házastársak közötti, a nemzésre

önmagában véve alkalmas módon történő nemi érintkezés.

Így, noha e nézet szerint a fajfenntartás csupán az emberiség, mint olyan kötelessége, s nem

vonatkozik külön-külön minden egyes egyénre, könnyen belátható, hogy – adva lévén a nemi

vágy intenzív volta – az olyan társadalomban, ahol a közmeggyőződés ennek az erkölcsnek a

helyességét támogatja (még ha egyesek – többnyire titokban és/vagy bűntudattal – olykor

megszegik is az ezzel kapcsolatos normákat), az emberek túlnyomó többsége előbb-utóbb

megházasodik és családot alapít. Így a gyermekek családban fognak nevelkedni, többnyire vér

szerinti szüleik felügyelete alatt.

A természetjoginak tekintett katolikus nemi erkölcs egyes konkrét szabályai is többé-

kevésbé jól megfeleltethetőek a fentiek logikájának, és mai ismereteink fényében is meg lehet

próbálni mellettük észérveket felhozni, (köztük akár olyanokat is, amelyek magukban a régi

Azaz: arra vagyunk „programozva” biológiailag, hogy előnyben részesítsük a sajátjainkkal azonos géneket

hordozó egyedeket, ezért az ember, ha akarja, ha nem, annál erősebben kötődik valakihez, minél közelebbi

vérrokonságban áll vele. Bizonyítható pl., hogy egy gyermek fizikai bántalmazásának valószínűsége a

negyvenszeresére növekszik az olyan családban, amelyben nem vér szerinti apja vagy anyja neveli őt: Bereczkei

Tamás, A génektől a kultúráig. Szociobiológia és társadalomtudomány. Cserépfalvi, Budapest,1992. 54. o.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 157 https://www.ecssz.eu

katolikus szerzőkben talán nem feltétlenül tudatosultak minden esetben). Lássunk néhány ilyen

lehetséges érvet a legfontosabb normák mellett!

Ha megengedett volna a házasság előtti nemi élet, akkor sok ilyen kapcsolatban fogant

gyermek egyszülős családban nőne fel, illetve, ha, mint korunkban, a leányanyaságnak

egyszerűen és biztonsággal alkalmazható fogamzásgátló eszközökkel és módszerekkel lehet

elejét venni, már a terhesség kockázata sem tartana vissza senkit attól, hogy a szexuális

gyönyöröket a családi élettel járó terhek nélkül keresse, akár végérvényesen lemondva a

házasságról és a gyermekvállalásról, ami megint csak a népesség csökkenéséhez vezethetne.

(Napjainkban ez, mint tudjuk, meg is valósul.)

A házasságtörés tilalma részben a már említett rokonszelekcióval függ össze: a férfiak

szexuális féltékenységre való erős hajlama biológiailag azon alapul, hogy a feleség hűtlensége

esetén idegen apától származó gyermek születhet a házasságban, s így a férj olyan egyedek

felnevelésére fog időt és energiát fordítani, akik nem az övéivel azonos géneket hordoznak.

feleségek féltékenysége a szociobiológusok szerint más természetű: eredetileg nem a férfi

fizikai hűtlensége jelenti önmagában a fenyegetést a számukra, hanem az, ha a férj a házasságon

kívüli nemi kapcsolat kedvéért elhanyagolja a családjáról való gondoskodást.

Ám könnyen

belátható, hogy ettől függetlenül sem lehet erkölcsileg helyes a férj házasságtörése, hiszen ez

csak vagy másnak a feleségével történhetne, s akkor ez utóbbi szülhetne kétes apaságú

gyermeket, vagy pedig férjezetlen nővel, ami pedig nyilvánvalóan ugyanazért tilos, mint a

közönséges paráználkodás, azaz két szabad állapotú személy nemi kapcsolata.

Közbevetőleg fontos megjegyeznem: tisztában vagyok vele, hogy sok olvasóm talán

túlságosan prózainak vagy éppen „földhözragadtnak” fogja találni a fenti érveket, s persze majd

a továbbiakat is. Megszoktuk, hogy a házasságban és a szerelemben is valami jóval

emelkedettebbet lássunk az emberi társadalom újratermelésének puszta eszközénél.

Természetesen egy pillanatig sem kívánom tagadni a házasok közötti érzelmi szálaknak, a

személyes kötődésnek, egymás kiegészítésének, a bizalomnak, a kölcsönös önátadásnak és más

ezekhez hasonló elemeknek a jelentőségét.

Néhány ezzel kapcsolatos körülményt azonban világosan látnunk kell. Először is: igaz, hogy

az ember esetében a szexualitás szerepe nem redukálható a fajfenntartásra, emellett van

örömszerző és párkötő funkciója is, ám eredetileg ez is eszközként jött létre a társadalom

fennállásának szolgálatában, mivel a párok tartós megmaradását segített biztosítani, ezzel

egyrészt a gyermekekről való gondoskodás számára kedvező feltételeket teremtve, másrészt

csökkentve a közösség férfitagjainak a nőkért való versengését és így a csoporton belüli

agresszió veszélyét.

Másodszor: mint láttuk, az emberi természetnek normális jellemzője,

hogy az eredeti biológiai szükségletek mellett új, sajátosan emberi szükségletek is keletkeznek;

eredetileg eszközként funkcionáló elemek öncéllá válhatnak, hogy immár „saját jogukon”

okozzanak örömöt a számunkra. (Ilyen lehet pl. akár a munka is.) Így gazdagodik

szükségleteink és tevékenységeink köre, ami éppen az emberi természet egyik sajátossága. S

az a tény, hogy ezek az önálló örömforrások eredetileg csupán eszközökként működtek, nem

szünteti meg számunkra értékes voltukat. Harmadszor: mindezek ellenére fontos tudatában

lennünk mind a szexualitás fajfenntartó funkciójának, mind a férfi és nő közötti személyes

kötődés eredeti szerepének is, mert ezek ontológiailag elsődlegesek, hiszen ha nem születnek

Bereczkei, i. m., 97-99. o.

I. m., 99-100. o.

Vö. Csányi Vilmos, Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó, Budapest, 1999., 129. és 197-201. o.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 158 https://www.ecssz.eu

(majd nevelkednek megfelelő feltételek között) emberek, illetve ha nem törekszünk

minimalizálni a közösség tagjai közötti agressziót, akkor előbb-utóbb nem lesz emberi

civilizáció, s nem lesznek olyan viszonyok sem, amelyek között egyáltalán lehetséges két

személy kölcsönös önátadáson alapuló bensőséges kapcsolata. S az embernek mindezekkel

összefüggésben létező veleszületett hajlamait is szem előtt kell tartani, pl. a féltékenységre való

fent említett hajlamot, amely a gyakorlatban akkor is érvényesül, ha a felek azt hiszik, hogy

kölcsönös elnézéssel, pl. ún. „nyitott házasság” tudatos vállalásával legyőzhető.

)

A válás természetjogilag is fennálló tilalmát

mindenekelőtt a gyermekek érdekével szokás

indokolni. Ez ugyan látszólag nem magyarázza meg, miért nem válhatnak el a gyermektelenek

vagy azok, akiknek már minden gyermekük nagykorú; ám paradox módon még az ilyen párok

esetében is összefüggésbe lehet hozni a házasság felbonthatatlanságát az utódnemzés és -

nevelés szükségességével. Hiszen könnyen belátható: ha az lenne a szabály, hogy azok és csak

azok, akiknek nem születtek gyermekeik, vagy akik már mindet felnevelték, elválhatnak, akkor

sokan éppen emiatt nem akarnának gyermeket vállalni, hogy nyitva hagyják a maguk számára

egy esetleges „menekülés” lehetőségét (vagy ugyanez okból pl. csak „egykéznének”, hogy

minél előbb jogosulttá váljanak házasságuk felbontására)

Közvetlenül az ölés tilalmával kapcsolatban szokott ugyan említést nyerni, de a

szexualitással is szorosan összefügg az abortusz problémája, amelynek (katolikus értelemben

vett) természetjogi megoldása szintén szervesen illeszkedik a korábban mondottak rendszerébe.

Nem mindig tekintették ui. teljes egészében az emberélet védelméhez tartozó normának a

magzat megölésének tiltását. Ismeretes, hogy egy régebben uralkodó felfogás szerint az emberi

lélek nem rögtön a fogantatáskor kerül a testbe, így a terhesség kezdeti szakaszában végrehajtott

abortuszt sokáig nem minősítették emberölésnek

. Ugyanakkor – ami a mai közvélemény előtt

talán kevésbé ismeretes – az Egyház az ilyen korai abortuszt is bűnnek (noha a gyilkosságnál

kevésbé súlyosnak) tartotta és tiltotta, és az állami törvények egy része is, miközben

különbséget tett az animált és a nem animált magzat elpusztítása között, mindkettőt büntette.

Az abortusz tényében tehát e felfogás szerint akkor is van valami rossz, ha a magzat még nem

ember.

A korábban mondottak fényében világos, hogy miért: megakadályozza, hogy

létrejöjjön egy ember, akinek kialakulása már megindult azon a természetes úton, amely a férfi

és a nő testi egyesülésével kezdődik. Lényegében ugyanazért (is) bűn tehát, amiért a fogamzás

szándékos megakadályozását szokás bűnnek tekinteni.

Így, ha lehetne is bizonyítani valami

módon, hogy a magzat nem ember, a fenti természetjogi felfogás híve még mindig fölhozhatná

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a „nyitott házasságokban” is eltávolítja egymástól a feleséget és a férjet

egyiküknek egy harmadik személlyel való szexuális kapcsolata. Ld. Cseh-Szombathy László, A házastársi

konfliktusok szociológiája, Gondolat, Budapest, 1985. 107-108. o.

E tilalom tehát – szemben azzal, ahogyan sok kívülálló véli – katolikus felfogás szerint nem csupán a házasság

szentség-voltából fakad, hanem a természetes rendhez tartozik.

A válás lehetőségének tudata amúgy is visszahat a gyerekszámra, hiszen a gyerekek léte nehezíti a házasság

felbontását. A házasság felbonthatósága és a népességcsökkenés közötti összefüggést már korán felismerték. Vö.

pl.: Kecskés Pál, A házasság etikája, Szent István Társulat, Budapest, 1928. 28. o.

Szemben a mai hivatalos katolikus állásponttal, amely szerint az ember mint ember élete a fogantatással

kezdődik, a magzat elpusztítása tehát minden esetben emberölést jelent.

Ez olykor nem katolikus államokban is így volt, pl. az 1803-as angliai abortusztörvény esetében. (Hámori Antal,

A magzat életjoga, Alfa Szövetség, Budapest, 1997. 30. o.)

Vö. Helmut Weber, Speciális erkölcsteológia, Szent István Társulat, Budapest, 2001. 125. o.

Uo.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 159 https://www.ecssz.eu

az abortusz ellen ugyanazt az érvet, amely a fogamzásgátlás ellen használható, mondván: az

ember mindkét esetben úgy kíván szexuális gyönyörhöz jutni, hogy közben menekülni akar a

gyermekneveléssel járó terhektől.

Hosszan lehetne és kellene még részletezni a katolikus értelemben vett természetjognak a

szexualitáshoz kapcsolódó szabályait és ezeknek észérvek alapján történő lehetséges

indoklásait, de ettől most terjedelmi okokból eltekinthetek, mert régebbi írásaimban már

sokszor szóltam minderről.

Ugyanezért szintén röviden intézhetem el azt a nyilván sokakban

felmerülő kérdést, hogy a fenti szexuális normák, még ha az észszerűségük mellett az imént

felhozott érveket ma meggyőzőnek találná is valaki, tekinthetőek-e klasszikus értelemben

természetjogiaknak (ami feltételezi egyetemes érvényüket), ha mindeközben tudjuk róluk, hogy

abban a formában, ahogyan a katolicizmus képviseli őket, nem részesültek – s ma sem

részesülnek – világméretű elismerésben, és némely régi civilizáció képes volt akár évezredeken

át úgy működni, hogy lényeges pontokban eltért a (katolikus felfogás szerinti) természetjog

szexuális normáinak fent bemutatott vagy egyéb szabályaitól.

E kérdés megválaszolásának egyik lehetséges módját a nagy francia tomista gondolkodó,

Jacques Maritain vázolta fel, amikor különbséget tett a természeti törvény ontológiai és

ismeretelméleti aspektusa között: egyfelől öröktől fogva igaz, hogy az emberi természethez

ilyen és ilyen tartalmú erkölcsi rendszer illik a legjobban, másfelől e rendszer, ti. a természetjog

felismerése nem rögtön a történelem kezdetén valósul meg, hanem hosszú kulturális evolúció

során, egyfajta trial and error folyamat formájában, fokról fokra tudatosul az emberiségben, s

e fejlődés ráadásul minden civilizációban más-más ütemben zajlik; ez magyarázza a különböző

korok és népek erkölcsei közötti olykor igen jelentős eltéréseket. Erről a (végső soron már

Aquinói Szent Tamás műveiben is meglévő gondolatokra támaszkodó) maritaini elméletről –

amely tehát az egyik lehetséges válaszkísérlet a relativista kihívásra – szintén jóval bővebben

írtam már másutt.

Akármit gondolunk a fenti modellről, tény, hogy a nyugati kultúrkörhöz tartozó országok

lakosságának túlnyomó része nagyjából ennek megfelelően élt az 1960-as évek szexuális

forradalmáig, és így képes volt biztosítani a népesség újratermelését és megfelelő

szocializációját. A válás megjelenése a nyugati világban (elvi lehetőségként már a reformáció

idején, de szélesebb körben ténylegesen bevett gyakorlatként csak jóval később) valamelyest

megzavarta e rendszer logikáját, de a házasságok zömét sokáig az erkölcsi megfontolásoktól és

jogi lehetőségektől függetlenül összetartották bizonyos gazdasági kényszerek: amíg nem

létezett nyugdíj, az átlagember belátta, hogy saját jól felfogott érdekében szüksége van néhány

tisztességesen fölnevelt gyermekre, akik majd idős korában gondoskodnak róla. Amikor

azonban kialakult a modern társadalombiztosítási rendszer, ez a közvetlenül belátható

érdekeltség megszűnt, majd a kapitalizmus korszakváltása nyomán létrejövő fogyasztói

társadalomban a gazdaság a vélt és valódi szükségleteit mind gyorsabban kielégíteni akaró,

rövid távon elérhető célokban gondolkodó, hedonista mentalitású embertípus tömegessé

válásában lett érdekelt, s mindez a liberális elméletben már régen adott, de eddig

Ld. mindenekelőtt a következőt: Turgonyi Zoltán, A házasság természetjogi alapjai. Iustum Aequum Salutare

2012/2. http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20122sz/11.pdf (Ez a szexuáletikáról alkotott felfogásom eddigi talán

legátfogóbb összegzése, noha megjelenése óta nézeteim több ponton módosultak, amit a jelen írás bizonyos

megállapításai nyomán is sejthet az olvasó.)

Ld. az előző lábjegyzetben szereplő írásomat, továbbá a következőt: Turgonyi Zoltán, Etika, Kairosz, Budapest,

2012. 44-54. o.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 160 https://www.ecssz.eu

következetesen nem alkalmazott kárelvvel párosulva kialakította azt a minimalista erkölcsöt,

amelyről feljebb már beszéltünk, s amelynek lényegét abban ragadtuk meg, hogy

megfeledkezik a természetjog második funkciójáról, a társadalom folyamatos és emberi módon

való fennmaradásának biztosításáról.

Jelenthet-e megoldást a Nyugat számára a korábban bemutatott, katolikus értelemben vett

természetjognak megfelelő szexuális – és egyéb – normákhoz való visszatérés? Egy lehetséges

válasz úgy hangozhatna: talán igen, de valóban, hangsúlyozottan, csak a Nyugat számára, a

többi civilizáció számára viszont nem, hiszen a bemutatott normák célja az utódnemzésre való

késztetés, amely a (volt) keresztény kultúrkörhöz tartozó államokban (és még néhány

nyugatiasodó országban, különösen Japánban) indokolt lehet, e körön kívül azonban nem a

népesség fogyása és elöregedése, hanem éppen ellenkezőleg, a túlzottan nagy szaporulat a fő

probléma. Sőt, ezért talán a Nyugat is egyszerűbben oldhatná meg demográfiai problémáit a

másutt keletkező népességfelesleg befogadásával. Ez azonban, mint az utóbbi két emberöltő

európai tapasztalatainak alapján már okkal sejthető, előbb-utóbb kezelhetetlen mértékű etnikai

és kulturális feszültségekhez vezetne.

De, paradox módon, a bevándorlók túl jól sikerült beilleszkedése sem volna jó megoldás, ha

ez azt jelentené, hogy ők is átveszik a mai nyugati mentalitást, hiszen akkor a mai erkölcsi

problémák is újratermelődnének, a velük járó népességfogyással együtt; ráadásul egy idő után

talán már nem is lenne honnan pótolni a fogyó népességet, ha sikerrel járna a liberalizmus azon

igyekezete, hogy globális méretekben elfogadtassa a maga értékrendjét, hiszen ekkor mindenütt

a mai nyugati életforma válna uralkodóvá, elválaszthatatlan kísérőjével, a

népességcsökkenéssel együtt. S még ha ökológiai problémák miatt vagy a nyersanyag- és

energiaforrásokat kímélendő egyszer szükségessé válna is annak biztosítása, hogy a világ

népessége ne nőjön tovább, hanem egy bizonyos fenntartható szinten stagnáljon, az ehhez

szükséges, házaspáronként átlagosan kettőnél valamivel több gyermeket ekkor is világra kell

hozni, lehetőleg családban, vérszerinti szülők által nevelni, ekkor is működne az emberekben a

rokonszelekció, a féltékenységre való említett hajlam, ekkor is megmaradna sokakban a kísértés

arra, hogy a szexualitást pusztán élvezetnek tekintsék, a családalapítással járó terhek vállalása

nélkül, és így tovább. Mindez tehát (párosulva annak belátásával, hogy a jelenlegi, a kárelven

alapuló nyugati erkölcs hosszú távon nem lehet megoldás, sem migrációval, sem anélkül) első

ránézésre talán indokolttá tehetné, hogy a feljebb vázolt szexuáletikai rendszer fenntartását

javasoljuk

, és akár globális elfogadhatóságát is feltételezzük (már csak azért is, mert a

természetjog csakis akkor felel meg hagyományos fogalmának, ha az univerzális érvényesség

igényével lép föl).

A kapitalizmusnak a hedonizmusban való érdekeltté válásáról, ami egyébként éppen a kapitalizmust egykor

kitermelő embertípust fogja eltűntetni, ld. Daniel Bell, The Cultural Contradictions of Capitalism, Basic Books,

New York, 1976. Vö. Ralf Dahrendorf, Válság után: vissza a protestáns etikához? Hat megjegyzés. Fordulat,

15. szám (2011/3.) http://fordulat.net/pdf/15/F15_dahrendorf.pdf

Nem lehet pl. ehelyett az a megoldás, hogy megszüntetjük a szociális hálót, s így mindenkit újra közvetlenül

személyesen teszünk érdekeltté a gyermekek létrehozásában. A nyugdíjrendszer és a többi hasonló vívmány

létezése önmagában nagyon is megfelel az emberi természetnek, szervesen illeszkedik abba a folyamatba,

amelyben az ember, mint láttuk, növeli a világ feletti racionális ellenőrzését, s egyre inkább képes semlegesíteni

a kedvezőtlen természeti véletlenek – jelen esetben pl. az önhibánkon kívüli gyermektelenség – negatív

következményeit. Ám ha így a nyugdíj stb. mindenkinek jár, okkal vélheti valaki, hogy a népesség

újratermelésére való motiválásnak aligha marad más eszköze, mint a fent ábrázolt hagyományos szexuáletika,

amely, észérvekkel védhető lévén, természetjoginak is nevezhető.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 161 https://www.ecssz.eu

Kérdés azonban, hogy még ha valóságos is a fenti szexuáletika ésszel beláttatott működési

mechanizmusa, azaz valóban léteznek azok az oksági összefüggések, amelyeket e

normarendszer feltételez (tehát ha igaz, hogy ha a társadalom többsége e normáknak

megfelelően cselekszik, akkor ennek következtében valóban biztosított lesz a népesség

újratermelődése és megfelelő szocializációja), képes-e és egyáltalán motivált-e a mai nyugati

ember arra, hogy a szóban forgó normák szerint alakítsa az életét.

Az e kérdésre adandó válasz kapcsán kell most visszatérnünk a természetes vallás korábban

már említett problémájára. A katolikus értelemben vett természetjog olyan korban nyerte el

klasszikus formáját, amelyben adottnak vették a természetes istenismeret lehetőségét, vagyis

azt, hogy amint az I. vatikáni zsinat kimondta, Istent mint teremtőt „bizonyossággal” fel lehet

ismerni „az emberi ész természetes világával az ő műveiből” (DH 3026). Abból, hogy a

Kinyilatkoztatás ismerete nélkül is tudunk Istenről, nem csupán az következik, hogy valamilyen

módon mindenképpen tisztelnünk kell Őt, hanem az is, hogy számíthatunk Általa alkalmazott

túlvilági szankciókra, s e tény nyilvánvalóan jelentősen növeli az emberek arra való késztetését,

hogy betartsák a természetjogot, vigaszt is nyújtván nekik cserében azokért az

önmegtagadásokért, áldozatokért, amelyeket az erkölcsi normák követése megkíván.

Az e meggyőződésektől áthatott régi nyugati társadalomban tehát okkal lehetett azt várni,

hogy az átlagember még nagy személyes erőfeszítések árán is igyekszik a természetes erkölcsi

törvény szerint élni. Az Istenben hinni képtelenek száma igen csekély volt, s e problémával

kapcsolatban a teológusok körében az a meggyőződés uralkodott, hogy az ateista elsősorban

maga tehet hitetlenségéről; ha pedig így van, nem jelenthet mentséget egy bűnös számára az a

tény, hogy azért nincs ereje egy bizonyos norma követéséhez, mert nem hisz a túlvilágban.

Kérdés azonban, hogy a mai nyugati világról mit lehet gondolni e vonatkozásban.

Elmondhatjuk-e, hogy a rohamosan növekvő számú (némely országban már a lakosság abszolút

többségét kitevő) ateisták

mindegyike saját bűne következtében került ebbe az állapotba?

Természetesen a jelen írásban nem tárgyalhatjuk részletesen a tömeges ateizmus okait, nem

firtathatjuk, mekkora része van ebben a neveltetésnek, a tömegkommunikációnak ill. általában

a mai életformából adódó külső tényezőknek és, másfelől, az egyén saját tudatos döntésének, s

azt sem vizsgálhatjuk, mekkora a klasszikus értelemben vett természetes teológia által kifejtett

istenérvek tényleges meggyőző ereje, s hatástalanságuk rajtuk vagy külső körülményeken

múlik. Most be kell érnünk azzal, hogy tudomásul vesszük: a nyugati civilizációban hatalmas

számban élnek olyanok, akik világnézetükből adódóan nem hihetnek a halál után megvalósuló

isteni igazságszolgáltatásban.

Minthogy pedig a keresztényeknek észérveken alapuló

párbeszédet kell folytatniuk közös civilizációnk megmentése érdekében e nem hívőkkel, nem

túlságosan szerencsés dolog eközben eleve ez utóbbiak bűnösségét vélelmezni, már csak azért

sem, mert időközben még az Istenről való természetes tudás megszerezhetőségéhez a

Kifejezetten ateistának ugyan viszonylag kevesen tartják magukat, de arra a kérdésre, hogy hisz-e személyes

Istenben, náluk jóval több ember válaszol nemmel, s az ilyenek aránya meghaladja az 50%-ot pl. Svédországban,

Norvégiában, Csehországban (s egyesek szerint Franciaországban és Dániában is), több más országban pedig

40% fölött van (pl. Nagy-Britanniában, Hollandiában, Belgiumban). Ld. Phil Zuckerman, Atheism.

Contemporary Numbers and Patterns, in Michael Martin (szerk.), The Cambridge Companion to Atheism,

Cambridge University Press, 2007. 49-51. o.

Természetesen egy személyes Isten feltételezése nélkül is hihet valaki a halál utáni életben, ám ha egyúttal a

túlvilági jutalmak és büntetések létezésében is hinni akar, akkor valahogyan meg kell magyaráznia, miképpen

lehetséges e szankciók pontos megfelelése az elhunytak érdemeinek és bűneinek, ha nincs egy a világot

tudatosan irányító és rendező felsőbb szellem, aki e megfeleltetést elvégezné.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 162 https://www.ecssz.eu

legkövetkezetesebben ragaszkodó Katolikus Egyház is hivatalosan elismerte a bűntelen

ateizmus elvi lehetőségét: a II. vatikáni zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikai

konstitúciójának 16. fejezetében olvashatunk azokról, akik „önhibájukon kívül nem jutottak el

Isten kifejezett ismeretére” (DH 4140).

Mármost kérdéses, hogy a túlvilági jutalmakban és büntetésekben nem hívő ember, még ha

ésszel belátná is, hogy a jelen írásban röviden felvázolt hagyományos természetjogi

normarendszer a legalkalmasabb a társadalom működtetésére, érez-e magában elég erőt arra,

hogy mindenben kövesse e normákat. Hogy egy a mai közvéleményt élénken foglalkoztató

problémát hozzunk fel példaként: a Katolikus Egyház (annak a feljebb bemutatott elvnek a

jegyében, miszerint a nemi örömhöz jutás egyetlen erkölcsileg helyes módja a nemzésre

önmagában alkalmas módon, a fogamzást mesterségesen nem kizárva végrehajtott házastársi

aktus) a természeti törvényre (tehát egy nem pusztán a Kinyilatkoztatásból megismerhető,

hanem elvben bárki által belátható és épp ezért a nem keresztényeket is kötelező

normarendszerre) hivatkozva tekinti bűnnek a homoszexuális viselkedést,

hozzátéve, hogy „a

homoszexuális emberek a tisztaságra vannak meghíva”.

Ám joggal merülhet föl bennünk a kérdés: vajon egy olyan homoszexuálistól, akiben

veleszületetten és megváltoztathatatlanul van meg a saját neme iránti vonzalom, és aki egyúttal

történetesen ateista, s abban a meggyőződésben él, hogy a halállal minden véget ér, elvárható-

e, hogy egész életét nemi önmegtartóztatásban élje le, vagy ha erre nem képes, bűnösnek tartsa

magát? Nem irreális-e ez a követelmény? S hasonló kérdések más esetekben is felvethetők.

Például, mint tudjuk, az Evangelium vitae kezdetű enciklika a közvetlen abortuszt a

legszigorúbban, semmiféle kivételt meg nem engedően tiltja, s indoklásképpen nemcsak a

Szentírásra, hanem a természetes erkölcsi törvényre is hivatkozik (DH 4992), vagyis arra a

törvényre, amely, ismételjük, a hagyományos katolikus tanítás szerint mindenkit kötelez (nem

csupán a keresztényeket), s amelyhez ideális esetben az állami törvényeknek is

alkalmazkodniuk kellene. Ám elvárható-e egy nem hívő anyától, akinek életét csak abortusz

árán lehetne megmenteni (s akinek esetében történetesen nem alkalmazható a „kettős hatás”

elve

), hogy ezt elkerülendő inkább a halált válassza?

Ilyen és ehhez hasonló problémák arra késztethetnek, hogy másfajta természetjogot

keressünk, olyat, amely nem tételezi fel a természetes istenismeretet, s kizárólag olyan

szabályokat tartalmaz, melyek akkor is érvényesek és követhetőek, ha nincs Isten, s így

észszerűsége (vagy legalább észérvekkel történő vizsgálásának lehetősége) valóban minden

mai ember számára belátható, legalább annyira, hogy racionális vita alapjaként szolgáljon. Ez

tehát bizonyos értelemben a Grotius-féle újkori természetjog-koncepció folytatása lenne.

(További, itt természetesen nem tárgyalható problémát jelent persze annak vizsgálata, hogyan

képes az Egyház újraértelmezni a maga természetjog-felfogását úgy, hogy egyszerre kerülje el

KEK 2357

KEK 2359

A „kettős hatás” (duplex effectus) a katolikus erkölcstanban azt jelenti, hogy egy valamely meghatározott cél

érdekében végrehajtott cselekedetnek e cél elérésén kívül van egy ettől különböző, előre látható, de nem

kifejezetten akart (sőt esetleg éppenséggel nem kívánatos) mellékhatása is. Ez áll fenn pl. az ún. indirekt abortusz

esetében, amikor az anya életének megmentése végett egy az abortusztól különböző cselekedetet hajtanak végre

(pl. eltávolítják a rákos méhet), aminek nyilvánvaló következménye lesz a magzat halála. Itt tehát nem

közvetlenül magát az abortuszt hajtják végre; ez utóbbit, tehát a direkt abortuszt még az anya megmentésének

eszközeként sem szabad alkalmazni a jelenlegi hivatalos egyházi álláspont szerint.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 163 https://www.ecssz.eu

az önfeladást és azt, hogy a minden embernek szánt erkölcsi tanítás olyan követelményeket

tartalmazzon, amelyek a nem hívők számára gyakorlatilag teljesíthetetlenek.

Mindenesetre pontról-pontra végig kell menni a hagyományosan természetjoginak tekintett

normákon, s megvizsgálni, melyikük igazolható tényleg pusztán észérvekkel, s melyikük alapul

valójában a Kinyilatkoztatáson, aminek következtében az állami törvényhozásnak katolikus

felfogás szerint nem kell hozzá alkalmazkodnia.) Ám nyilvánvaló, hogy a fenti két példa és

több más probléma esetében akár jelentősen módosulhatnak ugyan a hagyományosan

természetjoginak tekintett szabályok, enyhülhetnek bizonyos követelmények, de olyan

szexuáletikát, amely semmiféle önkorlátozást és áldozatot nem vár el az embertől, lehetetlen

megalkotni, hiszen akár van Isten, akár nincs, az emberi természet nagyjából úgy működik,

ahogy a nemi erkölcs fent vázolt modelljének kapcsán bemutattuk, számolni kell tehát mind

humanizált biológiai, mind sajátosan emberi szükségleteinkkel, s azzal a ténnyel, hogy az ezek

közötti lehetséges konfliktusok megoldása tudatos szabályozást igényel, az embereket

valamilyen módon késztetni kell arra, hogy cselekvésük során szubjektíve fontosnak tartott

preferenciáik érvényesítésekor ne csak a többi egyén hasonló preferenciáival mint korlátokkal

számoljanak, hanem úgy cselekedjenek, hogy mindeközben a társadalom újratermelése is

megtörténjék; mindez továbbra sem lesz lehetséges szubjektív erőfeszítések, lemondások,

önkorlátozások nélkül.

Ezek elkerülhetetlenségét éppen az ateistáknak kellene a legjobban belátniuk: ha ugyanis

nincs Isten, akkor semmi alapunk sincs azt feltételezni, hogy az univerzum eleve emberre

hangoltan működik, s automatikusan és konfliktusok nélkül egyszerre érvényesülhet mindaz,

amit értékesnek tartunk emberi szempontból; ha csupán véletlen termékei vagyunk egy spontán

természeti folyamatnak, s velünk, emberekkel jelenik meg egyáltalán először a világban a

tudatosság (az embert most tág értelemben véve, ide számítva a más bolygókon esetlegesen

létező civilizációk lakóit is), akkor nekünk kell fokról fokra, áldozatok és kompromisszumok

árán megvalósítanunk saját tartós fennmaradásunk érdekében az ész ellenőrzését a természet

folyamatai fölött (ideértve a saját emberi természetünk működése fölött gyakorolt racionális

kontrollt is), és semmiféle természeti garancia nincs rá, hogy ennek során valaha is sikerül olyan

tökéletes harmónia állapotába jutnunk, hogy egyetlen egyénnek se kelljen semmiféle

frusztrációt átélnie. (Ugyanakkor, paradox módon, a katolikusnak is kb. ugyanígy kell látnia a

dolgokat: az ősállapotbeli harmónia különleges isteni adomány volt, nem természettől járt az

embernek, Isten enélkül is teremthetett volna minket; a bűnbeesést követő állapot, az

erőfeszítések, szenvedések, konfliktusok stb. szükségessége önmagában véve természetes, csak

a kezdeti adományokhoz képest jelent visszaesést.

)

Azt kell tehát megértenünk, hogy – szemben a ma uralkodó nyugati közmeggyőződéssel –

az erkölcs tartalmának meghatározásakor nem indulhatunk ki az elvontan tekintett egyének

szabadságából vagy jogaiból, mint eleve adottakból, amelyek mindenfajta (akár egymás

érdekében történő) korlátozása pusztán szükséges rossz. A korlátok, lemondások, áldozatok stb.

szükségszerűsége nem botrány, hanem a világ normális állapota. Először azt kell tisztáznunk,

mit kell tennünk a világ további működésének érdekében, s csak ezt követően, tehát a

kötelességek meghatározása után fennmaradó mozgástérben kaphatnak helyet a jogaink. E

kijelentéssel tabut sértettem, ahogy írásom bevezetőjében ígértem. S az az állításom is tabukat

sért meg, hogy nem csupán a szabadságot kell a fenti módon átértelmeznünk, hanem a Nyugat

Erről bővebben ld. Turgonyi Zoltán, Módszertani ateizmus és dezantropocentrizmus, Iustum Aequum Salutare

2015/1. http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20151sz/08.pdf

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 164 https://www.ecssz.eu

másik fontos alapértékét, az egyenlőséget is, amelyet mostanában nem csupán egyének

egyenlőségeként szokás felfogni, hanem egyre inkább mindazon életformák egyenlőségeként,

amelyek a már említett kárelvet nem sértik.

A fentiek alapján talán belátható, hogy itt is változtatni kell szemléletünkön: az életformák

értéke aszerint is különbözik, hogy miképpen viszonyulnak ahhoz, amit feljebb az erkölcs

második funkciójaként, azaz a társadalom, mint olyan létének folyamatos fenntartásaként

határoztam meg. Röviden szólva a Nyugatnak paradigmaváltásra van szüksége: jelenlegi

individualizmusát fel kell cserélnie egy a klasszikus értelemben vett közjót

szolgáló

szemlélettel.

Ugyanakkor arra is utaltam már, hogy teljesen nem lehetünk meg tabuk nélkül. Arra igenis

szükség van, hogy bizonyos értékeket ne lehessen megkérdőjelezni, érték-voltukkal szemben

lehetőleg a legcsekélyebb kétség se merülhessen föl senkiben. Legalább egyet meg kell itt

neveznem: éppen az erkölcs fent említett második funkciójára gondolok, tehát az emberi

civilizáció, mint olyan megőrzésére. (Természetesen közben az első funkciót, a más egyénnek

kárt nem okozó egyén szabadságát is hasonlóan sérthetetlennek kell tekinteni, de nyilvánvalóan

azzal a módosítással, hogy nem a másik egyén szabadsága az egyetlen figyelembe veendő

szempont, hanem az egyénnek olyasmit sem szabad tennie, amivel a társadalom, mint olyan

fennmaradását veszélyezteti.)

Láttuk, hogy a liberalizmus a saját logikája jegyében még ezt sem tekinti általánosan

kötelező célnak. Ez azonban nem csupán a liberalizmus lényegéből következik, hanem elméleti

alátámasztást nyer az ún. „van-legyen” problémából is, azaz annak lehetetlenségéből, hogy

értékítéleteket tényállításokra hivatkozva vezessünk le. A mi témánkra alkalmazva ez azt

jelenti: azzal, hogy leírtuk, hogyan működik az emberi civilizáció, s hogy miképpen alkotja

ennek mechanizmusát az említett kétfunkciós erkölcs, csupán tényeket közöltünk, s nem

bizonyítottuk, hogy e civilizációt továbbra is fenn kell tartanunk. Ha értékesnek, jónak stb.

tartjuk az emberi civilizációt, akkor (feltéve, hogy helyesen határoztuk meg az objektíve

fennálló oksági összefüggéseket) ezt a kétfunkciós erkölcsöt kell követnünk. Remélhető persze,

hogy a nemi erkölcsről (és általában a természetjogról) folyó dialógus minden résztvevője

szeretné, ha az emberi társadalom tartósan fennmaradna. Akinek ez nem célja, azzal aligha

tudunk értelmesen vitatkozni.

A többiek azonban a fentiek olvastán talán belátják, hogy azokat, akik aggódnak a

hagyományos család és szexuáletika válsága miatt, nem feltétlenül valami irracionális előítélet

vagy az alternatív életformák iránti „gyűlölet” vezérli, hanem egyszerűen úgy gondolják, hogy

ezek a régi modellek történelmileg bevált és észérvekkel is igazolható eszközök egy az emberek

zöme számára (világnézetüktől függetlenül) elfogadható közös cél, az emberi civilizáció

fenntartása érdekében. Jelen sorok szerzője is e véleményen van, de éppen mivel észérvekkel

védhetőeknek tartja a régi normák zömét, kész az ellenérveket is meghallgatni, s ha

meggyőzőeknek találja őket, felülvizsgálni eddigi álláspontját, feltéve, hogy csak az

eszközöket, nem pedig a célt kell megváltoztatni.

Ha pedig a célban egyetértünk, észszerű mindent elkövetnünk azért, hogy e cél minél több

ember számára evidens legyen, különös tekintettel az újabb nemzedékekre. Éppen mivel tudjuk,

A közjó fogalmáról bővebben ld. Turgonyi Zoltán, „A közjó újrafelfedezése”, in Bakos Gergely OSB (szerk.),

Korunk iránytűje: a Caritas in Veritate kezdetű enciklika jelentőségéről, L’Harmattan – Sapientia, Budapest,

2012. 41-56. o.

Erről és a „van-legyen” problémáról ld. Turgonyi Zoltán, Etika, Kairosz Kiadó, Budapest, 2012. 11-20. o.

European Family Science Journal Turgonyi • Tabuk nélkül

IV. évf. 2021/1 165 https://www.ecssz.eu

hogy – a „van” és a „legyen” közötti említett áthághatatlan határvonal miatt – nincs olyan biztos

módszer, amellyel bárkit pusztán tényekre hivatkozva rá lehetne beszélni az emberi civilizáció,

mint érték fenntartásának szolgálatára, olyan légkört kell teremteni, amelyben ez az érték eleve

evidenciaként jelenik meg. Kb. olyan eljárásra gondolok itt, amilyet Richard Rorty javasolt. Ő

a liberális demokrácia híveként, de ugyanakkor tisztában lévén vele, hogy e társadalomnak a

többinél való magasabbrendűsége észérvekkel nem bizonyítható, „érzelmi neveléssel”

(sentimental education) kívánja ráhangolni az embereket a jelenlegi nyugati értékek

tiszteletére.

Mutatis mutandis valami effélére van szükségünk: természetesen nem a liberális

demokrácia mai formájának megőrzése a célunk, hanem az itt és most adott konkrét egyéneket

túlélő általában vett emberi civilizáció megőrzése, amelyet – mint láttuk – a liberális

demokrácia jelenleg uralkodó alapelvei önmagukban nem garantálnak.

Olyan „érzelmi nevelés” kell tehát, amelynek eredményeképpen az átlagembernek

ugyanolyan evidens, megkérdőjelezhetetlen, feltétlenül tisztelendő érték a társadalom létének

folyamatossága, mint az – ezzel összeegyeztethető – egyéni emberi jogok létezése, s egyformán

„tabusértés” mindkettő kétségbe vonása. Ha ezt elértük, az e kettős célt szolgáló természetjog

– s benne a nemi erkölcs – bármely konkrét tartalmi kérdéséről képesek leszünk már értelmes

vitát folytatni.

A fent említett dialógus során illő lenne, ha a felek kölcsönösen feltételeznék egymás

jóhiszeműségét. A „konzervatív” oldalnak sem kell tehát azt gondolnia, hogy a jelen helyzet

valamiféle keresztényellenes összeesküvés eredménye. Valójában arról van szó, hogy

egyszerűen mind a liberalizmus követi a saját klasszikusai által a XIX. században vagy még

korábban megfogalmazott alapelvek logikáját (amelyekről akkor még ők sem sejtették, hogy a

mai helyzethez fognak vezetni), mind a kapitalizmus spontán módon ment keresztül olyan

átalakulásokon, amelyek nyomán mára a gazdaság a tömeges hedonizmus létezésében vált

érdekeltté, s e két tényező találkozása vezetett a kárelvnek a nemiségre való, önmagában véve

következetes alkalmazásához. Nem bűnbakokat kell keresnünk, hanem megoldásokat.

Richard Rorty, Human Rights, Rationality and Sentimentality. In Steven Shute – Susan Hurley (szerk.), On

Human Rights. New York: Basic Books, 1993. 122. o.

Bár természetesen az erkölcs második funkciójának újbóli elismertetésével kialakuló rendszer végső soron akár

egy „javított liberalizmusnak” is felfogható. De nem az elnevezés a lényeg, hanem a működőképesség.

European Family Science Vége a 2021/1 számnak

IV. évf. 2021/1 166 https://www.ecssz.eu

„A boldog családok jelentik a jövőt”