Időszakosan megjelenő elektronikus folyóirat

II. évfolyam 2015. 1. szám

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

EURÓPAI CSALÁDTUDOMÁNYI SZEMLE

A folyóirat neve angolul:

European Family Science Journal

Az Európai Családtudományi Társaság folyóirata

Alapítás éve: 2014.

II. Évfolyam – 2015. 1. szám

Kiadó: Európai Családtudományi Társaság

Székhelye: 8900 Zalaegerszeg, Gólyahír utca 1.

Kiadásért felelős személy: Czettele Győző

Főszerkesztő: Czettele Győző

Szerkesztőbizottság tagjai:

Bense László

Botos Katalin

Fekete Tamás

Krajsovszky Gábor

Krúdy Tamás

Len Adél

Mihalec Gábor

Nagykáldi Zsolt

Perczel-Forintos Dóra

Pogány Erzsébet

Varga Zs. András

Szerkesztőség:

Czettele Győző

1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B.

szerkesztoseg@ecssz.eu

A folyóirat honlapja:

www.ecssz.eu

Nemzetközi azonosítószáma:

HU ISSN 2064-8006

Európai Családtudományi Szemle ECSSZ

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

„A boldog családok jelentik a jövőt”

A folyóiratról

A nemiség, a házasság és a család témaköre az emberi élet legelemibb kérdéseit öleli fel. A

nemi és párkapcsolati szokásoknak életbevágó a jelentősége házasságra és családra nézve.

Amilyen a házasság és a család, olyan a kultúra. A nem a szereteten alapuló szexuális

viselkedéstípusok elterjedése, összezavarhatja az emberi létezés fő útjait. Amikor a

szexualitás a szeretetre irányul, akkor olyan boldog házasságokat, családokat és virágzó

kultúrákat épít, amelyek felismerik minden egyes személy végtelen értékét. Évtizedünkben

Európában e kérdéskörre meglehetősen eltérő válaszok lelhetők fel. E folyóirat felületet nyit

azon érdeklődők és szakemberek számára, akiknek fontos a család, akik szeretnék, hogy majd

gyermekeik is boldog családban élhessenek. E kiadvány nyelve egyelőre a magyar, tervezzük

az angol nyelvű megjelenést is.

Szerzőinknek

Az Európai Családtudományi Szemle (ECSSZ), mint elektronikus folyóirat, lehetőséget

biztosít a párkapcsolatok, a házasság és a család témaköreihez tartozó írások, tanulmányok és

szakcikkek megjelentetésére. Az ECSSZ célul tűzte ki a család körüli válság okainak és a

lehetséges kiutaknak a keresését, valamint elemzését. A publikálásra szánt anyagok lehetnek:

(i) a szerzők máshol magyarul még meg nem jelent saját írásai, (ii) már publikált anyagok

összefoglalói vagy fordításai, és (iii), beszámolók, ismertetők, vélemények, interjúk.

A kéziratokat e Folyóirat sablonjának megfelelő formátumban e-mail-ben kérjük beküldeni

a szerkesztoseg@ecssz.eu e-mail címre. A cikk sablon a honlapról letölthető:

ECSSZ_Cikk_sablon.

A folyóirat jellegének megfelelő és közlésre alkalmasnak talált kéziratokat lektoráltatjuk.

A kéziratok leadási határideje folyamatos, a megjelenés a sikeres lektorálást követően

rövidesen megtörténik. A folyóirat egyes számainak megjelenési ideje egyelőre nem

becsülhető pontosan.

A kézirat beküldésekor a (levelező) szerzőnek javasolt egy kitöltött “Kézirat benyújtási

nyilatkozatot”-ot is csatolni. A nyilatkozat a honlapról letölthető.

Európai Családtudományi Szemle Tartalomjegyzék

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

TARTALOM

Tanulmányok

Krúdy Tamás: Mindent szabad, de nem minden használ. Tévhitek a házasságról

I. rész 6

Krúdy Tamás: A tévhitek ellenére a házasság a legbiztonságosabb hely.

Tévhitek a házasságról II. rész 10

A Social Trends Institute nemzetközi elemzése: A családi minták és a

gazdasági mutatók kapcsolata régen és ma.

Fordította és az összefoglalót készítette: Len Adél 16

Tárkányi Ákos: A párkapcsolatok sikerességének és sikertelenségének okai

a 2009-es „Családi kapcsolatok” országos vizsgálat alapján 25

Botos Katalin: Demográfiai folyamatok és a család, mint életforma 78

Anchell Melvin: Gyermekek és tinédzserek szexuális élete. A környezet hatásai.

Összefoglaló ismertetés 85

Rucki Miroslaw: A családpárti nevelés hatékonysága. Összefoglaló ismertetés 89

Németh Gabriella: Gyermek és ifjúságvédelem Szlovákiában 91

Gáll Márton: A "CitizenGo" Magyarországon 99

Gáll Márton: Ápolás a halálig, de nem a halál elősegítésére 101

Vámosiné Rovó Gyöngyvér: Pszichikailag akadályozottak a munka világában,

egy konkrét kutatás példáján keresztül 103

Vallás és Család

Fodor Kata: A hinduizmus alapvető tanítása a nemiségről a házasságról és

a családról. Interjú Fodor Katával a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők

Közössége sajtóreferensével 109

Könyvszemle

Egy javasolt könyv 119

Európai Családtudományi Szemle Tanulmányok

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Tanulmányok

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  Mindent szabad, de nem minden használ

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Mindent szabad, de nem minden használ

Tévhitek a házasságról I. rész

Krúdy Tamás

Nők Lapja, Sanoma Média Budapest Zrt.

1037 Budapest, Montevideo u. 9.

tamas.krudy@sanomamedia.hu

Bevezetés

Martinyi Sámuel 1782-ben megalapította Diósgyőrben Magyarország legöregebb máig is

működő papírgyárát. Martinyinak nem volt fiúörököse, így amikor lányának megkérte a kezét

Greutter Antal, állítólag akkor hangzott el először az azóta oly sokszor hangoztatott és

alapvetően félreértelmezett mondat „Ugye, drágám, nekünk nem a papír számít, mi anélkül is

szeretjük egymást.”

A házasságot vagy a családot kutatni egyetemi körökben jó ideig nem számított

progresszív dolognak, az ideologikusan vagy a politikailag meghatározott cél ugyanis sokáig

az volt, hogy azt kell bebizonyítani: az egyén a klasszikus felálláshoz képest alternatív

együttélésekben ugyanolyan jól, vagy még jobban ki tud teljesedni. A családdal kapcsolatos

tények ezért sokáig alig és akkor is csak nagyon halkan lettek kimondva. Ennek az lett az

eredménye, hogy mára a családdal és házassággal kapcsolatban rendkívül sok téves

elképzelés él a köztudatban, miközben bizonygatni kell az olyan evidenciákat, hogy rossz az

embernek egyedül, a házasság jó dolog és egy gyereknek szüksége van az anyjára és az

apjára.

Egyformán hasznos

Az egyik ilyen népszerű tévhit az, hogy a házasság elsősorban a férfiak érdeke. Ez a

tévképzet Jessie Bernard amerikai feminista szociológus munkájára vezethető vissza, aki

kutatásaiban úgy találta, hogy a házasságokban több nő szenved szorongástól, depressziótól

és passzivitástól, mint férfi, ebből pedig levonta a fent említett következtetést (Bernard,

1972). Bernard kutatása ugyanakkor hemzsegett a metodikai hibáktól és rendkívül korlátozott

volt. Ahogy erre a Chicago-i Egyetem szociológia professzora Linda J Waite és az újságíró

Maggie Gallagher a "The Case for Marriage: Why Married People are Happier, Healthier and

Better off Financially" (A házasság ügyében: A házasságban élők miért boldogabbak,

egészségesebbek és jobb módúak?) című könyvükben rámutatnak (Waite and Gallagher,

2002). Bernard az általános egészségi állapot mutatói között nem vizsgálta az

alkoholizmushoz, az erőszakhoz és a veszélyes viselkedéshez fűződő problémákat, amelyek

pedig inkább a férfiakra jellemzőek. Amikor a kutatásaiból az derült ki, hogy a házasságban

élő nők elégedettségi- és boldogságindexe jelentősen magasabb volt, mint a nem házasságban

élőké, a kutató ezt azzal söpörte le, hogy a nők csak a társadalmi nyomásnak engedve vallják

magukat boldogabbnak, pedig valójában nem azok. A legfrissebb kutatások ugyanakkor azt

igazolják, hogy férfi és nő nagyjából egyformán profitál a házasságból. Mind a házas férfiak

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  Mindent szabad, de nem minden használ

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

mind a házas nők egészségesebbek, boldogabbak, jobb módban és tovább élnek, mint a nem

házasok. A férfiaknak inkább egészségi, míg a nőknek inkább anyagi tekintetben javul az

életminősége. Ez utóbbi nem csak abból fakad – noha természetesen ez is fontos – hogy a férj

keresete biztonságot jelent a gyere(ke)ket nevelő nő számára. Meglepő módon a házasságban

élő és dolgozó nők keresete 4-10%-kal haladta meg a nem házasságban élőkét, ahogy a már

idézett szociológia professzor, Linda J Waite, egy 1995-ben végzett kutatásából (Waite, 1995)

kiderül. Azonban ez fordítva is igaz: a nős férfiak jobban keresnek, hamarabb jutnak

előléptetéshez, jobb munkahelyi értékeléseket kapnak és kevesebbet hiányoznak a munkából,

mint nőtlen társaik, ahogy ezt a Peter Kostiuk és Dean Follmann felmérése igazolta, ami a

Journal of Labour Economics című szaklapban látott napvilágot (Kostiuk and Follmann,

1989). Az okok keresésében a kutatók arra jutottak, hogy a férjek és apák, mivel nem csak

önmagukért éreznek felelősséget, jobban hajtanak, nagyobb a motiváltságuk, több értelmét

látják, hogy törekedjenek. Waite professzorasszony szerint érdemes a kérdés praktikus oldalát

nézni: „Persze, egy egyetemi diplomával a zsebben, megnövekednek a kereseti lehetőségek,

de ugyanígy egy támogató és megbízható házastárssal a háttérben is.”

Kevesebb alkohol, több szex

Nem elhanyagolható előny továbbá az sem, hogy férjek és feleségek testileg-lelkileg

egészségesebben és tovább élnek, mint szingli társaik – ami országokon, népeken,

kontinenseken keresztül minden emberi kultúrára érvényes. A már idézett The Case for

Marriage könyvben számos tényezőt felsorolnak ennek indoklásaképpen (Waite and

Gallagher, 2002).

Például a nős férfiak körében kevesebb az alkoholista. A nőtlen férfiak kétszer annyit

isznak, mint nős társaik, és minden negyedik közülük elismeri, hogy problémái vannak az

ivással (negatív viselkedésformákat hoz elő az alkohol), míg a férjek közül csak minden

hetedik van ezzel így. Ellenben minden negyedik házas férfi absztinens (magában nem iszik

alkoholt), míg az agglegények közül csak minden hatodik az. A kutatók szerint a feleség

rendkívül fontos egészségvédő faktor a férj életében, mert a nehéz élethelyzetekben érzelmi

támaszt nyújt a férfinak, amikor az ennek híján esetleg az alkohol után nyúlna. Ugyanezért

van az is, hogy a házasságban élő férfiak körében alacsonyabb az öngyilkosságok aránya (az

egyedülállóak körében kétszer, az elvált férfiak körében háromszor annyi). Mentális

betegségekben is lényegesen kevesebben szenvednek és kétszer akkora esélyük van

boldognak mondani az életüket, mint nem nős társaiknak. Az pedig, hogy a férjek fizikailag is

egészségesebbek és erősebb az immunrendszerük, a lelki tényezőkön túl annak is köszönhető,

hogy a feleségek sokkal egészség-tudatosabbak. Elküldik például férjeiket szűrővizsgálatokra,

rendszeresen mérik a vérnyomásukat, egészségesebb ételeket tesznek az asztalra, ellenzik a

veszélyes viselkedésformákat (zsörtölődés) és így tovább. A házasságban élő férfiak

halálozási rátája 250%-kal, a nőké pedig 50%-kal jobb, mint az átlag. (Ez azt jelenti például,

hogy 10 házasemberből – nemtől függetlenül – aki megélte a 48 éves korát, 9 életben lesz 65

évesen is, míg ugyanerre az egyedülálló férfiak közül csak hatnak, a szingli nők közül pedig

nyolcnak van esélye.)

Lehet, hogy ez így van, mondhatná most erre valaki, de a házasemberek nagy árat fizetnek

ezért: a szexuális életüket, ami az egyedülállók esetében biztosan sokkal gyakoribb és

izgalmasabb. Nos, ezen a területen is jó hírrel tudunk szolgálni a monogámia híveinek: az

USA-ban két nagy országos reprezentatív kutatás (1994-ben és 2002-ben, mindkettő a

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  Mindent szabad, de nem minden használ

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Chicago-i Egyetem kiadványaiban került publikálásra) (The Social Organization of Sexuality

1994, 2002) is azt igazolták, hogy a házasságban élők többször és jobban élvezik a szexet,

mint az egyedülállók. Ez azt jelenti, hogy nem csak több alkalommal bújnak össze, hanem

mind testileg mind érzelmileg nagyobb örömet okoznak nekik az együttlétek. Nyilván a jó

házasságban élőkre mindezz még fokozottabban igaz.

Nem a papír számít

Egy szintén széles körben elterjedt tévhit, hogy azoknak a pároknak, akik házasság előtt

együtt élnek, alkalmuk van „kipróbálni” egymást, idomulni egymás elvárásaihoz, és ettől

tartósabb és boldogabb lesz majd a házasságuk, mint azoké, akik nem éltek ilyen

próbaházasságban.

Nos, ennek pont az ellenkezője igaz. Nagyszámú kutatás bizonyítja, hogy azok, akik már a

boldogító igen előtt együtt élnek, lényegesen kevésbé tartják kielégítőnek a házasságukat és

sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy elváljanak. Az egyik ok erre minden bizonnyal az lehet,

hogy akik képesek várni az együttéléssel, valószínűleg eleve komolyabban gondolják a

házasságot, és ez fordítva is igaz, akik hajlanak a kötetlen együttélésre, valószínűleg eleve

jobban ódzkodnak az elköteleződéstől. Ezen felül azonban az együttélés már önmagában is

olyan rutinokat alakíthat ki, amelyek megnehezítik, hogy az azt követő házasság boldog

lehessen. Ahogy ezt az amerikai "Journal of Marriage and the Family" című lap 2002-ben

megjelent egyik tanulmányában írják: „az együtt élő párok esetében lehetséges, hogy kisebb a

motiváció, hogy a problémamegoldó és egymást támogató képességeiket fejlesszék” (Cohan

and Kleinbaum, 2002). (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azok a párok, akik úgy költöznek

össze, hogy előtte már elhatározták, hogy összeházasodnak, azoknak közel akkora esélyük

van együtt maradni és boldog házasságban élni, mint az egyáltalán nem összeköltözőknek.)

De mi van azokkal, akik össze sem akarnak házasodni, akik azt mondják, nekik nem a

papír számít, ők házasság nélkül is ugyanúgy szeretik egymást? Hogy kik mennyire szeretik

egymást, azt nem lehet megítélni és mérni sem. Bizonyos objektív tényezőknek viszont

nagyon is lehetséges a megítélése. A már többszörösen idézett Waite és Gallagher szerzőpáros

könyvéből (Waite and Gallagher, 2002) például kiderül, hogy a „papír nélkül” együtt élő

párok kevésbé hűségesek egymáshoz. Ennek pedig rengeteg következménye van. A hűséges

pároknak kevésbé kell aggódniuk a nemi betegségek miatt, kevésbé kényszerülnek

féltékenykedni és több kedvük és energiájuk marad a kapcsolatuk építésére érzelmi és

szexuális téren is. Továbbá a „papír nélkül” együtt élők kevésbé kezelik közösen a

pénzügyeiket. Előfordulhatnak nagy anyagi különbségek – az egyik sokat enged(het) meg

magának, a másik keveset – amelyek nem feltétlenül egyenlítődnek ki, hiszen egyiküknek

sincs „jogalapja” arra, hogy beleszóljon, a másik mire költi a pénzét. Egy házasságban ez

nehezen elképzelhető. A házasság nélkül együtt élők kevésbé figyelnek oda egymás egészségi

állapotára – a nők például kevésbé érzik feljogosítva magukat, hogy szót emeljen partnerük

egészségtelen életmódja (alkohol, dohányzás, stb.) ellen. A házasság nélküli együttélésekre

ugyancsak kevésbé jellemző a munkamegosztás, a bizonyos feladatok elvégzésére történő

specializálódás, hiszen mindketten tudatában vannak, hogy a kapcsolat bármikor

következmények nélkül véget érhet, és ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy

területet teljesen kiengedjenek a kezükből. És így tovább, a szerzőpáros szerint

általánosságban elmondható, hogy a házasság nélkül együtt élők körében kisebb a

hajlandóság az egymás melletti elköteleződésre, mint a házastársaknál. És ha az Egyesült

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  Mindent szabad, de nem minden használ

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Államokról beszélünk, akkor a Virginiai Egyetem szociológia professzora, Stephen L. Nock

megállapítása szerint a papír nélkül együtt élők életvitele jobban hasonlít az

egyedülállókéhoz, mint a házasságban élőkéhez. Ez a "A Comparison of Marriages and

Cohabiting Relationships" ("A házasságok és együttélők párkapcsolatainak összehasonlítása")

című cikkben látott napvilágot (Nock, 1995). A „papír” szándékos mellőzésének oka

többnyire az elköteleződés kizárása. Az elköteleződés viszont a házasság egyik lényeges

eleme.

Ellentétben tehát a manapság elterjedt nézettel, a házasságon kívüli együttélés egyáltalán

nem olyan, mint a házasság. És helyesen gondolják azok, akik szerint nem a papírtól fogják

jobban szeretni egymást az emberek, mert a dolog éppen fordítva igaz: akik jobban szeretik

egymást, arról általában papírjuk is szokott lenni. A Waite, Gallagher szerzőpáros amellett

érvel, hogy a házasságokban az állandóság az, ami szociológiai szempontból a legjelentősebb

előnyt jelenti az egyszerű együttélésekhez képest. Ez teszi lehetővé, hogy a feleknek ne

kelljen mindig mindennel foglalkozniuk, hanem specializálódhassanak és kiteljesíthessék

önmagukat azokon a területeken, amelyekben a legjobbak. Így együttműködhetnek, és egyre

teljesebben egészíthetik ki egymást. (Waite and Gallagher, 2002.)

A házassággal kapcsolatos tévhitek sorának ezzel azonban még korábban sincsen vége. Az ez

után következő írásban, ennek a cikknek a folytatásaként, azzal fogunk foglalkozni, hogy mi az

igazság a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, mikor és kinek lehet jó, ha szülő, férj és

feleség inkább elválnak, vajon tényleg befellegzett-e a monogámiának, hiszen annyival tovább

élünk ma, hogy képtelenség egyetlen házasság keretein belül megmaradni és egyáltalán,

boldogabbak-e ma a házasságok, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt.

Irodalomjegyzék

„The Social Organization of Sexuality” (1994), University of Chicago Press.

„The Social Organization of Sexuality” (2002), University of Chicago Press.

Bernard J. (1972): The Future of Marriage. New York Bantam Books.

Cohan L. C., Kleinbaum S. (2002): Toward a Greater Understanding of the Cohabitation

Effect: Premarital Cohabitation and Marital Communication. Journal of Marriage and the

Family 64, 180-192.

Kostiuk P., Follmann D. (1989): Learning curves, personal characteristics and job

performance. Journal of Labour Economics, University of Chicago Press, 129-146.

Nock L. S. (1995): A Comparison of Marriages and Cohabiting Relationships, Journal of

Family Issues magazin.

Waite J. L. (1995): Does Marriage Matter?, University of Chicago Press.

Waite L., Gallagher M. (2002): The Case for Marriage: Why Married People are Happier,

Healthier and Better Off Financially? Crown Publishing Group.

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  A legbiztonságosabb hely

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A tévhitek ellenére a házasság a legbiztonságosabb hely

Tévhitek a házasságról II. rész

Krúdy Tamás

Nők Lapja, Sanoma Média Budapest Zrt.

1037 Budapest, Montevideo u. 9.

tamas.krudy@sanomamedia.hu

Bevezetés

Az előző cikkben (az I. részben) bemutattunk és megcáfoltunk néhány a házassághoz és a

családhoz kapcsolódó téves elképzelést. Ebben a cikkben újabb – tudatosan vagy

öntudatlanul, jó vagy rossz szándékból terjesztett – tévhitek kerülnek terítékre.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2011–2012-ben az egész EU-ra kiterjedő

felmérést készített a nők elleni erőszakról (1). Ennek az eredményét 2014 márciusában

publikálták, amiből az derült ki, hogy európai uniós átlagban a 15 évnél idősebb nők 33%-a

szenved el valamilyen szexuális vagy fizikai bántalmazást az élete során. Az adatokat

országonkénti bontásban szemlélve az derül ki, hogy a legrosszabb a helyzet a skandináv

államokban, ahol a nők közel fele (Dániában 52%, Finnországban 47%, Svédországban 46%,)

lesz fizikai agresszió áldozata, de Hollandia továbbá Nagy Britannia és Franciaország sem

büszkélkedhet a maga 45, illetve 44-44%-kával. Magyarország a maga 28%-os bántalmazási

arányával az EU átlag alatt volt. Összehasonlításképpen az Egyesült Államok statisztikái

inkább a skandináv államokéira hasonlítanak, a tengerentúlon a nők 51,9%-a szenved el

fizikai erőszakot, valamikor az élete során.

Amikor megmutattam ezeket az adatokat egy nőismerősömnek, az teljesen meg volt

döbbenve, mert, mint mondta, ő csak olyan férfiakat ismer – az édesapját, a fivéreit, a férjét, a

barátait – akik mindig a legnagyobb tiszteletben tartották őt és soha nem bántották volna. Azt

hiszem, ezzel a lényegre tapintott rá. Igen, valóban vannak olyan férfiak, akik hajlamosak

bántalmazni nőket, erről mostanában eleget lehet olvasni, hallani. Arról viszont alig esik szó,

hogy olyan férfiak is vannak, akik védelmet jelentenek a nők számára a rájuk leselkedő

erőszakkal szemben. Egy nő és egy gyerek (akár fiú, akár lány) számára a legbiztonságosabb

életterep a házasság és a család. A „családon belüli erőszak” kifejezés azért félrevezető, mert

akik használják, általában nem tesznek különbséget az együttélések különböző típusai között,

és családnak neveznek olyan formációkat is, amelyek a közgondolkodásban (még) nem

számítanak annak. Pedig veszélyeztetettség szempontjából nagyon is számít, hogy ki milyen

együttélés-típusból jön.

Apánál, biztonságban

Arról, hogy a különböző típusú együttélésekben mennyire vannak a gyerekek a

bántalmazás veszélyének kitéve, Magyarországon még nem született kimutatás. Az Egyesült

Államokban viszont már régóta kutatják ezt. Legutóbb a "Fourth National Incidence Study of

Child Abuse and Neglect" (2) ("Negyedik nemzeti kutatás a gyermekbántalmazás és -

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  A legbiztonságosabb hely

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

elhanyagolás előfordulási gyakoriságáról") címmel látott napvilágot az az Amerikai

Kongresszusnak benyújtott jelentés, amely a 2004-2009 között felvett idevonatkozó adatok

kiértékelését tartalmazza. Ebből az derül ki, hogy egy gyerek a legnagyobb biztonságban a

házasságban élő biológiai szüleinél van, a legkevésbé pedig az olyan élettársi kapcsolatokban,

ahol az anya olyan férfival él együtt, akivel nincsenek összeházasodva, és aki nem a gyerek

biológiai apja. Az előbbihez képest az utóbbiban 17-szer akkora esélye van egy gyereknek,

hogy például szexuális erőszak áldozatává váljon. (Magyarországhoz hasonlóan az Egyesült

Államokban is az egyszülős háztartások túlnyomó többségében a nők nevelik a gyereket.) A

fizikai és az érzelmi bántalmazás esélye is akkor a legnagyobb, ha az anya az új barátjával él

együtt, aki nem a gyerek apja, és mint ahogy már említettük akkor a legkisebb, ha a gyerek a

biológiai szüleinél nevelkedik, akik össze vannak házasodva.

Egy az amerikai Pediatrics szaklapban 2005-ben megjelent kutatás (3) szerint pedig az

idegen felnőttel egy fedél alatt élő gyerekek csaknem 50-szer(!) nagyobb eséllyel halnak meg

fizikai bántalmazás következtében, mint biológia szüleikkel együtt élő társaik.

Az 1. ábra ezen Pediatrics szaklapban megjelent kutatás eredményeiből mutat érdekes

adatokat. Ezek szerint például a testi bántalmazás 10,6-szor, a szexuális bántalmazás 17,3-

szor és az érzelmi bántalmazás 8,3-szor gyakoribb, ha a gyerekkel együtt élő szülő élettársi

kapcsolatban él olyannal, aki nem szülője a gyermeknek, mintha házasságban élő biológiai

szülők élnének együtt a gyermekkel.

Kijelenthetjük tehát, hogy a házasság és a biológiai szülők jelenléte egyértelműen és

erősen gyerekvédő faktorok. Bármilyen más típusú együttélésben (nem házasságban élő

biológiai szülők; házasságban élő, de nem biológiai szülők; egyik szülő élettársi kapcsolatban;

1000 gyerekre eső bántalmazottak száma

Testi

bántalmazás

Szexuális

bántalmazás

Érzelmi

bántalmazás

Házasságban élő biológiai szülők

Házasságban élő egyéb szülők

Nem házasságban élő szülők

Egyik szülő élettársi kapcsolatban

Egyik szülő állandó kapcsolat nélkül

Egyik szülő sincs jelen

1. ábra Gyermekbántalmazások gyakorisága az együttélések típusai szerint

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  A legbiztonságosabb hely

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

egyik szülő állandó kapcsolat nélkül; egyik szülő sincs jelen a gyerek életében) jelentősen

nagyobb esélye van a gyereknek arra, hogy erőszak áldozatává váljon, akár fizikai, akár

szexuális, akár érzelmi bántalmazásról legyen szó.

Bár valóban vannak olyan (édes)apák, akik visszaélnek a saját gyermekeik bizalmával és

kiszolgáltatottságával, ám az édesapa erőteljes jelenléte a családban sokkal inkább védelem

még a kívülről jövő erőszakkal szemben is, mint veszélyforrás. A kutatások ugyanis arra az

eredményre jutottak, hogy az intakt családban felnövekvő gyerekek a kívülről, idegenektől

származó erőszakos cselekedetektől is jobban védve vannak.

„A biológia apa jelenléte a gyerek életében az abúzus bármely fajtájának az esélyét

csökkenti”, mondja a Pennsylvania Egyetem pszichológusa, Joseph B. Sheris (Bortner 2012).

Mégpedig azért, mert az apák fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerekek felismerjék,

amikor problémás helyzetbe kerülnek. A szeretetteli apa-gyerek kapcsolat mintául szolgál

más kapcsolatokhoz, az apák felkészíthetik a gyerekeiket a várható veszélyekre, és ha nyílt,

kommunikatív a légkör otthon, akkor a veszélyesnek induló viszonyokat már az elején ki

lehet szűrni. Az a gyerek ugyanis, akivel beszélgetnek a szülei, hamarabb beszámol bármilyen

őt ért inzultusról. „Az apák feladata, hogy tiszta határokat szabjanak és figyelemmel kísérjék

gyermekük tevékenységét”, folytatja Sheris. „Ebbe beletartozik az időkorlát megszabása,

hogy a gyereknek mikorra kell legkésőbb otthon lennie, és annak nyomon követése, hogy

kikkel barátkozik. Egyszóval érdeklődni kell, hogy mit csinál, mi történik vele…. A szülőség

két legfontosabb aspektusa az érzelmi támogatás és a felügyelet.”

Férjnél, biztonságban

Ezek után aligha fog valakit meglepni, hogy az életvitel tekintetében a legnagyobb

biztonságban azok a nők vannak, akik házasságban élnek. 2012-ben jelent meg az Amerikai

Igazságügyi Minisztériumnak az 1993-2010 között végzett kutatása (4), amelyből az derül ki,

hogy a házasságban élő nők válnak a legkevésbé párkapcsolati erőszak áldozatául. Sőt,

ugyanez a csoport az, amelyik a legkevésbé van kitéve bármilyen fajta erőszakos

bűncselekménynek. A tanulmány szerint a soha férjhez nem ment nőknek négyszer akkora az

esélyük arra, hogy fizikai bántalmazás áldozatai legyenek, mint férjezett társaiknak.

A kutatás eredményei alapján a legnagyobb biztonságban a házasságban élő, de

gyermektelen nők vannak, a gyermeket vállalóknak egész enyhén rosszabb a statisztikájuk.

Az egyedül élő nőknek már lényegesen kedvezőtlenebbek az adataik, míg a gyerekkel

egyedül élő nőknek kiugróan a legrosszabb.

Chicago-i Egyetem szociológia professzora, Linda J Waite és az újságíró Maggie

Gallagher a The Case for Marriage: Why Married People Are Happier, Healthier and Better

off Financially (A házas emberek miért boldogabbak, egészségesebbek és jobbmódúak?) című

könyvükben (Waite and Gallagher, 2002) pedig azt az adatot közlik, hogy 1992-93-ban a

nemi erőszakok csupán 5%-át követték el férjek, míg 21%-át volt férjek, élettársak vagy volt

élettársak, és 56%-a írható az ismerősök, barátok vagy rokonok számlájára. Ehhez hasonlóan

az élettársi kapcsolatban élők nagyobb eséllyel vannak kitéve annak is, hogy gyilkosság

áldozatává váljanak, mint házasságban élő társaiknak.

Adósok vagyunk még a magyarázattal, hogy a házasságban élő férjek és apák átlagban

miért kevésbé agresszívak a családtagjaikkal. Az amerikai Igazságügy Minisztérium által

megrendelt tanulmány szerint a házasságban élő férfiak sokkal elkötelezettebbek a

családtagjaik iránt, sokkal figyelmesebbek, mert arra számítanak, hogy a kapcsolatuk hosszú

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  A legbiztonságosabb hely

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

távú lesz. A házasságkötést követően a férfiak hajlamosabbak lecsillapodni, odafigyelőbbé

válni a rokonaik, barátaik és a környezetük igényeire, hűségesebbek lesznek és

elkötelezettebbek a feleségük mellett, amelyek mind olyan tényezők, amelyek csökkentik az

erőszak veszélyét.

Az amerikai Nemzeti Házasság Projekt (5) nemrég kiadott jelentésében David Popenoe és

Barbara Dafoe Whitehead a következőképpen foglalta ezt össze: „A házasság alapvető

társadalmi intézmény. Központi szerepet játszik a gyerekek fejlődésében és nevelésében. Ez

az a „szociális ragasztó”, ami megbízhatóan köti hozzá az apákat a gyerekeikhez. A házasság

hozzájárul férfiak, nők és gyerekek testi, lelki és anyagi jólétéhez…”

Tovább élünk

Szép dolog ez a házasság, mondhatná most valaki, csak kár, hogy ilyen sokan elválnak,

mert ezzel azonnal a magasabb rizikófaktorú csoportokba kerülnek. De hát hogyan

maradhatnának egyben a házasságok, amikor ez az intézmény akkor élte virágkorát, amikor

az emberek még sokkal rövidebb ideig éltek? A házasság nem arra lett kitalálva, hogy az

emberek a megnövekedett átlagéletkor mellett egy életen át együtt éljenek. A monogámiát

nyűgnek érző emberek szájából gyakorta lehet hallani ezt az érvelést, ami azonban amennyire

népszerű, annyira hamis is. A várható élettartam meredek emelkedése ugyanis a

csecsemőhalandóság drámai csökkenésének köszönhető és nem annak, hogy a felnőttek

sokkal tovább élnek. Több évszázaddal ezelőtt valóban rövidebb ideig éltek az emberek, ám

mi a nagyapáinknál és a dédapáinknál csak egy kicsivel élünk tovább. Ugyanakkor mára az

első házasság megkötésének az ideje is kitolódott, úgyhogy az elmúlt fél-egy évszázadban a

válásmentes házasságok élettartama nem sokat változott. Továbbá manapság a válások fele

már az első hét évben bekövetkezik, tehát még azelőtt, hogy bármi komolyabb évfordulót

elértek volna. A várható élettartam-növekedés tehát nem magyarázat a válások nagy számára.

Rossz házasság, jó válás?

A cikk során már beszéltünk arról, hogy a szeretetteli, elfogadó, meleg családi légkör

milyen biztonsági hálót jelent a gyerek körül. De mi van akkor, ha nem ilyen békés a közeg,

ha a családi élet a folyamatos veszekedések színtere, akkor már csak jobb, ha elválnak, már

csak a gyerek érdekében is, nem igaz?

A neves pszichológus, Ranschburg Jenő mondta egyszer, hogy egy rossz házasságnál

valóban jobb egy jó válás, ugyanakkor ő jó válást még nem látott.

Magyar kutatások nincsenek arra, hogy a válással végződött házasságoknak hány százaléka

volt az az erősesen konfliktusos fajta, ami már káros stresszt jelent egy gyerekre nézve. A

gyerek érdeke és vágya ugyanis egyértelműen az, hogy a szülei együtt maradjanak, még némi

konfliktusok és veszekedések árán is. Egy kutatás értelmében (Amato and Booth, 1997)

Amerikában a válások kevesebb, mint 30%-a vet véget erősen konfliktusos házasságnak. Ám

az esetek túlnyomó többségében a válással csak a házasság ér véget, a konfliktus nem, az

ugyanolyan hevesen – ha nem hevesebben – tombol tovább a gyerekelhelyezés, a láthatás, a

tartásdíj, stb. kérdések miatt. A válások csak kis százaléka van valóban a gyerekek hasznára.

(Minden kutatás arról számol be, hogy az intakt családban felnövő gyerekek jobban

teljesítenek az iskolában, kevésbé válnak bűncselekmény elkövetőivé, később kezdik el a

szexuális életüket, szorosabban kötődnek a szüleikhez, jobb általános testi és lelki egészségi

állapotnak örvendenek, kevésbé esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául, kevésbé

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  A legbiztonságosabb hely

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

fenyegeti őket a szegénység veszélye.) Az esetek túlnyomó többségében a válás okaként a

felek a „boldogtalanságot” jelölik meg. Sok ember ugyanis nem veszi tudomásul, hogy egy

rossz házasság is javulhat, ha időt és energiát szánnak rá. Az idő már önmagában is javító

tényező, a permanens boldogtalanság rendkívül ritka. Egy kutatás (Niolon, 2010) arról

számolt be, hogy azoknak a házaspároknak a 86%-a, akik eljutottak a válás elhatározásáig, ám

mégis együtt maradtak, öt éven belül jelentős javulásról számoltak be és jóval boldogabbnak

érezték magukat.

Boldogabb vagyok-e mint a nagyanyám?

A végére maradt az a kérdés, hogy vajon boldogabbak-e a mai házasságok, mint elődeinkéi

voltak. Egy népszerű vélemény szerint ugyanis anyáinkat és nagyanyáinkat a társadalom még

belekényszerítette a házasságba, amiből nem tudtak szabadulni bármilyen boldogtalanok is

voltak. Ma viszont könnyű elválni, szól az érvelés, ezért csak az igazán boldog házasságok

maradnak meg. (Ma Magyarországon a válások 71%-át kezdeményezik a nők, és 29%-át a

férfiak (6).) Ismételten amerikai kutatásokra (Glen, 1996, valamint Rogers és Amato, 1997)

vagyunk kénytelenek hivatkozni, amelyek azt találták, hogy az elmúlt 40-50 évben a nem

válással végződő házasságok boldogságszintje alapvetően nem változott, talán egy kicsit

csökkent. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az elmúlt 3-4 évtizedben jelentősen megnőtt a

családtagokra nehezedő munkahelyi stressz, több lett a konfliktus a házastársak között, akik

viszont kevesebbet beszélgetnek egymással.

A nyugati világban az általános társadalmi környezet egyre kevésbé családbarát, amit csak

megerősítenek a házasságról tudatosan vagy jószándékúlag terjesztett tévhitek. A házasság

olyan minden kultúrában előforduló emberi alapintézmény, ami nem fog eltűnni sosem. Az a

társadalom, amelyik megszűnik házasodni, viszont annál inkább.

Irodalomjegyzék

Amato P. R., Booth A. (1997): A generation at risk: Growing up in era of family upheaval.

Cambridge, MA: Harvard University Press.

Bortner E. P. (2012): Experts: Fathers can help fight sexual abuse, but aren't a cure-all. 17

June 2012, republicanherald.com.

Glenn D. N. (1996): Values, Attitudes, and the State of American Marriage. pp. 15-33 in

David Popenoe, D. Blankenhorn and J. B. Elshtain (eds.) Promises to Keep: Decline and

Renewal of Marriage in America, Lanham, MD: Rowman and Littlefield.

Niolon R. (2010): Review of The Case for Marriage, posted 23 October 2010,

http://www.psychpage.com/family/brwaitgalligher.html

Rogers J. S., Amato R. P. (1997): Is Marital Quality Declining: The Evidence from Two

Generations, Social Forces 75 (1997).

Waite L., Gallagher M. (2002): The Case for Marriage: Why Married People are Happier,

Healthier and Better Off Financially. Crown Publishing Group.

(1) http://fra.europa.eu/en/publication/2014/vaw-survey-main-results

(2) https://www.nis4.org/index.htm

Európai Családtudományi Szemle Krúdy  A legbiztonságosabb hely

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

(3) http://pediatrics.aappublications.org/content/116/5/e687.full

(4) http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/ipv9310.pdf

(5) http://nationalmarriageproject.org/reports/

(6) http://valasinfo.hu/valas/valasok-szama-magyarorszagon-egy-kis-valas-statisztika

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A családi minták és a gazdasági mutatók kapcsolata régen és ma

A Social Trends Institute nemzetközi elemzése

Fordította és ezen összefoglalót készítette Len Adél

lenadel@gmail.com

Bevezetés

Jelen összefoglaló a Social Trends Institute

(Társadalmi Trendek Intézet) által 2011-ben

kiadott „The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility Have to

Do with the Economy?” (Fenntartható népesedés Mi a köze a házasságnak és a

termékenységnek a gazdasághoz?) című nemzetközi kiadvány (Wilcox, 2011) alapján készült.

A kiadvány, mely több neves intézmény

védnöksége alatt látott napvilágot, szemügyre veszi

a házasság, az aktuális globális demográfiai helyzet és a gazdasági mutatók közti

összefüggéseket. Az öt kontinens számos országára kiterjedő, és globális statisztikai adatokra

is támaszkodó tanulmány tényeket sorakoztat fel a családi minták és a gazdasági mutatók

között húzódó szoros kapcsolat igazolására.

A Social Trends Institue egy non-profit nemzetközi kutatóintézet. Barcelonában és New

York-ban van egy-egy központja. Elsősorban olyan szervezeteknek nyújt intézményes és

anyagi támogatást, amelyek sürgető társadalmi kérdéseket elemeznek. Főbb kutatási területei

a család, a bioetika, a kultúra-életstílus és a közösségi-politikai kormányzás. Az e témákban

végzett tanulmányai és vitaanyagai arra hívják fel a figyelmet, hogy itt beavatkozásra van

szükség, és fontos lenne a politikai szereplők elköteleződése a családdal kapcsolatos

társadalmi problémák megoldására.

Az a 2010-ben Barcelonában megtartott szakmai találkozó, amelynek következtetéseit az

Intézet a fent említett kiadványban hozta nyilvánosságra, legfőbb céljául tűzte ki, hogy

mélyrehatóan foglalkozzon a házasságnak és a termékenységnek a gazdasági fejlődésre és a

jóléti állami struktúrák fenntarthatóságára vonatkozó szerepével.

A találkozó következtetéseit összefoglaló kiadvány (Wilcox, 2011) bemutat számos

nemzetközi termékenységi, házasságkötési, válási, együttélési és gyermekéhezési statisztikát,

valamint elemzi ezek gazdasági mutatókkal való összefüggését, és olyan javaslatokkal áll elő,

amelyek javasolhatók a családpolitika és a vállalati politika részéről is. Kiemeli például azt,

hogy a házasságból született és a házasságon alapuló családban felnőtt gyermekeknek

nagyobb esélyük van stabil személyiséggé válniuk - ami egyben nagymértékű gazdasági

előnnyel is jár a társadalom számára - mint a házasságon kívül született gyermekeknek. A

házas férfiak és nők jobban és többet dolgoznak, mint az egyedülállók. A modern gazdaság

fontos szektorai - a háztartási termékek gyártóitól az élelmezésen át a biztosító társaságokig -

Social Trends Institute - http://www.socialtrendsinstitute.org/

National Marriage Project (United States), Institute of Marriage and Family (Canada), Universidad de Los

Andes (Chile), University of Asia and the Pacific (Philippines), Universitat Internacional de Catalunya (Spain),

Universidad de La Sabana (Colombia), Universidad de Piura (Peru).

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

nagyobb jövedelmet érnek el, ha családokkal, házasokkal kötnek üzletet, mint ha ugyanezt

egyedülállókkal tennék.

A kiadvány a következő négy tanulmányt tartalmazza:

Az első tanulmányt W. Bradford Wilcox (a Virginiai Egyetem National Marriage Project

vezetője) és Carlos Cavallé (a Navarrai Egyetem IESE Business School emeritus vezetője)

szerkesztik; címe: Fenntartható népesedés (The Sustainable Demographic Dividend). Ebben

összefoglalják a családi stabilitás és a gazdaság szoros összefüggésének legfontosabb elemeit.

A második tanulmány, "Az üres bölcső tanulmány (The Empty Cradle Report) foglalkozik

a családi struktúrák változásával, valamint ennek társadalmi hatásaival, amelyet az

alábbiakban részletesen fogunk ismertetni.

A harmadik tanulmány Bradfod Wilcox és Kathryn Sharpe (Virginiai Egyetem Darden

School of Business tanárai) nevéhez fűződik és a családi, valamint a fogyasztói típusú

költekezéssel és ennek társadalmi hatásaival foglalkozik. Címe: Házasság és babakocsi

(Marriage and the Baby Carriage).

A kiadvány negyedik, és egyben utolsó, tanulmányának címe „Nemzetközi családi

mutatók” (International Family Indicators). A nemzetközi családi szokásokat, a gyermekek

szokásait, a családi kultúrát és a családi jólét feltételeit elemezi és összehasonlítja az egyes

földrészek és országok vonatkozó adatait is. E rész szerzője Laurie DeRose (a Maryland

Egyetem, Maryland Population Research Center, tanára).

A kiadvány egyes írásai különböző szempontokból ugyan, de párhuzamot vonnak és

összefüggést keresnek a modern gazdaság felívelő és leszálló ágai, valamint az alapvető

családi minták közt, bizonyítva, hogy a hosszú távú gazdasági felemelkedésben fontos

szerepet játszik a házasságon alapuló család és a termékenység értékének megbecsülése.

Hogy miért? Összegezve azért, mert a házasságon alapuló családból származó gyermekek

emberi és társadalmi tőkévé, hatékonyabb, stabilabb, bölcsebb munkaerővé nőnek. Ezért a

szerzők azt a következtetést vonják le, hogy azon társadalmaknak, amelyek a hosszú távú

gazdasági növekedést tűzik ki célul, el kell érniük és meg kell tartaniuk az egy nőre jutó

legalább két gyermek arányt. Az elemzés megoldásokat is javasol, természetesen annak

tudatában, hogy nincs egyetlen tökéletes megoldás, hiszen csak több fontos tényező együttes

hatását figyelembe véve válhat lehetségessé olyan javaslatok kidolgozása, amelyek

megállíthatják és megfordíthatják a családdal kapcsolatos és az egész társadalmat érintő

negatív folyamatokat.. Ilyen tényezők például a kulturális és társadalmi életet befolyásoló

családbarát reklámok, az oktatási és nevelési kampányok, a folyamatos képzés előmozdítása,

egészségügyi programok, a házasság és a felelős szülői magatartás politikai és társadalmi

megbecsülése és támogatása, valamint a házasságon alapuló család példaképül állítása.

"Az üres bölcső tanulmány

A „The Empty Cradle Report" szerzői

: Phillip Longman, Paul Corcuera, Laurie DeRose,

Marga Gonzalvo Cirac Andres Salazar, Claudia Tarud Aravena és Antonio Torralba

Phillip Longman: New America Foundation kutatója, Washington D.C; Paul Corcuera: Universidad de Piura

Családtudományi Intézetének kutatóprofesszora, Peru; Laurie DeRose: PhD, University of Maryland, Maryland

Population Research Center kutató asszisztens professzora; Marga Gonzalvo Cirac: PhD, Universitat

Internacional de Catalunya, Családtudományi Intézetének kutatóprofesszora; Andres Salazar: Universidad de la

Sabana, Családtudományi Intézetének kutatóprofesszora, Kolumbia; Claudia Tarud Aravena: University of the

Andes, Családtudományi Intézetének vezetője, Chile és Antonio Torralba: University of Asia and the Pacific,

fülöp-szigeteki professzor.

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Az üres bülcső tanulmány a 2010-ben Barcelonában tartott szakmai konferencián (Experts

Meeting 2010) elhangzottak alapján készült. A továbbiakban e tanulmány magyar nyelvű

összefoglalására kerül sor.

Ma, talán először a történelemben, nyitott kérdésként állunk szembe a családnak, mint az

emberiség legrégibb intézményének fenntarthatóságával. Gyorsan öregedő társadalmakról és

fogyó népességről olvasunk, beszélünk és magunk is tapasztaljuk, hogy kevés gyermeknek

adatik meg, hogy testvérei szülessenek, vagy, hogy mindkét szülőjével éljen egy családban.

Csaknem minden európai, kelet-ázsiai és a legtöbb amerikai államban - Kanadától a Chilei

Köztársaságig - a születési arány több mint 21%-al csökkent a fajfenntarthatósági szint (2.1

gyerek/nő) alá. Ennek megfelelően a 0 és 14 év közötti gyermekek száma 60,6 millióval

kevesebb a fejlett országokban ma, mint 1965-ben (United Nations, 2011).

Az egy nőre jutó születések száma számos országban egy generáció alatt hat vagy ennél

többről, kettőnél kevesebbre csökkent, még a nem nyugati civilizációjú országokban is, mint

például Libanon, Tunézia, Kuba, Thaiföld, Kína, Taiwan és Dél-Kórea (United Nations,

2011). Ennek ellenére a föld népessége még mindig növekszik, becslések szerint akár a 10

milliárdot is elérheti 90 éven belül (United Nations, 2011). Ez a növekedés azonban minden

eddigitől különböző, ugyanis az idősödő nemzedék számbeli növekedésével állunk szemben.

Az Egyesült Nemzetek legutóbbi adatai szerint (United Nations, 2011) 40 év múlva a

népesség növekedésének 53%-át a 60 év fölöttiek teszik ki, míg csak 7% lesz a 30 év alattiak

számának növekedése.

Az ilyen méretű radikális változások hátterében fontos szerepet játszanak - állítják a

szerzők- a gyermekek felnövekedésének körülményei. Így például nem mindegy, hogy két

vagy egyszülős családban nő-e fel egy gyerek, van-e testvére vagy nincs, milyen a tágabb

családdal való viszonya stb.

Időrendi sorrendben először a válások száma és a házasságon kívül született gyermekek

száma növekedett, majd a házasságok számának csökkenésével csökkent a születések száma

is. Továbbá csökkent a száma a kétszülős (apa, anya) családban felnőtt gyermekeknek is.

Európában, Észak- és Dél-Amerikában a házasságon kívüli születések száma 40%-a az össz-

születések számának. Bár ezen belül nagy az együttélő, de nem házas pároknak a száma, e

családok általánosságban véve sokkal kevésbé stabilak, mint a házasságon alapulók. A nem

házasságon alapuló családokban, illetve az egyszülős családokban a gyermekek sokkal inkább

ki vannak téve az intézményes gyermeknevelésnek, mint a házasságot kötött szülők

gyermekei.

Nézzünk egy Egyesült Államokbeli példát: a gyermekek 41%-a születik házasságon kívül,

ezeknek fele együttélő partnerek gyermekeként, másik fele egyedülálló anyák gyermekeként

(Kennedy, 2008) születik. Egy 2006-os tanulmány szerint (Cavanaugh, 2006) a házas szülők

gyermekeinek 17%-a, az egyedülálló anyák gyermekeinek 53%-a és az együttélő párok

gyermekeinek 63%-a volt már életének első hat évében valamilyen személyiségi instabilitásra

okot adó tapasztalata.

Érdekes az a Svédországi adat (Kennedy, 2010), amely szerint az együttélő párok gyerekei

75%-al nagyobb arányban voltak szüleik szakításának szemtanúi 15 éves koruk előtt, mint

azok a gyerekek, akik házasságban születtek.

Széles irodalma van azoknak a szociológiai felméréseknek, amelyek azt bizonyítják, hogy

az egészséges, házasságon alapuló, stabil családokban felnőtt gyerekek köréből sokkal kisebb

mértékben kerülnek ki bűnözők, depresszióban, függőségben szenvedő felnőttek, mint akkor,

ha a családi háttér kedvezőtlen. Paul Amato szociológus tanulmánya szerint (Amato, 2005;

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Charles, 2007; Marquardt, 2010), ha az Egyesült Államokban a családok stabilitása ma az

1960-as évekbeli szinten lenne, akkor 750 000-rel kevesebb lenne az évismétlő diákok száma,

1,2 millióval lenne kevesebb az éves iskolai elbocsátások száma, 500 000-rel kevesebb lenne

az éves fiatalkorú bűnözési esetek száma, 600 000-rel kevesebb lenne a terápiára szoruló

gyermek és évente 70 000-rel kevesebb lenne az öngyilkosságok száma.

Aggodalomra ad okot nemcsak a gyermekek számának folyamatos csökkenése, hanem a

születő gyermekek családi életének minősége is. A fenntartható családi fejlődés nemcsak

szaporulatot, hanem a következő generáció felelősségteljes felnevelését is jelenti. Ez akkor a

leghatékonyabb, ha a családok házasságokon alapulnak.

Melyek lehetnek - különösen gazdasági szempontból - azok az okok, amelyek miatt a mai

társadalom kevésbé becsüli meg a házasság intézményét, illetve a termékenységet?

Az Üres bölcső tanulmány szerzői szerint az okok közül a legfontosabb az elvárosiasodás.

Amíg 1950-ben a világ lakosságának csak 29%-a élt városi környezetben (United Nations,

2010), addig mára ez az arány több, mint 50%.

Ez a tendencia befolyással van a születésekre. A városlakóknak, függetlenül attól, hogy

szegényebb vagy gazdagabb réteghez tartoznak, a gyermekvállalással járó anyagi teher

kihívást jelent. Ez a falusi környezetben másképpen volt, a gyermekek munkája, a ház körüli

teendők elvégzése, az állatok legeltetése stb. segítséget jelentett a család számára. Ma már a

falusi környezetben termelt táplálék fogyasztását, az öltözködést stb. felváltotta az üzletben

vásárolt termékek fogyasztása, amely nem vonja be a gyermekeket a család anyagi

forrásainak megteremtésébe, viszont nagy anyagi költséget ró a családra. A családfenntartók

munkahelyi instabilitása szintén nagy szerepet játszik a gyermekek vállalásának

visszaszorulásában. Ugyancsak az okok közt sorolják fel a tanulmányi időszak,

diplomaszerzés utáni elhelyezkedési nehézségeket is, amelyek a családalapítás rovására

válnak. Városi környezetben a továbbtanulási kényszer szintén a termékenység hátrányára

írható. A diplomaszerzés a modern társadalmakban elengedhetetlen feltétele az életnek, így

sok fiatal biológiai termékenységének csökkenése már elkezdődik, miközben még nem fejezte

be tanulmányait. Még ha sikerül is a családalapítás a tanulmányi időszak közben, a család

anyagi forrásainak szűkössége ebben az időszakban sok gondot ró a fiatal családokra. Az

irány tehát az, hogy gyermek nélküli családok jönnek létre vagy olyan családok, ahol a

gyermekek száma erősen korlátozott. Az idősödő szülők már nem a gyermekeikre számítanak,

hanem a saját megtakarításaik és nyugdíjaikból kifizetett, de tulajdonképpen a munkaképes

generáció által fenntartott otthonokra.

A kultúra szerepe

A jó és kényelmes élet, mint életcél, a vallási szokások és az egyházi tanítások figyelembe

nem vétele szintén a gyermekvállalás rovására vált. Nyugat-Európában, valamint a Skandináv

államokban az individualizmus már az 1960-as évektől kezdődően jelentős teret nyert. Ezzel

egyidőben a válás, a fogamzásgátlás, a szexualitás megítélése erős változáson ment keresztül,

ez persze a házasságok számának csökkenésével és a gyermekvállalás súlyos visszaesésével

járt együtt. Eric Kaufman kutatása szerint (Kaufman, 2010) Franciaországban például 0,5-tel

nagyobb gyerekszám jut a vallásukat gyakorló fehér nőkre, mint a nem vallásosakra.

Spanyolországban a gyakorló katolikusoknak nemcsak több gyerekük van, de házasságot is

kötnek, stabilabb a családjaik anyagi helyzete és a gyermekek nevelése, taníttatása is

biztosabb. A szerzők által elvégzett Afrikára, Óceániára, Amerikára, Európára és Közel-

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Keletre kiterjedő kutatásoknak hasonló eredményük volt, átlagosan a vallásos nőkre 0,5-tel

több gyermek jut, mint a vallást nem gyakorlókra.

Egy másik, nagymértékű befolyással bíró tényező a televízió és a média egyéb eszközei. A

világ még legeldugottabb részében is, ahová a televízió beférkőzik, a termékenység azonnal

lecsökken. Ebben része van a modern női ideálnak, amely a médián keresztül éri el a nőket. A

televízió manipulatív szerepe független, hatalommal, gazdagsággal rendelkező nőiséget

hirdet, ahol az anyaság csak sokadrendű kérdéssé degradálódik. Szerepe van ebben úgy a

latin-amerikai sorozatfilmeknek, mint a hollywoodi és európai szabadságot, de leginkább

kényelmet és az úgynevezett magas színvonalú életmódot bemutató műsoroknak.

A nemzetközi demográfiai mutatók gazdasági következményei

Nem nehéz belátni, hogy a mai gazdag társadalmak esetében a világ népességének

növekedése gazdasági növekedéssel járt. A nagyobb lélekszám nagyobb munkaerőt, a piacnak

pedig nagyobb fogyasztást jelentett. A népesedés a fejlesztések és a találmányok

növekedésének is kedvezett: szükség volt hatékonyabb élelmezési és energiaforrásokat érintő

technológiák kifejlesztésére. A nagy demográfiai robbanás lelassulásával azonban az aktív

munkaerőszám csökkent. 1990 és 2010 között a 15-64 éves korosztály létszáma az előző

népességnövekedés következtében 40%-kal nőtt, de ma már biztosak lehetünk abban, hogy ez

a magas növekedési ráta nem fog egyszer sem megismétlődni az elkövetkező évtizedekben.

Sőt, Európában és Kelet-Ázsiában a munkaképes lakosság száma csökkenni fog. Még ha

Európa a következő két évtizedben 20 millió emigránst fogad is be, akkor is a nyugat-európai

munkaképes lakosság száma 4%-kal csökken majd. Ezzel párhuzamosan a 65 év feletti

népesség 40%-al nőni fog (Eberstadt, 2011). A nők foglalkoztatottságának növelése kevesebb

gyermek vállalását és a nyugdíjas korú népesség növelését eredményezi. A nyugdíjkorhatár

felemelése valamelyest enyhíthetné a problémát, azonban a következő évtizedek ’60-as

generációja közel sem lesz olyan munkabíró, mint a mai. Ennek oka a mai, fiatal és

középkorú népesség - azaz a következő évtizedek idősebb generációja - átlagos egészségi

állapotának, különösen az elhízás és számos krónikus betegség miatt bekövetkezett, romlása.

Ezek az egészségtelen életmód és az egészségtelen élelmezés következményei.

Egyes ázsiai országokban, mint például Kína, a termékenység korlátozásának első szakasza

olyan következményekkel járt, amely magával hozta a gazdasági jólét felé való haladást; de

ennek az árát később meg kellett fizetni. Csökkent ugyanis az eltartottak száma, de ez csak

rövid ideig volt így, hamarosan számolni kellett a munkaképes népesség számának

csökkenésével is. Ez történt Japánban is 1960 és 1990 között és Kína is erre az útra fog lépni a

következő 40 évben. Kínában már a 4-2-1 társadalomról beszélnek, ahol egy gyermeknek két

szülőről és négy nagyszülőről kell gondoskodnia.

A házasságkötések számának csökkenése szintén rontja a munkaerő minőségét, amelynek

megint csak negatív hatása van a gazdaságra.

A jólét lehetősége egy elöregedett társadalomban

Amíg a népesedés növekedőben van, addig nem okoz problémát az idős generációra való

kellő gazdasági ráfordítás. Azonban, ha a népesedés stagnál vagy csökken, miközben az

idősek száma nő, akkor a munkabíró népesség nem lesz képes ennek a ráfordításnak a

megteremtésére. Sok európai államban már megtörtént a nyugdíjak mértékének drasztikus

szabályozása, az Egyesült Államok is hasonló intézkedések elébe néz.

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Megfelelő családpolitika egy öregedő társadalomban

Az Üres bölcső tanulmány szerzői az alábbi tíz javaslattal állnak elő:

1. Családi vállalkozások támogatása

Amíg az 1980-as évekig a családi gazdálkodások és vállalatok fontos helyet töltöttek be a

nemzeti gazdaságokban, ma szinte nem is számolhatunk be növekedésről ezen a téren. Sőt, a

családi vállalkozások helyét a hatalmas ipari és kereskedelmi cégek vették át; például

gyakorlatilag eltűntek a halászok és a pékek. Szükség van tehát olyan, a szupermarketeket

korlátozó intézkedésekre, amelyek megállíthatják a piac egyes szektorainak a

monopolizálódását és helyet teremtenek a családi vállalkozásoknak, amelyek a családok

anyagi stabilitását teremthetik meg. Jó kezdet lehetne például a családi vállalkozások

adóterheinek csökkentése.

2. A fiatal párok anyagi stabilitásának növelése

A fiatal párok, akik családalapításon gondolkodnak, ma nagyobb kockázatvállalással

néznek szembe, mint szüleik. Európában sok fiatal felnőtt azon találja magát, hogy egyik

rövidtávú állásszerződést a másik után írja alá, amely nem elégséges feltétel egy család

eltartásához. Ugyanakkor e munkaszerződések versengő légköre és a nagyváros, szó szerint

nem ad teret a gyermekeknek. Úgy tűnik, ez a tendencia saját magától nem fog megváltozni,

ezért közbe kell lépni, és biztosítani kell a fiatalok munkaképessége és terhelhetősége szerinti

egészséges életmód lehetőségét. Ezenkívül fel kell venni a harcot a munkanélküliséggel és

stabil munkahelyek kialakítását kell szorgalmazni. Vagyis hadat kell üzenni a globalizált

munkaerőpiacnak, az offshore munkaadóknak és a családokra nézve előnytelen kereskedelmi

megállapodásoknak.

3. A magas képzettség és a családalapítás közötti feszültség enyhítése

Egy nő képzettsége előrevetíti leendő gyermekeinek számát. Amerikában egy 40-44 év

közötti képzett nőre 1,6, míg az érettségivel nem rendelkezőkre 2,4 gyermek jut. 21,5%-a a

magasan képzett nőknek gyermektelen marad, míg a nem érettségizettek körében ez csak

15%. E számok mutatják az egyéni prioritásokat. Ugyanakkor azt is jelzik, hogy nagy

nehézségekkel kell szembenézniük azoknak a fiataloknak, akik gyereket szeretnének vállalni

tanulmányaik mellett. Az a nő például, aki gyermekvállalás céljából 20 évesen meg akarja

szakítani tanulmányait és 30 évesen szeretné azt folytatni, a mai tanulmányi rendszerben nagy

hátrányra tesz szert ez idő alatt. Ezért a felsőoktatási intézményeknek, valamint a

munkaadóknak jelentős szerepük lehet abban, hogy megváltoztassák a diszkrimináció ilyen

mintáit.

4. Élhető, családbarát közösségek kialakítása

Világszerte a drága háztartások kialakítása összefüggésben van az alacsony

gyermekszületési rátával. Ez főképpen Japánban, Dél-Koreában, Európában és a tengerparti

Kínában van így. Az Egyesült Államokban viszonylag megfizethető a háztartás, a közoktatás

színvonalának csökkenése viszont arra készteti a családokat, hogy gazdagabb kerületekbe

költözzenek, vagy sok pénzt költsenek gyermekeik otthoni magántaníttatására. Ez a

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

gyermekek számának korlátozásához vezet. A külvárosokat és kisebb falvakat tehát ismét

családbaráttá kell tenni, hogy elkerülhető legyen a költözködés, a hosszú utazással járó

taníttatás, vagy a magántaníttatás szükségessége. Ezt persze kijelenteni sokkal könnyebb, mint

megvalósítani. Mégis létszükséglet ilyen, a család szükségleteit figyelembe vevő, reformok

véghezvitele.

5. A nők munka-család ideáljának megbecsülése

Az anyaság-karrier mérlegelésében a nők nagyobb százalékban voksolnak az anyaság,

mint a karrier mellett. Az Egyesült Államokban a házasságot kötött nők 1/5-e akar teljes

munkaidőben dolgozni, fele részmunkaidős munkát szeretne és 1/3-a szeretne otthon maradni

a gyermeknevelés időszakában. Általában a fejlett országok körében a nők 20%-a részesíti

előnyben a családközpontú életet, 60%-a a gyermeknevelést és a karriert kombinálná, és csak

20%-a teszi első helyre a karriert. Sajnos a kormányok családpolitikája legtöbbször figyelmen

kívül hagyja a nők preferenciáinak ezen eloszlását. Legtöbbször súlyponteltolódás van a

dolgozó anyák javára és nem kapnak figyelmet, az idejüket gyermekeik nevelésének szentelő

anyák. A születések számának növekedését elérni akaró politika viszont addig nem lesz

hatékony, amíg a karriert preferáló nőket továbbra is előnyben részesíti. Catherine Hakim

(Hakim, 2010) szociológus kutatása szerint mindehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a két-

kereső típusú családokban érvényesül a legkevésbé a női és férfi életstílus különbözőségének

elismerése.

6. A házasság és a felelős szülői mivolt támogatása

Vannak határai annak, amit egy kormány a házasság intézményének előrelendítésében

tenni tud. Azonban mindenképpen figyelnie kell arra, hogy ne büntesse a házasokat: vagyis

támogassa azon kezdeményezéseket, amelyek a köznevelésben a házasság előnyeit és az

egyszülős család hátrányait tanítják. Ez nem kevésbé feladata egy kormánynak, mint az, hogy

reklámozza a dohányzás hátrányait vagy a gyermekülés előnyeit. Ugyanis jó néhány törvény

akaratlanul is hátrányos helyzetbe juttatja a családot. A kormányoknak oda kellene figyelniük

a család, a droghasználat, a dohányzás, a szexuális magatartás témakörében finanszírozott

ismeretterjesztő vagy reklámkampányok hatékonyságára. Az ilyen, magas színvonalú

akcióknak bizonyítottan pozitív hatásuk van, azonban a befektetett ráfordítás sokszor csak

szerényen vagy középszerűen térül meg a nem szakszerű tervezés és megvalósítás miatt.

Ugyanakkor például a házasságon kívül született gyermekekre fordítandó szociális juttatások

sokkal többe kerülnek az államnak és a társadalomnak, mint azon intézkedések, amelyekkel

ezek számát csökkenteni lehetne. Támogatni kellene ugyanakkor a hatékony és előremutató

vitákat ezekben a kérdéskörökben.

7. A takarékosság ösztönzése

A fejlett és egyre inkább a fejlődő országokban is, a fiatal felnőttek soha nem tapasztalt

mértékben adósodtak el. A diákhitelnek köszönhetően egy felsőoktatási intézmény diákja az

Amerikai Egyesült Államokban 2009-ben 24 ezer dollárral tartozott, amely 6%-os növekedést

jelent 2003-hoz viszonyítva (Project on Student Debt 2010). Ehhez hozzáadódnak a fiatal

házasok hitelkártya tartozásai. Ez pedig természetes korlátja a termékenységnek.

Jobb fogyasztói - finanszírozási - biztosítási törvényeket kellene hozni, korlátozni az

uzsorás kölcsönöket, átlátható, egyszerű, tervezhető pénzintézeti szabályozással előmozdítani

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

a takarékossági erkölcsöt, amely mára nemcsak új generációs szükséglet, hanem az egészség

megőrzéséhez és a termékenységhez is hozzájárul.

8. A jóléti állam finanszírozásának az öregedő társadalomhoz történő igazítása

A modern társadalmakban a családok, a szülők csak ritkán kapnak azért juttatást, hogy

felnevelik a következő generációt. Ezért például az olyan családpolitika, amely az adó

mértékét a gyermekek számával arányosan csökkenti, nagymértékben segítené a

gyermekvállalást.

9. A kultúra megtisztítása

A televízió és más globális média-eszközök, ahogyan ezt látjuk, nagy szerepet töltenek be

a születések, illetve a házasságkötések számának befolyásolásában. A hollywoodi érzelgős

filmektől a szexualitást népszerűsítőkig, az agressziót propagáló internetjátékoktól az

internetes pornográfiáig sok minden, ami a családi élet ellen dolgozik, elérhető távolságba

került a fiatalok számára. Bizonyos mértékben elvárható, hogy ezek a kulturális torzulások

saját magukat javítsák ki, de ehhez azoknak is hozzá kellene járulniuk, akik kezükben tartják

a kultúra fölötti hatalmat, mert erős családok nélkül nem garantált a jövő.

10. A vallás, mint életet védő erő, szerepének tiszteletben tartása

Európában, Amerikában, Izraelben és Közel-Keleten erős összefüggés fedezhető fel az

ortodox kereszténységhez, az iszlámhoz vagy a zsidó valláshoz való csatlakozás és a nagy,

stabil családok száma között. Ennek elismeréseképpen a kormányoknak nem üldözniük,

hanem támogatniuk kellene a vallási nézőpontok kifejezésének lehetőségét, amely elősegítené

a hagyományos, vallásos nagy családok létrejöttét. A vallás és a hit reményt hordoz és remény

nélkül nincs jövő.

Következtetés

A szerzők állítása szerint e tíz javaslat egyike sem tökéletes a XXI. századi demográfiai

problémák teljes megoldásra; mégis olyan filozófiai megközelítést adnak, amely

elengedhetetlen az ép, egészséges, gazdaságilag is stabil családok szerepének felismerésében

és az emberi, szociális, gazdasági fenntarthatóság megteremtésében a mára már sajnálatos

módon elöregedőben lévő társadalmakban.

Irodalomjegyzék

Amato P. R. (2005) The Impact of Family Formation Change on the Cognitive, Social, and

Emotional Well-being of the Next Generation. Future of Children 15, 75–96.

Cavanaugh S. E. and Huston A. C. (2006) Family Instability and Children’s Early Problem

Behavior. Social Forces 85, 551–581.

Charles C., Roscigno V. and Torres K. (2007) Racial Inequality and College Attendance: The

Mediating Role of Parental Investments. Social Science Research 36, 329–352.

Európai Családtudományi Szemle STI  Családalapítási szokások és a gazdaság

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Hakim C. (2010) What Do Women Really Want? Designing Family Policies for All Women.

Presented at Social Trends Institute experts meeting, “Whither the Child?” Barcelona,

Spain, March 2010).

Kaufman E. (2010) Sacralization by Stealth? The Religious Consequences of Low Fertility in

Europe. Presented at Social Trends Institute experts meeting, “Whither the Child?”

Barcelona, Spain, March 2010.

Kennedy S. and Bumpass L. (2008) Cohabitation and Children’s Living Arrangements: New

Estimates from the United States. Demographic Research 19, 1663–1692.

Kennedy S. and Thomson E. (2010) Children’s Experiences of Family Disruption in Sweden:

Differentials by Parent Education Over Three Decades. Demographic Research 23, 479–

508.

Marquardt E. (2010) Gift or Commodity: How Ought We to Think About Children?

Presented at Social Trends Institute experts meeting, “Whither the Child?” Barcelona,

Spain, March 2010.

Project on Student Debt 2010: Student Debt and the Class of 2009. Oakland, CA: Project on

Student Debt, 2010: http://projectonstudentdebt.org/files/pub/classof2009.pdf.

United Nations (2010): Population Division of the Department of Economic and Social

Affairs of the United Nations Secretariat, World Population Prospects: The 2008 Revision

and World Urbanization Prospects. The 2009 Revision (New York: United Nations, 2010).

United Nations (2011): Population Division of the Department of Economic and Social

Affairs of the United Nations Secretariat, World Population Prospects: The 2010 Revision

(New York: United Nations, 2011).

Wilcox B. W. (ed) (2011) The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and

Fertility Have to Do with the Economy? New York, 2011,

http://sustaindemographicdividend.org/.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A párkapcsolatok sikerességének és sikertelenségének okai a 2009-es

„Családi kapcsolatok” országos vizsgálat alapján

Tárkányi Ákos

koinoni@freestart.hu

Bevezetés

2009-ben készült egy országosan reprezentatív szociológiai felmérés, amely fiatalok és

középkorúak körében vizsgálta a párkapcsolatok alakulását és az arra ható tényezőket. E

„Családi kapcsolatok” című felmérés adatainak felhasználásával tisztább képet kaphatunk a

fiatalok és középkorúak párkapcsolati trendjeinek és a párkapcsolatok minőségét, tartósságát

befolyásoló tényezőknek az alakulásáról. A felmérés a Tudomány a Családért Egyesület

megbízásából az NKTH INNOTARS OMFB-00701/2009 számú pályázati projekt keretében

készült „Családi kapcsolatok” címmel, a minta 1493 fős volt.

E folyóirat előző számában e munka első része már publikálásra került: Tárkányi Ákos

(2014): Élettársi kapcsolatban élés, intim párkapcsolat és házasság Magyarországon a 2009-es

„Családi kapcsolatok” országos vizsgálat alapján, Európai Családtudományi Szemle I.

évfolyam, 2014, 1, 54-88.

Az előző tanulmány ismertette a makrostatisztikai adatokat a szakirodalomban szereplő

főbb szociológiai és demográfiai kutatási eredményekkel összehasonlítva, valamint a felmérés

adatai alapján egy átfogó, tényfeltáró leírás készült az ifjúság, illetve a párok, párkapcsolatok

és házasságok helyzetéről, valamint sajátosságairól Magyarországon 2009-ben.

A jelen tanulmányban egy elméleti modell készült, amely a tapasztalt trendek okait és

következményeit vizsgálja hipotézisek során át. A modell hipotézisei tesztelésének

eredményei rávilágítanak a párkapcsolatok működésének és sikerességének vagy

sikertelenségének tényezőire.

A párkapcsolatok működése háttértényezőinek modellje

A párkapcsolatok stabilitásának és a velük való elégedettségnek a háttértényezőit illetően

felállítottam egy magyarázó modellt. Ebben ok-okozati összefüggéseket feltételezek. A

„populáris kultúra hatása” az a tényező, amely a kiindulópontot jelenti. Ez alatt olyan,

korunkban különösen jellemzővé vált értékeket értek első sorban, mint a felfokozott

függetlenségigény és az élmények, élvezetek keresése. A szexualitás szabados megélése, a

promiszkuitás is nagyrészt ezeket fejezi ki a felfogásom szerint. Ugyanakkor a

szenvedélybetegségek terjedésének is kedvező háttere lehet egy ilyen kulturális miliő. Főként

a tizenévesek, de bizonyos fokig a huszonévesek vagy ennél idősebbek között is a populáris

kultúra egyik fontos közvetítő tényezője lehet a kortárscsoport hatása.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A populáris kultúrának, mint a párkapcsolatok működését befolyásoló tényezők

kiindulópontjának választása mellett szól néhány főbb magyarázó elmélet korunk demográfiai

változásaival kapcsolatban. Andorka (1987) ismerteti Roussel (1980) elméletét a házasság és

család történelmi változásairól, mely az erkölcs és mentalitás változását is hangsúlyozza a

strukturális tényezők

mellett. Roussel elméletében négyféle házasságmodell szerepel, melyek

egymás után válnak jellemzővé. Eleinte a hagyományos házasság a jellemző, amelyet

leginkább a parasztcsalád gazdasági érdekei tartanak össze és óvnak meg a válástól. A

második típus a szövetség jellegű, a harmadik típus az „összeolvadás” jellegű házasság.

Ezekben egyre erősödő szerepet játszanak az egyéni érzelmek, de a szövetség jellegűnél még,

a hagyományoshoz hasonlóan, hangsúlyos az életre szóló jelleg, az „összeolvadás” típusúnál

már nem (ez tehát jellemzően csak addig tart, ameddig a szerelem). Végül a negyedik típus a

társulásházasság. A hagyományos típustól a társulásházasság típus felé haladva az állam

egyre több funkciót (szociális biztonság, oktatás, idősek gondozása) átvesz a családtól. A

társulásházasság típusnál az együttélés kizárólagos célja már csak a felek pillanatnyi érzelmi

és szórakozási igényeinek kielégítése. Mivel a rövid távú igények gyorsan változnak, e

kapcsolatok igen bomlékonyak. Ezért praktikusabb jogilag nem kötni házasságot, hiszen így a

nagy valószínűséggel előre látható válás is könnyebb. A gyermek is, amennyiben van,

kizárólag a szülők örömigényének kielégítésére szolgál, léte természetesen nem akadálya a

válásnak.

Lesthaeghe (1995) szerint a házasságkötések tapasztalható halogatását az magyarázza,

hogy korunkban az emberek egyre többet várnak a párkapcsolattól, „jól meg akarják kérni a

maguk árát”, ezért tovább válogatnak és kritikusabbak a partnereikkel szemben. Az élettársi

kapcsolat így két hasznossági függvény összehangolási fázisaként is felfogható. Szerinte az

élettársi kapcsolatban élés és a válás az individualizálódás és a szekularizáció kifejeződései.

Feltételezi, hogy kulturális és ideológiai hullámok okozták a házasodási magatartás

változásait a XX. században a fejlett világ országaiban

A kulturális tényezők jelentős részben a média hatását és az általa közvetített értékeket

jelentik. A média igen jelentős mértékben befolyásolhatja az emberek eszményeit, felfogását

és magatartását, demográfiai kérdésekben is. Erre egy példa (Lester, 2008), hogy „egy

mexikói „szappanopera”

egyik szereplője elment az oktatási irodába és meg akart tanulni írni

és olvasni. Amikor ezt sugározták, másnap negyedmillió ember jelent meg Mexikó város

oktatási irodáiban. Összesen 840 ezer ember jelentkezett írás-olvasás tanfolyamra a sorozat

megtekintése után. Sabido, a mexikói országos tévéhálózat alelnöke foglalkozott a

A kulturális tényezők és a strukturális tényezők összekapcsolására példa Leasure elmélete. Leasure (1982.) az

1800 és 1860 közötti amerikai termékenységcsökkenés területi különbségeiről mutatta ki, hogy azok mértéke

erősebb kapcsolatban állt a kevésbé hagyományőrző vallásfelekezetek arányával az adott területen, mint az

iparosodottsággal, az iskolai végzettség emelkedésével és a földhiánnyal. A termékenységcsökkenés mértéke

ezek szerint azért azonos egyes fejlettségi tényezők eltérő szintjei esetén különböző országokban, mert az

individualizáció és szekularizáció a közvetítő tényezők, ezek pedig csak viszonylag lazán kapcsolódnak mind a

termékenységcsökkenéshez, mind a gazdasági és társadalmi fejlettséghez, bár szorosabban, mint azok

egymáshoz.

Lesthaeghe (1982, 1983) szerint nem a mezőgazdasági népesség csökkenése, a városiasodás vagy az iskolai

végzettség emelkedése voltak a legfontosabb tényezők már az első demográfiai átmenet hátterében sem, hanem

az individualizálódás és a szekularizáció. Ezek hatására nemcsak a gyermekszám csökken, hanem gyakoribbá

válik a válás, az élettársi kapcsolatban élés, az öngyilkosság és nő a baloldali pártokra adott szavazatok aránya.

Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy a házas termékenység korai csökkenése erős korrelációt mutatott a

templomba járók és a baloldali pártokra leadott szavazatok arányával (Andorka, 1987).

Ez a műfaj a populáris kultúra egyik fontos része.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

fogamzásgátlással az „Acompáneme” (Gyere velem) című „szappanoperájában”. Egy évtized

alatt ez a televíziós sorozat segített Mexikóban 34 %-os születésszám-csökkenést elérni.

Más csoportok gyorsan átvették ezt a megközelítést. A William Ryerson vezette amerikai

Népesedés Média Központ (PMC) már 15 országban kezdeményezett és számos országban

tervez projekteket. Említésre méltó a PMC etiópiai munkája az utóbbi években. Amharicban

és Oromiffában sugárzott rádiójáték sorozatuk a reproduktív egészség és a nemek

egyenlősége kérdéseit feszegette, mint pl. a HIV/AIDS, a családtervezés és a lányok

taníttatása. Két évvel az adás 2002-es elindítása után egy felmérés azt mutatta, hogy a 48

etiópiai központ új, reproduktív egészségügyi szolgáltatást kereső klienseinek 63 %-a a PMC

valamelyik rádiójátékára hallgatott. Amhara tartományban a műsor hatására a férjezett

asszonyok közt 55 %-kal nőtt a védekezők száma. … Az egy nőre eső gyermekszülés 5,4-ről

4,3-ra csökkent. 157 %-kal növekedett a fogamzásgátlók iránti kereslet.”

Nemcsak a harmadik világban és nemcsak a fogamzásgátlással kapcsolatban érvényesülhet

a média, illetve a populáris kultúra hatása a demográfiai eszmények, magatartás terén. Többen

hangsúlyozzák (Van de Kaa, 1987, Roussel, 1989, Sobotka, 2003, Thornton, 2007, 2009a, b)

az értékek változását, és ennek a fontosságát a második demográfiai átmenet folyamatában.

Ez teszi lehetővé vagy segíti elő a demográfiai magatartás változását – például élettársi

kapcsolatban élés, házasságon kívül szülés elterjedését – a fejlett európai országok után a volt

szocialista országokban is. Csehországban a ’90-es évek igen jelentős demográfiai

változásainak okaként kutatók jelentős kulturális változásokat is feltételeztek (Sobotka, 2003).

Ezek közül említésre méltó, hogy Csehországban közvélemény-kutatási eredmények szerint

jóval elfogadottabbá vált az élettársi kapcsolatban élés és az akaratlagos gyermektelenség is a

’90-es években, mint korábban. Ennek a hátterében állhat a média sokszínűbbé válása, a

nyugati kulturális és morális hatások intenzívebb közvetítése. Ezt mutathatja például, hogy

Csehországban az újságok, folyóiratok száma 1989–92-ben 772-ről 2983-ra nőtt.

Csehországhoz hasonlóan Magyarországon is jellemző volt a média sokszínűbbé és a nyugati

hatásokra nyitottabbá válása a ’90-es évek elejétől. Így nálunk is feltételezhető a média és a

jelentős részben általa alakított populáris kultúra szerepe az utóbbi két évtized demográfiai

változásainak hátterében.

Az alkalmi nemi kapcsolatok vagy labilis jellegű párkapcsolatok gyakran a bizalom és a

biztonságérzet hiányával járhatnak, ennek pedig negatív hatása lehet a mentális egészségre. A

párkapcsolatok felbomlása pszichés sérüléseket okozhat. A labilis jellegű kapcsolatok nem

jelentik gyermek foganása esetén a gyermekvállalás biztonságos hátterét, ezért növelhetik az

abortuszok arányát (Tárkányi, 2000). A nemi betegségek terjedésének is növekszik a

kockázata zavaros kapcsolatok, viszonyok esetén.

A párkapcsolatok megszakadása, a nemi betegségek, az abortusz, és a

szenvedélybetegségek következményei között is lehet depresszió és szorongás. Ez utóbbiak

pedig a még fennálló párkapcsolatok felbomlásának valószínűségét is növelik.

E koncepció feltevéseit számos, a szakirodalomban szereplő kutatási eredmény is

alátámasztja. A benne szereplő főbb feltevéseket 9 hipotézisben fogalmaztam meg (melyek

közül a másodikat célszerűnek látszott két részre bontani). Ezeket teszteltem a felmérés

kérdéseire kapott válaszok elemzésével.

A magyarázó modellt grafikusan is ábrázoltam. Majd sorra vettem az egyes, a modellben

szereplő összefüggésekhez kapcsolható feltevéseket, és ezeket fogalmaztam meg

hipotézisként. Végül sorra leírtam, hogy egy-egy hipotézis mennyire igazolódott be a tesztelés

során, melynek eszköze kereszttáblás elemzés volt.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

1. ábra A feltételezett, tesztelt, majd elemzett modell a párkapcsolatokkal kapcsolatos

alapvető ok-okozati összefüggések leírására

szenvedélybetegségek, függőségek

(bulimia; játékszenvedély; hűtlenség,

promiszkuitás; alkohol; drog; dohányzás)

hedonista mentalitás

kapcsolat megromlása

válás, élettársi kapcsolat

fölbomlása

csonka család, gyermekeket

egyedül nevelő szülő

depresszió,

szorongás

nemi betegség,

abortusz

házasság előtti

nemi élet

élettársi kapcsolatban élés,

házasságon kívül szülés

felfokozott függetlenségigény

rossz családi

háttér

kortárscsoport

hatása

populáris

kultúra

hatása

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A modellt az 1. ábra mutatja be. Két tényező közötti feltételezett ok-okozati kapcsolatot

nyilak érzékeltetik. Természetesen elképzelhető, hogy a kapcsolat, amennyiben megvan,

fordított irányban is működhet egyes esetekben. Például az egyik hipotetikus feltevés szerint a

hedonista mentalitás vezethet szenvedélybetegség kialakulásához. Azonban amennyiben

ilyesmi (például játékszenvedély) kialakult, az visszahatva tovább erősítheti a hedonista

mentalitást. Ugyancsak lehetséges, hogy két tényező, amelyek között a modell kapcsolatot

feltételez fel, nem azért függ össze, mert tényleg az előbbi az utóbbi oka, hanem mert egy

közös oka van mindkettőnek. Például nemcsak a depresszió lehet oka a párkapcsolat

megromlásának, hanem a munkanélküliség oka lehet mind a depressziónak, mind pedig a

párkapcsolat megromlásának.

A modellben szereplő nyilak egyrészt tehát nem azt jelentik, hogy kizárható az ellenkező

irányú kapcsolat, hanem csak azt, hogy ilyen irányú kapcsolatot keresünk, és amennyiben ezt

találtuk, akkor mérlegelni kell, hogy mennyiben reális feltételezni az ellenkező irányú

összefüggést. Azt például reális feltételezni, hogy a kapcsolat megromlása vezetett a váláshoz,

az viszont nem vehető számításba, hogy az utóbb bekövetkező válás vezetett a kapcsolat

korábbi megromlásához. Másrészt minden egyes összefüggésnél mérlegelni kell azt is, hogy

közös ok vagy okok mennyire vehetők számításba. Ilyen lehetséges magyarázó háttértényezők

– például életkor vagy iskolai végzettség – számításba vételét számos helyen ki is fejtettem az

egyes hipotézisek vizsgálata eredményeinek leírásánál.

A modell tehát bemutatja ok-okozati összefüggéseknek egy feltételezett, lehetséges

rendszerét, mechanizmusát. Ugyanakkor, még ha a benne szereplő hipotetikus

összefüggéseket (vagy azok egy részét) ki is lehet mutatni, az nem jelenti azt, hogy a modell

kielégítően, teljes mértékben mindent megmagyarázna a párkapcsolatok alakulását, jó vagy

rossz működését, illetve a demográfiai jelenségeket (házasodást, válást) illetően. Nem ilyen

igénnyel vagy várakozással készült, hanem csak a tapasztalt jelenségek egyfajta lehetséges,

részleges magyarázataként. Bizonyos összefüggések és magyarázó tényezők megtalálása

segíthet a demográfiai jelenségekhez vezető folyamatok feltárásában és azok lehetséges

pozitív befolyásolása lehetőségeinek a megtalálásában.

A modell hipotézisei

1. A média hatása, az internet hatása és a kortárscsoport hatása döntően illetve

a legtöbbször az ultraindividualizmus – hedonista mentalitás, felfokozott

függetlenségigény – felé mutatnak (Sobotka, 2003; Tárkányi, 2008; Thornton,

2007, 2009).

2a. Aki csalódott a szüleiben, családjában az inkább magáévá tesz a családdal

szemben álló, ultraindividualizmust kifejező gondolatokat, elveket, mint

mások (Amato, 2001; Axinn, 1996; Riggio, 2008; Thornton, 1987).

2b. A gyermekkori érzelmi sérülések vagy hiányos nevelés (pl. szülők válása

miatt) mentális, illetve szenvedélybetegséghez is vezethet, illetve rossz

hatással lehet a későbbi párkapcsolatokra, a tanulmányokra és a karrierre

(Cavanagh, 2008; Cherlin, 1998; Sigle-Rushton, 2005; Whitton, 2008; Wu,

2001; Amato, 1996; Goldscheider, 1998; Hill, 2001; Kiernan, 1999; Kirby,

2005; Teachman, 2002; Wolfinger, 2001; Wu 1993; Aquilino, 1996; Harper,

1998; Johnson, 1996; McLanahan, 1994).

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

3. A felfokozott függetlenségigényből és hedonista mentalitásból házasság előtti

nemi élet, élettársi kapcsolatban élés, házasságon kívül szülés következnek

(Amato, 2001; Axinn, 1996; Grello, 2006; Paul, 2000).

4. A média hatása, az internet hatása és a kortárscsoport hatása is döntően

olyan irányú, hogy egyre nagyobb, illetve az átlagosnál nagyobb arányú

házasság előtti nemi élet, élettársi kapcsolatban élés, házasságon kívül szülés

következnek ezekből (Sobotka, 2003; Tárkányi, 2008; Thornton, 2007, 2009).

5. Az alkoholizmus és az engedékeny nemi erkölcs egyaránt az átlagosnál

gyakrabban vezet házasság előtti nagyszámú partnerkapcsolathoz, illetve

házasságkötés előtti élettársi kapcsolatban éléshez (Grello, 2006; Paul, 2000;

Raley, 2007; Smock, 2000; Schoen, 2007).

6. A hedonista mentalitás az átlagosnál gyakrabban vezet játékszenvedélyhez,

alkoholizmushoz, pornófüggőséghez, promiszkuitáshoz, szexuális

hűtlenséghez (Whisman, 2007).

7. A játékszenvedély, alkoholizmus, pornófüggőség, promiszkuitás, szexuális

hűtlenség az átlagosnál gyakrabban vezet a partnerek közötti kommunikáció,

kapcsolat elhanyagolásához, a konfliktusok agresszív kezeléséhez, a

kapcsolattal való elégedetlenséghez és válási szándékhoz (Gayerné, 1991;

Atkins, 2001; Busby, 2010; Previti, 2004).

8. A játékszenvedély, alkoholizmus, pornófüggőség, promiszkuitás, szexuális

hűtlenség az átlagosnál gyakrabban vezet pszichoszomatikus betegségekhez,

álmatlansághoz, saját maga vagy gyermeke szorongásához és öngyilkossági

kísérlethez (Gordon, 2004).

9. A partnerek közötti kommunikáció, kapcsolat elhanyagolása, a konfliktusok

agresszív kezelése, a kapcsolattal való elégedetlenség, a válási szándék és a

válás az átlagosnál gyakrabban vezet pszichoszomatikus betegségekhez,

álmatlansághoz, saját maga vagy gyermeke szorongásához, valamint

gyermeke iskolai teljesítményének csökkenéséhez (Choi, 2008; Coyne, 2001;

Kiecolt-Glaser, 2001; Overbeek, 2006; Proulx, 2007; Sigle-Rushton, 2005;

Stroschein, 2005; Sun, 2002; Wade, 2004; Whisman, 2006).

Egy további, kiegészítő, 10. hipotézis

Vallás és más, a párkapcsolatokat, házasságot, családot erősítő tényezők pozitív

szerepe: A faluról, vallásosságról, a szülőkkel való szoros és jó kapcsolatról, az

iskolai családi életre nevelésben való részesedésről feltételezem, hogy ezek miatt

gyakoribb a házasodási szándék, a házasságban az életre szóló választás

szándéka, a párkapcsolatban a konfliktusok nyugodt, békés kezelése, és gyakoribb

a párkapcsolatban az együttlét, illetve a kommunikáció. Ritkább az, hogy a szülő

nem ismeri gyermeke tanulmányi átlagát, és ritkább a válási szándék. Az okok

terén az ellenkező végletekről (budapesti, nem vallásos, gyenge a szülőkkel való

kapcsolat, nem részesült iskolai családi életre nevelésben) ellenkező hatásokat,

eredményeket tételezek fel.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A hipotézisek tesztelésének eredményei

1. hipotézis: A média hatása, az internet hatása és a kortárscsoport hatása döntően illetve a

legtöbbször az ultraindividualizmus – hedonista mentalitás, felfokozott függetlenségigény –

felé mutatnak.

(Sobotka, 2003; Tárkányi, 2008; Thornton, 2007, 2009.)

Eredmények:

A média hatása, az internet hatása és a kortárscsoport hatása döntően, illetve a legtöbbször

az ultraindividualizmus – hedonista mentalitás, felfokozott függetlenségigény – felé mutatnak

(Sobotka, 2003; Tárkányi, 2008; Thornton, 2007, 2009).

Az életkor hatása volt az, ami minden más tényezőnél erősebb volt (és talán elfedte a többi

tényező hatását).

Nem igazolódott be az a feltevés, hogy a nagyon gyakori internethasználattal gyakoribb

alkoholfogyasztás jár. Ehelyett U alakú összefüggés volt úgy, hogy a soha nem internetezők

között nagyobb volt az átlagosnál az alkoholisták és a soha nem ivók aránya is.

Az internetezés nagyobb gyakorisága a nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetekkel,

az erkölcsi felfogás nagyobb engedékenységével is összefüggött. Nem világos, hogy ez

mennyire a településtípus, az iskolai végzettség és az életkor hatása. Vagyis ez talán csak azt

mutatja, hogy az internetezők jellemzően magasabb iskolai végzettségű, megyeszékhelyen

vagy Budapesten élő és inkább fiatal emberek – vagyis olyan társadalmi csoportokhoz

tartoznak, amelyek általában erkölcsi kérdésekben engedékenyebb nézeteket vallanak. De ez

az eredmény is már alkalmat teremt bizonyos következtetések levonására

A hedonista felfogás az együtt élő házasok között volt a legritkább (szemben a többi

lehetséges családi állapottal).

A képes magazin, video- vagy DVD-film, mint a szexualitással kapcsolatos ismeretek

forrása, az átlagosnál magasabb partnerszámmal jár együtt

A kortárscsoport hatásának vizsgálata nehezen értelmezhető, bonyolult, további kutatást

kívánó eredményeket hozott.

Bár a hipotézis tesztelése nem hozott teljesen világos eredményeket, azok összességében

arra látszanak utalni, hogy a képes magazinok, a video- és DVD filmek (valamint

valószínűleg az internet is) a párkapcsolatokat illetően az alapvető erkölcsi értékeket erősítő

anyagokban, illetve családbarát tartalmakban szegények. Ennek alapján valószínűnek tűnik,

hogy a párkapcsolatok alakítása terén a hatásuk nem lehet túlzottan pozitív, és valószínűleg

szükség lenne jóval több pozitív tartalmú alkotásra (cikkre, filmre) e téren. E kérdés (a média

társadalmi, demográfiai hatásáé és a populáris kultúráé általában is) további kutatást kíván.

2. hipotézis:

2a. hipotézis: Aki csalódott a szüleiben, családjában az inkább magáévá tesz a családdal

szemben álló, ultraindividualizmust kifejező gondolatokat, elveket, mint mások.

(Amato, 2001; Axinn, 1996; Riggio, 2008; Thornton, 1987.)

Ez például már indokolhat egy olyan javaslatot, hogy az interneten a családpárti, házasságpárti, a szabados

szexualitással szembeni tartalmakat bővíteni kell és ismertebbé kell tenni.

Ez talán összefügghet azzal, hogy az ilyen médiumok kínálatában ritka az alapvető erkölcsi értékek

erősítésének a szándéka illetve a családbarát jelleg.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Eredmények:

Az eddigi elméletek szerint a fiatalok párkapcsolati viselkedését befolyásolja az, hogy mit

tapasztaltak e téren a szüleik részéről. Az egyik fő elmélet szerint a válásokkal és

újraházasodásokkal járó stressz az, ami a fő tényező itt. Így minél több ilyet él át egy

gyermek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek (jellemzően negatív) hatással

lesznek rá (Amato, 1993; Martinson, 1992). A másik fő elmélet szerint a szülők példája,

szocializációs hatása az, ami számít (McLanahan, 1991). Így a válások, újraházasodások,

élettársi kapcsolatok a szülők részéről arra indítják a gyermekeiket, hogy gyenge

elkötelezettséget alakítsanak ki a párkapcsolatok terén, és engedékeny hozzáállást ezekhez a

lehetőségekhez (Amato, 2001; Axinn, 1996). Egy harmadik megközelítés, mely magyarázó

elmélet is, kutatási módszer is a szülők életútját, annak strukturális jellemzőit és ezeknek a

gyermekeik életútjával való kapcsolatát vizsgálja (Amato, 2000; Astone, 1994; Chase-

Lansdale, 1995; Simmons, 1987).

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

2. ábra A „nincs jelenleg partnere, vagy van, de vele nem tervez házasságot” csoportjába

tartozók közül életük folyamán valaha is házasságot kötni szándékozók aránya (%) aszerint,

hogy szülei párkapcsolata mennyire követendő a kérdezett számára

A néhány konkrét, említésre méltó tapasztalat egyike, hogy 14 éves gyermekek

családjában tapasztalt feszült, ellenséges légkör kapcsolódott a 17 évvel később az ő házassági

interakcióikban megnyilvánuló ellenségesség szintjéhez (Whitton, 2008). Az elvált szülő

gyermekei negatívabban viszonyulnak a házassághoz (Thornton, 1987; Riggio, 2008) és a

válást átélt gyermekek gyakrabban vesznek részt serdülőkori „romantikus kapcsolatokban”

(Cavanagh, 2008) és gyakoribb köztük a több szexuális partner (Kirby, 2005). Ugyancsak

gyakoribbak köztük a pszichés problémák (Sigle-Rushton, 2005) és a házasságon kívül szülés

(Wu, 1993, Hill, 2001), mint másoknál.

A felmérésünk eredménye, hogy a szüleik párkapcsolatában csalódottak jóval kisebb

arányban akarnak megházasodni (2. ábra), ami részben igazolja a 2a. hipotézist.

Szülei párkapcsolata

követendő példa a

számára

Bizonytalan abban,

hogy szülei

párkapcsolata

követendő példa-e a

számára

Szülei párkapcsolata

nem követendő példa a

számára

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Ugyancsak azt igazoló eredmény, hogy a szüleik párkapcsolatában csalódottak (akik

számára az nem eszmény), azok valamivel nagyon arányban vallják, hogy „bármikor” helyes

nemi életet élni, és azt, hogy szívesen belemennek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe, mint

azok, akik számára eszmény a szüleik párkapcsolata. (Ez így van a 35 fölöttiek között is, tehát

valószínűleg nem életkori hatás.)

2b. hipotézis: A gyermekkori érzelmi sérülések vagy hiányos nevelés (pl. szülők válása miatt)

mentális, illetve szenvedélybetegséghez is vezethet, illetve rossz hatással lehet a későbbi

párkapcsolatokra, a tanulmányokra és a karrierre.

(Cavanagh, 2008; Cherlin, 1998; Sigle-Rushton, 2005; Whitton, 2008; Wu, 2001; Amato,

1996; Goldscheider, 1998; Hill, 2001; Kiernan, 1999; Kirby, 2005; Teachman, 2002;

Wolfinger, 2001; Wu 1993; Aquilino, 1996; Harper, 1998; Johnson, 1996; McLanahan,

1994.)

Eredmények:

A 2b. hipotézishez kapcsolódón, a felmérésünk eredményei szerint a nőtlenek vagy

hajadonok aránya 65% volt azon 20-34 évesek között, akiknek a szülei házasságban éltek a

kérdezett születésekor, és 80% azok között, akiknek a szülei élettársi kapcsolatban éltek vagy

nem éltek együtt akkor (Pearson: 0,000). Ugyanezek az arányok a 35-49 éves korcsoportban

(Pearson: 0,004) 14% és 50% (utóbbinál n=8). Ha csak a 30-39 éveseket nézzük (Pearson:

0,000), ott ezek az arányok 30% és 64% (n=9).

Utóbbi eredmények arra látszanak utalni, hogy a fiatalok számára gyakran minta lehet

szüleik párkapcsolata. Ahol a szülők nem éltek házasságban, legalábbis a kérdezett

születésekor nem, ott maguk a kérdezettek is kisebb arányban házasok.

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

3. ábra A 35–49 évesek első gyermeke utolsó féléves iskolai tanulmányi átlagának eloszlása

együtt élő házasok és elváltak esetében, %

4,0 4,1–4,5 4,6–5,0

Iskolai átlag

Együtt élő házasok

Elváltak

4,0 vagy kevesebb 4,1-4,5 4,6-5,0

Féléves iskolai tanulmányi átlag

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Azon 15-19 évesek között, akinek a számára eszmény a szülei párkapcsolata 12% (n=10)

mondta, hogy legalább 3 nemi partnere volt már, akik számára nem eszmény a szülei

párkapcsolata, ott 39% (n=11) (Pearson: 0,027) mondta ugyanezt.

Azon 35-49 évesek között, akiknek a számára eszmény a szülei párkapcsolata, ott első

házasságkötése előtt 40%-nak volt legalább két korábbi nemi partnere a házastársán kívül,

akiknek a számára nem eszmény, ott 49%-nak (Pearson 0,026).

Akinek a számára eszmény a szülei párkapcsolata, ott 14% említette, hogy volt művi

abortusza, akinek a számára nem eszmény, azok között 21% (Pearson 0,018). Ugyanezek az

arányok a 20-34 évesek között 4% és 15% (Pearson: 0,014), a 35-49 évesek között 14% és

22% (Pearson: 0,040).

A felmérés egy eredményét mutatja a 3. ábra, amelynek tanúsága szerint az együtt élő 35-

49 éves házasoknál az első gyermekük legutóbbi félévi iskolai átlagát tekintve a 4,0 vagy

rosszabb átlagú, a 4,1-4,5 átlagú és a 4,6-5,0 átlagú gyermekeik aránya 41, 27 és 31%,

elváltakéinál 50, 38 és 12% (Pearson: 0,016). Vagyis a házas szülők gyermekei között

lényegesen több volt a kifejezetten jól tanuló, mint az elvált szülők gyermekei között. (A

viszonylag kis esetszámok miatt csak valószínű, nem teljesen biztos, hogy nem a különböző

családi állapotú szülők jellemző iskolai végzettségével függ össze az eredmény.)

Az utóbbi eredmény a korábbiaktól eltérően nem a kérdezett és szülei, hanem a kérdezett

és gyermeke közötti kapcsolatot vizsgáló kérdések alapján született. Ugyanakkor ez is a

szülők párkapcsolata és ennek valószínűsíthetően a gyermekeik életében megmutatkozó

hatásra vonatkozik.

A felsoroltakon kívül született még néhány további hasonló, de statisztikailag már némileg

bizonytalan eredmény

is a 2b. hipotézissel kapcsolatban.

A hipotézisek tesztelésének eredményei, hogy a szüleik párkapcsolatát eszménynek nem

tekintők között ritkább a házasodási szándék, gyakoribb a házasságon kívüli nemi kapcsolat

és az abortusz (valamint valószínűleg a gyermekek házasságon kívüli születése is). Az elvált

szülők gyermekeinek ritkábban jók a tanulmányi eredményei, mint az együtt élő

házasokéinak.

3. hipotézis: A felfokozott függetlenségigényből és hedonista mentalitásból házasság előtti

nemi élet, élettársi kapcsolatban élés, házasságon kívül szülés következnek.

(Amato, 2001; Axinn, 1996; Grello, 2006; Paul, 2000.)

Eredmények:

Az értékrenddel úgy tűnik erős az összefüggés. A nemi élet megengedhetőségéről vallott

nézetek szoros összefüggést mutattak azzal, hogy született-e gyermeke házasságon kívül. Ez

így volt a 35 év alattiak között is, de főleg a 35 év fölöttiek között (Pearson: 0,000, mindkét

csoportban).

Akinek a számára eszmény a szülei párkapcsolata a 20-34 évesek között, ott 5% említette, hogy született

gyermeke házasságon kívül, akinek a számára nem eszmény, ott 14% (Pearson: 0,070).

Azon 20-34 évesek között, akiknek a szülei házasságban éltek a kérdezett születésekor 6% mondta, hogy

született gyermeke házasságon kívül, akinek élettársi kapcsolatban éltek vagy nem éltek együtt, azoknak a 35%

(n=7) mondta ezt (Pearson: 0,000).

Aki a szülei párkapcsolatát nem vagy csak félig-meddig tartja eszménynek a maga számára, azok aránya 44%,

de 69% (n=13) azok között, akiknek felbomlott az első házassága (Pearson: 0,037). (Az utóbbi két esetben az

alacsony esetszám volt a bizonytalanság oka.)

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Így tehát úgy tűnik, hogy gyakoribb a házasságon kívüli szülés a nemi élet

megengedhetősége terén engedékenyebb nézeteket vallók között. Kérdés, hogy mennyire

bizonyítják ezt az adataink, mert a házasságon kívüli szülések aránya jóval alacsonyabbnak

adódott, mint a makrostatisztikai adatok alapján. Így elképzelhető, hogy akik vallanak erről,

azok összetétele jelentősen eltér az átlagtól, például nagyobb arányban lehetnek engedékeny

erkölcsi felfogásúak.

4. hipotézis: A média hatása, az internet hatása és a kortárscsoport hatása is döntően olyan

irányú, hogy egyre nagyobb, illetve az átlagosnál nagyobb arányú házasság előtti nemi élet,

élettársi kapcsolatban élés, házasságon kívül szülés következnek ezekből.

(Sobotka, 2003; Tárkányi, 2008; Thornton, 2007, 2009).

Eredmények:

A média hatása, az internet hatása és a kortárscsoport hatása is döntően olyan irányú, hogy

egyre nagyobb, illetve az átlagosnál nagyobb arányú házasság előtti nemi élet, élettársi

kapcsolatban élés, házasságon kívül szülés következnek ezekből (Sobotka, 2003, Tárkányi

2008; Thornton, 2007, 2009.)

A hipotézist nem sikerült igazolni, mert nem mutatkoztak ezt igazoló szignifikáns

összefüggések.

5. hipotézis: Az alkoholizmus és az engedékeny nemi erkölcs egyaránt az átlagosnál

gyakrabban vezet házasság előtti nagyszámú partnerkapcsolathoz, illetve házasságkötés előtti

élettársi kapcsolatban éléshez.

(Grello, 2006; Paul, 2000; Raley, 2007; Smock, 2000; Schoen, 2007.)

Eredmények:

Az alkoholizmus és az engedékeny nemi erkölcs egyaránt az átlagosnál gyakrabban vezet

házasság előtti nagyszámú partnerkapcsolathoz, illetve házasságkötés előtti élettársi

kapcsolatban éléshez (Grello, 2006; Paul, 2000; Raley, 2007; Smock, 2000; Schoen, 2007).

A lerészegedés ritkább az alacsonyabb, és gyakoribb a magasabb iskolai végzettségűek

között. Már a tizenéves fiatalok között is igen magas, 32%-os, a gyakorta lerészegedők

aránya, ami éppolyan magas, mint a 20-34 évesek között. A 20-34 éves középiskolát

végzettek és a 35-49 éves szakmunkásképzőt végzettek között volt a lerészegedés a

leggyakoribb (meg az 50-61 éves szakmunkásképzőt végzettek és felsőfokú végzettségűek

között).

Világos, erőteljes, egyenes összefüggés volt aközött, hogy kinek hány nemi partnere volt

eddig életében és a lerészegedés gyakorisága között. Sokkal gyakoribb volt a részegség a sok

nemi partnert, mint a kevés nemi partnert említők között (4. ábra).

Ugyanezek az összefüggések egyes életkori csoportokon belül is érvényesültek. A 15-19

éveseknél a legalább 3 addigi nemi partnert említők aránya 10% volt azoknál, akik nem

részegedtek le egyszer sem az elmúlt év folyamán, és 34% azoknál, akik legalább egyszer

lerészegedtek az előző évben. A legalább 4 addigi szexuális partnert említők aránya a 20-34

évesek között 29% volt azoknál, akik nem részegedtek le az előző évben, és 57% azoknál,

akik igen. Ezek az arányok 35% és 65% voltak a 35-49 éveseknél és 21% és 47% az 50-61

éveseknél. Mivel az egyes életkori csoportokon belül is megvolt a különbség, tehát ez nem az

életkor hatását mutatja.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

4. ábra Az elmúlt év folyamán legalább egyszer lerészegedők aránya a nemi partnerek

addigi száma szerint, %

A lerészegedés és a házasság előtti nemi élet közötti kapcsolatot illetően látható volt, hogy

minél alacsonyabb arányú volt (általában a távolabbi múltban) a nemi önmegtartóztatás, annál

alacsonyabb arányú volt (a közelmúltban) a mértéktelen alkoholfogyasztással, lerészegedéssel

szembeni önmegtartóztatás (5. ábra).

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

5. ábra Az elmúlt év folyamán legalább egyszer lerészegedők aránya

a házasság előtti partnerkapcsolati viselkedés kategóriáiban, %

A magas partnerszámúaknál megugrott a válásra gondolók vagy válófélben levők

(alacsony) aránya.

Sok partnereseknél gyakoribb a válás, mint a kevés partnereseknél.

0 1 2 3 4–7 8 vagy

több

Nem volt nemi

kapcsolata

házastársával és

rajta kívül mással

sem

Volt nemi

kapcsolata

házastársával, de

rajta kívül mással

nem

Másik személlyel

volt nemi

kapcsolata (és

házastársával is

lehetett)

Két vagy több

másik személlyel

volt nemi

kapcsolata (és

házastársával is

lehetett)

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Akik lerészegedtek legalább egyszer az elmúlt évben, azok között kicsivel gyakoribb a

válási szándék, mint azok között, akik nem.

A nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek általában szoros kapcsolatban vannak a

megvalósuló magatartással. Ugyanez az összefüggés erősen, világosan kijött minden

évtizedes házassági kohorszban (pl. 1970-es, 1980-as években házasodottak) is (kivéve az

elsőt – 1954-69-ben házasodottakat –, ahol kicsi volt az esetszám). A különböző családi

állapotokon belül is így volt. Ugyanakkor nem tudni, mennyire következett az elvekből a

magatartás, és mennyire alakult a vélemény a magatartáshoz.

Az 1. táblázat a nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek gyakoriság eloszlását

mutatja a házasság előtti demográfiai magatartás alábbi négy kategóriájában és átlagosan a

2009-es magyarországi felmérésünk alapján.

I.: nem volt nemi kapcsolata házastársával első házasságkötésük előtt, és rajta kívül mással

sem volt,

II.: volt nemi kapcsolata házastársával első házasságkötésük előtt, de rajta kívül mással nem

volt,

III.: házastársán kívül volt egy másik személlyel nemi kapcsolata az első házasságkötése előtt

(házastársával pedig lehet, hogy volt, lehet, hogy nem volt a házasságkötése előtt),

IV.: házastársán kívül volt 2 vagy több másik személlyel nemi kapcsolata az első

házasságkötése előtt (házastársával pedig lehet, hogy volt, lehet, hogy nem volt a

házasságkötése előtt).

1. táblázat Mikor jó, mikor helyes Ön szerint szexuális életet élni? A különböző

válaszlehetőségeket választók százalékos aránya a házasság előtti demográfiai magatartás

- fent listázott (I. - IV.) - kategóriáiban

A nemi élet megengedhetőségéről

vallott nézetek válaszlehetőségei

A nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek

gyakoriság eloszlása a házasság előtti demográfiai

magatartás - fenti 4 - kategóriájában és átlagosan (%)

II.

III.

IV.

Átlag

Bármikor, amikor az ember kívánja

és talál magának hozzá párt

Csak ha szerelmesek egymásba a

partnerek

Csak ha komoly, tartós kapcsolat

alakult már ki a partnerek között

Csak házasságkötés után

Egyéb, NV

Pearson: 0,000, forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

Az 2. táblázat a nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek gyakoriság eloszlását

mutatja a házasság előtti demográfiai magatartás fenti négy kategóriájában és átlagosan a 20-

34 évesek között a 2009-es magyarországi felmérésünk alapján.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

2. táblázat Mikor jó, mikor helyes Ön szerint szexuális életet élni? A különböző

válaszlehetőségeket választók százalékos aránya a házasság előtti demográfiai magatartás

- fent listázott (I. - IV.) - kategóriáiban 20-34 évesek között

A nemi élet megengedhetőségéről

vallott nézetek válaszlehetőségei

A nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek

gyakoriság eloszlása a házasság előtti demográfiai

magatartás - fenti 4 - kategóriájában és átlagosan (%)

II.

III.

IV.

Átlag

Bármikor, amikor az ember kívánja

és talál magának hozzá párt

Csak ha szerelmesek egymásba a

partnerek

Csak ha komoly, tartós kapcsolat

alakult már ki a partnerek között

Csak házasságkötés után

Egyéb, NV

A *-gal jelölt cellákban alacsony volt az esetszám, Pearson: 0,000, forrás: „Családi kapcsolatok”

felmérés.

Az 1. és a 2. táblázat tanúsága szerint szorosan összefügg a házasság előtti nemi

viselkedéstípus és a nemi élet megengedhetőségéről alkotott jelenlegi vélemény a 2009-es

magyarországi felmérés eredményei alapján.

A hipotézis beigazolódott, mivel a lerészegedés nagyobb gyakorisága szorosan

összefüggött a házasság előtti nemi kapcsolatok magasabb arányával. Ugyancsak szorosan

összefüggött a házasság előtti nemi kapcsolatok magasabb arányával a nemi élet

megengedhetőségére vonatkozó nézetek engedékeny volta.

6. hipotézis: A hedonista mentalitás az átlagosnál gyakrabban vezet játékszenvedélyhez,

alkoholizmushoz, pornófüggőséghez, promiszkuitáshoz, szexuális hűtlenséghez.

(Whisman, 2007).

Eredmények:

A felmérésben az: „Előfordul, hogy nem azt teszem, amit helyesnek tartok, hanem ami jól

esik” kérdésre 1 – 5 skálán lehetett válaszolni, az „egyáltalán nem így van”-tól a

„maximálisan így van”-ig.

A négyest vagy ötöst adottak – inkább így van – aránya 36% volt, de a számítógépes

játékokat sokat játszók között 56%.

A négyest vagy ötöst adottak aránya 36%, de a szerencsejátékot sokat játszók között 70%.

A szerencsejátékot sokat játszók aránya az összes kérdezett között 2% volt, de a négyest vagy

ötöst adottak esetében együtt 4%.

Következő kérdés: Lerészegedés volt-e az elmúlt évben (pontosabban olyan mennyiségű

alkoholtartalmú ital elfogyasztására kérdezett rá a kérdés, amiről lehet tudni, hogy ennyi

elfogyasztása már lerészegedéshez vezet)?

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Akik az „előfordul, hogy nem azt teszem, ami helyes, hanem, ami jólesik” állításra azt

választották, hogy inkább így van, azok átlag 43%-ban válaszolták egyszersmind azt, hogy a

lerészegedéshez elegendő mennyiségű szeszes italt ittak legalább egyszer az elmúlt év

folyamán. Ezzel szemben a válaszadók összességét tekintve átlagosan csak 36% mondta ezt

Ugyanakkor az „előfordul, hogy nem azt teszem, ami helyes, hanem, ami jólesik”

választásának nem volt semmilyen összefüggése az alkoholfogyasztás gyakoriságával, tehát a

nagyon gyakran ivók sem választották nagyobb arányban, mint a ritkán vagy soha nem ivók.

Akik között volt már lerészegedés, azok között sem számított ilyen szempontból, hogy

hányszor, milyen gyakran

A nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek pozitívan függtek össze az elmúlt évben

való lerészegedéssel (6. ábra), vagyis ez utóbbi gyakoribb volt azoknál, akik a nemi élet

megengedhetőségét illetően engedékenyebb nézeteket vallottak.

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

6. ábra Az elmúlt év folyamán legalább egyszer lerészegedők aránya a nemi élet

megengedhetőségéről vallott nézetek kategóriáiban, %

A lerészegedés gyakoriságát illetően csak azok aránya volt kiemelkedő, akik szerint a nemi

élet bármikor megengedhető. Tehát akik között előfordult lerészegedés az elmúlt év

folyamán, azok között az átlagosnál jóval nagyobb arányban fordult elő hogy azt a nézetet

vallották, miszerint a nemi élet bármikor megengedhető, ha a két partnernek úgy tetszik.

A kapott eredmény értelmezésénél dilemma az, hogy vajon úgy kell-e felfogni, hogy az illetőnek az általában

hedonista gondolkodása vezetett az „Előfordul, hogy nem azt teszem, amit helyesnek tartok, hanem ami jól esik”

kérdés véleményéhez is, meg ezekhez a magatartásokhoz is, vagy pedig az a helyzet, hogy belátta, hogy ez vagy

az a rossz szokása, függősége nem normális, és ezt vallotta meg e kérdés válaszolásánál, de egyébként úgy

általában nem hedonista a gondolkodásmódja.

Ennek egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy talán Magyarországon ennyire nem számít abnormálisnak

az, ha valaki sűrűn iszik szeszes italt (akár nagy mennyiségben is). Az is elképzelhető, hogy „nem veszik észre

magukat” az iszákosok.

Bármikor, amikor

az ember kívánja és

talál magának hozzá

partnert

Csak ha

szerelmesek

egymásba a

partnerek

Csak ha komoly,

tartós kapcsolat

alakult már ki a

partnerek között

Csak házasságkötés

után

„Mikor jó, mikor helyes Ön szerint szexuális életet élni?”

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A nemi élet megengedhetőségéről vallott nézetek erősen, pozitívan függtek össze a nemi

partnerek addigi számával is (7. ábra), az egyes korcsoportokon belül is.

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

7. ábra Az élete folyamán 4 vagy több nemi partnerről beszámolók aránya a nemi élet

megengedhetőségéről vallott nézetek kategóriáiban, %

Akik soha nem néznek pornót, azok között 32% volt azok aránya, akikre inkább jellemző

szerintük az, hogy „előfordul, hogy nem azt teszem, ami helyes, hanem, ami jólesik”, akik

szoktak nézni pornót, azok esetében 43% volt ez az arány.

Az időnként pornót nézők aránya növekedett az „előfordul, hogy nem azt teszem, amit

helyesnek tartok, hanem, ami jólesik” állítással növekvő mértékben egyetértők kategóriáiban

(8. ábra).

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

8. ábra Az időnként pornót nézők aránya az „előfordul, hogy nem azt teszem, amit

helyesnek tartok, hanem, ami jólesik” állítással különböző mértékben (a minimális, 1-től, a

maximális 5-ig) egyetértők kategóriáiban, %

Bármikor, amikor

az ember kívánja

és talál magának

hozzá partnert

Csak ha

szerelmesek

egymásba a

partnerek

Csak ha komoly,

tartós kapcsolat

alakult már ki a

partnerek között

Csak

házasságkötés

után

„Mikor jó, mikor helyes Ön szerint szexuális életet élni?”

1 2 3 4 5

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Akik az „előfordul, hogy nem azt teszem, ami helyes, hanem, ami jólesik” állításra azt

választották, hogy inkább így van, azok aránya a 30-39 évesek között 58% volt a nőtlenek

vagy hajadonok kategóriájában és 36% a házasok között (9. ábra).

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

9. ábra Az „előfordul, hogy nem azt teszem, amit helyesnek tartok, hanem, ami jólesik”

állítással egyetértők aránya a 30–39 évesek között, %

A „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe” állítással egyetértők aránya

a 30-39 évesek között 25% volt a nőtlenek vagy hajadonok kategóriájában és 11% a házasok

között. Az utóbbi állítással egyetértők aránya a 40-49 évesek között 11% volt a házasok

körében és 21% az elváltaknál. (10. ábra)

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

10. ábra A „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe” állítással egyetértők

aránya különböző korcsoportokban egyedülállóknál és házasoknál, %

Mindez azt mutatja, hogy a hedonista mentalitás kevésbé fér össze a házassággal, mint más

családi állapotokkal. Talán azért lehet így, mert a házasság inkább kíván együttműködést és

kötöttségek, kötelezettségek figyelembe vételét – azért is, mert bármely korcsoportban a

Nőtlen/hajadon Házas

30–39 évesek

Nőtlen/hajadon Házas

40–49 évesek

Házas Elvált

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

gyermekesek aránya sokkal nagyobb a házasok között, mint a nőtlenek vagy hajadonok,

illetve az elváltak között.

Volt kérdés, hogy szívesen belemegyek-e élvezetes, de veszélyes helyzetekbe és volt

kérdés a játékgépeken való játszás gyakoriságáról is.

A bármikor is játékgépeken játszók aránya 4,4%, de azok között, akikre legalább

közepesen jellemző, hogy „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe”, ott

10%-os az arány.

Átlagosan 14% volt azok aránya, akikre inkább jellemző, hogy „szívesen belemegyek

élvezetes, de veszélyes helyzetekbe”. Viszont a játékgépeken sokat játszók között 31% volt

ezek aránya. Átlagosan 30% volt azok aránya, akikre az állítás inkább vagy többé-kevésbé

jellemző volt, de a játékgépeken sokat játszók között 68%.

Mint itt láttuk átlagosan 14% volt azok aránya, akikre inkább jellemző, hogy „szívesen

belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe”, de a számítógépes játékokat sokat játszók

között 32% volt az arányuk. Mint itt láttuk átlagosan 30% volt azok aránya, akikre az állítás

inkább vagy többé-kevésbé jellemző volt, de a számítógépes játékokat sokat játszók között

51%.

A szerencsejátékot sokat játszók aránya átlagosan 2% volt, de akikre a „szívesen

belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe” állítás inkább vagy többé-kevésbé jellemző

volt, ott 4%.

Mint fent láttuk átlagosan 14% volt azok aránya átlagosan, akikre inkább jellemző, hogy

„szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe”, de azoknál, akik gyakran isznak

szeszes italt

(legalább havonta néhányszor), ott 27%.

30% volt azok aránya, akikre a „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe”

állítás inkább vagy többé-kevésbé jellemző volt, de azoknál, akiknél volt lerészegedés az

elmúlt évben, ott 41%, akiknél nem volt, azoknál pedig 21%. Akikre a „szívesen belemegyek

élvezetes, de veszélyes helyzetekbe” állítás „egyáltalán nem igaz”, azok aránya 52%, de

akiknél volt lerészegedés az elmúlt évben, ott csak 39%, akiknél nem volt lerészegedés,

azoknál pedig 62%.

Átlagosan azok körében, akiknél volt lerészegedés az elmúlt év folyamán, ott 21% volt

azok aránya, akikre inkább jellemző, hogy „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes

helyzetekbe”, de ezen belül azok között, akik legalább havonta kétszer lerészegedtek, ott

27%.

Átlagosan 14% volt azok aránya, akikre inkább jellemző, hogy „szívesen belemegyek

élvezetes, de veszélyes helyzetekbe”, de akik szoktak legalább néha pornót nézni, ott 21%,

akik soha nem néznek, ott 9%.

Az időnként pornót nézők aránya növekedett a „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes

helyzetekbe” állítással növekvő mértékben (a minimális 1-től a maximális 5-ig) egyetértők

kategóriáiban (11. ábra).

A „mikor helyes nemi életet élni” kérdésre válaszolók között átlagosan 19% volt azok

aránya, akik szerint „bármikor, amikor az ember kívánja, és talál magának hozzá partnert”.

Azok között, akik sokat szoktak szerencsejátékokat játszani, ott ez az arány 53% volt.

Mivel a „szívesen belemegyek élvezetes, de veszélyes helyzetekbe” összefügg az alkoholfogyasztás

gyakoriságával, az „előfordul, hogy nem azt teszem, amit helyesnek tartok, hanem ami jól esik” viszont nem

függ össze, így láthatólag nem annyira az élvezetkeresés állhat a gyakori ivás mögött, mint inkább az

élvezetkeresés és a kockázatkeresés együtt, és közülük főként utóbbi. Tehát leginkább virtuskodásnak, vagy

„izgalmas kalandnak” tűnik.

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

Mint láttuk a „mikor helyes nemi életet élni” kérdésre válaszolók között átlagosan 19%

volt azok aránya, akik szerint „bármikor, amikor az ember kívánja, és talál magának hozzá

partnert”. Azonban azok között, akik legalább néha szoktak pornót nézni, ott 33%. Ugyanezek

az arányok a 20-34 éveseknél 24 és 39%, a 35-49 éveseknél 22 és 34% voltak.

Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.

11. ábra Az időnként pornót nézők aránya a „szívesen belemegyek élvezetes, de

veszélyes helyzetekbe” állítással különböző mértékben (a minimális 1-től a maximális 5-ig)

egyetértők kategóriáiban, %

Azok között, akik szerint „csak házasságkötés után” helyes nemi életet élni, a másik két

kategória („ha szerelmesek egymásba a partnerek” és „komoly, tartós kapcsolat esetén),

valamint a „bármikor” esetében a legalább néha pornót nézők aránya sorra 17, 34, 41 és 64%

volt. Ugyanezek az utóbbi arányok a 20-34 éves korcsoportban: 17, 36, 42, és 72%, a 35-49

éves korcsoportban pedig 26, 39, 28 és 70% voltak.

Akik legalább néha szoktak pornót nézni, azoknál átlagosan 54%-nál fordult elő ez

legalább kéthavonta, a nemi életet „bármikor” megengedhetőnek tartóknál 69% esetében.

Azok között, akik a nemi élet szerintük való megengedhetőségéről és nemi partnereik

addigi számáról is nyilatkoztak az előbbit illetően a „bármikor” véleményt vallók aránya 21%

volt, de a legmagasabb partnerszámú kategóriában, a 8 vagy több partnert említőknél 53%.

Utóbbiak aránya 15% volt, de a „bármikor” megengedhetőnek tartóknál 40%. Ugyanezek az

utóbbi arányok a 20-34 éveseknél 16 és 33%, a 35-49 éveseknél pedig 21 és 51%.

Még a „bármikor” megengedhető véleményt vallók is zömmel elég fontosnak tartják a

szexuális hűséget házasságban, ha maguk is házasok. Ami nem meglepő, az az, hogy az egyre

megengedőbb vélemények szerint csökken azok aránya, akik szerint a hűség egy házasságban

„nagyon fontos”. A „csak házasságkötés után”-tól a „bármikor”-ig a vélemények négy

kategóriájában a „nagyon fontos” aránya 91, 83, 79 és 67% volt. A „bármikor” megengedhető

véleményt vallók között is csak 4% tartja inkább nem fontosnak a házasságban a hűséget, és

csak 10% legfeljebb közepesen fontosnak (míg az átlag 1 és 4%).

Az élettársi kapcsolatban élőknél szinte nincs olyan, aki szerint „csak házasságkötés után”

lenne helyes nemi életet élni (hiszen ezzel önmagukat ítélnék el).

1 2 3 4 5

Európai Családtudományi Szemle Tárkányi  A párkapcsolatok sikerességének okai

II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu

A látogató partnerkapcsolatban (LAT kapcsolat) élőknél a „szerintük nagyon fontos a

szexuális hűség” kategória aránya a nemi élet megengedhetőségével kapcsolatos vélemény

három kategóriájában (vagyis azoknál, akik szerint „csak komoly, tartós kapcsolatban”, akik

szerint „ha szerelmesek egymásba a partnerek és „bármikor”) 73, 69 és 45% volt. Itt, a

látogató partnerkapcsolatban élők között, de itt is csak a „bármikor” véleményt vallóknál

eléggé leesik a hűség fontossága tudatának az aránya. De még náluk (látogató

partnerkapcsolatban élők) is csak itt (a köztük is a legengedékenyebb véleményt vallóknál).

Itt, a látogató partnerkapcsolatban élőknél mindkét kérdésnél (szexuális élet

megengedhetősége és addigi nemi partnerek száma) eléggé megnőtt a választ nem adók

aránya. Bizonyára mivel a kapcsolatuk is kétértelmű és bizonytalan, ezért végiggondolatlan

lehet. Érthető az is, hogy 15-ről 33%-ra nőtt eddigre a „bármikor” vélemény aránya, ami lehet

„életkori” és „erkölcsi” hatás is. Fontos még megjegyezni, hogy mindennek ellenére még a

LAT kapcsolatokban élők zöme is lényegében fontosnak tartja a szexuális hűséget még a LAT

kapcsolatokban is. Csak itt ez már érezhetően kezd némileg gyengülni és bizonytalanná is

válni.

Az első házasságkötés előtti nemi partnerek száma és a hedonista mentalitás mértéke

között pozitív összefüggés adódott, de némileg bizonytalan, hogy ez mennyire életkori hatás

(mivel a fiatalabbakra nagyobb arányban lehet jellemző a nemi partnerek magasabb száma és

a hedonista mentalitás is). Ugyanakkor a 35-49 évesek között is szignifikáns pozitív

összefüggés mutatkozott a nemi partnerek magasabb száma és a hedonista mentalitás nagyobb

mértéke között, ami valószínűsíti, hogy nem vagy nemcsak életkori hatás ez, hanem

ténylegesen érvényesülő összefüggés.

A magasabb partnerszám összefüggött az előző évben történt (egy vagy több) lerészegedés

tényével is, és a hedonista mentalitással is. Említésre méltó, hogy ezek hatása egymástól

függetlenül is érvényesült. A hedonista mentalitást mérő „előfordul, hogy nem azt teszem,

amit helyesnek tartok, hanem ami jól esik” változó minden kategóriájában jóval nagyobb

partnerszámmal járt együtt a lerészegedés ténye. A hedonista mentalitás nagyobb mértéke

viszont magasabb partnerszámmal járt együtt azok között is, akiknél nem volt lerészegedés az

elmúlt évben.

A hipotézis lényegében beigazolódott. A hedonista mentalitás pozitívan függött össze a

játékszenvedéllyel és negatívan a házas családi állapottal. A nemi élet megengedhetőségéről

vallott nézetek pozitívan függtek össze a játékszenvedéllyel és az alkoholfogyasztás

gyakoriságával is: a gyakoribb lerészegedés engedékenyebb nézetekkel járt együtt e téren.

Ugyanakkor meglepő módon nem minden tekintetben volt szignifikáns kapcsolat az

alkoholfogyasztás gyakorisága és a hedonista mentalitás között (a két utóbbit mérő változó

közül csak az egyiknél volt kapcsolat). A hedonista mentalitás ugyanakkor pozitívan függött

össze a pornónézés gyakoriságával, az pedig a nemi partnerek magasabb számával. Az első

házasságkötés előtti nemi partnerek száma és a hedonista mentalitás mértéke között közvetlen

pozitív összefüggés adódott, és ez nemcsak a kérdezettek összességében, hanem a 35-49 éves

korcsoportban is kimutatható volt. Ez, valamint az említett többi eredmény is valószínűsítik,

hogy ezen utóbbi ténylegesen érvényesülő ok-okozati összefüggés. Ugyanakkor elképzelhető,

hogy a felmérés kiértékelésekor tapasztalt összefüggések tényezői között ellentétes irányú

kapcsolatok is érvényesülnek, tehát azok kölcsönösen erősítetik egymást. A magasabb

partnerszám egyrészt összefüggött az előző évben történt (egy vagy több) lerészegedés

tényével is, másrészt a hedonista mentalitással is. Ezek hatása egymástól függetlenül is

érvényesült.