Időszakosan megjelenő elektronikus folyóirat

III. évfolyam 2020. 2. szám

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

III. évf. 2020/2 2 https://www.ecssz.eu

EURÓPAI CSALÁDTUDOMÁNYI SZEMLE

A folyóirat neve angolul: European Family Science Journal

Az Európai Családtudományi Társaság folyóirata

Alapítás éve: 2014.

III. Évfolyam – 2020. 2. szám

Kiadó: Európai Családtudományi Társaság

Székhelye: 8900 Zalaegerszeg, Gólyahír utca 1.

Kiadásért felelős személy: Czettele Győző

Főszerkesztő: Czettele Győző

E kötet az L'Harmattan Kiadónál 2018-ban megjelent „Boldogabb családokért és ifjúságért

I. Kötet” című, „A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése” alcímű

könyv első felét, első kilenc tanulmányát tartalmazza változatlan tartalommal. E folyóiratban

való megjelenést az L'Harmattan Kiadó támogatta.

E folyóirat kötetet szerkesztette: Balásházy Imre és Hamar László

Az L’Harmattan Kiadónál megjelent könyv szerkesztői: Balásházy Imre, Major Gyöngyi és

Farkas Péter

Szerkesztőbizottság tagjai:

Botos Katalin

Csabai Tiborné

Farkas Péter

Fekete Tamás

Krajsovszky Gábor

Krúdy Tamás

Len Adél

Mihalec Gábor

Nagykáldi Zsolt

Perczel-Forintos Dóra

Tomka Ferenc

Zych Tymoteusz (Lengyelország)

Varga Zs. András

Szerkesztőbizottság elnöke:

Balásházy Imre

Szerkesztőség: Czettele Győző, 1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B, szerkesztoseg@ecssz.eu

A folyóirat honlapja: www.ecssz.eu

Nemzetközi azonosítószáma: HU ISSN 2064-8006

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

III. évf. 2020/2 3 https://www.ecssz.eu

„A boldog családok jelentik a jövőt”

A folyóiratról

A párkapcsolat, a házasság és a család témakörei az emberi élet legelemibb kérdéseit ölelik

fel. Az ember legmélyebb vágyait nem képes kielégíteni semmi, ami kevesebb, mint a nő és a

férfi egysége, és ez a párkapcsolati, házassági egység a társadalom legfontosabb erőforrása. A

párkapcsolati szokásoknak életbevágó a jelentősége a házasságra és a családra nézve. Amilyen

a házasság és a család, olyan a kultúra. A másik tisztelete és szeretete nélküli szexuális

viselkedéstípusok elterjedése összezavarhatja az emberi létezés fő útjait. Amikor a szexualitás

a szeretetre irányul, akkor olyan boldog házasságokat, családokat és virágzó kultúrákat épít,

amelyek elismerik minden egyes személy végtelen értékét.

Az utóbbi évtizedekben Európában e kérdéskörre meglehetősen eltérő válaszok lelhetők fel.

E folyóirat felületet nyit azon érdeklődők és szakemberek számára, akiknek fontos a család, s

akik szeretnék, hogy majd gyermekeik is boldog családban élhessenek. A folyóiratnak 2014-

ben és 2015-ben megjelent már egy-egy száma magyarul, 2020-tól megújult formában, immár

magyarul és bizonyos mértékben angolul is olvasható. Ebben a kötetben az utolsó magyar

nyelvű tanulmány angolul is olvasható.

Szerzőinknek

Az Európai Családtudományi Szemle (ECSSZ), mint elektronikus folyóirat, lehetőséget

biztosít a párkapcsolatok, a házasság és a család témaköreihez tartozó írások, tanulmányok és

szakcikkek megjelentetésére. Az ECSSZ célul tűzte ki a család körüli válság okainak és a

lehetséges kiutaknak a keresését, valamint elemzését. A publikálásra szánt anyagok lehetnek:

(i) a szerzők máshol magyarul még meg nem jelent saját írásai, vagy ha már megjelentek, akkor

e másodkiadáshoz az előző kiadó beleegyezése szükséges, (ii) már publikált anyagok

összefoglalói vagy fordításai, és (iii), beszámolók, ismertetők, vélemények, interjúk.

A kéziratokat e Folyóirat sablonjának megfelelő formátumban e-mail-ben kérjük beküldeni

a szerkesztoseg@ecssz.eu e-mail címre. A cikk sablon a honlapról letölthető:

ECSSZ_Cikk_sablon.

A folyóirat jellegének megfelelő és közlésre alkalmasnak talált kéziratokat lektoráltatjuk. A

kéziratok leadási határideje folyamatos, a megjelenés a sikeres lektorálást követően

megtörténik. A folyóirat egyes számainak megjelenési ideje egyelőre nem becsülhető pontosan.

A kézirat beküldésekor a (levelező) szerzőnek javasolt egy kitöltött "Kézirat benyújtási

nyilatkozatot"-ot is csatolni. A nyilatkozat a honlapról letölthető.

Európai Családtudományi Szemle Tartalomjegyzék

III. évf. 2020/2 4 https://www.ecssz.eu

TARTALOM

Előszó 5

Tanulmányok

Balásházy Imre, Dr.: A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai 8

Benda József, Dr.: Transzgenerációs örökségünk 38

Bodó Márton, Dr.: A családi életre nevelés oktatási aspektusai 63

Botos Kata, Dr.: A család válságának okai - közgazdász-szemmel 86

Botos Máté, Dr.: Családfelfogások változása 94

Engler Ágnes, Dr.: A családi támogatás szerepe a szakmai életútban 104

Farkas Péter, Dr.: A boldogabb családokért és ifjúságért 115

Frivaldszky János, Dr.: A házasság és a család jogfilozófiai szempontból 122

Fülep Dániel: A keresztény házasság megtámadása 161

Európai Családtudományi Szemle Előszó

III. évf. 2020/2 5 https://www.ecssz.eu

Előszó

E kötet az L'Harmattan Kiadónál 2018-ban megjelent „Boldogabb családokért és ifjúságért

I. Kötet” című, „A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése” alcímű könyv

első felét, első kilenc tanulmányát tartalmazza változatlan tartalommal. E folyóiartban való

megjelenést az L'Harmattan Kiadó engedélyezte.

Örömmel bocsátjuk útjára e tanulmányokat, mint a jövő generációkért felvállalt felelősség

dokumentumát. A Családtudományi Platform által kezdeményezett és a Családtudományi

Szövetség által folytatott társadalmi összefogást a ma már egyértelműen tapasztalható

társadalmi leépülési folyamatok láttán átélt mély aggodalom, és az a remény váltotta ki, hogy

ugyan ezek a folyamatok megfelelő aktivitással megfordíthatók. Ez, és a következő kötet a

tárgyban összehívott tematikus konferencia nyomtatott reprezentációjának tekinthető, s mint

ilyen, első lépésként a problémafelvetésre fókuszál, azaz a családi élet válságának okait keresi.

A témakörhöz hozzátartozik a különböző párkapcsolati típusok anarchiájának, a

népességfogyásnak, az értékrelativizmusnak, az évezredes értékek visszaszorulásának, a létezés

ésszerű fenntarthatóságának, továbbá a társadalom lelki és testi egészségének elemzése.

A párkapcsolatot, a házasságot és a családot irányító értékrend mind hazánkban, mind egész

Európában zűrzavaros, anarchikus állapotban van. Nagyrészt ez okozza a családi élet válságát,

rontja a családok stabilitását, és a káros individualizáció számos formáját hozza létre. Ennek az

állapotnak egyik tünete a kedvezőtlen demográfiai helyzet.

Aggódva látjuk, hogy a felnövekvő fiatal generációk létezési módja, párkapcsolatokra

vonatkozó ideálja és jövőképe általánosságban messzemenően nem tekinthető a testi-lelki

egészséget építőnek és példaadónak. Nem a múltba révedés, nem nosztalgia késztet bennünket

arra, hogy a jelenséggel fokozottan és behatóan igyekezzünk foglalkozni, hanem a várható

következmények, amelyek már nemcsak a szaporodó személyes véleményekben egyre

borúsabbak, hanem a statisztikák világában, a számok rideg nyelvén sem ígérnek jót.

A családok stabilitásában és az emberek lelki egészségében néhány évtized óta kedvezőtlen

változás figyelhető meg. A változástól ugyanakkor nem félni kell, nem ellenségként kell rá

tekinteni, hanem átlátni és uralni kell. Minden más esetben csak kullogunk az események után,

és legfeljebb lassíthatjuk védekezésünkkel az elkerülhetetlent. Uralni viszont csak azt tudjuk,

amit értünk. Ezért fontos a problémakör tudományos igényű, interdiszciplináris körüljárása, az

okok feltárása, megértése és a széleskörű összefogás. Amennyiben nem akarjuk elődeink

évezredeken át megharcolt értékeit veszni hagyni, a változás ütemére hangolódva kell közös

múltunkból a jövő felé fordulnunk. Ennek szellemében, készültek e kötet tanulmányai.

A Családtudományi Szövetség összefogást kezdeményez a családdal, a házassággal, és a

párkapcsolatokkal foglalkozó akadémiai, szakmai, civil és egyházi szféra szakemberei és

minden jó szándékú érdeklődő között. A mai fogyasztói társadalmakban különösen a házasság,

a család és a nemek kapcsolatának területén, olyan értékrendre van szükség, amely elősegíti az

egyének és közösségeik testi-lelki egészségét, harmonikus fejlődését, valamint véd a káros

hatások ellen. Az ésszerű és eredményes megoldáshoz azonban először az okokat kell

Európai Családtudományi Szemle Előszó

III. évf. 2020/2 6 https://www.ecssz.eu

ismernünk, mert egyébként könnyen téves helyen kereshetjük a megoldást. Megoldási

javaslatokra és a jövőkép felvázolására e folyóiratunk ezt követő száma után kerül sor.

E kötet tudományos és esszé jellegű szakmailag lektorált írásokat tartalmaz. Tartalmukért

egyedül a szerzők felelősek.

A szerkesztők reményeket fűznek e kötetben foglaltak jó szándékú széleskörű

átgondolásához, e témakörben a társadalmi együttgondolkodás növekedéséhez, valamint a

megfogalmazott elvek konkrétumokká konvertálódásához. Célunk pedig nem kevesebb, mint a

jövő biztosítéka, azaz boldogabb családok, és boldogabb ifjúság.

A szerkesztők

Európai Családtudományi Szemle Tanulmányok

III. évf. 2020/2 7 https://www.ecssz.eu

Tanulmányok

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 8 https://www.ecssz.eu

A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai

Dr. Balásházy Imre

1. Bevezetés

Magyarországon, Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és általában azon

országokban, ahol fogyasztói társadalom alakult ki, a család és a házasság leértékelődött,

számos egyéb párkapcsolati forma terjedt el, és nem születik annyi gyermek, mint ahány

biztosítani tudná a népesség létszámának fennmaradását, s mindez a házasság szerepének

csökkenéséhez és a társadalom elöregedéséhez vezetett. Jelen tanulmány e folyamatok

fontosabb tüneteinek leírásával, valamint az okok felderítésével foglalkozik. Néhány történeti

utalást is tartalmaz. Röviden ismertet több hazai és híressé vált nemzetközi felmérést, végül

megoldási irányokat javasol.

A tanulmány rámutat, hogy a demográfiai válság a családi élet válságának egyik tünete, így

a demográfiai válság is csak úgy oldható meg, ha megszüntetjük a családi élet válságát.

Vannak, akik szerint ezekben az országokban nincs a családi életnek válsága, ugyanis a

különböző párkapcsolati és együttélési formák a társadalom fejlődése során átalakulnak, és

mindössze e fejlődést tapasztaljuk. A tanulmány, mint látni fogjuk, ezt a megközelítést

helytelennek, embertelennek és hamisnak tartja.

Olyanok is akadnak, akik szerint a népességcsökkenés ezen országokban nem baj. A

Földünkön túlnépesedés van, és örüljünk, hogy legalább adódnak országok, ahol ez a vész nem

fenyeget. Azt mondják, hogy ezen országok népességcsökkenését kezelni kell, és nem

megszüntetni. Szerintük a népességcsökkenés még mindig kisebb gondot okoz, mint a

túlnépesedés, ezenkívül más országokból be lehet telepíteni ide embereket, ami mindkét félnek

jó, hiszen ott a túlnépesedés csökken, itt meg a népességfogyás és a társadalom elöregedése

megoldódik. E tanulmány szerzője szerint ez az érvelés hamis és emberellenes.

A családi élet válságához és a demográfiai válsághoz is komplex társadalmi folyamatok

vezettek. E folyamatok alapvető okait sokfelé lehet keresni, és több olyan tényezőt is meg lehet

ragadni, amelyek valahogy a válsághoz kapcsolódnak, ezért a válsághoz vezető okok feltárása

részletes elemzést igényel. Szerencsére igen sok felmérés készült a témakörben, így a fontosabb

okokra és a legalapvetőbb okra nem is olyan nehéz rátalálni.

Természetesen megvan annak az esélye, hogy a szerző valamit rosszul gondol, vagy

helytelenül általánosít, és így a következtetései tévesek. A szerző szívesen veszi az átgondolt

kritikát.

2. A családi élet válságának közvetlen tünetei

Annak ellenére, hogy a magyar emberek számára az egyik legnagyobb érték a család (NFFT

felmérés 2009), úgy tűnik, hogy a családi élet körül igen komoly a baj, ugyanis a családok

stabilitása és harmóniája – talán az elmúlt néhány év kivételével – az utóbbi évtizedekben igen

erősen csökkent. Sőt, a kusza együttélési formák miatt, a család fogalma is nehezen

definiálhatóvá vált. Ráadásul az emberek egy része már nem is akar családot alapítani. Jól

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 9 https://www.ecssz.eu

ismert tény, hogy hazánkban és a fogyasztói társadalmak zömében, az utóbbi évtizedekben

erősen lecsökkent a házasságkötések száma, és azok is idősebb korra tolódtak, szignifikánsan

nőtt a házasság nélkül együtt élő párok száma, egyre több gyermek születik házasságon kívül,

a teljes termékenységi arányszám, azaz az egy nőre jutó átlagos szülésszám pedig igen

alacsony. Egyre több az egyedülálló, a gyermektelen pár, a válás, az egyszülős család, az egyke

és a mozaikcsalád.

E tendenciákat egy 2000-ben végzett hazai felmérésben (S. Molnár, 2010) a megkérdezettek

legtöbbje elítélte. Az elítélés mértéke az idősebb korosztályban erősebb volt. Azt a tényt, hogy

csökken a házasságkötések száma, a 18-50 évesek 43%-a, a „se nem rossz, se nem jó”

kategóriába sorolta, a házasságon kívül együtt élő párok számának növekedését, pedig e

korosztályban megkérdezettek 52%-a tette a „se nem rossz, se nem jó” semleges kategóriába.

A fiatal generáció az ezredfordulóra már lényegében szinte magatartási normaként fogadta el a

házasságkötés előtti vagy a házasságot helyettesítő élettársi együttélés gyakorlatát.

A párkapcsolatokat érintő magatartási normák változásáról írja S. Molnár Edit demográfus

ugyanitt, hogy „a 20. század második felétől fogva a nemzetközi és hazai demográfiai

szakkutatások egész sora látszik bizonyítani, hogy éppenséggel a párkapcsolatok terén

bekövetkezett változások azok, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták/gyakorolják a

termékenységre, a családok stabilitására, az egyszülős családok arányára, és amelyek – más

oldalról – az értékek, normák módosulásait eredményezték/eredményezik.” A demográfiai

folyamatok változását követi a közmegítélés. Magyarországon már az 1980-as évektől

megfigyelhető a házasságkötési szokások megváltozása. 1990-től 2005-ig az élettársi

státuszban élők között a 30 évesnél fiatalabbak aránya megnégyszereződött, és háromszorosára

növekedett a nőtlen/hajadon családi állapotúak hányada. (S. Molnár, 2010)

A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete által folytatott „Életünk

fordulópontjai” nevű panelvizsgálat adatai szerint a valaha párkapcsolatban élő nők 1960–1964

között még közel 100%-a házasságban valósította meg első tartós párkapcsolatát. Ez a szám

2000–2004 között már csak 30% volt (Spéder és Kapitány 2007). A huszadik század közepén

még deviáns viselkedésnek tartották és vadházasságnak nevezték a házasságon kívüli

együttélést. 2000-ben és 2008-ban a lakosságnak már 75–76%-a egyetértett azzal, hogy „nincs

semmi rossz abban, ha egy fiatal pár együtt él anélkül, hogy házasságot akarna kötni”. 2009-

ben a 18-50 évesek több, mint 80%-a vallotta ezt. Elterjedt az a javaslat a fiatalok számára,

hogy „ha komolyan gondolják a kapcsolatot, ha gyermeket is szeretnének, akkor kimondottan

tanácsos, hogy kipróbálják egymást: költözzenek össze, majd kössenek házasságot” –

egyébként pedig „mindegy”, „nincs semmi rossz abban, ha együtt élnek, és nem akarnak

házasságot kötni”. A közgondolkodás ma az előzetes együttélés után megkötött házasság

életformáját pártfogolja. A 18–50 év közöttiek mintegy 70%-a 2010-ben azt tartotta helyesnek,

ha egy fiatal pár először együtt él, s csak később kötnek házasságot. (S. Molnár, 2010)

A házasságon kívüli együttélések elterjedésével növekedett a házasságon kívül születések

aránya is, amely 1980-tól 2011-ig 7%-ról 42%-ra nőtt hazánkban (Magyar Statisztikai Évkönyv

2011). Kevesebb, mint két évtized alatt jelentősen megerősödött az a szemléletmód, amely

szerint „a gyermekeknek ma már mindegy, szüleik házasságban vagy élettársi kapcsolatban

élnek”. 1991-ben 20%, 2009-ben 52% értett egyet e szemléletmóddal. S. Molnár Edit azt írja,

hogy a tényleges demográfiai tendenciáknak, valamint a szemléletmód, a normák változásának

az együttmozgása egyelőre egymást erősítő, visszafordíthatatlan folyamatot sejtet.

A női első teljes házasságkötési arányszám 1990-ben 0,78, 2011-ben 0,39. (Ez azt mutatja,

hogy az adott évben házasodási korba lépő nők (Magyarországon, mivel jelenleg a 16. életév

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 10 https://www.ecssz.eu

betöltésekor lehet házasságot kötni, ez a 15 éveseket jelenti) mekkora hányada kötne házasságot

49 éves koráig abban az esetben, ha a jövőben ez a generáció ugyanolyan gyakorisággal

házasodna az egyes életkorokban, mint azt a vizsgált naptári évben tették a megfelelő

életkorúak.) Az első gyermek megszületéséhez tartozó anyai életkor 1990 és 2010 között 23

évről 28 évre növekedett. 2011 óta ez a szám enyhén csökken. A gyermekszülés átlagos életkora

pedig 1995-ig 26 év alatt maradt, majd tovább növekedett, és 2011-ben elérte a 30 évet, de ezt

követően is (2013-ig) enyhén tovább növekedett. Nemcsak a teljes termékenységi arányszám

(a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga az adott évben), hanem a lakosság által

ideálisnak tartott gyermekszám is csökkent az utóbbi évtizedekben: 1974-ben az első szám

értéke 2,27 az utóbbié 2,76 volt. 2001-re az első 1,31-re, az utóbbi 2,06-ra csökkent, 2009-ben

pedig 1,32, illetve 1,96 volt. (Spéder, 2014.)

3. Egy hazai felmérés a jellemző párkapcsolati formákról

„A gazdasági fejlődésnek és a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a

családok stabilitásával” című 2008-2009-es Innotárs projekt keretében egy országos

reprezentatív szociológiai felmérés készült többek között a jellemző párkapcsolati formák

gyakoriságáról, tulajdonságairól és néhány hatásáról. E felmérés adatainak felhasználásával

tisztább képet kaphatunk a párkapcsolati trendekről és a párkapcsolatok minőségét, tartósságát

befolyásoló tényezőknek az alakulásáról. Az eredményekről eddig három publikált tanulmány

jelent meg (Tárkányi 2014, 2015, Mayer és mások 2014). Itt csak néhány eredményre utalunk.

Magyarországon a huszonévesek között az intim vagy „látogató” párkapcsolat a

legelterjedtebb, minden harmadik fiatal ilyen kapcsolatban él. Az élettársi kapcsolatok

labilisabbnak, bomlékonyabbnak mutatkoztak a házasságnál, és az a következtetés is adódott,

hogy minél többször él valaki élettársi kapcsolatban, annál nagyobb az esélye arra, hogy

felbomlik a kapcsolata.

Bár 2009-ben csak 14% élt házasságban a 18-29 éves korcsoportban, de e korosztályban a

legtöbbjük számára a házasság volt az eszmény és a cél. Ilyen szempontból 83% választotta

volna a házasságot, szemben azzal a 6%-kal, aki az élettársi kapcsolatot tartotta a legjobbnak,

és azzal a 11%-kal, aki még nem döntött. A nagy többség továbbra is házasságban, és nem

élettársi kapcsolatban szeretne élni. Ugyanakkor sokan különböző bizonytalanságok,

problémák, konfliktusok miatt végül addig halogatják a házasságkötést, míg nem lesz belőle

házasság.

A házasságon kívüli szülések aránya 2009-re mintegy 40%-ra nőtt Magyarországon. A

gyermekük születésekor nem házas szülők kapcsolatát gyermekeik később jóval gyakrabban

utasítják el, és jóval kevésbé tekintik eszményinek, mint a házas szülők kapcsolatát az ő

gyermekeik.

Az 1954-1969-es években házasodottaknál még 60% volt azok aránya, akiknek sem a

házastársukkal, sem mással nem volt nemi kapcsolatuk házasságkötésük előtt. Ez a szám a

2000-2009-es házasságkötési időszakra 8%-ra csökkent. Azok aránya viszont, akiknek legalább

két nemi partnerük volt a házastársukon kívül első házasságkötésük előtt 11%-ról 59%-ra nőtt

ugyanezen időszakban. A változás mindkét esetben monoton.

Az első házasságkötés előtti nemi partnerek száma és a hedonista, önző mentalitás mértéke

között közvetlen pozitív összefüggés adódott, ez a 15-60 és 35-49 éves korcsoportokban is

kimutatható volt. Az eredmények alapján az a következtetés is adódik, hogy a több nemi

partnerről beszámolók párkapcsolatai rosszabb minőségűek.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 11 https://www.ecssz.eu

A hűség leértékelése és a nemi élettel kapcsolatos nézetek engedékenysége pozitívan függtek

össze a válás gyakoriságával. [Egy kutatás (Billingham, 1987) kimutatta azt is, hogy minél

alacsonyabb az elköteleződés szintje egy kapcsolatban, annál hajlamosabbak a felek verbális és

fizikai erőszak alkalmazására a konfliktusok idején.]

A hedonista, önző gondolkodásmód és az erkölcsi ambivalencia (azaz saját maga által

helytelennek vagy veszélyesnek tartott dolgok követése) az átlagosnál nagyobb mértékben van

jelen azok körében, akik gyakran néznek pornográf tartalmú anyagokat. A pornográfiának való

rabul esés összefügg a nemi partnerek nagyobb számával is. Mindez azt sejteti, hogy a

pornográf anyagokat nézők között az átlagosnál kisebb a partner iránti elkötelezettség és

nagyobb a hűtlenségre való készség. A fiatal párok annál könnyebben rendezik párkapcsolati

konfliktusaikat, minél kevesebb korábbi partnerük volt, és minél kevésbé szennyezték magukat

pornográfiával. A pornográf anyagokat nézők gyermekei gyakrabban szenvedtek szorongástól,

mint azok gyermekei, akik nem néztek ilyeneket.

Az elváltak között gyakoribb az aggódás, a rossz alvás és az öngyilkossági kísérlet, mint a

házasok között. Gyakoribb a rossz alvás azok között is, akik napi átlagban kevesebbet

beszélgetnek a párjukkal. A párkapcsolati agresszivitás is gyakran járt együtt szorongással és

rossz alvással, valamint emésztőrendszeri, szív- és vérnyomásproblémákkal.

A vallásosabbak jóval nagyobb arányban akarnak megházasodni, ténylegesen nagyobb

arányban kötnek házasságot és jóval kisebb arányban válnak el, ha már megházasodtak. Jóval

kisebb köztük a viszonylag sok nemi partnert említők aránya. A vallásos házasok között

nagyobb azok aránya, akik a házasságban a hűséget nagyon fontosnak tartják. Jóval magasabb

köztük a párkapcsolatukkal elégedettek aránya is.

Igazolódott, hogy a hedonista, önző felfogás magasabb partnerszámmal jár együtt. Az

iszákosság, a hedonista felfogás, az önzés, a nemi élettel kapcsolatos engedékeny felfogás, a

pornográf tartalmak nézése és a magasabb partnerszám szorosan összefüggenek egymással.

Mindezek közül a magas partnerszám az, ami szorosabb összefüggésben van a párkapcsolat

rosszabb minőségével, a párkapcsolati konfliktusokkal és a válások magasabb arányával. Ez a

tapasztalat hasonlít külföldi kutatások (Tach, 2009; Teachman, 2003) eredményeihez is.

Az eredmények szerint az első házasságkötés előtt több nemi kapcsolatot is megélők aránya

igen erősen megnőtt a fiatal generációkban, és közöttük több az elvált, és rosszabb a

párkapcsolatuk minősége. A hűség leértékelése és a nemi élettel kapcsolatos nézetek

engedékenysége pozitívan függnek össze a válás gyakoriságával. Kutatásunkban azt találtuk,

hogy a szexualitás terén vallott szigorúbb felfogás összefüggött a partnerkapcsolatokban a

pozitív konfliktusmegoldási módok nagyobb gyakoriságával. Ez egybecseng azzal a

közelmúltbeli kutatási eredménnyel (Busby, 2010), amely szerint, ha viszonylag később, főleg,

ha csak a házasságkötés után kezdte meg egy pár a nemi életet, akkor gyakrabban volt jó a

házasságuk minősége.

A gyermekszám erősen csökken a nemi partnerek számával. Például az érettségivel

rendelkezők közt, annak valószínűsége, hogy valakinek legalább három gyermeke legyen 12,3-

szer nagyobb, ha csak egy nemi partnere volt, mint ha több mint három nemi partnere volt. Mint

látni fogjuk, ez a szám igen jól összecseng azzal a később elemzendő sejtésünkkel, hogy a

demográfiai válság legalapvetőbb oka a szabad szerelem általánossá válása. Igaz több, egymás

hatásait erősítő ok van. Ahhoz, hogy ez ilyen gyorsan kialakulhatott, a változást erősítő számos

tényezőnek kellett teljesülnie. Azonban ezek mind olyanok, amelyek a szabad szerelem

általánossá válását segítik.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 12 https://www.ecssz.eu

Összefoglalva e 2009-es felmérés eredményét, megállapíthatjuk, hogy a nemi partnerek

számának növekedésével igen erősen csökken a gyermekek száma, csökken a partnerek közti

kötődés, és romlik a kapcsolatuk minősége, a konfliktuskezelés erőszakosabb lesz, növekszik

az önzés, gyarapodik a testi-lelki betegségek száma, és csökken a gyermekek részéről a szülő

iránti tisztelet.

4. Vélemények a demográfiai válság okairól

A családellenesnek nevezhető vélekedések túlnyomó többsége szerint a fejlett társadalom

velejárója, hogy alacsony a gyermekszám, hiszen „a gyermek pénzbe kerül”, és gátolja az egyén

kiteljesedését. Mint ahogy a Bevezetésben már említettük, ők azok, akik szerint csak a Föld

túlnépesedési válsága a fontos. Ha egy adott területen kevés az őshonos lakosság, akkor azt

érdemes más területekről pótolni. Többnyire az ilyen nézetet vallók szerint a családi élet sincs

válságban, mert családra nincs is szükség. A házasság és a család egy-egy elavult képződmény,

amin csak túllépni érdemes. Sajnos e nézetek az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek

Szövetsége vezetésébe is beférkőztek már. Azonban a jelen tanulmány témája nem a Föld

túlnépesedésének ügye, és nem is a migráció kérdése.

E fejezetben, a továbbiakban, csak a családbarát megnyilvánulásokkal foglalkozunk, és

keressük a demográfiai válság alapvető okait.

Az, hogy a vállalt gyermekek száma általában kevéssé függ az anyagiaktól, kiderült az

NCSSZI (Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet) pár évvel ezelőtti felméréséből, amely

kimutatta, hogy nincs pozitív kapcsolat a szülők anyagi helyzete és gyermekeik száma között.

E felmérésből nagyon helyesen arra következtettek, hogy antropológiai válság van, és ebből

ered az alacsony gyermekszám.

Vannak, akik a tanulási időszak elhúzódását tekintik fő oknak. Valóban a tanulás kitolódása,

vagy a megfelelő anyagi lehetőségek hiánya, sok embert arra inspirálnak, hogy várjanak a

házassággal. Azonban ezek nem lehetnek e válságok alapvető okai, hiszen e válságok mind a

tovább nem tanulókat, mind a jobb anyagi körülmények között élőket gyakorlatilag éppen úgy

érintik és nemcsak hazánkban, hanem a fogyasztói társadalmakban általában.

Hasonlóan a nyugdíjrendszer bevezetése sem lehet alapvető ok, hiszen egyrészt, mint

mondtuk, a felmérések szerint nem az anyagiak dominálnak e válságokban, másrészt,

szerencsére és főként nem sok ember lehet, aki azért nem vállal gyermeket, mert a nyugdíja

révén úgyis biztosítva van az ő öregkori ellátása.

Nem jó, ha a demográfiai válságot tesszük a középpontba, ugyanis – mint az eddig

bemutatott felmérések elemzéseiből is látszott – a demográfiai válság csak egy tünete egy

általánosabb bajnak: a családi élet válságának, vagy még pontosabban fogalmazva, a fogyasztói

társadalomban mutatkozó párkapcsolati válságnak.

E párkapcsolati válságból ered, hogy: (i) későbbre húzódnak a házasságok, (ii) a gyerekek

közel fele nem házasságban születik, (iii) mire megházasodna a fiatal, már nem igazán alkalmas

boldog házastársnak, (iv) a házasok körülbelül fele elválik, pedig csak az emberek fele

házasodik meg, (v) erősen növekszik a depresszió gyakorisága, például az USA-ban másfél

emberöltő alatt megtízszereződött a depresszió, (vi) az önzés és a káros individualizáció igen

erősen megnőtt a fogyasztói társadalmakban, (vii) erősen romlott a nemek egymásról alkotott

képe és egymás iránti bizalma, és így a nemek kapcsolata egyre önzőbb. Ezen okokat,

hazánkban alig említik meg egy demográfiai konferencián. Hogyan találjunk hatékony

megoldást, ha nem az igazi okok felkutatásán dolgozunk?

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 13 https://www.ecssz.eu

A sokszor emlegetett „Demográfiai tél”, egy híres amerikai szociológiai munka, melynek

teljes címe: „Demográfiai tél – az emberi család hanyatlása”, többek között Nobel-díjas kutatók

kommentárjaival (Demographic Winter, 2008) jelent meg. A tanulmány rámutat arra, hogy a

fejlett nyugati országokban a születések száma felére esett az utóbbi ötven évben. A teljes

termékenységi arányszám jelenleg a világ 49 országában nem éri el a 2,1-et, ami szükséges

lenne a népesség megtartásához. Európában ez az érték 1,3. A demográfiai válságra szerintük

az egyetlen megoldás a jó házasságok elterjesztése. Az úgynevezett svéd modell, azaz az erős

családtámogatási rendszer nem működik, mert elsősorban nem pénz kell a jó házassághoz,

viszont jó házasság kell a gyermeknek, azaz, hogy olyan családban nőjön fel, ahol az anya és

az apa jó házasságban élnek. Egyértelmű következtetésük: ha a jó házasságot nem sikerül

tömegesen elterjeszteni, akkor ezen országok lakossága kihal. Néhány további részlet a

tanulmányból: A XX. század legmélyrehatóbb eseménye a szexuális forradalom volt. Sőt talán

az egész modernkori történelem legmélyrehatóbb eseménye az. E forradalom következtében a

nők jó része nem azzal házasodott, akivel először szexuális kapcsolata volt, valamint jött a

mesterséges fogamzásgátlás és születésszabályozás sokféle változata. Megváltozott az emberek

viselkedésmódja a szexualitás, a házasság, a gyermekvállalás és a munka területén. Ezek

alapvetően befolyásolták a családot. A szexuális forradalom közvetlen és közvetett módon

hozzájárult a gyermekszám csökkenéséhez. Elterjedt a házasságon kívüli együttélés, mely

kevesebb gyermeket eredményezett, mint a házasság. A házasságon kívüli együttélés kitolta a

házasodás időpontját is. Az alacsony gyermekszám egyik fontos oka, hogy az emberek túl

későn vállalnak – ha egyáltalán vállalnak – gyermeket. Azok az emberek, akiknek egyetlen

partnerük volt, sokkal boldogabbak a partnerükkel szexuálisan is és érzelmileg is, mint azon

személyek, akiknek sok partnerük volt. A korrelációs eredmények szembeszökőek ezen a téren.

A gyermekek lelki fejlődéséhez stabil és kiszámítható kapcsolatokra van körülöttük szükség,

ahol igen fontos a szülők viszonya egymáshoz. A gyermek lelki fejlődését különösen segíti, ha

az apa és az anya valóban együtt él; ilyen esetben a komoly problémák kialakulásának esélye

jelentősen kisebb. Jól látható, hogy azok a gyermekek, akiket nem ép és nem házasságon

alapuló családban neveltek, valószínűbb, hogy jobban szenvednek a szegénységtől, a súlyos

elhanyagoltságtól és a rossz nevelés eredményeitől. E gyerekeknél gyakoribb a depresszió és a

bűnözés. A társadalmi tőke létrehozásához a kulcsszó a házasságon alapuló család.

(Demographic Winter, 2008.)

A demográfiai tél hat kulturális gyökeréről beszélt Donald Feder, a Családok

Világkongresszusának igazgatója 2012-ben (Feder, 2012). Az általa említett hat tényező a

következő: (i) az önzés elterjedése, (ii) a házasságok számának csökkenése és a házasságon

kívüli együttélések elszaporodása, (iii) hogy a gyermek egyre inkább teher, nem pedig áldás,

(iv) a feminizmus azon állítása, hogy a feleség nem szabad ember a férje mellett (e cikk

szerzőjének megjegyzése: ebben az értelemben persze a férj sem szabad ember), (v) a

szekularizáció, azaz számos olyan érték háttérbe szorulása, amelyet a vallások hangsúlyoznak,

(vi) a mesterséges fogamzásgátlás és az abortusz elterjedése.

E cikk szerzőjében felmerül a kérdés, hogy a hazai demográfiai konferenciákon ezekről

miért nem hallunk részletesen? Donald Feder nem is említi a családpolitikai támogatások nem

kielégítő voltát, de a munka és a család összeegyeztethetőségét sem, meg a nők munkába állását

sem, és a nyugdíjrendszerre sem utal, sőt a hat tényező egyike sem közvetlenül gazdasági

jellegű. Ha Donald Federnek nincs igaza, akkor a hivatásos magyar elemzők miért nem

mutatják azt ki? Ha a folyamatokat alapvetően meghatározó okokat nem vizsgáljuk, ellenben

helyette más tényezőket részletesen elemzünk, akkor reális eredményre aligha juthatunk! A

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 14 https://www.ecssz.eu

demográfiai válságból kivezető utat így nem lehet megtalálni. Természetesen nem azt

szeretném kifejezni, hogy a család- és szociálpolitikai támogatások vagy a munka és a család

összeegyeztetése vagy a nyugdíjrendszer családbaráttá tétele ne lenne fontos. Azonban mind a

családok stabilitásának, harmóniájának és boldogságának növeléséhez, mind a demográfiai

mutatók értékeinek emeléséhez ezek csak közvetve és általában kis mértékben járulhatnak

hozzá. Ez olyan, mintha egy orvos vérnyomásemelő gyógyszert írna fel a meglőtt betegnek,

ahelyett, hogy a lőtt sebet kezelné. Manapság „lövik” a házasság és a család intézményét, így

azokhoz sok seb kapcsolódik. Hogy megtaláljuk a gyógyírt, pontosan meg kell ismernünk a

tapasztalt tünetek okait. Az okok részletes feltérképezése és elemzése, valamint az eredmények

közzététele kulcskérdés, ugyanis az emberek – az életüket alapjaiban meghatározó egyik

legfontosabb kérdésben – félre lettek vezetve: Azt hiszik, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok

számukra ugyanolyan jók, mint a házasság, sőt mint láttuk, azt gondolják, hogy a házasság

előtti párkapcsolatok egyáltalán nem károsak. Azonban a felmérések és a témakörhöz

kapcsolódó tudományágak (filozófia, etika, antropológia, szociológia, pszichológia, biológia,

orvostudomány) mindegyike bizonyítani tudja, hogy ez nagyon nem így van.

Szintén híres a Társadalmi Trendek Intézet

által 2011-ben kiadott nemzetközi kiadvány

(Wilcox, 2011), amelynek címe: „Fenntartható népesedés: Mi köze van a házasságnak és a

termékenységnek a gazdasághoz?” E kiadványról az Európai Családtudományi Szemle egy

részletesebb összefoglalót is megjelentetett magyar nyelven (Len, 2015). A kiadvány, mely

több neves intézmény

védnöksége alatt látott napvilágot, szemügyre veszi a házasság, az

aktuális globális demográfiai helyzet és a gazdasági mutatók közti összefüggéseket. Kiemeli,

hogy a házasságból született és a házasságon alapuló családban felnőtt gyermekeknek nagyobb

esélyük van stabil személyiséggé válni, mint a házasságon kívül született gyermekeknek, és a

házasság nagymértékű gazdasági előnnyel is jár a társadalom számára. A házas férfiak és nők

jobban és többet dolgoznak, mint az egyedülállók.

Az előző bekezdésben említett kiadvány egyik tanulmánya „Az üres bölcső” című híres cikk,

amely hangsúlyozza, hogy manapság, talán először a történelemben, nyitott kérdésként állunk

szemben azzal, hogy a család, az emberiség legrégibb intézménye fenntartható-e.

„Az üres bölcső” című tanulmány következő mondata önmagában kifejezi, hogy ha a

demográfiai válság valódi alapvető okaira kívánunk rátalálni, akkor azt ne a család- és

szociálpolitikai támogatások hiányos voltában, ne a munka és család összeegyeztethetőségében

és ne a nyugdíjrendszer hiányosságaiban keressük, hanem a szexuális forradalomban, vagy

általánosabban fogalmazva, a házasságon kívüli nemi kapcsolatok széleskörű elterjedésében.

„Az üres bölcső” a szexuális forradalom fejleményeiről beszél. Így fogalmaz: „Időrendi

sorrendben először a válások száma és a házasságon kívül született gyermekek száma

növekedett, majd a házasságok számának csökkenésével csökkent a születések száma is.” Ezek

tehát a szexuális forradalom, vagy másként fogalmazva a házasságon kívüli szexuális

kapcsolatok intenzív elterjedésének első eredményei. Majd így folytatja: „Ezenkívül csökkent

a száma a kétszülős (apa, anya) családban felnőtt gyermekeknek is. Európában, Észak- és Dél-

Amerikában a házasságon kívüli születések aránya 40%. Bár ezen belül nagy az együtt élő, de

nem házas pároknak a száma, e családok általánosságban véve sokkal kevésbé stabilak, mint a

Social Trends Institute - http://www.socialtrendsinstitute.org/

National Marriage Project (United States), Institute of Marriage and Family (Canada), Universidad de Los Andes

(Chile), University of Asia and the Pacific (Philippines), Universitat Internacional de Catalunya (Spain),

Universidad de La Sabana (Colombia), Universidad de Piura (Peru).

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 15 https://www.ecssz.eu

házasságon alapulók. A nem házasságon alapuló családokban és az egyszülős családokban a

gyermekek sokkal inkább ki vannak téve, hogy nevelőintézetekbe kerülnek, mint a házasságban

élő szülők gyermekei.”

Kopp Mária és Skrabski Árpád „A támogató család mint a pozitív életminőség alapja” című

tanulmányukban írják a következőket: A pszichológiai elméletek ma már elég nagy súllyal

fogadtatták el a korai anya-gyermek kapcsolat meghatározó jelentőségét. A

személyiségzavarok megelőzése szempontjából ez az egyik legfontosabb tényező. A mai

fiatalok körében rendkívül gyakorivá váltak azok a személyiségzavarok, amelyekben az

üresség, kiábrándultság, unalom, az öncélú kockázatkeresés, a tartós kapcsolatok képességének

hiánya az alapvető. A különböző személyiségzavarok a család mai működészavarának

leggyakoribb és legtragikusabb termékei. A hihetetlenül gyorsan változó, igen bonyolulttá vált,

elidegenedett modern életben minden eddiginél fontosabb az érzelmi biztonság. Ennek alapja

azonban csupán az életre szóló kölcsönös elköteleződés, a feltétel nélküli bizalom lehet. Két

ember, majd a szülők és gyermekek kapcsolatában ez az életre szóló elköteleződés, a feltétel

nélküli bizalom, odaadás a házasság és a család lényege. Fogalmazhatnánk úgy, hogy aki ilyen

kapcsolatra képes, legalábbis elindult azon az úton, amely az önkiteljesedéshez,

önmegvalósításhoz, a pozitív életminőséghez vezet. Két ember, majd a szülők és gyermekek

kapcsolata közös kaland, felfedező út, amelynek alapfeltétele, hogy a társamra mindig

számíthatok. Ez a folyamat a család összetartó erejének alapja, ami a valódi szabadság élményét

adja. E nélkül a bizonytalanság, a kétely kikezdi a legszebben induló kapcsolatokat is. A feltétel

nélküli bizalom az első, határozott döntés után egy életen át tartó akarást, határozottságot,

kölcsönös odafigyelést és fejlődést igényel. A másik oldalon ott a fogyasztói kapcsolati minta,

amely az érzelmeket is fogyasztói cikknek tekinti. Cserealapnak, ahol, aki ügyesebb, jobb

partnerre cserélheti a megunt régit. Adatok sora támasztja alá, milyen katasztrofális

magatartási, érzelmi és egészségi következményekkel jár e másik oldal. A házasságkötés

lényege a választott és kinyilvánított elköteleződés, amely egy életszakasznak, a párkeresés

időszakának a végét jelenti, amelyet tanúsítanak azok is, akikkel a legközelebbi kapcsolatban

állunk. A rítusoknak az emberi társadalom szervezésében meghatározó szerepük van, nem

véletlenül válik akkor orvossá valaki, amikor a diplomáját átnyújtják. A nők hihetetlenül

kiszolgáltatottak a társadalmi szerződés nélküli, házasság által nem elismert együttélési

formákban. Míg a házasságban a társadalom védi a nő és a gyermek jogait, az együttélés során

a partnerek bármikor megszeghetik a csak kettejük között megkötött ígéreteket. (Kopp és

Skrabski, 2006.)

Spéder Zsolt a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója, „Demográfiai

helyzetkép – Magyarország 2014” című előadásában a termékenységcsökkenés tényezőinek a

következőket említette: a párkapcsolatok átalakulása, a tanulmányi időszak kiterjedése, a

munkaerőpiaci szorítások növekedése, értékváltozások és a családpolitika

kiszámíthatatlansága. (Spéder, 2014.) A párkapcsolatok átalakulását tehát Spéder Zsolt is

kiemelte.

Pokol Béla „Európa végnapjai” című figyelemfelhívó és a társadalom számára fontos

könyvében (Pokol, 2011) a demográfiai válság okaiként – e tanulmány szerzője szerint nem

teljesen helyesen – a következőket írja: „Az a nagyon is méltányolható törekvés, hogy a férfinak

alávetett asszony egyenlőségét létrehozzuk, evolúciós zsákutcába vezette az európai

civilizációt, és a biológiai alapjai semmisülnek meg felgyorsuló ütemben.” […] „A demográfiai

összeroppanás fő oka a női szerep megváltozása és az anyaszerep háttérbe szorítása, mely az

utóbbi évtizedekben már a nők egyre nagyobb részénél a teljes elvetés felé halad. Hogy

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 16 https://www.ecssz.eu

jutottunk el eddig a pontig? Hiszen ezt már a folyamat elején is észlelni lehetett vagy kellett

volna. A feltáráshoz abból kell kiindulni, hogy az anyaszerepet középpontban tartó női szerep

idején Európában körülbelül az 1900-as évek elejéig a nő mint „a gyermekek közül a

legidősebb” volt sok tekintetben a férjének alárendelve. Ez fennállt az egész középkorban,

illetve az újkor nagy részében, és jogilag azt jelentette, hogy a lány az apa fennhatósága alól a

házasság után – mint asszony – a férj fennhatósága alá került át. Ez az alárendeltség oldódott a

felvilágosodás szellemi fejleményei nyomán, és eleinte az anyaszerep megbomlása nélkül

közeledett a férj és a feleség jogi pozíciója az egyenjogúság felé. Két folyamat vezetett el az

1900-as évekre a vészes fejleményekig. Az egyik az individualizmus felülkerekedésében állt a

közösségek kollektív szükségletei és funkciói felett, mely a folyamatos női gyerekszülést a

közösségek állandó újratermelésében az egyes individuális nő felől megkérdőjelezte. Miért

áldozná ő fel magát akár részben is a közösségért, hogy az tovább tudjon élni?” A másik

folyamat Pokol Béla szerint „az egyenjogúságot és az egyenlőséget mindenek felettivé emelő

francia felvilágosodás szellemi áramlata volt.” E folyamatokat szerinte a balliberális politikai

erő a saját érdekében felgyorsította. Pokol Béla jó megoldást a válságra nem lát, szerinte

ugyanis: „A női szülési ráta további csökkenése, sőt ennek felgyorsulása ellen hosszabb távon

semmit sem tehetünk, mert ez a legmélyebben érintené a száz évvel ezelőtt elkezdődött

folyamatot a nők anyaszerepétől való eltávolodásban, és ez puszta rábeszéléssel, elméleti

indokok prezentálásával már nem megy.”

E tanulmány szerzője – ahogy azt már említette és a későbbiekben részletezi – a demográfiai

válság alapvető okát zömében másban látja, mint Pokol Béla, például a következők miatt: (i)

Nem tartja igaznak, hogy a férfinak alávetett asszony egyenlő jogának létrehozatala evolúciós

zsákutcába vezette az európai civilizációt. Egyrészt az évtizedekkel ezelőtti, idősekkel való

beszélgetések emléke alapján az maradt meg a szerzőben, hogy régen a férfiak legalább annyira

becsülték a nőket, mint manapság. Régen ugyan a pénzkereső férfira jobban rá volt utalva a nő,

mint manapság, azonban a férfi is jobban rá volt szorulva a nőre, mert a környezete nem nézte

volna el neki, ha a családi kohézió ellen tesz bármit is. Régen az átlagember, akár nő, akár férfi,

jóval inkább családban gondolkodott, mint ma. Az volt a természetes, hogy fiatalon

megházasodott, majd a családjáért élt. A rokonok, ismerősök barátok és általában az emberek

gondolkodása, erkölcse ösztönösen védte a családot, ha kellett a nőt, ha kellett a gyermeket, ha

úgy adódott a férfit. Tudták, hogy mi az erkölcsös és mi az, ami erkölcstelen. A család és a

rokonság volt a fontos. Az emberek nem a jogaikkal éltek, hanem az erkölcsükkel. Ezért a jog

változása közvetlenül nem járulhatott hozzá, hogy feladják a családközpontú gondolkodásukat,

vagy a gyerekvállalási kedvüket. Másrészt az egyenlő jogok, csak növelhetik a harmóniát a két

nem között, ami a gyermekáldást semmiképp sem kellene, hogy csökkentse. Harmadrészt a nők

legalább annyi gyermeket akarnak, mint a férfiak, így a nők egyenlő jogainak elismerése,

önmagában nem csökkenthette a születések számát. (ii) A káros individualizmus elterjedése

nyilván fékezőleg hat a családok harmóniájára és így a demográfiai mutatókra is. Mint a 3.

fejezetben bemutatott hazai 2009-es felmérésben is tapasztaltuk, a több nemi partner, az önző

vagy individualista beállítottság és a kevés gyermek együtt járnak. Az önzés, a káros

individualizáció kérdésével az 5. fejezetben külön fogunk foglalkozni, mint majd látjuk, oda

jutunk, hogy az önzést, inkább eredményként, azaz a negatív demográfiai folyamatot erősítő,

de nem létrehozó okként kell kezelnünk. (iii) A kérdés sem igazán jó, hogy miért áldozná fel

magát a nő a közösségért? Hiszen azon anyák, akiknek sok gyermekük van, a mi kultúránkban

nem érzik magukat emiatt áldozatnak. (Meg lehetne kérdezni a Nagycsaládosok Országos

Egyesületét.) Sőt, ellenkezőleg, felbecsülhetetlen ajándékokként tekintenek gyermekeikre.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 17 https://www.ecssz.eu

Ezenkívül a párjuknak alávetve sem érzik magukat. Ezen esetleges alávetettség legkevésbé épp

a többgyermekes, harmonikus magyar családban élő feleségekkel fordul elő. A baj tehát nem

az egyenjogúsággal van. Sőt, ha nincs meg az egyenlő tisztelet, az egyenlő méltóság, az

mindenképp súrlódásokat jelent a férfi és a nő között, ami a termékenységüket vissza is

foghatja. Még egy megjegyzés: Nehéz elképzelni, hogy a közösségnek szültek valaha is a nők.

(iv) Vannak csoportok – például a mormonok, a háredi és haszid zsidók, egyes keresztény

mozgalmak –, amelyekben sok gyermeket vállalnak. Őket nem az különbözteti meg az átlagtól,

hogy a feleségek alá lennének vetve a férjüknek, vagy hogy a férfiak áldozatainak éreznék

magukat, vagy hogy jogaik csorbulnának a férfiakéhoz képest. Sőt e csoportoknál mindennek

az ellenkezője az igaz. Az alapvető ok vagy okok így máshol keresendők. Az más kérdés, hogy

Földünkön vannak olyan vallási és népcsoportok, ahol sajnos a nők alá vannak vetve a

férfiaknak, és ezek jó részében sok gyermek születik. Azonban ez nem ide tartozik, hiszen itt

azt próbáljuk igazolni, hogy a nők emancipáltsága mellett is lehet jó a család, és lehet sok

gyermek.

Nyilvánvaló, hogy a nők egyenjogúsága vagy emancipáltsága nem lehet kérdés egy mai

európai országban, hiszen ez az alapvető emberi jogok része. Az is kézenfekvő, hogy a nők

tanulása és taníttatása ugyanolyan fontos, mint a férfiaké, és tény, hogy a két kereső taggal

rendelkező család biztosabb otthont jelent, mint ahol csak az egyik szülő képes pénzt keresni.

A nők emancipáltsága és egyenjogúsága nem tévesztendő össze azzal, hogy a nőknek és a

férfiaknak nincs mindenben azonos lehetőségük és szerepük. Ahol például fizikai erőre van

szükség, ott a férfiaknak adódik több szerep, ahol egyszerre többfelé kell figyelni, ott meg a

nőknek. A feladatokat természetesen egyforma erkölcsi és társadalmi tisztelet és megbecsülés

mellett kell elosztani. Ezeknek azonban közvetlenül semmi közük a családi élet válságához

vagy a demográfiai válsághoz. Erre jó bizonyíték, hogy a magyar kultúrában, a sokgyermekes

családokban legalább annyira emancipáltak a nők, mint a nem sokgyermekes családokban.

Ezenkívül az érettségizett sokgyermekes anyák szinte ugyanakkora hányadának van

munkahelye, mint az érettségizett nem sokgyermekes anyáknak.

Unwin a Szexualitás és kultúra („Sex and Culture”) című híres könyvében hangsúlyozza,

hogy soha nem maga az emancipáció ténye az, ami a kulturális hanyatlást okozza, hanem

mindig a szexuális lehetőségek kibővülése, azaz a házasságon kívüli párkapcsolatok. (Unwin

1934, Krúdy 2017).

Egy család leginkább akkor lehet stabil és harmonikus, ha minden tagjára teljesülnek az

ember alapigényei, azaz hogy tartozzon valahova, hogy független legyen, hogy szeretve legyen,

és hogy értékesnek érezze magát. Egy ilyen családban a feleség, az anya teljesen egyenjogúnak,

emancipáltnak véli magát, hiszen végérvényesen elkötelezve szeretik őt. Az emancipáció ezért

valójában elősegíti a sok gyermek születését, és nem gátolja. Női emancipáció nélkül egy család

nem lehet harmonikus, nem lehet jó, mert az nem igazán az anya és az apa szeretetén alapszik.

Egy férfi nem tud egy nőt szeretni, ha közben a nőt „kevesebbnek” gondolja, mint saját magát.

Ez ellentmondana a szeretet fogalmának és természetének. Az más kérdés, hogy a szabad

szerelem önzővé teheti a férfit, így a férfi végül élvezeti eszköznek tekintheti a nőt, és valóban

lebecsülheti a párját. Meglehetősen hazug érvelés a házasság ellen beszélni a női emancipációra

hivatkozva. A felszínen a női emancipációért küzdő számos mozgalom valójában a nők

lealacsonyítását eredményezte, mert a házasság helyett a szabad szerelmet hirdette. Igaz,

valtaképpen ez a férfit is lealacsonyította. E cikk szerzője szerint a családi élet válságának is és

a demográfiai válságnak is a szabad szerelem általánossá tétele, általánossá válása a

legalapvetőbb oka, de természetesen – mint majd látjuk – vannak egyéb okok is.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 18 https://www.ecssz.eu

A nők munkába állása minden bizonnyal csökkenti a gyermekvállalási kedvet. Hiszen a

munkapiacon verseny van, és gyermek mellett nehéz e versenyben eredményesen részt venni.

Számos munkát nem is vállalhat az, aki állapotos. Ezenkívül a kisgyermekes anyák hátrányban

vannak, hiszen a kis gyermek sok időt, energiát és odafigyelést igényel. Azonban e cikk

szerzője a következők miatt azt gondolja, hogy a nők munkába állása nem lehet a családi élet

válsága és a demográfiai válság alapvető oka: (i) Ahogy terjedt a Földön a múlt század második

felében a szexuális forradalom, úgy az mindig magával vonta a családi élet válságát és később

a demográfiai válságot is. Ellenben e cikk szerzője ilyen korrelációt nem ismer a nők munkába

állása és e válságok között. Minden bizonnyal a szabad szerelmet és családot sokkal nehezebb

összeegyeztetni, mint a munkát és a családot, már csak azért is, mert szabad szerelem mellett

nemigen lesz család. (ii) A nők korábban is dolgoztak, csak esetleg a gyerekektől nem távol, de

dolgoztak reggeltől estig. (iii) A mai magyar sokgyermekes családokban a feleségek általában

ugyanúgy munkahellyel rendelkeznek, és ugyanannyira iskolázottak, mint a gyermektelen nők.

(iv) A 2015. novemberi Budapesti Demográfiai Fórumon elhangzott egyik előadás szerint a mai

Magyarországon, ha egy érettségizett nőnek van munkahelye, az inkább növeli, mint csökkenti

a gyermekvállalási kedvét és esélyét. (v) Aki még mindig bizonytalan, attól azt kérdezi e cikk

szerzője: Mi zavarja Önt jobban, ha a párjának állása van, vagy ha a párja szabad szerelemben

él valaki mással esetleg másokkal?

A forradalom szó sokak számára leginkább az embertelen, kegyetlen hatalom ellen jogosan

és hősiesen alulról szerveződő bátor mozgalmat jelenti. A szexuális forradalom nem ilyen. Itt a

cél a kultúra, a civilizáció és maga az ember elzüllesztése és pusztítása. Erőszakossága, valódi

célja és módszere miatt a szexuális forradalmat helyesen szexuális terrorizmusnak kellene

nevezni. Elterjedtsége miatt e tanulmányban maradunk a szexuális forradalom kifejezés mellett,

de a továbbiakban azt idézőjelbe tesszük.

Igen erősen valószínűsíthetjük tehát, hogy a családi élet válságának és a demográfiai

válságnak nem a nők emancipációja vagy munkába állása a legalapvetőbb oka. E cikk szerzője

szerint mindkét elképzelés téves és emiatt káros, hiszen jó lehetőséget biztosít a valódi alapvető

ok vagy okok elhallgatására és elhallgattatására, s mindez a válság további elmélyülését

eredményezheti.

Benda József „A szakadék szélén” című könyvében (Benda, 2015) az anya és kisgyermeke

közötti természetes kötődés zavarával magyarázza a demográfiai válságot. Azaz azért fogy

vészesen a születések száma Magyarországon az ötvenes évek második felétől, mert az anyák

a huszadik század első negyedében kezdték tömegesen csecsemőiket bölcsődébe adni, és így

nem alakulhatott ki a csecsemőben a megfelelő kötődés, a megfelelő biztonságérzet az anyjához

és annak tudata, hogy őt szeretik. Ez azzal jár, hogy e csecsemő jó eséllyel később valamilyen

személyiségzavarral fog küzdeni, és felnőttként nem lesz képes elkötelezett, stabil

párkapcsolatban élni, és jó szülővé válni. E cikk szerzője azt gondolja, hogy Benda József

valami nagyon fontosra tapintott rá, ami a depresszió és általában a lelki betegségek utóbbi

évtizedekben történő elburjánzásának egyik fő oka lehet, és ami nyilván negatívan hat a

családok stabilitására is és a demográfiai folyamatokra is. Ezért az anya és gyermeke

kötődésének kérdéskörével, mind a családi élet válsága, mind a demográfiai válság elemzése

során feltétlenül foglalkozni kell! Azonban, összhangban a korábban mondottakkal, e cikk

szerzője alapvetően nem az anya és gyermeke, hanem a párkapcsolati kötődés témakörében

látja mind a családi élet válságának, mind a demográfiai válságnak a legsúlyosabb tényezőjét

és a depresszió növekedésének egyik (másik) fő okát. Nyilván több fontos ok van, és ezek

egyike az anya és csecsemője közti kötődési zavarok felerősödése. Természetesen az anya és

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 19 https://www.ecssz.eu

gyermeke közti kötődés nem csak a bölcsődébe adás miatt sérülhet, hanem és különösen az

egészséges, jó család hiánya miatt, ami megint a párkapcsolatok megromlásának

következménye! Sőt a jó család hiánya növeli a bölcsődébe adás valószínűségét is!

Az igaz, hogy igen lényeges az anya és csecsemője erős kötődése. Ez akkor valósulhat meg

leginkább, ha az anya is biztonságban és szeretve érzi magát. Egy jó házasság ilyen. Az egyéb

kapcsolatok többnyire nem ilyenek.

Botos Katalin fogalmaz nagyon érdekesen és figyelmet érdemlően e kötetben megjelenő

tanulmányában. Azt állítja, hogy a kapitalizmus lényegében rejlik a család és

házasságellenesség, mert hajtóereje a kegyetlen profit. Ebben valami igazság biztosan van és a

témával feltétlenül érdemes lenne behatóan foglalkozni. Azonban azt is észre kell vennünk,

hogy a kapitalizmusban nem úgy magától alakult ki a házasság és családellenesség, hanem erős

gazdasági csoportok szervezetten indították azt el, és szítják ma is a házasság és család

leépítését. Ezt remekül bizonyítja a „szexuális forradalom” terjedése, ami ma már „globális

szexuális forradalommá” nőtt. Ahogy országról országra terjedt e „mozgalom” és „kór”, úgy

jelentek meg a házasság és a család körüli negatív tünetek és tendenciák.

Arra, hogy miért elsősorban a párkapcsolati kötődések sérülése okozza a demográfiai

válságot és a családi élet válságát, azok a felmérések és írások mutatnak rá, amelyek a

„szexuális forradalom” hatásait elemzik. Ugyanis mind a demográfiai zuhanás, mind a család

körüli negatív tünetek néhány éven belül követték a „szexuális forradalom” terjedését. Ez

főként a hatvanas évektől erősödött fel, Németországból, Skandináviából és az USA-ból

kiindulva. Több cikk tárgyalja ezt, amint „Az üres bölcső” című tanulmány bemutatásakor már

említettük (Wilcox, 2011), és erre S. Molnár Edit idézett cikke is utal (S. Molnár, 2010).

A gyermeknek is joga lenne jó családban születni. Ezt „Az üres bölcső” is felveti és

Frivaldszky János e kötetben megjelent tanulmánya is állítja. A szülőknek is joguk lenne jó

család létrehozatalára alkalmas gyermekeket nevelni, de úgy tűnik, ez igen nehéz ilyen

környezetben. Mint említettük, növekszik a depresszió, a káros individualizáció, a deviancia, a

függőségek gyakorisága, és romlik a nemek egymáshoz való viszonya. Négy év múlva, azaz

2020-ra, a WHO előrejelzések szerint, a depresszió lesz a második leggyakoribb

munkaképesség-csökkenést okozó betegség a világon (1990-ben még a negyedik volt) és 2030-

ra a depresszió képezi majd a világ legnagyobb egészségügyi terhét. Kétszer annyi nőt érint e

betegség, mint férfit. Hazánkban havonta kb. százezer depressziós beteg áll gyógyszeres

kezelés alatt, de ennél jóval több a depressziós beteg.

5. A családi élet válsága és a demográfiai válság okai

Az eddigiekből következik, hogy a párkapcsolatokban bekövetkezett változásoknak igen

fontos a szerepük a családi élet válságában és a demográfiai válságban is, oly annyira, hogy a

párkapcsolatok változásának okait tekinthetjük e válságok alapvető okainak is. Mi lehet e

párkapcsolati változások elsőrendű oka?

Ez az ok nyilván a szexualitáshoz kötődik, hiszen a párkapcsolatok szexuális alapú

kapcsolatok. Mi változott drasztikusan a huszadik század második felében ezen a téren, ami

korábban állandó vagy közel állandó lehetett? A válasz nagyon egyszerű: teljesen általánossá

vált a házasság előtti és bizonyos mértékben a házasság melletti szexuális kapcsolatok

gyakorlata, amíg azt megelőzően ez csak az emberek néhány százalékát érintette és a

közvélemény az ilyen gyakorlatot erősen elítélte. Az USA bizonyos államaiban, Nyugat-

Európában és Észak-Európában a hatvanas, Európa többi részén inkább a kilencvenes évektől

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 20 https://www.ecssz.eu

vált e gyakorlat általánossá, és ezzel párhuzamosan lett az ilyen kapcsolatok megítélése az

erősen elítéltből, elfogadott természetes gyakorlattá.

Ez egyben azt is jelenti, azt is bizonyítja – és ez fontos –, hogy a házasság minőségileg más

párkapcsolat, mint az összes többi. Az egyéb szexuális kapcsolatok a házassággal szemben

jelentek meg. A szexuális kapcsolatokat ezek szerint két csoportba érdemes sorolni: az egyik a

házasság, a másik az összes többi, azaz a nem házasságban megélt pár- vagy csoportos nemi

kapcsolatok. Nevezhetjük ezek gyakorlatát szabad szerelemnek is.

Így az a feltevés fogalmazódik meg, hogy a házasságon kívüli nemi kapcsolatok általánossá

válása lehet a legalapvetőbb oka a családi élet válságának és a demográfiai válságnak, sőt, akkor

valószínűleg az eddig már említett minden negatív tünet főként ennek a számlájára írható. A

„szexuális forradalom” sikerét számos tényező segítette, ezért ezek is okoknak tekinthetők a

legalapvetőbb ok mellett. Ha társadalmi méretekben megszokott gyakorlattá válik a házasságon

kívüli nemi kapcsolat – márpedig oda jutottunk –, akkor a családok tömegesen mennek tönkre,

sőt létre sem jönnek, a család szerkezete is széttöredezik, csökken a házasságkötések száma, és

amelyek megköttetnek, azok is későbbre tolódnak, növekszik a válások száma, elszaporodnak

a mozaikcsaládok, megugrik a gyermeküket egyedül nevelő anyák száma, erősen nő az

egyedülállók tábora, elszaporodnak az élettársi kapcsolatok legkülönbözőbb formái, növekszik

a házasságon kívül született gyermekek száma, az egykék száma, a gyermektelen párok száma,

de erősen csökken a szülések száma is, viszont elszaporodnak az abortuszok, a nemi betegségek

és a meddőség. E feltevést igazolják a „szexuális forradalomra” vonatkozó felmérések. Sőt,

mint már a 3. fejezetben is láttuk, az itt felsoroltakon kívül más jellegű negatív tünetek – önzés,

pszichés betegségek, testi betegségek, a nemek egymás közti viszonyának romlása – is

összefüggésbe hozhatók a házasságon kívüli nemi kapcsolatok széleskörű elterjedésével. A

„szexuális forradalomban” a szabad szerelmen kívül egyéb jelenségek terjesztésén is dolgoztak

a „forradalmárok”. Ezek nélkül nem lehetett volna oly sikeres a „forradalom”, sőt valószínűleg

meg sem valósult volna. Ilyen volt a kereszténység leépítése, az erkölcs relativizálása és az

individualizmus dicsérete. A kereszténység szigorúan tiltotta a házasságon kívüli szexuális

életet. Azt tanította, hogy az igazán súlyos bűn, mert hatásos vétek a felek (jövendő) házassága

és családjai ellen. Így vétek a másik ellen, mert ezzel átalakítja a másikat, amihez neki nincs

természet adta joga, és vétek az esetleg megfoganó gyermek ellen, mert a gyermeknek

természet adta joga jó családba születni. Vétek mindazok ellen, akiknek erről tudomása lesz,

mert rossz példát jelentenek számukra. Vétek mindazok ellen, akikkel emiatt ő könnyebben lép

majd házasság nélkül testi kapcsolatba a jövőben. Vétek a szüleik és barátaik ellen, hiszen

jövendő családja stabilitását és minőségét csorbítja és veszélyezteti ezzel. A nem vallásosaknak

is súlyos erkölcsi véteknek számított, hasonló okokból. A „szexuális forradalom” ideológiái,

például a radikális feminizmus a média minden elképzelhető eszközén keresztül ömlöttek a

befolyásolható ifjúságra. Érveik a szabadságra, a modernségre és az önmegvalósításra

hivatkoztak a hagyományos keresztény és emberi erkölcsi normák ellen. „A házasság a nőknek

rabszolgaság”, „valósítsd meg önmagad”, „légy szabad”, „légy önző”, „szeresd magad”, „fiatal

vagy”, „mikor éljél, ha nem most?”, „aki nem házas, az nem elkötelezett”, felkiáltásokkal

buzdították a fiatalokat, a szabados szexuális kapcsolatokra, emellett terjesztették a

pornográfiát, a kábítószert, az alkoholt és a cigarettát. A fogyasztói szemlélet kiterjesztése révén

fellendült a szexipar, amely a folyamatot önfenntartóvá tette.

Érthető, hogy a fent már említett „Demográfiai tél” című híres tanulmány miért mondja,

hogy: „a XX. század legmélyrehatóbb eseménye a „szexuális forradalom” volt. Sőt talán az

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 21 https://www.ecssz.eu

egész modernkori történelem legmélyrehatóbb eseménye az.” A „Demográfiai tél” is felsorolja

az előző bekezdésben említett negatív tényezők jó részét.

A „szexuális forradalom” embert, családot és társadalmat romboló hatásait több tanulmány

elemzi, de terjedelmi korlátok miatt továbbiakra itt nem térünk ki.

Számos felmérés igazolja, hogy azon házaspároknál, akik vártak a szexuális kapcsolattal a

házasságig, legalább egy nagyságrenddel kisebb a válás esélye és szignifikánsan jobbak e

házasságok, mint az átlagos házasság. Mint korábbi fejezetekben már láttuk, minél nagyobb a

házasság előtti partnerek száma, annál nagyobb a válás esélye, a pszichés betegségek száma és

az önzés. Ilyen adatok találhatók még például Busby és mások (2010), Tomka (2013), Tárkányi

(2014, 2015), Krúdy (2015a,b), Fagan (2017) tanulmányokban. Ezek teljes összhangban

vannak az eddigiekkel.

II. János Pál pápa „A test teológiája” című híres művében a következőket írja: A „kulturális

vitában hihetetlenül nagy a tétje a szexualitásnak és a házastársi szeretet jelentésének”. „A

nemek közössége az emberi etika és kultúra legfontosabb alapja. De mit jelent ez? Röviden azt,

hogy az emberi szexualitásnak életbevágó a jelentősége a házasságra és a családra nézve, és

alapvető kapcsolatban áll velük. Amilyen a házasság és a család, olyan a kultúra.” „Az emberi

faj, annak létezése és egyensúlya szó szerint attól függ, hogy ki kivel és hogyan gyakorolja a

szexualitást. Amikor a szexuális egyesülés a szeretetre és az életre irányul, akkor olyan

családokat és kultúrákat épít, melyek a szeretet és az élet igazságát élik. Amikor a szeretet és

az élet ellen irányul, akkor a szexuális egyesülés halált eredményez.” „Ez a halál kultúrája.”

„Merő illúzió azt gondolni, hogy felépíthető az emberi élet igaz kultúrája, ha a fiatalokat nem

segítik – a maguk igaz tartalmában és belső összefüggésükben – elfogadni és megélni a

nemiséget, a szeretetet és egész létüket.” „Nem túlzás azt mondani, hogy a 20. század azt

tekintette feladatának, hogy megfossza magát a keresztény szexuális etikától. Ha „az élet

kultúráját” akarjuk építeni, akkor a 21. század feladata, hogy visszakövetelje azt.” (II. János

Pál, West 2010.)

Vannak, akik azt gondolják, hogy a családi élet válságának, a demográfiai válságnak és

például a szabados nemi viselkedésnek a fogyasztói társadalomra jellemző önzés a

legalapvetőbb oka. Így a szabad szerelem már csak az elterjedt önzés egyik eredménye a sok

közül. E cikk szerzőjének véleménye szerint itt az önzés fontos tényező, de nem alapvető ok,

hanem a „szexuális forradalom” egyik következménye. Ezt a következők támasztják alá:

(i) A „szexuális forradalom” nem általános értelemben vett önzésre, hanem önző nemi

viselkedésre buzdított. Azaz szabad szerelemre nevelték az embereket. Szabad szerelem nélkül

a nemek kölcsönösen tisztelték és segítették egymást. Így a „szexuális forradalom” előtt nem

az önzés volt a kapcsolat jellemzője, hanem inkább a nagylelkűség és a segítés. A

„forradalmárok” önző párkapcsolati viselkedésre tanították az embereket. Később, ahogy

terjedt a szabad szerelem, az azonnal magával hozta az önzést, hiszen e kapcsolatok

természetüknél fogva önzővé teszik az embert. Az igaz, hogy a „szexuális forradalomban”, pl.

a radikális feminizmusban direkt önzésre is nevelték a nőket, azonban olyan megközelítésben,

hogy a férfi önzőségéből szabadítsa fel magát a nő, és legyen ő is legalább annyira önző. Ettől

azonban még nem mondhatjuk, hogy a családi élet válságának alapvető oka az önzés, hiszen

nem az emberek önzése indította el e radikális feminizmust. A szexuális „forradalmárok” csak

párkapcsolati önzésre biztattak, pl. arra, hogy ne várjanak a szexuális kapcsolattal a házasságig,

vagy hogy csalják meg a házastársukat, de arra nem, hogy csaljanak vagy raboljanak vagy ne

dolgozzanak vagy egyéb területeken is kegyetlenkedjenek.

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 22 https://www.ecssz.eu

(ii) Teljesen logikus, hogy ha a szexuális ösztönöket az érzelmi kötődések és az

elköteleződések fölé helyezik, akkor abból jó eséllyel komoly lelki sérülések származnak, ami

aztán a testi betegségeknek is nagyobb teret ad. A szétszakított kötődések csalódásokhoz,

kiábrándultsághoz és a másik nemtől való távolodáshoz vezetnek, s ebben végül mindkét fél

méltósága sérül, és önzővé is válnak.

(iii) Az „Innotárs” hazai felmérésben is láttuk (3. fejezet), hogy az önzés növekszik a

partnerszámmal és a két nem viszonya romlik a partnerek számával. Igaz, ebből nem látszik,

hogy a nagyobb partnerszám vagy az önzés volt-e előbb, vagy hogy melyik az alapvetőbb

tényező, hiszen e két paraméter együtt mozog, erősen korrelál, a felmérésben. Ha az önzés

elterjedése lett volna az első, akkor nem „szexuális forradalomról” beszélnénk, hanem

individualista forradalomról. Mivel a szexualitás területén jelentkeztek a gondok (párkapcsolati

sérülések, szétesett családok, demográfiai tél), ezért eléggé magától értetődik, hogy az alapvető

ok is itt keresendő, itt fogalmazandó meg, és nem máshol.

Összefoglalva: az önzés két irányból is támadt a „szexuális forradalmakban”: egyrészt a

párkapcsolatok síkján közvetlenül önző magatartásra inspiráltak a „szexuális forradalom”

aktivistái, másrészt az általuk javasolt, házasságon kívüli, párkapcsolatokban önzővé váltak a

résztvevők, mivel legalább az egyik oldalról felelőtlen és önző kapcsolatról volt szó.

Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a „modernitás” egyik következménye, nevezetesen a

szabadság túlhangsúlyozása vezetett a családi élet válságához és a demográfiai válsághoz. Az

kétségtelenül igaz, hogy itt a szabadság túlhangsúlyozásáról van szó, de ettől még e cikk

szerzője nem mondaná, hogy ez e válságok alapvető oka, egyrészt mert ez túl általános,

másrészt mert a szabadság túlhangsúlyozása csak speciális területeken következett be. A

munkafegyelem, az adófizetés, a magántulajdon védelme területén nincs semmiféle szabadság,

nemhogy túlhangsúlyozott szabadság lenne. Emiatt nemcsak az a baj e megközelítéssel, hogy

túl általános, hanem hogy általánosít arra is, amire nem igaz, ugyanis a túlzott szabadság

szerencsére nem általános a fogyasztói társadalomban. Azért szerencsére, mert a „túl” jelző egy

pozitív fogalomból mindig negatívat képez, és így a negatív jelenség legalább lekorlátozható

az élet bizonyos területeire. Harmadrészt a túlzott szabadság már nem is szabadság. Nem

véletlen, hogy Gabriele Kuby „Globális szexuális forradalom” című könyvének az az alcíme,

hogy „A szabadság elpusztítása a szabadság nevében”. Szabad-e az alkoholista? Szabad-e

drogfüggő? Szabad-e a pornófüggő? Szabad-e az, aki fiatalon megszokta a promiszkuis

életmódot, és emiatt nem lesz képes a párja számára elfogadható házastárssá válni? Ezenkívül

itt nem csak a szabadság elvételéről van szó. Fent beszéltünk már sokat a házasságon kívüli,

azaz más szóval a szabad szerelem negatív hatásairól, így itt most nincs értelme azokat újra

sorolni.

Hallani olyat is, hogy a vallásos hit elvesztése a legalapvetőbb ok. Az elvallástalanodás

minden bizonnyal fontos tényező. Ismeretes, hogy a vallásos embereknél több gyermek

születik, például a naponta imádkozóknál az USA-ban eggyel nagyobb az átlagos

gyermekszám, mint az ottani átlag, beleszámítva ezen átlagba a vallásosokat is. „Az üres

bölcső” tanulmány is említi, hogy a vallásosoknál átlagban 0,5-tel több gyermek születik, mint

a vallást nem gyakorlóknál. Sőt a családi élet válságához rendelt negatív tünetek is mind

szignifikánsan enyhébbek a vallásosoknál, mint a nem vallásosoknál. Azok a gazdasági és

politikai erők, amelyek a szabad szerelem elterjesztésében jeleskedtek, pl. a kulturális

marxizmus képviselői, nyilván nem igazán voltak vallásosak, hiszen a vallások általában tiltják

a szabad szerelmet. Sőt a szocializmus, illetve a kommunizmus kezdetben üldözte és tiltotta is

a vallásgyakorlást. Eleinte a szabad szerelem terjesztését és a család lebontását is hirdették,

Európai Családtudományi Szemle Balásházy • A családi élet válsága

III. évf. 2020/2 23 https://www.ecssz.eu

azonban később a jelentkező károk miatt megenyhültek, viszont a vallás elnyomása mindvégig

jellemző volt a rendszerre. Ha a vallás elnyomása lenne a legközvetlenebb oka a válságnak,

akkor ebben az időszakban erősebben kellett volna romlania a családi életre vonatkozó

mutatóknak, hiszen itt vallásüldözés volt. Azonban nem ez a helyzet: a családi életre a

„szexuális forradalom” sokkal erősebben hatott, mint a szocialista forradalmak. A „szovjet

szocialista forradalom” a társadalom általános elnyomására és a vallás szinte betiltására, a

„szexuális forradalmak” pedig a szabados szexualitás bevezetésére helyezték a közvetlen

hangsúlyt, és nem tiltották a vallásgyakorlást. A „szexuális forradalmak” célja az volt, hogy

megszüntessék a házasságot és a családot, amivel persze a nemzetállamokat is gyengítették. A

„szexuális forradalmak” sikerében érdekelt gazdasági-politikai lobbyk már nem törekedtek a

vallás közvetlen elnyomására, azonban a vallás ügyét a magánszférába erőltették. „Az

mindenkinek a magánügye, hogy mit hisz és hogyan hisz”. Ez azért volt fontos, mert így

növelték annak esélyét, hogy az egyes embereket, egyre kevésbé zavarja, ha vallásuk tanítása

és életmódjuk között lényeges eltérés adódott. „Ezért megfeddni vagy elítélni senkit nem

szabad, hiszen mindenkinek a magánügye, hogy mit hisz, és az is, hogy a szexuális vagy családi

életét hogyan éli”. Végül a szexuális életre vonatkozó keresztény tanítás már nagyon eltért attól,

ahogy az emberek a szexualitásukat megélték. Ez ma is így van. Az európai és amerikai

országokban a magukat keresztényeknek vallók jóval kevesebb, mint fele ért már csak egyet a

vallásuk ide vonatkozó tanításával, a „nemi tisztasággal”, (ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy

szexuális kapcsolatot csak a házasságra terveznek), és a legtöbbjük egyáltalán nem törődik e

tanításokkal. Sőt e módszerrel a vallást (kereszténységet) is sokkal sikeresebben gyengítették

és pusztították, mint a direkt vallásüldözéssel.

Az elvallástalanodáshoz hasonló érv, hogy az isteni tanításra épülő erkölcsi nevelés kiment

a divatból. Igen, a vallás, a transzcendens hit és az erkölcs magánüggyé deklarálásával

feltétlenül gyengül azok tanító, önmérséklő és irányt mutató szerepe. Azzal az érveléssel, hogy

„amit a jog megenged az megtehető”, hogy „azon belül ki mit csinál, az magánügy”, erősen

lehet rombolni az addig tanított erkölcsi rend erejét. Ez nyilván hozzásegített a szabados

párkapcsolatok terjedéséhez, azaz a fogyasztói szemlélet párkapcsolatokra vonatkozó

alkalmazásaira is. A hűség kiment a divatból, hiszen a fogyasztói szemléletben az emberek

megszokták, hogy mindig az igényeiknek éppen legjobban megfelelő árut válasszák és

fogyasszák. A rövidtávú érdekek elébe kerültek a hosszú távúaknak. Az egyén szabadságának

hangsúlyozásával a közérdek, de akár a másik